2015.01.17-18. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 6. szakasz

Útvonal:
1. nap: Kaposmérő - K - Somogysárd - Korotna vára (GCKORO) - Újvárfalva Noszlopy kúria - Nadalos(önkormányzati szállás). Táv: 29 km Szint: 40m
2. nap: Nadalos - Újvárfalva - K - Fehértó kápolna (GCFEHR) - Alsókak - S+ Kakpuszta templomrom- Felsőkak - K - (GCMEV) - K - Mesztegnyő Táv: 23 km Szint: 0m

Túravezető: Miklovich Csilla mandula47@gmail.com

GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap
Garmin Connect 1. nap itt.
Garmin Connect 2. nap itt.

Nem halogathatom tovább a túraleírást, mert olyan sok élményben volt részünk, hogy félek valamit kifelejtek, ha nem írom le minél előbb. Megpróbálok rövid lenni, de szerintem ez most sem fog sikerülni, ezért azoknak, akik nem szeretnek hosszú túraleírást olvasni, kiemelem a szöveget és lesz egy rövid verzió is.

Az időjárás jelentések mindenhol borús időt és esőt jósoltak. Nagyon reménykedtem, hogy nem így lesz. Nekem még nem volt esős gyalogtúrám. Azért bekészítettem egy TESCO-s 300.-Ft-os esőkabátot a biztonság kedvéért.
Ezen a szakaszon voltunk eddig a legkevesebben 6 fővel. S. Szilvi, M. Éva, K. Balázs, N. Balázs, Sz. István, M. Csilla. A túra elején pedig még két csoportban is mentünk a csomag és kocsi logisztika miatt. Ezen a túrán és az előkészületein derült ki számomra, hogy a logisztikusokat igenis meg kell becsülni egy agybaj lehet a munkájuk. Nekünk csak a kocsikat, csomagokat, embereket és az időt (a tömegközlekedés miatt) kellett összehangolni. Nem egyszerű dolog, de mindent megoldottunk.
Az egyik kocsit Kaposváron hagytuk és buszoztunk Kaposmérőig a másik kocsi pedig Mesztegnyőre ment Sz. Istvánnal és M. Évával, onnan jöttek utánunk. Szeretnek gyorsan túrázni és vállalták a csomagok szállítását Nadalosra. Persze ezt csak a lányok igényelték, de nagyon jól tettük.
Kaposmérőn a túra elején már belefutottunk az igazi retróba, egy valódi sorompóval, őrházzal. Olyan volt, mint egy időutazás.
Nagyon hamar erdőben gyalogoltunk, ami nekem elég fontos, mert jobban szeretem, mint amikor szántóföldek mellett haladunk. Nem siettünk, mert vártuk, hogy a túratársaink utolérjenek, ezért nagyon hamar nekiálltunk enni és persze ilyenkor mindig meg kell kóstolni Szilvi pálinkáját. A KÉK végére szerintem igen tekintélyes mennyiségű lesz az elfogyasztott alkohol. Vagy talán a hideg miatt fogy jobban és nyáron majd nem kívánjuk? Nem tudom. Ha nem felejtem el, akkor majd megírom hogy a nyári melegben melyik ital a sláger.
Már most jobban tetszik a vidék, mint az 5. szakasz legtöbb részén.
Ja, és igazi jó túrázó idő van kb. 10 C°, ugyan sok felhővel, de a nap igen gyakran előbukkan, hogy szép fotókat készíthessünk. Erdőből ki, erdőbe be igen változatos a táj. Ezek az erdők egészen mások, mint a Mecsekben, olyan mintha, az összes telepített erdő lenne (lehet hogy az is), de még így is szép.
Éva és István még utol sem ért minket, de már Somogysárdon találtuk magunkat. A faluba beérve jobbra egy gyönyörűen felújított kápolnát láttunk és megint pihenni kellett, mert hívogatott a kereszt köré épített pad. Jól elidőztünk, de azért mégis csak tél van, nem lehet olyan sokat ücsörögni, ezért elindultunk a falu központjába, azért is, mert arra vezet a jelzés.
Itt kicsit letértünk, mert reménykedtünk, hogy a Somssich-kastélyba belóghatunk. Szerencsére nem kellett csibészkedni, mert találtunk egy falubelit a parkban és nem tudott ellenállni a kérésünknek, körbevezetett. Persze nem a kastélyban, hanem csak a parkban, ami óriási. A kastélyhoz tartozik még egy istálló, cselédház, lóversenypálya lelátóval, víztorony, magtár és még mezőgazdasági épületek. Hát itt volt élet valamikor az még így a sok éves elhanyagoltságon át is látszik. A falubeliek nagyon sokat dolgoztak a park és az épületek rendbetételén, de még közel sem tartanak a végén. Remélem az utánunk túrázók még szebb állapotában láthatják. „Idegenvezetőnk” még mutatott felújítás előtti képeket és mesélt pár dolgot a kastélyról, amire emlékezett. De Ő is úgy járt, mint a legtöbb gyerek, akit untat az idősek visszaemlékezései. Amikor gyerekkorában mesélt a nagymamája a kastélybeli életéről (ott dolgozott) nem érdekelte, most meg már nincs kitől megkérdezni.
A kastély államosítás után kiképző központ volt az ORFK lovasbázis keretében. Ennek következtében a kastély oldalában elhelyezett Mária szobor nem maradhatott a helyén, ezért a parkban egy nagy gesztenyefa törzsébe dugták el, ami az idők folyamán benőtte a szobrot. Nem látszik, de mindenki tudja a faluban, hogy ott van. A fa elpusztult a sorsa még nem dőlt el, mert a növények, fák kivágása csak engedéllyel lehet. Jó lenne tudni, mi lesz a fával és a szoborral. Majd egyszer visszamegyünk!
Nagyon sokat időztünk a parkban, a kastélyt sajnos nem tudtuk megnézni, de még így is élmény volt.
Gondoltuk, hogy túratársaink már biztosan megelőztek, most mi siethetünk utánuk, hogy együtt legyen a csapat.
Még a falu közepén jártunk, amikor szembe találkoztunk velük. Későbbi busszal jöttek utánunk, mint számítottuk, de lassan már együtt megyünk, mert úgy a jó.
Azt még nem is említettem, hogy ezen a szakaszon, ha a túraútvonal iránya változik, azt csak derékszögben teszi meg. Itt ilyen szögletes az élet, ami minket nem nagyon zavart, mert ezek a szögletek szép tájakon vezetnek.
Néha-néha azért ezen a szakaszon is van közúton gyaloglás, de nem vészesen sok és mikor már unalmas lenne, akkor úgyis jön egy geoláda, amit meg kell keresni és letérünk egy kicsit,  a Koroknai vár felé. Tudtuk, hogy várat nem találunk, mert azt már a környékbeliek elbontották már igen régen. A  várárok még azért jól felismerhető volt és persze a ládát is megtaláltuk. Újvárfalvára a közúton vezet a KÉK, de előtte még jelölt a térkép egy forrást és a mecseki túrázók azt szokták meg, hogy forrás mellett nem megyünk el, hogy ne nézzük meg, fényképezzük le. Nem volt egyszerű megkeresni. Egy tavacska melletti pihenőben ettünk, ittunk (igen, pálinkát is), és elindultunk forráskeresésre. Megtaláltuk, de be volt kerítve. Igen szépen kialakított, de nem nagyon gondozott.
Innen már hamar beértünk Újvárfalvára ahol ismételten kicsit meg kellett pihenni, mert itt van az egyik pecsételő hely a Noszlopy-kúria kerítésén. Az épület csak előzetes bejelentkezéssel látogatható, de az udvarára be lehet menni és itt található az a kőtömb, ami Somogy megye közepét jelöli. Hát itt is voltunk, pontosan a közepén.
Innen bekerített erdőültetvények között vezet az út és kalandosan lehet az ültetvények között közlekedni, mert a vadak miatt nincsenek kapuk, csak létraszerű átjárók.
Újvárfalvához tartozó Nadaloson foglaltunk szállás és gondoltam, hogy már közel vagyunk, de a fiúk kitalálták, hogy az első napon kicsit ráhúzunk és többet teljesítünk a tervezettnél és holnap könnyebb lesz csatlakozni. Biztosan, de a nap végén már nagyon sokat jelent minden méter. Még jó hogy nem tudtuk, hogy ilyen cselhez folyamodtak, mert a vége már fájdalmas volt. Betonon, hosszú egyenes szakaszon, sötétedésben értünk a településre. A gazda már várt minket, a házban befűtött. Kellemesen csalódtunk a szállásban. Teljesen felújított ház, melegvíz, fűtés, ágynemű-huzattal, mikró. Persze még vannak hiányosságok, mert még nem befejezett, de nekünk nagyon jó volt. Raktuk a kályhát, mert azért egy fűtetlen házban a falak sugározzák a hideget. Vacsoráztunk és Sz. István jól tartott minket. Vörösbor, üdítő, házi sütemény, bolti sósság mi szem-szájnak ingere.
Mikor már tele volt a poci, meleg fürdős élvezeten túl voltunk nekiálltunk kicsit szervezni. Mindig gondolni kell a következő szakaszokra is és így együtt a legjobb kitalálni, hogy hány napos legyen, mekkora szakasz határokkal, olcsó vagy drága szállás legyen. Jó volt tervezgetni, beszélgetni, ülni a kályha mellett, nem emlékszem mikor mentünk aludni, de az biztos, hogy én kezdtem a lefekvést. A fiúk átköltöztek a szobájukból a kályha közelébe, mert gondoltuk, hogy éjszaka a ház jól le tud hűlni. Szerencsére az ágynemű és a hálózsák együtt igen kellemes alvást biztosított, legalábbis nekem. Azért kitérnék kicsit a horkolásra. Úgy lehet elképzelni legjobban, ha valaki hallott már panelházban ütve fúróval dolgozni valakit, aki nem csak egy lyukat fúr, hanem bontja a falat. Trrrrrrrr, trrrrrrrr, trrrrrrrrr. És ezt ütemesen. Persze készültem füldugóval, amit a Mercedes gyárban kaptam. Üzenem nekik, hogy jobb hogy autót gyártanak, mert ahhoz értenek, de a füldugókhoz nem. Itt nem ért semmit.
Csodák-csodája másnap mégis kipihenten ébredtem és a lábaim is használhatók voltak. Reggeliztünk és N. Balázs szigorú szavára 7:30-ra próbáltunk elkészülni. Nem tudom, hogy a „szigorúsága” vagy a hideg miatt, de igen hamar felöltöztünk és összekészültünk és a magadott időben elindultunk. Még a nap is alig kelt fel. Az éjszaka biztosan esett az eső, mert az utakon az látszott. Csak a napot ússzuk meg eső nélkül, remélem mázlisták leszünk. Szokásos csoportkép és indulás, sajnos betonon és a hosszú egyenesen.
Hamar jött az erdő. Igazi fenyvesek. Mesebeli.
Fehértó puszta felé indultunk és itt is ládáztunk, megnéztünk egy elhagyatott temetőt a felújított kápolnájával, amit megint kerítés mászással tudtunk megközelíteni. Látszott, hogy a hozzátartozók próbálják gondozni a sírokat és az épületet, de az a világ vége és ettől nagyon szép. A településnek a nyomát sem láttuk.
Alsókak, Felsőkak és Kak-puszta felé vettük az irányt. Csoda, hogy kihaltak ezek a települések? Messze van mindentől és rendesen ki sem lehetett mondani, hogy hová valósiak a lakóik. Állandóan csak körülményeskedhettek, hogy „Alsókak településről való vagyok” én egyszerűen csak annyit mondok, hogy pécsi vagyok.
Jó hogy volt velünk egy történész, rááll a szeme a régi dolgokra. Szilvi vette észre az első „eltünt” ház nyomát. Nagyon érdekes volt ott állni és találgatni, hogy melyik helyiség mi lehetett. Tovább már egyértelműbb volt, hogy hol találhatók a házak, mert egy tanösvényt készítettek a házak helyének feltüntetésével. Érdekes volt belegondolni az itt éltek életébe.
Vitathatatlanul szép vidéken éltek. Kalandoztunk tovább az erdőben és egy hatalmas őzcsordát vettünk észre, rengetegen voltak.
Kiértünk egy rétre, ami nagyüzemi vadászatra van kialakítva. Középen az etető és körbe a vadászlesek. Itt aztán lehet lődözni. Biztos ez is jó, én nem tudom. Valaki vadászik, valaki túrázik.
Még mindig nagyon szép volt a vidék, öröm volt gyalogolni, de már kezdtem megéhezni. Ezen a túrán én egyfolytában eszek. Még jó, hogy mindig többet csomagolok félve az éhen halástól. Felsőkak vasúti megállójában (keskeny nyomtávú kisvasút) szép pihenőt alakítottak ki, itt ettünk és pihenni is jó volt. Persze ismét a hideg volt az úr és elindultunk egy igen hosszú és egyenes homokos szakaszon, majd a sínek mellett.
Még egy megálló pihenővel (Szúnyogvár), itt is meg kell állni ha már a vonat is megszokott. Itt a pihenőnél már jelzik a turistáknak a Búsvár-kilátót. Úgy döntöttünk, hogy nem túl nagy a kitérő, érdemes elsétálni odáig. Megérte. Igényes kilátó, szép környezetben.
A kilátótól már Mesztegnyő volt a cél pihenő nélkül egy ládázással. Már a Szilvi is kereste, de nem lett meg.
Mesztegnyőn pecsételés a kocsmában. A logisztikánk szerint N. Balázs és én megyünk busszal Kaposvárra. A többiek Sz. István kocsijával Nadalosra a csomagokért (a lányok nem szeretik cipelni) és utána Kaposváron osztozkodás.
Innen K. Balázs vitte haza a csapatot és Sz. István pedig elment kicsit Gunarasra szaunázni, mert neki még nem volt elég az élvezetből. Ez az ember tud élni!
Nagyon jól sikerült két nap volt eső nélkül, jó társaságban, szép vidéken. Folyt. köv.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap
Nagy Balázs fotói 2. nap
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése