Útvonal: Kaposvárig vonattal, Kaposvár – Kaposújlak – Kaposmérő – Kaposdada – Szenna – Zselickisfalud – Kardosfapuszta – Ropolypuszta – Kisbőszénfa – Sasrét – (ebéd és pihenő) 14.00-kor indul a kisvasút Almamellékre – Csebény – Felsőkövesd – Nagymáté – Hetvehely – Petőczpuszta – Kővágószőlős – Cserkút – Pécs. Táv: 96km ebből földút 2km.
Reggel 7-kor már sorakoztak a bringák és bringások a pécsi pályaudvar várótermében. Megvettük a jegyet, rögzítettük a bringákat a vonaton, az utolsóknak már csak a peronon maradt hely. A Kaposvárig tartó közel 2 órás út alatt megreggeliztünk, beszélgettünk, nézegettük a térképen a tervezett útvonalat, kerestük az előre beharangozott 2 km-es földutat. A leszállás már gyorsan ment, egy túratársunk Pellérdről bringával érkezett.
A túravezető, Eperjesi Józsi instrukciói után, az ő felvezetésével forgalmas úton kikerekeztünk a városból. Kaposújlaktól egy szakaszon kerékpárúton, Kaposdadától tócsákkal tarkított földúton haladtunk, mely mellett később betonos kerékpárút futott. Az előző éjszakai vihar nyomai végig kísértek bennünket - a keresztbe fekvő fán mindenki átemelte bringáját, majd az utolsóként érkező Józsi letörte a vékonyabb ágakat, hogy a mögöttünk jövőknek kisebb akadályt jelentsen. Jó fotótéma volt Bárdudvarnok előtt a Szent Benedek szobor (tölgyfából készült), a Horgász büfénél erőt gyűjtöttünk a legmeredekebb szakasz megtételéhez (15 %).
Újabb jelentős emelkedők és lejtők váltották egymást. Mindenki tudott az egyéni tempójában haladni, a gyorsabbak többet pihentek, nézelődtek és fotóztak a dombtetőkön.
A fekvő bringa defektes lett, Ropolypusztán a vadászkastélynál vártuk be. Kardosfán csak vizet töltöttünk a kulacsunkba, és megállapítottuk, hogy vissza kell jönni a környékre, hiszen most nem tudjuk felkeresni Pali betyár sírját, a Feneketlen tó partján felfrissülni, a szarvasfarmon időzni.
Újabb hosszú emelkedőt győztünk le a 67-es útig, ahonnan már hazaláttunk - a távolban kivehető a Mecsek. Csaknem 5 km a főútvonalon, és letértünk Sasrét felé, ahol a vadászkastély melletti tó közepén levő kis szigeten költöttük el késői ebédünket.
Az erdei kisvasútra felpakoltunk, a bringák elhelyezéséhez „pót-kocsit” csatoltak a szerelvényhez, telekocsival indultunk útnak. Nagyon szép volt a halastavak, fehér- és szürke gémek sokasága. A bringák is épségben megérkeztek Almamellékre, csak egy defekt! Amíg a fiúk szereltek, mi megnéztük a kiállítást, pellérdi társunkért pedig megérkezett az autó, neki már „megvolt a kilométere”.
Csebény végén két út állt előttünk, mindkettő földes. A jobboldalit választottuk, mert az elején füves volt. És előttünk a szűnni nem akaró sár. V. Zsuzsi felemelte, a többség tolta kétkerekűjét, mellyel az összes sarat felszedték az útról - a féknél is hatékonyabban lassította a bringát. Volt sírás-fogadkozás: földútra soha többet… Nem hagytuk magukra a csüggedőket, két óra alatt mindannyian legyőztük a 3,4 km-es szakaszt, de vagy negyed óráig tisztogattuk járműveinket, cipőinket (stoplit), és a földút elején szerzett defektet is el kellett hárítani!
Jólesett volna egy kis frissítő, de Felsőkövesden megszűnt a kocsma, így hát továbbindultunk.
Most már jöhet akármilyen meredek út, csak sár ne legyen! Felküzdöttük magunkat Nagymátéra, majd 8,4 km-es élvezetes gurulás "jutalma", az energia utánpótlás lehetősége a hetvehelyi kocsmában. Annyira megerősödtünk a sok hegymenetben, hogy a Golgotai emelkedőt alig éreztük meg (néhányan). Petőczpusztánál bevártunk mindenkit, és elköszöntünk egymástól, már elmúlt fél 8, igyekeztünk haza.
Szép volt (csak az a sár ne lett volna)! 100-110 km, legalább 1200 m szintemelkedés, erdőkön át vezető utak, tavak, vadászházak, stb. Klassz volt!
Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Farkas Kati
A túravezető, Eperjesi Józsi instrukciói után, az ő felvezetésével forgalmas úton kikerekeztünk a városból. Kaposújlaktól egy szakaszon kerékpárúton, Kaposdadától tócsákkal tarkított földúton haladtunk, mely mellett később betonos kerékpárút futott. Az előző éjszakai vihar nyomai végig kísértek bennünket - a keresztbe fekvő fán mindenki átemelte bringáját, majd az utolsóként érkező Józsi letörte a vékonyabb ágakat, hogy a mögöttünk jövőknek kisebb akadályt jelentsen. Jó fotótéma volt Bárdudvarnok előtt a Szent Benedek szobor (tölgyfából készült), a Horgász büfénél erőt gyűjtöttünk a legmeredekebb szakasz megtételéhez (15 %).
Újabb jelentős emelkedők és lejtők váltották egymást. Mindenki tudott az egyéni tempójában haladni, a gyorsabbak többet pihentek, nézelődtek és fotóztak a dombtetőkön.
A fekvő bringa defektes lett, Ropolypusztán a vadászkastélynál vártuk be. Kardosfán csak vizet töltöttünk a kulacsunkba, és megállapítottuk, hogy vissza kell jönni a környékre, hiszen most nem tudjuk felkeresni Pali betyár sírját, a Feneketlen tó partján felfrissülni, a szarvasfarmon időzni.
Újabb hosszú emelkedőt győztünk le a 67-es útig, ahonnan már hazaláttunk - a távolban kivehető a Mecsek. Csaknem 5 km a főútvonalon, és letértünk Sasrét felé, ahol a vadászkastély melletti tó közepén levő kis szigeten költöttük el késői ebédünket.
Az erdei kisvasútra felpakoltunk, a bringák elhelyezéséhez „pót-kocsit” csatoltak a szerelvényhez, telekocsival indultunk útnak. Nagyon szép volt a halastavak, fehér- és szürke gémek sokasága. A bringák is épségben megérkeztek Almamellékre, csak egy defekt! Amíg a fiúk szereltek, mi megnéztük a kiállítást, pellérdi társunkért pedig megérkezett az autó, neki már „megvolt a kilométere”.
Csebény végén két út állt előttünk, mindkettő földes. A jobboldalit választottuk, mert az elején füves volt. És előttünk a szűnni nem akaró sár. V. Zsuzsi felemelte, a többség tolta kétkerekűjét, mellyel az összes sarat felszedték az útról - a féknél is hatékonyabban lassította a bringát. Volt sírás-fogadkozás: földútra soha többet… Nem hagytuk magukra a csüggedőket, két óra alatt mindannyian legyőztük a 3,4 km-es szakaszt, de vagy negyed óráig tisztogattuk járműveinket, cipőinket (stoplit), és a földút elején szerzett defektet is el kellett hárítani!
Jólesett volna egy kis frissítő, de Felsőkövesden megszűnt a kocsma, így hát továbbindultunk.
Most már jöhet akármilyen meredek út, csak sár ne legyen! Felküzdöttük magunkat Nagymátéra, majd 8,4 km-es élvezetes gurulás "jutalma", az energia utánpótlás lehetősége a hetvehelyi kocsmában. Annyira megerősödtünk a sok hegymenetben, hogy a Golgotai emelkedőt alig éreztük meg (néhányan). Petőczpusztánál bevártunk mindenkit, és elköszöntünk egymástól, már elmúlt fél 8, igyekeztünk haza.
Szép volt (csak az a sár ne lett volna)! 100-110 km, legalább 1200 m szintemelkedés, erdőkön át vezető utak, tavak, vadászházak, stb. Klassz volt!
Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Almamelléki kisvasút: változott a dél-zselici kisvasút menetrendje. 2009-ben május 1-jétől október 31-ig csak hétvégeken (szombat, vasárnap), ill. ünnepnapokon közlekedik. Almamellékről 10 órakor indul, vissza Sasrétről pedig 14 órakor. A felnőtt jegy ára 700, a gyermekjegy ára 400 Ft. Különvonat a hét bármely napjára rendelhető, különdíja nincs, csak a menetjegyeket kell megvenni, de minimum 10.000 Ft értékben.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése