Naprakész túraprogram

Klikk ide!

Várjuk túraötleteiteket, túravezetésre való jelentkezéseteket!
Állítsuk össze együtt a programot, hogy mindannyiunk kívánságának megfeleljen!

A PTKK tagjainak lehetősége van túraötleteik megjelentetésére.
Ha szívesen elmennél valahova túrázni, és túratársakat keresel, küldd el a túra kiírását az alábbi e-mail címek valamelyikére, hogy a "Naprakész túraprogramban" megjelenhessen. 
Ha Te meghívsz a túrádra másokat, akkor mások is meg fognak hívni Téged!
Túrakiírásodat küldd a blogszerkesztők egyikének:
Farkas Kati 
farkas.kata.lany@gmail.com
Keményfi Balázs kemenyfi@freemail.hu
Rostás László rostaslaca@gmail.com
.

2016.08.14-20. Kerékpáros csillagtúra az Isztrián


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt:
2016.08.19.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt:
2016.08.14.
2016.08.15.
2016.08.16.
2016.08.17.
2016.08.18.
2016.08.19.
Az egész túra egyben

Képek:
Simon Szilvi fotói 1.  2.
.

2016.07.24-30. Vízitúra a Tiszán Tokajtól Szolnokig

1. nap Tokaj - Tiszadada 36,8 km TÉRKÉP
2. nap Tiszadada - Tiszakeszi 44,7 km TÉRKÉP
3. nap Tiszakeszi - Tiszafüred 34,7 km TÉRKÉP
4. nap Tiszafüred - Kisköre (Tisza-tó) 34,8 km TÉRKÉP
5. nap Kisköre - Nagykörű 40,7 km TÉRKÉP
6. nap Nagykörű - Szolnok 28,5 km TÉRKÉP
Összesen: 220 km.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb) formárumban letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

A csapat:

Fehér tündérrózsa:
V. Magdi
V. Laci
G. Gábor

Kérész:
Kó. Tamás
K. Gazsó

Vízisikló:
K. Dóri
K. Zsuzska
K. Balázs

Kísérőkocsi:
K. Márti


Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

Video:
később
.

2016.07.15-17. VIII. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó

Kiírás itt.

Beszámoló M, Csillától.

Beremendi Kerékpáros Találkozó 2016. 07.15-17.

Az időjósok előrejelzése ellenére bizakodva elindultunk páran a találkozóra. A kertvárosi ÖMV benzinkút volt a találkozó helye 15 órakor. Gy. Zoltán, P. Ica és én vágtunk neki az útnak, Dodit munkája akadályozta, de amint lehet indult utánunk. Pécs, Kozármisleny, Újpetre, Vokány, Nagytótfalu, Kisharsány, Nagyharsány, Beremend útvonalat választottuk. Az idő remek volt miért ne lehettünk volna bizakodók? Azért mert az összes média rendkívül rossz időt ígért a hétvégére? Voltak már csodák. Csak sajnos nem most. 
Az  útvonal  választás jó volt, mert kevés forgalom volt az utakon. A hátszél is jól jött, ami ritkán adódik az életemben. 
Valahol a kisherendi elágazó környéké Dodi is megérkezett. Nagyon gyorsan tud tekerni ezzel a „rokkant” kerékpárral. Nekem itt még gőzöm nem volt, hogy jutunk el Beremendre, mert én csak Harkány felől tudom az utat. Még szerencse, hogy a fiúk már jártak erre, meg azt hiszem beépített GPS van bennük. 
Itt Újpetre felé tekerve kezdtem érezni, hogy jó lett volna odafigyelnem, hogy mit eszek egész nap. Gyakorlatilag nem ettem semmit, mert olyan hajtós volt a munkanap és itt elfogyott az energiám. Ez olyan leesik a vércukorszint féle dolog, de én ettől nagyon oda tudok lenni. A legközelebbi településen ennem kell, eldöntöttem. Még szerencse, hogy Újpetre viszonylag nagy település és volt nyitva bolt. Pótoltam kicsit a kalóriákat és a többiek is csipegettek valamit aztán mentünk tovább. 
Nagytótfalunál már felderengett, hogy én már tekertem ezen a vidéken nem is egyszer, de azért jó hogy nem én vezettem a csapatot. 
Legutóbb Kisharsány és Nagyharsány között még földúton mentem mostanra pedig már kerékpár utat építettek. A hátszél végig fújt rajta. Még akkor sem gondoltam arra, hogy ez a szél valami rosszat is hozhat. 
Beremendre érve rögtön az étteremhez mentünk, mert 18 órakor vacsora volt. Nagyon finomakat főznek mindig. Soha nem flancolnak és ez benne a jó. Zöldbab gulyás volt meg sajttal töltött csirkemell, rizzsel, franciasalátával. Kell ennél több?
Utána elfoglaltuk a matracunkat a sportcsarnokban. Meglepetésemre rengetegen választották ezt a szállást, nem úgy mint az előző években. Korábban mindig csak 5-7 ember volt. Most vagy 20-25-en is összejöttünk.  Voltak Szekszárdról, Komlóról, Budapestről és még páran Pécsről.  A bringákat is behoztuk a csarnokba, mert azért többen számítottak a rossz időjárásra. 
Képek nem készültek a túráról, mert nem olyan fényképezős kerékpárosok voltunk. Egy kettőt csináltam csak mobillal. 
Este megbeszélést tartottunk, hogy mi legyen szombaton. Már mindenki sejtette, hogy nem lesz az a kimondott kerékpárosbarát időjárás, de ilyen átkozott rossz időre senki nem számított. Olyan ötletek hangzottak el, hogy rövid kört menjünk és menet közben módosíthatunk. Maradjunk magyar részen, stb.
Bizakodva feküdtünk le. Jókat lehet aludni ezeken a tesi matracokon, mert óriásiak, meg puhák. 
Másnap kegyetlen rossz időre ébredtünk. Viharos szél, eső, letört faágak. Ilyen időben nem lehet bringázni. Elmentünk reggelizni (virsli, mustár, zsemle, tea) és itt megbeszéltük, hogy ki sem mozdulunk a csarnokból. Hoztak nekünk pinpong asztalokat, csocsót, társasjátékot és sakkot. 
Nem gondoltam volna, hogy élvezetes lesz a nap. Dodi azt mondta, hogy végre lelkiismeret furdalás nélkül tud lustálkodni egész nap ha akar. 
Azért fogtunk ütőt a kezünkbe és játszottunk sokat. Persze mindig kikaptam, de higgyétek el nem voltam olyan rossz. 
11-re lementünk az új múzeumot megnézni, ahol egyháztörténeti kiállítás van az egyik teremben a másikban pedig Beremend sporttörténete és nagyon szép kerámia nőszobrok. 
Aki jobban ért a focihoz, az itt csemegékre lelhet. Itt rúgta a bőrt Dr. Toller László és Dárdai Pál (de azt hiszem ez nem a mostani híresség) Szóval jópofa dolog volt ez a kiállítás, mert kaptunk hozzá idegenvezetést is és nem olyan hivatalos volt, hanem olyan mesélős sztorizós és így már az egyháztörténeti kiállítás is elég élvezhető. 
Utána átmentünk a könyvtárba és megnéztünk három rövid filmet. Az egyik a kristálybarlang felfedezéséről ,  feltárásáról és bemutatásáról szólt. A másik a 2012. évi Beremendi Kerékpáros Találkozóról készült összeállítás az egyik túrázótól. Jó volt nézni, mert sok ismerőst fedeztünk fel. Meg persze mi is rajta voltunk. 
https://www.youtube.com/watch?v=gcxvcBsZEbE
Utána pedig a Beremendi TV egyik kisfilmjét vetítették Béda-Karapancsa tájegységről. 
Itt már 13 óra felé járt az idő és igen korgott a gyomrunk. Ebédet persze nem rendeltünk, mert ebben az időpontban Horvátországban lenne a helyünk. 
Dodival elmentük a Velence pizzériában és  ott ebédeltünk. 

