Gyalogos:
1. nap Aszófőtől- Aszófőig kb. 23 km Látnivalók: Kövesdi templomrom, Németh László emlékház, Aranyház gejzírkúp, Belső tó (szürkemarha gulya) Tihany (Apátság, Gejzírsziklák, Pisky sétány, Gombóc Artúr miniszobor)
2. nap Aszófő - Zánka kb. 23 km Látnivaló: Örvényesi műemlék vízimalom, templomrom, Balatonudvardi védett temető szív alakú sírkövekkel, Dörgicse két templomrom, Kűvölgy túraútvonal, Regős szobor, Levendárium gyógynövény kert.
3. nap Zánka - Révfülöp kb 20 km Látnivalók: Hegyestű (A kéken már voltunk itt) , Millenniumi kilátó, Ecséri templomrom.
Szállás: https://szentbenedekszallas.hu/
Kerékpárosok túraútvonala:
1. nap Balatonfüred-Tihany-kompkikötő, Apátság-Belső tó-Apáti hegy kilátó-Dörgicse-Kaáli autó-motor múzeum-Balatonfüred (kerékpárúton)
65 km szint 565 m
2. nap Balatonfüred-Aszófő-Pécsely-Zádorvár-Nagyvázsony-Mencshely-Balatonakali-kerékpárúton Balatonfüred
60 km szint 594 m
3. nap Balatonfüred-Tótvázsony-katonai torony kilátó-Kis Moszkva-Tótvázsonyi gyakorlótér (ha lehet)-Balatonfüred
49 km szint 510 m
Túravezető: Miklovich Csilla
Képek:
Simon Szilvia fotói
Lovas Ági fotói: 1. nap 2. nap 3. nap
Útvonal (GPS track): 1. nap 2. nap 3. nap
A gyalogos túraváltozat élménybeszámolója:
A KÉK túra befejezése után nagy hiányérzet keletkezett bennem és sokat gondolkodtam, hogy mit fogok én ezután csinálni. Szerencsére nem kellett sokáig szomorkodnom, mert az egyik ottalvós túrán megláttam V. Péternél egy színes, soklapos igazoló füzetet és rögtön bele is lapoztam. Persze nem tudtam, hogy mi az. Nagyon megörültem neki, mert egy újabb általam nem ismert túramozgalom füzete volt, a MÁV gyalogos szakosztálya által kitalált és közzétett útvonalon a Balaton körül.
Én ezt megcsinálom, döntöttem el. Aztán ebben is maradtam magammal és nem csináltam semmit azon kívül, hogy megrendeltem a füzeteket azoknak a túratársaimnak is, akik szintén érdeklődtek a túra iránt.
Aztán továbbra sem csináltam semmit, amíg R. Laca rá nem kérdezett, hogy honnan tervezem az indulást. Hááááát, persze nem tudtam. Kellett nekem a noszogatás, amit Laca meg is adott és javaslatára Tihanyi félsziget kezdet mellett döntöttem.
Aztán megint nem csináltam semmit, amíg L. Ági nem javasolta a pünkösdi időpontot. Már volt kezdet és időpont már csak a szállás volt hátra, amit már rutinosan megoldottam, mert ebben van gyakorlatom. Nem úgy, mint a túraútvonal kijelölésében és szakaszolásában, amit inkább szakemberre „bíztam” és szerencsére Ági meg is csinálta. Fontos szempont volt, hogy minél több látnivaló legyen a túrán. Szerencsére a mozgalom kitalálói is arra törekedtek, hogy élményekkel tele legyen az útvonal.
Apáti romtemplom volt az első látnivaló. A közelében van egy parkoló, itt találkoztunk és szomorkodtunk, mert nem valami kellemes túraidő volt. Mire összejött a túracsapat az eső elállt.
A romtemplom után az Őrtorony kilátó következett, ami felújítás alatt van, de szerencsére a pünkösdi hétvége miatt látogathatóvá tették. Még ilyen borongós, párás időben is jó kilátás volt a Belső-tóra és környezetére.
Leereszkedtünk a tóhoz és megnéztük a szürkemarhákat, de ez nekem már nem akkora látványosság, mert az országban már sokfelé láthatóak. Felmentünk a gejzírkúpokhoz, ahol ismét távolba néztünk. Ezt nagyon szeretem.
Tihany településen megpihentünk. Szeretek itt járkálni és nézelődni, ezért megkerestem a Pisky sétányon Kolodko Mihály által készített miniszobrot a Gombóc Artúrt. A visszhangot is megpróbáltam megszólaltatni, de az apátság fel van állványozva, ezért szerintem nincs visszhang. Ha majd arra jártok próbáljátok ki, mert nekem már sikerült olyan nagyot kiabálni, hogy volt visszhangja.
Tovább haladva találkoztunk egy nagy bringás csapattal ahol pécsi és mohácsi túratársak is voltak.
Lesétáltunk a kikötőbe, mert ott volt az egyik ellenőrző pont, a pénztárban, ahol pecsétet kértünk.
Azután gyönyörű útvonalon, árnyékos erdei utakon haladtunk. Nekem újdonság volt, de aki már teljesítette a Téli Tihany teljesítmény túrát, az már járt erre. Szép a kilátás a Balatonra.
Az erdei szakasz után a Balatonhoz nagyon közel haladtunk. Több helyen volt lejárat a vízhez, ahol tudtunk volna lábat áztatni, de mi mindig a következőnél akartunk lemenni és a végén nem volt következő, ezért elmaradt a „lábmosás”.
Sajkodon megkerestük az igazoló helyet, ahol fotót kellett készíteni Németh László házánál, egy emléktáblánál. Itt kicsit pihentünk, ettünk a fűben.
Aszófő volt az utunk vége, ahol a Kövesdi romtemplom mellett haladtunk el.
Az autóink már a szállásnál voltak, mert a kerékpáros csapat tovább tudta vinni, ezért autóbusszal mentünk Balatonfüredre.
A szállásunk kollégium, ami kicsit távolabb van a megállótól, de nem volt nagyon kimerítő a nap, ezért belefért felgyalogolni a szállásra.
A második nap első látnivalója az Örvényesi vízimalom volt, ami még nem volt nyitva, mikor oda értünk. Körbejártunk a környéken és mire visszaértünk már mehettünk is be. Szerintem a csapat nagy része már járt itt, de a gazda olyan lelkes és olyan érdekesen mesél a malomról és az őrlésről és a régmúlt életekről, hogy érdemes 3-4 évente végig hallgatni. Mi is ezt tettük.
Balatonudvardi felé megcsodáltuk a pipacsmezőt és udvardiban a szív alakú síköveket.
Vázsolyi úton kicsit unalmas volt az út eleje, mert nagyon napnak kitett úton haladtunk, majd szerencsére betérünk az erdőbe. Na, de mikor beértünk Dörgicsére itt aztán volt látnivaló.
Megnéztük az alsó és felső dörgicsei romtemplomokat. Végig gyalogoltunk a Kűvölgyön, ami nekem nagyon tetszett. Megnéztünk a teljesen felújított puszta templomot és itt kicsit pihentünk is. Ja, meg az összes néznivalónál is pihentünk.
Dörgicsén benéztünk L. Ági ismerőséhez és megnézhettük a házát, amit romjaiból mentett meg és csodálatosan szép házikót épített belőle. Persze itt is pihentünk.
Dörgicséről ismét busszal mentünk vissza a szállásra, de azért Balatonfüreden útba ejtettünk egy éttermet, mert már mindenki nagyon vágyott valami háziasabb kosztra a szendvicsek után.
Harmadik nap Zánkáról indultunk a Hegyestű felé, itt csak bekéretőztünk a padokhoz, hogy kényelmesen tudjunk enni és pihenni, de nem mentünk be, mert már mindannyian voltunk korábbi túráink során ennél a látványosságnál. Itt is volt pecsételési feladatunk, amit nagyon szeretek még mindig, pedig már körbe pecsételtem az országot.
Következő látványosság már Révfülöp fölött volt a Fülöp hegyi kilátó, amit nagyon szépen építettek újra és a kilátás is pazar fentről. Nézegettük azt is, hogy hol parkolhatnak a bringások, akik már vártak minket, hogy indulhassunk haza.
Nekem nagyon kellemes három napom volt, mert a túra távok nem voltak megerőltetők és sok látnivalóval szolgáltak. Ilyen módon szeretném folytatni a Balatoni gyalogost kört. Szerintem találkozzunk valamikor szeptember környékén.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
.
Bejegyzések
