2011.01.08. Téli Mecsek 30 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy

Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra

Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

...Rajtoljunk 7.00-kor! Hangzott el köztünk a héten, mikor szerveztük a szombati menetet. Igen, korán kell kelni (5-kor), ha az emberfia 30 kilométert le akar gyalogolni napközben így télvíz idején, mikor a medve még a téli álmát alussza. Legalább ő aludjon, ha mi nem is tudunk.

A 30 kilométeres távon a PTKK részéről négyen mentünk együtt: M. Éva, Sz. István, V. Peti és jómagam: K. Balázs. (Később csiripelték a madarak, hogy P. Balázs és G. Péter is teljesítették a 15 km-es távot.)

Még sötét volt az erdő, mikor elrajtoltunk. Kelet felé nézve a Jakab-hegy oldaláról a város fölött piroslott az ég, mely jelezte, hogy győzött a nappal az éj felett. A Mohosi kis kút után már egy piros labda volt az égen. Az elmúlt heti téli hangulatból csak jégfoltok maradtak az út közepén, ami a járást nehezítette olykor. Az olvadás meghozta a sarat is, amiből volt elég a túra során.

A Jakab-hegyi ellenőrzőpontot lendületből vettük, nem sokat időztünk. Ezután ereszkedős szakasz következett. Útközben egy rövid kitérővel érintettük a Magyarok Kunyhója emlékoszlopát, mely többek között az 1919-es, Mecseken keresztül húzódó határra emlékeztet.

Még mielőtt az orfűi műútra értünk volna, megérkeztek a futók. Sokan voltak. Minden teljesítménytúrán csodálom őket, hogy lehet ilyen távot, ilyen terepen lefutni. Lóri kutyája is rendszeresen fut velük, ahogy ezúttal is.

Elértük Orfűt, a második ellenőrzőpontot. Ekkor ért be minket V. Lajos, ami újabban rendszeresnek mondható a teljesítménytúrákon. Büdöskútig együtt nyomtuk a kilométereket. Orfűről felkapaszkodva kereszteztük a nemrég elkészült kerékpárutat, és madártávlatból láthattuk az ominózus országút-keresztezés csomópontját.

Büdöskútnál volt a harmadik ellenőrzőpont. Pecsételés után bekopogtunk Baronek Jenőhöz, aki ezúttal is szívesen látott egy röpke időre bennünket. Nem időzhettünk sokáig, nehogy utolérjen bennünket a szintidő!

Egy kis mászás, majd egy igazi dagonyázás következett a kék jelzésen. Ezt követően leereszkedtünk a csodaszép Nagy-mély völgybe. Az útra bedőlt fákat kerülgetve egy a földből barlangnyílásból feltörő, langyosnak nem mondható, de nem hideg forrásra lettünk figyelmesek. Nagyon nagy volt a vízhozama. Az elfolyó vízben pedig már hajtott a medvehagyma.

Nem kellett sokat mennünk a Kánya forrásig, ahol három csövön iszonyatos mennyiségű víz áramlott ki. Meg is töltöttük a kiürült vizespalackjainkat, hiszen az út további szakaszán még nagy szükség volt a folyadékra. A völgy további része a kedvencem. Ezen a szakaszon a meredek oldalak között szinte nem maradt hely a turistaútnak, ügyeskedni kellett a továbbhaladás során. Ezt csak tetézi a Kánya-forrástól és a Páfrányos felől érkező patakok találkozásánál a vízen való átkelés.

A következő, Páfrányosig tartó szakaszt az elmúlt hét végén már jártuk, mostanra viszont a jégszobrok eltűntek a melegtől.

A negyedik ellenőrző pont a Mésztufa-lépcsőknél volt, ahol egy jókora csapat jött össze hirtelen. Látszik, hogy nagyon népszerű a túrázás e formája.

Továbbindultunk, de tudtuk mi vár ránk. A völgyből a Mecsek gerincére való feljutás a piros kereszten nem tartozik a legkedveltebb szakaszok közé. Húzós, meredek, hosszú és az olvadás miatt nagyon csúszós, de leküzdöttük ezt is.

A gerincen fújtunk egyet, majd megkezdtük az ereszkedést Kantavár felé. Szomorúan láttuk, hogy néhány hatalmas fenyő derékba törve feküdt a földön. Kár értük.

Kis-rét felé megmásztuk a kaptatót, majd Dömörkapuig lazítottunk a korzó minőségű turistaúton. Kellett is, mert az 5. ellenőrzőpont után a Misina megmászása volt soron. Végül is nem volt vészes a feljutás, és innen már a Mecsek gerincén haladva sem volt nehéz a Tubes elérése. A menetlevél erre a szakaszra mozgó bóját jelzett, de az nem volt sehol. A Tubesről már csak ereszkednünk kellett, ami talán nem is könnyebb a mászásnál, mert a térdet nagyon megdolgoztatja. Hamarosan elértük Nagy-Daindol völgyét. Itt már aszfaltozott úton haladtunk Éger-völgyig a célba, Teca Mama vendéglőjéig.

Sorba álltunk a célt jelző asztalnál, majd egy baráti gratulációt követően átvettük a teljesítésért járó emléklapot és kitűzőt/jelvényt (attól függ kinek hányadik teljesítés) is.

No de még nincs vége. Hogy visszanyerjük az elhasznált energiát, még három virsli is járt mindenkinek, melyet jóízűen elfogyasztottunk.

Én úgy vagyok vele, hogy ilyenkor egy el nem mondható, le nem írható kellemes fáradtság fog el. Jó volt így együtt ücsörögni kicsit.

Köszönjük a túrát a "Pitéseknek", jól éreztük magunkat.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Blum András fotói
Keményfi Balázs fotói

.