2010.05.08-16. Torockón és környékén gyalogoltunk

Szombaton reggel 5-kor indultunk Pécsről 6-an: H. Béla a sofőr, F. Kati, M. Évi, S. Zoli, I. Balázs, és én. Útközben rövid városnézést tartottunk Aradon, majd felmásztunk a Lippai várhoz, ahol csodálatos kilátásban volt részünk. Kicsit későn, este fél 9-re érkeztünk meg a festői szépségű Torockóra, Erdély egyik gyöngyszemére. A szállásunk a Lyceum Alapítvány Ifjúsági Alkotóházában volt, a túraszervezőnk Kiss János Kolozsvári túratársunk már várt bennünket. Vasárnap városnézés volt a programunk, ekkor Kolozsvár nevezetességeit néztünk meg, este pedig találkoztunk a 4 fős vidám pesti csoporttal, és a szekszárdi túratársakkal, akikkel egész héten együtt túráztunk. Később lencsevégre kaptuk a helybeliek hétköznapjait a faluban, megnéztük a világörökség részét képező házakat is. A hivatalos túra hétfőn kezdődött, összesen 14-en vágtunk neki a hegyeknek (a későbbiekben még néhány fő csatlakozott). Első túránk a Vársziklához (1113 m) vezetett, majd a Székelykő (1129 m) megmászása következett. Csodálatos időben, és környezetben araszoltunk felfelé a sziklák között. A csapat kiválóan összerázódott, élveztük az együttlétet, és a kilátást a tetőről. Ezt követően leereszkedtünk (ez nehezebb volt, mint a felfelé haladás), majd megmásztuk a Torockószentgyörgyi várat. Este pedig jól esett a finom vacsora Kelemen Irén jóvoltából. Kedden Torockó másik oldalán lévő hegyét másztuk meg. Meredeken indultunk felfelé, először az Ordaskő (1250 m), majd pedig a Vidalykő meghódítása történt. Legtöbbször jelzetlen utakon, magunk csinálta ösvényeken haladtunk, a tetőn ért látvány azonban mindenért kárpótolt minket, a napsütésben. Szerdán könnyebb nap ígérkezett. Először elmentünk Tordára, a sóbányába, ezt követően rövid városnézést tettünk Tordán, majd a Tordai hasadékban töltöttük a délutánt, csodálatos környezetben, számtalan kis vízesés között. Csütörtökön volt a legkeményebb, és legkiszámíthatatlanabb napunk. Autóval indultunk a podsagai szorosig. Innen kezdtük meg túránkat a Béla vár felé. Eleinte lankásabb terepen, majd igazi kemény, sziklás helyeken haladtunk felfelé. Az eső is rákezdett, még szerencse, hogy hamarosan egy akolban meg tudtuk húzni magunkat, ott szárítkoztunk. A hegytetőn ismét elállt a lélegzetünk a természet szépségeitől. A lefelé út sem volt zökkenőmentes, az eső ismét rázendített, de most már abba sem akarta hagyni. Ismét „vágtunk” magunkat utat, végül este 8-ra leértünk az autóhoz. Kellemesen elfáradtunk a nap végére. Pénteken a környék elhagyatott vasbányáit néztük meg, majd a Szűrőhegy és a Mészárszék-tető megmászása következett. Az elmúlt napokhoz képest könnyű terepen, jelzett úton haladtunk. Szombatra egy rövid közös túra maradt, autóval mentünk az Aranyos mentén, és megnéztük a Szolcsai búvópatakot, és a Vanatra víznyelőt. Ezt követően elköszöntünk a túratársaktól, mindenki más felé vette az irányt. Épp visszaértünk az autóhoz, amikor újra rázendített az eső, de most már el sem állt egészen hazáig. Mivel nagyon messze az út hazáig, az éjszakát egy gyönyörű fenyveserdő közepén Arieseniben töltöttünk egy hotelben. A kiszolgálás fantasztikus volt, jó levezetése ennek a felejthetetlen, vidám hétnek, ami mögöttünk volt. A kirándulásért köszönet H. Bélának a sofőrködésért, Kiss Jánosnak a túravezetésért, és a Torockón megismert helyieknek, akiknek beleláthattunk életükbe. A többi túratársban is nagyszerű barátokat ismertünk meg, azóta is tartjuk velük a kapcsolatot.

Lejegyezte: Fülöp Szilvi
Túravezető: Kiss János

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.