A teljesítménytúra eredeti kiírása letölthető itt.
Menetlevél letölthető itt.
Az útvonal GPS-re letölthető itt.
A 100km-es túra során végzett GPS mérés letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Akiknek esetleg nem volt lehetőségük a rendezvény napján teljesíteni a 100 vagy 200 km-es távot, még megtehetik!
A fent letölthető térkép és menetlevél alapján egyénileg is teljesíthető a táv egy napon belül, az útvonalon megszerzett bármilyen igazolással. Az első 8 beérkezőt kitűző és emléklap illeti meg. Az igazolások leadhatók, kitűző és emléklap étvehető a menetlevélen feltüntetett cél helyszínén, az esti órákban. A túrán mindenki egyéni felelősségére vesz részt!
-------------------------------------
A rendezvény előtti napokban, hetekben eső, eső és eső volt, de rendesen. Ennek eredményeképpen megáradtak a folyók, patakok, előkerültek a homokzsákok. Szóval, izgalommal vártuk a 2x100 napját, hogy mit tartogat számunkra az időjárás felelős.
Mit tartogatott? Szép időt! Szinte hihetetlen volt ezek után. Kissé hűvös, de igen kellemes kerékpáros idő köszöntött be. A rajt új helyszínén a pécsi Ferencesek utcájában 63 fő nevezett a 100 km-es, 18 fő a 200 km-es távra.
A 100 km-es pálya közös volt a 200 km-es táv első szakaszával, mely Kelet-Baranyában, igen szép, de dombokkal, lejtőkkel tarkított útvonalon vezetett. A reggeli hűvöskés időben még jól esett a hosszú nadrág és a melegítő fölső, de a nap folyamán egyre melegebb lett, így ezek hamar lekerültek a bringásokról.
A résztvevők jó hangulatban érkeztek az ellenőrző pontokra, ahol a frissítők elfogyasztása közben röpke tapasztalatcserére is alkalom adódott. A vidám hangulatot sajnos egy baleset árnyékolta be. Cs. Karesz Szűr előtt nagyot bukott. Létét a sisakja mentette meg, kórházba szállították. Társai rögtön a segítségére siettek, mellyel emberi és sporttársi összetartásukról tettek tanúbizonyságot. Karesznak ezúton kívánunk jobbulást!
A 200 km-es távra jelentkezők a 100 km megtétele után még egy Dél-baranyai kört teljesítettek, ami elmondásuk szerint könnyebb volt, mint az első százas, pedig már volt a lábukban „néhány” kilométer. A második százas körön az igazolást helyi kocsmákban kellett beszerezni. A célban a kocsmárosokról vidám anekdotákat hallottunk, ami tovább gazdagította a nap pozitív történéseit.
A célban a teljesítők kitűzőt és emléklapot vehettek át, melyen az idei útvonalhoz tartozó egyik legfőbb nevezetesség, a pécsváradi vár szerepelt.
Idén a 100 km-es távot 60 fő, köztük 10 hölgy, a 200 km-t 15 fő, ebből egy hölgy!! teljesítette. A legidősebb és a legfiatalabb résztvevőt külön díjaztuk. Mindketten a 100 km-es távon indultak. A legidősebb Török Lajos (62), a legfiatalabb Lengyel Zoltán (15) volt, akiknek külön gratulálunk!
Gratulálunk azonban minden teljesítőnek! Találkozunk jövőre a huszadik 2x100-on, június első szombatján!
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Eredménylista
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.
Rendezők a Pécsi Túrakerékpáros Klub tagjai:
Farkas Kati
Fülöp Szilvia
Freilits Rolf
Gelencsér Gábor
Keményfi Balázs
Keményfi Márti
Lovas Mónika
Müller Éva
Novotny Iván Dr.
Ha valakinek Internetre feltöltött képei, videoi vannak a teljesítménytúráról, küldje el a linkjét a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessen erre az oldalra.
--------------------------------------------
Élménybeszámoló egy résztvevő tollából:
Végre eljött a nap. Reggel, 7 óra körül már elég sokan gyülekeztünk az indítóhelyen, és folyamatosan érkeztek a bringások. Igazi jó hangulat uralkodott a téren, és ehhez illő volt az időjárás is, kissé felhős, napos idő, gyenge széllel, igazi bringás idő.
Találkoztam pár ismerőssel, és némi beszélgetés után, egy társsal, Bíró Péterrel nekivágtunk.
Keresztül a belvároson, majd fel a Budai-vámhoz, ahonnan legurultunk a laktanyához, és némi tekerés után a bogádi ellenőrző pont felé fordultunk. Itt már másztunk, jókora domb állta utunkat. És itt kezdődött a kálváriám. Túl nagy lendülettel, tempóval indultam neki, és feltekertem rajta. Felérve éreztem, ez nem volt jó ötlet, keményen jelentkeztek a combizmaim. Az ellenőrző pont után, balra egy makadámút szerűségre kerültünk, hatalmas, vízzel teli gödrök, sóder, sár, kézben is vittük a bringákat. Majdnem tereptúra volt:)
Ezután jött a Pécsváradra vezető út, a maga kis "hullámvasútjával", ami szintén keményen megdolgoztatott mindenkit.
Pécsváradról kifelé szintén igen dombos volt a terep, de kezdett bemelegedni a lábam, és kicsit jobban bírtam. Irány a 3. EP. ami Lovászhetény, Szebény, Szűrön keresztül Hímesháza volt. Útközben, a sokadik hullámvasút után, egy domb kellős közepén, úgy éreztem, nem megy tovább, meg kell állnom.
Hozzá kell fűznöm, társam, Péter folyamatosan bíztatott, segített, vezetett, és próbált segíteni, de egyszerűen olyan mélyre kerültem "agyilag", hogy képtelennek éreztem magam a továbbmenésre. Péter nagyon tisztességesen, maradni akart, amíg helyrejövök, de úgy éreztem, nem tehetem ezt vele, és kértem, menjen nyugodtan tovább. Nem akart, de nagy sokára rááállt, és elment. Ezúton is köszönöm neki a sok segítséget.
Tehát megálltam, önbecsülés ide, vagy oda. Ettem egy maroknyi szőlőcukrot, és ittam is jócskán. Kicsit kezdett visszajönni a kedvem, reméltem, jobb is lesz, és kb 2 perc után továbbindultam. Szerencsére hamar felértem a dombtetőre, ami után egy igen nagy gurulás következett, ami jócskán besegített a hangulatomba:)
Átestem végre a holtponton, és innen már csak a megszokott lábfájással, és időnkénti hőséggel keleltt küzdeni. De ez már a megszokott, nem is zavart. A nekem megfelelő, nagyjából 22-es átlaggal sikerült haladnom, kivéve a marázai elágazó utáni nagy lejtőt követő, igen durva meredek, ahol megint csak "másztam" , tekerés helyett. De aztán már csak dombok jöttek, amiket le lehetett kűzdeni.
Igen szép tájon, le- fel haladtunk, sajnos a mostanában történt hatalmas esőzések nyomán újkeletű tavak mellett is, majd igen szép, virágokkal sűrűn benőtt dombok, árokpartok mellet. A dombtetőkről elbűvölő kilátás nyílt a Mecsek tájaira, és a völgyekben megbúvó kis falvakra.
Nagyon szép, és igen nehéz, valódi teljesítménytúra volt, külön ki kell emelnem a pontőrök kedvességét, figyelmességét, amivel fogadtak bennünket. A túrát végig kötetlen, vidám hangulat jellemezte, az EP-ken viccelődéssel, nevetéssel.
A teljesítmény: 96Km, 5 óra 20 perc, a bringa idő 4 óra 20 1700m össz szintemelkedéssel. Kemény terepen, de élvezetes tájon.
Mindent összevetve, nagyon jó volt, és már a célban úgy döntöttem, jövőre is elindulok.
Itt kell megköszönnöm a szervezők figyelmességét, kedvességét, az ellenőrző pontokon, és a célban kapott ellátásért, és kedves szavakért. Mindkettő nagyon jól esett.
Szóval, így volt, igaz volt, és megtudtam, erre is képes vagyok.
Lejegyezte: Rostás László
Bejegyzések
