A túra indulópontjára a megbeszélt időben várakozásomat felülmúlva a
szakadó eső ellenére heten eljöttünk, pedig az egyik biztosra ígért
túratársam Dodi Görcsöny előtt a rossz idő miatt visszafordult. Mártiék
sem tartottak velünk, ők is a hazautat választották. Fél órás
kényszerpihenő után szemerkélő esőben öten indultunk útnak a Dráva
partjára. Az út további részében megjavult az idő, még az újoncok
avatására is odaértünk.
Sátorverés után átbringáztunk Révfaluba (a
lustábbak autóval jöttek), és megnéztük Balázs új házát. Az esti hűvös
miatt hamar lefeküdtünk és sokáig aludtunk. A kilenc órás indulást a
nagy köd miatt elhalasztottuk, vártuk, hogy Balázsék vízre szálljanak.
Mivel a köd nem oszlott, fél tíz felé útnak indultunk. A hazaúton a
változatosság kedvéért a Zaláta-Piskó-Vajszló útvonalat választottuk.
Vajszlón Rostás Laciéktól elköszöntünk, és Gilvánfa irányába indultunk
tovább. Útközben begurultunk Besencére is, mert ott még egyikünk sem
járt. Utunk további része különösebb eseménnyel nem szolgált,
leszámítva, hogy a szemerkélő eső miatt négyszer kellett elővennünk az
esőkabátot, de két eső között mindig volt akkora szünet, hogy
megszáradjunk. Végül a pellérdi elágazótól, ahol Lacitól is
elköszöntünk, az utolsó egy kilométeren mégiscsak rendesen eláztunk.
Túránk összesen 127 kilométeres volt.
Túravezető, lejegyezte: Bodrogi Frigyes
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése