A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, és GPS-re letölthető itt.
A program eredeti meghívója
Kincsek között élünk ... mikor is volt? Igen, már emlékszem, két éve 2009-ben. Ekkor vettem részt első alkalommal a Sellyéről induló kellemes 40 km-es tekerésen, mely az Ormánságban élők nehéz helyzetére, a táj szépségére és a bőséges építészeti értékekre hívta fel a figyelmét mindazoknak, aki ezt a túrát választották aktív pihenésként a hétvégén. Idén sem volt ez másképp. Halkan jegyzem meg ez a túra egyben "gasztrotúra" is volt, hiszen megállók legtöbbjénél vendégszeretettel fűszerezett finom falatokkal várták a megfáradt kerekeseket.
A túrára egy már összeszokott csapatnak mondható 6 fős társaság érkezett PTKK részéről. Márti, Csiszi, Imi, Laca, Dodi és jómagam. Csiszitől eltekintve - aki keresztfiával Dáviddal érkezett kocsival Pécsről - mindannyian két keréken gurultunk be a sellyei Termálfürdőhöz. A túra teljes távja számunkra az oda és visszaúttal együtt nagyjából 140 km lett.
A sellyei polgármester köszöntőjét követően a 260 fős tömeg Vajszló irányába indult el. A biztonságról a rendőri felvezetés gondoskodott. Már ekkor nagy örömmel pásztáztuk a résztvevőket. Jó volt látni, hogy
a legfiatalabbaktól az idősekig szinte minden korcsoport megtalálható volt a népes induló táborban. Külön öröm volt, hogy nem csak harcedzett profi kerekesek jöttek el a túrára, hanem "hétköznapi" bringások is. Jó érzés volt látni a sok mosolygós arcot :)
Első megállónk Csányoszró volt, ahol az önkormányzat udvarában láttak vendégül bennünket. A pogácsa és frissítő elfogyasztása közben a polgármester szólt hozzánk, amit sajnos nem igazán hallottunk a nagy tömeg miatt.
A pihenést követően folytattuk utunkat Vajszlóra, ahol megtekintettük a Kodolányi János Emlékmúzeumot. Ebben a házban lakott 10 éves korától az író. Édesapja erdőfőtanácsos volt itt Vajszlón. A múzeumban az író
munkásságával kapcsolatos emlékek és egy erdészeti hivatal is helyet kapott. Természetesen itt sem maradhatott el a frissen sült pogácsa, amiből mindenkinek jutott bőséggel. Aki ismer tudja, hogy nagy pogácsa rajongó vagyok, így nagy örömmel majszoltam.
A tartalmas pihenőt követően Lúzsoknál álltunk meg következő alkalommal, hogy megtekintsük a tájházat. Ez egy tipikus talpasház, melyben körül is néztünk. Ezt követte Kemse, ahol a református templom előtti téren pihentünk meg.
Ebédünket Zalátán fogyasztottuk el. Vendéglátóink finom vadpörkölttel vártak bennünket. Ekkor már nagyon meleg volt, így sokan hideg üdítővel és alkoholmentes sörrel hűtötték magukat a Koccintó-Kocsmában. A figyelmesebb látogatók itt sok régi használati tárgyat vehettek szemügyre. Szinte egy kis mini múzeum üzemelt az asztalok körül.
Az ebédet követően a Dráva felé vettük utunkat. Drávasztárán értünk le a partra, ahol nagy örömünkre kemencében sült kakaós és diós kaláccsal láttak vendégül bennünket. Természetesen mindenki gyönyörködött a lassan hömpölygő Drávában és élvezte a jól megérdemelt pihenőt.
Innen már csak egy megálló volt hátra Drávaiványi, ahol megtekintettük a festett fakazettás reformárus templomot. Azt hiszem talán ez az épület fogott meg legjobban a túra során. Egyszerűen gyönyörű. Aki nem
látta, pótolja mindenképp!
Délután kettő környékén értünk vissza Sellyére. Aki nem sietett vissza, megmártózhatott termálfürdő vizében.
Mi rövid pihenést követően tovább indultunk, hogy legyűrjük a még hátralévő 50 km-t és egy jó görcsönyi fagyival jutalmazzuk magunkat :)
Összegezve egy nagyon remek túrán vettünk részt. Sok szépet láttunk és jókat ettünk. Ha jövőre is megtartják ezt a túrát, akkor itt a helyünk mindenképp.
Lejegyezte: Bodor János
Képek:
Bodor János fotói
Csiszár Gábor fotói
Rostás László fotói
Dr. Tárnai Márta fotói
.
Bejegyzések
Ez bizony így volt, szép és jó túra, jövőre is ott a helyünk.
VálaszTörlésJani, köszi a jó túraleírást, szinte újra átéltem az egészet:)