1. nap: Kaposmérő - K - Somogysárd - Korotna vára (GCKORO) - Újvárfalva Noszlopy kúria - Nadalos(önkormányzati szállás). Táv: 29 km Szint: 40m
2. nap: Nadalos - Újvárfalva - K - Fehértó kápolna (GCFEHR) - Alsókak - S+ Kakpuszta templomrom- Felsőkak - K - (GCMEV) - K - Mesztegnyő Táv: 23 km Szint: 0m
Túravezető: Miklovich Csilla mandula47@gmail.com
GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap
Garmin Connect 1. nap itt.
Garmin Connect 2. nap itt.
Nem halogathatom tovább a túraleírást, mert olyan sok
élményben volt részünk, hogy félek valamit kifelejtek, ha nem írom le minél
előbb. Megpróbálok rövid lenni, de szerintem ez most sem fog sikerülni, ezért
azoknak, akik nem szeretnek hosszú túraleírást olvasni, kiemelem a szöveget és
lesz egy rövid verzió is.
Az időjárás
jelentések mindenhol borús időt és esőt jósoltak. Nagyon reménykedtem, hogy
nem így lesz. Nekem még nem volt esős gyalogtúrám. Azért bekészítettem egy
TESCO-s 300.-Ft-os esőkabátot a biztonság kedvéért.
Ezen a szakaszon
voltunk eddig a legkevesebben 6 fővel. S. Szilvi, M. Éva, K. Balázs, N. Balázs,
Sz. István, M. Csilla. A túra elején pedig még két csoportban is mentünk a
csomag és kocsi logisztika miatt. Ezen a túrán és az előkészületein derült ki
számomra, hogy a logisztikusokat igenis meg kell becsülni egy agybaj lehet a
munkájuk. Nekünk csak a kocsikat, csomagokat, embereket és az időt (a
tömegközlekedés miatt) kellett összehangolni. Nem egyszerű dolog, de mindent
megoldottunk.
Az egyik kocsit Kaposváron hagytuk és buszoztunk Kaposmérőig
a másik kocsi pedig Mesztegnyőre ment Sz. Istvánnal és M. Évával, onnan jöttek
utánunk. Szeretnek gyorsan túrázni és vállalták a csomagok szállítását Nadalosra.
Persze ezt csak a lányok igényelték, de nagyon jól tettük.
Kaposmérőn a túra
elején már belefutottunk az igazi retróba, egy valódi sorompóval, őrházzal.
Olyan volt, mint egy időutazás.
Nagyon hamar erdőben gyalogoltunk, ami nekem elég fontos, mert
jobban szeretem, mint amikor szántóföldek mellett haladunk. Nem siettünk, mert
vártuk, hogy a túratársaink utolérjenek, ezért nagyon hamar nekiálltunk enni és
persze ilyenkor mindig meg kell kóstolni Szilvi pálinkáját. A KÉK végére
szerintem igen tekintélyes mennyiségű lesz az elfogyasztott alkohol. Vagy talán
a hideg miatt fogy jobban és nyáron majd nem kívánjuk? Nem tudom. Ha nem
felejtem el, akkor majd megírom hogy a nyári melegben melyik ital a sláger.
Már most jobban
tetszik a vidék, mint az 5. szakasz legtöbb részén.
Ja, és igazi jó
túrázó idő van kb. 10 C°, ugyan sok felhővel, de a nap igen gyakran előbukkan,
hogy szép fotókat készíthessünk. Erdőből ki, erdőbe be igen változatos a táj.
Ezek az erdők egészen mások, mint a Mecsekben, olyan mintha, az összes
telepített erdő lenne (lehet hogy az is), de még így is szép.
Éva és István még utol sem ért minket, de már Somogysárdon
találtuk magunkat. A faluba beérve
jobbra egy gyönyörűen felújított kápolnát láttunk és megint pihenni kellett,
mert hívogatott a kereszt köré épített pad. Jól elidőztünk, de azért mégis csak
tél van, nem lehet olyan sokat ücsörögni, ezért elindultunk a falu központjába,
azért is, mert arra vezet a jelzés.
Itt kicsit letértünk,
mert reménykedtünk, hogy a Somssich-kastélyba belóghatunk. Szerencsére nem
kellett csibészkedni, mert találtunk egy falubelit a parkban és nem tudott
ellenállni a kérésünknek, körbevezetett. Persze nem a kastélyban, hanem csak a
parkban, ami óriási. A kastélyhoz tartozik még egy istálló, cselédház, lóversenypálya
lelátóval, víztorony, magtár és még mezőgazdasági épületek. Hát itt volt
élet valamikor az még így a sok éves elhanyagoltságon át is látszik. A
falubeliek nagyon sokat dolgoztak a park és az épületek rendbetételén, de még
közel sem tartanak a végén. Remélem az utánunk túrázók még szebb állapotában
láthatják. „Idegenvezetőnk” még mutatott felújítás előtti képeket és mesélt pár
dolgot a kastélyról, amire emlékezett. De Ő is úgy járt, mint a legtöbb gyerek,
akit untat az idősek visszaemlékezései. Amikor gyerekkorában mesélt a
nagymamája a kastélybeli életéről (ott dolgozott) nem érdekelte, most meg már
nincs kitől megkérdezni.
A kastély államosítás
után kiképző központ volt az ORFK lovasbázis keretében. Ennek következtében a
kastély oldalában elhelyezett Mária szobor nem maradhatott a helyén, ezért a
parkban egy nagy gesztenyefa törzsébe dugták el, ami az idők folyamán benőtte a
szobrot. Nem látszik, de mindenki tudja a faluban, hogy ott van. A fa
elpusztult a sorsa még nem dőlt el, mert a növények, fák kivágása csak
engedéllyel lehet. Jó lenne tudni, mi lesz a fával és a szoborral. Majd egyszer
visszamegyünk!
Nagyon sokat időztünk a parkban, a kastélyt sajnos nem
tudtuk megnézni, de még így is élmény volt.
Gondoltuk, hogy túratársaink már biztosan megelőztek, most
mi siethetünk utánuk, hogy együtt legyen a csapat.
Még a falu közepén jártunk, amikor szembe találkoztunk
velük. Későbbi busszal jöttek utánunk, mint számítottuk, de lassan már együtt
megyünk, mert úgy a jó.
Azt még nem is
említettem, hogy ezen a szakaszon, ha a túraútvonal iránya változik, azt csak
derékszögben teszi meg. Itt ilyen szögletes az élet, ami minket nem nagyon
zavart, mert ezek a szögletek szép tájakon vezetnek.
Néha-néha azért ezen
a szakaszon is van közúton gyaloglás, de nem vészesen sok és mikor már unalmas
lenne, akkor úgyis jön egy geoláda, amit meg kell keresni és letérünk egy
kicsit, a Koroknai vár felé. Tudtuk, hogy várat nem találunk, mert
azt már a környékbeliek elbontották már igen régen. A várárok még azért jól
felismerhető volt és persze a ládát is megtaláltuk. Újvárfalvára a közúton
vezet a KÉK, de előtte még jelölt a térkép egy forrást és a mecseki túrázók azt
szokták meg, hogy forrás mellett nem megyünk el, hogy ne nézzük meg,
fényképezzük le. Nem volt egyszerű megkeresni. Egy tavacska melletti
pihenőben ettünk, ittunk (igen, pálinkát is), és elindultunk forráskeresésre.
Megtaláltuk, de be volt kerítve. Igen szépen kialakított, de nem nagyon
gondozott.
Innen már hamar beértünk Újvárfalvára ahol ismételten kicsit meg kellett pihenni, mert itt van
az egyik pecsételő hely a Noszlopy-kúria kerítésén. Az épület csak előzetes
bejelentkezéssel látogatható, de az udvarára be lehet menni és itt található az
a kőtömb, ami Somogy megye közepét jelöli. Hát itt is voltunk, pontosan a
közepén.
Innen bekerített
erdőültetvények között vezet az út és kalandosan lehet az ültetvények között
közlekedni, mert a vadak miatt nincsenek kapuk, csak létraszerű átjárók.
Újvárfalvához tartozó
Nadaloson foglaltunk szállás és gondoltam, hogy már közel vagyunk, de a
fiúk kitalálták, hogy az első napon kicsit ráhúzunk és többet teljesítünk a
tervezettnél és holnap könnyebb lesz csatlakozni. Biztosan, de a nap végén már
nagyon sokat jelent minden méter. Még jó hogy nem tudtuk, hogy ilyen cselhez
folyamodtak, mert a vége már fájdalmas volt. Betonon, hosszú egyenes szakaszon,
sötétedésben értünk a településre. A gazda már várt minket, a házban befűtött.
Kellemesen csalódtunk a szállásban. Teljesen felújított ház, melegvíz, fűtés,
ágynemű-huzattal, mikró. Persze még vannak hiányosságok, mert még nem
befejezett, de nekünk nagyon jó volt. Raktuk a kályhát, mert azért egy fűtetlen
házban a falak sugározzák a hideget. Vacsoráztunk és Sz. István jól tartott
minket. Vörösbor, üdítő, házi sütemény, bolti sósság mi szem-szájnak ingere.
Mikor már tele volt a poci, meleg fürdős élvezeten túl
voltunk nekiálltunk kicsit szervezni. Mindig gondolni kell a következő
szakaszokra is és így együtt a legjobb kitalálni, hogy hány napos legyen,
mekkora szakasz határokkal, olcsó vagy drága szállás legyen. Jó volt
tervezgetni, beszélgetni, ülni a kályha mellett, nem emlékszem mikor mentünk
aludni, de az biztos, hogy én kezdtem a lefekvést. A fiúk átköltöztek a
szobájukból a kályha közelébe, mert gondoltuk, hogy éjszaka a ház jól le tud
hűlni. Szerencsére az ágynemű és a hálózsák együtt igen kellemes alvást
biztosított, legalábbis nekem. Azért kitérnék kicsit a horkolásra. Úgy lehet
elképzelni legjobban, ha valaki hallott már panelházban ütve fúróval dolgozni
valakit, aki nem csak egy lyukat fúr, hanem bontja a falat. Trrrrrrrr,
trrrrrrrr, trrrrrrrrr. És ezt ütemesen. Persze készültem füldugóval, amit a
Mercedes gyárban kaptam. Üzenem nekik, hogy jobb hogy autót gyártanak, mert
ahhoz értenek, de a füldugókhoz nem. Itt nem ért semmit.
Csodák-csodája másnap
mégis kipihenten ébredtem és a lábaim is
használhatók voltak. Reggeliztünk és N. Balázs szigorú szavára 7:30-ra
próbáltunk elkészülni. Nem tudom, hogy a „szigorúsága” vagy a hideg miatt, de
igen hamar felöltöztünk és
összekészültünk és a magadott időben elindultunk. Még a nap is alig kelt fel.
Az éjszaka biztosan esett az eső, mert az utakon az látszott. Csak a napot
ússzuk meg eső nélkül, remélem mázlisták leszünk. Szokásos csoportkép és
indulás, sajnos betonon és a hosszú egyenesen.
Hamar jött az erdő. Igazi fenyvesek. Mesebeli.
Fehértó puszta felé
indultunk és itt is ládáztunk, megnéztünk egy elhagyatott temetőt a felújított
kápolnájával, amit megint kerítés mászással tudtunk megközelíteni.
Látszott, hogy a hozzátartozók próbálják gondozni a sírokat és az épületet, de
az a világ vége és ettől nagyon szép. A településnek a nyomát sem láttuk.
Alsókak, Felsőkak és
Kak-puszta felé vettük az irányt. Csoda, hogy kihaltak ezek a települések?
Messze van mindentől és rendesen ki sem lehetett mondani, hogy hová valósiak a
lakóik. Állandóan csak körülményeskedhettek, hogy „Alsókak településről való
vagyok” én egyszerűen csak annyit mondok, hogy pécsi vagyok.
Jó hogy volt velünk egy történész, rááll a szeme a régi
dolgokra. Szilvi vette észre az első „eltünt” ház nyomát. Nagyon érdekes volt
ott állni és találgatni, hogy melyik helyiség mi lehetett. Tovább már
egyértelműbb volt, hogy hol találhatók a házak, mert egy tanösvényt készítettek
a házak helyének feltüntetésével. Érdekes volt belegondolni az itt éltek
életébe.
Vitathatatlanul szép vidéken éltek. Kalandoztunk tovább az
erdőben és egy hatalmas őzcsordát vettünk észre, rengetegen voltak.
Kiértünk egy rétre, ami nagyüzemi vadászatra van kialakítva.
Középen az etető és körbe a vadászlesek. Itt aztán lehet lődözni. Biztos ez is
jó, én nem tudom. Valaki vadászik, valaki túrázik.
Még mindig nagyon
szép volt a vidék, öröm volt gyalogolni, de már kezdtem megéhezni. Ezen a
túrán én egyfolytában eszek. Még jó, hogy mindig többet csomagolok félve az éhen
halástól. Felsőkak vasúti megállójában
(keskeny nyomtávú kisvasút) szép pihenőt alakítottak ki, itt ettünk és pihenni
is jó volt. Persze ismét a hideg volt az úr és elindultunk egy igen hosszú
és egyenes homokos szakaszon, majd a sínek mellett.
Még egy megálló
pihenővel (Szúnyogvár), itt is meg kell állni ha már a vonat is megszokott.
Itt a pihenőnél már jelzik a turistáknak
a Búsvár-kilátót. Úgy döntöttünk, hogy nem túl nagy a kitérő, érdemes elsétálni
odáig. Megérte. Igényes kilátó, szép környezetben.
A kilátótól már
Mesztegnyő volt a cél pihenő nélkül egy ládázással. Már a Szilvi is
kereste, de nem lett meg.
Mesztegnyőn
pecsételés a kocsmában. A logisztikánk szerint N. Balázs és én megyünk
busszal Kaposvárra. A többiek Sz. István kocsijával Nadalosra a csomagokért (a
lányok nem szeretik cipelni) és utána Kaposváron osztozkodás.
Innen K. Balázs vitte haza a csapatot és Sz. István pedig
elment kicsit Gunarasra szaunázni, mert neki még nem volt elég az élvezetből.
Ez az ember tud élni!
Nagyon jól sikerült
két nap volt eső nélkül, jó társaságban, szép vidéken. Folyt. köv.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap
Nagy Balázs fotói 2. nap
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése