Útvonal: Pécs – Kökény - Szilvás - földúton Garé – Szava – Diósviszló – Rádfalva – Kórós - Sámod -Baranyahidvég – Vajszló- Lúzsok – Kemse – Zaláta – Drávasztára – Révfalu Táv: 65km
Másnap: Révfalu – Drávasztára – Sellye – Kákics – Sumony- Szentlőrinc – Pécs. Táv: 55km.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Térkép letöltés: www.turistautak.huA letölthető track *.gdb formátumú.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Kertvárosban a kisteszkónál gyülekeztünk, ki egy, ki két napra, hogy végcélként a Dráva melletti Révfaluba tekerjünk. A csapat egy kisebb része előre jelezte, hogy ugyanerre a napra a Sellyei Kistérség rendezvényére is hivatalos, így ők délután csatlakoztak hozzánk.
Az út elején nem a szokott országúton tekertünk, hanem Kökény után bevetettük magunkat a földútra. Néhány nappal korábban volt eső, így szurkoltunk, hogy mi vár ránk. Az első benyomásunk kellemes volt. Jól lehetett haladni az éppen nem poros földúton, a táj is újdonságként hatott. Szilváson tartottunk egy rövid pihenőt, majd Garé irányába újból földút következett. A Szilvás utáni földút egy szakaszán szívás következett, ugyanis jókora sárba kerültünk. Leszálltunk a bringák nyergéből, és toltuk őket. A kerék is beragadt az összegyűjtött sártól. De mivel ez sem tartott örökké, ezt is túléltük, a földút további szakasza jónak volt mondható.
Abból lehetett következtetni, hogy közeledünk Garé felé, hogy a régi szekérút mentén Garétól távol még meglévő lévő fák egyszer csak eltűntek. Ottjártunkkor is munálkodtak a helyi erők kapálógépes utánfutójukkal és fűrésszel felszerelkezve a növényzet hasznosításán.
Garéban megálltunk egy újabb szusszantásra. A templomot először kívülről fényképeztük, majd zárt ajtón keresztül, leleményes módon, belülről is próbáltuk lefotózni – a kulcslyukon keresztül -, elmondható, hogy sikeresen. (Lásd a képeket.) Garé után már végig aszfaltúton, még gyérnek is alig mondható forgalomban haladtunk. Kiváló kerékpáros pálya! Szép környezet, jó út, kis forgalom.
Egy hosszabb pihenőt Kóróson töltöttünk, miközben megnéztük a festett kazettás műemléktemplomot is.
A déli harangszó a katolikus és a református templom tornyából sztereóban köszöntött minket Vajszlón. Utunkat a Dráva egykori árterén folytattuk tovább. Dél múltán egyre melegebb lett, szinte beköszöntött a nyár. Drávasztára közelében úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kikötőt. Mint kiderült, érdemes volt, mert véletlenül belebotlottunk a Sellyei Kistérség rendezvényébe. Itt találkoztunk a csapatunk másik részével. Még halászlét is kaptunk, bár tudtuk, hogy Révfaluban bográcsgulyás vár minket.
Időztünk itt is egy kicsit, gyönyörködtünk a Drávában. Végül megtettük az utolsó kilométereket Révfaluig. V. Zsuzsa kereke a cél előtt azt mondta, hogy sssssszzzzz. P. Zoli megragasztotta neki.
Mire odaértünk, a háziak révén már várt a bográcsgulyás. Nem kellett éhen halni. Lesétáltunk ott is a folyóhoz, ahol dzsungelszerű út vezetett le a partra. A vízállás nagyon magas volt. A kőgáton átbukott a víz. Akik nem tudtak két napra maradni, még aznap hazatekertek.
A többség azért maradt. Este sokáig beszélgettünk a tűz mellett. Szóba kerültek a nyári programok részletei is. Az éjszakát ki házban, ki padláson, ki sátorban töltötte.
Reggel a csapat időben elindult két keréken vissza Pécsre.
(A visszaút részleteiről beszámolni nem áll módomban, mivel Révfaluban maradtam.)
Köszönöm a csapat összetartását, és példamutató helytállását!
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
Abból lehetett következtetni, hogy közeledünk Garé felé, hogy a régi szekérút mentén Garétól távol még meglévő lévő fák egyszer csak eltűntek. Ottjártunkkor is munálkodtak a helyi erők kapálógépes utánfutójukkal és fűrésszel felszerelkezve a növényzet hasznosításán.
Garéban megálltunk egy újabb szusszantásra. A templomot először kívülről fényképeztük, majd zárt ajtón keresztül, leleményes módon, belülről is próbáltuk lefotózni – a kulcslyukon keresztül -, elmondható, hogy sikeresen. (Lásd a képeket.) Garé után már végig aszfaltúton, még gyérnek is alig mondható forgalomban haladtunk. Kiváló kerékpáros pálya! Szép környezet, jó út, kis forgalom.
Egy hosszabb pihenőt Kóróson töltöttünk, miközben megnéztük a festett kazettás műemléktemplomot is.
A déli harangszó a katolikus és a református templom tornyából sztereóban köszöntött minket Vajszlón. Utunkat a Dráva egykori árterén folytattuk tovább. Dél múltán egyre melegebb lett, szinte beköszöntött a nyár. Drávasztára közelében úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kikötőt. Mint kiderült, érdemes volt, mert véletlenül belebotlottunk a Sellyei Kistérség rendezvényébe. Itt találkoztunk a csapatunk másik részével. Még halászlét is kaptunk, bár tudtuk, hogy Révfaluban bográcsgulyás vár minket.
Időztünk itt is egy kicsit, gyönyörködtünk a Drávában. Végül megtettük az utolsó kilométereket Révfaluig. V. Zsuzsa kereke a cél előtt azt mondta, hogy sssssszzzzz. P. Zoli megragasztotta neki.
Mire odaértünk, a háziak révén már várt a bográcsgulyás. Nem kellett éhen halni. Lesétáltunk ott is a folyóhoz, ahol dzsungelszerű út vezetett le a partra. A vízállás nagyon magas volt. A kőgáton átbukott a víz. Akik nem tudtak két napra maradni, még aznap hazatekertek.
A többség azért maradt. Este sokáig beszélgettünk a tűz mellett. Szóba kerültek a nyári programok részletei is. Az éjszakát ki házban, ki padláson, ki sátorban töltötte.
Reggel a csapat időben elindult két keréken vissza Pécsre.
(A visszaút részleteiről beszámolni nem áll módomban, mivel Révfaluban maradtam.)
Köszönöm a csapat összetartását, és példamutató helytállását!
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt. (első része a kistérségi rendezvény)
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Video:
Recept:
A szakács most már el meri árulni, hogy miből készítette azt a finom bográcsgulyást. Klikk ide.
Farkas Kati beszámolója:
„Kincsek között élünk”, és Révfalui sütögetés
Szombaton hajnali 6 óra előtt elsőként érkeztem a pécsi nagybani piac parkolójába. 18-an kerékpárral, 12-en pedig autóval készültünk Sellyére. Tervek szerint 8.30 körül találkozunk a Draskovits kastély előtt, ahonnan indul a sellyei kistérségi önkormányzat által szervezett falujáró kerékpártúra, melyet ötvöztünk a PTKK Révfalui sütögetéssel egybekötött túrájával.
Néhányan 6-kor indultak, hogy kényelmesen letekerhessék a 45 km-t, mi pedig 6.30-kor. Dodi kicsit gyorsabb volt, és előttünk haladt, pogányi társunk Görcsönyben csatlakozott hozzánk, ketten pedig Vajszlón értek utol bennünket. Szinte egyszerre érkeztünk az autósokkal – no azért ők később indultak :)
A nevezés után P. Ildikó, a Dunántúli Postás Sportegyesület elnökségi tagja átadott a szervezőknek annyi DPSE logós sapkát, hogy minden résztvevőnek jutott. A szervezőknek, és kis csapatunk tagjainak pedig szép sárga egyesületi logós pólót osztott, ennek is nagy sikere volt - sokan szerettek volna közénk tartozni!
Rövid köszöntő után motoros felvezetéssel csaknem 150 bringás indult Drávafok felé a frissen felújított aszfaltos országúton. Akadt néhány figyelmetlen kerekes, volt pár esés kis horzsolással. A mezőny hamar széthúzódott, a rutinosabbak inkább a mezőny elején kerekeztek. Bogdásától az útépítés miatt legyalult út lassította a haladást. A 42 km-es kör első állomása Drávafokon a Fodor kúria udvarán volt. Több asztal telis-teli különféle süteményekkel, pogácsákkal. Innivalóból is bőséges volt a választék: régi recept alapján készült különböző gyümölcs-ecetes üdítők, többféle tea. Mind a helyi lakosok készítették. Az elsők, és az utolsók megérkezése között eltelt vagy 15 perc, P. Ildikóért autót kellett küldeni, defektet kapott.Fogadtuk a falu polgármesterének köszöntőjét, rövid ismertetőt hallottunk a kistérség elnökétől az itteni kincsekről, és a kúria jelenlegi funkciójáról, ős-gyümölcsöséről. Megismertük a túra ötletadóját - tavaly szervezték az elsőt, és remélik, hagyomány lesz belőle.
Továbbindultunk. A nagy létszám, és a jelentős sebesség-különbség miatt csak kevesen tekintettük meg Markócon a parasztházban berendezett múzeumot. Többen felidézték élményeiket: a való életben mikor, hol találkoztak hasonló tárgyakkal - leginkább a bölcsővel. Ezután átmentünk a helyi fa-neveldébe, ahol az őshonos gyümölcsfa, és zöldség fajtákat dédelgetik. A polgármester beszélt terveikről: szeretnék megvalósítani a közösségi szintű önellátást. (Szükség is van ehhez hasonló ötletekre, hiszen a térségben jelenleg 40,1 % a munkanélküliség.)
Mire Drávakersztúrra érkeztünk, sokan már a birkanyájat figyelték közvetlen közelről, miután végig kóstolták a helyi készítésű sajtokat, pogácsákat. Azért nekünk is jutott a finomságokból, és nem maradtunk le a polgármester köszöntőjéről sem.
Felsőszentmárton felé vettük az irányt, szép a tájat színesítették a sok bringások – hosszú száz métereken át a zöld növényzet között virított a sok sárga, fehér, piros póló. Néhányan letekertünk a falu széli holtághoz, a víz felszínén sárgán virágzott a vizitök. Az ország nyugati csücskénél a falut elhagyva rátértünk az aszfaltos töltésre. Több km hosszan bringások, mindenki a maga tempójában, beszélgetve, előzgetve.
Drávasztárán a kikötőt néhány száz méteres földúton tudtuk megközelíteni, folyamatosan érkeztek a bringások. Néztük a horgászokat, ellenőriztük a víz hőmérsékletét, gyönyörködtünk a bő vizű Drávában. A helyiek halászlét, kalácsot, gyümölcsöt kínáltak – ettünk, ittunk, ismerősöket üdvözöltünk. A legfiatalabb kerekes Gy. Palika még nincs 5 éves (a mi csoportunk tagja) ugyan csak rész-távot teljesített, de nagyon élvezte a társaságunkat. Közben befutottak K. Balázsék, a túrakerékpárosok is - sokan megcsodálták B. Frici saját gyártmányú fekvő bringáját.
Néhányan 1-kor visszaindultak Pécsre, hogy a délutáni családi programról le ne maradjanak. A túra is hamarosan folytatódott. Drávaiványban társaink elbeszélése szerint a református templom megtekintése után a szomszédos háznál nagyon finom pálinkával kínálták őket, és meséltek a falu hétköznapjairól. Mindenki úgy tért haza, ahogy jött – ki két, ki négy keréken.
Én 6 társammal csatlakoztam K. Balázsékhoz, az ő Révfalui hétvégi házukba kaptunk meghívást klubtársainkkal együtt.
A töltésen visszafelé indultunk, kevéssel a cél előtt V. Zsuzsi defektet kapott, a fiúk elvégeztek egy gyors belső-cserét. Ezidő alatt mi megérkeztünk: két kis bájos nádfedeles ház állt a nagy zöld területen, elszórtan gyümölcsfák, körben sűrű akácos. Mintha erdő közepén lennénk egy kis tisztáson. A gyerekek a nagyszülők felügyelete alatt táplálták a tüzet, fölötte bográcsban rotyogott a gulyás, remek illata csábítóan terjengett a levegőben. Balázs elvégezte a házi vízmű légtelenítését. A fiúk kinéztek néhány négyzetméternyi helyet, ahol sorban felverték sátraikat. Mi lányok igyekeztünk ellesni a különböző technikákat, majd felpakoltunk a padlásra.
A gulyás nagyon finom lett, uzsonna után lesétáltunk a holtághoz, a Korcsina csatornán átvezető híd fagerendáinak egy része elkorhadt, csak óvatosan! Sárgán virít a vízililiom, sok a szúnyog is! A kis településnek jelenleg egyetlen állandó lakosa sincs, de láttunk építkezést …Elköszöntünk azoktól, akik ott-alvás helyett a hazatekerést választották, majd lementünk a Drávához. Olyan magas a vízállás, hogy a kőgát megközelíthetetlen, így csak távolból láthattuk a határt jelző táblát. A partot szegélyező erdőben embermagasság feletti az aljnövényzet. A folyó veszélyesnek látszik a nagy örvény miatt. Visszasétáltunk táborhelyünkre, vacsora után Balázs pezsgőt bontott, Iván bá’ elmondta a friss túra-információkat. Sokáig beszélgettünk, a szúnyogok ellen riasztó krémmel próbáltunk védekezni, begyújtottunk két füstölőt is. Sötétedés után elvonultunk aludni. Nem tudom milyen idő volt a sátrakban, a padláson meleg.
Másnap korán ébredtünk, mindenki felszedte a sátrát. Néhányan már 8 óra előtt elindultak, mi reggeli után, 9 előtt köszöntünk el a háziaktól.
A már ismerős útvonalon haladtunk Drávasztáráig, majd Sellye felé tartottunk immáron az országúton. Drávaiványiban megnéztük a templomot, érdekessége, hogy kazettás belső tere hasonlít a Kórósi temploméhoz, melyet a csoport nagy része előző napon (szombaton) tekintett meg. Csányoszró után észak felé haladtunk, az első pihenőt Magyartelken, a temetőnél tartottuk. Megtekintettük Országh Lajos sírját és az emlékoszlopot. Nézegettük a sírköveket, megtöltöttük kulacsainkat, és indultunk tovább. Csatlakozott hozzánk F. Szilvi is, aki tegnap hazatekert, ma pedig elénk jött. Egyre több emelkedőt kellett legyőznünk, mindegyik tetején bevártuk egymást. Az utolsó pihenőt Görcsönyben tartottuk, ahol a főúttól 100 méterre nagyon finom fagyit mérnek. A nagy melegben jólesett a jeges édesség. Elköszöntünk egymástól, és ki hogy tudott, feltekert a Görcsönyi dombra, majd hazagurult.
Szerencsések vagyunk, hogy mindkét programhoz tudtunk csatlakozni, így többet tapasztaltunk az Ormánságiak, és K. Balázsék vendégszeretetéről. Köszönjük a vendéglátást!
Lejegyezte Farkas Kati
Révfaluról bőveben itt.
Szombaton hajnali 6 óra előtt elsőként érkeztem a pécsi nagybani piac parkolójába. 18-an kerékpárral, 12-en pedig autóval készültünk Sellyére. Tervek szerint 8.30 körül találkozunk a Draskovits kastély előtt, ahonnan indul a sellyei kistérségi önkormányzat által szervezett falujáró kerékpártúra, melyet ötvöztünk a PTKK Révfalui sütögetéssel egybekötött túrájával.
Néhányan 6-kor indultak, hogy kényelmesen letekerhessék a 45 km-t, mi pedig 6.30-kor. Dodi kicsit gyorsabb volt, és előttünk haladt, pogányi társunk Görcsönyben csatlakozott hozzánk, ketten pedig Vajszlón értek utol bennünket. Szinte egyszerre érkeztünk az autósokkal – no azért ők később indultak :)
A nevezés után P. Ildikó, a Dunántúli Postás Sportegyesület elnökségi tagja átadott a szervezőknek annyi DPSE logós sapkát, hogy minden résztvevőnek jutott. A szervezőknek, és kis csapatunk tagjainak pedig szép sárga egyesületi logós pólót osztott, ennek is nagy sikere volt - sokan szerettek volna közénk tartozni!
Rövid köszöntő után motoros felvezetéssel csaknem 150 bringás indult Drávafok felé a frissen felújított aszfaltos országúton. Akadt néhány figyelmetlen kerekes, volt pár esés kis horzsolással. A mezőny hamar széthúzódott, a rutinosabbak inkább a mezőny elején kerekeztek. Bogdásától az útépítés miatt legyalult út lassította a haladást. A 42 km-es kör első állomása Drávafokon a Fodor kúria udvarán volt. Több asztal telis-teli különféle süteményekkel, pogácsákkal. Innivalóból is bőséges volt a választék: régi recept alapján készült különböző gyümölcs-ecetes üdítők, többféle tea. Mind a helyi lakosok készítették. Az elsők, és az utolsók megérkezése között eltelt vagy 15 perc, P. Ildikóért autót kellett küldeni, defektet kapott.Fogadtuk a falu polgármesterének köszöntőjét, rövid ismertetőt hallottunk a kistérség elnökétől az itteni kincsekről, és a kúria jelenlegi funkciójáról, ős-gyümölcsöséről. Megismertük a túra ötletadóját - tavaly szervezték az elsőt, és remélik, hagyomány lesz belőle.
Továbbindultunk. A nagy létszám, és a jelentős sebesség-különbség miatt csak kevesen tekintettük meg Markócon a parasztházban berendezett múzeumot. Többen felidézték élményeiket: a való életben mikor, hol találkoztak hasonló tárgyakkal - leginkább a bölcsővel. Ezután átmentünk a helyi fa-neveldébe, ahol az őshonos gyümölcsfa, és zöldség fajtákat dédelgetik. A polgármester beszélt terveikről: szeretnék megvalósítani a közösségi szintű önellátást. (Szükség is van ehhez hasonló ötletekre, hiszen a térségben jelenleg 40,1 % a munkanélküliség.)
Mire Drávakersztúrra érkeztünk, sokan már a birkanyájat figyelték közvetlen közelről, miután végig kóstolták a helyi készítésű sajtokat, pogácsákat. Azért nekünk is jutott a finomságokból, és nem maradtunk le a polgármester köszöntőjéről sem.
Felsőszentmárton felé vettük az irányt, szép a tájat színesítették a sok bringások – hosszú száz métereken át a zöld növényzet között virított a sok sárga, fehér, piros póló. Néhányan letekertünk a falu széli holtághoz, a víz felszínén sárgán virágzott a vizitök. Az ország nyugati csücskénél a falut elhagyva rátértünk az aszfaltos töltésre. Több km hosszan bringások, mindenki a maga tempójában, beszélgetve, előzgetve.
Drávasztárán a kikötőt néhány száz méteres földúton tudtuk megközelíteni, folyamatosan érkeztek a bringások. Néztük a horgászokat, ellenőriztük a víz hőmérsékletét, gyönyörködtünk a bő vizű Drávában. A helyiek halászlét, kalácsot, gyümölcsöt kínáltak – ettünk, ittunk, ismerősöket üdvözöltünk. A legfiatalabb kerekes Gy. Palika még nincs 5 éves (a mi csoportunk tagja) ugyan csak rész-távot teljesített, de nagyon élvezte a társaságunkat. Közben befutottak K. Balázsék, a túrakerékpárosok is - sokan megcsodálták B. Frici saját gyártmányú fekvő bringáját.
Néhányan 1-kor visszaindultak Pécsre, hogy a délutáni családi programról le ne maradjanak. A túra is hamarosan folytatódott. Drávaiványban társaink elbeszélése szerint a református templom megtekintése után a szomszédos háznál nagyon finom pálinkával kínálták őket, és meséltek a falu hétköznapjairól. Mindenki úgy tért haza, ahogy jött – ki két, ki négy keréken.
Én 6 társammal csatlakoztam K. Balázsékhoz, az ő Révfalui hétvégi házukba kaptunk meghívást klubtársainkkal együtt.
A töltésen visszafelé indultunk, kevéssel a cél előtt V. Zsuzsi defektet kapott, a fiúk elvégeztek egy gyors belső-cserét. Ezidő alatt mi megérkeztünk: két kis bájos nádfedeles ház állt a nagy zöld területen, elszórtan gyümölcsfák, körben sűrű akácos. Mintha erdő közepén lennénk egy kis tisztáson. A gyerekek a nagyszülők felügyelete alatt táplálták a tüzet, fölötte bográcsban rotyogott a gulyás, remek illata csábítóan terjengett a levegőben. Balázs elvégezte a házi vízmű légtelenítését. A fiúk kinéztek néhány négyzetméternyi helyet, ahol sorban felverték sátraikat. Mi lányok igyekeztünk ellesni a különböző technikákat, majd felpakoltunk a padlásra.
A gulyás nagyon finom lett, uzsonna után lesétáltunk a holtághoz, a Korcsina csatornán átvezető híd fagerendáinak egy része elkorhadt, csak óvatosan! Sárgán virít a vízililiom, sok a szúnyog is! A kis településnek jelenleg egyetlen állandó lakosa sincs, de láttunk építkezést …Elköszöntünk azoktól, akik ott-alvás helyett a hazatekerést választották, majd lementünk a Drávához. Olyan magas a vízállás, hogy a kőgát megközelíthetetlen, így csak távolból láthattuk a határt jelző táblát. A partot szegélyező erdőben embermagasság feletti az aljnövényzet. A folyó veszélyesnek látszik a nagy örvény miatt. Visszasétáltunk táborhelyünkre, vacsora után Balázs pezsgőt bontott, Iván bá’ elmondta a friss túra-információkat. Sokáig beszélgettünk, a szúnyogok ellen riasztó krémmel próbáltunk védekezni, begyújtottunk két füstölőt is. Sötétedés után elvonultunk aludni. Nem tudom milyen idő volt a sátrakban, a padláson meleg.
Másnap korán ébredtünk, mindenki felszedte a sátrát. Néhányan már 8 óra előtt elindultak, mi reggeli után, 9 előtt köszöntünk el a háziaktól.
A már ismerős útvonalon haladtunk Drávasztáráig, majd Sellye felé tartottunk immáron az országúton. Drávaiványiban megnéztük a templomot, érdekessége, hogy kazettás belső tere hasonlít a Kórósi temploméhoz, melyet a csoport nagy része előző napon (szombaton) tekintett meg. Csányoszró után észak felé haladtunk, az első pihenőt Magyartelken, a temetőnél tartottuk. Megtekintettük Országh Lajos sírját és az emlékoszlopot. Nézegettük a sírköveket, megtöltöttük kulacsainkat, és indultunk tovább. Csatlakozott hozzánk F. Szilvi is, aki tegnap hazatekert, ma pedig elénk jött. Egyre több emelkedőt kellett legyőznünk, mindegyik tetején bevártuk egymást. Az utolsó pihenőt Görcsönyben tartottuk, ahol a főúttól 100 méterre nagyon finom fagyit mérnek. A nagy melegben jólesett a jeges édesség. Elköszöntünk egymástól, és ki hogy tudott, feltekert a Görcsönyi dombra, majd hazagurult.
Szerencsések vagyunk, hogy mindkét programhoz tudtunk csatlakozni, így többet tapasztaltunk az Ormánságiak, és K. Balázsék vendégszeretetéről. Köszönjük a vendéglátást!
Lejegyezte Farkas Kati
Révfaluról bőveben itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése