Útvonal: Mohács-Szabadságságpuszta-Nagybaracska-Csátalja-Gara-Bacsbokod-Tataháza-Mélykút-Kisszállás-Mórahalom-Szeged-Deszk-Kiszombor-Makó-Tápé(o-szegei úton)-Szeged Táv: 260 km
Az indulást 17-órára tettük, Mohácsig vonatoztunk. Az idő rövidsége miatt döntöttünk így, és mert ez, egy alföldi túrának lett tervezve. Amíg félnyolcas kompra vártunk ettünk egy gyros-t, negyed óra múlva nekivágtunk a pusztának, és már a nap lenyugvóban volt. De ez így is volt tervezve a nagy meleg miatt, hogy a táv nagy részét éjszaka tesszük meg. Jó volt tekerni az alföldi hűvös éjszakában, a megállást mellőztük szúnyogok miatt, menet közben gyönyörködtünk a tájban. Éjjel fél kettőig tekertünk, Mélykúton egy nagy életű kocsmában frissítő közben úgy döntöttünk, hogy felverjük a sátrat. Lámpaoltás negyed háromkor lett.
Reggel nyolckor egy akácosban ért a reggel kb. fejenként két deci vízzel, megmosakodtunk, és fogat mostunk. A következő pihenő helyen egy kedves cicával találkoztunk. Folytatunk utunkat Mórahalom irányába és ott pihentünk egyet, mert igen csak meleg volt. Az ott lévő benzinkútnál frissítés után, egy jó minősségű kerékpárúton haladtunk tovább. Közben sok szép dolgot látunk, meg remek ötleteket, mint a buszmegálló kerékpártárolóval. Még a kerékpármosására is remek helyet találtunk, mert arra felé nagyon homokos a talaj, de kár hogy a kerékpárút Szeged előtt véget ért. Aztán Szegeden megnéztünk a repteret és egy híres tónál pihenés után, a központban ettünk egy kiadósat egy Gödör nevű éteremben, a Hősök kapuja közelében Utána fürödtünk belvárosi híd közelében, majd Makó felé vettük az irányt a kerékpárúton, ami az alföldi puszta közepén véget ért. A magyar szokások szerint kihajtó nem volt. Így viszont a következő település után tilos a kerékpározás, vagyis ha arra van dolga kerékpárral a közel jövőben inkább válasza az o szegedi utat. A sátorozás a második napon Makón a campingben volt, ahol már három éve is jártunk. Ez egy csodaszép hely, a Maros partján. Modern de egyszerű fürdő, és medence van a fák alatt.
Másnap betekertünk a makói belvárosba ahol inni valót néztük, meg pékárut, aztán a campinges javaslatára az o szegedi úton mentünk Szeged felé, ez az út Maros másik partján van, főleg mezőgazdasági célra használják. Település Szegedig nem volt. Két hátránya van, kisé rosszabb minőségű, meg komp kell szeged előtt. A komp után felkerestük a Magyarország újabb híd remekét az M43-on, aztán irány a vasútállomás. Közel negyven fok és az idő rövidsége miatt döntöttünk a vonatnál ami igen csak kalandosra sikerült, mert hogy terv szerint három átszállást igényelt de végén négy lett belőle. Háromnegyed ötkor indult az első, ami IC néven futott, de annak nem nevezhető, másod osztályon utaztunk az ajtóban, a kerékpárral, mert kerékpárszállító csak, a jegyen szerepelt. Kiskunfélegyházán átszálltunk az IR (inter régió) vonatra, ami egy hibrid vonat (német motor, magyar futómű, orosz számítógép), ami inkább egy metró és csuklós busz keveréke, modern kivitelben, remek volt utazni vele, gyors és kényelmes, széles ajtó, alacsony padló, két lépcső, kerékpártároló. Aztán Baján jött a meglepetés, mert hogy a csatlakozás késése miatt elénk jött egy másik vonat, ami egy hipermodern valami H vonat Svájc vonat gyakran Balaton és Pest között jár, meg mint kiderült Bajára is, nincs lépcső, remek lékgondi, kerékpártároló, széles ajtó. Aztán átszálltunk a jegyszerinti piros dízelünkre Bátaszéken hogy eljussunk Dombóvára addigra már igen csak sötét volt, és ott vártunk a szokásosan késő-IC re de ez sokall modernebb, mint a Szegedi és kényelmesebb is és kerékpártároló is volt és nem voltunk egyedül sem, mondjuk Szegeden sem, de most kényelemben. Igaz hogy hirtelen jött az ötlet, és meleg is volt, nagyon meleg de, máskor is, visszamennénk.
Lejegyezte: Vókó Csaba és Vadász Ferenc
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése