Augusztus 20-án egy
kis történelmi kitekintés. Táv kb. 40 km, szint 270 m: útvonal itt
Augusztus 21-én
strandolás, táv szűk 50 km, szint 230 m: útvonal itt
vagy Frakno vár, táv kb. 60 km, szint 610 m útvonal itt
Augusztus
22-én déli tó-kör: táv kb. 75 km, szint 220 m: útvonal itt
vagy teljes
tó-kerülés: táv kb. 140 km, szint 320 m útvonal itt
Augusztus 23. Liszt Ferenc emléke. Táv kb. 50 km, szint 530 m: útvonal itt
Zuhogó esőben, hidegben, de bizakodva autóztunk Sopron felé.
Mire megérkeztünk, már csendesedett, de nem állt el. A kollégium felért
egy labirintussal, ezért a tájékozódás érdekében segítőim iránymutató
táblákat helyeztek el. Mind a 65 fő lejelentkezett, megkapta étkezési
jegyeit és a szobakulcsot. 17 fok! Aki volt már a több napos túráim valamelyikén, tudja, hogy nem kell feltétlenül együtt kerekezni minden résztvevőnek. Most is sokan a városnézést, és mint utólag
kiderült, az ingyenes múzeum látogatást választották, mi pedig 40-en,
szemerkélő esőben megkezdtük a túrát. Az eső hamar elállt, így
körbesétálhattuk a páneurópai piknik helyszínét. A harang megkongatása
volt a jel a továbbinduláshoz. A szőlőhegy tetején gyönyörködhettünk a
tó-panorámában, majd Fertőmeggyesnél (Mörbish) letekertünk a tópartra. Nem múlhat el
túra szerelés nélkül, most fékpofákat kellett közelíteni a felnihez -
meredek vállalkozás volt így legurulni a szőlőhegyen! Tovább indultunk a
Fertőrákosi határ felé, ahol a római kori Mithrasz szentélynél
idegenvezetést is kaptunk. Fertőrákoson kétfelé szakadtunk, a bátrabbak
bementek a Tómalomhoz az erdei úton, de sokan inkább az aszfaltos úton
maradtunk - így lett nekünk bő 30 km a napi táv.
Vacsoránál ismét
találkoztunk, majd irány a Fő tér, ahol mindhárom nap kirakodó vásár, és
koncertek színesítették az estét. Volt borozgatás, sörözgetés, ország
tortája kóstoló, fagyizás, élménybeszámoló, stb.
Pénteken
az erősebbek az ágfalvai határtól elindultak a Frakno vára felé, én pedig azon törtem a
fejem, hogy lehetne színessé tenni a napot, mert a strandolást
lefújtuk. Az eredeti útiránytól véletlenül eltérve Burgenland gyönyörű
helyein kerekeztünk - igaz, néha alig találtuk a "jó" irányt (ez kissé
izgalmas volt), pedig volt jó térképem és iránytűm. Vulkapordány előtt
tartottunk egy kis "váltás-tanácsadást", míg 2-en lekerekeztek a
településre szétnézni. Mire visszaértek, megállapodtunk, hogy kétfelé
válnak útjaink. Átadtam a térképet azoknak, akik Cinfalvát is szerették
volna érinteni, mi pedig Kelénpatak felé indultunk. A szőlőhegyi út
mentén több vitrines kiállító pont mellett haladtunk el, és a nap is
ránk mosolygott, mire egy klassz pihenőhöz értünk. Ezután egyedi
élményben volt részünk, a szélkerekek között vezetett utunk. Megálltunk,
közelről hallgattuk a zúgását, és természetesen fényképezkedtünk. Órák óta
vágytunk a kávézásra, végre Ágfalván 4 után sor került rá. A napi táv
nekünk 60 km lett.
A harmadik napra terveztem a leghosszabb túrát, a
tó-kerülést. Marcelláékat instrukciókkal ellátva előreküldtük: az első
lehetőségnél térjenek le balra Balfra - nem kell feltekerni az
emelkedőn. A város határában fel is vették a gyorsabb tempót, ám amíg
mi Balfon tanakodtunk, hogy elmenjünk-e a Zsolnay kúthoz, ők megérkeztek
szemből :)
Kényelmes tempóban haladtunk a tó déli partján,
megálltunk a települések központjában, összefutottunk azokkal is, akik a
hegykői meleg-vizű fürdőt autóval közelítették meg. Hosszabban időztünk
a fertődi kastélyparkban, ebédünket a Hansági-főcsatorna mellett
fogyasztottuk el, ahol bivalyokat és sok-sok madarat figyelhettünk meg.
Ezen a szakaszon sokkal nagyobb volt a kerékpáros forgalom, mint utunk
korábbi szakaszain. Illmic volt a következő megállónk. A kikötő felé
vezető út mentén is volt egy madármegfigyelő centrum, de itt sokkal
kevesebb madárral, viszont pénz-nyelő távcsővel, és ivóvíz vételi
lehetőséggel. A kikötő melletti szabad-strandon néhányan áztattuk
lábunkat a tóban, de csak egy bátor "leány" - Magdi - merészkedett
nyakig a vízbe. Egyedi élmény volt a kerékpárokkal és kerékpárosokkal
tömött komppal átkelni a tó másik partjára. Innen már ismerős
útszakaszon haladtunk - most mindannyian a Tómalom felé. Kértem, hogy
óvatosan haladjunk a nagyon meredek lejtőn, így nem is volt probléma, ám
az erdei úton a meredek emelkedő tetején egyik bicikli megállt.
Befogott a hátsó fék!? Hoppá! A kerék nincs a helyén! Felemelkedett a
váz, s a kerék előre "szaladva" beszorult a vázba. Hosszas szerelés után
elmondhattuk: óriási szerencse, hogy baleset nélkül megúsztuk. A
Tómalom büfénél ittunk egyet a nagy ijedtségre, majd begurultunk
Sopronba. Közben a teljes tókörön haladókról is jöttek az információk,
tudtuk merre járnak - nem meglepő, hogy ők később értek vissza, mint mi a kb 80 km-es félkörről.
Az
utolsó nap próbálta mindenki összehangolni a
sofőrjével a hazaindulás időpontját, s egyértelművé vált: szükség van arra, hogy többekkel csak egy
rövid távot tekerjünk. Nagyon néztük Sopron térképét: hogyan lehetne a
Lővér körúti emelkedőt kikerülni? A forgalmasabb útra csak a
gyorsabbakat engedtük, s mi maradtunk a körúton. Meg is lepődtünk a Volt fesztivál helyszínénél, amikor a gyors csapat
utolért bennünket - ezek szerint arra mégsem volt rövidebb :)
Mi nem
mentünk el Doborjánig (Raiding), Harka után egy kis tónál megpihentünk, visszafelé felmentünk
a Sörházdombi kilátóba, és fagyiztunk a városközpontban,
mielőtt visszatértünk autóinkhoz a közel 30 km-es kerekezésből.
Mindenki jól érezte magát, azok is,
akik Liszt Ferenc szülőháza után még a lakompaki (Lackenbach) Eszterházy
kastélyt is megtekintették, s úgy folytatták útjukat Récsény (Ritzing)
és Brennbergbánya felé. Éppen 4 órára (a kialkudott időpontra) minden autó elhagyta a kollégium udvarát, s elindult haza - remélem szép élményekkel.
Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
A bejáráson készült fotók
Györgyné Nagy Marcella fotói
Farkas Kati fotói
Kónya Tamás fotói