2019.08.30-09.01. OKT 14. szakasz Szendehelytől tovább a Naszályon át a Cserhátba

Folytattuk az OKT-t.


1. nap: Szendehely K+ - Rockenbauer Pál kopjafa (GCRPal) - K - Bik-kút (GCBIKK) Naszály tető 652m (GCNaTe) - K - Násznép barlang - Sárkánygödör -  Farkas bérc - Ősagárd - K - Felsőpetény   Táv: 26 km Szint: 920m
Az 1. napi (pénteki) szállás vadkemping a felsőpetényi focipálya mellett.

2. nap: Felsőpetény - - Almásy kastély (GCPROF) - K - Alsópetény - Korpa hegy - Kékesi vadászház - Kecske kő Prónay kilátó (GCRomk) - K - Romhány - Kétbodony Öreg hegy - K - Cser-hát - Galga völgyfő - Júlia major kúria épület - K - Becske -Sztupa (GCBMSZ)  Táv: 30 km Szint: 860m
A 2. napi (szombati) szállásunk a Mader Fagyizó és Szállás helyen Becskén, tetőtéri szobában és sátrakban. Vacsora: kemencében sült pizza.

3. nap: Becske - K - Páncélos forrás (GCSF03) - K - KL -  Szanda vár 527m (GCSZAN) - KL vissza - K - Mária forrás (GCSF02) - Szandaváralja - K - Hucskó hegy - Terény - Orsósmagnó múzeum (GCHejM) - Dobra hegy - K - Cserhátsurány Táv: 24 km Szint:780m

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (*.gpx formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap   2. nap   3. nap


K. Balázs szeretné, ha többször úgy túráznánk, mint a Rockenbauerék. Hátizsákkal, sátorral, vadulva. Na, persze mindig leszavazzuk, pedig a lelkem mélyén egy kicsit én is úgy szeretnék, de sajnos nincs elég erőm hozzá és azt hiszem a csajoknak úgy általában nincs hozzá kondíciójuk. Egy ilyen túrához legalább 12 kg-os csomag kell (vagy még több – a szerk.). 
A mostani túrához viszont találtam egy nagyon érdekes szállást Becskén.  Egy családi háznál a gazdasági épület tetőterét építették be és ott 3 fő elfért. Ajánlottak még egy négy fős sátrat. Hurrá meg van oldva az egyik szállás kicsit olyan nomád módon. Sajnos a másik napra viszont semmilyen hasonló lehetőség nem adódott, pedig az internet összes bugyrát megjártam. Dodi volt a megoldás kulcsa, mikor már nem bírta nézni a kínlódásomat szálláskeresés ügyben azt mondta, hogy elkísér minket és vadulhatunk kedvünkre, mert viszi kocsival a sátrakat.  Így aztán már nem is volt létszámkorlát és 11-en lettünk a túrán.
Szendehelyen volt a találkozó és mire oda értünk, már a naptejeket is elő kellett venni, mert remek idő lett.  Alig indultunk el, a Katalinpusztai kiránduló helyen már is nézelődni valók voltak. Apró szobrocskák, tavacska és kitérő Rockenbauer Pál emlékhelyéhez.
A Gyadai Tanösvény is érdekes volt a szénégető boksákkal és a függőhíddal. Én még ilyen hídon soha nem jártam, nekem már ez is félelmetes volt. Milyen lehet a magas hegyek közötti szakadékokon átvezető függőhíd! 
Nekivágtunk a Naszály megmászásának. Sokszor eszembe jutott, mi lenne, ha a hátamon cipelném a sátrat, ruhákat, hálózsákot, stb. Nekem ez valódi mission impossible lenne. Örülök, hogy nem így alakult, mert gyönyörű tájakon jártunk és így volt energiám élvezni a környezetet és a társaságot.
A Naszály tetején ugyan olyan kilátó van mint a mi Zengőnkön. Persze felmásztunk rá és találgattuk, melyik településeket láthatjuk, és persze mint ahogy minden kilátóban itt is hihetetlennek találtam azt a távolságot, amit kitűztünk magunk elé erre a napra/hétvégére. Ilyen magasságból hihetetlenül messzinek tűnik minden. És persze nekem még az is nagyon furcsa volt, hogy még mindig látjuk a Dunát, annyit mentünk már és azt hittem azáltal távolodunk is. Hát nem nagyon távolodtunk, mert csak kanyarogtat össze-vissza ez a KÉK minket, ami talán nem is baj, mert így rengeteg jó helyre is elvezet.
Én szeretem a KÉK útvonalára kirakott jelzőtáblákat, mert segít abban, hogy navigációs kütyü nélkül is tudhatom, hogy mennyi van még vissza az szállásig. Mire Ősagárdra értünk már olyan meleg volt, hogy nem szívesen jöttünk ki az erdő fáinak védelméből, de sajnos voltak szakaszok, amit nem árnyas fák között jelöltek ki. Ilyenkor örülök, hogy mi a KÉK túráinkat ősztől tavaszig járjuk.
Ősagárdon talákoztunk Dodival, mert amíg mi gyalogtúrázunk, addig Ő kerékpártúrázik a környéken és úgy választotta meg az útvonalát, hogy néha találkozzunk a településeken a pecsételő helyeknél. Ez ad számomra a túrának egy kis plusz örömöt.
Első napunk célja Felsőpetény volt. Itt vadkempingezést terveztünk, ami nem sikerült nagyon vadra, mert egy focipálya szélén verhettük fel a sátrunkat (Dodi intézte nekünk). Ideális hely volt, mert víz volt a kék kútból és egy kocsma is üzemelt a pálya túlsó oldalán. Meglepően jól aludtam. Betudom annak, hogy derékaljakat, matracot bőséggel pakoltam a kocsiba és a főhorkolótól is távolabb ált a sátrunk.  K. Zsuzsinak ez volt az első sátrazós túrája, remélem nem ment el a kedve tőle, azért mert vadkempinggel kezdte. 
Másnap reggel kissé nyirkosan csomagoltuk el a sátrakat, de nem volt idő várni és elindultunk a településen található Almásy kastély felé. Itt tartották fogva Mindszenty József bíborost. A kastély magántulajdonban van, ami nem lenne baj, ha a tulajdonos kicsit nyitottabb lenne a túrázókkal. Felsétáltunk a parkban, mert egy geoláda is található ott, de sajnos a kastély közelébe nem juthattunk, mert elzavart minket a gazda. Sebaj, elmegyünk Alsópeténybe, mert ott is van egy kastély a Prónay kastély. Pazarul fel van újítva és itt a tulajdonos vagy marketinges nagyon kedves volt, de mivel az egész kastélyt bérbe vették arra a napra megkért minket, hogy máskor jöjjünk vissza és megnézhetjük a pazar épületet és a parkot. Sajnos a KÉK túra nem alkalmas arra, hogy vissza-vissza térjünk egy-két elmulasztott érdekes helyre. Nem baj, mert kárpótolt minket a településre begördülő old timer autók sokasága. Georallye volt a környéken és így közelről csodálhattuk ezeket a szép autókat. 
Persze a sok látnivaló mellet pecsételni sem felejtettünk el és persze az útba eső geoládákat is megkerestük.  A Kékesi vadászháznál hosszabb pihenőt tartottunk és ebédeltünk is. Ilyen kényelmes étkezés azért télen nem nagyon adatik meg a túrázónak, mert a hidegben nem ildomos ücsörögni. 
Következő állomásunk a Prónay kilátó. Vadi új építmény lehet, mert hibátlan volt és nagyon igényes kivitelű. Itt találkoztunk Sz. Istvánnal és a túrát már vele folytattuk tovább. Jó a helyismerete, mert párszor már járt ezen az útvonalon. Romhány településre érve ismét találkoztunk Dodival és ismét pecsételhettünk is és persze kocsmázás is volt, mert kellemes ülőgarnitúra hívogatott a sarokban. Ilyen helyen jól el lehet csúszni az idővel, mert jól esik a pihenés, az ital és a beszélgetés.
Tovább indultunk Kétbodony felé, ahol belecsöppentünk a Szilvafesztiválba. Lődörögtünk egy kicsit a kézműves kirakdók között, meg nézegettük a szilvás ételeket. Szerencsére nem siettünk itt sem, mert mászkálás közben ránk szakadt az ég és mindenki fedett helyre tudott menekülni. Igazi nyári zápor volt, mert hamar elvonult és indulhattunk is tovább.
Becske volt a következő szálláshelyünk, de nekem a nap végén úgy tűnt, mintha soha nem érnénk már oda. Hangulatos portán volt a szállásunk, kedvesek voltak a vendéglátóink és nagyon finom vacsorát készítettek nekünk. Reggel nehezen indultunk el, mert igen beszédes volt a gazda és érdekes dolgokat mesélt arról, hogy kezdődött a vendégfogadós életük és hogy alakultak a dolgaik idáig.
Becskén is elkészült egy Sztúpa, melynek a környezete még építés alatt van, ezt is megnéztük. Utána felmásztunk a Szanda várhoz, ami olyan mint egy kilátó. Viszonylag kicsit területű a fennsík és így teljes körpanoráma van a tájra.
Szandaváralja felé elég sokáig gyalogoltunk a napon, ami nem esett valami jól, de kárpótolt mindenért a Vásár-Fia kézműves műhely, ahol hűs szörpöket lehetett inni és szemet gyönyörködtető szép tárgyakat nézegetni. Mikor kipihentünk magunkat indultunk tovább Terény felé. Ezen a településen rengeteg sok időt eltöltöttünk, mert a lányoknak és a fiúknak is volt nagyon érdekes kiállítás. Csipkemúzeum és egy orsós magnó múzeum is található a faluban, ami világraszóló gyűjteménnyel rendelkezik.
Cserhátsurány felé már azt hittem nagy dolgok már nem történnek velünk, erre belefutottunk egy lópatkolásba.  Nem lehetett kihagyni, itt is nézelődni kellett.
Cserhátsurány volt a cél, Dodi már ide hozta az egyik autót, amivel elvittük a másik autó sofőrjét a kezdetekhez és indultunk haza. Kicsit elhúzódott ez az utolsó napunk, de ha rajtam múlik a haladás, akkor biztosan ott alszunk valahol még egy napot annyi érdekes látnivaló volt ebben a napban.
Már várom a folytatást!

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Simon Szilvia fotói
Szutor András fotói
Varga Péter fotói

Nincsenek megjegyzések: