Útvonal: Pécsről Mosonmagyaróvárra vonattal - Halászi - Darnózseli - Lipót - Hédervár - Ásványráró - Dunaszeg - Győrladamér - Győrzámoly - Győrújfalu - Győr - Bőny - Bana - Bábolna - Ács - Komárom - (SK) Révkomárom - (H) Komárom - Szőny - Naszály - Tata - Szomód - Dunaszentmiklós - Süttő - Lábatlan - Nyergesújfalu - Esztergom - (SK) Párkány - Garamkövesd - Helemba - Ipoly torkolat - (H) Szob - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Verőce - Vác - Tahitótfalu - Leányfalu - Szentendre - HÉV-vel, ömlő esőben Budapest - Halásztelek - Tököl - Szigetújfalu - Szigetszentmárton - Ráckeve - Makád - Tass - Szalkszentmárton - Dunavecse - Dunaújváros
Táv: 407 km Szint: 600m
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Ez egy olyan túra volt, amely során változó létszámmal, változó időben, változó úti céllal Mosonmagyaróvárról letekertünk Dunaújvárosig. (kivéve Fricit és Marcsit). Eközben 6-szor szálltunk fel-át vonatra (Pécs, Kelenföld, Győr, Dunaújváros, Pusztaszabolcs, Sárbogárd) ha nem számítjuk a Szentendrei HÉV-et. 6-8-szor keltünk át a Dunán: Komárom, Esztergom, Nagymaros (Vác), Petőfi-híd, MO-ás, M8-as végi kosár híd. Nem csak vonatoztunk: a Duna mentén, kerülőkkel együtt letekertünk kb. 400 km-t. Iván bá távollétében Balázs vette át a túravezetést. Balázs, akiről a szomszéd kisfiú nem hitte el, hogy gépészmérnök, határozottan kijelentette: „az nem lehet. Balázs biciklista”.
A legfiatalabb résztvevő K. Gazsó volt, aki még nincs 12. Ő csak a második napon volt nyűgös, de Márti olyan üléspárnát fabrikált neki Tesco-s anyagból, hogy utána már nem volt gond, ott tekert az élbolyban. Balázs legalább nem járt úgy, mint egy túratársunk, aki egyszer elhozta kisfiát egy több napos túrára, és aggódott, hogy Csabika hogy fogja bírni, aztán Ozora felé a pálya eléggé hullámvasút volt és Csabika a sokadik dombon-hegyen nézett vissza pityeregve, hogy „Hol van Apu, hol van Apu?”.
Mosonmagyaróváron megnéztük a 48-as emlékművet és az 56-os sortűz áldozatainak emlékhelyét, mert itt vártuk be a társaság másik felét, akik vonatos bicikliszállítási technikai okokból későbbi vonattal jöttek.
Azután bevetettük magunkat a Szigetközbe, Lipóton becsöppentünk a kenyér- és hal-fesztiválra, Héderváron megnéztük a kastélyszállót. Ásványrárón felidéztük a 2007-as forró nyári túrát, mikor Győrből indultunk délután 2 órakor a kánikulában és a Duna gátján értünk el - alig- Ásványráróra. Közben lefényképeztük a biciklis km óra hőmérőjén a 40 fokot, mint csodát, aztán a 41 fokot, aztán a 42 fokot. Ásványráró előtt fürödtünk a Duna-ág olajos-koszos (de legalább hideg) vizében, amitől újra embernek éreztük magunkat nem szétfolyó masszának.
Ez már a múlt, a jelen egyelőre kellemesebb. Egészen szerda délutánig.
Győrladaméron aludtunk régi klubtársunknál, Attilánál, náluk vacsoráztunk, sátraztunk és a méhek repülési útvonalát keresztezve járkáltunk az udvaron. Balázs és Gazsó még méhészkedtek is.
Komárom utáni sátorhelyünk Balázsék egy korábbi vízitúrás helye volt, ide sikerült akkor kikötniük. A Duna vizében fürdeni jó volt és a közeli csárda halászléje is erőt adott.
Harmadik éjszakai táborhelyünket Balázs műhold térképről nézte ki, Nyergesújfalunál, ismét Duna parton. Közelebbről nézve is épp olyan megfelelő volt, mint madártávlatból.
Esztergomnál megnéztük Magyarország rangban első és méreteiben legnagyobb templomát. Hossza 118, szélessége 49, magassága 100 méter.
A Duna felőli homlokzaton QUAE SURSUM SUNT QUAERITE („az odafent valókat keressétek") olvasható.
A legjobban nekem a szlovák rész tetszett. E. Józsi javaslatára Esztergom után átmentünk Párkányba és az Ipoly torkolatáig tekertünk a nyári csendben elhagyatott falvakon át, majd az Ipoly feletti vasúti híd gyalogos-biciklis részén át megint Magyarországra, Szobra.
Budapesten és környékén végig a Duna menti kerékpárúton lehet áthaladni, ami nagyban megkönnyítette a dolgunkat – no meg a HÉV, de az inkább az eső miatt volt. Budapesten este 7 óra után is nagy a jövés-menés-tekerés a rakparti részen.
Részlet a Wikipédiából: A Duna menti kerékpárút része a nemzetközi EuroVelo 6. kerékpáros útvonalnak, amely Nantes-tól indul a Loire mentén, és kelet felé átszeli Franciaországot. Továbbfut a Bodeni-tóig Svájcban, majd a Dunát követve, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária érintésével, érkezik meg Romániába. Konstancánál éri el a Fekete-tengert.
Csepel szigeten Tököl után csökkent csak érezhetően a forgalom, csendesebb utakon, aszfaltozott gáton haladtunk. Sajnos másnap már vége volt a túrának.
Ráckeve után úgy éreztem magam, mint a Viharvadászok, mindenfelé sötét felhők gyűltek. Korábbi sátorveréssel és szerencsével megúsztuk a nagy ázást. Otthon olvastam, hogy máshol igen nagy esők, viharok voltak. Másnap sátorbontás után kezdett el újból esni és volt, aki előbb, volt, aki utóbb feladta és Dunaújvárostól hazajöttünk vonattal. Kivéve Fricit és Marcsit, aki végigjött Pécsig.
A részletekről meséljenek a képek.
Míg a többiek további kilométereken keresztül áztak, fáztak mi (Mari és Frigyes) a dunaújvárosi elválás után negyedórával már száraz helyen száraz hálózsákban aludtunk az autópálya átjárójában. Fél 5-re nemcsak az erős szélbe kiakasztott vizes ruhánk, de az aszfalt is megszáradt ahogy a Balázsnak megjósolták a net közelében lévő ismerősei.
Gyorsan össze kaptuk magunkat, hogy másnapra ne maradjon olyan sok kilométer és még a szép naplementében letekertünk a Duna bal partján a solti hídig. Dunaföldváron bevásároltunk a másnapi útra és mivel még világos volt tovább hajtottunk egy forgalom mentes nagyon jó és nem utolsósorban hátszeles úton Madocsa határáig. Itt a túránk legpuhább fekvő helyét sikerült kialakítani igazi frissen vágott szalmából, mivel a jó nehéz és kényelmes matracunk még a Mária első esése alkalmával Visegrád előtt kilyukadt. A folt persze otthon maradt. A csillagos éjjelnek köszönhetően túránk leghidegebb reggelére, de kipihenten ébredtünk. Veszekedés nélküli ( nem volt közönség) és hihetetlenül gyors reggeli sátorbontást követően egy rövid paksi városnézés után a Kölesd felé vezető utat választottuk. A ragyogó napsütésnek és az út hullámzásának köszönhetően hamar le került a poláros felső. Kölesdtől Bonyhádig öt autó mellőzőt el minket, ebből kettő a motoros emlékmű fotózása közben. Ezt a közel harminc kilométert végig egymás mellett az általunk még soha nem járt úton kényelmes 14-16 km/ó tempóval nézelődve beszélgetve teljesítettük. A nagyon lassú haladás ellenére egy hosszabb lejtőt követően fáradtság nélkül gurultunk be Bonyhádra. Meg sem álltunk az első benzinkútig. A rövid pihenőt követően friss vízzel és nápolyival feltankolva Szászvári hosszabb pihenőig már csak libasorban lehetett haladni. A felhők is kezdtek növekedni, a Mari meg kezdett aggódni hogy elázunk. Megnyugtattam: Kárászt elhagyva kifordulunk az addigra goromba méretűvé és sötétté hízott zivatar felhő alól.
Így is történt, bár egy kicsit bele kellet taposni hogy a széle el ne érjen minket. Ez a taktika egészen jól működött a Zobáki emelkedő elejéig. Ott valamitől nagyon lelassultunk, mondtam is ha tolnánk jobban haladnánk, de azért sem szálltunk le. El is ért az eső széle, ránk esett kb öt csepp fejenként. Ekkor a Mária másik módszert javasolt az eső ellen, felhúztuk az eső védő huzatot a csomagokra. Na ez működöt de annyira hogy az általam olyan sokszor bejárt gerinc úton sikerült két alkalommal is eltévedni. De legalább nem áztunk, bár ez már a sok csomaggal egyáltalán nem hiányzott. Végül is a helyi romák segítségével meglett a jó irány. Az én alacsony építésű bringámról az út túlsó széléről nem vettem észre az elágazást. Miután a jó irányba haladtunk a párom halkan megjegyezte ő már kétszer is látta ezt az elágazót.(köszi) A komlói úton egy nagy sebességű öröm gurulás néhol 67km/ó feletti tempóval egészen a Zsolnai dombig, s még a sötétedés előtt megérkeztünk.
Mi így tudtuk teljesíteni a túrát.
Lejegyezte: Bodrogi Frigyes
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Keményfi Balázs fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése