1999.09.25-26. Éjszakai túra

Útvonal: Pécs-Égervölgy-Ifjúsági tábor-Jakab hegy-Zsongor kő-Jakab hegy-Orfűi országút-Büdöskút-Remete rét-K-jelzetlen út-Csokonai tanya-Patacsi mező-K+-jelzetlen út-Légakna-Ifjúsági tábor-Z-jelzetlen út-Farkas forrás-Égervölgy-Pécs KP 11km út 5,5p 120m szint 1p 7km terep 7p 100m szint 2p GY 21km 31,5p 610m szint 6p csillagtúra 2 nap 2p



Belemegyünk az éjszakába
Teliholdnak udvarába.
Vámpírok vártak ma ránk hiába
Lecsapolták már vérünket a Dischkába.
Éger- völgyi tábor alappontból
Nem minden jön be mit a Csongor kigondol.
Pécs-napoki tűzijáték nem látszik a pálos toronyból
És a szarvasok sem bőgnek teli torokból.

Mást is lát ki az égbe távcsővel belekóstol
Az ég áll nem csak csillagokból.
Mert ha a Vénuszt nézed Józsi távcsövén át
Megmutatja neked árnyoldalát.
Hold felszínét közelebb hozza
De fókusza nem hat a csillagokra.
Földnek a Hold nem szolgalelkű kísérője
Együtt mozognak közös tömegpont körül körbe.
Lehet hogy az egyenes is görbe?

De nézzünk lábunk elé le a földre
Orfű felé zöldön le a völgybe
Könnyen elbotolhatsz egy fatörzsbe.
S minek nincs köze tudományhoz
Föld felszínét közelről tanulmányozd.
S hogy kerültünk Büdöskútra?
Nem láttuk a zöld háromszög hol jön le a műútra.
Fehér háromszög ennél jobban látszik,
Cserkészcsapat a tűz körül tanyászik.
A kutya csak távcsővel, nem látszik szabad szemmel
"Mekkora volt az a kutya?"- kérdi Csongor másnap reggel.

Vörös hegy után keressük a Csokonai-tanyát
így találjuk meg a szunyolai légaknát.
Mohosi- kiskútnál bezárjuk a kört
S megtaláljuk mit Csongor hozott, sört.
Éjjel háromkor nem kér belőle
Másnap Farkas-forrásnál kap tőle erőre.
Felső ágyról nem akarunk leszállni a földre,
Manóval, Józsival most hintával emelkedünk levegőbe.
Csongornak a váltón akad igazítani valója
Ez volt vasárnap reggel az Éger-völgyi táborba,
S olyan idő mintha nyár lett volna.

Orbán Jutka

1999.09.04. Kerékpárral a Villányi Borúton

Útvonal: Palkonyáig vonattal-Villánykövesd-Villány-Nagyharsány-Kisharsány-Nagytótfalu-Siklós-Máriagyűd-Kisharsány-Nagytótfalu-Vokány-Újpetre-Kozármisleny-Pécs 82km út 41p 400m szint út 4p 1km terep 1p 100m szint terep 2p

Vonat indul(t) Pécs, vasútállomás: 6.55




A hajnali indulást szereti, de hol van a Sanyi?
Hogy fog így a borkóstoláshoz kicsit is konyítani?
Ebből két dolgot sejteni remélem sikerült
Hogy korán indultunk és hogy hova megyünk.
Mert a túra célja, van aki titkolja és van aki nem
Józsinál két literes palack, de nekem zsákban az üvegem.
Pécs-külsőnél megjelenik Manó a vagonajtóban:
így hát 2yi Zolinak marad minden dagonya.
A Mecsek 1800 emelkedőin ki a bringát feltolja,
De lefele sem lesz könnyebb dolga,
Normalitás határát csak éppen súrolja.
Balázs ma a Dunán hajókázik s ha a vízbe be nem fordul
Hallhatja, hogy este Kozármislenyben már új harang kondul.
Csongor az Adrián a nappal a hasát sütteti
Ezért a mai túrát Iván vezeti.
Mielőtt bárki azt hinné attól jó a kedvem
Hogy kik nincsenek itt e szombat reggelen:
Dormán, Miki, János, Manó vannak jelen
És Ivánt, Józsit kell ma elviselnem.
Csak messzirőllátjuk Palkonya piros templomának tornyát
Mert a vonatról leszállva Villány fele fordítjuk a biciklik orrát.
Megnézzük milyen mély az útszéli árok és
Nagyharsányi szoborparkban mit alkottak a kőszobrászok.
Siklóson a néhai minaret magasságát ki találgatja:
18 m volt vagy kevesebb ezt már nem tudja csak Allah.
Miki dob egy hátast, nála így néz ki a leszállás,
Ez lenne az új klipszre a használati utasítás?
Harmadik ilyen mutatványnál már kételkedem erősen:
Biztos hogy így használja rendeltetésszerűen?
Siklóson volt: egy elsősegély-ápolás, egy hintázás,
Templomlátogatás és egy bástyamászás.
Utóbbit ajánlom annak kinek akrobata volt a nagypapája
Nem mindenki szereti ha hiányos a létra 10 m magasságban.
Geofizikai alappontot megtaláljuk
Itt még szilárd alapokon állunk.
Máriagyűdön két oroszlán, három tigris a látnivaló
A kutya nem érdekes, akkor se ha akkora mint a ló.
Bemutatom milyen vagyok mint túravezető
Megtalálom azt az utat mi nem nyerő:
"Gyerekek, én itt nem megyek tovább" -fordul vissza Iván
De más sem lelkesedik az előtte tornyosuló sárfalat látván.
Pedig csak a mézes Jézushoz akartam őket elvezetni
De a hegynek nem kellett volna erőből nekimenni.
Fent a feszületet áhítattal állnánk körbe:
Ha a férfiak nem lennének leragadva ennyire a földre:
Hogy miből van és hány darabból van öntve
Meg hogy milyen anyag van a levegőben
Amitől a méhek szállják körbe-körbe,
Nem kell mindig az értelem mentőőve.
Visszafele mindnyájunkat megnyugtat:
Egy oroszlán sem nyert egérutat.
Kisharsányban lakik Józsi kollegája,Sanyi
Következő napirendi pont itt fog lezajlani.
Szomorúan nézünk Iván után
Halászlére és szaunába hívták délután.
A szomszédok azt hiszik az életünkkel játszunk
Pedig csak almát eszünk míg a gazdát várjuk.
Két pince: 4 féle fehérbor, száraz, fűszeres,
96-os évjáratú tramini és kétféle veres.
Azt hittem nehezebb lesz hazamenni,
De egyszer sem kellett megpihenni
Biciklivel takarózott Józsi a tavaly
De az idén nem volt ez programban.



Orbán Jutka


Túravezető: Dr. Novotny Iván

1999.08.28. Béda

Útvonal: Mohács-Hajóállomás-Duna gáton az országhatárig-Gerechátmajor-Erdőfű-Kölked-Sátorhely-Nagynyárád-Bóly-Kiskassa-Peterd-Kozármisleny-Pécs 72km út 36p 200m szint út 2p 28km terep 28p 100m szint terep 2p



Kezdődik a nap: nem fogod kitalálni:
T. Peti másik vonatra akar felszállni.
Van aki a külön vagont szűknek találta
És a villányi átszállást túl bonyolultnak látta,
Móni Szederkényből és még egy versenybringa várta
Mikor érkezik be a vonatunk Mohácsra.
Manó, 2yi Zoli még mindig a vonatot leste,
Mikor Józsi már a rövidítést kereste.
Mai túrából a vonatozást kiiktatják, vannak oly erőben
Összebeszéltek tegnap este a Melegmányi-völgyben.
Ha a piros kereszten tolod a biciklit felfele
Megesik hogy jutnak ily furcsaságok az eszedbe
Mert nem jut elég oxigén a fejedbe.
Míg a mi utunk nem volt ilyen görbe:
Az Erzsébet úton mentünk körbe-körbe.
Így történt hogy tizenötön jöttünk össze,
Hogy megnézzük milyen a Duna töltése.
Mohácsi kikötőben még csak tizenhárman vagyunk
És innen Manó anyukáját telefonon riogatjuk.
Várhelyi Sanyi jelenlétét annak köszönhetjük
Hogy a túrát nem negyed tízkor kezdjük.
Az úgy kezdődött hogy a töltésről letértünk
Versenybiciklisekkel együtt az érzésünk.
Balázs nem bánja hogy az övét otthon hagyta
És a monti van stabilan alatta.
Aztán véget ért az út és előttünk egy holtág
Biztos hogy ez még Magyarország?
A fű derékig ér bármerre is lépünk
Sok szúnyognak lakoma a vérünk.
Ki Dormánt hamar kikacagta bánja,
Hogy két napra kajával van tele a táskája.
Horgászok kazahsztánból jöttek halászlevet főzni vacsorára
Világlátott pofa kóláját megisszuk, ha kínálja.
Egy gumidefektnyi időt Manóéknak adunk
Nyomolvasásban olyanok mint Csingacsguk.
Végigmegyünk a töltésen a horvát határig
De nem megyünk el az első aknáig.
A kapun túl is a gumit fújjuk, mert le van eresztve
Most a Lipcsik Zolinak lett lapos a kereke,
Manó anyukájának Erdőfűig kellett várni
Míg kiderült hogy Manóból nem lett szalámi.
Lapos kerékkel egy bicikli sem gurul
Legjobb ha Mohácsot tűzöd ki útul.
Kölkedi kocsmából kijőve már vagyunk tizenhárman
Mészáros Józsi is elmegy Mohács irányába.
Mohácsi emlékműnél nincs nagy sikerünk
Pedig mohácsi vésznél több kárt nem teszünk.
Hogy felmásztunk a falra mérges a bácsika
Kedvesebb emlék a gesztenyék virágja.
Mielőtt eltűnünk a Római út porában
Gyönyörködünk a bólyi születésnapi tortában.
Be kell érnünk pár gombóc fagyival
Amennyit akar mindenki annyit nyal.
Kiskassa, mily csendes e falu a szombat délutánban
S a Pécsdevecser-i templom tizenötödik századi voltában.
Tehéncsorda útját keresztezzük
Megadják az elsőbbséget nekünk.
Mindenünk poros lesz, csak nem a tenyerünk.
Aki az útvonalat nem bírta követni,
Kozármislenyi úton vagyunk, ezt már csak ismeri.
Nem is vesztegetek több szót reája
Tiszta lesz biciklim a Total kút vízsugarába.
Jól belepett minket az út pora, 100 kilométert mutat a kilométeróra.


Orbán Jutka


Túravezető: Eperjesi József

1999.08.20-22 DD Kéktúra Kis-balatoni kerülővel

Útvonal: Nagykanizsa-Magyarszentmiklós-Magyarszerdehely-Újudvar-Tv torony-P-Phsz-Öröm hegy-K-Zalaújlak-Csap-Galambok-Zalakaros-Zalaszabar-Recéskúti bazilika-Zalavár-Kánya vári sziget-Zalakomár-K-Ormánd kastély-K-Kisvid-Nagyszakácsi-Tapsony-Szenyar-Mesztegnyő-K-Felsőlak-Újvárfalva-Somogysárd-Hetes-Kaposfüred-Desedai víztározó-Kaposvár-Sántos-Baranyajenő-Tormás-Nagymátéi út-Hetvehely-Petőczpuszta-Kővágószőlős-Pécs 234km út 117p 900m szint út 9p 34km terep 34p 200m szint terep 4p vándortúra 3 nap 6p sátrazás 16p


Ötnegyvenes vonaton T. Peti nincs
Ezért nem kérdés mindenki hozott biciklit?
Öt közül kettő új és tracking, minek előnyei:
Könnyebb tekerni,
Javítani nem kell, csak néha reszelni.
Nagykanizsán találkoznak útjaink,
Zoli Fenékpusztán hagyta a madarait
Nem hozta el csak az áramütött galamb tollait,
Ezeket szedegetjük időnként mi, a klub tagjai:
Van közöttünk downhilles, madarász
Vasutas, s van ki biciklireszelésben ász.
Ilyen sokoldalú én nem vagyok
Azért jöttem, hogy biciklizzek egy nagyot:
Nagykanizsától Kisbalatonon át haza
Manó is kékpecsételhetett volna, ha nem olyan laza.
Ezzel be is telt a létszám, mert nincs több hely az úton
Egymás mellett kipróbáltuk Mesztegnyő felé félúton.
Nagykanizsa nem arról híres hogy szépek a tornyai:
Itt laknak 2yi Zoli rokonai.
Ott folytatjuk, hol tavaly abbahagytuk
TV toronyhoz kerülővel, mert a térképet jól elraktuk.
Még Zalaegerszeg előtt észrevesszük
Ha reszelőt akarunk venni Újudvard fele kell eltérjünk.
Mert csak kisebb átalakításokat kell Manó bringáján végezni,
Ezért fog neki a TV-torony árnyékában reszelni.
E nagy térerőben megszánnak:
Mit kerítésen kiadnak egy fűrészlap.
Örömhegy itt van már egy köpésre
Vagy mégsem?- kérdezzük a térképet böngészve.
Közben történnek kisebb események
Ami ily terepen bocsánatos vétek.
Gondolok arra, hogy madarász Zoli lefeküdt a sárba,
S ki felfele tolja a biciklit, megizzad a háta.
A tájházba bejutunk potom áron
Megtaláljuk a babakocsit a padláson.
Dimbes-dombjaival furcsa vidék Zala
De hogy kerül a csizma az asztalra?
Örömhegyen van az ebédszünet
A kút vize jó és nincs utána tünet.
Várakozásainkkal ellentétben nem sütik a palacsintát
S paprikahegyekkel várják a sok szombathelyi turistát
A víznél azért jobbat iszunk
Mert a szőlőhegyen át visz az utunk.
Megkóstoljuk milyen a zalaújlaki nedű
Kiderül hogy pólót nyerni mért ilyen egyszerű.
Józsin a sok luktól nem látjuk a pólót
Te is járhatsz így ha beküldöd a borsodi sör-vonalkódot.
Mintha most mászott volna ki a kéményből
Már nem örvend annyira, hogy részesült a nyereményből.
Hogy behívnak nem tiltakozunk
Józsi hátát a lavórban megmossuk,
Vendéglátókat jól elszórakoztatjuk.
Többet ma már nem terepezünk
Inkább hegyre fel és esőben kerekezünk.
Csapi előtt eltesszük a köpenyünk,
Galambokon át így tekerünk.
Zalakaroson 1700 Ft a talpmasszázs
Kimarad életemből e varázs.
Nagyradán búcsú van, Zoli a célba betalál
Törley pezsgőt lő mi többet ér a vattacukornál.
Cirill és Metód emlékműve után a Récéskúti bazilikánál
Húzzuk fel a sátrunk, reggelig az eső tán eláll.
2yi Zoli szerint holnap innen indul a körmenet
Szoboravatásra hívták másnapra a salzburgi népeket.

Láthatnák Zolit vizes hálózsákban a romok tetején,
És várhatnának míg Manó befejezi a reszelést.
Reggel az eső még tesz egy kört
De nem ülünk a sátorban egész délelőtt.
Zalavári bolton nézheted a lakatot,
Ma reggel sem iszol kakaót.
Zala-folyó hídja után Zoli útmutatása nyomán
Láthatod hol a parti fecske és a kormorán.
Kányavár-szigeten vehetsz savanyúságot
Felülről nézünk meg két kilátót.
Hogy mindenkire jut egy emelet van róla fotónk,
Ezt ne vedd készpénznek mert én voltam a fotós.
Magasabban vagyunk mint a darázsfészek
És nem kapnak hajunkba a denevérek.
Szőlőt, körtét eszel a kirándulóközpontban
És láthatod hogyan úszkál a fokhagyma a borban.
Ormándlaky otthonban oda a délutáni csendélet,
Tán még most is keresik hova tette a főorvos a pecsétet.
Nemesvid, Kisvid, és a két Nagyszakácsi
Királyi szakácsoknak voltak itt birtokai, ha erre vagy kíváncsi.
Szenyér felé kerülünk egy nagyot
Felveszünk mindenféle alakzatot.
Megyünk amőbába, és mint a vadlibák, vébe,
Ha épp nem kerekezünk teljes útszélességbe,
Mert egy kamion jött be a képbe.
Mesztegnyőn épp az új faluzászlót avatják
Ezen a túrán már ez a második újdonság.
Felsőkakiban hálunk
Ha ma még odatalálunk.
Kelet helyett észak fele megyünk
Pedig a talpfákon lenne a helyünk.
A homokos talajon nehezen forog a kerék
S nem fognak körül a viperék.
Ha a ma tegnap lett volna,
2yi Zoli itt meg nem ázott volna
Mivel ott a feje felett a kupola.
Józsi vizes fával is tud tüzet éleszteni
A tűzrakás minden szinten jól megy neki.
Világít a Hold és csak egy egér sír mikor a sikló megmarja.

Mit reggel elhajítok egy fej vöröshagyma.
Újvárfalvának is tízkor zár a boltja,
Pedig Zoli már mindenkit kievett a kenyeréből, ezt ő mondja.
Deseda- tónál megebédelünk
Nem mindenki kap kedvet, csak Zolival feredünk.
Van akinek hideg a víz s van akinek koszos,
Jó hogy ha lángost kell enni senki sem fintorog.
Sásd előtt Józsinak eszébe jut
Milyen lehet Tormás fele az út
Itt sem vezet a Mecsek alatt alagút,
Nagymátéhoz fel és Hetvehely után tapasztaljuk.
Ezek történtek az augusztusi 20.-i háromnapos túrán
Mikor Kanizsától lejöttünk Rockenbauer után.

Orbán Jutka

Túravezető: Eperjesi József

1999.08.11. Napfogyatkozás

Útvonal: Balatonföldvár-Gönye tető-Nagyasszonyi erdő-Dominális-Libic hegy-Fejér kő vára-Gyugy hát-Öreg hegy-Gyikó-Gyertyánosi lap-Vaskereszt-Kő hegy-Zamárdi 32km 48p 710m szint 14p

A mai túra felszerelése: védőszemüveg, almáspite,
Lámpa és kinek van farmeringe.
Ez utóbbi kettőre nincsen szükségem
Hiába takarja el a Hold a Napot délben,
Józsi, Manó nem tűnnek el a sötétségben.
De erről bővebbet lásd alább idejében.
Reggel ötkor Pécsen zuhog az eső
Zeiss szemüvegem nem lesz ma menő?
Székesfehérváron megununk ülve vonatozni
Olyanra szállunk át hol tudjuk az állást gyakorolni.
Két peron van tele a Nap közönségével
Két vonat közül lesheted melyikre férsz fel
Mindkettő tele van és késésben.
Ennyi ember és mind az ajtóban áll mintha ez lenne öröme
Van kit az ablakon rángatnak be, de Józsinak ott van a könyöke.
Balatonföldváron szállunk le
Innen indulunk mi 30-ra, Ibolya, Anikó tízesre.
Lucs-tetőnél a pontőr lohol utánunk a bozótba minket behajtani
Sáros utat a sártalanért el ne hagyd, ezt nem itt kell alkalmazni.
Fejérkő vára felé a túralapra függőleges vonal van rajzolva.
És az, hogy a terep adta lehetőségekbe, mint gyökér, faág kapaszkodva
Próbáljunk feljutni a Fejérkői várromba.
Nálunk ez úgy néz ki a gyakorlatban:
Józsi magát sorsának megadva
Négykézláb csúszik vissza semmibe kapaszkodva.
Fogózók után most már későn kutakodva.
Egyszóval valóságtól a modell nem áll messze
Ki talált fogózót, el ne eressze.
Fél órával előtte a várromokon
Várjuk, hogy a Nap egészen elfogyjon.
Látszik innen egy nagy táj
És a Balaton Tihanynál.
Sötét egészen nem lesz, csak mintha szürkület volna
Mikor eltűnik a Hold mögött a Napnak korongja.
Koronáját nem veszi el a Holdnak árnya
Szabad szemmel látod hogy dolgozik az atommáglya.
Kakaskukorékolás hallatszik a völgyből
S másképp van, mint olvastad a könyvből.
A gazda idegesebb mint a lovai
És nem olyan fényesek az ég csillagai.
Igaz, most a Venust, Merkurt nem vakítják el a Nap sugarai.
A lovakat kevésbé zavarta meg a jelenség mint minket
Kevesen vannak kik Kerekibe Pusztaszemesen át rövidítnek.
Gyugy-háton elhagy minket egy belga busz
S Józsi túralapjaival lesz tele az aszfaltút.
A kettő között összefüggést ne keress:
Manóval ketten hoztuk össze ezt.
Annyira koncentráltam a nagy eseményre
Hogy fürdőruhát nem tettem zsákom mélyére.
Pedig Zamárdiban van még 2x5 percünk a fürdésre.
Hogy újat veszek ez az előzménye.
Manó a kedvezményes fagyival száll fel a vonatra
Habár a felpréselődik jobb kifejezés volna.
Székesfehérvárig kell csak heringet játszani:
Külön CFR fülkében és kedvezményesen tudunk utazni.
Manó Plusszal öntözi a padlót
Így loptuk ma a Napot.

Orbán Jutka

1999.08.07. Fedezzük fel Kelet-Baranyát

Útvonal: Pécs-Bogád-Romonya-Olasz-Szederkény-Erzsébet-Geresdlak-Szebény-Ófalu-Mecseknádasd-Pécsvárad-Pécs KP 124 km út 62p 600m szint út 6p 2km terep 3p


48-as téren kezdtünk el 9-kor gyűlni
Kik ma nem tudtunk otthon egyhelyben ülni.
Az a címe a túrának hogy Ismerd meg Kelet-Baranyát
Ófaluig eljutunk Szederkényen és árkon-bokron át.
A túra nemzetközi jellegét az adja
Hogy Roar barátunk Fit Boys-os kölcsönbiciklijét otthon nem hagyja.
Hétágra süt a Nap, őt ez nem zavarja
Elmarad ma kedvenc zivatarja.
Pingvinekkel sem találkozunk ma, ez sem ok a búra,
Hobbyja neki a kerékpártúra.
Szellő is csak azért van, mert benne van a programban
Útba esik Erzsébet felé haladva, haha.
Rólunk aztán igen jó lehet a véleménye:
Tegnap reggel hatkor itt volt a péntek esti tekergésre.
Hogy ilyen korán indulunk készséggel elhiszi rólunk
Nem tudja hogy még Várhelyi Sanyit is sikerült erről leszoktatnunk.
András többet volt az aerobic teremben
Mint idén a bicikli nyeregben.
Walkmannal a fülében azért belelendül korán
Rappet hallgat és nem a Kétyi Zoli sárga rádióját.
Ezt az élvezetet nekünk hagyja
Dizsi van ma és Kelet-Baranya.
Roart arra is fe!készítettük hogy ma nem lesznek hegyek
Romonya után s aztán még többször rájön, hogy én is tévedhetek.
Hásságyi tónál hol megállunk bácsi épp Roart szúrta ki magának
Őt faggatja nem sok sikerrel honnan jöttünk és merre megyünk hazának.
Olasz után Szederkényben már vár ránk a Lovas Móni
Míg oda nem értünk volt ideje porszívózni.
Márikéménden Józsi azon mereng
Milyen furcsa neve van a kocsmának.
Nekem a templom jut eszembe,
De ő ezt jegyezte meg magának.
Nem baj, ha nem születtünk egyformának.
Szellő előtt felgyorsulnak az események
Defektje van Nagy Fehér kerekének.
Móni, Balázs a versenybiciklikkel egymás mellett el nem férnek
Hogy ki bambult el jobban nem erről szól az ének.
Kékesd felé Erzsébetet elhagyva:
Milyen dimbes-dombos ez a Kelet-Baranya.
Geresdlakon átmegyünk még üres hassal
De Hímesházán már nem bírunk magunkkal.
Kocsma előtt zöld gyepen, nicsak
Nemcsak rádiója van a Kétyi Zolinak.
Spirituszon melegíti a konzerveit
Míg mindenki eszi a hideg szendvicseit.
Üdítőt iszunk itt bőven,
Roar elmagyarázza a turbinák fajtáit víznyomástól függően.
Szederkényi pihenőnél arról tartott kiselőadást
Hogy milyen volt Kambodzsában a véradás.
Meg még azt is megtudtuk tőle
Nincs neki csodabakancsa, aknaszedő cipője:
Az aknákat legjobb mezítláb szedni
Kisebb a baj ha az ember csak egy-két lábujját veszti.
Szűr és Szebény felé izzadjuk ki mit ivott
Héthárs pihenőnél már SFOR-os barátunk rangja sem titok.
Két csillagja van és alezredesi rangja
Andris nem nyugszik míg ezt meg nem hallja.
Villám minket eltérített, ezért vesszük elő a térképet:
Megnézzük Ófalu Német Tájházát mi az éjjel leégett.
Arany Patkó kocsmában sokat ittunk, vagy mért furcsa ez a svájci óra?
Trigonometriailag pozitív irányba forog a mutatója.
Jó hogy ezt is Józsi veszi észre elsőnek
Sem technika, sem furcsaság nem marad rejtve előle.
Manóék itt kipiszkálják mi a terepen bement a belsőbe
Mecseknádasdon két szilvafa alatt várjuk meg őket ledőlve.
S ki innen nagyon siet:
6-os út a legrövidebb.
Roar Józsit követi
Klubpóló emlékül kell neki.
Zöld és narancssárga maradt már csak,
De lehet jobban örül majd egy palacsintának.



Orbán Jutka

Túravezető: Keményfi Balázs

1999.07.10-23. Északi-középhegység - Tisza

Útvonal: Szob-Márianosztra-Kóspallag-Kisinóci th-Kóspallag-Királyrét-Diósjenő-Nógrád-Nőtincs-Felsőpetény-Bánk-Romhány-Szente-Magyarnándor-Mohora-Csesztve-Balassagyarmat-Szécsény-Rimóc-Hollókő-Alsótold-Pásztó-Mátrakeresztes-Galyatető-Parád-Recsk-Sirok-Eger-Bélapátfalva-Szalajka völgy-Bánkút-Lillafüred-Miskolc-Szikszó-Halmaj-Abaújszántó-Vizsoly-Gönc-Hidasnémeti-Tornyosnémeti-Kassa-Tornyosnémeti-Hidasnémeti-Gönc-Zsajta-Abaújvár-Kéked-Lászlótanya-Nagy Milic-Lászlótanya-Hollóháza-Füzérkomlós-Füzér-Sátoraljaújhely-Sárospatak-Szabolcs-Tokaj-Tiszaladány-Tiszatardos-Tiszalök-Tiszadada-Tiszadob-Tiszacsege-Tiszafüred-Abádszalók-Tiszasüly-Kőtelek-Csudaszög-Doba-Szolnok-Abony-Jászkavajenő-Tiszajenő-Tiszajenő-Tiszakécske-Lakitelek-Csongrád-Csanytelek-Ópusztaszer-Kistelek-Kömpöc-Kiskunmajsa-Soltvadkert-Vadkerti tó-Kiskőrös-Kalocsa-Gerjen-Fadd-Tolna-Szekszárd-Szálka-Mőcsény-Bonyhád-Pécsvárad-Pécs KP 1142km út 571p 5600m szint út 56p 91km terep 91p 650m szint terep 13p GY 12km 18p 600m szint 12p Vándortúra 14nap 28p Sátrazás mozgótáborban 13 éj 104p


1. nap: 07 .10. szombat Szob-Nógrád

8 ember az 5 órás bicikliszállító vagonban
Várakozással teli hogy két hétig nem lesz más gondja
A bicikli ne hulljon szét alóla
És ne essen rá a sátorponyva.
Hónunk alatt a túraterv 14 napra lebontva
Hogy tartani tudjuk Iván a két keréken guruló garancia.
De ő még köztünk nincsen e napon
Fűtésszerelőt várni maradt Pécsváradon.
Jó idő és ő tán megérkezik hétfőre,
Azért ne fordulj vissza hogy addig Józsi a túra vezetője
Barna medvével ne találkozzunk ez a minimum elvárás tőle.
Pesten a Keletiből Nyugatiba megy magabiztosan
Trolibusz drótját követjük zölden és pirosan.
Itt már tíz főre duzzad a csapat
Hogy Tamás és Anikó sem otthon maradt.
Hétfőig így nézünk ki:
Legkisebb köztünk a Miki
Manó, Sanyi és a három Balázs
Keményfi, Eperjesi, Várhelyi-ez az egész bagázs.
Szobtól elindulunk erőtől duzzadva
Mit nekünk Börzsöny, Cserhát, Mátra
Bükk, Zemplén, Kassa meg a Tisza tája.
Józsit egyensúlyban tartja a konzerves táska.
Mit először megnézünk Márianosztra
Itt van most börtön s volt a pálosok kolostora.
Kóspallagnak milyen szép a fekvése
Jót tesz neki a Börzsöny ölelése.
Kisinóci turistaházban megkóstoljuk milyen itt a hideg sör
Kiváncsiság most már nem gyötör.
Királyréten ha kérdezik merre megyünk
Kassán át Pécsre ez lebeg előttünk.
Diósjenőig terepezünk egyet ,
Nem mindegyik küllő szereti a konzervet.
Átlépjük itt a megye határt is:
Pest megyéből Nógrád lesz máris.
Nógrádi várat előbb lentről körbejárjuk
Hogy egy napon voltunk itt Széchenyivel nem is bánjuk.
1600-as években villám csapott a lőportoronyba
Török elmenekült, Balázs ezt egy könyvből mondja.
Mi is gyorsan lekotródunk mikor a villám velünk is kezet akart fogni
Villámhárítót kezdte el sistergetni, markolni.
Nem értem azért mért kell ily gyorsan lemenni.
Első napi túránknak az eső vetett véget
Első napon bőrig ázni az lenne a vétek.
Focipálya mellett fedett betonplatzon
Azt hisszük megússzuk szárazon.
Eiső széllökésig nem is verünk sátrat
Utána meggondoljuk az éjszakánkat.
Egyetlen száraz hely lassan a kocsma
Józsi, Jutka meggyőződéssel mondja.
Az éjszaka aránylag nyugodtan telik
Éjjel egykor csak Józsi szatírkodik kicsit
Zuhogó esőben mossa meg mindenit.

2.nap: 07.11. vasárnap Nógrád-Hollókő

Reggel gyors küllőcsere
Indulhatunk Nőtincs fele.
Errefele sok a málna
A sok palóc ezt bogarássza.
Alkalomhoz illőn öltözködtem
Piros pólómon mi a sár s mi a folt nehéz eldöntenem.
Romhánynál még nem tudjuk Tamásék mire készülnek
Mire észrevesszük Szécsénke fele kerülnek.
Kétbodony fele visz pedig utunk
Viharnyomokat felfedezni tudunk.
Szente előtt Tamásékat várjuk
Cserháti tájat megcsodáljuk.
Várhelyiéknek kaukázusi kefír a kajájuk.
Manó, K. Balázs elmentek Tamásék után
Ezért nézünk most egymásra bután.
Magyarnándor után Mohorát elhagyva
Megnézzük kívülről milyen Madách csesztvei parkja. Zöld almát eszünk meg ribizlit
Manó Anikó kormányán igazít egy kicsit.
Az utat kissé elmosta az eső
Aszfalt itt a repedések között csak nyomokban lelhető.
Mire Balassagyarmatra szántóföldön keresztül jutunk
Emlék csak az eső mi nyakunkba zúdult.
Palóc múzeumba csak úgy tudsz bejutni
Ha olyan mamuszt találsz mi nem fog szorítni.
Zöld és fehér papucs jutott csak nekem
De tudok úgy csúszkálni mint Józsi egyszínűben.
Mire kijövünk a Nap is kisüt így nincs akadálya
Szécsényig száguldunk egyfolytában
Balra tőlünk az Ipolynak árja.
Rimóc után a kerékpárútról letérve
Verünk sátrat estére.
Tábortüzzel megetetjük az otthoni szendókat
Megigazítjuk a váltómat
Számoljuk a csillagokat
Ivánnal beszélünk meg találkozót holnap.

3.nap: 07.12 Hétfő Hollókő-Sirok

Ugyanott virradt ránk hol tegnap este sátrat vertünkHollókői várat kell ma reggel megnéznünk.
Józsi, Manó, Sanyi Iett csak pár km -rel gazdagabb
Reggel vízért mentek Rimócra hamarabb.
Hollókő mint tudjuk a világörökség része
Várig felgyaloglunk csendben heherészve.
Felsőtold fele eső és lejtő kombinációja
Az jár jól kinek jobb az esőköpenye mint a váltója.
Bableves-csárda fele az út ismét emelkedik
Aztán Pásztóra megint ereszkedik.
Pásztó előtt de nagy a Zagyva
De a hidat azért el nem ragadja.
Hullámvasútnak még nincsen vége
Cserhát lankái után Mátra jön a képbe.
Galyatető fele be is mutatkozik
Mátrakeresztes sem tengerszinten szerénykedik.
Pedig a szerpentin csak ezután következik
Sanyi hátsó gumija sem bírja szusszal
Megállunk szerelni, míg a társaság szusszan.
Az ad e szívós emelkedőben némi vigaszt
Iván is már Mátraháza fele izzad.
Nógrádból nem megyünk üres hassal Heves megyébe
Mire ideérünk az ebéd már meg van éve.
Egyet igazítunk a súlyelosztáson
Hátulról előre kerül sok pástétom.
Galyatetőt egy kicsit körüljárjuk
Kilátóból fák koronáit pásztázzuk.
E. Balázs feddő pillantásait elviseljük
Mert mikor Anikó feltűnik máris tovább tekerünk.
Szerinte nem jó fej a jellemünk.
Első évben velem is ezt csinálták.
Fizesse meg mindenki a tanulóév árát.
Mátra-nyeregben már vár az Iván
Józsi neki jó túravezetést kíván.
Mára még 30 km tekerés
Nem túl népszerű intézkedés.
Szállást kellene nézni már Sirokban
Hogy nagy víz volt itt nem marad titokban.
Hogy a házba bement a víz Manó nem érti
Nyoma nincs, csak az ember meséli.
Anyukája otthon aggódik
Hogy az ár még nem vitt el, csodálkozik.
Határozott nemet mondunk az 1 000 Ft-os kempingre
Letelepszünk egy mező csendjibe.
S hogy mosdásban ne legyünk gondban
Rét aljában patak vize csobban.
Sok mindenedet megmoshatod ottan.
Ennek azért is örülünk mi meg
E. Balázs szerint Egerben sok a skin-head.
Este még tábortüzet rakunk
így telt el Mátra-átszelő napunk.


4.nap: 07 .13 Kedd Sirok-Bánkút

Ezt a napot a Bükknek szenteljük
És Heves -BAZ megye határát szeljük.
10-re már Egerbe vagyunk ez a terv
Igen, ha nem lenne közbe ez a sok hegy. Előbb-utóbb csak beérünk Egerbe
Itt még sok minden belefér az időnkbe.
Mehet mindenki ki merre lát
Ha betartod az egyórás találkát.
Megnézzük a Bazilikát, Ivánnal a ferences templomot
A Fazola kovácsoltvas kaput és a minaret tornyot.
Utóbbit belülről és felülről is nézheted
50 Ft-ért zártságot és tériszonyt egyszerre élvezheted.
Milyen kitolás, biciklit fel nem viheted.
Müezzin is felment ide naponta ötször
Nem is bírta volna sokkalta többször.
Hogy imára hívja az igazhitűeket
S nem minket kétkerekűeket.
Bélapátfalván nem mindenki nézi meg az apátságot
Pedig díszlépésben kalauzolják a társaságot.
Szilvásvárad, Fátyol-vízesés -ennek még az a varázsa
Ha mindent megeszel mi marad vacsorára?
Teli hassal indulunk Bánkútra fel
Szerencsére a pontos távot senki sem méri fel.
Mert a Mátra után a Bükk sem viccel
1000 m alatt ez sem marad el sokszor tízzel.
Miskolcig lett volna ma a terv
De a Bükk-fennsíkon mindenki megreked.
Megáll az ész és totyorog
Bánkút fele az út merre kanyarog?
Egy ménesen kell magunkat átverekednünk
Lóveregetésre többnek támad kedvük.
-Menjünk vissza nyugodtan Szilvásváradra-
E. Balázs mond ilyeneket, ha el van fáradva.
Sötétedés előtt fél órával
Bánkúti kempingnél állunk várakozással.
Lesz ma meleg víz, konyha és sörözés
A levegő friss, harmat van, de öröm a pihenés.

5.nap: 07.14 Szerda Bánkút-Gönc

Bánkútról tudjuk, merre indulunk
Józsi már kinézte tegnap az utunk.
Sörözöhely előtt kell elgurulnunk
Miskolcig a biciklit nem is kell, hajtsd
Csak arra ügyelj, hogy rajta megmaradj.
Ne legyen gyorsabb a bicikli mint te
Útról ne térj le a kanyarokban se.
Ómassán megállunk egy fotó erejéig
De a kohóőr elhajt, fizetni kell itt végig.
Hámori-tónál gyorsan továbbállunk
Úgy néz ki zápor lesz és megázunk.
Miskolci boltnál húzzuk meg csak a féket
Kakaó, s mi lesz vacsorára ez a kérdésed.
BAZ megye székhelyén csak átgurulunk
3-as úton Halmajig nem szólunk.
Szerelőműhely vagy gyorsbüfé ki minek nézi,
Ehetsz pogácsát is, de Józsi a küllőt cseréli.
Felsődobszán szögesdróton lóg a mosott ruha
Csipesz nem kell, de nem fehér a háznak ura.
Abaújszántón barackszünet
Grafittiolvasás és Mercedes-tünet.
Boldogkőváraljai pecsételés helyett.
Zuhogó esőben cseréljük Józsival a kerékbelsőmet.
Vizsoly előtt helyreáll a lelki békém
M. Józsinak is luk van a kerekén.
Vizsolyon érjük utol a többieket
Első magyar nyelvű biblia mi felkeltette érdeklődésüket.
Göncig most már meg sem állunk
Itt is csak azért mert nem tudjuk hol háljunk.
Mindjárt sötétedik, 100 km nyomja a kerekünk-vállunk
Falu szélén egy kertben szállásra találunk.
Mindenkinek jut sátorhely
Ki kutyaszaron, ki csak füvön alszik el.
A gazda Ivánt falunézésre invitálja
Megnézik merre van legközelebbi kocsmája.
Falu életét így is megismeri
Mert a házigazdánkat itt mindenki ismeri.
Iván dalait mindenki énekli.
Ma tehát eljutottunk Bükkből a Cserehátba,
Eperjes-Tokaji hegységbe és még mindig Magyarországba.

6.nap: 07.15 Csütörtök Gönc-Kassa-Gönc

Ma megyünk külföldre
Kassa miatt nemet mondunk Göncre.
Csomag nélkül szembeszél sem vészes
Visszafele 30 km/h nem kétséges.
Kassán megnézzük Rákóczi kriptáját
S várjuk szlovák barátaink találkáját.
Délben ők vannak valahol távol
A főtéren a szökőkút zenére táncol.
Házigazdáink n. rendesek
Együnk, mert a gulyás még meleg.
Délutáni csendélet: váltóigazítás, gumibelső-ragasztás
Meg sok mindenki és sok minden más.
Este az eső elered
Enyhe telünk van, ez a hétre szlogened.
Garázsból a házba behívnak
Tea mellett vicchegyek folynak.
A két Balázs vidul
Házi kislány irul-pirul.


7.nap: 07.16.Péntek Gönc-Füzér

Reggel úgy indul a nap mint máskor
Összepakolunk és búcsút veszünk a házigazdáktól.
Megköszönjük hogy letaposhattuk a füvet
És összelapíthattuk mit a kutya művelt.
Hollóházi elágnál ott az intő tábla:
Az eső elvitte az utat vedd ezt is számba.
A legészakibb pontján az országnak nem voltam soha
Ma a sors hozzám nem ilyen mostoha.
László-tanya fele sok szintvonalat megmászunk
Hála -Istennek-tetőn keresztül is áthajtunk.
Nagy-Milicre felmegyünk mi gyalog
Nem mindenki csak ki nem pihen egy nagyot.
Hollóházára beérve látjuk
Az eső az útba csinált egy nagy kátyút.
Az utolsó fél kenyér Ivánnak jutott
Hollóháza népe vacsorázni sem tudott.
Füzér felé elkanyarodunk
Mára itt megállapodunk.
Várnézés van még ma programba
Na meg este egy kis kocsma és vacsora.
Manó, Miki csak szárítják a sátrat
Úgy döntöttek ők bele nem másznak.
Ez még mindig a Zemplén és BAZ megye
Ha valaki elbízná magát, ne tegye.


8.nap 07.17. Szombat Füzér- Tokaj

Már kora reggel arra ébredek
Balázs csámcsog a sátram mellett.
M. Józsival elhagynak ma minket
Kötelesség gyere hazát intett.
Így történt, hogy számolni csak tízig tudok
Nagy a fluktuáció, mondaná egy tudós.
Ebből is hárman leválunk
Rövid időre Józsival, Manóval az OKT -t járjuk.Reggel Iván azt nevette
Meztelen csiga Józsi cipőjét felvette.
Széphalmon Ivánék még körülnéznek
Mi Nagybózsván, Nagyhután, Vágáshután adózunk Zemplén hegyének.
Utóbbi kettő között terepezünk
És bozótosban viperát keresünk.
Nadrágcsipkézés a batikolt póló mellé
Furcsa szerelés egy biciklisé.
Sátoraljaújhelyen telefonálunk
Kiderül nem is olyan nagy a hátrányunk.
Kétnapi kaját bevásárolván Sárospatak felé az útirány.
Előtte még Józsi bemutatja
Milyen mikor felrobban a kólás palackja.
Sárospataki vár parkjában
Várnézés is van a túra programjában.
Nekem az a kultúrprogram a nagy nyárban
Hajat mosok nyomóskút vízsugarában
Mikor újra együtt a csapat
Mögöttünk Apróhomok elmarad.
Csak sárdagasztó disznókat látunk
Legközelebb hegyet Szekszárdon találunk.
Balsánál a Tiszán átkompolunk
Ha a Szabolcsi földvárhoz jutni el akarunk.
Itt vannak íjászok és mindenféle népek
A Sámán nagykanállal eszi a marhapörköltet
Éppen nagy benne a lelki töltet.
Iván a várfalat egészen körbejárja
Mi megkóstoljuk milyen a piros szilvája.
Szabolcs vezérnél mind fényképeszkedünk
Komor tekintete jó háttér nekünk.
Rakamazon át jutunk el Tokajra
Tisza-töltés alatt sátorozunk és a szúnyogokkal kelünk közelharcra.


9. nap 07.08. Vasárnap Tokaj-Tiszacsege

Reggel Józsi vizet hoz meg azt a hírt
Szentmisére a harang kilenc órakor hív.
Míg Józsi a pólóit mossa tisztára
Mi Iván, Miki keressük hol az emberi értelem határa.
Tisza-töltés egyhangúságát, kompolás fáradalmát
Feledteti ha eszed Tiszatardos kürtöskalácsát.
Tiszadobon bicikliket a bejáratnál hagyjuk
Andrássy kastélyát és labirintusát látogatjuk.
Sötét gyerek magyarázza: ez egy roma festménye
Mi a fehér holló és fekete galamb rejtélye
Megbékélés és előítéletet jelképe
Jól elférnek egy képbe.
Labirintusból és a Tisza holtágából csak a fejünk látszik ki
20 Ft-ért van ki fürdik s van ki csak a partról irigyli.
Józsin minden van, még jó, hogy nem zokni.
Farmerjából épp a vizet rázza ki.
Van még egy pólómosás a kútnál
Hogy ne saját szagomat szagoljam holnapután.
Vasváry emlékműnél ebédelünk nagyot
Élvezzük a csendet, mit a Tisza nekünk adott.
Manóval a Széchenyi emlékműhöz is betérünk
De Széchenyi nincs otthon, így csak egymást nézzük.
Tiszacsegénél jók vagyunk már egy sátorverésre
Olyan hely kell hol gusztusod van az evésre.
Tomiék sátrát már állni látjuk
Mikor mi még mindig szaglászunk.
Szégyen, de megfutamodunk
Varázsszóra visszacsomagolunk.
Kemping vizéből ha feltankoltunk
Töltésen lejjebb sátrat bontunk
Szúnyogokat itt csapkodjuk.


10.nap: 07 .19. Hétfő Tiszacseae-Dobapuszta

Sátorral együtt a szúnyogokat is összetekerjük
Ma is a Tisza-töltés jut a világból nekünk.
Van aki már unja, de nekem dukál:
Sok autó nincs csak egy pár
Annál több a növény, a madár és a nyár.
Tiszafüreden bespájzolunk
Hisz már tegnaptól Jász-Nagykun-Szolnok megyében vagyunk.
Vásárcsarnokban pólót is mosok
Abádszalókon rólam is lejönnek a koszok.
Szabad strandot megkeressük
Fürödni de nagy a kedvünk.
Tűző napon nem itt eszünk,
Mint kiderült nem jól tesszük.
Józsi nagy szendóval a hasában
Diktál iramot a pusztában.
Többen hátul zúgolódnak,
Ebéd helyett morgolódnak.
A hídon átmegyünk a piroson
Kerekezünk éhesen és tiloson.
Egyszer mégiscsak megállunk
70 km-en már túl járunk.
Volt ott egy nagy rét, hol ember nem sok jár
Vizes fűből jöttünkre felröppen egy nagy madár.
Békák ijedten kezdenek a vízbe ugrani
És Józsi egy piócának is be akar mutatni.
Erről a részről nekem fénykép kell
Hangulata ne nyomtalanul múljon el.
Vörösbab konzervvel és a tájjal betelve
Indulunk a Sajszögi szivattyú-telepre.
Iván megáll tavirózsát fényképezni
De elég nekik soknapos szakállát észrevenni
Ijedten víz alá dugják a fejüket menedéket lelni.
Hogyha nem hiszed e mesémet
Kérd meg Ivánt mutasson róluk egy fényképet.
Kőtelek után Dobai szivattyútelepen újra áll a sátor
Hogy jó helyen járunk látjuk a szúnyogok hadából.


11. nap: 07 .20. Kedd Dobapuszta-Lakitelek

Van ma egy kellemes kötelezettségünk
Abonyban Anikóéknál ebédre van jelenésünk.
Szolnokon is van Julius Meinl,
Színház és szerelkezünk a MOL benzinkútnál.
A 4-es úton nagy és testközeli a forgalom
Ez utat bicikliseknek csak jó ebéd reményében ajánlom.
Gyümölcsleves, marhapörkölt, gomba és pacal
Almás pite, ízes bukta, mákos-kalács, üdítővel van tele az asztal.
Komoly annak a veszélye
Beszorulunk ülés és kormány közébe.
Anikó, Tamás velünk tovább nem jön
Abony határában tőlünk elköszön.
Ismét nyolcan vagyunk s mi még a leltárhoz tartozik:
Józsi talál egy baseball sapkát és Iván padovanis kesztyüje elmaradozik.
Jászkarajenőn templomlátogatás oltárán a kútnál feláldoztatik.
Tiszakécskén a strandot keressük
Időbe telik, míg a koszos folyót megleljük.
A többiek nézik, míg mi iszunk Józsival és Ivánnal
Nem cserélnék ezzel a szereposztással.
Lakitelek előtt egy barackosban sátorozva
Senki sem főz vacsorát, ezen cseppet sem csodálkozva.


12.nap: 07.21. Szerda Lakitelek-Kömpöc

Miután a barackosból kihámoztuk magunkat
Barack után kakaóval öblögetjük Lakitelken torkunkat.
Itt már szúnyog sem volt olyan sok
Csak egy béka mit Józsi reggel a sátrából kidobott.
Csongrádig nagy a hajtás
Hátszél segít és néhány traktor mit Józsi hajhász.
Kis kitérőt teszünk a Körös-torokig
Francia a német-juhász mi nekem mutatja fogait.
Ópusztaszerig halad ki hogy tud
Kinek traktor, kinek egy tehén feneke jut.
Körkép, tiszai árvíz bemutató és jurtákban kiállítás
Van itt mamutfenyő-szelet, óriás
6m átmérő és 1797 éves, évgyűrűk után nem vitás.
Belépőben benne van még egy hajmosás.
Balázsék tekéznek
Míg én Józsival egy olvasókört tudatlanul kocsmának nézek.
Kisteleken vizet tankoltunk és mákos pitét faltunk
Nem tudtuk még, hogy egy tanyán Kömpöc után alszunk.

113.-14.nap: 07.22.-23 Csütörtök. Péntek Kömpöc-Kalocsa-Pécs



Kiskunmajsán a templomnak az van a falán
Hogy ,kiskunmajsaiak lesznek míg ember lesz a talpán.
Bibliai szöveget magukra alkalmaztak
Itt a parkban esszük, mit vettünk kaját.
Soltvadkertig hegyre nem tekerünk
Hogy ez milyen érzés már elfeledtük.
Ezzel nem mondok sok újat
Követjük tovább is a síksági utat.
Vadkerti tóban fürdik egy nagyot ki a belépőt kifizette
Józsi többet van a víz alatt mint felette.
Kajálni azért ő is felbukkan, s ez így van jól
Sört nem tud inni, ha a tóban lubickol.
Zivatar felhőket egyelőre elhagyjuk,
De tudjuk hogy lesz még hozzánk pár szavuk.
Kiskőrösig meg sem állunk
Petőfi szülőházát megcsodáljuk.
Nekem tetszett ez idézet:
"Testi szemeimet behunyom s lelkem szemeivel nézek
S előttem lebegnek szépen, gyönyőrűn az alföldi vidékek."
Kalocsa előtt kevéssel horgásztónál várunk
Gazda a tóban horgászik míg mi kajálunk.
Azt hiszem még nem drukkoltak neki ilyen sokan egyszerre
Hogy a kukacfürdetést befejezze
És a horgászástól elmenjen kedve.
Kijön és megengedi, hogy ottan háljunk
Nem tudjuk még hogy utolsó alkalommal húzzuk fel a sátrunk.
Mert este a szél feltámad és nem csak tüzünk szítja
Nehéz, sötét fellegeknek is útját igazítja.
Egész éjjel esik, s többen is beázunk
Miki, Manó, én meg félig a sátorban vizet konstatálunk.
Két Balázs már este elindultak
Ivánnak rekordján igen felbuzdultak.
Hazaérnek másnap reggelre
Bátaszéki vonatot segítségül véve.
Manó, Sanyi reggel korán útnak indulnak,
Mi meg csak utánuk vágunk neki az útnak.
Nem vagyunk oly letörtek mint e versből kigondolni
Az eső elállt s míg Józsit látod képtelenség szomorkodni.
Kalocsán megnézzük hol volt Józsi baka
Gerjeni komppal kelünk át a Dunán, hogy menjünk haza.
Fadd, Tolna, ez már Tolna megye
Szekszárdon még két paradicsomot veszek
Hogy Szálkán a Horog-csárdánál legyen mit a sajthoz egyek.
Bátaszék után érünk ki a hatosra,
Hidasnál kerülünk csak kis ideig le róla.
Pécsvárad előtt Miki is elbúcsúzik,
Addig míg csomagja végképp le nem csúszik.
Elkísérjük Ivánt a hegy aljáig,
Mi meg Józsival húzunk hazáig.


Összefoglaló
Letekertünk 1200 kilométert
Megettünk több kiló konzervételt.
Átszeltünk 11 megyét :
(Pest, Nógrád, Heves, BAZ, Hajdú-Bihar, Szabolcs -Szatmár -Bereg Jász -Nagykun -Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun, Tolna, Baranya)
Megmásztuk Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Zemplén hegyét
Elértük az ország Iegészakibb pontját
S Szlovákiába is tettünk egy kis portyát.
13 éjjelt aludtunk sátorban, vadon
14-ből 7 napon maradtunk szárazon.
Csak egyszer találtuk meg a melegvizes csapot
S 4-szer kis csapatunk tábortüzet rakott.
Agyoncsaptunk több száz szúnyogot,
Józsi több kiló pólót kimosott
Magasan vezetve veri az igénytelen mezőnyt
Senki sem tudta behozni az előnyt.
Tekertünk mindenféle úton
2, 3, 4, 6-os főúton, mellékutakon, kerékpárúton,
Volt hol csak nyomokban volt aszfalt
S volt hol a sár, s bozót marasztalt.
Józsi két küllője bánta hogy nehéz a táska,
A defekteknek nem volt egyenletes az elosztása
Volt nap, mikor 4 gumin észleltünk lyukasságot,
Máskor csak Miki csomagigazítása jelentette az állandóságot.
A két Balázs röhögése adta meg az alapzajt
S csak egyszer ültük körül -Anikóéknál --az asztalt.
Sok poént elsütöttünk,
Ennyi élmény mi van mögöttünk.
Ha fentieknek utána akarsz járni
Gyere el velünk jövőre világot látni.


Orbán Jutka
Archív fotók: Keményfi Balázs

1999.06.18-20. A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony 10 vára

Útvonal:
Keszthely-Rezi-Rezi vár- Zalaszántó-Sztupa-Tátika vár-Sümeg-Veszprémgalsa-Somló-Oroszi-Devecser-Kolontár-Ajka-Úrkút-Kab hegy-Nagyvázsony-Csicsói k.h.-Viganpeterd-Hegyesd-Csobánc-B.tördemic-Szigliget-B.ederics KP 166km út 83p 1105m szint 11p. 51km terep 51p 648m szint 13p GY 8km 12p 315m szint 6p vándortúra 3 nap 6p mozgótábor (2éj) 16p





…. egész héten esett az eső, csúnya idő volt. Többen gondolkodóba estek, hogy vállalják-e a túra viszontagságait. Június 18-án pénteken reggel az eső csak szemerkélt, így a bátrabbja nem habozott. A pécsi vasútállomás csarnokában jött össze a csapat: Bodor Attila, Eperjesi Józsi, Kasza Ernő, Keményfi Balázs, Kétyi Zoli, Lévai Gábor (Manó), Lipcsik Zoltán, Orbán Jutka, Szabó Peti, Temesi Peti.


Józsi előre gondoskodott rólunk. Lefoglaltatott számunkra egy egész kerékpárszállítós vagont. Kényelmesen elfoglaltuk a helyünket. Mindenki lelkes volt, és kíváncsi. Előkerültek a térképek, pecsételőfüzetek, otthonról hozott finomságok. Utazásunk vidáman telt, de kint egyre csak esett. Mikor a Balaton partjára (Fonyódra) ért a vonat, egyszer csak kisütött a nap. Ez kellett nekünk. Útközben gyönyörködtünk a Balaton-partban.


Keszthelyi indulás
A vonat begurult Keszthelyre. Már jól begyakorlott módon pakoltunk le a vonatról. Volt aki a csomagokat adogatta le, volt aki a bringákat pakolta. Egy-kettőre mehetett tovább a vonat. Már csak a fölcuccolás volt vissza. Végigtekertünk Keszthely főutcáján, majd a Festetics-kastély mellett és bevetettük magunkat a Keszthelyi-hegységbe.


Rezi vár
Rezi községben letértünk a műútról. Itt bőven volt nyoma az esőnek, ugyanis Balázs elsüllyedt a fölpakolt bringájával a sárban. Ennek ellenére leküzdöttük a hegyet, bevettük a várat. A vár ma már csak romokban áll. Fölmásztunk a várfal mellé épített fa állványra, ahonnan gyönyörködhettünk a kilátásban. Közben Kétyi Zoli az első defektjét szerelte. Nézelődés közben megebédeltünk a hozott szendvicsekből. Jutka lenézett a várból és javaslatára máris az útvonal változtatásán gondolkodtunk. Ugyanis meglátta a szemközti hegyen a zöld erdőből hófehéren világító Sztupa-t.


Sztupa
Nem volt nagy kitérő, megérte elmenni oda. A Sztupa-t néhány éve építették, a Dél-koreai szerzetesek állták a költségeket (40 millió Forint) és a Dalai Láma avatta fel ünnepélyes keretek között, mikor itt járt. Az építmény kb. 30m magas, benne egy 25m magas életfa van, ami a világbékét hirdeti, valamint a buddhisták szent könyve. Kívülről pedig egy életnagyságú Buddha szobor látható. Az építmény mellett a bazáros keleti füstölőket, csörgőket és egyéb csecsebecséket árult. Kétyi Zoli vett is egy füstölőt, amivel rendszeresen az orrunk alá illatosított. Jó is volt időnként, mert kiömlött a táskájába a spirituszfőzőjéből a nafta. Nagyon erős szagot árasztott magából.


Tátika vár (410m)
Egy kis országút után ismét bevetettük magunkat az erdőbe. Ezúttal a Tátika-vár volt a cél. Mivel az előző várnál megszenvedtünk a fölpakolt bringák hegyre való feljuttatásával, úgy döntöttünk, hogy nem visszük föl őket a várhoz, hanem fákhoz kötöztük. A várból szép kilátás nyílt. Innen láttuk a sümegi várat is. Visszamentünk a bringákhoz, és országúton haladva folytattuk utunkat Sümeg felé. Mivel már eléggé szaladt az idő, és az éjszakát a Somló hegyen kívántuk tölteni, úgy döntöttünk, hogy a sümegi várat (Indián barátunkhoz hasonlóan -őt csak az erdélyi túrázók ismerik-) csak kívülről nézzük meg. Továbbtekertünk. Útközben találtunk egy cseresznyefát amiről jót lakmároztunk. Nekivetettük magunkat az utolsó szakasznak, ami nem volt könnyű, mivel kezdettől fogva erős szembeszélben haladtunk.


Somló vára a hegy tövéből (431m)
A meglepetés a végére maradt. A hegy nagyobb volt mint gondoltuk. Nyolc óra felé járt már az idő, mikor meg kellett birkóznunk a meredek hegyoldallal, és a nehéz bringákat olykor lépcsőn is föl kellett vonszolnunk. A csapat eléggé kitikkadt. Józsi szőlőcukor osztogatással próbált még egy kis lelket önteni belénk a nehéz pillanatokban.


Somló vára közelről
Fölértünk! Szürkült, mikor megnéztük a várat. Ezután kezdődött csak a táborhely keresés. Az erdőben találtunk egy falatnyi füves területet, ahol fölvertük a 9 ! sátrat. Úri dolgunk volt, mivel majdnem mindenkinek külön sátor jutott. Besötétedett, mire elővettük a vacsorát. Ezután senkit sem kellett ringatni. A szép nap után mindenki szépet álmodott.


Kilátás a Somló tetejéről a Badacsonyra és a Szent György-hegyre
Szombat reggel táborbontás után áttekertünk a hegy másik csúcsára, a kilátóhoz, melyről gyönyörű panoráma fogadott minket. Láthattuk innen még a Balatont is.


Devecser, várkastély udvara
Legurultunk a meredek hegyoldalon, közben egy újabb cseresznyefát támadtunk meg. Ez olyan érett, és olyan fekete volt, hogy már jobb nem is lehetett volna. Devecserbe értünk, ahol meglátogattuk a várkastélyt. Kivételesen nem kellett felfelé másznunk, mivel a kastély sík terepen, a községben volt. Józsi terve az volt, hogy Nagyvázsonyban ebédeljünk. A terv meghiúsult, mivel Manó szemébe berepült egy nagy bogár és begyulladt a szeme. Ajkán a gyógyszertárban vett egy szemkenőcsöt, és ezzel kísérletezett. Közben míg vártuk a javulást megebédeltünk, mert szegény nem tudta kinyitni a szemét. Csukott szemmel pedig még ő sem tud biciklizni. Még jó, hogy ő is fényképezett a túrán, mert majd otthon a képek előhívása után láthatja, hogy hol jártunk (kac-kac…).


Kab-hegy adótorony (599m)
A Kab-hegy meghódítása következett. A csúcsa elég magasan van a tengerszint fölött, de nem volt nehéz megmászni, mert Ajkától kezdve a műút folyamatosan emelkedett. A turistaút viszont nagyon technikás pályának bizonyult, amin át kellett vergődnünk, de nagyon élvezetes volt. Ez volt a bemelegítés a Kab-hegy utáni szakaszra. A hegyen Kétyi Zoli már az n+1-edik defektjét szerelte. A hegytetőről a kilátásban gyönyörködtünk, és megkerestük szabad szemmel a nagyvázsonyi várat.


A túravezető "munka" közben
Józsi pedig időről időre elővette a térképet, hol megnyugtatta magát, -és minket- hogy jó felé járunk, hol pedig "rövidítő utakon" törte a fejét. Volt is időnként eredménye. A Kab-hegyről egy nagyon izgalmas úton jöttünk le. A fűvel benőtt turistaúton hömpölygő vízben gurultunk, végig a fékbe kapaszkodva. Nagyon izgi volt.


Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Késő délután lett mire Nagyvázsonyba értünk. Úgy döntöttünk, hogy a Nagyvázsonyból kitérővel elérhető Zádor-várat majd egy másik túra alkalmával nézzük meg, mert még ma tovább kellett haladnunk. A csapat mikor továbbindult a nagyvázsonyi Kinizsi vártól, a két Zoli még ottmaradt, és nem látták, hogy merre mentünk tovább. Mikor észrevettük, hogy nincsenek velünk, Józsi visszament a várhoz, de már elindultak onnan valamerre. Nagy gond nem volt, mivel nem elveszett fickók, és volt mindenük. Továbbmentünk a tervezett táborhely felé, melyet Jutka javasolt. Ez egy ifjúsági táborhely volt a vigántpetendi erdőben, a Csicsói Kulcsosház mellett.


A csapat útközben
Felvertük a sátrakat. Közben, a két Zoli ránk talált. Mindannyian megörültünk, főleg ők. Este főzés és vacsora, valamint meleg zuhany! után tábortüzet gyújtottunk. A tűz mellett dumcsiztunk és énekeltünk mindent, ami eszünkbe jutott. Majd a társaságot elnyomta az álom. Reggel összepakoltuk a batyunkat. Éppen indulni akartunk, mikor Kétyi Zoli újabb defektszerelésbe kezdett. Miután levegőt varázsolt a kerekébe kellemes erdei murvás úton gurult a csapat.


Hegyesd, várhegy (281m)
Gyönyörű úton, az Eger-víz völgyében vízimalmok mellett vezetett az utunk enyhén lejtve Hegyesd felé. A várhegy nagyon hegyes volt. A várat időkímélés miatt csak alulról néztük meg.


A Csobánc (375m) és a Szent György-hegy (415m) Hegyesdről nézve
A Csobáncot viszont megmásztuk. A hegy lábánál a fűbe fektetve lekötöztük a bringákat és gyalogosan megmásztuk a vulkánt. A hegy tetején a gyalogút a kráteren keresztül vezett. Gyönyörű volt a panoráma.


Csobánc vára
A Csobánc várának egy szeglete egész jól épségben megmaradt.


Gulács (393m) és a Badacsony (437m) a Csobáncról
Az egész Balaton-felvidék látható volt.


A szigligeti vár (242m)
Már csak Szigliget volt vissza. Mivel az idő nagyon előrehaladt, és nagyon melegünk volt, elég koszosak voltunk az elmúlt napoktól és a várba belépőt kellett fizetni, bár fölmentünk a várhoz, de nem mentünk be. A várhegyről legurultunk a strandra, ahol megmártóztunk a nem túl meleg Balatonban. 140,-Ft volt a strandbelépő. Hülyéskedtünk, hogy a jegy árát úgy állapítják meg, hogy a víz hőfokát beszorozzák 10-zel. Majdnem így volt, mert a víz a kiírás szerint 18 fokos volt. A strandon megebédeltünk, majd elindultunk a végállomáshoz Balatonedericsre, ahonnan a 16.31-kor induló vonattal utaztunk Pécsre.

Zárás
Útközben felelevenítettük az élményeket, és már a következő túrákról gondolkodtunk. Pécsre érve lepakoltunk a vonatról. Örömmel találkoztunk a hozzátartozókkal akik kijöttek értünk. Kétyi Zoli pedig kénytelen volt belátni, hogy megvan a hatodik defektje. Nem szedte szét már a kereket. Inkább vállalta a sűrű pumpálást hazáig.
Itthon pedig másnap ismét eleredt az eső és viharos szél támadt. Hálásak lehetünk a szép időért, ami kitartott addig, amíg kellett.
A túra során 166km-t kerekeztünk műúton, 51km-t terepen, 8km-t gyalogoltunk. Műúton 1105m, terepen 648m szintkülönbséget tettünk meg kerékpáron, gyalog 315m-t mentünk szintben fölfelé.

Képek itt
Fotó: Keményfi Balázs (archív)
Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Keményfi Balázs


Ugyanez a túra Jutka szemszögéből:

200 km, 6 vár tisztán
-3 alulról, 1 elmarad idő hián-
2 defekt/nap, 4 esés
- ebből csak egy az elsőkerék-görbülés-
1 rózsabogár/szem, 2 csepp eső
18 fokos Szigligeten a Balaton-tekenő,
n hülyeség repked a levegőben
-állandó Föld IQ mellett, de a népesség száma növekvőben-
Ezek a túra paraméterek Balaton-felvidéken
Mikor 10 ember elindult 2 keréken.

Miután Kétyi Zoli Keszthely sétálóutcáján vett sátorcövekeket
Indulhat széllel szembe a menet.
Terep: összességében elmondható
Ahol a sár legnagyobb volt, Balázs előrement, volt olyan jó.
Rezi vár felé, ha Balázst figyeled
Hol félméteres a sár, elkerülheted.
Zalaszántóról irány a Sztupa
Hogy mi minden vár még ránk csak Buddha tudja.
Hogy Tátikára feljutunk még az ember megérti,
De Temesi Peti bringáját ki lopta el, ezt ki véli?
Sümeg: ezennel ünnepélyesen megfogadom:
Ha nyugdíjas leszek, én e várat meglátogatom.
Most jól érzem magam így is, hogy körbejárjuk,
Alulról tátjuk csak a szájunk.
Csabrendek honfoglaláskori név, innen ered ő
A falun átrobogva Józsi ezt az elméletét adja elő
Csab meg Rendek, Uram
-Kiált utána egy borízű hang.
Eképpen megvilágosodva,
Cseresznye után ágaskodva,
Térünk el Szentimrefalva irányába.
Már csak Apácatornán kell magunkat átküzdeni,
Ha a nyolcas út forgalmát akarjuk élvezni.
Bevallom ez nem ment zökkenőmentesen
Kilukadt a táskám és lejött a máz a térdemen.
Csak hogy tisztán láss, Józsi ment mellettem.
Ő volt az erősebb így maradt két kereken.
Somló vára mellett az erdőben
Lámpaoltáskor vagyunk letelepedőben.
Reméljük ma jó lesz mindenki alvója
Nem szólal meg Ernő riasztója.

2. nap
Annak örömére, hogy a vár ránk nem omlott
Megnézzük alulról a somlói kilátó tornyot.
Józsi hajnalban nem akart a sátorban egy helyben forgolódni
Inkább ide jött a nagy kutyával kezet fogni.
Szent Lázár rend tere előtt
Cseresznyét eszünk meggyel délelőtt.
Dobán telefonálni kell meg szerelni,
Csak a belső lukadt ki, nem a felni.
Devecserben könnyű a dolgunk
Nincs terep és nincsen hegy
Csak a várkapun kell magadat bepréseld.
Csomagtartód nincs és hátizsákodnak csak egy a pántja,
Előadja Attila, egy pók és néhány spárga.
Ajka: gyógyszertára attól menő
Van itt minden: szesz, pezsgőtabletta és szemre kenő.
Mert háromnapos esőben bizakodtunk
Szemüveg helyett is esőköpenyt hoztunk.
Itt vett Manó fél szemére kenőcsöt
Ajkai parkolóban fogyasztottuk el a löncsöt.
Békés polgár kívánt jó étvágyat
Miközben járdaszélen ülve etted a kenőmájat.
Felvettem az elguruló fürdőszobámat.
Manó itt változtat nevet
Egy szemmel leragasztva már csak Monó lehet.
Úrkúton Józsi azt hitte csak akkor érvényes a pecsét
Ha mellé egy pohár sörnek is megissza a levét.
Kabhegy a változatnak is a változatja
Hogy milyen 600 m-en az ember itt megtudhatja.
S ha terepen mész le Nagyvázsonyba
Biciklitisztítás legyen a hegy gondja.
Először jól összeken
De utána, míg átkelsz a vizeken
Fű letörli, majd apró fehér kő
Mire a faluba leérsz a kerék tiszta lőn.
Azt hittem már semmi engem meg nem lep
Hogy evezőt nem hoztam már bánom, olyan a terep.
Aztán Józsi lábvizébe megferedve
Kinek nem megy el ettől az életkedve?
Mert hol ősi erő a vizet felszínre hozza
Koszos lábát ő ottan mossa.
Csicsói kulcsosház mögött van a csapat szállása.
Lipcsik Zolinak kellene szólni, ez még nem a Himalája.
Itt van mindenféle program míg az álom el nem űz
Melegvizes tusolás, éjjeli bortúra Monoszlóra meg tábortűz.

3.nap
Már megint kilencig molyolunk, a szennyest keresve
Pedig hajnalban már a napkeltét leste.
Vigánpetend, Kapolcs, Hegyesd -alulról szép a vár
E hatást közelről minek rontanád?
Csobánc -Itt sem kopik a lánc
9 bicikli mit a fűben megtalálsz.
Aztán már sietünk a Balatonba
Szigligeti strand koszos turistát jól megmossa.
Várj még nincs vége a mesének
A vonatról leszállva defektje van Zoli első kerekének.

Orbán Jutka

1999.04.10. Kisvaszar felé

Útvonal: Pécs-Bogád-Vasas-Komló-Kisvaszar-Vásárosdombó-Sásd-Bodolyabér-Magyarhertelend-Orfű-Pécs 116km út 58p 1100m szint 11p.


Év századik napja a mai,
Uborkát vetni már nem korai.
(Túrára már nem jöttem hiába
Hogy ma vetik nem tanultam az iskolába,
Józsitól jutottam ilyen infók birtokába.)

Negyed tízkor már nem várunk tovább,
Induljunk, vár már ránk Bogád.
Pedig még nem tudjuk mi a hiányunk:
Láthatáron feltűnik Csongor barátunk.
Kik jól ismerjük gyanút fogunk:
Lesz több kiló szórólapunk.

Pontos helyet nem írok, ma többször megtörténik:
*-nál megvárjuk Sanyi feleségit.
Nyugi, Ildinek megvan még mind a két kereke,
S ha jól megnézed: a tükör sem esett le.
Csak éppen denevérekre lett hitelesítve.

Vasas, aztán Petőfi-akna és a holdbéli táj:
Ilyen sivár ez vagy csak sokat ittál?
Még azt hihetnéd, hogy rosszat álmodtál
Ha hegyen felfele nem oly nagyon szuszognál.

Komlóra beérve Józsi előremegy fújni,
Ott maradunk egy őrült elől félreugrani.
S mint már mondtam, hogy jöjjön a Sanyi.
Míg a MOL-nál Józsi fújja a gumit
Majdnem nekem kellett cserélnem bugyit.
Az a lényeg, hogy sikerült a csel,
Ha az ajtót kinyitja, csak akkor csap el.
Most már tudja hol szúrta el.

-Irány tovább Kisvaszarra fel.

S mi tetszett nekem a túrán Iegjobban,
Rövid Ieszek, a fénypont Vásárosdombón van.
Józsi hiába magyarázta a kutyának kilétét,
Az eb megharapta kabátja ujjának a végét.
Pech, hogy a keze is benne volt
Ezért lett rajta a lila-piros folt.
Pedig mondtuk, vegye le bukóját,
Kutya azt hiszi Marsról szállt ide át,
S nem ismeri fel benne a ház előző lakóját.
Túlesve e látványos protokollon, nyert bebocsátást
Pedig még néztük volna az előadást.

Sásd, majd a kötelező rövidítés:
Földút helyett szántás és vetés.
Bodolyabér, M.hertelend, fotó, csiii…
Orfü, s mire Remete-rétre telérünk sok kocsi.
Mire hazaérek már nincs hiányérzetem,
Megvan a száz kilométer kereken.

Orbán Jutka

Túravezető: Keményfi Balázs

1999.02.06. Dél-Baranya - Horvátország

Útvonal:
Pécs-Pellérd-Görcsöny-Drávaszabolcs-Donji Miholjac-Rakitovica-Donji Miholjac-Drávaszabolcs-Harkány-Siklós-Vokány-Újpetre-Kozármisleny-Pécs 118km út 59p 500m szint 5p téli túra 3p


Bringatúra februárban, miért ne?
Nem kell hozzá
Csak néhány fok és hátulról egy kis szelecske.
Manó szerint még a sapka sem a túra kelléke.

Emberfia még előtte egy jó ebédet megeszik,
Nyugi, a Józsi lámpája egy traktoréval vetekszik.
Horvátország miért a cél, ki tudja?
Józsi oda akar menni, hova orrát biciklin még nem dugta.
Mire emlékezem Görcsönyben?
Manó, Józsi tavaly nyáron 2x100-on pont itt voltak őrségben.
Ócsárd: kocsmáját belülről is ismerem
Nyáron zápor alatt jó villámvédelem.
Tenkes hegy ott van balra előttünk,
Ezt a helyet uralja, pedig sokat tekerünk.
Nagy szürke felhő van felettünk,
Láttam már őt, jól ismerem,
És megnézem, megvan-e a köpenyem.
(Férfiasan bevallom ez nem is az enyém,
A gyanútlan E. Balázsé e vízhatlan költemény.)
Mi szél hozta erre, milyen a világ fent
A sok esőcsepp tudna erről mesélni,
De csak hogy vizes leszek: ennyit tudok megértni.
A horvát kocsisort megelőzzük
Mert a várást mellőzzük.
A határon megnézik mi vagyunk a maffia?
Ez út lesz hát útlevelem hattyúdala.
Határőr kérdi Manótól sapkád nincs?
Hivatalos beszéd közt az emberi drága kincs.
Első falu neve olyan, melyre rímt nem keresek,
Magyar vers kiveti magából ezt, hogy Donji Miholjec.
Innen már látszik szomszéd falu templomának a tornya
Vesztünkre, mert Józsi vállát e látvány nagyon nyomja.
Odamegyünk és megnézzük mi más mint nálunk?
De kóbor kutyán és tyúkokon kívül mást nemigen látunk.
Rakatovicának hívják az éttermet hol zabálunk.
Mi a különbség még?
A Pécsi TV-torony magassága, itt mm a mértékegység.
Innen már csak közeledünk
Azt is tudjuk merre megyünk,
Nem ott megyünk haza ahol jöttünk,
Siklós, Vokány, Petre marad el mögöttünk.
Józsi kínál csokival, kiverem a kezéből, ez a hála,
Őt ez nem zavarja, így is felzabálja.
A pedált még taposhatjuk, csillagokat számolhatjuk.
Túra végeredménye, mit egy rendőr is megértne,
Pálcika, hattyú és karika, ennyi volt a penzum ma.

Orbán Jutka


Túravezető: Eperjesi József

1999. január 22-24. Farsang a Bakonyban

(Szállás a porva-cseszneki vasútállomáson)


Útvonal:
Bakony: Porva Csesznek-Kőris hegy-Halomsírmező-Porva Cs. -Károlyháza-Zörög hegy-Zsidó rét-Vinye-Porva Cs. - Cseszneki vár-Kő árok -Ördög árok-Gézaháza-Vadas árok-Porva Cs. 64km 96p 1400m szint 28p téli túra 3x3p csillagtúra 3x1p

1. nap

Elindulunk végre a messzi Bakonyba

Idén még nem voltunk ekkora vadonban.
Beülünk mindheten a győri gyors vagonba
80 l hátizsák s nyolc kicsi szatyorka.
Röpke kilencszer félóra zakatol
Arányosan ennyi térdhajlítás az adagom.
T. Péter eközben mit hall a vonaton?
Mecsek és Zengő, Mátra és Kékes
...Nem egyazon fogalom.
Aztán még témánk a fizika
Nobil díjunkat E.József megkapja.
Marsnak van holdja, nincs holdja -mi a való?
E témában felszólal szakértőnk -Manó.
Hol kötünk ki ha a Föld megáll?
Hol máshol - Ukrajnában - mondja az Iván.


Átvágva magunkat erdőn is nádason
Utóbbiról kérdezd Ivánt, ott ő volt elöl a csapaton.
Hol vagyunk gyerekek, Porván vagy városon?
Porva-Szépalma úton forgalom nem zavar

Hosszú az út és nagy a hangzavar."
Nyugi, csak a hörcsögért jöttem "
És más efféle röhej…


Állj, ez itt a megvilágosodás helye:
Célunk nem a hotel, hanem a hegy teteje!
Milyen a jelzés: zöld, piros, fekete?
Megdöbbensz, egyik sem: egyszerű jelzetlen.
Kereszt helyett kék csík föl is
Húzzunk bele: ez már a Köris.
Aztán rövid temetőlátogatás következik
Miközben Iván Kisszépalmán töltekezik.
Visszatérünk újra a Porva-Szépalma földútra
"Ha nem térünk le erről,
nem kell megmásznunk azt a nagy hegyet"
így Józsi okulva.
Támad a kólika, ezt kell csak megúszni
Ha a lóhoz nem nyúlsz, nem így fogsz kimúlni.
Említésre méltó még Mártinak nadrágja
Ha egyszer használta, kézben most tarthatja.


Amire számítunk bekövetkezik:
Porva után ránksötétedik.
Péter még esik egyet a jégen, ó jaj
Aztán jöhet a meleg és a forralt.



2. nap

E nap a Zörög-hegy a világ teteje
Oda lesz a menet, túránknak veleje.
Millió tüske világít fehéren
(A természet ezt tudja),
Most már én megértem.
Ezrek adják az erdőnek kabátját,
Néhány száz leli csak nyakamban halálát.
Ezeknek szépségét nem csodálom nagyon
Hogy lehetsz Józsi ekkora nagy majom?


Rómer Flóris kilátó romjainál állunk
500 m-re sem ér fel az állunk.
Iván szaloncukorától új erőre kapunk
De tornyot, úgy döntünk, ma már mi sem rakunk.


Hol vagyunk gyerekek, elő a térképet
Nyugi mi megvagyunk:
A jel él csak külön zöld életet.
Toldi Miklós fejét nagy búsan vakarná:
Gém helyett csaptelep a vizet hogy adná?


Piros jel, Cuha-völgy ez lesz most az irány
Tizennégy lábunkból egy vizes az arány.
Siker ez javából -száraz lábam mondja
De Manó ezt másképpen gondolja.


Itt ér véget utunk, ennyi volt barátunk
Klubgyűlés ürügyén jó nagyot zabálunk.


3. nap

Alig keltünk fel, már a földet mossuk,
Ittunk volna teát
Ha a Iábas forró fülét meg nem fogjuk.
Józsi a ronggyal itatja a teát
Vizet iszunk tehát?
Nézhetnénk szomorún a lábasnak aljára
Ha nem segítne Mártinak mislenyi teája.


Csesznek vára ma a cél,
Márti lába nem acél.
Balázs azért velünk jöhet,
Ne lépj bele, bagolyköpet.
Sárga jel megy előttünk,
Ezt kell nekünk követnünk.
Barlangban még nem voltunk,
Kőmosóban pótoljuk.
Kiscsapatunk mind beprésül
Iván bírja röhej nélkül.


A vár
Régi idők tanúja
Száz forintunk lenyúlja.
Látszana Pannonnak a Halma,
Ha nem volna a köd uralma.


Ördögárok
Elmarad a bokaficam.
Habár nem csak vizet ittam.
Így is szép a szoros, nem vitás,
Ajánlom, jöjjön el ide más.


Most már hosszabb sorot írok:
Ma Iejön rólunk mind a piszok.
Vigyük haza a maradék kaját,
Felejtsük el egymás lábszagát.
Horkolásod mára emlék
Alvó ember melletted sohasem lehetnék.


Ily hosszasan találkozunk,
Ha júniusig várakozunk.


Orbán Jutka

1995. Erdély: Móc ház

...Bár nem értjük egymás szavát, kedves mosollyal invitál be a román házaspár az Aranyos-hágón álló egyik házba. Nem jártam még lakásban, mely célszerű puritánságban felülmúlta volna ezt. Deszkából álló, kb. négyzet alaprajzú, alacsony ház. Az ajtón fejlehajtva lépünk be, s aztán három lépcső vezet le az egyetlen helyiség süllyesztett föld-padlójára. A szoba tágasnak tűnik, bár nem lehet több 14-15 négyzetméternél. A berendezés: egy ágy, kis asztal, hokedli, egy sparhet, (a füstcső a falon kidugva), a fal mellett polc, rajta néhány edény, a deszkafalban szegek a ruháknak. Az egyszerű szegényes belső mégsem tűnik cigányosnak. Rend van és tisztaság. Nyilvánvalóan nyáron lakják csak ezt a házat, amikor feljönnek a havasi legelőkre a tehenekkel. Télre – gondolom – a völgy valamelyik falujában húzzák meg magukat, talán ennél valamivel nagyobb kényelemben. A „nyári lak” egyszerű célirányossága mégis megfog. De nem csak engem. Gábor barátunk a túra előtt nem sokkal fejezte be családi házát Újhegyen. A móc ház láttán kifakadt: - „Hülye vagyok én? 14 millióért építettem házat, amikor így is lehet lakni?”

Iván bá

1995.07.15.-08.05. Három hét és 1500km Erdélyben

Feljegyzések az archív túranaplómból (utolsó diák nyaram):

Induló csapat: Arató Csongor, Eperjesi Balázs, Eperjesi József, Györgyi Gyula, Indián azaz Hőgye László, Jávorka Barbara, Keményfi Balázs, Marczi Gábor, Dr. Novotny Iván, Vörös Benedek


1995.07.15. szombat
Indulás reggel 5.00-kor a pécsi vasútállomásról. Az induláshoz kijött Veres Attila is, bár nem jött tovább velünk. Felpakoltunk a vonatra. 3 bicikli a hátsó peronra, ezen kívül még két kupét foglaltunk le. Az ülések szerencsére felhajthatók voltak, így 1 kupéba befért állítva a többi bicikli (1. kép). Útközben egy hölgy a biciklikkel eltorlaszolt ajtónál szeretett volna felszállni a vonatra. Megoldotta a problémát: felemelte a szoknyáját, és átlépte a bringákat.
8.00 körül értünk Budapestre a Délibe, és átkerekeztünk az Erzsébet-hídon a Keletibe. A vonatunk innen 10.30-kor indult Gyulára. Ez már csak román kocsikból állt, itt már látszott a nagy színvonalbeli különbség. Indulás előtt még gyorsan vettünk egy kis kaját. A vonaton útközben kényelmesen megebédeltünk. Vonattal Békéscsabáig utaztunk (2. kép).
Gyulánál léptük át a határt. A magyar oldalon több km. hosszú kamionsor állt. A vámosok csak megnézték az útleveleinket, nem sokat vacakoltak. A román oldalon csak egy pecsétet kaptunk, és a vámos megjegyezte, hogy jó a napszemüvegem. (Lehet, hogy arra utalt, hogy talán le kellett volna vennem útlevél vizsgálat közben?) Itt a határon már nagy volt a "rendetlenség". Libák futkostak a vámosok között. Rosszabb volt, mint a pécsi románpiac. Az utak nagyon rosszak, végig zötyögősek. Eperjesi Józsi a határátlépést követően Arad felé vette az irányt, mert csak elkísért minket. (Józsi ebben ez évben csatlakozott a csapatba, és nem készült még szabadsággal.)
Marczi Gábor és Hőgye László (Indián) az egyik pihenő után elindultak előre, hogy majd úgyis utolérjük őket. De nekem Kisjenőben (nem sokkal a határ után) eltörött a használtan vett bringám kormánystucnija a hegesztésnél. Legalább 1,5 órán át hegesztő embert kerestünk. Végül egy magyar meghegesztette. Hát ez nem volt semmi: az áldott kezű ember mint a hegesztési művelet közben mondta, cukorbeteg volt, és nem jól látott. Nekem adta a pajzsot, hogy nézzem mit csinál, és mondjam neki, hogy merre húzza a pálcát, ő pedig hegesztett. Végül összehoztuk. Pénzt nem fogadott el. Így hát a nálunk lévő kekszekből dobtunk össze neki egy ajándék csomagot.
Este már nem találtuk meg Indiánékat. Sicuria előtt még voltak gémeskutak, egy ilyen mellett szerettünk volna táborozni, de úgy döntöttünk, hogy még haladni kellene. Így egy kukorica-búza földön egy földút mellett vertük fel a sátrakat.
72 km út, szint:-
1995.07.16. vasárnap
Táborbontás után 2,5km-t haladva beértünk Sicuria-ba, ahol Indiánék kiabáltak, hogy itt vannak (3. kép). Ők egy házban szálltak meg, jó dolguk volt, bár nagyon izgultunk, hogy mi van velük. Útvonalmódosítás történt: Barzánál elfordultunk balra, hogy Menyházán megfürödhessünk. Itt már kezdtek látszani a hegyek (4. kép 5. kép). (A törött, hegesztett kormányommal úgy hajtottam, hogy középen a stucnira támaszkodtam, és a másik kezemmel kormányoztam.) Az egyik faluban egy kicsit beültünk egy Görögkatolikus misére, de demmit sem értettünk, bár nagyon érdekes volt a szertartás. A templomból kijövet egy kis csomagtartó javítás, csavar pótlás következett.
Borossebesben (Sebis) egy park hűvösében "ebédeltünk". Menyházán a strandon végre megtisztultunk az út porától és először "tettük tisztába magunkat". (Ilyekor lehet értékelni az otthoni kényelmet, de a nomád életet is el kell kezdeni egyszer!) Menyháza az első település, ami már a hegyek között szorosan helyezkedik el. A látvány nagyon szép. A strand körül fenyves, a közeli meredek hegyoldalon lombos fák vannak.
A strandot elhagyva, gyönyörű helyen, földúton haladtunk tovább, egy patak partján (6. kép). Feltekertünk a hágóra (7.kép). Innen gyalog felmentünk a hegytetőre (D.I. Rontarului 918m), ahonnan láthattuk a másnapi bihari hegyeket. Majd ismét nyeregbe szálltunk, és immár lefelé gurultunk a földúton, hogy táborhelyet keressünk. Nagyon jó helyet találtunk egy merítős forrás mellett egy tisztáson (8. kép). A forrásból úgy kellett meríteni a vizet -gondolva az utánunk jövőre is-, hogy ne keverjük fel az alját. Este tábortüzet gyújtottunk, és főztünk. Éjjel esett az eső, te többnyire nem áztak be a sátrak.
Napközben Indián el elmaradt a csapattól, mert gyors volt neki a tempó. Ő egy első-hátsókerék hajtású MTB-vel jött. Javasoltuk neki, hogy szünesse meg a két kerék közötti hajtást, mert az csak felesleges ellenállást képez tekerés közben. Ezzel a módszerrel már jobban tudott jönni. Volt még egy lehetőség barátunk tekerésének megkönnyítésére. Ugyanis felajánlottuk neki, hogy átvállaljuk csomagjai cipelésének egy részét, hogy ne legyen olyan nehéz a bringája. Így is történt. Végül kiderült, hogy a sok csomag között ott volt egy jókora köteg HVG, amit azért hozott, hogy majd a túrán elolvassa, mert otthon nem volt rá ideje....
72km út, 18km terep, 800m szint
1995.07.17. hétfő
Táborbontás után utunkat tovább folytattuklefelé a földúton, majd kiértünk a 76-os főútra. Ezen egy kicsit haladva jutottunk be Vaskohsziklásra, ahol kormányt szerettem volna venni, de nem kaptam. Közben Iván bá és Csongor szétszerelték a kormányt. Kerestünk egy autószerelő műhelyt, ahol alulról is meghegesztették a kormánystucnit, mert ott is kezdett repedni. Így már egészen tűrhető lett az alkatrész.
Elindultunk az Aranyos-völgye felé. A várostól 8-10km-re Barbarának nagyon kattogott a középagya, ezért ki kellett cserélni a golyókat (10.kép). Közben akik nem vettünk részt a szerelésben megnéztük a közeli fatornyos temetőkápolnát. A szerelés végeztével gyönyörű hegyek között tekertünk folyamatosan felfelé, majd egy kanyarban pihenőt tartottunk (11. kép). Egész délután fölfelé mentünk, úgy 5-6km/h sebességgel száguldottunk fel a hegyre a málhás bringákkal. Útközben leelőztünk egy ekhós szekéren ülő házaspárt, amit négy ló húzott. Megörültünk, hogy még ezzel a sebességgel is tudunk előzni. Néhány kanyarral feljebb csodák csodájára ismét utolértük őket. Az ember csak nevetett. Biztosan tudtak egy rövidebb utat az erdőn át.
A bringák igénybevételét, illetve a túra előtti felkészítetlenségüket mutatja, hogy a felfelé tekerés közben Bencének szétjött hátul a racsnija, amit meg kellett szerelni. Hála Guszi mobil kerékpárműhelyének és szaktudásának, ezt a hibát is elhárítottuk. A hágót már több szerelés nélkül elértük. Innen egy kis gurulás következett. Nem mentünk gyorsan, mert esteledett, és táborhelyet kellett keresnünk. Egy tehén-birka legelőt találtunk, az Aranyos folyó (itt még patak) közelében. Földrajzi értelemben ez a táborhely Erdély határa. A táborunk közelében a juhászoknak nyári szállások voltak (faházak). A házak mellett kézi módszerrel, baltával gyönyörű gerendákat készítettek. Este lementünk E. Balázzsal a patakhoz mosni. Vacsorára Iván bá szerzett friss tejet, és tehéntúrót a pásztoroktól. Biztosan nagyon finom lehetett, mert mire visszaértünk a mosásból, már csak az utolsó falatok maradtak belőle. Sebaj, ennek is örültünk. Éjszaka ismét eső volt - a hegyekben vagyuk.
37 km út, 10 km terep, 1000m szint
1995.07.18. kedd
Reggel, sátorbontás közben tehenek jöttek szimatolni (15. kép). Az utat az Aranyos völgyében folytattuk tovább (16. kép). Az Aranyos völgye, a táj csodálatosan szép. Magas hegyek, fenyők, sziklafalak. Nem úgy, mint az út mentén elszórtan egy-egy kisebb falu, mert ezek nem voltak igazán szépek. A reggeli tábornál az Aranyos "folyó" még csak fél méter széles volt. Ahogy lefelé gurultunk, láthatóan egyre szélesebb lett a hegyről lecsorgó patakoktól, forrásoktól, megszolgálva a folyó elnevezést.
Egy helyen az út emelkedni kezdett. Mivel láttunk egy olyan út alternatívát, ami a folyó mellett, azzal párhuzamosan haladt, inkább itt folytattuk az utat. M. Gábor itt megállt mézet venni az egyik háznál (17. kép). Ezután disznó dagasztó sárba kerültünk, mert vége volt az útnak. Nehezen, de átjutottunk rajta úgy, hogy csupa sár lettünk. Kiderült, hogy egy leendő tó fenekén jártunk. Visszamentünk a rendes útra. Itt egy rövid időre elkapott minket az eső. Majd megálltunk megnézni egy templomot (Nagylupsa).
A terünk a mai napra az volt, hogy hk. 90 km után keresünk táborhelyet. Ez így is volt, de sok keresés során 104 km lett belőle. A jó táborhely feltételei: távol legyen az úttól, rejtve legyen, legyen lehetőleg patak vagy forrás, mert az tiszta, de ha nincs, akkor a folyó is jó. Végül az Aranyos jobb partján, Aranyoslonka közelében a gáttól a folyó felé találtunk egy kicsi kaszálót. Esténként a tábortűz úgy látszik, mindennapos.
A nap végén E. Balázs kapott egy defektet.
(Autós szempontból: ólommentes benzint eddig még nem láttam. Az útminőség sokféle. Hol nagyon lukas, hol pedig tűrhető.)
103km út, 1km terep, szint:-
1995.07.19. szerda
Reggel elhagyva az Aranyos melletti tábort, elindultunk a Tordai Hasadék felé. A Hasadék előtt egy jóember (23.kép) megengedte, hogy letegyük a cuccainkat a tanyáján. Barbara és Gyuszi ott maradtak nála, a többiekkel elmentünkmegnézni ezt a csodálatos természeti képződményt. Indián csak a hasadék előtti szikláig jött (24. kép). A maradék emberek, bementünk a hasadékba. Egy darabig cipeltük a bringákat (25. kép), majd lekötöztük őket egy fához és gyalog folytattuk az utat tovább. Nekem a Hasadékról a mi Rám-szakadékunk jutott eszembe, csak sokkal nagyobb méretű (26. kép). Ez a "kis" túra a tervezettnél hosszabbra sikeredett, eléggé elment vele az idő, de megérte, mert csodálatos volt. a hegytetőn több magyar busszal találkoztunk. visszagyalogoltunk a már ismert úton a bringákhoz. Felszedtük az elmaradt túratársainkat, visszaindultunk az előző táborunk irányába, majd Torockót vettük célba. Torockón megnéztük a híres házsort (a kapukon jelek voltak a tűzoltáshoz szükséges szerszámokkal), majd szálláskeresés miatt telefonálási lehetőséget kerestünk. A postán adótott rá alkalom. Olyan érzésem volt, mintha egy múzeumba csöppentem volna. Régi berendezések, olajozott hajópadló. A telefon pedig szintén ősi volt. Egy telefonos kisasszonynak kellett mondani, hogy hova szeretném kapni a vonalat, ő pedig próbálkozott a kapcsolással. Próbáltam telefonálni Nagyenyedre a papnak, de tele volt a háza, így más szállás után kellett néznünk. A feltétel a fürdési lehetőség volt. Végül Barbara és Gyuszi egy ifjúsági szálláson aludtak, mi a 22-es számú házban egy szénapadláson 1000 Lei-ért fejenként. Ez az idős házaspár máskor is fogad vendégeket, lehet máskor is meni hozzájuk. Este kaptunk kecsketejet, és lavórban melegvizet, fürdés gyanánt.
57 km út, 6 km terep, 4 km gyalog, 300m szint
1995.07.20. csütörtök
Reggel Iván bá, M.Gábor és a két Balázs megmásztuk a Székelykőt. A szándékunk az volt, hogy a napfelkeltére felérjünk, ezért korán kellett kelni (30. kép, 31. kép). Mármint a Torockó falu napfelkeltéjére. Ugyanis az a szóbeszéd járja, hogy torockón kétszer kel fel a nap. Az az oka, hogy a faluból nézve a napfelkelte után az igyik sziklacsúcs betakar a nap sugarába, majd ismét előbújik. Az így látható árnyékot valóban láthattuk is fentről (32. kép).
Mire visszaértünk, már egy kicsit késő volt, így a többiek nem várták meg míg megreggelizünk. Megbszéltük, hogy ők addig lassan továbbindulnak. Mikor összekészültünk, mi is búcsút vettünk a vendéglátóinktól és a többiek itán indultunk, hogy Nagyenyeden találkozhassunk velük (33. kép). Útközben a sok rázkódástól (mert az utak olyan rosszak), kiesett az első váltókaromból egy csavar, és szétrázódott a belseje. Tovább csak a középső lánckeréken tudtam menni. Csongor Tövisig tartott velünk, mert lejárt a szabija, és haza kellett mennie. Az utat Mo.-ig biciklin egyedül folytatta tovább. Kalandos élményei vannak erről az útról, éredemes őt meghallgatni.
A Tövis felé vezető út nagyon forgalmas és büdös volt. Tövisről elindultunk Gyulafehérvár irányába. Az első elágazónál lepakoltuk a cuccot, ahol Iván bá vigyázott rá. Gábor, Bence, Indián és a két Balázs betekertünk Gyulafehérvárra (35. kép). Itt megnéztük a székesegyházat (36. kép) és a görögkeleti templomot (37. kép). A székesegyházban láttuk Fráter György emléktábláját, Hunyadi János és László szarkofágját.
Továbbindultunk Balázsfalva felé, miután visszatekertünk Iván báért és a cuccokért. Balázsfalva felé vettük az irányt, mely a neve ellenére eléggé csúnya hely. Az eleje és vége falu, a közepe városi jellegű. Balázsfalvától 5km-re letáboroztunk a Nagy Küküllő északi partján. Sajnos a vízhez nem tudtunk lemenni, mert meredek volt a partja. Este ismét tábortüzet raktunk.
105 km út, 6km gyalog, 600m szint gyalog
1995.07.21. péntek
Reggel időben keltünk (7.00 körül), és kicseréltük az előző nap széthullott váltókaromat. Táborbuntás után továbbindultunk. Az út nagyon forgalmas és büdös, sok a teherautó. Egy kis kitérőt tettünk Csicsóholdvilágra a templomhoz (38. kép). Barbara és Gyuszi a falu elején megvártak minket, mert Barbi nem érezte jól magát. Megnéztük az erődtemplomot, a toronyba is felmásztunk. A nézelődés egy kicsit hosszúra nyúlt. Továbbindultunk Kiskapusra. Itt van a koromgyár, ami már nem működik, de rettenetesen szennyezett a levegő. Gyuszi és Barbara itt lepihentek, mi kitérőt tettünk Asszonyfalvára. Ez a falu egybeépült Kiskapussal.Miután visszamentünk Kiskapusra, bevásároltunk és "megebédeltünk". Továbbhaladtunk. Barbaráék nem, de mi kitérőt tettünk Nagybaromlakra, ami 5-6 km-re délre van Kiskapustól. Itt megnéztük az erődtemplomot (39. kép, 40. kép). A templomban találkoztunk három berlini turistával. A templom megtekintése után feltöltöttük a kenyérkészletünket. Végezetül elindultunk Medgyesre. Barbaráék itt a település előtti parkolóban vártak minket. Megnéztük a várat. Medgyes nagy város, és nagyon tetszett (41. kép). Itt találkoztunk két MTB-s gyerekkel, akik elkísértek minket Csongor egyik ismerőséhez, ahol a néni nagyon szíves vendéglátásban részesített minket. Vacsorára puliszkát főzött (42.kép). Végre lezuhanyozhattunk, és három szobát elfoglalva jót aludhattunk.
60km út kicsit dombos terepen, 200m szint
1995.07.22. szombat
Reggel indulás előtt Gyusziék úgy döntöttek, Barbara gyengélkedése miatt nem tartanak tovább velünk, így hazafordulnak. (Mint később otthon megtudtuk, nem betegség okozta a Barbara gyengeséget, hanem titokban mégegy valakit elhoztak a túrára. Most, mikor e sorokat írom (2008.02.) jutott eszembe az 1 évvel ezelőtti kávási találkozás Barbarával, Gyuszival és három fiúkkal. Komoly srác lett az erdélyi "potyautas"-ból.)
Így hát érzékeny búcsút vettünk tőlük. Ezzel a csapat létszáma 6 főre csökkent. Letértünk a főútról Muzsna felé. Itt megnéztük az erődtemplomot, majd 4km-es földúton folytattuk az utat Berethalom felé (43. kép, 44. kép). Berethalom után, mivel nagyon meleg volt délben, egy diófa alatt tartottunk egy kis pihenőt (45. kép). A többiek rögtön elkezdtek enni, én lefeküdtem pihenni. Ez Iván bának gyanús volt. Majd én is bekaptam néhány falatot.
Elindultunk, tovább folytattuk utunkat Segesvár felé. Segesvár határában nagyon kavargott a gyomrom, és kijött belőlem minden, amit aznap ettem. Valószínű, hogy az összevissza kutakból beszerzett víz okozhatta. Összeszedtem magam, és továbbindultunk Segesvár központjába. Itt ismét rosszul lettem, és lefeküdtem a parkban a virágágyás mellé. A többiek elmentek várost nézni, de Iván bá ott maradt velem. A házi patikájából elővette a laposüveget, és azzal próbált talpra állítani, sikerrel. Iván bától nagy penitencia volt, hogy velem maradt városnézés helyett, mivel állítólag Segesvár Erdély legszabb városa. Ezúton is köszönöm Neki a segítséget! Mikor a többiek visszajöttek, még gyorsan hánytam egyet indulás előtt, de ezzel már tényleg jobban lettem. Üres gyomorral a többiekkel együtt tekertem tovább, ki a városból, hogy keressünk táborhelyet valahol. A Petőfi emlékműnél megtöltöttük a kulacsokat. Találtunk is egy táborhelyet egy patak partján. Tulajdonképpen a segesvári csatatéren aludtunk. este nem mentem oda a tábortűzhöz, inkább lefeküdtem aludni.
64km út, 4 km terep, 500m szint.
1995.07.23. vasárnap
Reggelre egészen jól lettem, de csak teát mertem inni. Elindultunk a Segesvár melletti táborhelyünkről, és rövidesen letértünk a főútról. Egy faluban, ahol harangszót hallottunk, ott bementünk Iván bával és Bencével misére. Mise után beszélgettünk a pappal, aki vendégül szerretett volna látni minket, de nem maradtunk mivel még nagy táv állt előttünk. Székelyudvarhely felé haladtunk. Itt 1000 Lei megfizetése után bementünk a strandra. Megengedték, hogy a 6db biciklit 1500 Lei-ért bevihessük, mert nem akartuk kinthagyni. Júl esett a víz,mert végre ismét tiszták lettünk. Fürdés közben felváltva őriztük a bicikliket. 16 óráig tartott a szieszta, ekkor betekertünk a belvárosba, de nem álltunk meg, csak egy pillantást vetettünk rá, mert estére el kívántunk érni Kőhalomra, a plébániára, hogy megszállhassunk ott.
Az út eleinte kicsit dombos, majd rendkívül rossz minőségű lett, óriási lukakkal. Bencének kicsit kicsorbult a felnije, Indiánnek pedig szép nyolcas lett a hátsó kerekében. Eredetileg Kőhalom előtt Homorodon meg szerettük volna nézni a vártemplomot, de már nagyon késő volt (magyar idő szerint 20.00 körül, ottani idő szerint ez már 21.00!), és sötétedett. Homoród előtt Bence beleakadt Gábor csomagjába, így bukott és felhasadt a térde. Kicsit leápoltuk, majd e. Balázzsal és Gáborral előrementem a plébániára a szállást elintézni, ahol a kért sátorhelyből végül szoba és konyha lett. Bencét elvitte Gábor orvoshoz, ahol kimosták a sebét, és kapott egy tetanusz injekciót.
Visszatérve az egészségi állapotomra (nem is fényképeztem ez idő alatt), már említettem, hogy teával kezdtem a napot, majd 11 óra felé ettem egy kis műzlit, 14.00 felé pedig egy kis nápolyit. Az előző nep délutáni gyomorürítést követően szinte ezt a napot is majdnem üres gyomorral tekertem végig. Este mikor Bence elesett, az előző napi rosszullétem után jó volt hallani, Iván bá szájából, hogy "Balázs, te jó erőben vagy, menj előre és próbáld megszerezni a plébánián a szállást".
92km út, 400m szint.
1995.07.24. hétfő
Reggeli után benéztünk a szállásunk melletti templomba, majd a hegyen megtekintettük Kőhalom várát (46. kép, 47. kép), majd továbbindultunk. Útunk forgalmas főúton vezetett tovább. Ekkor keltünk át a Persányi-hegységen, miközben hosszú, folyamatos emelkedőt kűzdöttünk le. Közben a teherautók okádták a füstöt, de a táj nagyon szép volt, erdős, árnyékos, patak stb. Mikor a hegyről legurultunk, egy sík és meleg, napos területre értünk. Bavásároltunk egy boltban, és egy kicsit továbbhaladva délben letelepedtünk a fák árnyékában, és megebédeltünk (48. kép). Mikor láttuk, hogy kezdenek jöbbi a felhők, továbbindultunk. Egy kicsit megáztunk.
Brassóba szintén a forgalmas főúton jutottunk be. A főtéren leparkoltunk a bringákkal (51. kép). Megbeszéltük, hogy felváltva őrizzük őket. A Fekete templomban a hangszerek királyát, az orgonát szólaltatta meg egy mestere.
Nézelődés után megkerestük a katolikus plébániát, ahol egy kis meglepetést okoztunk érkezésünkkel, de a fiatal pap nagyon frappánsan megoldotta a problémát. A templom alatti hittanteremben kaptunk szállást (52. kép). Este még fürödni is tudtunk.
72km út, 500m szint, 2km gyalog, 200m szint
1995.07.25. kedd
Reggel kibicikliztünk Brassóból, szintén egy forgalmas főúton. Kitérőt tettünk Szászhermányra, hogy megnézzük az erődtemplomot (53. kép, 54. kép). Indián nem volt rá kíváncsi, ezért továbbtekert, hogy Sepsiszentgyörgyön megvárjon minket. Néhány kilométert továbbhaladva Prázsmárba értünk, ahol egy nagyon szépen felújított erődtemplomot láttunk. Ennek belső falain 273 db élelmiszer raktár van (56. kép). A templom kívülről kissé modernnek néz ki (55. kép), de beléppve régi gótikus, de nem túlságosan hangulatos templombelső fogad.
Továbbtekertünk Sepsiszentgyörgyre. Maga a város ugyanolyan büdös volt, mint általában a többi, de a főtere egy nyugodt, szép park, ahol az 1989. december 22.-i emlék kopjafánál leállítottuk a bringáinkat.Iván bá vállalta az őrzésüket, közben mi megnéztük a Székely Múzeumot és a kis szabadtéri kiállítást. A bringáknál őrségváltás történt, így Iván bá is megnézhetett mindent. Őrség ideje alatt zajlott le az aznapi ebéd.
Továbbhaladtunk, és a dombtetőn meg kívántuk nézni a sepsiszentgyörgyi vártemplomot, de be volt zárva. Érdekessége, hogy a földrengés már sokszor megrongálta.
Elindultunk Tusnádfürdő felé. Célunk az volt, hogy másnap a Szent Anna napi ünnepség idejére a Szent Anna tónál legyünk. Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre egy parkoló melletti fák árnyékában tartottuk s a szokásos pihenőnket. továbbhajtva a távolról látott hegyek kezdtek összeszűkülni. Néhány domb megmászása után beértünk a csodálatos hegyek között fekvő Tusnádfürdőre. Itt megkerestük Fábián Lajos erdész bácsit, akivel előre leegyeztettük, hogy nála felverjük a sátrainkat. Ezt ő még megfejelte egy kis házikóban lévő szobával is. Volt vízcsap is a telkén, csak az volt vele a baj, hogy állandóan elfogyott belőle a víz. Az udvarról, a sátortól a kilátás gyönyörű volt. Este lementünk az üdülőfaluba sétálni. Mire visszaértünk, villámlani kezdett, és majdnem reggelig folyamatosan ömlött az eső. A sátram nem ázott be.
77km út, 500m szint
1995.07.26. szerda
Reggelre csodálatos idő lett. Mivel a szállásunk minden igént kielégytett, és a vendéglátónk sem volt ellenére, úgy döntöttünk, mivel a túrába eredetileg terveztünk egy tartalék napot, azt itt töltjük el. Kényelmesen összekészültünk, és pihenőnap lévén, gyalog elindultunk fel a Szent Anna tóhoz. A hegy nagyon meredek, a turistaút cikkcakkban megy fel. Az út elején két kiépített borvízforrást találtunk. Ahogy mentünk fel, az út elején favágók dolgoztak. meg kellett állnunk, mert hallottuk, hogy ropog a fa. Aggodalmunk nem volt hiábavaló, mert a fa a turistaútra dőlt.
Kb. 2 óra alatt értünk fel a hegytetőre, 670m szintet megmészva. (Ismétlem, ma pihenőnap van!) A hegytető után le kellett menni az egykori kráterbe a tóhoz. A tetőn nagy vadkemping volt a tisztáson, a sátrak között birkák legeltek. Néhány méterre ettől, viszont egy hivatalos kemping is működött.
A tó vize kellemesen meleg volt, és többen fürödtek benne (61. kép). Nem volt nálunk fürdőnadrág, de mivel eléggé koszosak voltunk, Iván bá, Gábor és én, alsónadrágra vetkőzve bementünk úszni. Fürdés után leszáradtunk, majd körbesétáltuk a tavat, (62. kép) majd a már ismert úton visszamásztunk a kráter gerincére, és a hosszú, cikkcakkos turistaúton visszamentünk a szállásunkra, ahoba 16.00 körül érkeztünk meg.
Ezután felmentünk a háza mögé a hegyoldalra kb. 200 méter messzire a borvízforráshoz, megtölteni a kulacsokat. Kényelmesen megvacsoráztunk, mejd összedugtuk a fejünket, hogy beosszuk a következő napok ütemtervét. Este Iván bával és Bencével elsétáltunk a tusnádfürdői csukás tóhoz, ami ugyan úgy el volt hanyagolva, mint a Balokány Pécsett.
30km gyalog, 1020m szint (pihenőnap)
1995.07.27. csütörtök
Elhagytuk Tusnádfürdőt (65. kép). Útközben amit lehetett megnéztük (66. kép, 67. kép). Csíkszeredán bevettük a Mikó várat, benne megtekintettük a Székely Múzeumot, és mögötte a skanzent (68. kép, 69. kép). Szerencsénkre Indián nem mutatott érdeklődést a múzeum megtekintésére, így volt aki a biciklikre vigyázott. Azt mondta, hogy nem szeretne bemenni, majd elolvassa az útikönyvben...
Csíkszereda főutcája teljesen fel volt ásva. Az árkokban rabok dolgoztak (70. kép). Csíksomlyót is érintettük az út során. A kegytemplom megtekintésével kezdtük (71. kép, 72. kép). Majd elindultunk a Hunyadi János építtette templom felé. Útközben egy jóemberrel találkoztunk, aki megengedte, hogy bevigyuk a felpakolt bringáinkat az udvarába, így nem kellett felvinnünk azokat a hegyre. A kálvária nagyon meredek volt. Fönt a temolom (73. kép) mellett egy viskóban egy remete lakik. Legyalogoltunk a hegyről (74. kép), és visszamentünk a házhoz a bringákért, ahol a füvön megebédeltünk. Kiderült, mi az alapja emberünk kedvességének. A fia éppen Magyarországon biciklitúrázik.
Mádéfalván megnéztük a hősi emlékművet, ami a császári seregek által 200 székely lemészárlásának emlékét őrzi.
Csíkdándalván megtekintettünk egy fazekas műhelyt, és vásároltunk egy kis szuvenírt az otthoniaknak. (Nem egyszerű csomagos biciklitúrán vázát szállítani). Kitérőt tettünk Csíkkarcfalvára, de a templom zárva volt. Így csak kívülről néztük meg (75. kép).
A napi utolsó célunk Csíkszentdomonkos volt, ahol Iván bá kapcsolatai révén Vilma néni állítólag tejfeles puliszkával vár minket. Jó poén volt, mikor megérkeztünk: Mikor a ház előtt megálltunk, jött Vilma néni és megkérdezte: "Hová mennek?" Mi pedig válaszoltuk: "Sehova, magához jöttünk!" Vilma néni nagyon megörült a találkozásnak. (76. kép, 77. kép)Nagy lendülettel belekezdett a puliszka készítésébe.
A szállásunk egy nagyon klassz szénapadlás volt.
68km út, 400m szint, 3km gyalog, 100m szint
1995.07.28. péntek
Reggel Vilma néni már hajnalban felkelt, befűtött a konyhai kemencében és elkezdte nekünk sütni a kürtős kalácsot reggelire. Le szerettem volna fényképezni, de mire felébredtem, már készen volt. Nagyon finom lett. Reggeli után a fát, amit Gábor vágott hajnalban, behordtuk a fészerbe.
Felgyalugoltunk a közelben lévő székely mártír emlékműhöz. Itt 11 székelyt 1944 októberében azért végeztek ki, mert a házukban valami katonai holmit találtak. Köszük egy 84 éves nénivel is végeztek...
Visszamentünk a házhoz, elbúcsúztunk, és elindultunk. Rövidesen Marosfőre értünk, ami már a hegyek között, csodálatos helyen van, de sajnos a Maros forrását nem tudtuk megnézni, mert az bent van valahol az erdőben. Majd egyszer gyalog.
Rövid tekerés után Tekerőpatakra értünk, ahol bementünk a templomba. Itt találtuk a Mennyországba vezető vasúti menetrendet. (78. kép) Megszívlelendő!
Néhány km múlva beértünk Gyergyószentmiklósra. Itt Indián és Gábor elkeveredtek tőlünk. Mi a katolikus plébánián kaptunk kaptunk szállást, egy modern hittanteremben, amihez melegvizes zuhanyzó is tartozott. Kényelmesen megebédeltünk bent a hittanteremben, miközben ránktaláltak Indiánék, akik ezalatt már megnézték Szárhegyet. Ezután Iván bá, E. Balázs, Bence és én, mi is elgurultunk üres bringákkal Szárhegyre, akol kívülről láthattuk a kastélyt (79. kép), majd felmentünk a Ferences templomba, ahol egy öreg ferences barát nyitott ajtót. Eztuán továbbhaladtunk a mellette lévő templomhoz, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre, így Gyergyószentmiklós felé is (80. kép). Ezek után visszamentünk a szállásunkra.
Ezen a napon csak keveset tekertünk, mert így jött ki a lépés, mivel tudtuk, hogy másnap a Gyilkos-tó és a Békás-szoros oda-vissza egy egész napot igénybe fog venni. Kétszer kell közben ugyanazt a hágót megmászni.
Indián még este elment a Gyilkos-tóhoz.
60 km út, 4 km terep, 300m szint út, 100m szint terep
1995.07.29. szombat
Reggel Laci (Indián) meglepett minket, mert váratlanul elköszönt azzal, hogy ő a másik irányba indul, és tovább egyedül folytatja útját hazafelé. Így már csak öten maradtunk.
A túráról elmondható, hogy az első héten megszereltük az összes bringát. Aki egészségügyi problémákkal kívánt kűzdeni, annak is módja volt rá. A második hét végére pedig kialakult az az összerázódott csapat (50%), akik végül együttmaradtak hírvivőnek, és egymást támogatva teljesíthették ezt a szép erdélyi utat.
Így hát öten elindultunk a Gyergyói-havasok lekűzdésére, a Pongrác tetőn (1256 m) keresztül, a Gyilkos-tó irányába.
Kb. 15 kilométeren keresztül emelkedett az út, de a kűzdelmet megkönnyítette a hegyek és a fenyők csodálatos látványa (81. kép). A hágót elérve megálltunk, majd kb. 9 km-t gurultunk lefelé (ekkor egy szál pólóban eléggé hideg volt) és elértük a Gyilkos-tavat. Nekiindultunk, hogy körbehajtsuk a tavat, de rögtön egy patakon keresztül, köveken, nyakban kellett átcipelni a bicikliket ott, ahol az 1800-as évek alajén a földcsuszamlás elzárta f patak útját, és létrehozta a tavat. Innen föl kellett olnunk a bringákat egy magas sziklaszirtre (82. kép, 83. kép), majd egy összeeszkábált kapun keresztül kellett átemelni a bringákat. Et követően az utat már nem nehezítette akadály (84. kép, 85. kép). A tónál nagy élet volt. Csónakázók, krándulők, büfé stb.
Továbbtekertünk a Békás-szoros irányába, majd az egyik kanyarban fölmentünk egy kis tisztásra, ahol megebédeltünk. Evés után útrakeltünk, és továbbindultunk a Békás-szoros felé. Meredeken lefelé haladtunk, és egyre csodálatosabb látványban volt részünk. Az Oltárkő (86. kép, 87. kép)környékén mélyen, mint egy kútba tekergett le az út, és nem látszott, hogy hol megy ki belőle. A megoldás ez a nyílás volt, mely a képen látszik (88. kép). Ezen áthaladva, hihetetlen magas, meredek sziklafalakat láttunk (89. kép). Az út kisebb kiszélesedéseinél rögtön megtelepedtek az árusok, és csecsebecséiket árulták. Itt lent a szoros mélyén a buszos turisták csodálkoztak, hogy biciklivel vágtunk neki a nagy hegynek. A szoros végigjárása után megjött a böjtje a sok lefelé gurulásnak. visszakeccseltünk a Pongrác tetőre (90. kép). Itt egy kicsit lefeküdtünk napozni a füves domboldalon. Induláskor mindent fölhúztunk, ami nálunk volt, mert tudtok, hogy kb. 30 perc (15km) folymatos gurulás várt ránk. Ez érzékeltetim hogy délelőtt mennyit másztunk. Így jutottunk vissza Gyergyószentmiklósra.
Otthoni idő szerint 21.00-kor lőtték fel a hálósipkát a számunkra szállásul szolgáló gyergyószentmiklósi hittanteremben.
64km út, 4km terep, 1000m szint
1995.07.30. vasárnap
Ezen a napon kezdődött meg a "hazautazás", ugyanis a továbbiakban nem fogunk tovább távolodni otthonról. Még így is csaknem 1 hét áll még előttünk, sok látnivalóval.
Reggel Iván bával othoni idő szerint 6.30-ra átmentünk a szomszédba misére. Mikor visszaértünk a "három kicsi indián" akkor kászálódott ki a hálózsákjából.
Fölcuccoltunk, majd nekivágtunk a Görgényi havasok meghódításának. Gyergyószentmiklósról eleinte sík, majd szemmel nem láthatóan, de lábbal érezhetően emelkedett az út. Ezen a szaakszon egymás után legalább 6 lovaskocsit kellett leelőznünk. Elértünk a hegy lábához, ahol "7% emelkedő 9 km-en keresztül" tábla fogadott minket. Egyenletes tempóval, folyamatosan hajtottam fel Bencével a hágóra, ami összesen 11km mászást jelentett. Az út eleinte beton lapokból állt, de jó miinőségű volt, majd egyszer csak iszonyú rossz állapotú lett (92. kép). a táj egyébként gyönyörű. Óriási fenyők vannak. A Bucin tetőn (1287 m) bevártuk a többieket (91. kép). Megkajáltunk (már amennyi elemózsiánk maradt vasárnap lévén), lepihentünk, majd Iván báelment áfonyát szedni az erdőbe. Közben észrevettük, hogy a hátsó gumim külső drót falca kezd kiszakadni. Mikor Iván bá visszajött, szétszedtük a kereket, és egy vászon darabot ragasztottunk rá. "Lehet, hogy semmit sem ér, de legalább nem látszik" - mondtuk egymásnak. Hosszan, viszonylag tűrhető úton legurultunk Parajdra (93. kép). Itt menet közben Iván bá észrevett egy székelykaput (94. kép). Hirtelen fékezett, megcsúszott az első kereke, és az első keréktáskák súlya elrántotta a biciklit. Szegény így esett el a kavicsokon, és felhorzsolta a könyökét. de sabaj, egy-kettőre jól lett.
Kis kitérőt tettünk Korondra a fazekas faluba (95. kép, 96. kép). Nem egészen így képzeltem el, túlságosan "elbazárosították" (97. kép). Gábor itt lealkudott egy nagy szőnyeget, és tovább ezt fogja a biciklin cipelni. Visszamentünk Parajdra, majd Szovátát vettük célba, hogy megnézzük a sós tavakat (98. kép). Egy kis kérdezősködés után meg is találtuk. Eléggé nagy kitérőt kellett tenni föl a hegyre. a Medve tó a legnagyobb, de az sem túl nagy, de nagyon sós. Sósabb a tengernél. Meg szerettünk volna fürödni, de meg volt határozva, hogy mettől meddig, milyen turnusokban lehetett. Így azt másnap reggelre halasztottuk.
Erdei táborhelyet kerestünk az egyik hegyi patak partján. Találtunk is, de sokat kellett kerekeznünk, mert az út mellett hosszan házak és emberek voltak. Éjszakára beriasztottuk a bicikliket, de éjjel többször is megszólalt, így többször riadóznunk kellett, azt feltételezve, hogy lopják. Szerencsére nem így volt. Sátortársam E. Balázs ezután még még évekig emlegette azt a pillanatot, amikor egy ilyen riasztás alkalmával, mint egy rakéta ugrottam ki a hálózsákból, abban a hitben, hogy egy medve jött a bingákhoz. Pedig lehet, hogy csak egy szellő volt, vagy egy lepke mozdította meg a gépeket.
Ez a nap nekem nagyon tetszett -a többi is-, nagyon tartalmas volt.
88km út, 1000m szint.
1995. 07.31. hétfő
Reggeli nélkül indultunk el az erdei táborhelyünkről. Visszagurultunk a sós tavakhoz, hogy megfürödjünk. 1000 Lei volt a belépő. A víz valóban rendkívül sós, nem is kellett benne úszni. Lebegni lehetett a víz színén. Megtudtuk, hogy a fürdési turnusok azért vannak, hogy a szünetben a víz rétegződése visszaálljon a sűrűségek alapján. Kb. 1,5 órát voltunk itt, és dél tájban indultunk, hogy "reggelit" vegyünk magunknak. Közben elkerültük Iván bát, és vártunk. Kiderült, hogy egymástól úgy 100 méterre vártuk egymást. Bencével és E. Balázzsal elmentünk a főútra a Szováta táblához, és egy fa alatt megkajáltunk. Gábor azzal a hírrel jött, hogy vissza kell menni a faluba, mert egy másik úton megyünk tovább, és annak a faluban van az elágazója.
Visszamentünk,és eléggé forgalmatlan, de jó minőségű úton, egy kissé dombos terepen haladtunk Marosvásárhelyre (99. kép). eközben a külső gumim továbbhasadt. Marosvásárhelyen az egyetlen bicikliboltban megkaptam az egyetlen külső gumit, kb. 1100 Ft. értékű Lei-ért. Volt 1 óra szabadprogram a városban, majd továbbtekertünk Mezőcsávásig. Útközben villámlott. Itt volt egy fa harangláb amit meg szerettünk volna nézni, így nem akartunk továbbmenni, ezért bekéretőztünk a református lelkészhez. Itt a lelkész háza mellett épülő új házban laktunk, amit éppen vakoltak. Nagyon jó helyünk volt. Éjszaka meglátogatott minket az emeleti helyünkön a lelkész kutyája, és elkezdett játszeni a konzervdobozokkal.
Nagyon meleg nap volt.
82km út 300m szint
1995.08.01. kedd
Reggel időben felkeltünk, mert korán jöttek a kőművesek vakolni. Reggeli után a lelkésszel együtt felmentünk a mezőcsávási haranglábhoz (101. kép, 102. kép, 103. kép), és megnéztük a mellette lévő református templomot. A templom fala nagyon vizesedett, utólagos vízszigetelése sürgető lenne.
Visszamentünk a házhoz, mejs a tiszteletes úr mondta, hogy a következő falu híres a nádfonásról.
Így nem több, mint három kilométert haladtunk előre, majd bementünk az egyik házba, ahol kalapot fontak gyékényből (104. kép). Az egész család érti a mesterséget, még a hatéves kislány is nagyon ügyeskedik.
A szomszéd házból Iván bá egy eléggé kellemetlen helyzetben kapott egy fonott kenyérkosarat. Azért volt ciki a helyzet, mert a hölgy is úgy kapta ajándékba, és Iván bá meg szerette volna venni tőle. visszamnetünk a kalapfonóhoz, ahol üdítőt és almát kaptunk.
Nem szerettük volna húzni az időt, de végül addig maradtunk (marasztaltak), amíg a nádkalap is elkészült. Ezt is megkapta Iván bá ajándékba. viszonzásként cserébe egy "2x100 km Baranyában" feliratú pólót adott, amit bár használt a túrán, de ki volt mosva.
Nagyon elment az idő, szinte az egész délelőtt, és csak 3 km-t haladtunk eddig előre. Így már tényleg indulnunk kellett. Nem volt más választásunk, mint a legnagyobb melegben tekerni (105. kép) . Egy idő múlva Spanyolországhoz -előző évi túra emléke- hasonló tájon (106. kép) lepihentünk egy fa árnyékába, és kényelmesen megebédeltünk, majd továbbindultunk. Az út minősége egészen jó volt, csak a vonalvezetése volt dimbes-dombos. Pusztakamaráson megnéztük Sütő András szülőházát. Majd Mocs után egy faluban bekéretőztünk egy román jóemberhez az almáskertbe sátrazni. Az ember nagyon kedves volt, sokat beszélt, csak az volt a baj, hogy mindebből semmit sem értettünk.
Éjjelre ismét beriasztottuk a bicikliket, ami többször önműködően beindult, és az egész környék fölriadt, a kutyák pedig elkezdtek ugatni. Nagyon ciki helyzet volt, de szerencsére nem lett belőle baj. Végül kikapcsoltuk a nyavalyás riasztót, hogy a környék, és mi is nyugodtan alhassunk tovább.
70km út, 600m szint
1995.08.02. szerda
Reggel jött a román bácsi és beszélgetni kezdett velünk. Éjjel gyakorolhatta a magyar nyelvet, mert már valahogy érthetőbben beszélt. reggeli után Gábor előresietett Kolozsvárra egy szervízbe, mert az előző nap a tekking biciklijében a racsni oldalon küllőtörése lett, ami szép 88-ast okozott. Délelőtt mi is megtettünk 30 kilométert. Kolozsvár előtti Apahidától kezdve a forgalom rettenetesen nagy lett. Rengeteg kamion okádta a füstöt.
Megnéztük a várost (107. kép, 108. kép, 109. kép). Közben Gábor biciklijét kissé barmolásos módszerrel, de megjavították. Elindultunk a városból. Az út mentén több kilométer hosszan árulták a kalotaszegi hímzéseket és faragásokat. Majd elkapott minket az eső, de elég rövid volt (110. kép). Márti itt láthatott minket, amikor egy másik társasággal, autóval szintén Erdélyi túrán volt.
Nagykapuson megnéztük a templomot (111. kép), majd továbbtekertünk a nagyon dombos, forgalmas úton Körösfőre. Itt is megnéztük a templomot (112. kép, 113. kép), és a református lelkész szállást szerzett nekünk, ahol egy hátsó kertben fölvethettük a sátrakat.
Este Gábor juhsajtot kapott a faluban. A szomszéd házba meghívtak minket este egy krumplilevesre. Közben Iván bának egy kicsit sok pálinkát kellett meginnia, mert a mi részünket is neki kellett elfogyasztania. Ezek a szomszédok készítik a furfangos titok dobozkát, óriás sakkot, stb. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak.
77km út, 700m szint
1995.08.03. csütörtök
Reggel a házigazda és a szomszéd is mehgívott minket sátorbontás után egy teára, majd megnéztük a műhelyt, ahol a titok dobozkát (114. kép) és a sakkot készítik. Így eléggé későn tudtunk csak elindulni.
Betekertünk Bánffyhunyadra, itt először kenyeret vettünk, majd közösen egy dinnyét, amit a parkban rögtön megettünk. Ezután megnéztük a református templomot (115. kép). Továbbtekertünk egy kicsit, és láttuk, hogy az előttünk lévő hegyeken zuhog az eső, és már nálunk is csöpögött. Ezért Bencével és Gáborral beálltunk egy vasút fölött átvezető híd alá, ahol megvártuk az eső végét. Közben megebédeltünk (116. kép). A híd alatt egy kiszélesedésben álltunk. A várakozás alatt egy mozdony robogott keresztül, óriási zajt, és szelet okozva. A szél felborította Bencének a híd párkányára tett biciklijét. Ezért elhatároztuk, hogy ha jön mégegy vonat, akkor erősen megfogjuk a bringákat. Jött is egy szerelvény, hallottuk a hangját, jól belekapaszkodtunk a bringákba, és egy jó nagyot röhögtünk, mert egy Matchbox méretű kis mozdony jött kis kocsival.
Az eső előtt Iván bá és E. Balázs egy picit előrébb tartottak, így ők nem álltak be a díd alá. Ők továbbmentek, és őket is elkapta az ömlő eső. Ők bekéretőztek egy román házba, ahol miattuk begyújtottak a kályhába, de elmondásuk szerint a helyiségben a meleg helyett csak füst lett.
Az eső elálltával továbbtekertünk Csucsára, hogy megnézzük Ady Endre házát. Itt értük be Iván bát, és E. Balázst. Megnéztük a múzaumot. Iván bá vigyázott a bringákra. Mikor elhagytuk a múzeum területét a pénztáros visszakérte a jegyeket, hogy újra eladhassa...
Nekiindultunk megmászni a Királyhágót. A táj gyönyörű, de rengeteg a kamion. A hágó nem volt nagy a többihez képest, amiken előzőleg már átjutottunk. A hegytetőn felhúztuk az esőkabátokat, mert a lejtőn hideg van, és láttuk az esőfelhőket is.
Nagybáródnál elkapott minket az eső, és bemenekültünk egy kocsmába, ahova egy idő múlva betolhattuk a bringákat is. Mikor gyengült az eső, továbbindultunk. Néhány kilométer után egy olyan szakaszra értünk, ahol előzőleg nem esett. Ha ezt tudtuk volna...
Így tekertünk tovább Élesdre, ahol felkerestük a magyar katolikus papot. Beengedett minket éjszakára. A bicikliket betehettük a garázsba, mi pedig a sok szoba közül választhattunk egyet, végül kiderült, hogy ez a pap szobája. A pap pedig tiszteletben tartotta a választásunkat, így ő nem költözött át egy másik szobába, ő is ott aludt. A konyhában megvacsorázhattunk. Volt gáztűzhely, és meleg vízzel fürödhettünk. Bár a földön aludtunk, de már volt kispárnánk. Hiába, érződött, hogy közeledünk az otthoni kényelem felé.
75km
1995.08.04. péntek
Reggel kényelmesen megreggeliztünk, majd betekertünk Nagyváradra. Itt megnéztük a katolikus székesegyházat (118. kép). Belülről lenyűgözö volt. A templom galériájában látható a díszes Szent László-herma (119. kép), amelyben Szent László koponyacsontjának egy darabját őrzik, s amelyet a híres győri hermában őrzött koponyacsontból pattintottak le.
Végezetül elköltöttük az utolsó Lei-ünket. A bolt előtt, amikor éppen indulni szerettünk volna, jött egy fickó, és barátságosan elkezdett velünk beszélni, majd azt akarta, hogy váltsunk át neki 5db 20 DEM-et (német márka) 1db 100 DEM-re, és még ad 1000 Lei-t ajándékba. Majd becsomagolt az 1000 Lei-esbe két 500 Lei-est, és elfutott azzal az 50 DEM-mel, amit Iván bá mutatott, hogy neki csak annyi van. Végül Iván bá 50 DEM-ért 2000 Lei-t kapott (km. 2,5kg kenyér árát)....
Ezután gyorsan elhagytuk Nagyváradot, mert ebből a sok szélhámosból, ami itt a városban volt, elég volt (persze nálunk is vannak hasonló esetek). Egyébként út közben nagyon sok kéregetővel, kuncsorgó kisgyerekkel találkoztunk, sokszor csapatostul jöttek.)
Elérkeztünk a határra. Itt semmit sem néztek, és semmit sem kértek. 15.45-kor léptük át a magyar határt, és 5km-t tekertünk Biharkeresztesig, ahol 16.05-kor indult a vonat, amit az álomáson tudtunk meg. Így másodpercek alatt kellett jegyet vennünk, és fölpakolnunk a bringákat. Elutaztunk Püspökladányig a kis piroskával (120. kép), majd Püspökladányból Budapestre a Nyugatiba. 20.00 felé értünk Budapestre.
A Keletiből 01.10-kor indult a postavonat Pécsre. Így Budapesten bőven volt időnk. Hazatelefonáltunk, majd kiültünk a Duna partjára az Országház mellé (121. kép) , majd végigsétáltunk a Váci utcán, és a Rákóczi úton. Így kényelmesen kiértünk a Keletibe.
76km
1995.08.05. szombat
A postavonattal utaztunk haza. Útközben elővettük a túra során már használt, de a patakban külön e célra kimosott pólóinkat, és "ünnepi díszbe" öltöztünk. Pécsre 4.30 körül érkeztünk, ahol a családtagok vártak minket. Mikor hazaértem, az otthoniak megjegyezték: "De koszos vagy, gyerek!". Hiába mondtam, hogy ez az "ünnepi ruhám" amit külön e miatt mostam a patakban...
Zárszó
Több mint 12 év telt el a túra óta. Azóta nagyon sok szép, élménydús úton vettem részt, de valahogy ez a túra lett a legemlékezetesebb számomra, illetve ezt a túrát tekintem a további csavargásaim alapjának.
Köszönettel tartozunk Iván bának a túravezetésért, illetve nagyra becsülöm a bátorságát azért, hogy három hétre el mert menni bringázni egy ilyen -akkor még- zöldfülű csapattal, és vigigvitte a túrát a nem kevés megpróbáltatás mellett.
A megpróbáltatások az idők során kellemes emlékekké váltak. Szívesen gondolok vissza erre a három hétre.



Túravezető: Dr. Novotny Iván


Képek: 
Arató Csongor fotói
Keményfi Balázs fotói.

Lejegyezte: Keményfi Balázs