Útvonal: (esgyeseknek Olasz) - Pécs - Árpádtető - Mánfa - Komló - Zobákpuszta - Pusztabánya - Pécsvárad - Hosszúhetény - Kövestető - Komló - majd többféle útvonalon Pécs
A túra útvonala megtekinthető itt.
A hét közepén felvetődött, hogy a hagyományosan megrendezett komlói teljesitménytúrán képviseljük a PTKK-t. Így vasárnap reggel a Budai-vámtól az éjszakai esőtől még nedves aszfalton öten indultunk el az első emelkedőn a Komlói úton. A többség előszedte a szekrényből a kar- és lábmelegítőket, széldzsekit. Szerintem szükség is volt rá, én majdnem végig magamon tartottam a meleg holmit. Fehérhegyig a kialakult sorrendben szépen megmutatkozott a bringatípusok közötti különbség, elöl az országúti majd a trekking-cross végül a monti zárta a sort. Nem sokkal később már Árpádtetőn vártuk be egymást, jó csapathoz méltón. Innen jött egy kellemes lejtőzés a kora őszi ébredező erdei szerpentinen Mánfára. A laza suhanást dudaszó zavarta meg, Csiszi barátunk a családdal és bicajjal a kocsi tetején igyekezett a nevezés helyszínére, ahol csatlakozott is a csapatunkhoz.
Kényelmes tempóban, kellően bemelegítve értünk Komlóra a nevezésre, 9 órára újabb csatlakozókkal együtt már 8-an indultunk el Zobákpuszta felé. Jó kis mászást követően hamarosan, már az erdei út bejáratánál voltunk, egymást bevárva indultunk neki utunk talán legszebb szakaszának.
Friss levegő, napsütés, kellemes emelkedő, csend, kisimult idegek. Így érkeztünk meg az első ellenőrzőponthoz, Pusztabányára. Itt a dokumentáción túl fotóval és csokiszelettel vártak a szervezők minket. Mi után újra együtt volt a társaság elindultunk Pécsváradra a következő ellenőrzési pontra. A nagy és hosszú lejtő és a nem túl jó útviszonyok miatt szétszakadt a csapat. Pécsváradon banánnal vártak bennünket. Itt hosszú várakozást követően érkezet meg a csoport 3 tagja, késlekedésüknek komoly oka volt, melyet a krónikás ugyan nem látott de az elbeszélő, Attila szavahihetőségében semmi oka kételkedni, alább az Ő elmondása alapján írom le a történteket.
A túra jellegéből adódóan érthetetlen módon hárman megálltak szedrezni nem sejtve, hogy a bokrot a pusztabányai retteget gyilkos medve a sajátjának tekinti! A vérszomjas és ravasz állat kegyetlen és fondorlatos támadását esélyük sem volt oktalan barátainknak hárítani. A medve úgy támadott hogy a legnagyobb kínt és fájdalmat okozza, pengeéles fogait egyenesen Zoli kerekébe mélyesztette, majd kaján dörmögéssel az erdő sötétjébe vetette magát.
Ez az erdei szakasz sok országúti bringásnak okozott bosszúságot, csak a mi csapatunkban ketten kaptak három defektet. Azért csak-csak teljes lett a létszám, folytathatuk az utat a hetényi-hirdi elágazásig, itt neki gyürkőztünk az utolsó nagy mászásnak Heténytől Kövestetőig. Kövestetőn minden a régi, ezt bizton állíthatom, mert volt időm körülnézni :-), a többiek csak hosszú percek múlva értek fel, így szép sorban le tudtam fotózni mindenkit.
Az utolsó szakasz következett, egy hosszú lejtő és egy levezető egyenes képében. A lejtőn Laci mutatott be egy rodeós különszámot, kb 50 km/h-ás tempónál elfogyott a levegő az első kerékből és félig leforduló külsővel felnin abszolválta a kanyart, majd sikerült lelassítani és Ő is célba ért velünk együtt, majd belsőt cserélt, így az övé lett a negyedik defekt.
Átvettük az emléklapot, kitűzőt, majd több csoportra szakadva elindultunk.
Az országútisok a műúton Mánfa felé, Szilvi és Attila az erdőn keresztül Hármashegy - István akna irányából tért vissza Pécsre. 95 km körül teljesített mindenki.
Szép nap volt, dicséret a Dökés szervezőknek a klassz lebonyolításért.
Lejegyezte: Bondor Mihály
Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.
Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése