Útvonal: Baranyajenő autóbusz megálló Ph – Rózsa-h. – P – ZP+ – Sárkánypuszta, Szt. Antal kápolna – P+ – jelzetlen út – Kelta sírok– PZ – Vigadó-hegy <> (kilátó, Szt. Miklós kápolna, faragott faszobrok egy székely kapu előtt) – Z – Kiskeresztúr – Gödre.
Táv: 22 km szint 400m.
A klub nevéhez híven kerékpárral érkeztem a túra kiinduláspontjára, a Baranyajenői autóbuszmegállóba (igaz csak Sásdtól kerekeztem). Néhány perccel érkezésem után Péter is megérkezett autójával. Járműveink lezárása után befutott az autóbusz is mellyel még 10 túratárs érkezett.
Az időjárási előjelzések valósnak bizonyultak. Induláskor enyhe köd lepte el a falut, de később kellemes napsütésben túráztunk. Nem volt hideg, de a fagyott talaj sem engedett fel és a 2-3 cm-es hó sem olvadt meg, így a szokásos sárdagonyázás elmaradt.
A piros háromszögön indultunk el, amely a piros sávba torkollik a három megye határától kb. 1 km-re. Ezt most nem látogattuk meg, mert korábban már jártunk erre, és a BMTSZ-nek is lesz egy nyílt túrája ide. Nyugati irányba folytattuk utunkat a „határúton” (Somogy-Baranya). Utunk hamarosan egy erdészeti aszfaltútba torkollott. Itt egy kis pihenőt tartottunk és csoportképeket készítettünk. Mindenki gépjére felszereltük a zsebállványomat. Közben jókat szórakoztunk az éppen a gépét hasalva beállítókon. Tovább haladva elértük a zöld becsatlakozást. Kis idő múlva a piros jelzésünk is elkanyarodott és mi a piros +-en mentünk tovább. Rövidesen egy sorompó következett, mely után néhány száz méterre kezdődött Sárkánypuszta. Ez kellemes szőlőhegyi település, aminek van egy aranyos kis kápolnája, mely Szt. Antal nevét viseli. Itt tartottunk egy kis kajaszünetet. Innen utunk lefelé haladt. A völgy aljában letértünk a jelzett útról. Előbb földúton, majd szántáson gyalogoltunk. Átkeltünk a befagyott Tüskés-patakon és a majd 100 m-es bozótosban a vadcsapásokon botorkáltunk ki a földútra, amin a korábban elhagyott piros jelzésünk halad. Itt megcsodáltuk a több méter magas Kelta halomsírt. A patak völgyében még három hatalmas – a mögötte lévő dombokkal megegyező méretű – halomsírt láttunk. Utunk lassan emelkedni kezdett, ami már a Vigadó-hegy kezdetét jelentette. Szőlők és présházak között vezetett utunk, míg el nem értünk egy szépen faragott Székely kapuhoz. Előtte több fafaragás keltette fel figyelmünket. Fényképezkedés után a kis kilátóhoz értünk ahonnan szép kilátás nyílott a Kapos völgyére és a környékre. Innen utunk lefelé haladt egészen a Szt. Miklós kápolnáig. Szerencsénkre a szépen tatarozott kápolnát belülről is meg tudtuk nézni, sőt még harangoztak is a tiszteletünkre. Péternek megengedték, hogy a quadot is kipróbálja. Még sokat kellett volna gyakorolnia, de azért néhány métert tudott menni vele. Utunk innen a Zöld jelzésen haladt. Emelkedővel kezdtünk, majd egy kellemes fennsíkon haladtunk, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Kiskeresztúr hosszú utcáin keresztül értünk a vele egybeépült Gödrébe. Szerencsékre alig 10 perc várakozás után 14.55-kor jött egy busz, amivel hazaindultunk. Péterrel csak Baranyajenőig mentünk, mert ott vártak bennünket a saját járgányaink.
Táv: 22 km szint 400m.
A klub nevéhez híven kerékpárral érkeztem a túra kiinduláspontjára, a Baranyajenői autóbuszmegállóba (igaz csak Sásdtól kerekeztem). Néhány perccel érkezésem után Péter is megérkezett autójával. Járműveink lezárása után befutott az autóbusz is mellyel még 10 túratárs érkezett.
Az időjárási előjelzések valósnak bizonyultak. Induláskor enyhe köd lepte el a falut, de később kellemes napsütésben túráztunk. Nem volt hideg, de a fagyott talaj sem engedett fel és a 2-3 cm-es hó sem olvadt meg, így a szokásos sárdagonyázás elmaradt.
A piros háromszögön indultunk el, amely a piros sávba torkollik a három megye határától kb. 1 km-re. Ezt most nem látogattuk meg, mert korábban már jártunk erre, és a BMTSZ-nek is lesz egy nyílt túrája ide. Nyugati irányba folytattuk utunkat a „határúton” (Somogy-Baranya). Utunk hamarosan egy erdészeti aszfaltútba torkollott. Itt egy kis pihenőt tartottunk és csoportképeket készítettünk. Mindenki gépjére felszereltük a zsebállványomat. Közben jókat szórakoztunk az éppen a gépét hasalva beállítókon. Tovább haladva elértük a zöld becsatlakozást. Kis idő múlva a piros jelzésünk is elkanyarodott és mi a piros +-en mentünk tovább. Rövidesen egy sorompó következett, mely után néhány száz méterre kezdődött Sárkánypuszta. Ez kellemes szőlőhegyi település, aminek van egy aranyos kis kápolnája, mely Szt. Antal nevét viseli. Itt tartottunk egy kis kajaszünetet. Innen utunk lefelé haladt. A völgy aljában letértünk a jelzett útról. Előbb földúton, majd szántáson gyalogoltunk. Átkeltünk a befagyott Tüskés-patakon és a majd 100 m-es bozótosban a vadcsapásokon botorkáltunk ki a földútra, amin a korábban elhagyott piros jelzésünk halad. Itt megcsodáltuk a több méter magas Kelta halomsírt. A patak völgyében még három hatalmas – a mögötte lévő dombokkal megegyező méretű – halomsírt láttunk. Utunk lassan emelkedni kezdett, ami már a Vigadó-hegy kezdetét jelentette. Szőlők és présházak között vezetett utunk, míg el nem értünk egy szépen faragott Székely kapuhoz. Előtte több fafaragás keltette fel figyelmünket. Fényképezkedés után a kis kilátóhoz értünk ahonnan szép kilátás nyílott a Kapos völgyére és a környékre. Innen utunk lefelé haladt egészen a Szt. Miklós kápolnáig. Szerencsénkre a szépen tatarozott kápolnát belülről is meg tudtuk nézni, sőt még harangoztak is a tiszteletünkre. Péternek megengedték, hogy a quadot is kipróbálja. Még sokat kellett volna gyakorolnia, de azért néhány métert tudott menni vele. Utunk innen a Zöld jelzésen haladt. Emelkedővel kezdtünk, majd egy kellemes fennsíkon haladtunk, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Kiskeresztúr hosszú utcáin keresztül értünk a vele egybeépült Gödrébe. Szerencsékre alig 10 perc várakozás után 14.55-kor jött egy busz, amivel hazaindultunk. Péterrel csak Baranyajenőig mentünk, mert ott vártak bennünket a saját járgányaink.
Képek itt.
Túravezető, fotó, lejegyezte: Eperjesi József
--------------------------------------------------------------------------------
Sajnos egyéb elfoglaltság okán a közös túrán nem vehettem részt, ezért a fenti túrát egy héttel később, január 24-én én (K. Balázs) is bejártam, B. András társaságában. Az útvonal lényegében ugyanaz volt, egy kis geoládázással kiegészítve. Táv: 28 km, szint: 800m
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Egy hét alatt sokat változott az időjárás, és ebből adódóan a terep is. A múlt héten túrázók havas tájon, fagyott terepen túrázhattak. A hét során melegfront jött, ami hatalmas sárt eredményezett. Cserébe' napközben kellemes, szinte tavaszias időben gyalogolhattunk.
A reggel viszont ködös volt. Nagyon hangulatos volt, mikor a nap utat próbált törni a sűrű "tejfölön" keresztül.
Tettünk egy kis kitérőt a Hármashatárhoz, geoládázással fűszerezve. Szalacska földvára alatti ládázás során a térképen nem lévő halomsírokat fedeztünk fel, valamint ennek kapcsán útbaejtettük a Várkút-forrást is. A terep itt a forrás körül a Kelet-Mecsek meredélyeire emlékeztetett, bár egyáltalán nem voltunk magasan. Olyan meredek oldalakon ereszkedtünk le, hogy néha a csúszós agyagon elterülő levélszőnyegre lépve a gatyaféket is használnunk kellett.
A Sárkánytópuszta présházai között járva több szőlősgazdát is láttunk, akiket kicsalogatott a kellemes napsütés otthoni barlangjukból. Egyikük meg szeretett volna hívni minket egy borkóstolóra. Fájó szívvel, idő hiányában, az invitációt megköszönve nemet kellett mondanunk neki, mert a ládakeresésekkel már sok időt eltöltöttünk, és az út nagyobbik része még előttünk volt. A pihenőt a Szt. Antal kápolnánál tartottuk. A szőlőhegy gyakorlatilag az egykori földvár területén helyezkedik el. A telkek külső szélein ma is láthatók a meredek sáncok maradványai.
A Sárkány-tói völgyben további halomsírokat láttunk. Mi is átkeltünk -inkább átugrottunk- a Tüskés patakon, majd egy kis kerülővel a mosdósi Vigadó-hegyet vettük célba.
Itt kívülről, illetve a nyitott oldalablakon befényképezve megtekintettük a Szt. Miklós kápolnát, valamint arrébb a székelykaput.
A túra tömény látnivalói ezen a szakaszon értek véget, ugyanis a visszalévő szakasz Gödréig inkább haladós volt. Sokat kűzdöttünk itt a sokszor szűgyig érő sárral, de mi győztünk. A korábbi buszt nem sok híján, de lekéstük, így maradt még egy kis időnk Gödrekeresztúron megtekinteni a Siskovits-kriptát.
Örültem, hogy újabb területet ismerhettem meg a környékünkön, bár autóval már sokszor végigsuhantam errefelé, most legalább meg is néztem B. Andrással együtt.
Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Egy hét alatt sokat változott az időjárás, és ebből adódóan a terep is. A múlt héten túrázók havas tájon, fagyott terepen túrázhattak. A hét során melegfront jött, ami hatalmas sárt eredményezett. Cserébe' napközben kellemes, szinte tavaszias időben gyalogolhattunk.
A reggel viszont ködös volt. Nagyon hangulatos volt, mikor a nap utat próbált törni a sűrű "tejfölön" keresztül.
Tettünk egy kis kitérőt a Hármashatárhoz, geoládázással fűszerezve. Szalacska földvára alatti ládázás során a térképen nem lévő halomsírokat fedeztünk fel, valamint ennek kapcsán útbaejtettük a Várkút-forrást is. A terep itt a forrás körül a Kelet-Mecsek meredélyeire emlékeztetett, bár egyáltalán nem voltunk magasan. Olyan meredek oldalakon ereszkedtünk le, hogy néha a csúszós agyagon elterülő levélszőnyegre lépve a gatyaféket is használnunk kellett.
A Sárkánytópuszta présházai között járva több szőlősgazdát is láttunk, akiket kicsalogatott a kellemes napsütés otthoni barlangjukból. Egyikük meg szeretett volna hívni minket egy borkóstolóra. Fájó szívvel, idő hiányában, az invitációt megköszönve nemet kellett mondanunk neki, mert a ládakeresésekkel már sok időt eltöltöttünk, és az út nagyobbik része még előttünk volt. A pihenőt a Szt. Antal kápolnánál tartottuk. A szőlőhegy gyakorlatilag az egykori földvár területén helyezkedik el. A telkek külső szélein ma is láthatók a meredek sáncok maradványai.
A Sárkány-tói völgyben további halomsírokat láttunk. Mi is átkeltünk -inkább átugrottunk- a Tüskés patakon, majd egy kis kerülővel a mosdósi Vigadó-hegyet vettük célba.
Itt kívülről, illetve a nyitott oldalablakon befényképezve megtekintettük a Szt. Miklós kápolnát, valamint arrébb a székelykaput.
A túra tömény látnivalói ezen a szakaszon értek véget, ugyanis a visszalévő szakasz Gödréig inkább haladós volt. Sokat kűzdöttünk itt a sokszor szűgyig érő sárral, de mi győztünk. A korábbi buszt nem sok híján, de lekéstük, így maradt még egy kis időnk Gödrekeresztúron megtekinteni a Siskovits-kriptát.
Örültem, hogy újabb területet ismerhettem meg a környékünkön, bár autóval már sokszor végigsuhantam errefelé, most legalább meg is néztem B. Andrással együtt.
Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése