Idén is összejött némi csere-bere után egy kilenc fős csapat, hogy elinduljon Szlovéniába a Roglára három napra sífutni.
Korán keltünk. A mikrobusszal otthonról 04:15-kor indultam, hogy mindenkit felvegyek a megbeszélt időben és helyen, hogy végül 6 órakor elhagyjuk Pécset. Így is történt. A szokásos útvonalon, Horvátországon keresztül utaztunk. Barcs után a Dráva híd közepén két rendőrt láttunk, akik egy betonfal és szögesdrót mellett, félpályás útlezáráson át endegtek tovább. A következő NATO drótot a horvát-szlovén határon láttuk. A tervezett időben 10:30-ra Zrece-be értünk a szállásra. Elfoglaltuk a helyünket, és egy gyors átöltözés után felhajtottunk a Roglára.
Első nap szép idő, és friss hó fogadott bennünket. Gyakorlott sífutóink hamar csúszni kezdtek, de újonc társainknak se kellett sok idő, hogy megbarátkozzanak a lécekkel.
A meglepetés akkor ért minket, mikor láttuk, hogy a letaposott sífutó pálya szélén sehol sincs meg a párhuzamos nyom. Ahogy mentünk hátrafelé a pályán, azt láttuk, hogy a pályakészítő traktor félúton visszafordult, azaz a hátsó (északi) fertály nem volt sífutópályának elkészítve. Nyilván a rendkívül kis hómennyiség miatt. Az volt a furcsa, hogy a hójelentés 45-50 cm hóról írt. Ez a hóágyúzott lesikló pályákra, és azoknak is csak egy-egy pontjára érvényes.
Csongorral a kíváncsiság hátravitt minket a legészakibb részre. Itt sok helyen csak gyalog tudtunk haladni, de ahol csak lehetett felcsatoltuk a léceket. Végül csakazért is eljutottunk a Lovrenci tóhoz. A visszaút is nehézkes volt az elkészített pályáig a kevés hó miatt.
Ezt követően az első pályarészeken cikáztunk erre-arra.
Első este ki-ki a hozott ellátmányából pótolta vissza a kalóriákat. Voltak akik a Therme Zrece fürdőjében orvosolták napi fáradalmaikat.
Éjjel szerintem, a korán kelés az utazás és a jó levegőn való mozgás után mindenki jót aludt.
Másnap kelés, reggeli, összecuccolás, és irány újra a hegy. Eőlőző nap nem voltak sokan a hegyen, de ma, szombat lévén teltház volt. Ilyen még nem volt, hogy szinte csak a hegy túloldalán találtunk parkolóhelyet.
Gyönyörű idő volt napközben. Sokat csúszkáltunk erre-arra. Megbeszélt időpontokban és helyeken találkoztunk egymással. A délelőtti órákban még fagyott volt a hó, de délutánra nagyon sok helyen olvadni kezdett. Azokon a szakaszokon, ahol délelőtt még bátran lecsúszhattunk, délutánra a kilógó kövektől, gyökerektől, fű foltoktól sok helyen lehetetlenné vált. Ezért olyan szakaszokat kerestünk, ahol nem volt ilyen mértékű olvadás.
Este a szálláson előre szervezett közös, saját készítésű vacsoránk volt. Gábor volt a főszakács. Javaslatára paprikás krumpli készült számadó juhász módra. Mindenkit felcsigázott, hogy mi az a számadó juhász.
Gábor elárulta nekünk, hogy a juhászok között a számadónak volt nagyobb felelőssége, ebből adódóan magasabb volt a fizetése. Így hát a bográcsba telt neki a krumplin kívül kolbászra is. :-)
Nagyon finom lett a kaja, mindenki jó ízzel és kedvvel fogyasztotta.
Vacsora után Marcsi előhúzott egy magyarkártya paklit, amivel hosszú ideig jót játszottunk, majd nyugovóra tértünk.
A harmadik napon, vasárnap reggel összekészülés után kipakoltunk az apartmanból, és lehordtuk a cuccunkat az alagsorba, a házigazdával megbeszélt helyre, majd ismét felbuszoztunk a hegyre.
Furcsa volt, hogy nagyon sok autó jön velünk szembe. Hamarosan megértettük, miért. Mikor felértünk, parkolóhelyből bőven válogathattunk, és hatalmas köd és szél fogadott minket. Ettől függetlenül minden lehetőséget megragadtunk, hogy kihozzuk a sífutásból amit lehet. Sokat estünk-keltünk. Részben az izomláz, fáradt tagjaink, részben pedig a kiszámíthatatlan pályaminőség miatt.
Végül mégis összejött erre a napra egy tucat kilométer. A megbeszélt időpontban 13 órakor találkoztunk a mikrobusznál, elköszöntünk erre az évre a Roglától és legurultunk a szállásra.
Ezúton kérek mindenkit, hogy a Rogla sífutópályáiról ne ez maradjon meg emlékül. A hóviszonyok ezúttal nem voltak ideálisak. Az előző években nagyobb szerencsével jártunk, és bátran állíthatom, hogy kiváló sífutópályán síelhettünk!
A szálláson átöltözés következett, majd bepakolás a buszba. Kényelmesen utaztunk hazafelé, azon az úton, amerre jöttünk. Szerencsésen hazaérkeztünk.
Köszönöm minden résztvevőnek a társaságot, remélem, legközelebb ideálisabb viszonyok fogadnak minket.
Túra- és mikrobuszvezető: Keményfi Balázs
Másnap kelés, reggeli, összecuccolás, és irány újra a hegy. Eőlőző nap nem voltak sokan a hegyen, de ma, szombat lévén teltház volt. Ilyen még nem volt, hogy szinte csak a hegy túloldalán találtunk parkolóhelyet.
Gyönyörű idő volt napközben. Sokat csúszkáltunk erre-arra. Megbeszélt időpontokban és helyeken találkoztunk egymással. A délelőtti órákban még fagyott volt a hó, de délutánra nagyon sok helyen olvadni kezdett. Azokon a szakaszokon, ahol délelőtt még bátran lecsúszhattunk, délutánra a kilógó kövektől, gyökerektől, fű foltoktól sok helyen lehetetlenné vált. Ezért olyan szakaszokat kerestünk, ahol nem volt ilyen mértékű olvadás.
Este a szálláson előre szervezett közös, saját készítésű vacsoránk volt. Gábor volt a főszakács. Javaslatára paprikás krumpli készült számadó juhász módra. Mindenkit felcsigázott, hogy mi az a számadó juhász.
Gábor elárulta nekünk, hogy a juhászok között a számadónak volt nagyobb felelőssége, ebből adódóan magasabb volt a fizetése. Így hát a bográcsba telt neki a krumplin kívül kolbászra is. :-)
Nagyon finom lett a kaja, mindenki jó ízzel és kedvvel fogyasztotta.
Vacsora után Marcsi előhúzott egy magyarkártya paklit, amivel hosszú ideig jót játszottunk, majd nyugovóra tértünk.
A harmadik napon, vasárnap reggel összekészülés után kipakoltunk az apartmanból, és lehordtuk a cuccunkat az alagsorba, a házigazdával megbeszélt helyre, majd ismét felbuszoztunk a hegyre.
Furcsa volt, hogy nagyon sok autó jön velünk szembe. Hamarosan megértettük, miért. Mikor felértünk, parkolóhelyből bőven válogathattunk, és hatalmas köd és szél fogadott minket. Ettől függetlenül minden lehetőséget megragadtunk, hogy kihozzuk a sífutásból amit lehet. Sokat estünk-keltünk. Részben az izomláz, fáradt tagjaink, részben pedig a kiszámíthatatlan pályaminőség miatt.
Végül mégis összejött erre a napra egy tucat kilométer. A megbeszélt időpontban 13 órakor találkoztunk a mikrobusznál, elköszöntünk erre az évre a Roglától és legurultunk a szállásra.
Ezúton kérek mindenkit, hogy a Rogla sífutópályáiról ne ez maradjon meg emlékül. A hóviszonyok ezúttal nem voltak ideálisak. Az előző években nagyobb szerencsével jártunk, és bátran állíthatom, hogy kiváló sífutópályán síelhettünk!
A szálláson átöltözés következett, majd bepakolás a buszba. Kényelmesen utaztunk hazafelé, azon az úton, amerre jöttünk. Szerencsésen hazaérkeztünk.
Köszönöm minden résztvevőnek a társaságot, remélem, legközelebb ideálisabb viszonyok fogadnak minket.
Túra- és mikrobuszvezető: Keményfi Balázs
1. nap: 16 km
2. nap: 21,5 km
3. nap 12 km
A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Szutor András fotói
Linkek:
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése