Program:
Indulás 2016.10.14-én pénteken munka után Pécsről. Utazás Gógánfára. Szállás: (Ifjúsági Szálló Gógánfa Új u. 2.)
2016.10.15-én szombaton reggel a Gógánfáról 6:05-kor induló busszal Ukkon történő átszállással utazás Káldra
Még egy éjszaka Gógánfán.
2016.10.16. vasárnap Gógánfa - Kisvásárhely - (GCNypk)- K - Sümeg (GCSUMI) - (GCSMGV) - (GCSARX) - Tátika vár (GCTAT) - Sztúpa (GCSZTU) - Zalaszántó Táv: 40 km, majd hazautazás autókkal Pécsre.
A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Nem is tudom, hogy kezdjem a
túraleírást. Talán a végén. Rettenetesen elfáradtunk. Gyalogló szezon elejére
(ami a kerékpáros klubban ősszel van) most már tudom, hogy ilyen hosszú távokat
nem szabad tervezni. Egy kék túra tervezésénél nem csak az ideális távolság és
szint határozza meg a szakaszokat, hanem nagyon sokat számít a szálláslehetőség
is. Hát….itt a szállás miatt voltak ilyen kemény távok kitalálva. Azért
teljesítettük és az összes pecsétet begyűjtöttük.
Három kocsival indultunk Pécsről
és innen-onnan még két kocsival jöttek túratársak. 17-en voltunk ezen a túrán,
ami nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Gógánfán volt a szállásunk és
csillagtúraszerűen oldottuk meg a két nap távjait.
Első nap autóbusszal elmentünk
Kálra még hajnalban (6 órakor). Itt a kocsmában pecsételtünk, amit csak akkor
ismertem fel, miután bementünk.
Aztán elindultunk vissza Gógánfa
felé. És semmi érdekes nem történt. Azt nem mondom, hogy nem volt szép a táj,
mert erdős vidéken haladtunk gyakran, de mégis. Nekem olyan semmilyen volt.
Talán azért mert hiányoztak a források, kiépített pihenő, de még csak egy
nyomorult geoládát sem helyeztek el a környéken. Lehet, hogy azért, mert erre
nincs semmi látványosság. Délutánra eső is esett, de az is olyan semmilyen
volt. Esőkabátot nem volt érdemes húzni, mert mindenkinek jó kabátja volt, de
mégis jobb lett volna eső nélkül. Ez az esős időjárás nem is tudom meddig
tartott, mert annyira nem zavart. Szerintem mire a szajki tavakhoz értünk már
el is állt. Ez azért igen szép környék, de ilyenkor már nincs élet az
üdülőtelepen. A büfét azért kinyitották nekünk, de nagy választékra nem
számíthattunk. Pecsételtünk, kicsit nézelődtünk a tónál és indultunk tovább.
Azért az ilyen kicsit unalmasabb
szakaszokat is teljesíteni kell, és ezt megtettük. Talán azt mondhatom el ehhez
a naphoz, hogy megtanultam egy új kifejezést a túrázáshoz, ami az ilyen napokat
igen jól jellemzi. Ennek a napnak SPORTÉRTÉKE VOLT. Azt hiszem, ezt fogom
használni akkor, amikor kevés élmény ér, de az izmaimat jól megdolgoztam egy
túrán.
Gógánfa felé a csapat már nagyon
széthúzódott, mert voltak közöttünk edzettebbek, akik csak kicsit haltak bele a
napba.
Az este azért jól telt, mert volt
süti, alkohol módjával és sok beszélgetés. A másnaptól páran féltünk, hogy
teljesíthető lesz-e, ilyen állapotban. Azért megpróbáltuk.
Második napon a sofőrök
ellogisztikázták az autókat a célba. B. Jani pedig elvitt minket a kék
szakaszhoz, hogy ne keljen a betonon ismét elgyalogolni ahhoz a részhez, ahol a
kéket megszakítottuk. Ezért imádtuk mindannyian. Elindultunk Kisvásárhely felé,
mert ott volt a következő pecsételő helyünk. Mindenki viszonylag jól bírta a
gyaloglást csak az újraindulások voltak nagyon nehézkesek. Majd egyszer egy orthopédus ezt
elmagyarázhatná nekem miért olyan nehéz újraindulni.
Sümeg előtt található Nyírlak
puszta, amit kis kitérő a kékről, de mindenkinek javaslom, hogy tegye meg ezt a
kis kerülőt, mert csodaszép kápolnát láthat és a Tarányi kastélyt. Akkora
szerencsénk volt, hogy a kápolna környezetét kitakarították, mert a bokroktól,
szederindától pár nappal korábban még megközelíteni sem lehetett. Így pedig
gyönyörűséges kis építményt találtunk az erdő közepén. Biztosan tudták, hogy
megyünk.
Sümegre betonon lehet eljutni,
ami nem egy nagy élmény, de ha ez van kijelölve, akkor ezt kell teljesíteni.
Itt persze már készültünk a sütizésre és a pihenésre, mert abból soha nem elég.
A cukrászda forgalmát a buszpályaudvarnál fellendítettük rendesen, mert olyan
olcsó volt a sütemény, hogy mindenki többet is evett.
Sümeg után megint nem olyan szép
részen mentünk, de a várra itt mindig vissza-vissza lehet nézni és az bárhonnan
nézegetjük nagyon látványos.
Sarvalyi vadászház a következő
pecsételő hely és itt ígéretes pihenő lehetőség is kecsegtetett, amivel
mindenki élt. Ennek a második napnak az időjárása csodálatos volt verőfényes
napsütés volt egész nap, ezért a pihenőhelyen jó sok időt eltöltöttünk, mert
nem fáztunk és szépen kialakított volt. Senki nem kívánta az indulást. Sajnos a
forrás nem volt elég bő vizű és a kiépített tó medre száraz volt. Kis
gondozással még hangulatosabb lenne a környezet.
Ez a nap elég élvezetes volt,
mert több látványosságot tartogatott. A pihenőtől elindultunk a Tátika hegyre,
ahol egy várrom is várt ránk. Nem a hegyek-hegye, de nekem az volt az érzésem,
hogy soha nem jutunk fel a várhoz annyit kanyargott az út. Igaz nagyon szép
környezetben. Ez már olyan igazi turista látványosság, mert sokan jöttek
mentek. Jó kis vár van a tetején, itt is jókat lehet pihenni, amit meg is
tettünk. Csak egy baj volt vele, Sz.
András megmutatta, hogy innen hová fogunk tovább menni. Nagyon jól látszott a
Zalaszántónál épített Sztupa, ami kegyetlenül távolinak tűnt. A várnál már úgy
éreztem, hogy én oda soha nem jutok el. Annyit nem lehet gyalogolni ilyen
fáradtan. Mint kiderült lehetett. Odaérkezésünkkor még nem sötétedett, de a
nézelődés, pihenés, vásárlás eltartott annyi ideig, hogy már kezdett szürkülni.
Elindultunk lefelé, mert már itt tudni lehetett, hogy teljesíteni fogjuk a
távot, mert ha kell elvonszoljuk egymást az autókig. Nem volt olyan közel a cél, mert még volt
időnk világmegváltó dolgokat megbeszélni, de azért egyszer csak megérkeztünk. A
templomnál parkoltak a kocsik és itt volt az egyik pecsételési lehetőség a bolt
udvarán. Világítás mellett elvégeztük az adminisztrációt és lassan összeraktuk
magunkat és behajtogattuk a lábainkat a kocsiba. A sofőrök hősök, mert én ilyen
állapotban nem tudtam volna vezetni. Olyan volt a mozgásom, hogy bármelyik
paralimpiai számban indulhattam volna mint mozgássérült.
Örülök, hogy ismét kékezünk és
örülök, hogy ilyen sokan együtt voltunk és örülök, hogy egyáltalán elkezdtem
ezt az egész túrázós életet.
Folyt. köv. jövő hónapban.
Lejegyezte:Miklovich Csilla
Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói
Simon Szilvia fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése