2009.01.31.-02.01. Farsang az Őrségben és a Vendvidéken

Nyomunkat a hóban erre hagytuk:
1. nap: Őriszentpéter – Templomszer – Keserűszer – K – Szalafő Templomszer – Pityerszer – Felsőszer – Papszer – Alsószer – Őriszentpéter - majd autóval utaztunk Kávásra a szállásra. Gyalog:24,4km
2. nap: Kávásról autóval utaztunk Farkasfára, majd gyalog: Farkasfa – P – P+ - Apátistvánfalva – P+ - P – Zsidahegy – jelzetlen úton a Z jelre – Z – Hársas tó – Z - Farkasfa Gyalog: 22,8km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető: 1.nap 2. nap

A túra előtti napokban a médiából aggasztó híreket lehetett hallani a nyugat-magyarországi ítéletidővel kapcsolatban. Hótorlaszok, kidőlt fák, áramszünet. Ami persze igaz volt, de hát tél van! Többekben felvetődött a kérdés, hogy így hogy jutunk el az Őrségbe?
A túra közeledtével jelentősen javult a helyezet. Nagy vész nem volt, ugyanis azt mondtuk egymásnak, hogy legfeljebb addig megyünk, amíg tudunk, és ott túrázunk. Örültünk, hogy végre látunk havat a télen, és szép téli túránk lesz.
Végül is egy fő kivételével mindenki eljött 5.45-re a pécsi DOMUS parkolóba a találkozóra. Hat autóval, 27 fő utazott. Némely autóban útközben akkora kacagás volt, hogy a másik autókba is majdhogynem áthallatszott. Nem beszéltünk meg találkozási pontot, mindenki a saját tempójában utazott Őriszentpéterre. Szinte egyszerre érkeztünk meg. A túra lényegi része 10.00-körül indult.
S. Zoli jóféle pálinkával kínálta meg a társaságot, hogy olajozottan menjenek továbbra is a dolgok. A túrán minden korosztály képviselte magát, így a legfiatalabbak (4 éves kortól) résztávokat teljesítettek a két nap folyamán. Őriszentpéter Templomszeren a templom megtekintése után vált terv szerint két részre a csapat. A hosszabb táv 24,4 km volt.
Az út első szakasza a Zala, ottani kiejtés szerint Szala „folyó” mentén vezetett. (A folyó szót azért tettem idézőjelbe, mert némely mecseki patakunk nagyobb nála.). A K jelzésű turistaút többször megviccelt bennünket. Volt, hogy át kellett volna kelni a folyón, de nem volt híd. Nyáron biztos kellemes lett volna a hűsítő víz a lábunknak, de nem most. Más helyen pedig elődeink már két farönköt fektettek át a folyó fölött, azon egyensúlyoztunk át bravúros módon, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az út során a geoládázásból egy kis bemutatót tartottunk a csapat azon tagjainak, akik nem ismerték még ezt a játékot.
Nagyon tetszettek nekem a fenyőerdők, ugyanis mifelénk nemigen látni effélét. Emlegettük, hogy a Mecsekben a Réka-kunyhónál lévő néhány fenyőknek is hogy tudunk örülni, hogy milyen szépek, itt pedig mennyi van belőlük!
Szalafőn tartottunk egy kis pihenőt, majd megtekintettük a jégvermet, mely egykor a hentes és a kocsma hűtőjeként szolgált. Szalafő-templomszeren megtekintettük a templomot, majd tettünk egy kört a falu utcáiban, hogy átérezzük a település hangulatát. Itt csatlakozott hozzánk egy kutyus, aki hosszú szakaszon velünk tartott. Reméljük hazatalált a végén, ugyanis egy kört tettünk a környező szereken. Amikor pedig már nem láttuk a kutyust, nem voltunk már messze attól, ahol csatlakozott hozzánk.
Egy kis aszfaltút beiktatásával Pityerszer következett. Itt a skanzent csodáltuk meg, ami egy időutazás volt. Belegondoltunk, hogy egykor az összes település a környéken ilyen lehetett.
Úgy látszik divat errefelé a turistautat folyóban, dagonyán keresztül átvezetni. Felsőszerig egy újabb vizes akadályt vettünk sikeresen.
A túra során nagyon sok szép régi, illetve régi stílusú, de új építésű épületet láttunk. Viszont Felsőszeren sajnos láttunk egy romos vályogtapasztású boronaházat, (GPS N46 52.220 E16 20.704) melynek tetőszerkezete teljesen tönkrement. Az épület falai még megmenthetők volnának. Kár lenne veszni hagyni!
A túra további szakasza aszfaltúton vezetett vissza Őriszentpéterre az autókhoz.
Káváson Márti és az aprónép várt minket egy jókora adag gulyáslevessel. Nagyon jól esett mindenkinek. A leves után pedig előkerültek rejtekükből a finomabbnál finomabb sütik, amik a lányok keze munkáját dicsérik, a konyhában pedig forralt bort főztek a fiúk. Egy hirtelen ötletből fakadóan süteményversenyt rendeztünk. A szabály az volt, hogy mindenkinek a neki legjobban ízlett három süteményt kellett megjelölje. A győztes a bőséges felhozatalból holtversenyben M. Éva Raffaello szelete, illetve B. Zsuzsi vadgesztenye golyója lett. A díj az volt, hogy az egészségükre koccintott a csapat egy üveg pezsgővel. Este F. Szilvi révén még vendégeink is érkeztek.
A nap fő kérdése a következő volt: „Te fürdesz?” Erről a következőt kell tudni: a gondnok kérte, hogy előre jelezzük efféle szándékunkat, ami reggel meg is történt. A visszatartó erőre a következő mondatból rá fogsz jönni. Akik jelezték szándékukat a tisztálkodásra, kérdezték tőlem, hogy merre van a fürdőszoba. Én pedig elővettem a turistatérképet, és megmutattam, hogy a faluban hol található a sportpálya öltözője…. Víz nem túl sok fogyhatott, mert 20C-os volt állítólag. Ezt leszámítva a szállásunk nagyon kultúrált. Az épület az egykor iskolaként működött, ebből alakították át turistaházzá. Kiváló állapotú, és központi fűtéssel rendelkezik. (2 éve már jártunk itt.)
Mikor kimulattuk magunkat, mindenki eltette magát másnapra.

Másnap reggel folyamatos ébredés, reggeli, gyors pakolás következett. Köszönet a csapatnak, hogy az előzőleg megbeszélt 8.00-ra mindenki túrára készen állt.
Autókkal Farkasfára utaztunk. Szép téli hangulat volt, ugyanis esett a hó, és az utak havasak voltak. A vasárnapi túrán a Vendvidéket jártuk. Ez a nap más jellegű volt a szombatihoz képest. Kevesebb falvat láttunk, viszont többet voltunk erdőben. Keményen tapostuk a havat, ami néhol 30 cm-es volt. (Tudni kell azt, hogy eközben Pécsett a városban nem volt hó, csak a Mecsekben.) Jártunk azokon a területeken is, ahol több napig nem volt áram, de addigra helyreállt a szolgáltatás. Találkoztunk egy helybeli idős házaspárral, akik a közeli Orfaluból a buszhoz igyekeztek. Nem értették, hogy mi miért megyünk gyalog. Az útközbeni pihenőknél előkerültek az előző napi versenyen részt vett sütemények. Ez a nap is tartogatott patakon való átkelést, amiben már egyre nagyobb gyakorlatot szereztünk.
Nem tudtam betelni a fenyőerdők nyújtotta látvánnyal, valamint a gyönyörű, havas téli tájjal. A képek magukért beszélnek. Egyáltalán nem volt hideg, a szél sem fújt. Többször tartottunk pihenőt. Érintettük Szentgotthárd fürdőtavát, a Hársas tavat is, mely után már sok kilométerrel a lábunkban erdészeti műút, majd kemény hótaposó szakasz következett, kellemes sportteljesítményt igényelve. A végére majd’ kilógott az ember nyelve.
A túra végén Farkasfán (még szervezni sem lehetett volna jobban) harangszó fogadott.
Siettem a harang közelébe, hogy ne hagyja abba, míg egy videót nem készítek róla. Utána rájöttem, hogy kár volt a gőzért, mert vég nélkül harangozott tovább. Végül harangszó közben vettünk búcsút egymástól, jó utat kívánva Pécsig.

Útközben hazafelé rájöttem, hogy a túrám még tovább folytatódik: „Hétvégén Pityerszer, Papszeren voltam, hétfőn pedig Hevaszer következik.”

Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs