Gyalogtúra MIŠKO KRANJEC muravidéki író születésének 100. évfordulója alkalmából.
A túra eredeti kiírása itt.
Térkép itt.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Szlovénia GPS térkép letölthető itt.
A túra eredeti kiírása itt.
Térkép itt.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Szlovénia GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
F. Kati fejében pattant ki a túrán való részvétel ötlete. Katinak kilenc követője akadt, így tízen keltünk fel szombat hajnalban. Két autóval indultunk Pécsről, hogy 8.30-ra Lendvára érjünk. Leginkább a kíváncsiság vezetett minket erre a kissé távoli, egynapos túrára.
A túrát a helyiek évente rendszeresen megrendezik, szépszámú résztvevővel. Az útvonal egyszerű, nem sokat halad erdőben, szint csak a túra legvégén, a lendvai szőlőhegyen volt. Ennek ellenére némelyik turista akkora hátizsákkal jelent meg, mintha egy hétre indult volna. A résztvevők felszerelése viszont kimondottan igényes minőségű volt.
A túra során eszembe jutott Iván bá’ által évente megrendezésre kerülő Skóciai Szent Margit túra, mely szintén tömegeket vonz, és sok évre visszatekintő hagyományt ápol. Igaz, most más jellegű személy emléktúrája ez.
Sikerült a terv szerint megérkezni. Amint a Lipa szálló elé értünk, máris indult a busz. Először azt hittük, hogy majdnem lekéstük a járatot. Később derült ki, hogy több busz folyamatosan cirkulálva szállítja a túrázókat Lendváról a túra kiindulási helyére Nagypalinára, szlovén nevén Velika Polanára.
Nagypalinán először neveznünk kellett. A nevezés helyszíne az író szépen felújított szülőháza volt. Egy kis eszem-iszom után a tömeg eleje megkezdte a túrát. Mi is elindultunk. Egy kedves kis falun, Kispalinán át vezetett az utunk, az első pihenő a Copek malomnál volt. Itt aztán lehetett vásárolgatni a helyi finomságokból: süteményekből, borból, mézből, különféle italokból. A malomba is lehetőség volt bemenni.
Továbbindulva egy kellemes erdőn át, egy patak mellett vezetett az utunk, majd a szántóföld szélén haladó Lendva patak mentén közelítettük meg a várost. Útközben egy zsilipet tanulmányoztunk. A pihenő közben hallgathattuk a helyiek beszédét, akiknek a mondataiban többször néhány szó szlovénül, majd néhány szó magyarul hangzott el.
Hamarosan beértünk Lendvába, ahol egy tüzéptelep szélén kialakított frissítőállomáson olthattuk a szomjunkat. Közben egy riporter gyors interjút készített S. Zolival. Arra figyelt fel a hölgy, hogy magyarul beszélünk. Kíváncsi volt, hogy kerültünk ide, honnan érkeztünk, és szoktunk-e máskor is túrázni.
A pihenő alatt összefutottunk a szekszárdi Sz. István túratársunkkal is, nagy örömünkre.
A túra a városban, majd a szőlőhegyen folytatódott tovább. Belülről is megtekintettük a rendkívül impozáns, Makovecz Imre által tervezett színházat. A színpadon éppen egy magyar nyelvű darabot próbáltak.
Felmentünk a várhoz, majd a szőlőhegyen lévő Szentháromság kápolna felé vezetett a túra útvonala. Itt már néhány éve jártam Iván bá’ által vezetett Mura-Dráva-Duna kerékpártúra során. Sütkéreztünk kicsit a templomkertben. Nagyon kellemes volt.
Továbbindultunk a szőlőhegyen, ahol szép portákat, és gondosan művelt hatalmas szőlőültetvényeket láttunk. Az útvonal során sok vendégfogadó mellett haladtunk el. Érintettük a Piramisnak nevezett geodéziai pontot is. A szőlőhegyen fel kellett keresnünk egy présházat is, itt harmonika- és énekszóval fogadtak bennünket, illetve a többi túrázót. Lehetőség volt némi euróért megkóstolni a hegy nemes levét is.
Ezután nem volt más hátra, mint beérkezni a célba. Egy kis szusszanás után autókkal hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy röpke időre Kaszón, majd tényleg hazahajtottunk.
Kellemes nap volt.
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Ligeti László (helyi szervező) fotói megtekinthetők itt.
F. Kati fejében pattant ki a túrán való részvétel ötlete. Katinak kilenc követője akadt, így tízen keltünk fel szombat hajnalban. Két autóval indultunk Pécsről, hogy 8.30-ra Lendvára érjünk. Leginkább a kíváncsiság vezetett minket erre a kissé távoli, egynapos túrára.
A túrát a helyiek évente rendszeresen megrendezik, szépszámú résztvevővel. Az útvonal egyszerű, nem sokat halad erdőben, szint csak a túra legvégén, a lendvai szőlőhegyen volt. Ennek ellenére némelyik turista akkora hátizsákkal jelent meg, mintha egy hétre indult volna. A résztvevők felszerelése viszont kimondottan igényes minőségű volt.
A túra során eszembe jutott Iván bá’ által évente megrendezésre kerülő Skóciai Szent Margit túra, mely szintén tömegeket vonz, és sok évre visszatekintő hagyományt ápol. Igaz, most más jellegű személy emléktúrája ez.
Sikerült a terv szerint megérkezni. Amint a Lipa szálló elé értünk, máris indult a busz. Először azt hittük, hogy majdnem lekéstük a járatot. Később derült ki, hogy több busz folyamatosan cirkulálva szállítja a túrázókat Lendváról a túra kiindulási helyére Nagypalinára, szlovén nevén Velika Polanára.
Nagypalinán először neveznünk kellett. A nevezés helyszíne az író szépen felújított szülőháza volt. Egy kis eszem-iszom után a tömeg eleje megkezdte a túrát. Mi is elindultunk. Egy kedves kis falun, Kispalinán át vezetett az utunk, az első pihenő a Copek malomnál volt. Itt aztán lehetett vásárolgatni a helyi finomságokból: süteményekből, borból, mézből, különféle italokból. A malomba is lehetőség volt bemenni.
Továbbindulva egy kellemes erdőn át, egy patak mellett vezetett az utunk, majd a szántóföld szélén haladó Lendva patak mentén közelítettük meg a várost. Útközben egy zsilipet tanulmányoztunk. A pihenő közben hallgathattuk a helyiek beszédét, akiknek a mondataiban többször néhány szó szlovénül, majd néhány szó magyarul hangzott el.
Hamarosan beértünk Lendvába, ahol egy tüzéptelep szélén kialakított frissítőállomáson olthattuk a szomjunkat. Közben egy riporter gyors interjút készített S. Zolival. Arra figyelt fel a hölgy, hogy magyarul beszélünk. Kíváncsi volt, hogy kerültünk ide, honnan érkeztünk, és szoktunk-e máskor is túrázni.
A pihenő alatt összefutottunk a szekszárdi Sz. István túratársunkkal is, nagy örömünkre.
A túra a városban, majd a szőlőhegyen folytatódott tovább. Belülről is megtekintettük a rendkívül impozáns, Makovecz Imre által tervezett színházat. A színpadon éppen egy magyar nyelvű darabot próbáltak.
Felmentünk a várhoz, majd a szőlőhegyen lévő Szentháromság kápolna felé vezetett a túra útvonala. Itt már néhány éve jártam Iván bá’ által vezetett Mura-Dráva-Duna kerékpártúra során. Sütkéreztünk kicsit a templomkertben. Nagyon kellemes volt.
Továbbindultunk a szőlőhegyen, ahol szép portákat, és gondosan művelt hatalmas szőlőültetvényeket láttunk. Az útvonal során sok vendégfogadó mellett haladtunk el. Érintettük a Piramisnak nevezett geodéziai pontot is. A szőlőhegyen fel kellett keresnünk egy présházat is, itt harmonika- és énekszóval fogadtak bennünket, illetve a többi túrázót. Lehetőség volt némi euróért megkóstolni a hegy nemes levét is.
Ezután nem volt más hátra, mint beérkezni a célba. Egy kis szusszanás után autókkal hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy röpke időre Kaszón, majd tényleg hazahajtottunk.
Kellemes nap volt.
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Ligeti László (helyi szervező) fotói megtekinthetők itt.
Videók:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése