2001. nyarán Iván bá által szervezett "Három folyó túra" nyomán, L. Móni ötletére szerveződött az idei nagytúra. Sokaknak felkeltette az érdeklődését, melyen végül 18 fő vett részt. Nem kis létszám egy többnapos bringatúrán, de előzetes aggályaim hamar szertefoszlottak a csapat egymás iránt mutatott toleranciája és segítőkészsége, összeszokottsága miatt. Köszönet ezért minden résztvevőnek!
Vágjunk is bele a túrán történtekbe.
2013.07.06. szombat
A csapat első fele (E. Zsuzsa, H. Barna, M. Zita, P. Zoli, R. Ildi, R. Laca, Vs. Laci) a reggeli vonattal elutazott Zalaszentivánra. Aznapi úticéljuk előre megbeszéltek szerint, Szalafőn Lenke néni magánkempingje volt. A napi útvonal a Zala völgyében vezetett, a nem nagy táv lehetőséget adott a Gébárti-tóban való fürdésre is.
2013.07.07. vasárnap
Útvonal: Zalaszentivánig vonattal - Zalaszentiván - Őriszentpéter - Szalafő 56km
A szombati csapat Szentgotthárdra tett csillagtúrát, ezúttal csomagok nélkül. Eközben a vasárnapi csapat (B. Frici, E. Józsi, K. Balázs, K. Dóri, K. Gazsó, K. Márti, L. Móni, V. Laci, V. Magdi) szintén a reggeli vonattal Pécsről Zalaszentivánra utazott, hogy az előző napi csapattal azonos útvonalon haladva Szalafőn a teljes csapat összeálljon. A napi táv nem volt sok, illetve a terep sem volt nehéz, de adódott egy kis nehézség. Dóriról már a vonaton kiderült, hogy valami nem tökéletes vele. Gyengének érezte magát, bár ennek ellenére nagyon küzdött, hogy a csapatnak ő is része lehessen. (Mint utólag kiderült, előző héten a strandon kapott el valami vírusos fertőzést.) Egész nap nem tudott enni és inni sem, mert nem maradt benne. Ennek ellenére tekert mint a golyó. Estére úgy nézett ki, hogy jobban lett, de sajnos másnap reggelre nem javult a helyzet. A dolgot még az színesítette, hogy Márti lánca Őriszentpéter-Templomszeren elszakadt. Laca, aki elénk jött Őrisztntpéterre, közölte velünk, hogy már csak 2 km van a szállásig, meg 2 domb. Így Márti lazán bevállalta, hogy eltolja addig a bringáját, ne álljunk meg szerelni. Végül kiderült, hogy 5 km és legalább 3x2 "domb" volt vissza. De sebaj, Laca ezt a túra során többször visszakapta :-))
Szalafőn a szálláson végül összeállt a csapat. Este hobbi szinten kerékszerelés következett. Én szereltem, az összes többi fiú meg jobbnál jobb tanácsokkal "segített". Többek között, a matricák egyirányban történő elhelyezésére, mint az egyik legfontosabb dologra hívták fel a figyelmemet. A túra során ez poén szintjén nagyon sokszor elhangzott.
2013.07.08. hétfő
Útvonal: Őriszentpéter (H) - Hódos (SLO) - Stanjevci - Grad (vár) - Vadarci (tó) - Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Bad Radkersburg (A) 75 km
Dóri nem lett jobban, nem tudott reggelizni sem. Már egy napja szinte semmit nem evett, és alig ivott. Mártival meghoztuk a nehéz döntést: Szlovéniát így nem tudjuk bevállalni vele. Végül Márti Dórival még egy napot ott maradt Szalafőn Lenke néninél, esélyt adva a pihenés következtében remélt gyógyulásra.
A csapat első része előbb indult, megbeszéltük, hogy Szlovéniában Grad-nál találkozunk. A csapat második részével egy picit később indultam Őriszentpéter-Hódos útvonalon. Őriszentpéteren bementünk a boltba. Közben Gazsó mondta, hogy nem érzi jól magát, nem jó a gyomra. Na neeeeee! Közben észrevettem, hogy kiesett a csomagtartójának egy rögzítő csavarja :-(
E. Józsi vett a boltban Gazsónak kólát és ropit, -állítólag ez a legjobb ilyenkor- én meg nyakamba vettem Őriszentpétert, ötös csavar után kutatva. Rövid idő alatt minden megoldódott. Lett csavar, Gazsó meg töltötte magába a gyógykólát. A gyomorfájás hamar kiszállt belőle, én meg megkönnyebbültem.
Szlovéniában Stanjevcinél letértünk a főútról, egy meredek dombot másztunk meg, majd a műút hamarosan 4 km-es murvás útba váltott át. Végigkűzdöttük magunkat rajta. Vidoncitól É-ra elértük az aszfaltutat. Kicsit haladtunk rajta, majd egy táblát láttunk: Grad felé vezető út lezárva. Bringával szerencsére nem vettük komolyan. Gondoltuk, csak eltoljuk a gépeket majd valahogy. Az útlezárás oka az volt, hogy egy korábbi özönvíz elmosta az utat. Nekünk viszont nem jelentett különösebb akadályt, könnyedén folytattuk utunkat Grad felé, abban a reményben, hogy a csapat mások felével a vár mellett találkozunk.
A várhoz érve csak az ódon falak voltak, a bringásaink nem. Na mindegy, pihenünk, eszünk, várat nézünk, aztán megyünk tovább - gondoltuk. Mikor a pihenőidőnk vége felé tartottunk, megjelent három gyalogos. A mieink voltak. Hát ti honnan jöttök? - kérdeztük. A vár alatt a faluban a foci pálya szélén vártunk rátok. - volt a válasz. Ugyanis ők hosszabb, szintesebb úton jöttek Grad-ba, és nem a várba érkeztek közvetlenül, hanem a faluba. A várhegy megmászását már nem vállalták be mindannyian.
Összekaptuk a bringáinkat, legurultunk a hegyről a faluba, ahol valóban megtaláltuk a csapat másik felét. Végre együtt tekerhettünk, jó volt nézni az úton egy kígyóra hasonlító bringások sorát. Vadarci mellett megfürödtünk a tóban, ami igen jól esett. Napi úticélunk Bad Radkersburg mellett Laafeldben a Pavel-Haus udvara volt. (Köszönet Móninak a szállásszervezésért). Radkersburgban tiszteletünket tettük a Mária-szobornál, azaz hivatalosan is megkezdtük a Három folyó túrát. Lecuccoltunk a szálláson, majd csomagok nélkül csavarogtunk hosszasan a városban. Eközben többször átmentünk a Mura hídon Szlovéniába, Gornja Radgona-ba, ahol a várkastélyt is megtekintettük. Miután kicsavarogtuk magunkat, visszahajtottunk a szállásra, és nyugovóra tértünk.
2013.07.09. kedd
Útvonal: Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Radenci - Petanjci - Izakovci - Srednja Bistrica - Razkrizje - Gibina (SLO) - Sveti Martini Na Muri (HR) - Mursko Sredisce (HR) - Pince (SLO) - Tornyiszentmiklós (H) - Kerkaszentkirály 78 km
Ezen a napon négy országban jártunk!
Ausztria csücskében lévő városunkat elhagyva, Szlovéniában nagyjából a Mura mentén folytattuk utunkat. Petanjci előtt lementünk a folyópartra a közúti híd mellé, hogy érezzük a Mura-feelinget. Barna meg is fürdött. Megálltunk egy szép templomnál, majd ebédszünetünket Izakovcinál, a Mura-parti fantasztikus pihenőhelyen töltöttük. A látványt egy kiválóan felújított hajómalom emelte tovább, ami ráadásul ingyen megtekinthető volt. Egy kiállított térképet böngészve láttuk, hogy arrébb, a Mura horvátországi oldalán is van egy hajómalom. Eldöntöttük, hogy útbaejtjük. Így jutottunk át egy rövid szakaszon Horvátországba is. Ez a hajómalom sajnos zárva volt, viszont jót fürödtünk mellette, miközben Frici kiélte gátépítő hajlamait. Ezután csippentettünk mégegy utolsót Szlovéniából, majd Tornyiszentmiklósnál átléptünk Magyarországra. Az egykori határállomásnak csak a falait láttuk, lazán gurultunk át a határon. Igencsak porzó vesénket az elő útszéli kocsmában igyekeztünk regenerálni.
Magyar térerőt elkapva sikerült Mártival beszélni, érdeklődve Dóriról. Sajnos Dóri állapota még nem tette lehetővé, hogy Szalafőről eltekerjen Mártival Tornyiszentmiklósra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Vonattal elutaztak Nagykanizsára a rokonokhoz egy kis ápolásra.
Nem volt más hátra erre a napra, mint a táborhely keresés. Először Kerkaszentkirály-Margitmajornál a Lendva partjánál próbálkoztunk. Mivel nem volt elegendő méretű sátorhely, tovább kellett állnunk. Visszafordultunk Kerkaszentkirály felé, ahol a falu közepén a volt Kerka menti malom mellett szépen ápolt vízparti területet találtunk. Mint kiderült, ez a Kerka vízitúrák kiindulópontja. 500 Ft-ért melegvizes zuhanyzót és WC használatit kaptunk. Ildi és Laca ezen ez estén Szentmargitfalvára mentek temetőt látogatni, az éjszakát is abban a faluban töltötték. A polgármester üzenete az volt a bringások felé, hogy bátran keressék fel Szentmargitfalvát, mindig szeretettel várják a turistákat!
2013.07.10. szerda
Útvonal: Kerkaszentkirály - Muraszemenye - Letenye - Molnári - Murakeresztúr - P+ -Őrtilos Szt. Mihály hegy - Őrtilos - Gyékényes 64 km
Elhagyva Kerkaszentkirályt, Muraszemenye felé vettük az irányt. Itt lementünk a Mura partra, hogy felkeressük a vízitúra táborhelyet. Hosszú terepezés után oda is értünk. Ezt követően Letenyéig tapostuk a pedált. Letenyén a SPAR-nál találkoztunk Ildivel és Lacával. Együtt mentünk tovább a kastély mögötti óriás platánfához, valamint a Makovecz-féle gyönyörű könyvtárépülethez. Ebédszünetünket Molnárinál tartottuk a Mura-parton. Természetesen itt is fürödtünk. Márti ekkor hívott, hogy Dóri jól van, és már Őrtilosban vannak bringával. Ez nagyon jó hír volt. Be is fejeztük a déli sziesztát, és elindultunk Szentmihály-hegy felé, hogy ott találkozzunk. E. Józsi az élre állt, és őt ismerve nem a legegyszerűbb utat választottuk, de ennek köszönhetően útba tudtuk ejteni a a Zrínyi újvárat. A vár után következett a feketeleves. Akácos erdőben vezető turistaúton kellett továbbhaladnunk. Több defekt miatt már csak tolni mertük a bringákat a 3,5km hosszú ösvényen. Mártiék nem is értették, hogy hol vagyunk eddig, de türelmesen vártak minket a Szent-Mihály hegyi kápolnánál. Végre együtt volt a csapat, Dóri is nagyon vidám volt, jó volt ezt látni.
Legurultunk Gyékényesre, ahol a tóparti kempingben táboroztunk le. Itt csatlakozott hozzánk terv szerint Márta és Edina. Ekkor értük el a maximális létszámot, 18 főt. Este természetesen csobbantunk a kristálytiszta tóban. Fantasztikus érzés volt. Aki még nem volt Gyékényesen, ne hagyja ki!
2013.07.11. csütörtök
Útvonal: Gyékényes - Porrogszentkirály - Csurgó - Berzence - Somogyudvarhely - Bélavár - Vízvár - Heresznye - Bolhó - Babócsa - Csokonyavisonta 64km
Következő, délelőtti etapunk célpontja Csurgó volt. Rögtön a gimnázium udvarára hajtottunk, ahol lehetőségünk volt az épületben lévő könyvtármúzeumot is megtekinteni. Eközben eleredt az eső. Hát persze, hiszen Csurgón vagyunk! Míg várakoztunk, V. Lacitól megtanulhattuk a legbiztosabb időjárás előrejelzést: "Vagy eső lesz vagy hó, vagy rossz idő, vagy jó." Szerinte ez mindig bejön.
Szóval vártunk sokat a tető alatt, de mikor gyengülni kezdett az égi áldás, továbbindultunk stílusosan: Vízvár felé. Felkerestük a drávai vízitúra táborhelyet, s itt tartottuk az ebédszünetünket is. Innen Heresznye felé haladtunk tovább, ám a falu előtt tettünk egy kis kitérőt a Heresznyei-magasparthoz. A kilátóhely megközelítése -bár nem váratlanul- felettébb érdekes volt, ugyanis embermagasságnál nagyobb napraforgómezőn keresztül kellett eljutnunk a megasparthoz. Hogy el ne veszítsük egymást, folyamatosan hangjelzéssel jeleztünk egymásnak. Megérte a küzdelem, csodaszép volt ebből a magasból a Dráva. Babócsán bementünk a Basakertbe, a nárciszmezőre (természetesen nyár közepe lévén nárciszra nem számíthattunk).
Babócsa után elbúcsúztunk L. Mónitól, akinek e napon haza kellett utaznia. A mai nap célpontja Csokonyavisontán G. Gábor szüleinek háza és udvara volt. Gábor sajnos nem lehetett velünk a túrán, mert ebben az időben éppen Szlovénia magas hegyeit mászta társával. Szülei viszont el nem mondható szeretettel fogadtak, és a meglepetés vacsorát hét országra szólóan szervezték számunkra. Miközben Anna néni a vacsora szervírozásával foglalatoskodott, Gyuri bácsi lelkesen mutatta műhelyének legbecsesebb tárgyait. Az este folyamán egyre különlegesebb tokaji borok is előkerültek, majd részletes ízelítőt kaphattunk az épületük közeljövőben tervezett renoválásáról is. Eközben azt vettük észre, hogy már ránk is sötétedett.
2013.07.12. péntek
Útvonal: Csokonyavisonta - Barcs - Kisbók - kijelölt erdei kerékpárút - Drávatamási - Kastélyosdombó - Szentborbás - Felsőszentmárton - Révfalu - Drávasztára (evezés) - Révfalu 74km
Frici kora reggel elindult, mert még ezen a napon el kívánt jutni Beremendig, hogy részt tudjon venni a bringás találkozó programján is.
Elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, és Barcs felé vettük az irányt. Csokonyavisontáról elkísért minket utunkon Vera is, vendéglátóink ismerőse, aki Tótújfaluba tartott hazafelé. Barcson másfél órás szabadprogramot tartottunk, mindenki elintézhette a boltozásos és egyéb ügyeit. Mikor lejárt az idő, indulni szerettünk volna. Ekkor vette észre Magdi és Laci, hogy a fához zárt bringájuknak nincs meg a kulcsa. Laci vette nyúlcipőjét, hogy visszafusson a boltba, hátha otthagyta a kulcsot. Eközben Magdi megtalálta a bringára aggatott hátizsákban. Magdi is nyúlcipőt húzott, és próbálta Lacit -szintén futva- befogni a városban. Nem tudom, hogy, de valahogy sikerült neki. Kinyitották a lakatot, és végre továbbindulhattunk.
Utunkat a Kisbóki-holtágat érintve, Drávatamási felé az erdőn keresztül haladó homokos, kijelölt kerékpáros túraútvonalon folytattuk. Mint kiderült, ez a szakasz volt a túránk legjárhatatlanabb része. A haladást a mély homok nehezítette, a láncra ráragadt homoktól viszont sírt a lánc, és a kerékpáros szíve. Legközelebb biztos, hogy az aszfaltúton megyek. De előbb-utóbb kiértünk Drávatamásiba. Az ebéd spontán módon történt. A csapat hátsó fele eléhezés miatt Kastélyosdombó határában kényszerebédszünetet tartott, eközben a csapat első fele Potonynál a pihenőhelyen tette ugyanezt. Szentborbáson a Dráva parton tartottuk a hosszabb pihenőnket.
A mai nap utolsó szakasza Felsőszentmártonon át Révfaluig vezetett. Révfaluban a telkünkön szüleink és Zsuzska lányunk vártak ránk egy bográcsnyi gulyással és behűtött innivalóval. A telek volt egyben aznapi táborhelyünk is.
Bónuszként adódott még egy program estére: a barcsi vízitúrás egyesület éppen ekkor táborozott Drávasztárán. Felajánlották a lehetőséget egy kis evezésre, amit szívesen fogadtunk.
2013.07.13. szombat
Útvonal: Révfalu - Zaláta - Vejti - Vajszló - Kémes - Harkány - Siklós - Vokány - Újpetre - Pécs 84 km
Elérkezett túránk utolsó napja. Révfalui táborunkat elhagyva, első megállónk Vejti Drávapart volt. Itt egy kis lábmozgatást követően végleg elköszöntünk a folyótól. Vajszló, a dinnyék hazája volt a következő cél. A templom előtti kis parkban töltődtünk fel, majd Kovácshidáig meg sem álltunk. Itt a falu melletti kiserdőben ebédeltünk. Józsi eközben egy kígyót talált a fák között.
Harkányban fagyiztunk a kedvenc fagyizónkban, majd néhány társunktól elköszöntünk, akik rövid úton tervezték a hazautat Pécsre. A többiekkel az eredetileg kiírt útvonalon haladtunk tovább, Siklós felé. Máriagyűdön E. Józsi javaslatára oroszlánnézőbe indultunk, de sajnos az állatok már nem voltak a szokott helyen. Sebaj.
Következő program Ildi és Laca hazakísérése volt Vokányba, de előtte még meg kellett másznunk a Villányi-hegység gerincét. Vokányban Lacáék elláttak bennünket útravaló friss vízzel, és elköszöntünk tőlük, folytatva az utat Kozármisleny és Pécs felé.
Megcsináltuk! Letekertük -néhány alternatívával- azt az utat, melyet 12 évvel ezelőtt a Mura-Dráva-Duna Három folyó túra néven Iván bá vezetett, a túraútvonal turisztikai bemutatásaként akkoriban. Jó volt újra bejárni ezt a területet.
Köszönöm minden résztvevőnek az egymás iránt tanúsított türelmet, összetartást! Jó túra volt, gondolom, mindannyian hasonlóan éreztétek.
Össztáv: 495 km
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Eperjesi József fotói
Keményfi Balázs fotói
Petkó Zoltán fotói
Rostás László fotói
A túra során kapott prospektusok:
Letenye Könyvtár
Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén
.
Bejegyzések
