Útvonal:
autóval: Pécs - Udvar - H/HR - Batina (Kiskőszeg)
kerékpárral: Batina (Kiskőszeg) - HR/SR - Bezdan (Bezdán) - Backi Monostor (Monostorszeg) tájház - Sárkány sziget - gáton kb 10 km - Kupusina (Bácskertes) - Sombor (Zombor) - Backi Monostor (Monostorszeg) - Bezdan (Bezdán) - SR/HR - Batina (Kiskőszeg) Táv: 84km Szint: 0
autóval: Batina (Kiskőszeg) - HR/H - Udvar - Pécs
Túravezető: Keményfi Balázs
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu http://openmaps.eu/geoview_hu
Van egy tájegység a Vajdaság, ami nem igazán bejárt vidék turisztikailag. Klubunk sem rendezett még a maihoz hasonló túrát e vidékre, a Tour de Délvidék programjain kívül.
Ez év június 12. óta útlevél nélkül mehetünk Szerbiába. Ez adta az első lendületet a túra megszervezéséhez. Nem kellett sokkal több, hiszen az ismeretlen iránti felfedezési vágy megvan a magunkfajta túrázókban. Tudni kell, hogy sokunknak, köztünk nekem is teljesen ismeretlen volt a terep. A felkészülésben sokat segítettek a hozzáférhető térképek, műholdfelvételek, valamint a levelezés a www.sarkanyduna.hu képviselőjével. A többit pedig a véletlenre és a rutinra bíztuk. Lássuk, mi lett belőle.
Igazából egy hét volt a túratársak szervezésére jutó idő. A héten égtek a telefonvonalak, jöttek az e-mailek, melynek eredményeképpen nagy létszámú csapat állt össze. A különféle igények kiszolgálására kétféle túrát szerveztünk. A menősebbek számára egy hosszabbat, a rövidebb távok kedvelőinek egy úgynevezett "családi túrát". Ennek leírását lásd alább.
A hosszú túrán 22 fő, a családi túrán 7 fő vett részt.
Lássuk a hosszú túrát:
Reggel 7.00-kor találkoztunk a pécsi Domus parkolóban. Az autókat tetőn illetve hátul feldíszítettük a bringákkal, melyekkel jól mutattunk konvojban haladva az országúton. A határátlépés Udvarnál történt, minden simán ment. 9.00-ra értünk a túránk kiinduló helyére a horvátországi Batina, magyarul Kiksőszeg településre. A templom előtti parkolót találtuk a legalkalmasabbnak számunkra. Itt találkoztunk Sz. István barátunkkal, aki szekszárdi lévén ez alkalommal is velünk tartott. M. Józsi és R.Valentin Mohácsról bringával jöttek. Gyors lepakolást követően egyenesen a HR/SRB határállomásra igyekeztünk. Itt is minden gond nélkül átjutottunk, irány az ismeretlen!
Hamarosan csatornák, zsilipek, hidak tömkelegével találkoztunk. Gyönyörű természeti környezetben, teljesen sík vidéken, könnyedén kerekeztünk. A szép látványt Bezdántól délre, érthetetlen módon, a Nemzeti Park mellett lerakott hatalmas szemétkupac törte meg. (Meg kell említeni, hogy az út további szakaszán semmi hasonlóval nem találkoztunk.) Egy kellemes erdőben kerekezve F. Csaba úgy látta, hogy F. Zoli lemaradt. Vissza is ment érte, de nem találta. Arra gondoltam, hogy nincs is mögöttünk, biztos előrement. Így hát továbbtekertünk Backi Monostor / Monostorszegre. Itt gyorsan végignéztem a csapatot, de Zoli sehol. Ketten-hárman visszatekertek megkeresni. Közben, hogy ne kelljen tétlenül várni a csapat többi tagja felkereste a faluban lévő tájházat, jómagam pedig őrt álltam a falu közepén, hátha megjönnek az elveszett báránnyal. Nem kellett soká várnom, meg is jöttek. Kiderült, hogy Zolinak defektje volt, de nem akármilyen. Teljesen elkopott a külsője, ez okozta a bajt. Végül mindannyian a tájházhoz mentünk, mely igényesen berendezett volt. A gazdája örült a látogatásunknak, és semmit sem kért érte!
F. Zoliék ez idő alatt kerestek egy "mechanik"-ot, akit Zoran személyében találtak meg. (Lásd Csaba írását alább.) Mivel nem tudtuk, hogy a művelet meddig tart, valamint azt sem tudtuk, hova mentek a faluban, kezdtünk türelmetlenek lenni, mivel az idő múlik, és még nagyon keveset haladtunk előre. Egyszer csak megjelentek az utca végében az új külső gumival. Nagyon megörültünk nekik, azon nyomban nyeregbe pattantunk. Utunkat a levelezés során kapott információk alapján az erdőben haladó földúton kívántuk folytatni. Ezért átkeltünk a Nagy-csatornán lévő fahídon, majd rövid tekerést követően vissza is fordultunk, mert hatalmas volt a sár. Hátra arc! A fahídon vissza a csatorna keleti oldalára, majd az eleinte füves gáton folytattuk az utat. Valamilyen információból úgy tudtuk, hogy a további gátszakasz aszfaltos lesz. Ez sajnos nem így volt. Murvás gödrös gáton haladtunk D felé Kupusina/Bácskertes irányába. Egyszer csak az út valahogy egy erdőbe vezetett, füves, majd egyre sárosabb szakaszok következtek, végül ismét kiértünk a murvás gátra. Innen már hamar megérkeztünk a Bácskertes közelében lévő zsiliphez. Megálltunk a zsilipen fotózni, majd a Stuka nevű horgászparadicsom felé igyekeztünk, a Sárkány-szigetre. Az erdő, amin haladnunk kellett, gyönyörű volt. Az út több helyen sáros, vizes szakaszokkal tűzdelt volt, le is kellett többször szállnunk a nyeregből. Viszont megérte a fáradtságot. Egy idilli, nyugodt horgászparadicsomba érkeztünk, itt töltöttük el az ebédszünetünket is. Innen Zombor felé folytattuk utunkat. K. Márti és Gazsó a murvás gáton visszatekertek Monostorszegre, hogy kihagyják a zombori kitérőt. Bácskertesen megkíséreltünk bejutni a tájházba, de sajnos zárva volt, igaz, nem jeleztük előre jöttünket. A gondnok éppen almát szüretelt valahol.
Zombor felé kisforgalmú aszfaltúton haladtunk. Zombor előtt tértünk rá egy főút félére, de - igaz, szombat volt - elenyésző forgalommal találkoztunk. Zomborban egy röpke kerékpáros városnézésre futotta az időből. (Lásd a fotókat.)
A városból Monostorszeg felé haladtunk tovább. Ez egy igazi bringás útszakasz, klassz volt rajta hajtani. Nem véletlenül volt egy szakaszon házi bringaverseny.
Monostorszegen megtaláltuk K. Mártit és Gazsót, akik a murvás gáton rövidítettek. Ők torpedózással múlatták egy padon az időt, míg mi megjártuk Zombort.
Ezután már mindannyian együtt haladtunk a reggel megismert úton Bezdán felé. Bezdánból viszont a határállomáshoz egy másik, kissé rövidebb úton jutottunk el. Ezen egy szakaszon hirtelen elfogyott az aszfalt. Sebaj, ma már mindegy, úgyis sárosak a bringák. A szerb határellenőrzésen a többség gond nélkül átjutott, de Cz.Marcsinak meg kellett várnia, míg a Duna-híd közepéről Frici visszajött, mert őt előbb ellenőrizték és magával vitte Marcsi igazolványát. De ez is megoldódott.
Végül a horvát oldalon Kiskőszegen felhajtottunk az emlékműhöz ( GCBRS). Nem is ártott a 10%-os emelkedő, úgysem mentünk eddig a nap folyamán semmi szintet. Klassz volt a kilátás. Az autókhoz L. Miki vezetett le minket rövid úton, egy egykori présház előtti meredek szerpentinen. (Bringával nem lehetett bevenni a kanyarokat, le kellett szállni.)
Visszaérve az autókhoz már csak a bringapakolás volt hátra. 18.30-kor indultunk haza.
Zárásképpen: A túra során otthonunkhoz (Pécshez) közeli, könnyen elérhető, kiváló kerékpáros terepet ismerhettünk meg. Érdemes felfedezni keresztül-kasul ezt a tájat is. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni a Fekete-tengerig haladó Duna-menti kerékpártúra teljesítésén.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Van egy tájegység a Vajdaság, ami nem igazán bejárt vidék turisztikailag. Klubunk sem rendezett még a maihoz hasonló túrát e vidékre, a Tour de Délvidék programjain kívül.
Ez év június 12. óta útlevél nélkül mehetünk Szerbiába. Ez adta az első lendületet a túra megszervezéséhez. Nem kellett sokkal több, hiszen az ismeretlen iránti felfedezési vágy megvan a magunkfajta túrázókban. Tudni kell, hogy sokunknak, köztünk nekem is teljesen ismeretlen volt a terep. A felkészülésben sokat segítettek a hozzáférhető térképek, műholdfelvételek, valamint a levelezés a www.sarkanyduna.hu képviselőjével. A többit pedig a véletlenre és a rutinra bíztuk. Lássuk, mi lett belőle.
Igazából egy hét volt a túratársak szervezésére jutó idő. A héten égtek a telefonvonalak, jöttek az e-mailek, melynek eredményeképpen nagy létszámú csapat állt össze. A különféle igények kiszolgálására kétféle túrát szerveztünk. A menősebbek számára egy hosszabbat, a rövidebb távok kedvelőinek egy úgynevezett "családi túrát". Ennek leírását lásd alább.
A hosszú túrán 22 fő, a családi túrán 7 fő vett részt.
Lássuk a hosszú túrát:
Reggel 7.00-kor találkoztunk a pécsi Domus parkolóban. Az autókat tetőn illetve hátul feldíszítettük a bringákkal, melyekkel jól mutattunk konvojban haladva az országúton. A határátlépés Udvarnál történt, minden simán ment. 9.00-ra értünk a túránk kiinduló helyére a horvátországi Batina, magyarul Kiksőszeg településre. A templom előtti parkolót találtuk a legalkalmasabbnak számunkra. Itt találkoztunk Sz. István barátunkkal, aki szekszárdi lévén ez alkalommal is velünk tartott. M. Józsi és R.Valentin Mohácsról bringával jöttek. Gyors lepakolást követően egyenesen a HR/SRB határállomásra igyekeztünk. Itt is minden gond nélkül átjutottunk, irány az ismeretlen!
Hamarosan csatornák, zsilipek, hidak tömkelegével találkoztunk. Gyönyörű természeti környezetben, teljesen sík vidéken, könnyedén kerekeztünk. A szép látványt Bezdántól délre, érthetetlen módon, a Nemzeti Park mellett lerakott hatalmas szemétkupac törte meg. (Meg kell említeni, hogy az út további szakaszán semmi hasonlóval nem találkoztunk.) Egy kellemes erdőben kerekezve F. Csaba úgy látta, hogy F. Zoli lemaradt. Vissza is ment érte, de nem találta. Arra gondoltam, hogy nincs is mögöttünk, biztos előrement. Így hát továbbtekertünk Backi Monostor / Monostorszegre. Itt gyorsan végignéztem a csapatot, de Zoli sehol. Ketten-hárman visszatekertek megkeresni. Közben, hogy ne kelljen tétlenül várni a csapat többi tagja felkereste a faluban lévő tájházat, jómagam pedig őrt álltam a falu közepén, hátha megjönnek az elveszett báránnyal. Nem kellett soká várnom, meg is jöttek. Kiderült, hogy Zolinak defektje volt, de nem akármilyen. Teljesen elkopott a külsője, ez okozta a bajt. Végül mindannyian a tájházhoz mentünk, mely igényesen berendezett volt. A gazdája örült a látogatásunknak, és semmit sem kért érte!
F. Zoliék ez idő alatt kerestek egy "mechanik"-ot, akit Zoran személyében találtak meg. (Lásd Csaba írását alább.) Mivel nem tudtuk, hogy a művelet meddig tart, valamint azt sem tudtuk, hova mentek a faluban, kezdtünk türelmetlenek lenni, mivel az idő múlik, és még nagyon keveset haladtunk előre. Egyszer csak megjelentek az utca végében az új külső gumival. Nagyon megörültünk nekik, azon nyomban nyeregbe pattantunk. Utunkat a levelezés során kapott információk alapján az erdőben haladó földúton kívántuk folytatni. Ezért átkeltünk a Nagy-csatornán lévő fahídon, majd rövid tekerést követően vissza is fordultunk, mert hatalmas volt a sár. Hátra arc! A fahídon vissza a csatorna keleti oldalára, majd az eleinte füves gáton folytattuk az utat. Valamilyen információból úgy tudtuk, hogy a további gátszakasz aszfaltos lesz. Ez sajnos nem így volt. Murvás gödrös gáton haladtunk D felé Kupusina/Bácskertes irányába. Egyszer csak az út valahogy egy erdőbe vezetett, füves, majd egyre sárosabb szakaszok következtek, végül ismét kiértünk a murvás gátra. Innen már hamar megérkeztünk a Bácskertes közelében lévő zsiliphez. Megálltunk a zsilipen fotózni, majd a Stuka nevű horgászparadicsom felé igyekeztünk, a Sárkány-szigetre. Az erdő, amin haladnunk kellett, gyönyörű volt. Az út több helyen sáros, vizes szakaszokkal tűzdelt volt, le is kellett többször szállnunk a nyeregből. Viszont megérte a fáradtságot. Egy idilli, nyugodt horgászparadicsomba érkeztünk, itt töltöttük el az ebédszünetünket is. Innen Zombor felé folytattuk utunkat. K. Márti és Gazsó a murvás gáton visszatekertek Monostorszegre, hogy kihagyják a zombori kitérőt. Bácskertesen megkíséreltünk bejutni a tájházba, de sajnos zárva volt, igaz, nem jeleztük előre jöttünket. A gondnok éppen almát szüretelt valahol.
Zombor felé kisforgalmú aszfaltúton haladtunk. Zombor előtt tértünk rá egy főút félére, de - igaz, szombat volt - elenyésző forgalommal találkoztunk. Zomborban egy röpke kerékpáros városnézésre futotta az időből. (Lásd a fotókat.)
A városból Monostorszeg felé haladtunk tovább. Ez egy igazi bringás útszakasz, klassz volt rajta hajtani. Nem véletlenül volt egy szakaszon házi bringaverseny.
Monostorszegen megtaláltuk K. Mártit és Gazsót, akik a murvás gáton rövidítettek. Ők torpedózással múlatták egy padon az időt, míg mi megjártuk Zombort.
Ezután már mindannyian együtt haladtunk a reggel megismert úton Bezdán felé. Bezdánból viszont a határállomáshoz egy másik, kissé rövidebb úton jutottunk el. Ezen egy szakaszon hirtelen elfogyott az aszfalt. Sebaj, ma már mindegy, úgyis sárosak a bringák. A szerb határellenőrzésen a többség gond nélkül átjutott, de Cz.Marcsinak meg kellett várnia, míg a Duna-híd közepéről Frici visszajött, mert őt előbb ellenőrizték és magával vitte Marcsi igazolványát. De ez is megoldódott.
Végül a horvát oldalon Kiskőszegen felhajtottunk az emlékműhöz ( GCBRS). Nem is ártott a 10%-os emelkedő, úgysem mentünk eddig a nap folyamán semmi szintet. Klassz volt a kilátás. Az autókhoz L. Miki vezetett le minket rövid úton, egy egykori présház előtti meredek szerpentinen. (Bringával nem lehetett bevenni a kanyarokat, le kellett szállni.)
Visszaérve az autókhoz már csak a bringapakolás volt hátra. 18.30-kor indultunk haza.
Zárásképpen: A túra során otthonunkhoz (Pécshez) közeli, könnyen elérhető, kiváló kerékpáros terepet ismerhettünk meg. Érdemes felfedezni keresztül-kasul ezt a tájat is. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni a Fekete-tengerig haladó Duna-menti kerékpártúra teljesítésén.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Látogatás Zoran mester műhelyében
Mivel F. Zoli külső gumija kilehelte a lelkét kénytelenek voltunk Monostorszegen helyi szakember segítségét igénybe venni. A szokásos megoldást választva a helyi kocsmában érdeklődtünk és kézzel lábbal magyarázva "mechanik"-ot kerestünk. Az iránymutatást követve 4 keresztutcányit hajtottunk délre, majd újabb érdeklődés következett. Ezúttal német nyelven kaptunk útbaigazítást és ennek alapján egy udvarba köszöntünk be ahol a garázsban sok kerékpárt láttunk. Fiatal fiú igen meglepődött amikor szerelőnek néztük, de elmagyarázta, hogy 2 házzal visszafelé lakik a "mechanik". Ide becsengettünk és egy korunkbeli fiatalember nyitott ajtót. Angolul kezdtük, majd szólt, hogy beszél magyarul és így már gyorsabban ment a magyarázás. Egyből felmérte a hibát és villámgyorsan nekilátott külsőt keresni. Szerencsére talált egy 700x47-es külsőt és hozzá való belsőt, amit pillanatok alatt fel is szerelt a felnire, majd megigazította a sárvédőt, jött a kihagyhatatlan gyorskötözős megoldás és már kész is voltunk. Nagy hálálkodva elsiettünk, mert a többiek már nagyon vártak minket! Köszönjük Zorannak a gyors és "életmentő" segítséget!
Lejegyezte: Földes Csaba
Képek:
----------------------------------------------------------
Családi kerékpártúra változat:
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A Pécsi Túrakerékpáros Klub okt. 2-i bácskertesi (Vajdaság, Szerbia) túrájához kapcsolódóan rövidebb távon családi kerékpátúrát szerveztünk a Duna melletti gáton. Ezen szülői kísérettel 7-12 éves korú gyerekek is részt vehettek, mivel nem közúton, hanem a Duna árvédelmi töltésén haladtunk. A családi kerékpártúrán heten vettünk részt, a legfiatalabb 7 éves résztvevő is végighajtotta a távot (44 km, ebből 34 km földúton)
Batina (Kiskőszeg) templomtól indulva keltünk át a Dunán, majd az árvédelmi töltésen haladtunk Bácskertes felé. Mellékutakra nem nagyon mentünk le, mert azok sarasak voltak és a Duna is sok helyen a töltés lábáig fönt volt, de a töltésen száraz volt az út és járható. A Bácskertes-Apatin út elérése előtt 1 km-el mentünk le a nagy Dunához, az itteni a horgásztanyáknál tartottunk pihenőt a Dunaparton, a Sárkány-Duna holtág torkolatánál.
Ez a vidék - a Gemenc, Béda, Karapancsa, Kopácsi rét és Bácskertes-Monostorszeg erdeje - egy Európa három országát összekötő Duna menti ősvadon, az őszi lombok színeiben pompázó hatalmas erdőségekkel gazdag növény- és állatvilággal, holtágakkal. Nagyon sok állatot láttunk: rögtön az elején egy "szelíd" vaddisznő családot és többször is szarvasok mentek át előttünk, hatalmas agancsos bika és tucatnyi tehén...
Délutánra kisütött a nap, mindenkinek nagyon tetszett a túra, alkonyatig maradtunk
Túravezető, lejegyezte: Arató Csongor
Képek:
Köszönjük a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. támogatását!
Bejegyzések
