2020.08.02. Tekergés alig ismert falvakban és Szellemkastély nézés

Útvonal:  Pécs - Pellérdi kerékpárút- Pellérd- Aranyosgadány- Zók- Bicsérd- régi 6-os út- Tarcsapuszta- Cementgyári út- Királyegyháza- Sumony- Szentegát- Dencsháza- Bodorfapuszta Perczel Kastély- Katádfa- Bánfa- Rózsafa- Mezőgazdasági betonút - Szentdénes- Királyegyháza- Tarcsapuszta- régi 6-os- Bicsérd- Zók- Aranyosgadány- Pellérd- Pécs
Táv: kb. 104 km   színte sik terep.
Túravezető: Kónya Tamás

Kedvcsináló:
https://www.youtube.com/watch?v=ssUZJkas3y0 
https://elherdaltorokseg.blog.hu/2016/12/04/perczel_kastely_rozsafa

Képek: 
Miklovich Csilla fotói
Bodrogi Frigyes fotói

Túraleírás:
2020. 08. 02. Bodorfa kastély avagy az utak túrája.

Mint ahogy minden túraleírásom nagyon személyes, valószínű ez is az lesz. Talán azért, mert akkor tudok és akarok ilyen írásokat csinálni, mikor nagy élmények érnek és valószínű tele vagyok endorfinnal. Most talán azt dolgozom ki magamból. 
Már a kiíráskor is nagyon tetszett a túra, az útvonala is nagyon csábító volt és persze az is, hogy volt benne kastély is.
Mondjuk kicsit féltékeny is voltam Tamásra, hogy Ő mutatta meg ezt a kastélyt, mikor ki akartam sajátítani a „Kastélyos tekerés” kerékpár túrákat. 
Ezen a hétvégén nagyon meleg volt. Ilyenkor vagy strandra megy az ember vagy tekerni. Mi ezt az utóbbit választottuk. 
A túra kezdetéhez a most épülő kerékpárúton érkeztünk. Szerintem még nem lehetne használni, de így sokkal biztonságosabb volt odajutni, mintha az elkerülőt használtuk volna a pellérdi kerékpárút megközelítéséhez. A szokásos útvonalon hagytuk el Pécset az a Pellérd-Aranyosgadány-Zók-Bicsérd szakasz. Ugyan vannak benne dimbek-dombok, de ezek a túra elején még vállalhatók különösen úgy, hogy a túra kiírás szerint az összes táv 65 km lesz. Igaz a túravezető jelezte nekünk, hogy talán kicsit hosszabb lesz, de tud rövidíteni, de gondoltuk kicsit több még belefér a lábunkba. Itt a leírás elején elárulom,  hogy a túra nekem 105,76 km-lett. Belefért a lábamba még ez is, de így utólag örülök, hogy nem szóltam azoknak a barátaimnak, akikkel szeretném megszerettetni a kerékpározást. Azt hiszem nem örültek volna ennek a „kis” többletnek. 
Bicsérd után rátértünk a régi 6-os útra, ami sajnos egyre rosszabb, de még kerékpározható. Mindig szóba kerül, hogy milyen jó kerékpáros út alap lehetne.
Tarcsapusztánál elkanyarodtunk Királyegyháza felé és a cementgyárnál rátértünk a kerékpárútra. Királyegyházán frissítőket vettünk magunkhoz a helyi boltban és jó volt kicsit pihenni, pedig itt még senki nem volt fáradt. 
Sumony felé vettük az irányt, de Sumony után nem mentünk el a következő településre, hanem Szentegát felé letértünk egy viszonylag jó útra, ami egy magas gáttal védett vízfolyás mellett, fölött haladt. El nem tudom képzelni, hogy mikor lehet ebben a mederben akkora víz, hogy ilyen két lépcsős gátra van szükség. Remélem a következő 5 évben esik annyi eső, hogy megtelik a meder és valaki elvisz ide egy rövidke evezésre. 
Szentegáton megpihentünk a vadgesztenye fasornál a kastély és a kápolna között. Gyönyörű mind a kettő. Aki még nem járt erre, az ne hagyja ki. 
Dencsháza felé indultunk, majd a faluból Katádfa felé fordultunk. Itt már elég rossz minőségű úton jártunk, de nem gondoltuk, hogy ennél lesz rosszabb. Katádfa előtt rákanyarodtunk a Bodorfán (nem önálló település) található kastélyhoz vezető földútra, ami olyan rossz volt, hogy úgy érezhettük magunkat, mint a kötéltáncosok. Nagyon kellett figyelni azokra a szűk járható részekre, ahol tudtunk kerékpározni. Aztán megérkeztünk a kastélyhoz. 
Sajnos nagyon elhanyagolt a környezete és maga az épület is. Életveszélyes. Mindig eljátszunk a gondolatattal, hogy ha a miénk lenne hogy újítanánk fel. Ez az épület már nem felújítható. Ha még valaki látni szeretné mostanában keresse fel, mert nemsokára már be sem lehet menni a növényzettől. Igaz már most is életveszélyes a bent tartózkodás. K. Tamás elmondott az épületről pár érdekes dolgot a tulajdonosról a szellemjárásról és a múltjáról. 
Mikor tovább indultunk, jöttem rá, hogy én ehhez a kastélyhoz nem is találtam volna ide, akkor hogy szervezhettem volna meg a túrát. Igaz elküldtem volna Dodit előbb, hogy derítse fel. Ő mindent megtalál nekem. 
De ez most így volt jó. Valójában a kastély is érdekes volt, de szerintem ezen a túrán az volt a legérdekesebb, hogy minden rendű és rangú útvonalon jártunk szerintem már a kastélyhoz érkezésünkig. Kivéve főközlekedésű utat és autópályát. A túra eleje építés alatt álló kerékpárút, majd igazi kerékpár út Pellérdig, aztán autóút aminél nagyobb forgalomra számítottam Bicsérdig. A régi 6-os a maga „bájával” és Királyegyházán ismét jó minőségű kerékpár út. Aztán Sumony felé jött egy autóút aminél nem számítottam nagy autóforgalomra, erre olyan sok autó jött, hogy nem volt érdemes egymás mellett tekernünk. Szentgát felé viszont igazi bringásoknak való útszakasz jött, mert hárman is tudtunk egymás mellett tekerni. Itt a madár sem jár ilyenkor. Majd a kastélyhoz vezető kötéltáncos földút. És még nincs vége az utas kalandjainknak. 
Katádfa-Bánfa-Rózsafa útvonalon indultunk tovább ezekben a falvakban rengeteg gólyával találkoztunk, akik nagyon furcsák voltak. Aztán rájöttünk, hogy azért, mert valójában még gyerek gólyák csak a méretük már teljesen kifejlett. Bénáztak a templom körül és a villámhárítón akartak megállni, ami persze nem sikerült és kitárt szárnyakkal egyensúlyoztak és egyszerre 5 gólya bénázott az épületen. A gólyás élményünk után Bánfára értünk és persze itt is voltak gólyák. Ezek a madarak nem féltek tőlünk ott sétáltak az úton és egész közel engedtek magukhoz. Szerintem ők is nagyon fiatalok lehettek és még nem volt rossz élményük, meg talán még nem szerettek nagyon repkedni, jobb volt nekik sétálni. Jó lesz, ha minél előbb megszeretik a repkedést, mert nemsokára indulhatnak melegebb éghajlatra. 
Bánfa után Szentdénes felé egy olyan útszakaszunk volt, ami az előbbi felsorolásban nem szerepel és ez a tsz út. Nem tudom, hogy mindenki tudja-e, hogy nekem ez mit jelen. Ez az út fajta nekem az, amikor hatalmas téglalap alakú betonozásokkal alakították ki az utat és a traktoroknak ez biztosan remek, de a kerékpáros nem szereti, különösen azt amelyik már nagyon sok éve nem karbantartott és jó sok helyen felfagyott. Azért haladtunk egész jól, mert rutinosak vagyunk már az ilyen utakon is. És itt még nincs vége az úti kalandjainknak.
Szentdénesen van egy olyan templom, ami nekem kicsit szégyenlősnek tűnt. Azon az oldalon, ahol közlekednek az embereknek a hátsó fele van és mikor szerettem volna lefényképezni a homlokzati oldalát azt sem igen lehetett mert szerénykedik és az épületekkel körbeépített elejét csak oldalról lehet fotózni. Szóval ez egy szégyenlős templom szerintem.
Királyegyházára érve frissítettünk a szokásos boltban. Most már hosszabb pihenőt tartottunk mert már éreztük a kilométereket a lábunkban. 
A település végén a kerékpár úton tekertünk Szentlőrinc felé, mert gondoltuk legyen benne egy kis kerülő és fagyizunk a városban egyet. Jól esett itt is pihenni. 
Irány Tarcsapuszta a nagyon jó minőségi kerékpár úton, majd rátértünk a régi 6-os útra Bicsérd felé.
A falu elején kitaláltuk, hogy rövidítünk és elindultunk egy igen jóminőségű földúton amiről nagyon szép volt a rálátás a Jakabhegyre. Sajnos nagy elektromos vezeték és kandeláberek kicsit belerondítanak a látványba. A földút egyszer csak átment fűútba, ami még jól járható volt addig, míg vége nem lett és egyszer csak jött a tarló. A fiúk megnézték az okostelefonjukat és kicsit visszafordulva elkezdtünk körözni és körözni a szántóföldek között, hol jó irányba és akkor örültünk, majd teljesen ellentétes irányba (mert nem volt más felé út), akkor nem örültünk. És csak találgattunk, hogy hol fogunk kikötni, Szentlőrincen, a Markó csárdánál vagy a Cserkúti vasútállomáson, mert ebbe a körözésbe minden lehetséges volt. Szerintem aki eddig elolvasta a túraleírást, az már sejti, hogy lesz még egy út a túránk során, amit teljesen kizártam, hogy olyan útra biztosan nem fogunk eljutni. Hát eljutottunk. A nagy tekergésben a Tortyogóhoz jutottunk és sajnos a 6-os főközlekedési útra ki kellett mennie a csapatnak. És melyik időpontban? Amikor a Pécsiek pont jöttek haza a Balatonról. Hatalmas volt a forgalom. Nagyon rendesek voltak az autósok és türelmesek, csak egyetlen kocsi dudált ránk az sem azért mert mérges volt, hanem azért, mert a lányom volt. 
A pellérdi elágazás buszmegállójában elbúcsúztunk egymástól és megkértem S. Attilát, hogy ha megteheti akkor kicsit tekerjen rá az autópályára, ha már arra felé megy haza. Nem hiszem, hogy megtette. Pedig a Ptkk-s kerékpárosok már jártak autópályán Triesztben. Nem volt nagy élmény, ezért úgy gondolom, ez az útféleség a kerékpárosok életéből kimarad. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

.


1 megjegyzés:

Jutka17 írta...

A "Kastélyos tekerés" szervezést azért ne add fel, mert kérdeztem Tamást ki találta ki a túrát, mondtam: pedig biztos voltam, hogy Csilla :-) kösz Tamás!