Útvonal: Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás - Karancs (Karanac) - Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) - Jasenovac - Daruvaski falu (Sokolovac) - Dvorac Tikves - Kozjak - Podunavje - Kopácsi-rét - ártéri gáton - Eszék (Osijek) - Bellye (Bilje) - Laskó (Lug) - Grabovac - Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) - Karancs (Karanac) - Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás
Táv: Kerékpárral úton: 98km szint: - , kerékpárral terepen: 10km szint: -
Reggel (hajnalban) 04.55-re 11-en jöttünk össze a pécsi főpályaudvarról induló pélmonostori vonaton. Az idő kellemes volt, de az ősz közeledtét jelezte a reggeli sötétség. Villány állomáson kezdett csak világosodni. A MÁV jóvoltából paklis résszel rendelkező kocsit kaptunk, így a kerékpárokat is kényelmesen el tudtuk helyezni. Kissé álmos hangulatban érkeztünk meg Magyarbólyba. M. Józsi mobiltelefonján elmentett humoros felvételekkel próbálta élénkíteni a csapatot. Rövid határkezelés után hamarosan indultunk, és néhány km megtétele után megérkeztünk Pélmonostorra. Itt ismételt útiokmány ellenőrzésen estünk át. E közben a horvát vámos néhány kedves magyar szóval szórakoztatta a társaságot. A procedúra befejezése után jöhetett a gyors lepakolás, és induláskész állapotba hoztuk magunkat. Az állomás előtti parkolóban láttuk meg L. Móni autóját és rajta kerékpárját. Ő bezárkózva és szundikálva „várt” bennünket. Ébredése után egy vödör szederkényi almával kínálta a csapatot. Amíg leszerelte kerékpárját addig majd elfogyasztottuk az összes almáját. Így 12-en indultuk neki a túrának, kellemes hátszéllel és napsütésben.
Az első 4 km-en az Eszékre tartó főúton mentünk, majd letértünk a kevésbé forgalmas Kiskőszegre (Batinára) vezető útra. Az első pihenőt Hercegszőlősön, a kiállított gőzhajtású Hoffer traktornál tartottuk. Kis nézelődés, fényképezkedés után utunkat folytattuk. Egy társunk innen visszafordult, mert délre vissza kellet érkeznie Pécsre. Egyre kisebb forgalmú utakon haladtunk Dvorac Tikves-ig. Útközben több vízi és ragadozó madarat láttunk. Itt hosszabb pihenőt tartottunk. Szerencsénkre a kis kápolna kulcsát őrző jóember beengedett minket, és néhány kedves magyar szót is váltott velünk. A vadászház, a park és a kastély megnézése után mindenki elfogyasztotta kis tízóraiját, majd felkerekedtünk és továbbra is hátszéllel haladtunk a Kopács felé.
Útközben a síkvidék egyhangúnak nem mondható tájában gyönyörködhettünk. Rövid idő elteltével egy szabadtéri szarvasmarha bemutatónál időztünk el. Hamarosan megérkeztünk a Kopácsi-rét központjába. Úgy fél órát nézelődtünk és pihentünk a kellemes környezetben. Innen utunk az ártéri gáton folytatódott (10 km), ami zúzott kővel volt leszórva. A szép útvonal vezetésű gát mellett a közelmúlt háborújára emlékeztető táblákkal találkoztunk, melyek aknákra hívták fel a figyelmet. A déli harangszót Eszék határában hallottuk meg.
A városba a Dráva bal partján mentünk be és a gyalogos – kerékpáros hídon mentünk át a jobb partra. A Dráva partján szépen kialakított sétány és kerékpárút mellett fogyasztottuk el ebédünket. 15.00-ig mindenki szabad program keretében nézte meg a várost és tartott sziesztát. A visszaindulás pontosan a meghirdetett időben történt.
Bellyéig kerékpárúton haladhatunk. Sajnálatunkra a szél nem fordult meg velünk, így egy kicsit több energia kellett a hazajutáshoz. Várdarócon ünnepi készülődésre lettünk figyelmesek. Érdeklődésünkre elmondták (magyarul), hogy néptánc találkozó lesz, melyen a pécsváradiak is részt vesznek. Néhányan söröztünk egyet, majd megint a széllel „küzdve” továbbhaladtunk. A következő pihenőt a Hercegszőlős határában lévő benzinkútnál tartottuk. A várakozás alatt egy helyi bácsi a háború alatti kerékpáros élményét mesélte el. Lassan mindenki elvégezte dolgát és megkezdtük az utolsó etapot. Útközben hosszú kocsisort értünk utol, melynek elején, lovas kocsin vitték a menyasszonyt és a vőlegényt. Hamarosan Pélmonostorra érkeztünk. Itt mindenki energiájához mérten töltötte el a várakozást a vonatig.
Számomra a régi idők túráit juttatta eszembe ez a nap. Végig együtt volt a csapat, jókat beszélgettünk egymással, jutott idő kényelmesen evésre, pihenésre, több mindent megnéztünk és 100 km felett tekertünk.
Az első 4 km-en az Eszékre tartó főúton mentünk, majd letértünk a kevésbé forgalmas Kiskőszegre (Batinára) vezető útra. Az első pihenőt Hercegszőlősön, a kiállított gőzhajtású Hoffer traktornál tartottuk. Kis nézelődés, fényképezkedés után utunkat folytattuk. Egy társunk innen visszafordult, mert délre vissza kellet érkeznie Pécsre. Egyre kisebb forgalmú utakon haladtunk Dvorac Tikves-ig. Útközben több vízi és ragadozó madarat láttunk. Itt hosszabb pihenőt tartottunk. Szerencsénkre a kis kápolna kulcsát őrző jóember beengedett minket, és néhány kedves magyar szót is váltott velünk. A vadászház, a park és a kastély megnézése után mindenki elfogyasztotta kis tízóraiját, majd felkerekedtünk és továbbra is hátszéllel haladtunk a Kopács felé.
Útközben a síkvidék egyhangúnak nem mondható tájában gyönyörködhettünk. Rövid idő elteltével egy szabadtéri szarvasmarha bemutatónál időztünk el. Hamarosan megérkeztünk a Kopácsi-rét központjába. Úgy fél órát nézelődtünk és pihentünk a kellemes környezetben. Innen utunk az ártéri gáton folytatódott (10 km), ami zúzott kővel volt leszórva. A szép útvonal vezetésű gát mellett a közelmúlt háborújára emlékeztető táblákkal találkoztunk, melyek aknákra hívták fel a figyelmet. A déli harangszót Eszék határában hallottuk meg.
A városba a Dráva bal partján mentünk be és a gyalogos – kerékpáros hídon mentünk át a jobb partra. A Dráva partján szépen kialakított sétány és kerékpárút mellett fogyasztottuk el ebédünket. 15.00-ig mindenki szabad program keretében nézte meg a várost és tartott sziesztát. A visszaindulás pontosan a meghirdetett időben történt.
Bellyéig kerékpárúton haladhatunk. Sajnálatunkra a szél nem fordult meg velünk, így egy kicsit több energia kellett a hazajutáshoz. Várdarócon ünnepi készülődésre lettünk figyelmesek. Érdeklődésünkre elmondták (magyarul), hogy néptánc találkozó lesz, melyen a pécsváradiak is részt vesznek. Néhányan söröztünk egyet, majd megint a széllel „küzdve” továbbhaladtunk. A következő pihenőt a Hercegszőlős határában lévő benzinkútnál tartottuk. A várakozás alatt egy helyi bácsi a háború alatti kerékpáros élményét mesélte el. Lassan mindenki elvégezte dolgát és megkezdtük az utolsó etapot. Útközben hosszú kocsisort értünk utol, melynek elején, lovas kocsin vitték a menyasszonyt és a vőlegényt. Hamarosan Pélmonostorra érkeztünk. Itt mindenki energiájához mérten töltötte el a várakozást a vonatig.
Számomra a régi idők túráit juttatta eszembe ez a nap. Végig együtt volt a csapat, jókat beszélgettünk egymással, jutott idő kényelmesen evésre, pihenésre, több mindent megnéztünk és 100 km felett tekertünk.
Köszönöm a túrát minden résztvevőnek!
Eperjesi József képek itt.
Képeket itt nézd!
Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése