Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya –Pereked – Berkesd - Szilágy - Dombay tó - Pécsvárad –Hird – Bogád - Pécs Táv:49 km
Képek itt.
Fotó: Blum András
Túravezető: Kasza Ernő
2006.06.16-18. „Nagy-berek – Kis-Balaton – Boronka-mellék” – sátras vándortúra
Útvonal:
1.nap: Balatonfenyves - Imremejor - Rigóháza - Koronkai-vízfolyás - Csömend - Somogyszentpál - Kéthely - Balatonszentgyörgy - Csillagvár - Battyánpuszta - Vörs - Kis-Balatoni madármegfigyelő - Vörs -
2.nap: Balatonszentgyörgy - Sármellék - Zalavár - Balatonhídvégpuszta - Kis-Balaton, Kányavári-sziget - Balatonmagyaród - Zalakomár - Somogysimonyi - Nemesvíd - Kísvíd - Szőcsénypuszta - Marcali - Boronka - Csömmend - Háromház - Felsőkak - (Nadalos - Galambárdpuszta - Felsőkak)
3.nap: Háromház - Libickozma - Somogyfajsz - Kürtöspuszta - Bodrog - Csombárd - Hetes - Juta - Kaposfüred - Deseda - Kaposvár.
Kp.úton: 176km = 88p. szint: 997m = 10p. Kp. terepen: 50km = 50p. szint: 91m = 2p. 2éjszaka mozgótáborban: 16p. 3nap vándortúra: 6p.
Túravezető: Eperjesi József
Képek itt.
Fotó: Varga Péter
Címkék:
Balaton,
Boronka-mellék
2006.06.05. Pünkösdi Túrakerékpáros Találkozó Pécsvárad
Blum András fotói megtekinthetők: itt.
Címkék:
Mecsek
2006.04.21. Kritikus Tömeg kerékpáros felvonulás- Pécs
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Címkék:
Pécs
2005.08.20. Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozó - Pécsvárad
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Címkék:
Mecsek
2005. Szlovénia, a Száva völgyében
A Száva völgyében tekerünk egész nap. A kiszélesedő folyóvölgyben a faluk sűrűn követik egymást, köztük szántóföldek, kukorica, gabona. Nehezen találunk táborhelyet. Végül egy nadrágszíj-kukoricásnak a folyóra lenyúló végén találunk éppen annyi füves részt, ahol a sátrak elférnek. A kukoricás takarásában vagyunk, senki nem fog háborgatni – reméljük. Még nem is áll az összes sátor, amikor megjelenik a tulaj és a felesége. Meglepődünk (azt hittük, hogy jól elbújtunk), s kicsit aggódunk. Kiszállnak az autójukból, s már látszik: komoly baj nem lesz. Nem találunk közös nyelvet, de nincs is szükség magyarázkodásra. Konstatálják, hogy nem vagyunk dúvadak, nem csináltunk kárt. Mondják a magukét, de mosolyogva, s ez már nem jelenthet elzavarást. A gazdaasszony a kukoricasorok közötti konyhakertből kihúz néhány fej szép salátát, s odaadja, majd távoznak. Mi pedig élvezzük a folyó halk csobogását, s az idegen emberek megértő szeretetét.
Iván bá
Iván bá
Címkék:
Szlovénia
2005.05.16. Pünkösdi Túrakerékpáros Találkozó - Pécsvárad
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Címkék:
Mecsek
2005.03.12. Három megye határa
Útvonal: Dombóvár alsó v.áll. – Dombó Pál vára – Kaposszekcső szőlőhegy – Nyerges erdő –Jágónak – Bikos úti dűlő - Három megye határa – Ráda hegy – Sásd
Táv:22km
Túravezető: Eperjesi József.
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Táv:22km
Túravezető: Eperjesi József.
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Címkék:
Zselic
2005.02.26. Kikericsnézőben
Útvonal: Nagyharsány – Szársomlyó – Szoborpark – Teleky présház – Luca karéj – Vokányi vadászház – Vokány Táv: 17 km
A természetvédelmi területen Wágner László, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa vezetett minket.
Túravezető: Lévai Gábor
Blum András fotói megtekinthetők itt.
A természetvédelmi területen Wágner László, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa vezetett minket.
Túravezető: Lévai Gábor
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Címkék:
Villányi-hegység
2005.02.12. Gyalogtúra a Dráva partján
Útvonal: Barcsig vonattal – a Dráva-parton Drávatamásiig – jelzetlen úton Drávatamási vasútállomás – Patkó bandi fája – Középrigóc vasút áll. Táv: 21 km
Túravezető: Harasztia István.
Képek itt.
Fotó: Blum András
Túravezető: Harasztia István.
Képek itt.
Fotó: Blum András
Címkék:
Dráva
2005.01.02. Gyalogtúra a Szekszárdi dombságban
Útvonal: Kakasd a.m. – Knsz – K – KS – S – Ladomány – S – Bonyhádi szőlők – Bonyhád Táv:19 km
Túravezető: Keményfi Balázs
Képek itt.
Fotó: Blum András
Túravezető: Keményfi Balázs
Képek itt.
Fotó: Blum András
Címkék:
Szekszárdi dombság
2003. március 8. A Papukban jártunk
Petrov th. - Skocaj patak - Dobra kuca - várrom - Stupcanica - Dobra kuca - Zausok - Petrov th.
26km 900m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
26km 900m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
… azon a tavaly tavasszal rendezett emlékezetes, Montskó Péter által vezetett Jankovac – Velika túrán, melyen néhány túratársammal volt szerencsém részt venni, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Eldöntöttük, hogy a Papuk-hegységbe még sokszor visszatérünk.
A 2002-2003. évi őszi-téli gyalogtúra szezonunk március 8-i záró túrájának helyszínéül ezt a hegységet választottuk.
A túrát úgy terveztük eredetileg, hogy két autóval néhányan leutazunk Horvátországba. A várakozásokkal ellentétben nagy érdeklődést keltett a meghirdetett túra, melyre végül 27 fő jelentkezett, így a tervezett két autó hatra szaporodott. A résztvevőket még a hajnali indulás sem tartotta vissza. Kellemes, beszélgetésekkel teli utazást követően megérkeztünk a Daruvár melletti Petrov turistaházhoz.
Bemelegítésként egy kis ereszkedéssel kezdtük, minek eredményeként egy patakvölgyben találtuk magunkat. Itt elővehettük a dzsungelharcos tudásunkat, mert tele volt kidőlt fákkal és bozóttal. A turistaút a patakot sokszor keresztezte az Óbányai-völgyhöz hasonlóan. Ezután könnyű terep következett. Egy kőbányát érintve makadámúton haladtunk. Elmentünk a Dobra kuca vár mellett, melynek megtekintését a visszaútra terveztük. Ezután kereszteztünk egy hegygerincet, melynek túlsó lábánál egy kis tavacskát találtunk. A tó jegén megcsillanó napsütés a velünk tartó fotósoknak jó témát adott. Ezután makadámúton haladtunk a Stupcanica lakótorony romjaihoz. Az ügyesebbje egy létrán - kis tornamutatvánnyal kiegészítve – bemászhatott az 1m vastag falon lévő lukon keresztül a toronyba. Belsejében csigalépcső maradványok láthatók. A romoknál elpusztítottuk az ebédrevalót, majd egy kis sziesztát követően visszaindultunk a túránk kiindulási helyére. Útközben négykézláb felmásztunk a korábban említett romos Dobra kuca várba. A várhegy oldalán hóvirágot találtunk.
Mindkét vár érdekessége az volt a mi hazai várainkkal ellentétben, hogy ezeken semmiféle karbantartást nem végeztek, mióta elhagyták. Amit láttunk, azok valóban a valamikori várak maradványai voltak. Valószínű, hogy ez az állapot még sokáig nem változik, ugyanis nincs miért felújítani, úgysem látja senki –rajtunk kívül. A természetjárás arrafelé gyerekcipőben jár a hazaihoz képest. A túra során bakancsossal nem találkoztunk.
Útközben a tavasz hírnökeiként szép virágokat láttunk. A Magyarországon dísznövényként ismert magyal bokorral is találkoztunk természetes környezetben. A Papuk hegység ennek a mediterrán cserjének a legészakibb előfordulási helye.
Gyalogtúránk végén levezetésként egy jókora emelkedőt leküzdve visszajutottunk a Petrov turistaházhoz, ahol az autóink hűségesen megvártak minket. Aki megszomjazott, zárásként a daruvári cseh kolónia sörgyárában készült cseh sörrel locsolhatta a torkát.
Autókkal legurultunk Daruvárra, ahol megnéztük a termálparkot; itt számtalan helyen termálvíz tör föl. A helyi termálfürdőben a +3°C külső hőmérséklet mellett kellemesen lubickoltak a fürdőzők. Egy kis városnézés után végleg beültünk a kocsikba és hazaindultunk.
A túra során 26km-t gyalogoltunk 850m szintkülönbség mellett.
Azt már az előző évi túra alapján tudtuk, hogy a hegységben nincsenek megkülönböztetve a turistautak jelzései. A tájékozódást segítette, hogy ebben a térségben sok útbaigazító táblával találkoztunk. Általunk megszokott turistatérkép nincs a hegységről. A tájékozódáshoz Péter által készített térképvázlatok és a Nyugat-Papukot tartalmazó horvát kiadású térképvázlat használható.
Köszönjük Dr. Montskó Péternek és Husvéth Ilonának, hogy együtt túrázhattunk és utunk során segítségünkre voltak.
Zárszóként csak annyit írnék, hogy lesz még ennek folytatása…
Túravezető, illetve lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek ittA 2002-2003. évi őszi-téli gyalogtúra szezonunk március 8-i záró túrájának helyszínéül ezt a hegységet választottuk.
A túrát úgy terveztük eredetileg, hogy két autóval néhányan leutazunk Horvátországba. A várakozásokkal ellentétben nagy érdeklődést keltett a meghirdetett túra, melyre végül 27 fő jelentkezett, így a tervezett két autó hatra szaporodott. A résztvevőket még a hajnali indulás sem tartotta vissza. Kellemes, beszélgetésekkel teli utazást követően megérkeztünk a Daruvár melletti Petrov turistaházhoz.
Bemelegítésként egy kis ereszkedéssel kezdtük, minek eredményeként egy patakvölgyben találtuk magunkat. Itt elővehettük a dzsungelharcos tudásunkat, mert tele volt kidőlt fákkal és bozóttal. A turistaút a patakot sokszor keresztezte az Óbányai-völgyhöz hasonlóan. Ezután könnyű terep következett. Egy kőbányát érintve makadámúton haladtunk. Elmentünk a Dobra kuca vár mellett, melynek megtekintését a visszaútra terveztük. Ezután kereszteztünk egy hegygerincet, melynek túlsó lábánál egy kis tavacskát találtunk. A tó jegén megcsillanó napsütés a velünk tartó fotósoknak jó témát adott. Ezután makadámúton haladtunk a Stupcanica lakótorony romjaihoz. Az ügyesebbje egy létrán - kis tornamutatvánnyal kiegészítve – bemászhatott az 1m vastag falon lévő lukon keresztül a toronyba. Belsejében csigalépcső maradványok láthatók. A romoknál elpusztítottuk az ebédrevalót, majd egy kis sziesztát követően visszaindultunk a túránk kiindulási helyére. Útközben négykézláb felmásztunk a korábban említett romos Dobra kuca várba. A várhegy oldalán hóvirágot találtunk.
Mindkét vár érdekessége az volt a mi hazai várainkkal ellentétben, hogy ezeken semmiféle karbantartást nem végeztek, mióta elhagyták. Amit láttunk, azok valóban a valamikori várak maradványai voltak. Valószínű, hogy ez az állapot még sokáig nem változik, ugyanis nincs miért felújítani, úgysem látja senki –rajtunk kívül. A természetjárás arrafelé gyerekcipőben jár a hazaihoz képest. A túra során bakancsossal nem találkoztunk.
Útközben a tavasz hírnökeiként szép virágokat láttunk. A Magyarországon dísznövényként ismert magyal bokorral is találkoztunk természetes környezetben. A Papuk hegység ennek a mediterrán cserjének a legészakibb előfordulási helye.
Gyalogtúránk végén levezetésként egy jókora emelkedőt leküzdve visszajutottunk a Petrov turistaházhoz, ahol az autóink hűségesen megvártak minket. Aki megszomjazott, zárásként a daruvári cseh kolónia sörgyárában készült cseh sörrel locsolhatta a torkát.
Autókkal legurultunk Daruvárra, ahol megnéztük a termálparkot; itt számtalan helyen termálvíz tör föl. A helyi termálfürdőben a +3°C külső hőmérséklet mellett kellemesen lubickoltak a fürdőzők. Egy kis városnézés után végleg beültünk a kocsikba és hazaindultunk.
A túra során 26km-t gyalogoltunk 850m szintkülönbség mellett.
Azt már az előző évi túra alapján tudtuk, hogy a hegységben nincsenek megkülönböztetve a turistautak jelzései. A tájékozódást segítette, hogy ebben a térségben sok útbaigazító táblával találkoztunk. Általunk megszokott turistatérkép nincs a hegységről. A tájékozódáshoz Péter által készített térképvázlatok és a Nyugat-Papukot tartalmazó horvát kiadású térképvázlat használható.
Köszönjük Dr. Montskó Péternek és Husvéth Ilonának, hogy együtt túrázhattunk és utunk során segítségünkre voltak.
Zárszóként csak annyit írnék, hogy lesz még ennek folytatása…
Túravezető, illetve lejegyezte: Keményfi Balázs
Fotó: Arató Csongor, Lévai Gábor, Keményfi Andrea
Címkék:
Horvátország,
Papuk
2000.07.14-28. Két hét Erdélyben -egyeseknek Pécsig
Útvonal: Biharkeresztes-Nagyvárad-Mezőtelegd-Kőrősrév-Sonkolyos-Bulz-Barátka-Jádremete-Lesi tó-Biharfüred-Belényes-Pietroasa-Padis-Poiana Horea-Bélesi tó-Marisel-Tarnica tó-Kolozsvár-Tordai hasadék-Borév-Torockó-Nagyenyed-Gyulafehérvár-Zalánta-Ampolyforrás-Abrudbánya-Brad-Halmágycsúcs-Fehér Kőrős völgye-Horgásztó-Világos-Arad-Battonya-57-es major-Mezőhegyes-Makó-Szeged-Mohács KP 902km út 451p 4600m szint 46p 124km terep 124p 2600m szint 52p GY 8km 12p 200m szint 4p 15nap vándortúra 30p mozgótábor 14 éj 112p
Képek itt.
Fotó: Lévai "Manó" Gábor, Keményfi Balázs
Ugyanez a túra Jutka szemszögéből:
A PTKK idei kéthetes nyári nagytúráján Erdélyben kalandozott bringás csapatunk.
Július 15-én hajnalban, egész éjszakás vonatozás után szálltunk nyeregbe Biharkeresztesen. A határátkelés után hamarosan beértünk Nagyváradra, amit ugyanazzal a lendülettel el is hagytunk. (Az elhanyagolt városok toplistáján nálam előkelő helyen szerepelne.) Egy darabig a román 1-es főúton haladtunk, mely jobb minőségű volt, mint nálunk a 6-os. (Igaz, állítólag ez előbbit egy olasz céggel építették.) Az itthon keringő rémtörténetek alapján az ember rosszabbra számított. (S ez nem sokkal később be is következett, hegyi- és mellékutak képében).
A főútról letérve érkeztünk meg a Körös-szoroshoz, mely nevéhez hűen igencsak keskeny. Így aztán a vasút és a folyó mellé már csak egy szűk gyalogösvény fért. De legalább az autós "turisták" nem hajtanak be. A táj fantasztikus, kétoldalt meredek mészkő falak a sziklamászók örömére; alul jéghideg vizű vad hegyi folyó. A szorost másnap reggel hagytuk el, kiadós éjszakai eső után. Innentől fogva aztán nem kellett nagyon elrakni az esőkabátot, a felhők ugyanis jó egy hétig hűségesen kísértek minket, ügyelve, nehogy kiszáradjunk. (Pedig E. Józsi barátunk, miután a bringájára felkötözött esőkabát valahol leesett, kijelenette, hogy többet nem fog esni.)
A harmadik napon Koszorú Tamás barátunk érkeztével a létszám elérte a 10 fős maximumot.
(Eperjesi Józsi- és Balázs, Lévai Gábor- e sorok írója-, Várhelyi Sándor-és Balázs, Keményfi Balázs, Orbán Jutka, Szabó Péter, Makk István) Ez azonban nem tartott sokáig, mert az aznap éjszakai vihar annyira megrongálta (eláztatta) István társunk felszerelését, hogy úgy döntött, inkább hazatér. Utóbb kiderült, hogy ez bölcs döntés volt, mivel később olyan utakon haladtunk, amit nem biztos, hogy kibírt volna a versenybringája.
Az első hét legnagyobb részében a Bihar-hegységben kalandoztunk, ritkán lakott, vadregényes vidéken. Ez alól kivételt csak Belényes város meglátogatása jelentett, ahova készleteink erőteljes fogyatkozása kényszerített. (Más szóval elfogyott a kaja). A városi pénzváltónál ért véget a Ki bírja tovább Lej nélkül? című össznépi vetélkedőnk. A pénzváltás után jöttünk rá, hogy itt igencsak gazdagnak számítunk, mivel úgy 50 német márka (kb. 6500Ft) beváltásával az ember mintegy félmillió Lejhez jutott... Jobban járnának a románok, ha levágnának két nullát a végéről, 100-asnál kisebb címlet úgy sincs. Kedvenc román pénzünk a tavalyi napfogyatkozás emlékére kibocsátott 2000 Lejes, melynek előállítása többször annyiba kerülhet, mint amennyit ér (cirka 26Ft, ez már nem semmi!).
Belényes után másztunk föl az 1500m magasan fekvő Padis-fennsíkra, melyen található a Csodavár nevű természeti képződmény. A Csodavár három egymás melletti, függőleges falú víznyelőből és az őket összekötő sziklabarlangból áll. A víznyelők mintegy 200m mélyek (lezuhanás esetén egy gyors miatyánk még belefér), ehhez jön még a barlang kb. 75 méteres mélysége. Nagyon tudom mindenkinek ajánlani, különösen azért, mert még nem lepték el a területet az elárusítók hadai, és megmaradt viszonylagos érintetlenségben (Európában ez igencsak ritka).
A fennsíkról lefelé vezető utunk elég érdekesen zajlott, ui. térkép szerinti hegytetőről még vagy fél napot másztunk fölfelé. Az út folyamatosan romlott, majd egyszercsak eltűnt. Az iránytűt követve hatalmas hegyi legelőkön keltünk át, térképen nem szereplő falvakon keresztül, ahol a XX. századot csak a benzinmotoros fűrész képviselte. A helyiek ugyanis kizárólag favágásból és legeltetésből élnek. A nyári hónapokban az egész falu felköltözik a hegyre, télen vissza a völgyben lévő rendes faluba. A vidék elhagyatottságára jellemző, hogy lehet, hogy mi jártunk arra először biciklivel.
Kolozsvár felé menet több, enyhén szólva gigantomán víztározó mellett haladtunk el, amelyek közül említésre méltó érdekesség a Bélesi-tó. Az egyik falu -melyet a tó feltöltésekor ürítettek ki- templomtornya a mai napig kilátszik a vízből.
Forgalmas főúton keresztül értünk be Kolozsvárra, ahol az innen elszármazott Jutka barátunk (aki egyben a csapat egyetlen hölgytagja és tolmácsa volt) családjánál fantasztikus fogadtatásban részesültünk. Dacára annak, hogy teljesen váratlanul érkeztünk, a társasház szinte minden magyar lakója be akart minket hívni magához és mindenben készségesen segítettek.
Ekkor jártunk az első hét végén, ehhez képest mindössze 324 km volt mögöttünk. Ebben közrejátszott a sok hegy, a rossz utak, a sok látnivaló és az időjárás. Ez utóbbi miatt "vettük ki" már a harmadik napon a pihenőnapot, amelynek végén Keményfi Balázs barátunk mondotta: "Most már induljunk tovább, mert lassan felfekvési sebeink lesznek a sok sátorban dögléstől." Ugyanazon a táborhelyen, a Lesi tó partján esett meg az, hogy az éjszakai zuhétól a sátorhely és az út között folyó patak úgy kétszeresére duzzadt. Ez minket nem túlzottan zavart, annál inkább a velünk egy oldalon tanyázó románokat, akik a Daciával nem tudtak átmenni az általunk használt (eléggé foghíjas és rozzant) hídon, és kénytelenek voltak kivárni, míg a gázló újra használhatóvá vált.
Kolozsváron vettünk búcsút imént idézett Balázs barátunktól, akinek haza kellett térnie, mert elfogytak a szabadnapjai. Itthoni elmondása alapján a Kolozsvártól Nagyváradig vonatozás bringával és cuccal sem lehetett utolsó élmény.
Utunk következő állomása a Tordai hasadék volt, amely, bár híresebb a Csodavárnál, látványban meg sem közelíti azt, pedig ez előbbi sem piskóta. Persze ez csak a saját véleményem, az olvasónak azt javaslom, nézze meg mindkettőt, aztán döntse el.
Ezután következett Torockó a fantasztikus Székelykővel, mely az előbbiekhez hasonlóan visszatérésre csábít. (legalábbis engem). Innen Nagyenyeden, Gyulafehérváron és Zalatnán keresztül vezetett utunk. Ez utóbbi helyen komoly fejtörést okozott, hogyan képesek ott emberek élni. A városba vezető út egyetlen hatalmas lepusztult ipartelepen vezet keresztül, háttérben a kopasz hegytetőn eszetlen magas gyárkémény, fehér füst gomolyog mindenfelé. Továbbhaladtunk az Ompoly folyó völgyében, s a forrásától nem messze egy öreg nénike kertjébe kéretőzünk be éjszakára. Mikor megkérdeztük, hova tehetjük a szemetünket, a nénike azt mondta, hogy dobjuk csak a folyóba, az majd leviszi. Ez egyébként egész Romániára jellemző, kukát általában csak a városokban lehet látni. Vidéken általában ott dobják el a szemetet, ahol éppen állnak. Egyszóval van még mit tenni odaát a tisztaság terén (ahogy itthon is). Az első lépésként ott is a fejekben kellene rendet teremteni, mert nagyon sok dolog van, ami nem pénz, hanem odafigyelés kérdése. Vannak viszont olyan dolgok, amiben igenis előbbre járnak. Példának okáért sehol nem láttunk gazos, elhanyagolt területeket. Ennek oka a rendkívül elterjedt külterjes állattartás. Más szóval a mindenfelé kószáló tehenek, birkák, lovak lelegelnek szinte minden gyomnövényt.
Abrudbánya érintésével értük el Brád városát. Innen egy darabig a Fehér-Körös mentén haladtunk, majd elhagyva azt érkeztünk meg Aradra. Megmaradt pénzünk elköltése után a határ felé vettük az irányt, s kis kényszerű kitérő után Battonyánál léptük át a határt. Kissé fura volt a magyar viszonylatban is jó aszfalton gurulni, de hamar megszoktuk. Battonyán a városi termálstrandon aztán olyasmit tettünk, amit két hétig nem: meleg vízben fürödtünk. A határtól kezdve gyorsan aprózódott a csapat, Battonyánál és Szegednél is ketten- ketten búcsúztak el. Végül egy Szegedtől induló 170 kilométeres utolsó etappal, 2 héttel és 1 órával indulásunk után érkeztünk haza Pécsre.
Mindent összegezve mindenkinek bátran ajánlhatom Erdély meglátogatását. Az emberek szinte mindenütt kedvesen fogadtak minket (persze azért, mint mindenütt itt is akadnak kivételek), a magyarellenesség itt is a nagypolitika uszításának eredménye. A mindennapokra ennek azonban kevés hatása van. Ha barátian közeledünk valakihez, akkor valószínűleg az illető is hasonlóan fog viszonyulni hozzánk. Még akkor is, ha nem értjük egymás nyelvét. Azonban ellenszenv is ugyanúgy meglátszik mozdulatainkon, gesztusainkon, hanghordozásunkon. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy úgysem értik, mit beszélünk egymás közt. Egyszóval legyünk bátran magyarok, s nemcsak Erdélyben, hanem mindenütt másutt is (de leginkább itthon, ez utóbbit ui. elég gyakran elfelejtjük). De ez nem azt jelenti, hogy a más nemzetiségű lenézendő. Mindig gondoljunk arra, hogy nekünk is rosszul esne, ha csak a nemzetiségünk miatt lenéznének, vagy gyűlölnének. Egy kedves gesztus az idegen felé többet érhet, mint száz államközi barátsági szerződés.
Lejegyezte: Lévai "Manó" GáborJúlius 15-én hajnalban, egész éjszakás vonatozás után szálltunk nyeregbe Biharkeresztesen. A határátkelés után hamarosan beértünk Nagyváradra, amit ugyanazzal a lendülettel el is hagytunk. (Az elhanyagolt városok toplistáján nálam előkelő helyen szerepelne.) Egy darabig a román 1-es főúton haladtunk, mely jobb minőségű volt, mint nálunk a 6-os. (Igaz, állítólag ez előbbit egy olasz céggel építették.) Az itthon keringő rémtörténetek alapján az ember rosszabbra számított. (S ez nem sokkal később be is következett, hegyi- és mellékutak képében).
A főútról letérve érkeztünk meg a Körös-szoroshoz, mely nevéhez hűen igencsak keskeny. Így aztán a vasút és a folyó mellé már csak egy szűk gyalogösvény fért. De legalább az autós "turisták" nem hajtanak be. A táj fantasztikus, kétoldalt meredek mészkő falak a sziklamászók örömére; alul jéghideg vizű vad hegyi folyó. A szorost másnap reggel hagytuk el, kiadós éjszakai eső után. Innentől fogva aztán nem kellett nagyon elrakni az esőkabátot, a felhők ugyanis jó egy hétig hűségesen kísértek minket, ügyelve, nehogy kiszáradjunk. (Pedig E. Józsi barátunk, miután a bringájára felkötözött esőkabát valahol leesett, kijelenette, hogy többet nem fog esni.)
A harmadik napon Koszorú Tamás barátunk érkeztével a létszám elérte a 10 fős maximumot.
(Eperjesi Józsi- és Balázs, Lévai Gábor- e sorok írója-, Várhelyi Sándor-és Balázs, Keményfi Balázs, Orbán Jutka, Szabó Péter, Makk István) Ez azonban nem tartott sokáig, mert az aznap éjszakai vihar annyira megrongálta (eláztatta) István társunk felszerelését, hogy úgy döntött, inkább hazatér. Utóbb kiderült, hogy ez bölcs döntés volt, mivel később olyan utakon haladtunk, amit nem biztos, hogy kibírt volna a versenybringája.
Az első hét legnagyobb részében a Bihar-hegységben kalandoztunk, ritkán lakott, vadregényes vidéken. Ez alól kivételt csak Belényes város meglátogatása jelentett, ahova készleteink erőteljes fogyatkozása kényszerített. (Más szóval elfogyott a kaja). A városi pénzváltónál ért véget a Ki bírja tovább Lej nélkül? című össznépi vetélkedőnk. A pénzváltás után jöttünk rá, hogy itt igencsak gazdagnak számítunk, mivel úgy 50 német márka (kb. 6500Ft) beváltásával az ember mintegy félmillió Lejhez jutott... Jobban járnának a románok, ha levágnának két nullát a végéről, 100-asnál kisebb címlet úgy sincs. Kedvenc román pénzünk a tavalyi napfogyatkozás emlékére kibocsátott 2000 Lejes, melynek előállítása többször annyiba kerülhet, mint amennyit ér (cirka 26Ft, ez már nem semmi!).
Belényes után másztunk föl az 1500m magasan fekvő Padis-fennsíkra, melyen található a Csodavár nevű természeti képződmény. A Csodavár három egymás melletti, függőleges falú víznyelőből és az őket összekötő sziklabarlangból áll. A víznyelők mintegy 200m mélyek (lezuhanás esetén egy gyors miatyánk még belefér), ehhez jön még a barlang kb. 75 méteres mélysége. Nagyon tudom mindenkinek ajánlani, különösen azért, mert még nem lepték el a területet az elárusítók hadai, és megmaradt viszonylagos érintetlenségben (Európában ez igencsak ritka).
A fennsíkról lefelé vezető utunk elég érdekesen zajlott, ui. térkép szerinti hegytetőről még vagy fél napot másztunk fölfelé. Az út folyamatosan romlott, majd egyszercsak eltűnt. Az iránytűt követve hatalmas hegyi legelőkön keltünk át, térképen nem szereplő falvakon keresztül, ahol a XX. századot csak a benzinmotoros fűrész képviselte. A helyiek ugyanis kizárólag favágásból és legeltetésből élnek. A nyári hónapokban az egész falu felköltözik a hegyre, télen vissza a völgyben lévő rendes faluba. A vidék elhagyatottságára jellemző, hogy lehet, hogy mi jártunk arra először biciklivel.
Kolozsvár felé menet több, enyhén szólva gigantomán víztározó mellett haladtunk el, amelyek közül említésre méltó érdekesség a Bélesi-tó. Az egyik falu -melyet a tó feltöltésekor ürítettek ki- templomtornya a mai napig kilátszik a vízből.
Forgalmas főúton keresztül értünk be Kolozsvárra, ahol az innen elszármazott Jutka barátunk (aki egyben a csapat egyetlen hölgytagja és tolmácsa volt) családjánál fantasztikus fogadtatásban részesültünk. Dacára annak, hogy teljesen váratlanul érkeztünk, a társasház szinte minden magyar lakója be akart minket hívni magához és mindenben készségesen segítettek.
Ekkor jártunk az első hét végén, ehhez képest mindössze 324 km volt mögöttünk. Ebben közrejátszott a sok hegy, a rossz utak, a sok látnivaló és az időjárás. Ez utóbbi miatt "vettük ki" már a harmadik napon a pihenőnapot, amelynek végén Keményfi Balázs barátunk mondotta: "Most már induljunk tovább, mert lassan felfekvési sebeink lesznek a sok sátorban dögléstől." Ugyanazon a táborhelyen, a Lesi tó partján esett meg az, hogy az éjszakai zuhétól a sátorhely és az út között folyó patak úgy kétszeresére duzzadt. Ez minket nem túlzottan zavart, annál inkább a velünk egy oldalon tanyázó románokat, akik a Daciával nem tudtak átmenni az általunk használt (eléggé foghíjas és rozzant) hídon, és kénytelenek voltak kivárni, míg a gázló újra használhatóvá vált.
Kolozsváron vettünk búcsút imént idézett Balázs barátunktól, akinek haza kellett térnie, mert elfogytak a szabadnapjai. Itthoni elmondása alapján a Kolozsvártól Nagyváradig vonatozás bringával és cuccal sem lehetett utolsó élmény.
Utunk következő állomása a Tordai hasadék volt, amely, bár híresebb a Csodavárnál, látványban meg sem közelíti azt, pedig ez előbbi sem piskóta. Persze ez csak a saját véleményem, az olvasónak azt javaslom, nézze meg mindkettőt, aztán döntse el.
Ezután következett Torockó a fantasztikus Székelykővel, mely az előbbiekhez hasonlóan visszatérésre csábít. (legalábbis engem). Innen Nagyenyeden, Gyulafehérváron és Zalatnán keresztül vezetett utunk. Ez utóbbi helyen komoly fejtörést okozott, hogyan képesek ott emberek élni. A városba vezető út egyetlen hatalmas lepusztult ipartelepen vezet keresztül, háttérben a kopasz hegytetőn eszetlen magas gyárkémény, fehér füst gomolyog mindenfelé. Továbbhaladtunk az Ompoly folyó völgyében, s a forrásától nem messze egy öreg nénike kertjébe kéretőzünk be éjszakára. Mikor megkérdeztük, hova tehetjük a szemetünket, a nénike azt mondta, hogy dobjuk csak a folyóba, az majd leviszi. Ez egyébként egész Romániára jellemző, kukát általában csak a városokban lehet látni. Vidéken általában ott dobják el a szemetet, ahol éppen állnak. Egyszóval van még mit tenni odaát a tisztaság terén (ahogy itthon is). Az első lépésként ott is a fejekben kellene rendet teremteni, mert nagyon sok dolog van, ami nem pénz, hanem odafigyelés kérdése. Vannak viszont olyan dolgok, amiben igenis előbbre járnak. Példának okáért sehol nem láttunk gazos, elhanyagolt területeket. Ennek oka a rendkívül elterjedt külterjes állattartás. Más szóval a mindenfelé kószáló tehenek, birkák, lovak lelegelnek szinte minden gyomnövényt.
Abrudbánya érintésével értük el Brád városát. Innen egy darabig a Fehér-Körös mentén haladtunk, majd elhagyva azt érkeztünk meg Aradra. Megmaradt pénzünk elköltése után a határ felé vettük az irányt, s kis kényszerű kitérő után Battonyánál léptük át a határt. Kissé fura volt a magyar viszonylatban is jó aszfalton gurulni, de hamar megszoktuk. Battonyán a városi termálstrandon aztán olyasmit tettünk, amit két hétig nem: meleg vízben fürödtünk. A határtól kezdve gyorsan aprózódott a csapat, Battonyánál és Szegednél is ketten- ketten búcsúztak el. Végül egy Szegedtől induló 170 kilométeres utolsó etappal, 2 héttel és 1 órával indulásunk után érkeztünk haza Pécsre.
Mindent összegezve mindenkinek bátran ajánlhatom Erdély meglátogatását. Az emberek szinte mindenütt kedvesen fogadtak minket (persze azért, mint mindenütt itt is akadnak kivételek), a magyarellenesség itt is a nagypolitika uszításának eredménye. A mindennapokra ennek azonban kevés hatása van. Ha barátian közeledünk valakihez, akkor valószínűleg az illető is hasonlóan fog viszonyulni hozzánk. Még akkor is, ha nem értjük egymás nyelvét. Azonban ellenszenv is ugyanúgy meglátszik mozdulatainkon, gesztusainkon, hanghordozásunkon. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy úgysem értik, mit beszélünk egymás közt. Egyszóval legyünk bátran magyarok, s nemcsak Erdélyben, hanem mindenütt másutt is (de leginkább itthon, ez utóbbit ui. elég gyakran elfelejtjük). De ez nem azt jelenti, hogy a más nemzetiségű lenézendő. Mindig gondoljunk arra, hogy nekünk is rosszul esne, ha csak a nemzetiségünk miatt lenéznének, vagy gyűlölnének. Egy kedves gesztus az idegen felé többet érhet, mint száz államközi barátsági szerződés.
Képek itt.
Fotó: Lévai "Manó" Gábor, Keményfi Balázs
Ugyanez a túra Jutka szemszögéből:
Egész éjjeli vonatozás eredménye ez lőn:
Manó horkol Telegd után a mezőn.
Bicikliket toltuk a köveken Kőrösrévi sziklafalak alatt
Azon a kis helyen mi a folyó és a sínek között maradt.
Józsinak elszakadt a lánca Sonkolyoson
Senki sem akadt fent a szögesdróton
Mikor bemásztunk hogy maradjunk szárazon.
Lesi tó gátjánál jött szembe Tamás,
De a tízes létszámban hamarosan lett változás.
Manó horkol Telegd után a mezőn.
Bicikliket toltuk a köveken Kőrösrévi sziklafalak alatt
Azon a kis helyen mi a folyó és a sínek között maradt.
Józsinak elszakadt a lánca Sonkolyoson
Senki sem akadt fent a szögesdróton
Mikor bemásztunk hogy maradjunk szárazon.
Lesi tó gátjánál jött szembe Tamás,
De a tízes létszámban hamarosan lett változás.
Pepsi szigeten voltunk a legtöbben
István még és Tamás már ott volt a körünkben
Sátrunk alatt hömpölygött a megáradt patak
Sok Dacia az innenső parton ragadt
Mert a fahídon voltak keréknyi lyukak.
Mert a fahídon voltak keréknyi lyukak.
Sanyiék sátrastól feljebb hurcolkodtak,
Szakadó esőben Balázs a katétert hiányolta,
Szakadó esőben Balázs a katétert hiányolta,
Esőnapunknak ez volt a programja.
Vizesen búcsút intettünk Istvánnak
És másnap Józsi MÁV-os esőkabátjának.
És másnap Józsi MÁV-os esőkabátjának.
Biharfüredről Belényesre ereszkedtünk le
Mert a kaja elfogyott és senkinek nem volt leje.
A legelős táj hasonlított a nagy mongol pusztasághoz
Perecet vettünk a piacon, de nem mindenkinek jutott lángos.
Patak, körül hegyek, zöld és nem esik az eső
Vasaskőfalva után kell ennél jobb pihenő?
Sugarait úgy ontsa rájuk a felkelő nap
Hogy felszárítsa a párát mit a hajnal rájuk rak,
Hogy felszárítsa a párát mit a hajnal rájuk rak,
Nevezzél csak nyugodtan optimistáknak:
Minden este így állítottuk fel a sátrakat.
Csodavár dolinái, 100 m-es sziklafalak
Nagy erejű, tiszta vizű hideg patak
Fenyők, tehenek, legelésző birkák, lovak,
Fenyők, tehenek, legelésző birkák, lovak,
Egy lavór víz és leszakadt pólóújjak:
Padis-fennsík mi mögöttünk maradt.
1400-on a nap izgalmasan kezdődik:
Józsinak kell intézkedni, mert kutyás ébresztő közeledik.
Hogy jutottunk Poiana-Horeára?
Megázva és hágóról-hágóra,
Legelőről-legelőre,
Helyiek mondták csak előre,
Nem sokan jártak itt biciklin előtte.
Tomi majdnem elhagyta a csomagtartót
Helyiek mondták csak előre,
Nem sokan jártak itt biciklin előtte.
Tomi majdnem elhagyta a csomagtartót
A két Balázs hozott a bozótból drótot,
S nem láttuk a Bélesi elsüllyedt templomtornyot.
S nem láttuk a Bélesi elsüllyedt templomtornyot.
Ki látott már ily hideg, esős júliust?
Mariselen majdnem fellendítettük a falusi turizmust.
Mariselen majdnem fellendítettük a falusi turizmust.
Gyerektáborban aludtunk s nem 200 Ft-os házban
400 Ft-ot fizettünk egy éjszakára,
S ki ügyes volt, ruháit reggel szárazon találta.
S ki ügyes volt, ruháit reggel szárazon találta.
Másnap Balázs Kolozsváron felült a vonatra,
Kilenc átszállással jutott el Mélykútra,
S mi este kilenckor mentünk a piacra.
S mi este kilenckor mentünk a piacra.
Tordai hasadékot végigjártuk,
Majd bokáig cementporban állva áztunk.
Torockón és utána volt aznap szállásunk
Majd bokáig cementporban állva áztunk.
Torockón és utána volt aznap szállásunk
És a további útvonalat is kitaláltuk
Ompoly völgyében Zalatnán a gyárkéményt füstölögni láttuk
S forrásánál a néni kertjében vertük fel a sátrunk,
100 km-t hagyva aznap utánunk.
Abrudbányán gyorsan továbbálltunk
Abrudbányán gyorsan továbbálltunk
S a Gaina-tetöre fel nem másztunk
Mint kiderült ez nagy mulasztásunk.
A hágóról csodálatosat ereszkedtünk
Brad után csak Józsi esése törte meg a lendületünk.
Mint kiderült ez nagy mulasztásunk.
A hágóról csodálatosat ereszkedtünk
Brad után csak Józsi esése törte meg a lendületünk.
Néni kútjából több tíz Iiter vizet meríttettünk
S a sátorból emeletes vagonokat szemléltünk.
S a sátorból emeletes vagonokat szemléltünk.
Józsi majdnem haza akart menni,
Úgy kellett őt begyógyszerezni.
Peti éjjel küzdött a vakonddal
Sátor alján nyomta vissza nem is mindig gonddal.
Másnap estére elhagytuk a hegyeket
S halastava mellett a tulaj mutatott sátorhelyeket.
Megjelentek a hangyák és a szúnyoghad
Bihar hegyei ehhez sokkal zordabb.
Arad innen már nem volt messze
Gumicukrot vettem maradék Iejemre.
Vargyas helyett Battonyán mutattunk útlevelet
Gumicukrot vettem maradék Iejemre.
Vargyas helyett Battonyán mutattunk útlevelet
S két hét után a strandon találtunk meleg levet.
Aznap este aludtunk az 57-es majorban
Biciklivel ment el, kinek akadt dolga.
Másnap már a Tiszában fürödtünk Szegeden
Másnap már a Tiszában fürödtünk Szegeden
Sanyi ismerősénél, Lillánál ettünk barackot és sütit melegen.
Nem sejtettük, hogy másnap otthon hajtjuk álomra fejünk
Pedig a Balaton-átúszásra nem is neveztünk.
Baján és Mohácson 4-en 3 dinnyét ettünk
1100 kilométeren 170-et finiseltünk.
Orbán Jutka
Címkék:
Erdély
2000. június 23-25. Vértes
Útvonal: Székesfehérvár-Iszkaszentgyörgy-Gaja szurdok-Bodajk-Csókakő-Gerencsérvár-Mindszentpuszta-Csákivár-Kőhányáspuszta-Majk-Kecskéd-Majk-Várgesztes-Vitányvár-Szárliget-Szálláskút-Vérteskozma-Csákvár-Gánt-Zámoly-Szfvár 154km út 77p 700m szint 7p 47km terep 47p 600m szint 12p vándortúra 3 nap 6p sátras mozgótábor 2 éj 16p
Ej, haaj, nem bánom én
Ha a Vértes nem lesz közel
Aki nem látott még biciklis vagont
Húzzon innen el.
Szandálban fürdő víg legény
Lábaiba nem megy az üveg
Fehérvárcsurgó víztárlójának
Vize még a lónak sem hideg.
Ej, haaj, mit látok én
Kerítésen át és bozótba be
Aki nem látott még vaddisznócsordát
Gaja-szurdok ez.
Ott fenn Csókakő magasan
Feljutni nem egyszerü
De ha már itt vagyunk izzadtan
Borsókonzerv a menü.
Gerencsér várának romja
Zsigmond királynak vadászrejteke,
Nagyobb lehetett mikor erre járt
Velence követe.
Felejts el mára homokot,
Kerítést és minden bút,
Mert Mindszentpusztán van sátorhely
No meg tiszta vízü kút.
Ej, haaj, nem bánom én
Ha a tábortűz nagy füsttel ég,
Csodálod Manó új vízhatlan sátrát
S Márti furulyál.
Ej, haaj, nem bánom én
Ha holnap nem lesz terep,
Ki nem tolt még biciklit hegyre.
Úgysem érti ezt.
Fenn vagyunk Majkon a toronyba
Nem látunk kamanduli remetét
De körül a Vértesnek hegyláncait
S a hegyek sok zöldjét.
Aszfalt, s lefele gurulunk
Tán csak nem tévedtünk el?
De Vitány vára áll magasan
Oda terepezni kell.
Őzike lakta nagy mezőn
Sáskák hada szökdécsel szerteszét
Mert Szálláskúton tüzet nem rakhatsz
A sötétben vicceket mesélsz.
Esőköpenybe öltözött
Reggelre István meg a táj
Óh, de még Fehérvárig nyomhatod le
Sok ezerszer a pedált.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Képek itt.
Fotó: Keményfi Balázs
Ej, haaj, nem bánom én
Ha a Vértes nem lesz közel
Aki nem látott még biciklis vagont
Húzzon innen el.
Szandálban fürdő víg legény
Lábaiba nem megy az üveg
Fehérvárcsurgó víztárlójának
Vize még a lónak sem hideg.
Ej, haaj, mit látok én
Kerítésen át és bozótba be
Aki nem látott még vaddisznócsordát
Gaja-szurdok ez.
Ott fenn Csókakő magasan
Feljutni nem egyszerü
De ha már itt vagyunk izzadtan
Borsókonzerv a menü.
Gerencsér várának romja
Zsigmond királynak vadászrejteke,
Nagyobb lehetett mikor erre járt
Velence követe.
Felejts el mára homokot,
Kerítést és minden bút,
Mert Mindszentpusztán van sátorhely
No meg tiszta vízü kút.
Ej, haaj, nem bánom én
Ha a tábortűz nagy füsttel ég,
Csodálod Manó új vízhatlan sátrát
S Márti furulyál.
Ej, haaj, nem bánom én
Ha holnap nem lesz terep,
Ki nem tolt még biciklit hegyre.
Úgysem érti ezt.
Fenn vagyunk Majkon a toronyba
Nem látunk kamanduli remetét
De körül a Vértesnek hegyláncait
S a hegyek sok zöldjét.
Aszfalt, s lefele gurulunk
Tán csak nem tévedtünk el?
De Vitány vára áll magasan
Oda terepezni kell.
Őzike lakta nagy mezőn
Sáskák hada szökdécsel szerteszét
Mert Szálláskúton tüzet nem rakhatsz
A sötétben vicceket mesélsz.
Esőköpenybe öltözött
Reggelre István meg a táj
Óh, de még Fehérvárig nyomhatod le
Sok ezerszer a pedált.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Képek itt.
Fotó: Keményfi Balázs
Címkék:
Vértes
2000.01.22-23. Farsang Abaligeten
Útvonal:
1.nap: Abaliget vá.-Hódosi kereszt-Karácodfa-Szentkatalin-Lépespuszta-Kán-Hetvehely-Abaliget vá.
2.nap: Abaliget vá.-régi vasúti alagút-Kovácsszénája-Kovácsszénájai tó-Bányatető-Balázsoldali dűlő-Husztót-vasúti töltés-Abaligeti alagút-Abaliget vá. 36km 54p 600m szint
1. nap
3 °C -Józsi, Jutka -mielőtt gondolnál bármi másra
Azért jöttek hamarabb, hogy megszámolják van-e elég kályha.
10 °C -Boti érkezik az ellenkező irányból
13 °C -Balázs, Andi, Manó, Lovas Máni, 2yi Zoli kemping ágyastól
15 °C -Iván, Csongor -hogy ők érkeztek tudjuk nem a rendszámtábláról.
20 °C -mikor a szoba ezt hőmérséklet eléri,
jön Márti, de ez a mozzanat már estéli.
Túrázni indul mindenki ki eljött és kéznél van a lába
Malac menekül a kés elől, mi a malacnak drukkolunk -hiába.
Hódosi keresztnél a két gyertya fellángol
Szentkatalin: kispóroltak egy t betűt a haranglábról.
Csak egy t-re "állítatta" az önkormányzóság
A Nap kisüt, emellett eltörpül minden ilyen apróság.
Róka szalad keresztbe a havas mezőn előttünk
Míg nyomait keressük eltűnik Karácodfa mögöttünk.
Kán után annyira le vannak nyűgözve a kápolna romoktól
Néznek nagyon, hogy őz helyett én csörtetek elő a bozótból.
Balázs szalad az egyensúlya után a templomkertben
Négykézláb érkezik meg Hetvehelyre.
Andi az elemlámpáját keresi
Azt mondja Abaligeten még volt neki.
Csongor kérdezi annyira kilátástalan a helyzet?
Pedig még este előtt érjük el Abaligetet.
2Yi Zoli helyettesíti most Mózes prófétát
Kiabál és rázza lerágott botját,
Nem hiszem hogy Széchenyi téren megismételné e produkcióját.
Balázs várja ki Botit váltja, Mártit,
Vacsorára ne egyen csak hideg szalámit.
Diavetítés, miért lett Manó Manó
Al2O3 -ban gazdag a forralt bor.
Spanyol, osztrák, erdélyi, szlovák, lengyel, német és svájci képek,
Na meg néhány hazai táj, -merre kerekeztél most a falon nézed.
Huszonhat biciklitároló sorsa is most dől el,
Csongor jön elő kerékpár-politikai kérdésözönnel.
Előkerülnek palacsinta és pogácsahegyek
Irány a Fogaras, szemünk előtt már a nagytúra lebeg.
Műsor: vetkőzőszám lenne, ha nem jönne össze
Ami Mr. Beannek sikerült, Manónak miért ne?
Józsiról is csak néhány érme és kés mi lepottyan
Máig sem tudom, hogyan csinálta, de még nem utánoztam.
2. nap
9-kor indulás: marad a hagyomány idén
10 eredménnyel lehetünk elégedettek így év elején.
Turistaút helyett régi vasúti nyomvonal,
Túravezetőt könnyen azonosíthatod Eperjesi Józsival.
Sztalaktitok jégből és még sok más lenyomat
Tanúsítják az alagútban: erre már rég nem járt vonat,
Az elhagyott üregben csak sár és sötétség fogad.
Fagyott rögökön a mezőn át
Érjük el a Kovácsszénája fotógalériát.
Leeresztett tó, kimenekített halak, sörösüveg hegyek
Most látszik hogy nyáron milyen szomjasok az emberek.
Husztót előtt mikor már semmi más téma nincsen,
És épp nem vitatkozunk az eozin-kutya giccsen:
Az hiszi magát a harmadik év-ezredében
Ki látni véli a nullát kiterjedésében.
Pedig csak egy pont az idő tengerében
Míg egyet számolt ősöd bozontos fejében.
Régi viadukt mellett most már élesben megy a dolog
Ki tudja a következő szerelvény éppen merre robog?
Ez a kérdés különösen az alagútban lesz izgalmas
Adrenalin-szinted legyen most rugalmas.
A menetirányú lámpa ég, szemből várható a vonat:
Tudunk meg újabb szakmai titkokat.
Legújabb szerzeményünk egy törött szárnyú bagoly,
Józsi kesztyűs kézzel hozza ki az alagútbál.
Csongor környezetbarát csomagolóládájába
Iván szállítja Pécsre az állatvédő ligába.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Képek itt.
Fotó: Arató Csongor, Keményfi Balázs
1.nap: Abaliget vá.-Hódosi kereszt-Karácodfa-Szentkatalin-Lépespuszta-Kán-Hetvehely-Abaliget vá.
2.nap: Abaliget vá.-régi vasúti alagút-Kovácsszénája-Kovácsszénájai tó-Bányatető-Balázsoldali dűlő-Husztót-vasúti töltés-Abaligeti alagút-Abaliget vá. 36km 54p 600m szint
1. nap
3 °C -Józsi, Jutka -mielőtt gondolnál bármi másra
Azért jöttek hamarabb, hogy megszámolják van-e elég kályha.
10 °C -Boti érkezik az ellenkező irányból
13 °C -Balázs, Andi, Manó, Lovas Máni, 2yi Zoli kemping ágyastól
15 °C -Iván, Csongor -hogy ők érkeztek tudjuk nem a rendszámtábláról.
20 °C -mikor a szoba ezt hőmérséklet eléri,
jön Márti, de ez a mozzanat már estéli.
Túrázni indul mindenki ki eljött és kéznél van a lába
Malac menekül a kés elől, mi a malacnak drukkolunk -hiába.
Hódosi keresztnél a két gyertya fellángol
Szentkatalin: kispóroltak egy t betűt a haranglábról.
Csak egy t-re "állítatta" az önkormányzóság
A Nap kisüt, emellett eltörpül minden ilyen apróság.
Róka szalad keresztbe a havas mezőn előttünk
Míg nyomait keressük eltűnik Karácodfa mögöttünk.
Kán után annyira le vannak nyűgözve a kápolna romoktól
Néznek nagyon, hogy őz helyett én csörtetek elő a bozótból.
Balázs szalad az egyensúlya után a templomkertben
Négykézláb érkezik meg Hetvehelyre.
Andi az elemlámpáját keresi
Azt mondja Abaligeten még volt neki.
Csongor kérdezi annyira kilátástalan a helyzet?
Pedig még este előtt érjük el Abaligetet.
2Yi Zoli helyettesíti most Mózes prófétát
Kiabál és rázza lerágott botját,
Nem hiszem hogy Széchenyi téren megismételné e produkcióját.
Balázs várja ki Botit váltja, Mártit,
Vacsorára ne egyen csak hideg szalámit.
Diavetítés, miért lett Manó Manó
Al2O3 -ban gazdag a forralt bor.
Spanyol, osztrák, erdélyi, szlovák, lengyel, német és svájci képek,
Na meg néhány hazai táj, -merre kerekeztél most a falon nézed.
Huszonhat biciklitároló sorsa is most dől el,
Csongor jön elő kerékpár-politikai kérdésözönnel.
Előkerülnek palacsinta és pogácsahegyek
Irány a Fogaras, szemünk előtt már a nagytúra lebeg.
Műsor: vetkőzőszám lenne, ha nem jönne össze
Ami Mr. Beannek sikerült, Manónak miért ne?
Józsiról is csak néhány érme és kés mi lepottyan
Máig sem tudom, hogyan csinálta, de még nem utánoztam.
2. nap
9-kor indulás: marad a hagyomány idén
10 eredménnyel lehetünk elégedettek így év elején.
Turistaút helyett régi vasúti nyomvonal,
Túravezetőt könnyen azonosíthatod Eperjesi Józsival.
Sztalaktitok jégből és még sok más lenyomat
Tanúsítják az alagútban: erre már rég nem járt vonat,
Az elhagyott üregben csak sár és sötétség fogad.
Fagyott rögökön a mezőn át
Érjük el a Kovácsszénája fotógalériát.
Leeresztett tó, kimenekített halak, sörösüveg hegyek
Most látszik hogy nyáron milyen szomjasok az emberek.
Husztót előtt mikor már semmi más téma nincsen,
És épp nem vitatkozunk az eozin-kutya giccsen:
Az hiszi magát a harmadik év-ezredében
Ki látni véli a nullát kiterjedésében.
Pedig csak egy pont az idő tengerében
Míg egyet számolt ősöd bozontos fejében.
Régi viadukt mellett most már élesben megy a dolog
Ki tudja a következő szerelvény éppen merre robog?
Ez a kérdés különösen az alagútban lesz izgalmas
Adrenalin-szinted legyen most rugalmas.
A menetirányú lámpa ég, szemből várható a vonat:
Tudunk meg újabb szakmai titkokat.
Legújabb szerzeményünk egy törött szárnyú bagoly,
Józsi kesztyűs kézzel hozza ki az alagútbál.
Csongor környezetbarát csomagolóládájába
Iván szállítja Pécsre az állatvédő ligába.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Képek itt.
Fotó: Arató Csongor, Keményfi Balázs
Címkék:
Mecsek
2000.02.05. Kereszt-ül kasul (Feked-Hessz kereszt-Pécsvárad)
Útvonal: Feked-jelzetlen út-Héthárs pihenő-Hessz kereszt-Apátvarasd telep-6-os út-Zengővárkony-Pécsvárad 26km 39p 600m szint 12p
Csak néhány hófolt maradt meg a napsugárban
Nem is süllyedsz el bokáig a sárban,
Melegebb van, mint gondolnád februárban,
De nyugi, látsz még engem tollkabátban.
Fekeden tesz le a vonatpótló busz
Jól teszed ha máris Jóska után indulsz.
Előbb várni kell, míg beszédét előadja,
Most ébredezik túravezetői öntudatja.
Zöld jelet elhagyjuk, másszunk fel a tetőre
Rövidítve érjünk a Hét-hárs pihenőre.
A régi 6-os út mint egy hullámvasút
Innen látszik mily magas a viadukt.
Megtudjuk milyen is a madarászat
Inkább olyan mint a halászat,
Vékony hálóban vergődik sok madárka.
Átvágva magunkat völgyön és patakmederben
Előttünk tornyosuló holmi drótkerítésen,
Jóska háromszor mászott át, míg Andi csak egyszer
Pedig hárman is biztatták alulról ezerrel.
Sört, rostosat és vörösbort iszunk a biliárdasztalon
Történt mindez a kocsmában, Zengővárkonyon.
Pécsváradon megismételjük a műveletet
Mert a busz még valahol Szekszárdon lehet.
Így jártunk mikor a klubtúrát nyíltnak meghirdettük
26 km, vasutassztrájk nem vette el kedvük
15 volt az elszánt teljes létszám
Mecseki kóborlók, meg egy Fekete Bárány.
Olyanok is voltak, kik kezdők az erdőt járván,
És kiket megtalálsz klubunk törzsgárda listáján:
Keményfi Márti, Balázs, Andi, Manó, és Peti a t betű táján.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Csak néhány hófolt maradt meg a napsugárban
Nem is süllyedsz el bokáig a sárban,
Melegebb van, mint gondolnád februárban,
De nyugi, látsz még engem tollkabátban.
Fekeden tesz le a vonatpótló busz
Jól teszed ha máris Jóska után indulsz.
Előbb várni kell, míg beszédét előadja,
Most ébredezik túravezetői öntudatja.
Zöld jelet elhagyjuk, másszunk fel a tetőre
Rövidítve érjünk a Hét-hárs pihenőre.
A régi 6-os út mint egy hullámvasút
Innen látszik mily magas a viadukt.
Megtudjuk milyen is a madarászat
Inkább olyan mint a halászat,
Vékony hálóban vergődik sok madárka.
Átvágva magunkat völgyön és patakmederben
Előttünk tornyosuló holmi drótkerítésen,
Jóska háromszor mászott át, míg Andi csak egyszer
Pedig hárman is biztatták alulról ezerrel.
Sört, rostosat és vörösbort iszunk a biliárdasztalon
Történt mindez a kocsmában, Zengővárkonyon.
Pécsváradon megismételjük a műveletet
Mert a busz még valahol Szekszárdon lehet.
Így jártunk mikor a klubtúrát nyíltnak meghirdettük
26 km, vasutassztrájk nem vette el kedvük
15 volt az elszánt teljes létszám
Mecseki kóborlók, meg egy Fekete Bárány.
Olyanok is voltak, kik kezdők az erdőt járván,
És kiket megtalálsz klubunk törzsgárda listáján:
Keményfi Márti, Balázs, Andi, Manó, és Peti a t betű táján.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Címkék:
Mecsek
1999.12.31. Évzáró Kelet-mecseki kör
Útvonal: Pécs-Hird-Pécsvárad-Pusztabánya-Béta akna-Koszonya tető-István aknai elág-Pécs 58km 29p 810m szint 8p téli túra 3p
Hogyan csapjuk a földhöz a bringát szilveszter délután?
Erre már megvan a jól bevált receptünk a klubnál.
Érdeklődni bővebben lehet Eperjesi József elnökségi tagnál
7623, Pécs, az állomástól a második utcasaroknál.
Végy fel egy sínadrágot, rá egy miniszoknyát
Ha kesztyű nincs gyapjú zoknival is foghatod a kormányt.
Manó megfogadta hogy bukó is lesz rajta
Látta 30-án hogy milyen jeges az útnak állapota
Mikor Miske –tetőről lejöttünk az erdészeti útra.
Hogy nem lesz egy Dakar-rali ezt már akkor tudtuk
Homokdűnék helyett jégbordák közt fog vinni utunk.
"Hát így nem lehet túrázni" -Keményfi Balázs megelégelte
Hogy Józsi a klubbunkófont távirányítónak vélte.
Mikor a Zengőről ereszkedtünk a vasút szintjére
Az évzáró túránknak hogy érjünk a végére.
Mai túrán sem hagyta cserben képzelete
Mert Iván kapucsengőjét ezzel helyettesítette.
Bukó helyett Manón csak egy sapka,
Az is csak akkora, hogy a fülét meg ne nyomja.
Csokoládépusztán Józsi a kutyát oktatja
Mit őrizzen, kit ugasson, s hol van birodalma.
Évzáró túránknak nem csak öncélú fagyoskodás a célja
Erre rájön könnyen ki a pezsgődurranást Ivánnál meghallja.
Jégen biciklizés technikámról ennyit:
Lőtér után kell először rólam leszedni a biciklit.
Csillagos az ég és nincs olyan hideg, mint a tavaly
Pozitívum még, hogy nem négyszer találkoztam a talajjal.
A fiúknak nem kell oly nagyon koncentrálni.
Nekem nem nagyon jut időm a csillagokat számlálni.
Üres a Betyár-tanya és Koszonyát is idegen lakja
Hogy kicsit furcsák vagyunk nincs ki magában gondolja.
Zobákpuszta után várjuk Manót hogy utolérjen
Fel is tűnik a kanyarban egy biciklilámpa fénye.
"Vajon Ő az ?"- Józsi tud ilyen okosakat kérdezni,
Pedig nem olyan sokan szoktak ilyenkor erre kerekezni.
Fél kilenc körül érek haza mikor Árpád-tetőről legurulom
Tubesen szilveszterezni már nincs humorom
Csak Manónak adatott meg ez, úgy tudom.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Hogyan csapjuk a földhöz a bringát szilveszter délután?
Erre már megvan a jól bevált receptünk a klubnál.
Érdeklődni bővebben lehet Eperjesi József elnökségi tagnál
7623, Pécs, az állomástól a második utcasaroknál.
Végy fel egy sínadrágot, rá egy miniszoknyát
Ha kesztyű nincs gyapjú zoknival is foghatod a kormányt.
Manó megfogadta hogy bukó is lesz rajta
Látta 30-án hogy milyen jeges az útnak állapota
Mikor Miske –tetőről lejöttünk az erdészeti útra.
Hogy nem lesz egy Dakar-rali ezt már akkor tudtuk
Homokdűnék helyett jégbordák közt fog vinni utunk.
"Hát így nem lehet túrázni" -Keményfi Balázs megelégelte
Hogy Józsi a klubbunkófont távirányítónak vélte.
Mikor a Zengőről ereszkedtünk a vasút szintjére
Az évzáró túránknak hogy érjünk a végére.
Mai túrán sem hagyta cserben képzelete
Mert Iván kapucsengőjét ezzel helyettesítette.
Bukó helyett Manón csak egy sapka,
Az is csak akkora, hogy a fülét meg ne nyomja.
Csokoládépusztán Józsi a kutyát oktatja
Mit őrizzen, kit ugasson, s hol van birodalma.
Évzáró túránknak nem csak öncélú fagyoskodás a célja
Erre rájön könnyen ki a pezsgődurranást Ivánnál meghallja.
Jégen biciklizés technikámról ennyit:
Lőtér után kell először rólam leszedni a biciklit.
Csillagos az ég és nincs olyan hideg, mint a tavaly
Pozitívum még, hogy nem négyszer találkoztam a talajjal.
A fiúknak nem kell oly nagyon koncentrálni.
Nekem nem nagyon jut időm a csillagokat számlálni.
Üres a Betyár-tanya és Koszonyát is idegen lakja
Hogy kicsit furcsák vagyunk nincs ki magában gondolja.
Zobákpuszta után várjuk Manót hogy utolérjen
Fel is tűnik a kanyarban egy biciklilámpa fénye.
"Vajon Ő az ?"- Józsi tud ilyen okosakat kérdezni,
Pedig nem olyan sokan szoktak ilyenkor erre kerekezni.
Fél kilenc körül érek haza mikor Árpád-tetőről legurulom
Tubesen szilveszterezni már nincs humorom
Csak Manónak adatott meg ez, úgy tudom.
Orbán Jutka
Túravezető: Eperjesi József
Címkék:
Mecsek
1999.12.04. Aknavadászat
Útvonal: Hetvehely-Pnsz-IV. légakna-Ordas tanya-Khsz-Petőc akna-Pnsz-K+-Éger völgy-Rácváros 21km 31p 300m szint 6p téli túra 3p.
Aknavadászat c. túránk rövid krónikája:
Skóciai Szt. Margit túránál azért jobb a pálya.
Andinak is jobban tetszik a terep,
S az hogy térdig érő hóban meg nem reked.
Héthúszkor felgyorsulnak az események
Sorra érkeznek a ráérő népek:
7:20 -megjelenik Manó
7:23 -Eperjesi család a felbukkanó
7:25 -befut Kétyi Zoli a kertek városából
És kigördül a vonat a pécsi állomásból.
Hetvehelytől piros négyzet és spiritusz illatát követjük
Sás völgyön keresztül IV-es légaknát megleljük.
Olvadó hógolyó Józsi személyijét áztatja
Okmánybélyeggel jelentkezzen hétfőn ki azt odarakta.
Petőci temető néhány elhagyott sírhantja
Kis kitérővel csapatunk Ordas-tanyát megpillantja.
Herma hegyére jöttek még Baumann Józsi és Ági
Milyen eledelt hoztak minden madár erre kíváncsi.
Kígyók a padlásról telelnek most máshol
És a bazsarózsa sem virágzik Mikuláskor.
Csokonai kút mellett elhaladva
T. Peti övtáskáját a sárban megforgatja.
Kék háromszög felfele, kimászni az a haszna
Előttünk tornyosul a Petőci szállítóakna.
Piros, Jancsi- meg a Farkas-forrás és egy nagy nádszál,
Megtorpanunk a következő akadálynál:
Száz méteres körzetben mindenki próbálkozik
Megáradt patakon ki hol tud és mer átugrándozik.
Várhelyi Sanyi otthon kanalazza már a levest
Míg én még Uránban várom a kettest.
Orbán Jutka
Túravezető: Keményfi Balázs
Aknavadászat c. túránk rövid krónikája:
Skóciai Szt. Margit túránál azért jobb a pálya.
Andinak is jobban tetszik a terep,
S az hogy térdig érő hóban meg nem reked.
Héthúszkor felgyorsulnak az események
Sorra érkeznek a ráérő népek:
7:20 -megjelenik Manó
7:23 -Eperjesi család a felbukkanó
7:25 -befut Kétyi Zoli a kertek városából
És kigördül a vonat a pécsi állomásból.
Hetvehelytől piros négyzet és spiritusz illatát követjük
Sás völgyön keresztül IV-es légaknát megleljük.
Olvadó hógolyó Józsi személyijét áztatja
Okmánybélyeggel jelentkezzen hétfőn ki azt odarakta.
Petőci temető néhány elhagyott sírhantja
Kis kitérővel csapatunk Ordas-tanyát megpillantja.
Herma hegyére jöttek még Baumann Józsi és Ági
Milyen eledelt hoztak minden madár erre kíváncsi.
Kígyók a padlásról telelnek most máshol
És a bazsarózsa sem virágzik Mikuláskor.
Csokonai kút mellett elhaladva
T. Peti övtáskáját a sárban megforgatja.
Kék háromszög felfele, kimászni az a haszna
Előttünk tornyosul a Petőci szállítóakna.
Piros, Jancsi- meg a Farkas-forrás és egy nagy nádszál,
Megtorpanunk a következő akadálynál:
Száz méteres körzetben mindenki próbálkozik
Megáradt patakon ki hol tud és mer átugrándozik.
Várhelyi Sanyi otthon kanalazza már a levest
Míg én még Uránban várom a kettest.
Orbán Jutka
Túravezető: Keményfi Balázs
Címkék:
Mecsek
1999.11.06-07. Mecsek éjszakai
Útvonal: Égervölgy-Mohosi kis kút-Babás szerkövek-Laci f.-Nagy kő oldal-Lóri kh.-Kőlyuk-Zsidó vgy-Sós hegyi kilátó-Rózsa forrás-Égervölgy 38km 57p 1300m szint 26p
Ezen őszön Mecsek Éjszakaira már eleget edzettünk:
Harmadik éjjel mit erdőben s nem ágyban töltöttünk.
Már egész jól látunk a sötétségben:
Az első túrát tettük még teliholdas könnyítésben:
Mikor a szarvasbőgést nem hallottuk a Jakab hegy tövében.
Aztán az éjszaka szellemei című következett
Indulás előtt Manó teljesítette a Cooper-tesztet.
Mindenféle szögből néztük a várost
Megmásztunk háromféle kilátót:
Kis-Tubest, Sós hegyit s a még kalap nélküli Jánost.
Elmaradt a poén: még mielőtt a sok szellem gyülekezett
Éjfél előtt már mindenki hazaérkezett vagy kerekezett.
De mielőtt elmerengnénk egészen a múltba:
Fekete Bárányok legújabb rendezői bravúrja:
Teliholdat lecserélték újra.
Hóvihar már nem jön össze nekik évek óta
De még az eső sem szakad, csak esik hébe-hóba.
Zsidó-völgy sem meglepetés többé
Kitolás jellege így válik lassan köddé.
Éger-völgyi Teca-mama kiskocsmánál
Megdőlni látszik a tétel, mi felállíttatott Mecsek 1800-nál,
Hogy klubunk Fekete Bárány túrákat bojkottál:
12-en vagyunk az esti hatos indulásnál.
Szilvi a nevezési lapot már az ajtóban ossza
Hogy nehogy elfeledjük mért mentünk oda.
Nevezni Iehet Szabó Lacinál a hosszú túrára
Még mindig csak 200 Ft a részvétel ára.
Matécz Peti meg azokat regisztrálja
Akiknek ma estére már meg van vetve ágya.
Szabó Pétertől az indulási pecsétet kapod
Nehogy hamarabb indulj el mint a túra-lapod.
Mohosi kiskútnál pontőr a Becze Laci
Nem kell neki ma a Metróban rendet rakni.
Panoráma út, majd meredek és Sasfészek
Novemberi fák között átszűrődnek a Patacsi fények.
Jakab hegyen lemegyünk Orfűre, a völgybe,
Az első évben volt csak hogy nem találtuk a Laci forrást elsőre.
Sötétben nagy az éjszakai élet:
A jövés-menés szól Nikolék pecsétjének.
Nagykő-oldalnál előre a patak völgyébe
Lórinál meg az irány Vágotpuszta tetejébe.
A jelek még megvannak miket délelőtt festettünk
Hogy vegyi anyaggal az oszlopot megkenjük
Mindhárom lakos körében nem kis riadalmat keltettünk.
Kecskeháton lefele kicsi a vizes levelek súrlódási együtthatója.
Kőlyukig nem megy be Varga Puska Wartburg autója
Weissmüller Pisti fejlámpájából érkezik a fénycsóva
Meg sör félig egy joghurtos pohárba a kvóta.
Zsidó-völgyben mint tudjuk sok fa egymásra borult
De csak egyik lábam, nem a mellső mi beszorult.
Stiglicfogdosóig folyamatosan emelkedik az út
Lapisnál Józsinak mindig ez jut az eszébe:
Ha már itt vagyunk, nem nézünk ki a Sós hegy tetejére?
S ez még az enyhébbik forma
Súlyosabb mikor a kérdés tárgya a Tubesnek tornya.
Most ezt a kérdést el kell magában fojtsa
Merre menjünk most a túralap mondja.
Pántyi vár a tüz mellett, megzavarjuk az álmát
Idézzük mit mondott Dzsoki bácsi Interneten át.
Innen Szentkúton át érünk az Éger-völgybe
Így érünk háromnegyed háromkor körbe.
Ki biciklivel van jobban érzi magát a bőrében
Mikor két nagy kutya jön a sötét utcán eléje
Mint ki Uránig gyalogol, hogy a fél ötös 2-est elérje.
Orbán Jutka
Ezen őszön Mecsek Éjszakaira már eleget edzettünk:
Harmadik éjjel mit erdőben s nem ágyban töltöttünk.
Már egész jól látunk a sötétségben:
Az első túrát tettük még teliholdas könnyítésben:
Mikor a szarvasbőgést nem hallottuk a Jakab hegy tövében.
Aztán az éjszaka szellemei című következett
Indulás előtt Manó teljesítette a Cooper-tesztet.
Mindenféle szögből néztük a várost
Megmásztunk háromféle kilátót:
Kis-Tubest, Sós hegyit s a még kalap nélküli Jánost.
Elmaradt a poén: még mielőtt a sok szellem gyülekezett
Éjfél előtt már mindenki hazaérkezett vagy kerekezett.
De mielőtt elmerengnénk egészen a múltba:
Fekete Bárányok legújabb rendezői bravúrja:
Teliholdat lecserélték újra.
Hóvihar már nem jön össze nekik évek óta
De még az eső sem szakad, csak esik hébe-hóba.
Zsidó-völgy sem meglepetés többé
Kitolás jellege így válik lassan köddé.
Éger-völgyi Teca-mama kiskocsmánál
Megdőlni látszik a tétel, mi felállíttatott Mecsek 1800-nál,
Hogy klubunk Fekete Bárány túrákat bojkottál:
12-en vagyunk az esti hatos indulásnál.
Szilvi a nevezési lapot már az ajtóban ossza
Hogy nehogy elfeledjük mért mentünk oda.
Nevezni Iehet Szabó Lacinál a hosszú túrára
Még mindig csak 200 Ft a részvétel ára.
Matécz Peti meg azokat regisztrálja
Akiknek ma estére már meg van vetve ágya.
Szabó Pétertől az indulási pecsétet kapod
Nehogy hamarabb indulj el mint a túra-lapod.
Mohosi kiskútnál pontőr a Becze Laci
Nem kell neki ma a Metróban rendet rakni.
Panoráma út, majd meredek és Sasfészek
Novemberi fák között átszűrődnek a Patacsi fények.
Jakab hegyen lemegyünk Orfűre, a völgybe,
Az első évben volt csak hogy nem találtuk a Laci forrást elsőre.
Sötétben nagy az éjszakai élet:
A jövés-menés szól Nikolék pecsétjének.
Nagykő-oldalnál előre a patak völgyébe
Lórinál meg az irány Vágotpuszta tetejébe.
A jelek még megvannak miket délelőtt festettünk
Hogy vegyi anyaggal az oszlopot megkenjük
Mindhárom lakos körében nem kis riadalmat keltettünk.
Kecskeháton lefele kicsi a vizes levelek súrlódási együtthatója.
Kőlyukig nem megy be Varga Puska Wartburg autója
Weissmüller Pisti fejlámpájából érkezik a fénycsóva
Meg sör félig egy joghurtos pohárba a kvóta.
Zsidó-völgyben mint tudjuk sok fa egymásra borult
De csak egyik lábam, nem a mellső mi beszorult.
Stiglicfogdosóig folyamatosan emelkedik az út
Lapisnál Józsinak mindig ez jut az eszébe:
Ha már itt vagyunk, nem nézünk ki a Sós hegy tetejére?
S ez még az enyhébbik forma
Súlyosabb mikor a kérdés tárgya a Tubesnek tornya.
Most ezt a kérdést el kell magában fojtsa
Merre menjünk most a túralap mondja.
Pántyi vár a tüz mellett, megzavarjuk az álmát
Idézzük mit mondott Dzsoki bácsi Interneten át.
Innen Szentkúton át érünk az Éger-völgybe
Így érünk háromnegyed háromkor körbe.
Ki biciklivel van jobban érzi magát a bőrében
Mikor két nagy kutya jön a sötét utcán eléje
Mint ki Uránig gyalogol, hogy a fél ötös 2-est elérje.
Orbán Jutka
Címkék:
Mecsek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
