Gyalogos!
Útvonal: Werbőczy vár (Döbrököz) - Szarvasdi várrom - Gunaras - Leányvár(Kaposszekcső) - Dáró vár (Jágónak) - Gólyavár - Szigeterdei lakótorony (Dombóvár) Táv:32km Szint:250m
Ez a nyelvtörőnek is beillő túra már tavaly is felkeltette az érdeklődésemet, de akkor úgy emlékszem más programom volt és nagyon sajnáltam, hogy lemaradtam róla. Gondolkodtam, hogy majd megcsináljuk kerékpárral és keresgéltem ismerőst, aki Dombóvár környékén eligazodik. Találtam is egyet, de nem sok jóval bíztatott, mert azt mondta, hogy ezek a helyek kerékpárral nem bejárhatók.
Nem sokig szomorkodtam, mert a sok jó túraprogram el is feledtette velem ezt az eseményt. Erre K. Zsuzsi megosztotta idén is és újból fellelkesültem. Naptárba jó előre beírtam, hogy semmit ne szervezzek rá. Tudtam, hogy el fogok menni a túrára, csak még azt nem, hogy kivel. Mindig akad valaki, de arra nem gondoltam, hogy 8-an fogunk részt venni a túrán.
Korán kellett indulni 5:30-kor, mert Dombóvárról külön buszok vittek ki Döbröközre és fontos volt, hogy ne maradjunk le. A rajtnál friss sós fonott péksütemény várt minket fűszeres tejföllel, italnak limonádét kínáltak. Jól belaktunk, mert lehetett fogyasztani bőséggel és utána elmentünk regisztrálni, ahol a második meglepetés ért minket: a túrára nem volt nevezési díj.
Korhű ruhákban jártak keltek közöttünk páran és egy ágyút is láttunk, gondoltuk még lesz szerepük. Volt is. Dombóvár polgármestere köszöntött minket (elég vicces ember) és utána „Werbőczy István és neje” köszöntött minket kicsit történelmi, kicsit vicces bemutatkozással és utunkra indítottak ágyúdörgéssel.
Az első vár rögtön itt várt minket Döbröközön. Na, ne gondoljatok valami nagy dologra csak egy falmaradvány. De akkor is itt a XVI. században nagy dolgok történtek.
Elindultunk Szarvasd felé, mert itt található a második vár és itt volt az első ellenőrző pont, meg a feladat. Azt még nem is mondtam, hogy az ellenőrző pontokon feladatokat adtak, és ha elvégeztük, akkor Werbőczyus bankókat kaptunk és a túra végén ezekkel lehetett vásárolni. Amikor láttam ezt az esemény leírásánál gondoltam, hogy a gyerekek hogy fognak ennek örülni. Azt nem tudom, hogy a gyerekek mennyire örültek, de minket annyira elfogott a lelkesedés, hogy az első ellenőrző ponton a fiúk feladatát is meg akartuk csinálni, mert ők több Werbőczyust kaphattak az elvégzett ügyességi feladat után. Annyira lelkesek voltunk, hogy itt nem is figyeltük, hogy merre van a vár vagy a vármaradvány.
A következő ellenőrző vagy ügyességi pontnál kérdezgettük, hogy mit kellett volna látnunk, de szerencsére nem maradtunk le nagy dolgokról, mert ott csak a régészek látják a várat, földi halandó nem. Itt is gyűjtöttünk egy kis lóvét és indultunk tovább.
A következő állomás Gunaras fürdő volt, itt csak pecsételtek az igazoló füzetünkbe és már ezért is járt 1 Werbőczyus. A túra a strandon vezetett át és ha van nálunk fürdőruha, akkor meg is mártózhattunk volt. Szerencsére nem volt, mert akkor itt maradunk és a túrának annyi. Nem tudom mennyi volt az idő, de a hőmérséklet már igen magas volt és nagyon csábított a víz. Az ügyességi feladat a szigeten volt. Meg kellett keresni azt a lakatot, amit a kapott kulcs nyitott. Sikerrel jártunk és gyorsan elhagytuk a strandot még mielőtt ruhástól megmártóztunk volna.
A Kapos partján is volt egy ügyességi pont, ha jól emlékszem itt medicinlabdát kellett minél messzebbre eljuttatni. Valaki előttem a csapatunkból kitalált egy jó dobótechnikát. Nem lökte a labdát, hanem meglengette és alulról hajította el. Na, ez nekem is bejött és olyan messzire dobtam a labdát, hogy 3 Werbőczyus járt érte. Ha még nem mondtam volna, a teljesítmény függvénye is befolyásolta, hogy mennyi bankót gyűjtünk.
A töltésen folytattuk az utunkat és veszettül égetett a nap. Még jó, hogy S. Szilvi hozott naptejet, mert így csak kissé égtem meg. Itt több vízfolyás lehet, mert a következő ügyességi pontunk a Hábi csatornán való átkelés. Ezt megúsztuk száraz lábbal, mert egy drótkötél pályán kellett átcsúszni, ami elég jó móka volt és az átkelőknek még fizettek is Werbőczyust. Persze aki nagyon félős volt az átmehetett egy vashídon, de nem járt érte fizetség.
A következő állomás egy emlékező hely volt. Dombóvár II. világháborús bombázásának történetét olvashattuk és a bombatalálatok helyei is még láthatók légi felvételeken. Szedtünk pár szál mezei virágot és bedobtuk a vízbe csak nem tudom, hogy ez a Kapos vagy a Habi víz volt-e.
Tovább mentünk még mindig töltésen és elértünk egy hídhoz, ahol a híd közepéről célba kellett dobni kavicsokkal hullahopp karikákba, melyek a vízen voltak rögzítve. Egész jó volt a találati arányom, de már nem emlékszem mennyi pénzt gyűjtöttem itt. Nagyon meleg volt és itt jutott eszünkbe először enni. A nagy meleg, meg talán a reggeli pár péksütemény miatt nem tudtam sokat enni, de azért valamit faltam, mert még sokat kellett menni. A folyadékom fogytán volt, de jött egy lány, akinek már semmi itala nem volt, ezért megosztoztam vele, mert tudtuk, hogy a következő helyen lesz folyadékpótlásra lehetőség.
A következő ellenőrző és ügyességi pont Leányvárnál volt, ahol olyan érdekes volt a feladat, hogy a várral ismét nem törődtünk. Egy meredek dombon fóliát feszítettek ki és folyamatosan vizezték és ezen kellet felmenni a tetejére, hogy megkapjuk a 3 Werbőczyusunkat. Szerintem az egyik legjobb feladat volt, mert jól összevizeződtem, mert nem csak felfelé mentem a fólián, hanem utána hason le is csúsztam. Jó buli volt és a csurom vizes ruhám remekül hűtött. Itt szódával frissítettük magunkat tovább és töltöttünk a flakonjainkba is. Persze a várral nem foglalkoztunk, de utólag megtudtuk, hogy ez is olyan vár amit szintén csak a régészek látnak.
Innen egy izraelita temető felé vezetett az utunk, aminek egy részét már benőtte az erdő, de szépen kitakarították ezért körbejártunk pár sírhelyet. Azt még talán nem is említettem, hogy a túra szinte egész része jelzetlen utakon megy, de a szervezők végig szalagozták és nyilakkal látták el a fordulókat valamint végig kaszálva és járhatóvá téve minden út. Profik, én mondom. A temetőnél aki akart sárga csillagot helyezhetett el a számára szimpatikus sírhelynél. Irány tovább, mert valaki felcsillantotta a reményt kocsma lesz valahol az utunk során. Hát kiléptünk, mert én olyan túrán csak ritkán veszek részt mostanában, ahol egy-két kocsmát meg nem látogatnánk. Megtaláltunk. Valami édes löttyöt mindig iszok ilyen helyeken, valami isteni finom mindegyik kotyvalék ilyenkor.
A következő állomás olyan iparterület szerűségnél volt, azt hiszem valami katonai laktanya lehetett. Itt a feladat az volt, hogy egy nagy olyan lakótelepi műanyag kukába kellett bemászni és bottal tolni a szerkezetet a megadott útvonalon. Na, nem egyszerű az ilyen feladat pláne úgy, hogy ketten-hárman csináljuk és nincs gyakorlatunk benne. Ment az a kuka minden felé, de azért a végére mindenkinek sikerült a megmérettetés.
Innen ha jól azonosítom be, akkor a Nyerges erdő következett, ahol egy tó mellett vezetett az utunk, de ez a tó halott volt. Pontosabban a halak benne. Nagyon büdös volt a környezete és sok döglött halat láttunk a tóban. Pedig a környezete nagyon szép, ennek ellenére itt nem sokat időztünk és szerencsére ellenőrző pontot sem raktak a tó közelébe, hanem az erdőbe. Itt a domboldalba kellett felmenni és autógumi húzás volt a feladat időre. Nagyon küzdöttünk, mert 15 mp-ig járt a legtöbb bankó és már mindenki nagyon gyűjtötte a pénzt, mert terveink voltak vele. Ki pólót akart venni, ki meg bögrét, ezt azt. Sikerült mindenkinek a legjobb időn belül a feladat. Itt már nagyon jól esett, hogy erdőben járkálhattunk, mert nagyon erősen tűzött a nap. Párszor szóba is került, ha jövőre jövünk akkor mindenki hoz fürdőruhát és Gunaras fürdőn befejezzük a túrát.
A szőlőhegyi présházak felé még az erdőben kivágott fákból egy szurdokban akadálypályát csináltak és azon kellett átjutni. A kényelmesebbek kikerülhették és persze nekik nem járt a Werbőczyus.
A következő helynél ismét várhoz értünk Dáróvár a neve, de ez sem áll már. A vár helyére feljutni nagyon kalandos volt. Rendkívül meredek útvonalat választottak nekünk és köteleket kötöttek a fákra és azok segítségével tudtunk csak felmenni a meredekségen. Nem gondoltam, hogy ilyen kemény csaj vagyok. Sikerült a feladat. Fent fröccsöt lehetett inni és lekváros fánkot is kaptunk. Reneszánsz zene szólt és jó kis pihenőhely volt kialakítva. Gondolom azt a sok cuccot nem azon az útvonalon vitték fel, ahol mi húztuk fel magunkat.
A következő ügyességi pont a Gólyavárnál volt, itt már azért fellelhető egy kis vármaradvány. Az ide vezető út valami kegyetlen volt - tűző napon, át egy nagy réten és csak mentünk és mentünk és nem nagyon közeledett az út. Ez igazán embert próbáló volt. Itt elbénáztuk a feladatot és senki nem kapott pénzt.
Kicsit szétszakadtunk, mert ki jobban, ki kevésbé volt fáradt, de azért mindig figyelemmel kísértük, hogy ki hol tart.
A következő vár a Dombóváron lévő lakótorony volt. Jártam már itt, de akkor is hulla fáradtan és most is. Nem tudom soha élvezni a kiállítást, ezért egyszer vissza kell jönnöm és megnézni a bélyeges téglagyűjteményt és beszélgetni a bácsival olyankor, amikor van még energiám.
A cél a középkori vásári forgatagban volt, mert a Szigeterdőben nagy rendezvénysorozat volt délutántól késő estéig.
Az egyik sátorban beváltottuk a Werbőczyus bankóinkat. Én egy bögrét és egy vászon szatyrot vettem a program lógójával. Mindenkinek jutott valami, mert a felesleges pénzeinket összedobtuk és kiegészítettük annál, akinél hiányzott pár bankó.
A Rákóczi túrós sütemények versenyéből jutott nekünk is süti bőségesen, mert L. Móni barátnője benne volt a bíráló bizottságban és végig kóstolhattuk a finomságokat. Megnéztünk még pár lovagi csatajelenetet, pihentünk és elindultunk haza.
Mindenkinek bátran ajánlom a túrát, aki 30-35 km-t le tud gyalogolni úgy, hogy örömet okoz neki a táv és ezt még a feladatok is színesítik.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Kónya Tamás fotói
Kühár Zsuzsa fotói
Simon Szilvia fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése