2019.09.16-22. Bringatúra Görögországban

1. nap: Asprovalta - Megali Panagia
Táv: 59,4km    Szint: 1317m
1. nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

2. nap: Megali Panagia - Szárti
Táv: 70,4km    Szint: 1217m
2. nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

3. nap Szárti - Elia Nikitis-Koviou Beach
Táv: 65,7km    Szint: 1161m
3. nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

4. nap Elia Nikitis-Koviou Beach  -  Ierissos
Táv: 53,6km    Szint: 974m
4. nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

5. nap Ierissos - Asprovalta
Táv: 58,9km    Szint: 927m
5. nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

Összesen: Táv: 308 km  Szint: 5.596m
Ezen kívül 980 km autózás oda és 980 km vissza. Egyben az 5 nap műholdfelvételről megtekinthető itt.

A túra útvonala GPS részére (*.gpx formátumban) letölthető itt.

Hogy miért is Görögország? Mert így az őszből még lophatunk egy kis nyarat. Meg, hát aki még nem volt Görögországban, az nem hagyhatja ki.
Kora hajnalban indultunk otthonról (Hogy ne kelljen még korábban indulni, két utasom nálunk tért előző este nyugovóra.) . 04:30-kor Vokányban, Lacáéknál találkozott a két autó, és ezt követően együtt utaztunk a túránk kiindulópontjáig, Asprovalta kempingig. Vokány - Beremend - (HR) Eszék - Vukovár - (SRB) Belgrád - Nis - (Észak Macedónia) - (GR) - Thesszaloniki - Asprovalta. Közel 1000 km autózás, a szerb határtól végig autópályán, pihenőkkel együtt 13 óra utazással.
Becsekkoltunk a kempingbe, megbeszéltük az autók heti parkolását. Nagy öröm volt számomra, mikor megláttuk az Égei-tengert.  Lecuccoltunk, sátrat vertünk, és hamar vízszintesbe helyeztük magunkat, mert még sok minden várt ránk.
Másnap reggel ébredés, pakolás, és egy hír: nincs víz. Oppá. Találgatások: biztos vízkorlátozás van a szárazság miatt. De hát reggel, amikor mindenki a vizesblokkot használná? Mint kiderült, a kempingben részleges áramszünet lett és a nyomásfokozás nem működött. Na ok, de hogy végezze el az ember a dolgát? Találékonyság: kerestem egy szemetesvödröt, és a strandon találtam egy működő vízcsapot (ha nem folyt volna, lett volna elég víz a tengerben), azzal leöntöttem. Más is hasonlóan járt el. Ezzel az első probléma megoldva.
Emelkedett hangulat, ünnepélyes csoportkép a kemping bejáratánál. Indulás.
Első utunk gyönyörű beach-en vezetett. Útközben néztünk hajókikötőt, majd fürödtünk és ebédeltünk Olimpiada-ban.
Megpihenve, nekivágtunk a hegynek, amit várhatóan az első nap még nem hagyunk el. A táborozást valahol a hegyre terveztük. Megkezdtük a hosszúnak ígérkező mászást a bringákkal, és végre elértem egy kis pavilont az egyik kanyarban, pazar kilátással. Amint nézelődök, megcsörrent a telefonom. Laca volt az. Sajnos azt a hírt kaptam, hogy Ildivel visszafordultak, nem jönnek fel a hegyre. Reméltem, hogy a parti úton továbbmennek, és a hegyet kihagyva másnap találkozunk, de sajnos erre csak az utolsó nap került sor.
Két fővel így megfogyatkozva 7-en folytattuk utunkat tovább felfelé. Váratlanul egy igen bővizű forrásra bukkantunk. Nem is értem, honnan volt ennyi víz ebben a szárazságban. Egyébként ez volt az egyetlen igazi forrás útközben, viszont nagyon sok vezetékes, kiépített ivóvízvételi helyet találtunk a hét során.
Felérve a meredek úton, nagyon kellemes, erdei aszfaltutakon haladtunk. Mivel éhesek voltunk, elhatároztuk, hogy valami görögös kaját keresünk a következő faluban. De semmilyen sem volt, és a következő, meg a következő faluban sem. Végül a hegyen Megali Panagia nevű településen bejutottunk egy vegyesboltba. Ott megvettük amire szükség volt, és a parkban el is fogyasztottuk. Töltöttünk vizet, majd ezt követően táborhely keresés volt a feladat. Hamarosan találtunk is egy alkalmas helyet a falu közvetlen szélében egy templom melletti lekaszált réten.
Felvertük a sátrakat, majd ahogy kezdett sötétedni, két fehér pólós alak jött felém. Először nem is tudtam, hogy közénk valók-e vagy sem, mert sötét volt. Helybeliek voltak, és barátságosak. Kérdezték kik vagyunk, stb. Még azt is megkérdezték, hogy van-e szükségünk valamire a faluból. Végül kinyitották a templomot, bementek, gyertyát gyújtottak. Egy idő múlva én is bementem, megkérdeztem, hogy fotózhatok-e, valamint megköszöntem a táborhelyet. Mire ők válaszolták: "You are welcome." Szóval, rendben vagyunk.
2. túranapunkon sátorbontás, majd nekieredtünk, hogy elérjük a tengert. Gondoltuk, majd gurulunk. Gurultunk is, de nem csak lefelé, hanem felfelé is. Csalóka terep. Végül, megláttuk a végtelen kékséget.
Livrochio homokos tengerpartján strandoltunk egyet. Itt a magyar hangra figyelmes lett egy idős hölgy (aki II. Erzsébet brit királynő dublőre is lehetne,  annyira hasonlított rá), odajött hozzánk. Kaposváron született, Németországban él -már csak éppen ért valamit magyarul- és Szigetvárra szokott járni fürdőzni. Kedvesen diskurált velünk, majd rendelt egy jó adag üdítőt számunkra egy halom jéggel, frissítőnek. - Kellemes meglepetés volt.
Tovább haladtunk utunkon, Szárti felé. A komoly emelkedőket, nagy gurulások követték több ízben is. Kemény szakasz volt ez a nagy melegben. Az már látszott, hogy az eredeti útvonalterv teljesítése bajos lesz, nem lesz elég időnk rá, ugyanis nem csak a Sithonia, hanem a Kassandra félszigetet is szerettük volna érinteni. A tengerpart mentén haladó, egyébként gyönyörű hegyi szakasz egyik tetőpontján megtaláltuk a magyar Üvegtigris görög változatát - egy panorámás kanyarban egy büfékocsit (The canteen ANDROKLIS). Ez oázis volt számunkra. Megittuk ami nekünk való volt, fizettünk, és felálltunk, hogy elköszönjünk. Ekkor odaszólt a gazda, hogy "Two minutes", és visszaültetett. Perdült egyet és letett az asztalra mindenki számára egy-egy igen finom baklava-féleséget ajándékként: "Energy for you!" -hozzátette. Nagyon jól esett a gesztus, és az "energy". Grizes, rétestésztás, tömény narancsos és igen mézes valami csoda volt.
Innen már tényleg csak gurulás volt vissza Szárti-ig.
Ilditől és Lacától kaptunk egy feladatot. Lányuk kb. 1 hete itt járt, és elrejtett nekik egy maszek "geoládát". Mivel ők nem voltak itt, nekünk kellett ezt megkeresni. Szerencsére könnyen eljutottunk a megadott helyre, mely a tengerparton egy gyönyörű helyen, egy sziklaszirten lévő kereszt mellett volt. Itt vettünk észre egy csodaszép tengeröblöt, homokos parttal. Megjegyeztük egy esetleges táborhelynek.
Bevetődtünk egy szupermarketbe, megvenni az estére valót. Mivel a nap vége felé jártunk, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább a bizonytalanságba táborhely ügyileg, visszamegyünk a közeli öbölbe sátrazni. A homokos parton a tenger zúgása közepette megvacsoráztunk, megfürödtünk. Mikor az utolsó turisták-nézelődők is elfogytak, felvertük a sátrakat.
Reggelre megjött a szél, mely megnehezítette a sátrak lebontását. A problémát Gábor a cuccainak százméterre történő szorgos cipelésével igyekezett megoldani. A levegő lehűlt, a hegyek felől komoly felhők gyülekeztek.
A hűvös idő annyiból nem jött rosszul, hogy az energiánkat nem vette ki a meleg, így a mászásokat könnyebben viseltük. A tengerpert továbbra is alattomosan dombos volt. Kalamitsi-ben lementünk a homokos strandra. Olyan volt, mintha evakuálták volna a népet. Alig láttunk embereket, fürödni pedig még kevésbé ebben a lehűlt időben. Páran azért nem hagytuk ki a tengerben fürdést, bár nem volt olyan kellemes mint előző nap. Gyors bevásárlás a boltban, majd tovább indultunk. Még nem tudtuk mi vár ránk. Komoly húzós, hosszú, meredek hegymászás lett belőle. A környezet viszont rendkívül szép volt! A nyeregben volt egy panorámás büfé, ott pihenhettünk. Majd egy hatalmas élvezetes gurulásban volt részünk a következő tengerpartig, Porto Koufo-ig. Fürdésre itt nem volt időnk, csak a parton gurultunk végig.
K. Tomi hamarosan megállj-t kért tőlünk, mert a hátsó kereke ide-oda mozgott. Fricivel szétszerelték a bringát, és kiderült, hogy a tengelyével valami maradandó károsodás történt, amit a helyszínen nem lehetett megjavítani. Komplett hátsó kerékcsere lenne a megoldás. A következő szakaszon emiatt annak lehetőségét kerestük, hogy hol juthatunk egy hátsó kerékhez. Reménytelen vállalkozás volt. (Végül Tomi végig tudta tekerni a túrát ezzel a hibás kerékkel.)
Még egy hegymászás, majd egy nagy gurulás után leértünk egy nagy üdülőközpontba, Neos Marmarasba. Gyönyörködtünk a településben, a partjában, a kikötőben. Közben kajáló helyet is kerestünk, hogy a megérdemelt energiapótláshoz jussunk. Szinte versengtek értünk a helyi éttermesek. Megrendeltük a gyrosainkat, majd elfogyasztottuk. A nap hátralévő részében minél tovább el szerettünk volna jutni, mert az alattomos domborzati viszonyok miatt volt lemaradásunk bőven. Mikor kezdett a nap alacsonyan járni, táborhely keresésbe kezdtünk. Nem sok lehetőség volt erre. Vagy üdülőövezet volt, vagy meredek part, vagy homokos strand büfékkel, napernyőkkel, emberekkel. Végül egy strandnál álltunk meg. a recepció mögött egy elkerített helyen lakókocsikat láttunk. Bepróbálkozunk. Kijött egy hölgy. Elmondtuk neki, hogy sátrazni szeretnénk itt valahol. Tájékoztatott, hogy erre nincs itt lehetőség. Na de mégis.... . Végül segítőkésszé vált. Annyit mondott róla, hogy semmi felelősséget nem vállal, de készséggel mutatott egy helyet mellettük, ahol mások is rendszeresen sátraztak már. Megörültünk ennek a helynek. Gyors fürdés a tengerben, majd iparkodva sátor építés, mert már eléggé lemenőben volt a nap. A talaj igen kemény volt, a cövekeket nem is lehetett benyomni. Köveket kellett keresnünk a hegyoldalban, hogy lesúlyozhassuk a sátrainkat.
Fontos volt, hogy viszonylag jól megépítsük őket, mert az internet szelet és több órás esőt ígért.
A sátrakba bújva ismét megnéztük az időjárás jelentést, mely szerint reggel 6-tól délután 3-is esőt mondott. Eldöntöttük, hogy a sátrakat még az eső előtt lebontjuk, így igen csak korán kellett kelnünk.
Így is történt. Az eső előtt éppen sikerült összepakolnunk, 6 órakor (a görög 6 óra az Mo-on 5 óra) a bringák nyergében voltunk, és el is eredt az eső. Sz. András közben kinézte a telefonján lévő térképen, hogy az országút mellett pár kilométerre van egy esőbeálló. Elhatároztunk, hogy addig megyünk, ott megreggelizünk, aztán lesz ami lesz.
Az esőbeállót megtaláltuk a jelölt helyen. A tető alatti reggelizés közben felkelt a nap. Az eső nem akart elállni. Miután kellően feltöltődtünk, esőben tovább indultunk. Kár, hogy ilyen volt ez a nap, mert nagyon szép tájakon haladtunk, de így esőben nem úgy adta magát. Nikiti közelében végérvényesen el kellett döntenünk, hogy a nehéz haladás miatt rövidítenünk kell az eredeti tervhez képest. Nikiti előtt ezért nem balra, a Kassandra félsziget felé, hanem egy határozott jobbra irányt vettünk a rövidebb út érdekében. Az eső továbbra is esett. Egy benzinkútnál bemenekültünk a kávézóba. Ahol talán egy óránál is többet melegedtünk-száradtunk. A kis hölgy nagyon kedves és megértő volt irántunk. Némi apróságot fogyasztottunk, de ő meg helyi itallal is megkínált minket. Továbbra is esett mikor elindultunk. A korán keléstől és attól, hogy nem láttuk a napot, az időérzékem teljesen felborult. Egy idő múlva nagyon szép tengerparti szakaszon haladtunk.
Pyrgadika nevű településen megálltunk. Majdhogynem teljesen kihalt volt -egyrészt az utószezon, másrészt a hirtelen jött, de beharangozott rossz idő miatt. Gyönyörködtünk a halászhajókban, érdekes, errefelé szokásos, horgászbot nélküli, dobókoronggal történő horgászatot figyeltünk meg. Boltoztunk, majd beültünk egy kis étterem kerthelyiségébe, hogy együnk valami gyros félét. Mint írtam, az időérzékünk felborult, ekkor még csak késő-reggelivel szolgálhattak, ami tojásrántotta változatokat jelentett, a mennyiségéhez képest húzós áron. Más híján megelégedtünk vele. Volt is miért, mert ezután komoly emelkedő következett. A lánc kímélése miatt tolnunk is kellett. A szárazföld belsejébe kerültünk, a táj szép volt, az idő kezdett száradni.
További mászás majd egy gurulás után Gomati nevű településre értünk, ahol bár gyengén, de újra esni kezdett. Körbefotóztuk a templomot, majd behúzódtunk egy buszmegállóba, reménykedve, hogy eláll az eső. Közben a padon ülve többször arra lettem figyelmes, hogy leragad a szemem, és lebukik a fejem. Frici végül kiadta a jelet, hogy menjünk, úgy sem lesz jobb.
A napi célként a tengerparton lévő Ierissos elérését tűztük ki, mivel már csak 1 túranapunk volt vissza, arra pedig elegendő szakasz maradt így. Emelkedővel folytattuk a szemerkélő esőben. A hegytetőn összevártuk egymást, majd gurulás következett a kiszemelt településig. Ez nem is lett volna rossz, de kialvatlanul, esőben, hidegben nem volt a legkellemesebb.
Ierissosba érve döntés előtt álltunk: Vaduljunk, vagy más megoldást találjunk? Kempingbe nem botlottunk, vaduló hely értelmes nem volt, maradt a panziózás.
Végül, többünk szerint ebben a helyzetben igen jó döntésnek bizonyult. Bőven időben voltunk, így volt lehetőségünk a cuccainkat megszárítani, főzni az erkélyen, és "a sebeinket nyalogatni".
Másnapra, mintha kicseréltek volna, feltöltődtünk mint a Duracell. Többek szerint talán a túra legszebb és legélvezetesebb napja következett.
Egy komolynak mondható mászásunk volt erre a napra. Gyönyörű magaslati tengerparton haladtunk, a hegyi menet is fantasztikus volt, szép napsütésben. Elfeledhettük az előző napi nehézségeket. a hegyen az egyik panorámás autós pihenőben egy méhésszel találkoztunk, aki árulta autójáról a portékáját. Nagy választékkal és igényes kiszereléssel rendelkezett. Több mediterrán mézkülönlegesség is volt nála. Vásároltunk is belőle hazára szuvenírnek.
Lacáékkal ekkor már telefonkapcsolatban voltunk, akik Olympiada-ban vártak minket. Hosszabb, kisebb megszakításokkal tarkított gurulás után az említett település határába értünk. Itt egy tengerbe nyúlő hegyen hatalmas kőfalra lettünk figyelmesek, amin emberek sétálnak. Megálltunk a létesítmény bejáratánál. Közben R. Laca is megérkezett. I.e. 655-ben alapított Stagira nevű településről van szó, mely Arisztotelész görög filozófus születési helyeként ismeretes. Bementünk a látogatóközpontba, mely 2013 óta várja a turistákat, ingyenesen! Szemléltük a múltat, fotóztunk, nézelődtünk. miután végeztünk, legurultunk Olympiada partjára, ahol a túra elején már strandoltunk. R. Ildi itt várt ránk.
Ez volt az a hely, ahol a társaság másik része (Frici és utasai) sz előre eltervezettek szerint különvált, mert ők autóval hazafelé nem ugyanazt az utat tervezték, amin jöttünk, hanem a tavalyi bringatúránk útvonalát kívánták autóval érinteni Albániában és Montenegroban. A különbség annyi volt, hogy ők 1,5 nappal később értek haza.
Jómagam és utasaim Ildi és Laca felvezetésével ráérősen visszatekertünk túránk kiinduló pontjára, Asprovalta-ba, a kempingbe. Közben az egyik parton bedobtunk egy búcsú-gyrost.
Visszaérve a kempingbe csekkolás, fizetés, sátor állítás, időben lefekvés következett, mivel másnap majd' 1000 km utazás várt ránk.
Hazautunk a már ismert autópályán problémamentes és lendületes volt, és érzésem szerint nem volt különösebben fárasztó, így másnap a munkahelyemen is remélem, hasznomat tudták venni. 

Szép túra volt, viszont becsapós volt a tengerpart domborzata. Magasan nem voltunk persze, de annyi szintet másztunk, mintha a hegyekbe indultunk volna túrázni. Nagy élmény volt összességében.

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Szutor András fotói
Rostás Ildi és Laca fotói

Tudnivalók:
Görögország megközelítése cikk (A cikk írása óta elkészült a hiányzó szakasz is.) Ilyen fontos dolgok olvashatók, mint pl. kötelező az égőkészlet és a tűzoltó készülék is (Görögországban) az autóban.
.

Nincsenek megjegyzések: