A túra eredeti kiírása itt.
Útvonal: Pécs Makra dűlő - Phsz - Süle völgy - Po - Árnyas forrás - jelzetlen út - Z - Phsz - Babás szerkövek - K+ - Sasfészek - Khsz - K - Jakab hegy Pálos kolostor romjai - Z - dűlőutakon Makra dűlő
Táv: 13,5 km Szint: 550 m.
Túravezető: Tóth Klára és Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Mielőtt neki álltam a túra leírásnak még azt gondoltam, hogy
könnyű dolgom lesz Ctrl+C és Ctrl+V a tavalyi leírásból és már is kész az idei
is, mert hát ugyan ott voltunk majdnem ugyan avval a társasággal. Vagy mégsem?
Nekem ahogy végig gondolom egészen más volt ez a túra mint az előzők és remélem
a következőknél is ezt fogom érezni. Ez lehet hogy azért van, mert a kirándulás
harmadánál vettem észre, hogy most ellenkező irányban megyünk mint egy évvel
ezelőtt és akkor döbbentem rá, hogy valójában hol is vagyunk. Na így bízzátok
rám magatokat a következő túrámon. Szóval a leírás, ami egészen más mint a
tavalyi:
A kereszthez hirdettem meg a gyülekezőt, de mindenki a
házunk előtt ácsorgott, gondoltam ha már így alakult, akkor a korábban érkezők
jöjjenek be kicsit melegedni, „pár dolgot elintézni”. Aztán egyre gyűltünk.
Ilyenkor mindig izgulok, hol azért hogy kevesen leszünk (valamit nem jól
csináltam?) hol azért hogy sokan (mit csinálok ennyi emberrel?) Aztán mindig
pont annyian vagyunk ami ideális, ha jól emlékszem 43-an vettünk rész a túrán
és jött velünk 3 kutya is. Aki nem bízik a számban, annak javaslom, hogy
Speiser József (www.speiser.hu) fotóin a
csoportképet nézze meg ott mindenki rajta van .
Az indulás előtt pár szóval ráhangolódtunk a programra és
Tóth Klára aki valójában a túra útvonalát eltervezte felvezetőt mondott a
naphoz.
Képviselőnk (Erb József) is megjelent, de sajnos nem
vehetett rész a túránkon, amiért két flakon borral kért elnézést. Ennek még
talán jó hasznát vesszük.
Elindultunk a szokásos útvonalon és öröm volt nézni a sok
kirándulót. Az erdőben Klára javasolta, hogy az Árnyas-forráshoz a kitérőt azok
a túrázók válasszák, akik jó kondícióval rendelkeznek és akik még nem látták,
azok mindenképpen nézzék meg. Villányi Lajos vezetésével jutottunk el a
forráshoz és az emlékkönyvhöz.
A forrás hangulatos, de a szépségét nem tudta teljesen
megmutatni, mert egy kidől fa kicsit akadályozott a megközelítésben. Innen árkon-bokron,
úttalan-utankon indultunk a többiek után. Gondolom kitaláltátok, hogy nem én
állítottam irányba a csapatot. Nem tudom, hogy van embereknek érzékük az ilyen
fajta tájékozódáshoz, de pontosan rátaláltunk a jelzett útra és utol is értük a
többieket. Körülbelül itt jöttem rá, hogy idén ellentétes irányban halad a
túra.
Azért szeretem az ilyen kirándulásokat, mert ezt nem lehet
kapkodva csinálni, itt nem kell figyelni az órát, és olyan nagy hibákat sem
lehet elkövetni. Nem utolsó sorban nagyon kellemes volt az idő és jó a levegő.
Lehet beszélgetni „világmegváltó” dolgokról és van idő igazán jókat
beszélgetni. Idegenekhez lehet csapódni és mintha régi ismerősök lennénk úgy
beszélgetünk.
A nagy beszélgetések közben elértük a Babásszerköveket ahol
Klári pár információt elmondott a keletkezésükről és a hozzájuk fűződő mondáról.
Irány a Sas-fészek. Ez azért jó, mert ahogy Balázs mondta
állva lehet négykézláb menni. Leküzdöttük.
Innen a kilátó következett, ahol mindig jókat lehet enni és
sokat lehet gyönyörködni a kilátásban pedig mindig ugyan olyan, és mégis
más. Túravezetőnk itt is elmondta a
kilátó történetét és a mondáját.
A Pálos romokhoz, már könnyű terepen jutottunk el és persze
nem csalatkoztunk, mert ahogy mindig, itt lehet találkozni más túrázókkal, most
a kővágószőlősi ismerősökkel futottunk össze.
Klári nagyon felkészült volt is itt is sok információval
látott el bennünket a terület történetéről, múltjáról. Szokásunkhoz híven az
évszámot 2013-at a kirándulók csapatából összeállva kiraktuk és Joci a
toronyból fotózott. Ezt már második alkalommal sikerült összerakni ezért már
tradíciónak tekintem. Szerintem még pár év és a fotósunknak akkor már nem sokat
kell instuállni, mert mindenki tudja majd, hogy a számokban hol a helye. Majd
meglátjuk.
Szerencsére Ilona hozott pezsgőt és poharakat, ezért a
koccintás sem maradt el a romok között a kútnál. Mikor már kicsit fáztunk akkor
elindultunk lefelé. A lejtőn gyalogolni sem könnyebb, mint felfelé, de
leküzdöttük. Fotósunk felajánlotta, hogy fényképeit nyilvánossá teszi és
mindenki szabadon gyönyörködhet benne, ezért kérem terjesszétek munkáit, hogy a
vállalkozása sikeres és népszerű legyen www.speiser.hu.
A túra végén gondoltuk megkóstoljuk a kapott borokat. Nem vagyok hozzáértő, ezért
nem tudok a minőségéről véleményt mondani, ezért fogyott az ital. Egy igazi
szőlész-borász egy ilyen társaságban nem bírja ki, hogy a saját borát ne
népszerűsítse. Jenő ezért hozott a pincéjéből nagyon finom fehér bort, amit a
nem igazán borivó is nagyon ízletesnek tartott a társaságból. Borozás közben is
jókat beszélgettünk és csak a hideg tudta a társaságot feloszlatni.
Köszönöm mindenkinek, hogy rész vett a túrán és nem vettétek
el a kedvemet a további ötletelésektől.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kónya Tamás fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás Laca fotói
Speiser József fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése