2011.01.29. Gyalogtúra a Barcsi Ősborókásban - wellnessel

Útvonal: Középrigóc vá. - Aranyospuszta Széchényi kastély, Dráva Völgye Középiskola oktatóépület - Kaposvár-Középrigóc felhagyott vasút nyomvonala - Nagy berek - ősborókás pihenyőhely - 6-os út keresztezése - Darány déli szélének érintése - Drávatamási vm.
Ettől kezdve két útvonalon haladtunk tovább:
"A" táv Drávatamási vm. - Drávatamási - Drávapart - Középrigóc vá. Táv össz.: 25 km.
"B" táv. Drávatamási vm. - használaton kívüli vasúti pályán  - Patkó Bandi fája - Középrigóc vá. Táv össz.: 21 km.
Ezt követően wellness a Barcsi gyógyfürdő és Rekreációs Központban

Túraveztő: Harasztia István

A "B" táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


Barcsi sorozatunk záró túrája volt a mai napon, ezúttal a középrigóci vasútállomásról indultunk.
Vidám társaság gyülekezett: jöttünk Barcsról, Dombóvárról, Szekszárdról és Pécsről, összesen 17-en. Túravezetőnk, Harasztia István szokásához híven, ismét lelkiismeretesen felkészült a napra.

Első és egyben fő programpontként elgyalogoltunk a közeli Aranyospusztára, ahol a Széchényi (nem helyesírási hiba) család kastélya áll. Ennek udvarán épült a közelmúltban a Dráva Völgye Középiskola oktatóépülete, melyet idegenvezetéssel megtekintettünk. Vezetőnk bemutatta az iskolát, működését, a szaktantermeket. Ezek során egy kis ízelítőt kaphattunk az iskolában működő erdész képzésről. Sok kitömött állatot láthattunk, valamint megtudhattuk, hogy közülük néhányat egyik túratársunk készített. Érdekes volt látni például a vaddisznó, vizsla kutya, valamint a nyúl csontvázát is. Vezetőnk elmondta, hogy milyen komoly munka a csontváz összerakása, „összelegózása”.
Nagyon tetszettek a diákok által épített vadászles-makettek. Fiammal elhatároztuk, hogy otthon majd készítünk is néhányat!
Az oktatóépület megtekintése után jártunk egyet a kastély körül. Láthattuk a nemrég elkészült szép kollégium épületet, valamint egy másik komoly épületet, ami - mint megtudtuk - a kollégium konditermének ad helyet. Láthattuk, hogy hogyan került hasznosításra egy régi elhagyott úszómedence. Tűzivíztározó lett belőle!
Miután mindent megnéztünk, megköszöntük vezetőnknek a szíves fogadtatást és információkat, aztán továbbindultunk. Útközben a helybéli túratársakkal ecsetelték Aranyospuszta történetét, ami ma már a térképeken sincs rajta. Mindenki csak a közeli Középrigócot említi, ami igazából sosem létezett, csupán a vasúti csomópont létrehozásakor született a név. Ugyanis itt (sajnos már múlt időben kell mondanom) futott össze három vasútvonal: Kaposvár-Középrigóc, Villány-Középrigóc, Pécs-Szombathely. Ezek közül már csak az utóbbi üzemel. Az elsőnek a töltése van meg, a másodiknak említett használaton kívül van. A sínek megvannak, csavarok sokszor hiányoznak, a talpfák jó része korhadt. Szóval a középrigóci három vágány közül csak egy él. Reméljük minél tovább!
Térjünk vissza a túrához. A kastélypark után hamarosan a kaposvári vonal töltésére értünk, ahol robogtunk, azaz haladtunk egy kicsit. Miután letértünk róla, nagyon szép erdőrészben haladtunk. Az út mellett patakok folytak, sok szép befagyott vízfelületeket láttunk. Egy szakaszon szarvascsorda haladt át előttünk, a gyors kezűek még lencsevégre is kaphatták. Gyönyörű halastavak mellett is elhaladtunk, majd egy fenyőerdőbe értünk, ahol éppen egy területen tarvágás volt. Egyik szakavatott helybéli túratársunk tájékoztatott arról, hogy akik most dolgoznak, azok már csak a lomb oldalágait gyűjtik tűzifának, melyet az erdészet ily módon értékesít. Az erdészet már a törzseket elvitte. Hogy került ide ez a gyönyörű, bár tájidegen fafaj az őshonos nyírfa mellé? Úgynevezett papírfának telepítették a fenyőt, ugyanis amikor ültették, jó ára volt a cellulóznak.
Lehet, hogy tájidegen itt a fenyő, de az itt lévő fenyvesek nekem nagyon tetszenek.
A farakásokon megpihentünk, közben elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Nem időztünk sokat, nehogy lemerevedjen a lábunk. Utunkat az ősborókáson keresztül Darány felé folytattuk, majd ezután a volt Drávatamási vasúti megállóhelyhez értünk.
Itt ketté vált a csapat: fiammal és két barcsi túratárssal az említett használaton kívüli Villány-Középrigóc vasúton haladtunk vissza túrán kiindulási helyére, a többiek eközben látogatást tettek Drávatamásiban az Arany Sas vendéglőben, majd megnézték, hogy folyik-e még a Drávában a víz. Így ők az eredeti tervnek megfelelően, néhány kilométerrel hosszabb útvonalon értek vissza Középrigócra.
Túra után a mai csapat pécsi, szekszárdi és dombóvári tagjai ellátogattunk a barcsi termálfürdőbe, hogy kiáztassuk nem túlzottan elfáradt tagjainkat. Fantasztikus volt a fürdő, érdemes minél többször eljönni ide. Téli üzem alatt 8 medencét számoltam össze, szaunákkal, gőzkabinnal, hidegkamrával …Legjobb a kültéri melegvizű élménymedence volt, ahol a víz fölött olyan pára volt, hogy szinte nem is láttuk egymást. Élveztük a sodrófolyosót és a különféle masszázsokat. Sötétedés után pedig hangulatosak voltak a víz alatt fénycsóvák.
Az egész nap igen jól sikerült!

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Tudnivalók Aranyospusztáról (Forrás: www.dravavolgye.hu )

Képek:

Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói

.

2011.01.15. BARTINA Maraton gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Szekszárd - Sötétvölgyi-gyermektábor - Sötétvölgyi-tó - Kakasd - KS elágazás - Grábóc - Szálka - Bükkös erdő - Szekszárd, Baka István Ált. IskolaTáv: 39,8 km   szint: 980m,  szintidő: 10 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 



Komoly fába vágtuk a fejszénket, de szerencsére sem a nyele nem törött ki, se az éle nem csorbult. Megcsináltuk!
Az alábbi szöveg ment körbe a túrát megelőzően a jelentkezők között:
"Eredetileg Évával beszéltük, hogy a maratonra mennénk. (Belegondolva nem lesz egyszerű az agyagos sárban, mert 4,0 km/h átlagsebességet kellene produkálni úgy, hogy a hosszú táv rajtidejének végén indulnánk, míg a 30-ason 3,4 km/h átlagsebesség is elegendő.) A Téli Mecsek 30-at 3,8-as átlaggal tettük meg, így értünk be fél órával a szintidő előtt. Tavaly a Bartina 30-on 4,1km/h-ás átlagsebességgel haladtunk. Tehát a Maraton teljesítéséhez legalább úgy kellene menni, mint tavaly. Megpróbálhatjuk, hiszen ezért megyünk ilyen korán, de akkor nagyon össze kell szednünk magunkat."
A fenti sorokkal készültünk a mai megmérettetésre. Hogy a maratoni távon indulunk, az autóban már reggel 5-kor eldőlt, mikor Pécsről elindultunk. Egyszerű volt a dolgunk: a napi cél megvolt, már csak teljesíteni kellett.
Az, hogy teljesült, nagyban köszönhetjük Sz. István barátunknak, aki nagyon komolyan vette a túra beharangozóját. Helybéliként sokat segített a túra elején a sötétben való tájékozódásban, illetve ő diktálta a tempót a nap folyamán. Ő hasította elől a levegőt, mi csak a szélárnyékában haladtunk. 
A viccet félre téve, egy éve megismert pályán, de ellenkező irányban kellett haladnunk. Kiváló rendezésben volt részünk, a rendező csapat (Ifjúsági Unió Szekszárd) nagyon lelkes volt. Komoly hegyekkel nem találkoztunk, de szint ennek ellenére volt rendesen. A 30-as és 15-ös távon sokan vettek részt, akikkel az út folyamán itt-ott találkoztunk.
Komoly erőpróba volt ez számunkra, de élveztük a kihívást. Külön említésre méltó H. Barna teljesítménye, aki eredetileg a 30-as távra készült az éppen elmúló "tüdőgyuszi" után, de hajthatatlan volt, lekűzdötte ő is a 40-es távot.
Végül 8 óra 20 perc alatt sikerült megtennünk az utat, ami 4,6 km/h átlagot jelentett. A célban jó hangulatú ejtőzés, beszélgetés, zsíros kenyér várt ránk, majd hazafelé az autóban végigsoroltuk a nap folyamán tapasztalt élményeinket. 
Tudom, nem cél a rohanás, de így sikerült. Nagyon tetszett és jó edzés volt!

A csapat tagjai voltak:
H. Barna, G. Péter, K. Balázs, M. Éva, Sz. István, V. Péter

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.08. Téli Mecsek 30 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy
Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra

Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


...Rajtoljunk 7.00-kor! Hangzott el köztünk a héten, mikor szerveztük a szombati menetet. Igen, korán kell kelni (5-kor), ha az emberfia 30 kilométert le akar gyalogolni napközben így télvíz idején, mikor a medve még a téli álmát alussza. Legalább ő aludjon, ha mi nem is tudunk.
A 30 kilométeres távon a PTKK részéről négyen mentünk együtt: M. Éva, Sz. István, V. Peti és jómagam: K. Balázs. (Később csiripelték a madarak, hogy P. Balázs és G. Péter is teljesítették a 15 km-es távot.)
Még sötét volt az erdő, mikor elrajtoltunk. Kelet felé nézve a Jakab-hegy oldaláról a város fölött piroslott az ég, mely jelezte, hogy győzött a nappal az éj felett. A Mohosi kis kút után már egy piros labda volt az égen. Az elmúlt heti téli hangulatból csak jégfoltok maradtak az út közepén, ami a járást nehezítette olykor. Az olvadás meghozta a sarat is, amiből volt elég a túra során.
A Jakab-hegyi ellenőrzőpontot lendületből vettük, nem sokat időztünk. Ezután ereszkedős szakasz következett. Útközben egy rövid kitérővel érintettük a Magyarok Kunyhója emlékoszlopát, mely többek között az 1919-es, Mecseken keresztül húzódó határra emlékeztet.
Még mielőtt az orfűi műútra értünk volna, megérkeztek a futók. Sokan voltak. Minden teljesítménytúrán csodálom őket, hogy lehet ilyen távot, ilyen terepen lefutni. Lóri kutyája is rendszeresen fut velük, ahogy ezúttal is.
Elértük Orfűt, a második ellenőrzőpontot. Ekkor ért be minket V. Lajos, ami újabban rendszeresnek mondható a teljesítménytúrákon. Büdöskútig együtt nyomtuk a kilométereket. Orfűről felkapaszkodva kereszteztük a nemrég elkészült kerékpárutat, és madártávlatból láthattuk az ominózus országút-keresztezés csomópontját.
Büdöskútnál volt a harmadik ellenőrzőpont. Pecsételés után bekopogtunk Baronek Jenőhöz, aki ezúttal is szívesen látott egy röpke időre bennünket. Nem időzhettünk sokáig, nehogy utolérjen bennünket a szintidő!
Egy kis mászás, majd egy igazi dagonyázás következett a kék jelzésen. Ezt követően leereszkedtünk a csodaszép Nagy-mély völgybe. Az útra bedőlt fákat kerülgetve egy a földből barlangnyílásból feltörő, langyosnak nem mondható, de nem hideg forrásra lettünk figyelmesek. Nagyon nagy volt a vízhozama. Az elfolyó vízben pedig már hajtott a medvehagyma.
Nem kellett sokat mennünk a Kánya forrásig, ahol három csövön iszonyatos mennyiségű víz áramlott ki. Meg is töltöttük a kiürült vizespalackjainkat, hiszen az út további szakaszán még nagy szükség volt a folyadékra. A völgy további része a kedvencem. Ezen a szakaszon a meredek oldalak között szinte nem maradt hely a turistaútnak, ügyeskedni kellett a továbbhaladás során. Ezt csak tetézi a Kánya-forrástól és a Páfrányos felől érkező patakok találkozásánál a vízen való átkelés.
A következő, Páfrányosig tartó szakaszt az elmúlt hét végén már jártuk, mostanra viszont a jégszobrok eltűntek a melegtől.
A negyedik ellenőrző pont a Mésztufa-lépcsőknél volt, ahol egy jókora csapat jött össze hirtelen. Látszik, hogy nagyon népszerű a túrázás e formája.
Továbbindultunk, de tudtuk mi vár ránk. A völgyből a Mecsek gerincére való feljutás a piros kereszten nem tartozik a legkedveltebb szakaszok közé. Húzós, meredek, hosszú és az olvadás miatt nagyon csúszós, de leküzdöttük ezt is.
A gerincen fújtunk egyet, majd megkezdtük az ereszkedést Kantavár felé. Szomorúan láttuk, hogy néhány hatalmas fenyő derékba törve feküdt a földön. Kár értük.
Kis-rét felé megmásztuk a kaptatót, majd Dömörkapuig lazítottunk a korzó minőségű turistaúton. Kellett is, mert az 5. ellenőrzőpont után a Misina megmászása volt soron. Végül is nem volt vészes a feljutás, és innen már a Mecsek gerincén haladva sem volt nehéz a Tubes elérése. A menetlevél erre a szakaszra mozgó bóját jelzett, de az nem volt sehol. A Tubesről már csak ereszkednünk kellett, ami talán nem is könnyebb a mászásnál, mert a térdet nagyon megdolgoztatja. Hamarosan elértük Nagy-Daindol völgyét. Itt már aszfaltozott úton haladtunk Éger-völgyig a célba, Teca Mama vendéglőjéig.
Sorba álltunk a célt jelző asztalnál, majd egy baráti gratulációt követően átvettük a teljesítésért járó emléklapot és kitűzőt/jelvényt (attól függ kinek hányadik teljesítés) is.
No de még nincs vége. Hogy visszanyerjük az elhasznált energiát, még három virsli is járt mindenkinek, melyet jóízűen elfogyasztottunk.
Én úgy vagyok vele, hogy ilyenkor egy el nem mondható, le nem írható kellemes fáradtság fog el. Jó volt így együtt ücsörögni kicsit.

Köszönjük a túrát a "Pitéseknek", jól éreztük magunkat.


Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Blum András fotói
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.02. Hóbicikli

Síelgetünk, síelgetünk... mínusz 1-2 fok, szállingózó hó, egyszercsak megjelenik a Remete-réten a hóban egy bringás
...hát ez csak a Hurton Gyuri lehet!

Lejegyezte: Arató Csongor

Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.

.

2011.01.02. Wellness-gyalogtúra Sikonda környékén

Útvonal: Sikonda - PZ - Ciframalom - Kőlyuk - Nagy-mély-völgy - Z - Páfrányos - P+ - Jószerencsét vadászház - P+ - Mánfai árpádkori templom - Z+ - Sikonda Táv: 13 km Szint: 350m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


A mai napra az egészségmegőrzés számunkra újszerű módját választottuk: gondoltuk, hogy a téli hidegben való mozgás után jól esik egy kis fürdőzés-szaunázás az új év első túranapján.
9 órakor találkoztunk a Sikonda fürdő épület előtti parkolóban. A gyalogtúra során a Mecsek egyik legszebb részét érintettük: a Nagy-mély völgyet és Mánfa környékét. Gyönyörű látvány volt a jég a patakokban, mely a tél egyik legszebbje számomra. Mai túránk során is többször át kellett kelnünk a patakon, ez is érdekessé tette az utat. Papírszalvétába csomagolt ebédünket a mánfai árpádkori templom tövében fogyasztottuk el, majd gyalogtúránk utolsó szakasza visszavezetett Sikondára a Termálfürdőhöz, ahol beraktuk az autókba a túrafelszerelést, és kivettük a fürdéshez szükséges cókmókot.

Gyors átöltözést követően átadtuk magunkat a vízi élvezeteknek. Úszkálás, különféle vízi masszázsok, szauna, gözkabin....és jó társaság. Próbáld ki Te is!
Köszönjük az ötletet H. Barnának, aki betegségét sajnos rosszul időzítette, így nem lehetett velünk. Jobbulást neki!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.