Vissza a tornacsarnokba és ebéd utáni alvás. Végre kipihent vagyok amikor túrázok, mert az eddigiek során mindig igen-igen elfáradtam. Ez azt hiszem ettől lesz különleges. Amíg én szundiztam formálódott egy kisebb csapat akik át akartak nézni Villányba a Rozé Maratonra. Mire feleszméltem már mindenkinek volt rózsaszín ruhadarabja. Ha futni akarok, akkor nekem is igen gyorsan keríteni kellett egyet. Sikerült is, mert P. Ica szereti ezt a szín és volt nála egy plusz póló. Már semmi sem akadályoz abban, hogy fussak egyet ilyen esős szeles időben. 
Kocsival mentünk át, Dodi pedig a HŐS áttekert. Persze a szél ugyanúgy fújt és az eső sem kímélte. Gyorsan regisztráltunk és itt találkoztunk T. Mártával és B. Janival, akik szintén bevállalták a futást. 
Sikerült lefutnom a 3 km-t megállás nélkül legnagyobb meglepetésemre. Lehet hogy segített a bemelegítés, mert valami profi aerobicos vezette és persze talán sokat számított a rozéfröccs is az elején. Jövőre össze lehetne hozni egy beöltözős futást is. Nagyon sokan futottak jelmezben a rossz idő ellenére is. 
18 órára visszamentünk Beremendre, mert vacsora megrendelve (grízgaluska leves, fasírozott krumplipürével savanyúsággal). 
A többiek utána felmentek Gyuri bácsihoz borozni, meg langallózni. Nekem nem volt már kedvem meg még maradtunk páran vigyázni a „házra”. 
Vasárnap reggelre minő csoda világosodik az ég, de azért még esik az eső és fúj a szél  veszettül.  Megbeszéltük, hogy a Beremendi Cementgyár látogatást megejtjük és utána haza tekerünk. Induláskor még esett az eső, de mire végeztünk a gyárral, már csak a szél maradt, de az rendesen. 
Elbúcsúztunk a többiektől és indulás haza Beremend-Máriagyűd-Turony-Pécs útvonalon. Kegyetlen szembe szélben. Volt ahol 12 km/h volt a sebességem egyenes szakaszon kemény tekerés mellett. A Tenkes csárdánál feltekerni olyan Végtelen történet volt. Menet közben azon gondolkodtam, hogy hol vágjam a kerékpáromat az árokba, meg azon, hogy nem mostanában fogok tekerni az biztos. 
Azért hazafelé feltekertem a dombon és persze az utolsó méterekre elállt a szél és azóta sem fúj.  Ilyen az én formám. 
Jövőre azért újból megpróbálom a Beremendi Kerékpáros Találkozót. 
.


2016.06.25-26. Révfalui bringás hétvége

Útvonal: Vokányig vonattal - Siklós - Harkány - Drávaszabolcs - Dráva töltésen vezetett kerékpárúton Tésenfa - Kémes - Szaporca - Ős Dráva Látogatóközpont - Kémes - Kisszentmárton -  Vejti - Zaláta - Drávasztára - Révfalu - Sellye - Révfalu    Táv eddig: 95km.   

Révfaluba érkezés után bográcsos közös ebéd, este fürdés a sellyei strandon.
Másnap délben közös kemencés ebéd, majd egyénileg hazatekerés.

Vendéglátó: Keményfi Márti, Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (*.gdb) formátumban letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói

A túránkat követően Frici invitálására fekvőbringások érkeztek Révfaluba, akik Nyugat-Magyarországon az országhatár mentén haladva tekertek vissza Budapest felé. Frici képei között ezekről készült fotók is láthatók.

Továbbá két link a fekvőbringás túráról:
Lik1
Link2
.




2016. 06. 18 Tekerj a gyermekeddel, családi bringatúra Villányba

A túrán 4-en indultunk el,ideális kerékpáros időben.A tökéletestől csak a hátszél 
hiányzott.Első pihenőnk Újpetre előtt egy eperfa lett,ahol mindenki kedvére 
fogyaszthatott az ízletes gyümölcsből.Legközelebb már csak Villánykövesden álltunk 
meg.A játszótéren az árnyas fák alatt előkerültek az elemózsiás csomagok.Itt sem 
időztümk sokat,hisz egyre közeledett a fagyizás,melyre nem is kellett sokat várni.
A hatalmas adagok most sem maradtak el.Kissé felfrissülve támadtuk meg a rendezvény 
tér melletti játszóteret,ahol kicsit mindannyian ujra gyerekké változtunk.A következő 
megálló a kőfejtő,melynek vadregényes jellege mindenkit lenyűgözött.Hárman meg is másztuk 
a "sirató" falat,melynek jutalma a kivételesen tiszta időben, gyönyörű panoráma a kilátóból.
Miután sikeresen leereszkedtünk a mélybe,elindultunk haza felé.Útközben benéztünk a 
palkonyai templomba,ahol előadást hallgathattunk meg a múltról és jelenről.Újpetrén 
még elfogyasztottuk a maradék élelmet,majd vidáman tekertünk egészen a célig.

Gajdos Pál fotói

2016.06.07-12 Alföldi kék (egy része) kerékpárral

Indulás: június 7-én (kedd) Szekszárdról ( Szekszárdra megszervezzük a bicikliszállítást)
Útvonal: Szekszárdról- Mezőtúrig tart. ( Kb 360 Km) A táv változhat annak függvényében , hogy hol nem lehet biciklizni pontosan a kék úton a homok miatt.
Szállás : sátorban ( ahol ránk esteledik)
Haza: Mezőtúrról vonattal ( részletek később)

Az egészet kényelmesen szeretnénk megcsinálni, napi max. 70 km-es etapokkal és ha úgy adódik akkor meg-meg állnánk akár egyet fürödni,nézelődni stb. Elképzeléseim szerint ott alszunk ahol ránk esteledik (legyen víz + Wc stb). Tehát sátorozás! Időtől, kedvtől függően vagy szombaton(11.-e), vagy
vasárnap(12.-e) hagynánk abba a kerekezést.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.

Mikor a KÉK túra gondolata felvetődött a lehetőségek között még nem is hallottam az Alföldi Kék túráról akkor meg hogy tudhattam volna, hogy ezt az útvonalat kerékpárral is lehet teljesíteni. Még szerencse, hogy ezek az információk elérnek hozzám és részt vehettem ezen a kerékpáros túrán.  Soha nem gondoltam volna, hogy lehet élvezni az ilyen sík vidéki tekeréseket is.  Miért ne lehetne? Látnivalóban bővelkedik az alföldi régió is, jó kis kocsmákat lehet találni itt is, és ha a társaság kellemes a túra csak jó lehet. Az, hogy nem lehet elfáradni, bármennyit teker az ember az már csak egy kis ráadás. 
A túrát N.Balázs szervezte és a szekszárdi lejutáshoz segítséget kapott G.Gábortól ami nagyon megkönnyítette a dolgunkat. Kerékpárok utánfutóban mi pedig a kisbuszban. Nem nagyon korán indultunk az idő még kellemes volt, de tudtuk, hogy kánikulai melegre számíthatunk egész héten. 
Szekszárdon olyan dejá vu érzésem volt és egyre inkább az az érzésem, hogy rohannak az évek. Nem is olyan régen voltam itt a Dél-dunántúli Kék túra kezdetén most meg irány az AK. Elkészítettük az elengedhetetlen csoport fotót és tekertünk ki a városból. Az ilyen városban tekerést nem nagyon élvezem, mert utálom a nagy forgalmat pláne a kamionokat. Azért sikerült kikeveredni a városból és elindultunk Bárányfok felé. Itt még nagyon lehet élvezni a szép tájat nem érzi az ember, hogy alföldön teker, mert még nem is ott vagyunk. Ez a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagyon kellemes. Sokszor meg lehet állni, mert sok néznivaló van. Pl. Frigyes főherceg millenniumi pavilonja Keselyüsön. Sajnos nem lehet bemenni és úgy látom nem hasznosítják semmire. Mi lesz ebből a gyönyörű épületből így? Majd meglátjuk évek múlva, mert biztosan erre vet majd még a sors.  Innen kimentünk a gátra és ott tekertünk jó sokat a tűző napon, ami bringázáskor nem is nagyon érződik, hanem este, ha nem kenem be magam időben naptejjel. 
Jaaaa. Persze közben geoládáztunk is egy kicsit, de én azt meg nem mondom, hogy merre tekeregtünk, de nagyon szép helyen az biztos és oda gyalog mentünk, ami nagyon jól esett.  
Szóval nyomjuk a pedálokat a gáton és persze itt is meg kell állni, ha tehéncsordát lát a városi nép. Megállásra persze csak akkor került sor, mikor a csordást megláttuk, mert addig én igen be voltam tojva, amikor a marha nagy marhák mellett kellett eltekernem. 
Aztán persze megálltunk mindenhol ami egy kis látnivalót nyújtott, vagy pihenőhely volt. Persze ha N.Balázs feliratozná a képeket nekem is könnyebb dolgom lenne a leírással, de így néha úgy érzem, hogy a képek összekeveredtek.  Szóval megálltunk egy DDNP által kialakított pihenőhelyen, a keselyűsi vadászházaknál és a Lankóci Vízügyi Múzeumnál, mert itt van a következő pecsételő hely. Nagyon érdekes kiállítás van itt, még női szemmel is csodálatra méltók a gépek. Gondolom a férfiak jobban élvezték a látványt. Mindenképpen érdemes megnézni és persze előre bejelentkezni is fontos. 
Nyomás tovább a gáton és a végén próbáltunk szigorúan a kék útvonalán menni az erdőben, mert a másik lehetőség az 55-ös út rendkívül nagy forgalommal. Sajnos kerékpárral nem járható ez a rész, ezért kénytelenek voltunk a főútvonalon menni Bajáig. Kegyetlen rossz volt. Nyomtam a pedálokat ahogy bírtam, hogy minél előbb kikeveredjek erről a részről. A hídnál bevártuk egymást és megkerestük a pecsételő helyet, ami egy rendkívül modern bringás-evezős-túrázós pihenőhely sátrazási, fürdési, és főzési lehetőséggel. Olyan ultra modern, hogy majdnem az ablakon mentem be a pihenőhelyre. Szóval ha szállást tervez valaki Bajára sátorral ez egy remek lehetőség. Ha jól emlékszem Vándorpont a neve a helynek.  Itt a városban azért kicsit Tesco-ztunk, mert mégis csak városi népek vagyunk és ha lehet pénzt költeni, akkor azt kell tenni. 
Bajáról megint gáton mentünk jó sokat és Ósükösdön szálltunk meg  egy kulcsosház udvarán. Nagyon jó volt sátrazni, mert nyitva hagyták nekünk a házat a fürdési lehetőség miatt. A ház is remek, mert megnézhettük a szobákat, melyek el vannak nevezve kerékpárosokról, túrázókról. Ezt a szálláslehetőséget is bátran ajánlom mindenkinek. 
Rendkívül jól állítok sátrat és „csodálatos” vacsorát tudok főzni zacskóból a fürdőben meleg víz folyt. Kell ennél több a boldogsághoz? Szóval klasszul telt az első nap. 
A reggeli indulás után hamar elértük a Szt. Anna kápolnát, ahol természetesen geoláda is volt, meg egyébként is érdemes megállni, mert szép. És akit érdekel nézzen utána a történetének, mert morbid. Itt kicsit keresgéltünk, nézelődtünk és indulás tovább.
Sükösdre érve éreztük, hogy ez nagyobb település és megint mindenki vásárolni akart. Csoki, péksüti, üdítő minden jöhet ilyenkor. És azt hiszem itt döntöttem tévesen a további útvonalat tekintve. Balázs útvonalterve kikerüli a homokos részeket és ezen a területen kicsit letér a szigorúan vett kék útvonalról (teljesen jogosan). Viszont a kék útvonal elvezet az Ólom-hegyre (lehet hogy idéző jelbe kellene tenni a hegy kifejezést 172,4 m magas) ami Bács-kiskun megye legmagasabb pontja. Péter szerette volna megnézni és sajnos én is elcsábultam. Itt ketté vált a csapat Péter, Ági és én elindultunk a föld úton. Ólom-hegyig végig lehetett tekerni, de nem volt egyszerű, de mi rendkívül ügyesek voltunk. Na meg szerencsénk is volt, mert szerintem 3-4 nap múlva már járhatatlanná szárad ez a szakasz is. NE PRÓBÁLKOZZATOK VELE KERÉKPÁRRAL. Szóval megvolt Ólom-hegy. Itt ugyan olyan kilátó van, mint a Zengőn. Jó volt a kilátás. Olyan itt az erdő, mint egy patchwork. Mindenféle fákat ültettek olyan ültetvényszerűen. Kibámészkodtuk magunkat és indultunk tovább. Ha nekem valaki azt mondja, hogy homokban nem lehet kerékpározni akkor én azt nem hiszem el, mert olyan mély homokban még nem jártam mint itt.  Na, de hogy tolni sem lehet az már végképp a tragédia, mert bizony volt olyan mély homok, ahol csak húztam-vontam a kerékpárt. Azért kiverekedtük magunkat valahogy és megpróbáltuk utol érni a többieket, ami lehetetlen volt, mert itt a homokban olyan lassan tudtunk haladni, hogy nem volt olyan sok kocsma, hogy ezt ki lehessen várni a többieknek. 
Amikor kikeveredtünk a homokból már jól haladtunk, de azért megálltunk a Szentgyörgyi Erdőgazdaságnál. Ez olyan kellemesen kialakított vadászparadicsom az egyik oldalon a másik felén meg elhagyott fűrésztelep mindenféle érdekes dologgal (Ceglédi kannától elkezdve a Zil teherautóig). Megnéztük az érsekhalmi földvárat, mert persze geoládás hely. Aztán Hajóson bolyongtunk a kastélyparkban és pizzáztunk. A Hajósi pincesor felé egy kilátót találtunk ahová felmásztunk, mert jó és meg persze azért mert geoládás hely. Aki itt tart az olvasásban nem lehet benne biztos, hogy most geoládás túrán vagyunk vagy kék túrán. Lehet hogy mind a kettőn? Szóval kilátó és utána irány a pincesor. Ez valami csoda, pedig csak egy töredékét láttuk. Mindenképpen érdemes a megnézésre.
Kunfehértó melletti Pici-paci tanyánál volt a következő szállásunk. Itt találkoztunk a többiekkel és már sötétedett, mikor odaértünk. Ez volt az egyetlen nap amikor elfáradtam, de nem a tekerésben, hanem a toligálásban.  Itt is sátraztunk, de van lehetőség szobákat bérelni. Nagyon rendezett porta, fürdési lehetőséggel. Szintén ajánlani tudom. 
Valahol itt Kunfehértónál csatlakozott hozzánk Csongor, de erről a másik csapat tudna beszámolni, mert erről mi sivatagot jártak keveset tudunk. 
Harmadik nap reggel elhatároztam, hogy nem megyek többet homokban kerékpárral. Inkább a főútvonal. 
Indulás után Balázs jelezte, hogy nem is olyan messze van egy Trianoni emlékmű ki szeretné megnézni (biztosan volt geoláda azért mondta). Én szívesen megnézek mindent ami az utamba akad vagy nem kell sokat letérni miatta és a többiek is benne voltak. Deeeeeeeeee homokon mentünk, pedig reggel fogadtam meg, hogy soha többet. Na jó, kibírtam és nem is volt olyan rossz. Viszont azt vettem észre, hogy Péter élvezi ezt a sivatagi mászást, mert jó gumi volt a kerékpárján ehhez a talajhoz és talán bírja az ilyen kihívásokat. 
Dél felé már nagyon éhesek voltunk és keresni kezdtünk valami étkezdét, ami lehetetlennek tűnt, mert igen kis településeken mentünk át.  Ruzsán vagy talán Zákányszéken a kocsmárosnő a nagy tétovázásunkra felajánlotta, hogy csinál nekünk pizzát, de nem tud sokat, mert az alapanyag korlátozott. Nekünk 7 db elég mondtuk és ennyire volt is alapanyag a konyhában. Remek hely volt. Számítógép, wifi, üditő, pizza, hűs épület, tiszta WC mi kell még egy kerékpárosnak délidőben?
Ezen a napon olyan sokat kellett pecsételni, hogy nem emlékeszem melyik településen fagyiztunk vagy ettünk és melyik kocsmában találtuk ki, hogy ugyan kerülő, de mi Mórahalmon fogunk megszállni és elmegyünk fürödni a strandra. Csongor talált egy remek szálláslehetőséget az a neve, hogy Zöld Kemping. Itt lehet sátrazni az udvaron van tusoló, konyha és ha nem foglalt még szobát is lehet bérelni egy ős öreg házban, közvetlenül a strand szomszédságában. Tökéletes volt és a településre Zákányszékről kerékpáros sztráda vezet. Sátorállítás után páran átmentünk a fürdőbe megáztatni „fáradt” testünket.  Ágival kipróbáltunk mindent amit lehet a strandon. Csúszdákat, taposót, masszírozókat és meleg vizet. Megkoronázta a napunkat. Ha arra jártok ki ne hagyjátok a fürdést. 
Az alföldön még azért jó kerékpározni, mert megvilágosodik az ember matematikai tanulmányait illetően. Olyan hosszú és egyenesek az utak, hogy nekem már nem kell bizonyítani azt a tételt, hogy a párhuzamosak a végtelenben találkoznak, én ott láttam. 
Negyedik nap visszatekertünk Zákányszékre, megvettük a szokásos reggelit, tízórait egyebet és nekivágtunk a napnak. Nem sokat lehet tekerni, mert majdnem minden településen pecsételni kell és igen hamar el lehet jutni egyikből a másikba. Szatymazon megnéztünk egy malmot, ami olyan modernnek nézett ki, de szerintem csak jól felújított. Sajnos már elhagyatott és eladó is, ha valaki szeretne malmot  akkor itt a remek lehetőség. Szatymazon egy defekt is megérkezett persze az én bringámra. A fiúk nagyon profik voltak és percek alatt végeztek a szereléssel. Akadt egy kis segítségünk, aki szóval tartotta őket és rendkívül sok butaságot fecsegett, mert egy kicsit flúgos volt, de nem ártalmas. Szerintem szereztünk neki egy jó napot, mert a falubeliek nem foglalkozhatnak már vele ilyen sokáig, mint mi idegenek. Ezen a településen ebédeltünk hosszú pihenővel bőséges étellel, gyenge wifivel. 
 Ópusztaszeren a pecsételő helyet jól eldugták egy hátsó üzemi bejárathoz, talán azért, hogy a kéktúrázók ne vegyüljenek az autós turistával, de lehet hogy nem is ezért. Itt természetesen nem néztünk meg semmit, mert a Történelmi Emlékparkra szerintem egy egész napot érdemes szánni és nem fér bele a kék túrába. 
Itt az üzemi bejáratos pecsételés után rátértünk a földútra. Itt már nem olyan homokos a talaj, mint a második napon. Bátran lehet a föld utakon menni, mert nagyon jó tempót lehet tekerni. A mindszenti révnél átkeltünk és menet közben pecsételtünk. Nagyon hangulatos dolog ez a folyón való átkelés ilyen kicsi vízen. ( a Tisza)
Mindszenten van egy remek kemping barátságos áron a Tisza partján. Ennél jobb nem is kell. Sátrat állítottunk és közben tájékozódtunk a környékről. Remek programok adódtak a településen és mi ki is használtuk. Elmentünk a Művelődési Házba, mert itt még meg lehet nézni a régi vetítőket, ami a valamikori mozi volt. Már senki nem tudja elindítani a gépeket, de nagyon sok minden megmaradt a régi időkből. Plakátok, filmekről tájékoztatók, reklámanyagok, pecsétek, iratok. Mint egy időutazás olyan volt. Ez után pedig kerestünk egy jó helyet a fő utca mentén, mert este Lovak és lóerők felvonulása volt és ilyet még nem láttunk. Elől jöttek a lovasok és utánuk minden ami gép és erős és nagy. Traktorok, markolók régiek, modernek és nagyon klassz volt így együtt a sok gép a város közepén felvonulva. A legjobb időpontban voltunk pont itt.  A kempingben a Tisza parton még megnéztük a naplementét, majd Laci tüzet gyújtott és még nagyon sokáig beszélgettünk és senki nem akart lefeküdni, mert jól éreztük magunkat. A tűz körül azt hiszem mindig ez történik. Az emberek szeretnek csak úgy lenni körülötte. 
Ötödik nap reggelén még egy pecsétet begyűjtöttünk Mindszenten a vasút állomáson. Az utunk kellemes forgalom mentes úton haladt jó darabig persze megszakítva egy kis ládázással, meg világvége településen (Tompahát) pecsételéssel. 
Nagymágocson megnéztük a kastélyt és a hatalmas parkjában sétáltunk nem érdemes kihagyni. A település nagyon nagy pontosabban jól elterült és mire találtunk egy helyet ahol tudtunk enni már mindenki  farkas éhes volt. Van itt étterem a községben csak sajnos ballagás volt és mindenhol zártkörű rendezvény volt. Azért nem maradtunk éhen, mert mindig vannak segítőkész emberek és elkalauzolnak a jó helyekre. Ismét hosszú ebéd és pihenő. Majd irány Árpádhalom, ahol a pecsét felkutatása lehetetlenség, mert a boltban volt elzárva. Elmentünk a művelődési házhoz ahol táborozás folyt sok-sok gyerekkel és látogató szülőkkel. Ez volt a mi szerencsénk, mert ilyenkor nincs az a szülő aki nem úgy gondol a gyerekére, hogy biztosan éhen hal a táborban. Hoztak is rendes mennyiségű süteményt, amiből nekünk is jutott bőven. A művelődési ház pecsétje is előkerült nagy sokára, de addig is volt időnk körbejárni a kastélyt, mert az volt a müv. ház és volt elég időnk a süteményeket végig kóstolgatni. Ez után átmentünk a favázas római katolikus templomhoz, amit sajnos csak kívülről tudtunk megnézni. És utána eltekertünk az Árpádhalomhoz aminek a tetején Makovetz féle életfa található. Na meg geoláda. Azt mondták a faluban, hogy itt energiát lehet gyűjteni. Gondoltam kicsit leheveredek a fűbe, hátha úgy jobban jön az energia. Nem tudom? Én nem éreztem semmit. Ez után földúton mentünk ismét Eperjesre. Itt a szántások között rengeteg mezei nyulat lehet látni. Én Baranyában még nem láttam nyulat, de itt többször is. Nagyon érdekes volt. 
Már nem emlékszem melyik útszakaszon, de akkor műúton tekertünk Gábor talált egy zacskónyi banánt az úton. Mintha oda tették volna. Jöttek az ötletek, hogy kerülhetett oda, mikor előttünk is a nagy semmi és utánunk is a nagy semmi volt. Persze a realista fiúk mit mondanak? Biztosan leesett egy autó tetejéről. Szerintem meg az úgy volt, hogy a sofőr hallgatta a Kossuth rádiót és pont arról volt szó, hogy a banánköztársaságokban milyen káros anyagokkal tartósítják a banánt, hogy Európába érve is fogyasztható legyen. Mikor ezt meghallotta fogta a zacskónyi gyümölcsöt és kihajította az ablakon. A másik variációmra sokkal fogékonyabbak voltak, mert azt találtam ki, hogy valaki meg akarja mérgezni egyik ismerősét aki mindig erre jár és tele injekciózta méreggel és kitette az útra hogy megtalálja. Na, nem is evett senki a banánból Gáboron és rajtam kívül.
Ezen a napon már nagyon lógott az eső lába és szállásunk még nem volt és csak reménykedtünk, hogy Szarvason talán könnyen találunk valamilyen alvási lehetőséget mert mégis csak nagy település. Tévedtünk, mert az Ifjúsági szállást lefoglalta egy család és magán rendezvény volt a közeli Pedagógus Kemping pedig még nem nyitott ki, mert még iskola idő volt. Próbált segíteni nekünk egy kedves szarvasi hölgy aki a turizmusban dolgozik, de ilyen hirtelen nem volt lehetősége és az eső meg már ott körözött a fejünk felett.  Nem volt már sok lehetőségünk, mert a megázás nagyon kinézett gyorsan betekertünk a közeli focipályára és beálltunk a kifutó alá, ahol a focisták szoktak a pályára futni és elkezdünk ötletelni, hogy mi legyen. Amikor felfedeztem, hogy nyitva van a női és férfi WC mosdóval én úgy döntöttem nekem jó lesz itt a lelátón az éjszakai szállás. Úgy emlékszem páran kicsit idegenkedtek a gondolattól hogy itt aludjunk, de az időjárás mindenkit meggyőzött. Még volt annyi jobb idő, hogy mindenki eltekert boltba és mire visszaértünk már nem volt kérdéses a szállás, mert ömlött az eső. Itt a kifutón megkóstoltuk Gáborral a talált banánt dióval és jelentem nagyon finom volt. A többiek nem mertek enni belőle. Azt hiszem az este hol esett, hol nem, mert arra még volt időm, hogy megmosakodjak és pizsit húzzak, de a bringám és a cuccom még mindig a kifutón volt, mikor már nagyon szakadt az eső és így kellett felvinnem. Sikerült. A legfelső sorban aludtunk egymás mellett. Szerintem nem volt rossz. Nem áztunk, nem fáztunk, nem zavart el minket senki (ki járt volna ott ilyen ítéletidőben?)
Hatodik nap reggelére elállt az eső és én abban reménykedtem, hogy így is marad. Hiú remény volt. Mire kikeveredtünk Szarvasról (pedig megérdemelné ez a város, hogy rendesen megnézzük) elég rendesen eleredt. Itt már nem csináltunk semmit, nem néztünk semmit csak tekertünk, ahogy bírtunk és megcéloztuk a Mezőtúri vasútállomást. Úgy áztunk, mintha zuhany alatt állnánk. Egy idő után már nem számított, hogy mennyire vagyok vizes, mert mindenem vizes volt, csak az a lényeg ilyenkor, hogy ne álljunk meg hanem mozogjunk. Ez ment. Abban reménykedtem, hogy marad száraz ruhám és az állomáson át tudok öltözni. Maradt és a többieknek is. Átöltöztünk és kisebb fennakadás után eljutottunk mindannyian Szegedre külön vonattal két csapatban, mert a MÁV nem bírt 7 bringást kezelni. Innen Csongor segítségével  jöttünk haza Pécsre. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla
Túravezető: Nagy Balázs


Képek:
Arató Csongor fotói
Nagy Balázs fotói  1. nap  2. nap  3. nap  4. nap  5. nap  6. nap

Video:
Arató Csongor videója (3 perc)
.

2016.05.22. Bringás majális avagy II. Gasztro túra a NY Mecsekben.

Útvonal: Pécs - Cserkút (Biobia Porta ételkóstoló) - Kővágószőlős - Hetvehelyi út -Petőc harangláb- Abaliget (Kapucinus söröző: Langalló, sör, korongozás) - Kovácsszénája tópart - Magyarhertelend (Kapucinus sörfőzde) - Orfű - Pécs
Táv: 77 km.  Túravezetők: Kónya Tamás, Rostás László

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.


2016.05.14-16. Pünkösdi kerekezés Kalocsa környékén

Könnyű Alföldi túra 3 napban!
1. Szelidi tó és a Dunapart 55 km,
2. Hajóson kastély látogatás, és borkóstoló pogácsával a pincefaluban 55 km 
3. Kecelig autóval, és onnan kerekezés a látnivalókban gazdag helyekre: fagyizás Soltvadkerten, Kecel és a tőzegbánya-tó bő 50 km. 
Szombaton személyautókkal hagytuk el Pécset, és a szállás elfoglalása után már indultunk is első túránkra. Szakmár, Újireg településeken át a Szelidi-tóhoz és Dunapatajra kerekeztünk. Itt már patakokban folyt rólunk a víz, no nem az izzadságtól, hanem egyszerűen bőrig áztunk. Rövidre is fogtuk a látnivalókban való gyönyörködést, Ordas, Géderlak, Úszod érintésével visszabicajoztunk Kalocsára. Kiértékeltük napi teljesítményünket, szárítgattuk elázott ruhadarabjainkat, vacsoráztunk, aztán beindult a kollégiumi élet…
Másnap Hajósnak vettük az irányt. Az odafelé vezető út a csepergő eső ellenére kellemes volt, meg sem éreztük a 20 km-es távot. Első megállónkat a hajósi barokk kastélynál tettük, ahol megcsodáltuk a kertet és a kastélyt. Majd továbbindultunk a borkóstolói programra, a hajósi pincesor felé. Mivel eddig sík terepen kerekeztünk, a ránk váró kis emelkedő meg sem kottyant. Az Umenhoffer Pince házaspárja, Márti és Zsolt pogácsával, zsíros kenyérrel és finom borokkal várt minket. Kóstolgatás közben nemcsak a nedűkről tudhattunk meg érdekességeket, hanem a helyiek életébe is betekintést nyerhettünk. A visszaút? Szembeszél, eső és újabb ronggyá ázás.
Bezzeg hétfő reggel napsütésre ébredtünk, ami nagy lelkesedéssel töltötte el a csapatot. Autóval aznapi túránk kiindulópontjára, Kecelre hajtottunk. Itt nyeregbe pattantunk, s elsőként a közeli tőzegbányatavat néztük meg. 73 fős társaságunk itt már eléggé szétszakadt, a bevállalósak bringával egyenesen hazafelé indultak. Akik viszont a napi penzumot is szerették volna teljesíteni, továbbmentek Soltvadkertre, ahol a híres cukrászdában tartottak pihenőt. A túra Kiskőrösre vitt tovább, ahol Petőfi szülőházát tekintettük meg. Aztán biciklik az autókra, kocsiba szálltunk, és elindultuk hazafelé.
Nekem ez volt életem első bringatúrája, s büszke vagyok arra, hogy amatőrként, a nehéz körülmények ellenére teljesítettem a távokat. Nem gondoltam volna, hogy menni fog…
Köszönjük Farkas Katinak a szervezést, a feledhetetlen élményeket, kalandokat.
Egylelkes túrázó :)

Farkas Kati fotói




2016.04.28-05.01. Túra a karvai rekus találkozóra

Útvonal: 1. nap: Pécs, Budai Vám Tesco - Bonyhád - Cece - Székesfehérvár (alvás, ahol elfáradunk vagy ránk sötétedik); 2. nap: Bicske - Bajna - Esztergom - Karva 
Hazaút útvonal: 1. nap: Komárom - Pannonhalma  (valahol az Észak-Bakony környékén alvás); 2. nap:Ajka- Tapolca - Keszthely - Balatonkeresztúr (alvás, ahol ránksötétedik); 3. nap: Kaposvár - Pécs
Össztáv: ~700 km Túravezető: Bodrogi Frigyes és Gajdos Pál

A megbeszélt időpontban ketten voltunk a Tesco parkolójában, Gajdos Pali és én, mondtam, akkor indulhatunk. Pali kérdezte, nem várunk-e egy pár percet a Torma Csabira, de mivel nem volt ott, mondtam, menjünk. Mégis egy 5 percet várakoztunk, majd 34-kor útnak eredtünk. Hird előtt kaptuk a telefont a páromtól, hogy a Csabi keres minket, hol vagyunk. 35-re megérkezett ő is, és mivel nem talált senkit, egy negyed óra várakozás után hívta fel a Marit. A telefonban is kommunikációs hiba keletkezett: amíg mi a régi 6-oson vártuk a Csabát, ő a 6-os úton elszáguldott mellettünk. A várakozás nem csak Csabi miatt volt, Palinak már Hird előtt volt egy defektje, amit Bonyhádig még kétszer megismételt. Bonyhádon a kerékpárboltban belső- és a felniszalag vásárlása után az új pumpánkkal már gond nélkül tekertünk tovább. Fehérvár előtt éjszakáztunk. 
Pali navigációja hibátlanul működött, pillanatok alatt átkeveredtünk a városon, egészen Bodajk településig semmi gond nem volt. Ott egy földútra akart vinni minket, mondtam Palinak, nézzük meg a térképet, ne menjünk a sárba. Akkor derült ki, hogy rossz fájlt töltött fel a navigációba, az első terv volt a gépen, amely Komárom felé vezetett. Ha már előkerült a térkép, mondtam, hogy menjünk a tervezett útvonalon, a Vértes tövében Keletre fordultunk. Felcsút, Bicske, Esztergom érintésével haladtunk tovább. Esztergomban a Bazilika mellől megpillantottuk az első rekust, majd még a magyar oldalon másik három Karvára tartó kerékpáros is csatlakozott hozzánk. Még világosban megérkeztünk, a táborban már sokan voltak, közöttük Csaba is, aki a legrövidebb úton, gyilkos tempóban üldözött minket és három órával előbb érkezett nálunk. A találkozóról nem sok mindent tudok írni, ahhoz ott kell lenni, ki kell próbálni. Párom is megérkezett autóval 10 óra felé, Langó Tamást hozta magával. A tábortűz mellett nem akart csökkenni a tömeg és a jókedv, a csehek közül sokan még hajnali 4-kor is ott nótáztak. Mi már 1 óra felé nyugovóra tértünk, és reggel komoly fagyra ébredtünk.

Május 1-én bringapróbálgatásokkal, egy rövid 25 km-es túrával, majd kerékpárversenyekkel telt a nap. Tamás és Csaba is megállás nélkül cserélgette a biciklijét, Tamás kapott egy kölcsön rekut még a túrára is, amit a párom is gond nélkül végigtekert a fekvőbringájával.

Vasárnap délelőtt hárman indultunk haza együtt kerékpárral Komárom felé az új kerékpárúton. Út közben még Velekei Balázst, a híres youtube-os túrafilmkészítőt is leelőztük. Komáromban feltöltöttük elemózsiás készleteinket és elváltunk Torma Csabától, ő sietett haza a legrövidebb úton, nem akart velünk tartani a nézelődős hosszabbon. A navigáció innentől kezdve ismét jól működött. A tervezett útvonalat hibátlanul teljesítettük, kis forgalmú, néhol murvás, szép erdei utakon jártunk. Pannonhalma után elkezdett esni az eső, kisebb nagyobb megszakításokkal egészen estig áztunk, ezért egy szépen felújított temető ravatalozójában aludtunk csendben és békességben.

Másnapi utunk.... de tudjátok mit? Most nem írok többet, legközelebb gyertek velem, vagy nézzétek meg a képeket a túráról! 

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál videója

A karvai találkozóról egy újságcikk:

Minden várakozást felülmúlt a 2. nemzetközi rekus találkozó, melyet idén is Karván rendeztek meg.
Karva
145 fekvőkerékpáros vett részt a rendezvényen. A legidősebb résztvevő 72 éves volt. A legtávolabbról érkező több mint 500 kilométert tekert a találkozóra. Voltak olyan résztvevők is, akik korábban körbekerekezték a Földet.
Az első nemzetközi rekus találkozót is Karván rendezték meg tavaly. „Az spontán akció volt, amit nem készítettünk elő különösebben. Az érdeklődők és a résztvevők száma engem is meglepett” – nyilatkozta Marcsa András (Bandi), a rendezvény ötletgazdája. Az idei találkozó időpontját a szervezők a karvai majálishoz igazították, ettől a karvai májusfaállítás és a felvonulás is rendhagyó volt. „A találkozóra 131-en regisztráltak, de a szombati rendezvényen ennél többen vettek részt. Voltak, akik kifejezetten a versenyre érkeztek” – tájékoztattak a szervezők. A rendezvény előkészítésében és lebonyolításában Karva önkormányzata is részt vett. A korábban érkezők elszállásolásáról is gondoskodtak. A versenyt rövid kirándulás előzte meg. A látványos, három kilométeres rekus konvojt a túra egy szakaszán rendőrök kísérték. A délutáni versenyszámok között lassúsági, illetve gyorsasági verseny és szlalom is szerepelt. A lassúsági és a gyorsasági versenyt is a pécsi Bodrogi Frigyes nyerte, a bóják kerülgetésénél Aleš Horný (Dubňany) és Kiss Zoltán (Orosháza) bizonyult a legügyesebbnek. A szervezők különdíjjal jutalmazták a legmesszebbről érkező résztvevőt, a „leg-leg-leg” kerékpárt és a legsárgább párost is. „A legmesszebbről a prágai Zdeněk Kelner érkezett, aki egy héttel a rendezvény előtt indult útnak. Ausztrián keresztül jött, mivel ott jobbak az utak. A leg-leg-leg kategóriában a kupát a seregélyesi Nagy József (Lompi) kerékpárja, a legsárgább résztvevők díját egy házaspár – Dóka Bernadett és férje – kapta” – tájékoztattak a szervezők.
Az abszolút rekorder Karlovic Kristóf (Pupu) volt. „Nemcsak korát, hanem a letekert kilométerek számát tekintve is. Évente 18 ezer kilométert tesz meg fekvőkerékpáron. Külön öröm volt, hogy a találkozón részt vett Harkányi Árpád és Zárug Zita is, akik kerékpáros nászútjukon körbetekerték a Földet” – jegyezte meg Marcsa Bandi.

.


2016.04.17. Két keréken műemlék nézőben

Útvonal: Pécs Mecsek Áruház előtti tér - Cserkút (Árpád-kori templom) - Kővágószőlős - Kövágótöttös (Árpád-kori templom) - Cserkút - Pellérd - bringaút - Pécs
Táv: 30 km  Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Rövid vasárnapi túrára indultunk a környékre. Olyan messze olyan sok minden értéket megtekintettünk már, de az utóbbi időben e szép Árpád-kori templomok mellett csak elsuhantunk. Most viszont szakítottunk időt a megtekintésükre. Minket Pécsett és annak környékén élőket igen sok érték vesz körül, csak vegyük észre őket!
A cserkúti templom lenyűgöző volt. A kővágótöttösi is nagyon rendben van, csak sajnos az átépítések következtében az Árpád-kori részek már nem igen láthatók.
Cserkúton igen színvonalas és érdekes ismertetőben volt részünk Németh István idegenvezető jóvoltából. Aki meg szeretné tekinteni a templomot, a 30/471-25-17 telefonszámon egyeztethet időpontot.
Kővágótöttösön a templomot kinyitják, de a történet a bejárat mellett kifüggesztett leírásból ismerhető meg. Bejutással kapcsolatban a 30/231-01-14 telefonszámon kell érdeklődni.

Képek:
.

2016.04.02. Újra együtt tekerünk, második évadnyitó túra

Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya - Ellend - Hásságy - Olasz - Szederkény - Máriakéménd - Szellő - Erzsébet - Pécsvárad - Szilágy - Berkesd  -Romonya - Bogád - Pécs
Táv: 67 km  Szint: 480 m   Túravezető: Vadász Ferenc 

Képek:
.



2016.03.28. Húsvét hétfői nyúl(te)kergető túra

Útvonal: Pécs Budai-vám Tesco - Újhegy - Bogád - Vasas - Petőfi akna - Béta akna - Zobákpuszta - Pusztabánya -.Kisújbánya - Máré vár - Magyaregregyi út - Zobákpuszta - Béta akna - Koszonyatető - Árpádtető - Pécs
Táv: 60 km Szint: 800m  Túravezető: Kónya Tamás 

A túra útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Hétfőn reggel igencsak hideg volt a meterológusok jobb időt ígértek. A Budai-vám Tesco parkolójában várakozva majd meg fagytunk 11-en jöttünk össze az indulásra, de volt aki már itt lemondott a túráról a hideg miatt és inkább hazament.
Kis kivárással 9-óra után 10-en elindultunk ki a városból Bogád irányába.
Szép komótosan kezdtük az emelkedőket amiből bőven volt a túrán. Vasas után Petőfi aknánál megálltunk egyet szusszanni, Dodi elmesélte, hogy itt dolgozott 8 évig. Utána nekiestünk a hosszú emelkedőnek fel a külszíni fejtés mellett fel egészen Béta-aknáig majd kis gurulás és máris Zobákpusztán voltunk. Pihenésképpen lovakat etettünk egy kicsit. Itt kereszteztük a Hosszúhetény-Komló főutat és hosszan fel Pusztabányáig küzdöttünk az emelkedőkkel (A LÁNYOK NAGYON JÓL BIRTÁK).
Pusztabányán kajáltunk egyet és megnéztük az üveghutákat  Laca közben geoládázott, majd folytattuk az utat Kisújbánya felé. A kisújbányai elágazó előtt összevártuk egymást és nekimentünk a nagy dombnak.
Kisújbányán a Klumpás vendégház büféjében nagyon sokan voltak, sorba kellett állnia pultnál a kiszolgálásért, de azért bekaptunk valamit. Ki egy rétest, ki egy finom kenyérlángost és ugye van aki él hal egy kis folyékony kenyérért :))
Jóllakva kipihenve szemerkélő esőben elindultunk Máré vár felé. A várhoz felvezető meredek bekötő utat ki így ki úgy, de mindenki legyűrte. A vár sajnos most is zárva volt és így még az udvarára sem lehetett bejutni, de találtunk egy pince bejáratot ami a vár udvar közepére egy nagy kútszerű gödörbe vezetett. 
Mikor kinézelődtük magunkat és a nyalóka is megvolt Csillának a túrajelentéshez elindultunk le a vártól és a Magyaregregyi út felé vettük az irányt. Szerencsénkre az esőből nem lett semmi, így a strand mellett elhaladva már a fürdéssel ugrattuk egymást.
Az autó úton Zobákpuszta felé tartottunk A végén szerpentines nagy kanyarok és jó kis emelkedő, így az "uccsó" emelkedő előtt meg is álltunk egy kis erőt gyűjteni. Zobákon megint bevártuk egymást és az erdészeti úton száguldottuk Koszonya tető felé, ahol betoltunk még egy kis kaját, hogy Árpád tetőig már kibírjuk. Innen már hamar átértünk a Komlói úthoz, ahol összevártuk egymást, aztán beszáguldottunk a komlói úton Pécsre és Fehérhegynél köszöntünk el és ment mindenki a maga útján haza.

Jó kis év eleji bemelegítő túra volt :)  Bár az idő lehetett volna melegebb is.

Remélem a jó idő beköszöntével előbújnak a fázós társaink is és a következő turáninkon már szép nagy létszámban örömködünk :))


Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Rostás László fotói
.

2016.03.19. Szezonnyitó könnyű tekerés, Bodára

Kellemes, könnyű túrán jártunk, a bodai tónál.

beszámoló hamarosan.

Vadász Ferenc fotói
Séder Attila fotói
.

2016.03.04-07. Országos Kéktúra 2. szakasz Kőszeg - Káld

1. nap: Kőszeg - K - Őz kút (GCGIDA) - K - Ilonavár (GCTMRD) - Csepreg  Táv: 25,5 km
2. nap: Csepreg  - K - volt Alabánci Malomcsárda - Szeleste - Festetich kastélyszálló (GCSZKA) - Bögöt -K- Csénye  Táv: 37,1 km
3. nap: Csénye - Sárvár (GCSARV) - K - Sitke kápolna (GCKEKE) - Gérce - K - (GCFARE) - Káld: 34,9 km.

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A farsang időszakában befejeztük a DDK-t és páran megbeszéltük, hogy legyen folytatása és csináljuk meg az OKT. Én persze örültem neki, mert terveim között szerepelt és egyedül pedig nem tudnám megcsinálni. Gondoltam folytatjuk hárman, négyen és egy teljesen más hangulatú túra kerekedik. Kicsit azért szomorú is voltam, mert nekem nagyon tetszett ez a ’sokan túrázunk együtt’ érzés. Jöttek a jelentkezések és 9 főnél már gondoltam, tudtam, hogy az eredetileg kinézett szállás egy vendégházban kicsi lesz. Nincs nagy választék a kis falvakban amikor szállást keres az ember, ezért ilyenkor előveszem a régi jó megoldást és felhívom az önkormányzatot. Velem mindig nagyon kedvesek és eddig mindig segítettek. Most is megnyílt számunkra egy óvoda. Aztán jöttek még a jelentkezések és 15 főnél gondoltuk úgy, hogy itt lezárjuk a túralétszámot (hátha kicsi lesz az óvoda). Ideális létszám, három kocsiban elférünk. 
Az indulás reggelén ítélet idő volt. Szakadt az eső és viharos szél fújt. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy melyik égi áldás a kedvezőbb egy túrázónak, a csendes szélmentes eső, vagy a viharos szél eső nélkül. Az, hogy napos, gyönyörű időben túrázhatok az fel sem ötlött bennem. Korán indultunk (5:30-kor)  szörnyűséges időben, semmi jóra nem számítottam. A Balaton magasságában már javult kicsit a körülmény, reménykedtünk abban, hogy borús, taknyos időben megyünk, és nem  szakadó esőben.
A túra kezdete Kőszegen volt. Akármilyen hihetetlen gyönyörűséges napsütés lett, mire Kőszeg főterére értünk. Pékség, tejbár nyitva. Turinformban pecsételés és könyékig túrtunk a szórólapok között, amik jobbnál-jobb túraútvonalakra csábítanak. Nem kell félnem, hogy egyszer csak elfogynak az útvonalak és geoládázásra kell adjam a fejem, mert begyűjtöttem pár ötletet. 
Túra megnyitva, indulunk kifelé a városból. A szőlőhegyen azt nézegettük, hogy a legutóbbi túránkon milyen irányban jártunk, és csodáltuk az Alpok havas csúcsit. És élveztük a napfürdőt!!!!!!
Az olmodi úton eljutottunk a Vasfüggöny túraútvonalra és egy darabig a határkövek mentén haladtunk. Nekem ez kicsit furcsa volt, mert nem tudom megszokni azt az érzést, hogy határátlépésnél semmi félnivaló nincs és ki-be járhatunk az országból. Nagyon  szép erdős részen haladtunk (fenyvesek, tölgyesek, forrás) a következő pecsételőhely felé Tömördre. Én mindig éhes vagyok, ezért egy napsütéses, farönkös pihenőhelyen ettünk, pihentünk és továbbra is szép tájakon hamar beértünk a faluba. Tömördön egy pihenőhelyen található a pecsét. Ez mindig nagy élvezet szerintem mindenkinek. Olyanok vagyunk mint az óvodások, imádunk pecsételni.  A falu végén kissé szétszakadtunk, mert egy kastély és kúria is található itt és persze kinek melyik tetszik jól körbejártuk. A sofőrök pedig már nem nagyon bírták a szuttyogást és kicsit gyorsabb tempóra váltottak, mert az Ő feladatuk még a nap végén a kocsik logisztikáját elrendezni, ezért itt el is tűntek mint a kámfor. Nem nagyon siettünk, gondolva arra, hogy sofőrjeinknek még sok-sok kilométert kell autózni és van időnk a szállásra érni (hát megelőztek).
Csepreg felé volt egy kis szántóföldön gyaloglás, amit nagyon utálok, de azután mindent kárpótolt a Boldogasszony horgásztó látványa és a Boldogasszony kápolna és környezete. Csodaszép vidék ez, autós turistaként biztosan nem tévednék ilyen helyekre. 
Csepregen egy turistaszálláson aludtunk, emeletes ágyakon. Konyha, fürdő minden rendben volt, az ágynemű kicsit későn érkezett, de alvásidőre megvolt. Páran elmentek a helyi vendéglátóipari egységet megnézni. Akikkel maradtam beszélgettünk. Persze ilyenkor mindig világmegváltó dolgokról értekezünk és azt hiszem ezek miatt a beszélgetések miatt már most hiányzik a csapat. Nagyon össze tud kovácsolni egy pár ilyen nap. Ilyenkor kevés alkoholos ital is elfogy és jól bevacsorázunk. K. Balázs vacsorája volt a legfélelmetesebb. Ha jól emlékszem evett babot, olajos halat és talán szendvicset vagy kolbászt már nem tudom. Nekem ez a kombináció és mennyiség biztos halálos lenne. Reggelre kiderült a férfiak mindent kibírnak, Balázs életben maradt. 
Második napot 8-kor kezdtük (persze a sofőrök egy órával korábban). Hamar elkészültünk a reggeli feladatokkal. S. Szilvi rántottát is sütött nekünk és az élelmesebbeknek jutott belőle (én az voltam és nagyon finom volt). Még mindig volt időnk az indulásig és beszélgettünk. B. Mária talált egy mesekönyvet és felolvasott nekünk. Higgyétek el élvezet volt hallgatni. Lehet hogy örökre kicsit gyerekek maradunk, csak jól titkoljuk?
Mikor a sofőrök visszaérkeztek a kocsi logisztika után elkészítettük a szokásos csoport fotót és indultunk. Persze előbb vissza kell menni a kék útvonalára, mert a szállások néha kicsit arrébb vannak pár kilométerrel. Olyan szeles, borongós idő volt és persze megint szántóföld, vártam már a napot és az erdős részt. Abláncmajornál volt a következő pecsételő hely. Az odavezető út valami csodálatos. Hóvirágtenger mellett gyalogoltunk nagyon sokáig. Igazi nőnapi ajándék volt számunkra ez a csoda. 
Abláncon a pecsét egy elhagyott malom és étterem-panzió kerítésén található. Odaérkezésünk előtt jött meg a malomhoz a gondnok, gondoltam csak körülnézhetünk és rákérdeztem. Persze hogy beengedett. Jobb napokat látott ingatlan volt, de talán most az új gazdája felvirágoztatja ismét. Az ablánci malomcsárda előtt Sisi királyné fáját jelzi egy tábla, melyet a molnár ültetett. 
Aztán az acsádi erdőt jártunk, sok figyelmeztető táblával, mert fakitermelés folyt. Változatos helyesírási hibákkal sikerült a táblákat megírni a favágóknak (remélem a láncfűrésszel jobban bánnak, mint a nyelvtannal). Szeleste a következő településünk ahol ismét feladatunk a pecsét beszerzése. A faluba érkezéskor az első épület a templom. Nagyon szépen felújították az épületet és a környezetét. A színe is érdekes volt olyan vintage (a férfiak a google-ban nézzenek utána) árnyalatokat használtak. A szelestei kiskastély magántulajdonban lehet, mert nagyon kerített volt és szépen felújított. Nem mertem becsengetni, mert a csengőn Frankeisten Kft volt kiírva. Ez nem túl bíztató. 
Pecsételés a kocsmában. Végre kocsma. Nagyon szeretem, mert mindig kedvesek a kocsmárosok, mindig pihenünk, iszunk valami édes löttyöt, ja és eszünk egy kis hazait és gyakran van wifi.
Szelestén van egy másik kastély, ami szállóként működik. Óriási parkja van, ami arborétum és gondozott, a növényeket ismertető táblával látták el és kiépített utak vannak. Szétszéledtünk és mindenki kicsit nézelődött fényképezett kedvére. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, akkor a kék csapatnak egy ilyen szállóban intézem a szállást (persze én fizetem) és szaunázunk, jakuzzizunk, meg nagyokat eszünk, iszunk. Vettem lottót, de még nem mertem megnézni a számokat. Abból fogjátok tudni, hogy nyertem, ha a szállás szervezést lazára veszem majd.
Szeleste után kicsit kimentünk a gépkocsi forgalomba. Nem volt valami élvezetes, de azt hiszem az autópálya miatt nincs más lehetőség, egyéb útvonal. A Kék miatt mégsem állhat meg a fejlődés, az útépítés. Utána azért már csak erdő-erdő és hipp-hopp Bögöt-ön voltunk. Pecsét és kis kóválygás után irányba álltunk és Csénye felé vettük az irányt. Sofőrök megint rákapcsoltak és előre mentek. Mi lemaradók kicsit benéztünk egy patakot vagy inkább árkot a szántóföldön és rossz oldalán indultunk el. Persze a végén átjárhatatlanul széles volt, ezért mehettünk vissza jó sokat és az átjárónál már egyértelmű volt, hogy a kék jelzés a másik oldalon vezet. Ilyen tévelygések miatt persze megint a sofőrök értek előbb a szállásra, ami a csényei óvoda. Kicsit tartottam tőle, mert utoljára kb. 15 éve jártam óvoda környékén. A polgármester nyitotta ki az épületet és hozott kéktúra pecsétet is. Nekem minden szempontból megfelelő volt. Fürödni lehetett, konyhában étkezni és a csoportszobában aludni. Torna matracokat hoztak és volt két kanapé és persze vittünk mi is alvóhelynek valókat 15 főnek egy ilyen kis faluban nem sok lehetősége van megszállni. 
Reggel ismét volt időnk elkészülni. Kitakarítottuk az ovit, mert sár azért volt a bakancsainkon rendesen, beszélgettünk a szomszédokkal. Mire megjöttek a sofőrök kitaláltuk, hol legyen a csoportfotó. Hát, a mászóka körül.
Korán indultunk talán 7 órakor ha jól emlékszem. Az idő még mindig jó, nagy mázlisták vagyunk. Itt sokat mentünk betonon, de nem volt nagy forgalom. Messziről látszanak a szélgenerátorok. Egy töltésen indultunk el és nagyon hamar Sárvárra értünk. Az hiszem, hogy itt a kávé függőknek rögtön eszébe jutott, hogy valami rendes kávét juttathatna a szervezetébe és elkezdtük figyelni a lehetőségeket. Sárvár ilyenkor télen és reggel még nem nagyon várja a turistákat. A település főterén szabadprogram volt, mindenki oda ment ahová akart. Meg lett a koffein bevitel és a sütizés is. Összeverődtünk és indultunk tovább. Kiderült, hogy Sárvár egy gyönyörű település várral, fürdővel, tórendszerrel és tisztasággal. Érdemes egyszer több időt is szánni rá. A Rába folyónál szóba került az evezés és máris terveztük a nyarat. Nyáron nem túrázunk, evezünk és kerékpározunk. 
Sárvár után a haraszti erdőben nagyon fáradtnak éreztem magam azt hiszem keveset ittam. Jól esett a pihenő az erdő szélén. 
Sitke felé tartottunk. Sokat hallottam már a templomról, de még fotón sem láttam soha. Gyönyörű látvány, ahogy egy nagy rétről közelít az útvonal a templom felé. Ezt jól kitalálták. Itt is megpihentünk, napfürdőztünk és körbejártuk a templomot, meg a stációkat.
Gércén volt a következő pecsételő, ami nagyon közel van Sitkéhez. Ezen a szakaszon sokat játszhattunk a pecsételős játékunkkal. A településen a könyvtár környezete nagyon igényesen kialakított és szép padok asztalok vannak. Majdnem leültünk itt enni, de valami sugallatra mégis a kocsmában kötöttünk ki szerencsére. Ez egy udvarba eldugott kocsma, de nagyon jól ellátott. Kapható pizza és babgulyás. Ezt nem lehetett kihagyni a többség bebabgulyásozott. Ár-érték arány kiváló volt.
Gérce után nem is érdemes elrakni a pecsételő füzetet, mert a Rózsáskerti erdészházhoz nagyon hamar oda lehet érni. A Farkas erdőben vezetett az utunk, ami nagyon hangulatos táj és sok látnivaló van benne. Olyan kirándulós parkerdős a környezet. 
Itt már gyülekeztek felettünk a felhők és néha csepergett az eső, de nem kellett esőkabát után kotorászni, mert mindig a nap győzött. 
Kicsit nézelődtünk a Scherg házaspár sírjánál, fényképezkedtünk a banya fáknál és észrevétlenül megint egy pecsételő helyhez értünk a Hidegkúti vadászházhoz.
Káld felé már eléggé elfáradtam. Nem irigyeltem a sofőröket, akiknek még nagyon sokat kell vezetni. Én meg csak szundizok az autóban és zenét hallgatok. Szóval Káldra értünk szivárvány híd fogadott minket. Bevettük magunkat a kocsmába pecsétért és itt vártuk meg a kocsikat.
Indulás haza kellemesen elfáradva és tele élményekkel. 
Életem egyik legjobb dolga, hogy elkezdtem a KÉK túrázást. 
De most őszig egy kicsit abbahagyjuk, mert mi csak ősztől tavaszig (a méhek röptéig) túrázunk. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói:  1. nap  2. nap  3. nap
Simon Szilvia fotói
Simon Csaba fotói
.


2016.02.20-21. DDP 3. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal:
1. nap: Szekszárd - P - Szálka  Táv: 21km Szint: 300m.
2. nap: Szálka - P - Mőcsény - P - Zsibrik - P-  Ófalu - P - Mecseknádasd Táv: 26km Szint: 300m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Nagyon készültem erre a túrára, egyrészt, mert rég voltam, másrészt a DDK  szálkai szállásának nagyon kellemes emlékei miatt.
Jó idő ígérkezett a hétvégére, mi lehet ilyenkor jobb, mint egy jót túrázni, gyönyörű vidéken, nagyon jó csapattal?
Nekem ez pont elég.. és örülök, hogy együtt tudunk lenni, túrázni.
Szóval, szombaton reggel a győri busz mellett találkoztunk. Vidáman, bár Mónikát kissé hiányoltuk, mert ezen a túrán ő vállalta a szakács szerepét.. és mi már a buszon, rögtön indulunk, és Mónika sehol.. atyaég, mi lesz így a paprikás krumplival, a la Julienne  módra? Végül azért kiderítettük, hogy valószínűleg út közben száll fel a buszra. Így is lett, Mecseknádasdon ő is csatlakozott.
Hamarosan Szekszárdra értünk, és itt igazi meglepetésként, csatlakozott hozzánk még pár túratárs, köztük igen rég nem látott, nagyon kedves személyek is :) Velük kiegészülve, elmentünk pecsételni. Itt is kicserélték a pecsétet, szép új kéktúrás van.
Kis szerelvényigazítás után indultunk tovább, egészen  a kopjafáig, ahol csoportkép készült.
Irány a belváros, ahol is, mivel a mai túra elég rövid, ráérősen nézelődtünk, Évi jóvoltából sok érdekes infót tudtunk meg a városról.
Lassan kiértünk az óvárosi részről, és egy igen meredek dombon, felmásztunk egy kálváriára,a Bartina tetején lévő kegyhelyhez.  Ládáztunk, majd kis szőlőhegyi séta után, beértünk a Rózsadombra.. hát, itt volt mit nézni, egyik villa a másik után. szép volt.
Folytatva utunkat, a Szekszárdi-dombság hullámain mentünk le-fel. mindezt igen jó hangulatban, ahogy az lenni szokott. És annak ellenére, hogy a héten szinte végig esett az eső, érdekes módon, alig volt sár. Ezt azért annyira nem bántuk.
Ez a szakasz valóban rövid volt, mert alig melegedtünk bele a túrába, egyszer csak azt vettük észre, hogy már előttünk van Szálka.
És még csak dél van :)
Ezen felbuzdulva, kocsmáztunk egyet.. ( ha a leírásainkat külsős olvassa, szerintem azt fogja gondolni, micsoda alkesz banda, állandóan kocsmáznak, pedig mi csak és kizárólag a bélyegzők miatt látogatjuk az ilyen helyeket :)  na jó , nem  ), szóval bementünk pecsételni, és mivel rengeteg időnk volt, kicsit leültünk. Volt ott sörözés, svájci bicska mustra, és egyéb elfoglaltságok.Itt pár túratársunk elköszönt, ők csak eddig jöttek.
Aztán felkerekedtünk, és irány a  Szarvas-kút láda.
Sikersen végignéztük, ahogy Balázs megmássza  a nyaktörő domboldalt, majd elindultunk a szállásra.
Útközben összefutottunk Ágiva, és Péterrel, akik velünk alszanak , de külön utakon járnak. Ők ugyanis a DDK túrát pótolják.
Na, beértünk, kezdődött a ki hol, kivel alszik játék.. de mint mindig, most is megoldottuk. Vacsora készítés, előkerültek újból a Victorinoxok, és a fiúk nekiláttak krumplit pucolni, nem a  seregben tanult módon. Mindenki kivette a részét a főzésből, ez egy jó csapatépítő tréning szerintem.. de  a dicséret Mónikát illeti, mind a végeredmény, mind a kajához való kiegészítők, ( értds, kolbász, savanyúság, főzési technika) tekintetében.Nagyon köszönjük neki ezúton is! Vacsora közben csatlakozott hozzánk Bia is, aki a másnapi túrát akarta végigjárni velünk.
Vacsi után, még egy darabig a szokásos mesélős, anekdotázós együttlét, de lassan azért fürödtünk, és elszállingózott a nép..korán keltünk.
Másnap reggelre kiderült, hogy Jani nem tud velünk jönni tovább, már este is lázas volt, köhögött, de reggelre még rosszabb lett.
Ő Mártival hazament, eljöttek értük autóval. Így, kicsit csökkent létszámmal, de töretlen kedvvel, reggel 7-re mindenki elkészült, a csoportképpel együtt. Indulás, és a kocsmánál ( már megint ), ahogy megbeszéltük, kiegészültünk néhány társsal akik a mai napra jöttek.. Haladtunk tovább majd a tónál elváltunk Ágiéktól, a kék más útvonalon megy. Mivel a tó két ellentétes partján haladtunk, sokáig láttuk egymást, amit bősz integetésekkel, kiabálással adtunk tudtára a társaknak, és a horgászoknak is :)
Hamar elértünk Mőcsénybe, ahol megnéztük a mintaméhészetet, majd nekiindultunk a régi vasútvonal megkeresésének.. eddig ugyanis aszfalton jöttünk, és azt nem szeretjük, így PTK-s módra, irány a sűrű. Ez a szokásos módon sikerült, ahogy szeretjük, hamarosan bokrok, tüskék közt bujkálva, hajladozva, sáros talajon, egy szurdokban haladtunk. Igaz, érdekes volt a régi vasúti pálya helyén menni, még egy szép tavat is találtunk. Aztán elfogyott a tovább, és úgy döntöttünk, ki kell mászni oldalt a szurdokból. Illetve, mivel Szekszárd környéke, így szurdik.
Ez a mászás érdekes volt, a csapat egyik fele balra, a másik jobbra.. és a bal volt a kalandosabb, nehezebb. De mindenki kijutott, és lesz mit mesélni megint. Ezután a volt vasúti pálya alagútjait kerestük, volt belőle bőven, érdekesek így, elhagyatva, bár van még működő is.Mőcsénytől Zsibrikig  végig a volt pálya vonalán mentünk,ez már aszfaltos, és szintben megy... nagyon szép vidéken megy keresztül. Zsibrikben megnéztük a drogelvonó tábort, ott ettünk is, majd irány tovább, már fáztunk.  Ez a rossz ebben a téli túrázásban, ha sok a ruha , menet közben nagyon izzadunk, melegünk van, ha meg akkor jó, a megálláskor fázunk hamar.
Zsibrik után a nagy rétek, és az Ótemplomi lapos következett, ez a táj elképesztően változatos, dombokkal, völgyekkel, legelőkkel erdőkkel, patakokkal, lenyűgöző a szépsége.
Következett Eszterpuszta, egy kapu nélküli pincével, amit megnéztünk belülről, félelmetes látvány volt.
Van itt egy rom is, valami őrtorony lehetett. Itt ládáztam, majd irány tovább, Ófaluba. Itt a kocsmában ! volt a bélyegző. Pecsételés, wifi jelszó, sör, és indulás tovább, Mecseknádasdra.
Némi kis fel, majd fel  után leereszkedtünk, majd újból fel, a Török-kúthoz, ahol lehetett bakancsot mosni, majd fel a Schlossberg tetejére, a kilátóba. Innen végignéztük a mai túra egy részét, majd leereszkedtünk Mecseknádasdra.
Rövid idő múlva jött is a busz, és kellemes fáradtsággal a lábainkban, elfoglatuk helyeinket. beszélgettünk, és közben beértünk Pécsre. Búcsúzás, és mindenki elindult haza.
Összefoglalva, ez megint egy jó túra volt, köszönöm mindenkinek, aki eljött, találkozunk a következőn.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Földes Csaba fotói
dr. Tárnai Márta fotói
Bodor János fotói
.