Táv: 29,2km 1220m szint
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Reggel 6 óra előtt várom a Budai-vámnál, hogy H. Barna beguruljon M. Évivel. Az autó hőmérője -13,5 C hideget mutat. Közben kaptam a telefont Évitől, hogy menjek érte, mert Barnának bedöglött a telefonjában az ébresztő és elaludt. Kár, hogy nem tudott velünk jönni.
A Dombay-tó felé a hőmérő egy szakaszon -16,5 C-t mutatott, Sz. István eközben rekord hideget: -18 C-ot mért valahol a hatoson.
Gyönyörű hó volt. Azon tanakodtam, hogy hogyan tudok majd felmenni a Dombay-tó előtti meredek kaptatón a kocsival, de sikerült.
A rajt épülete előtt Sz. István már várt minket, szokása szerint bár messzebbről jött, mégis ő volt a fürgébb.
Gyors nevezést követően 7.00-kor sikerült háromfős kis csapatunkkal elrajtolnunk. A mai túrára szánható idő a magam részéről be volt határolva, ugyanis 15.00 - 16.00 körül vissza kellett érnem Pécsre.
Kezdett világosodni mikor elindultunk, gyönyörű volt a pirkadat. A Zengő déli lábán erős szél fújt, vágott a hideg. A csúcs alatti nyeregben a tél ereje tovább erősödött. A hideggel csak egy természetfotós dacolt, akinek csak az orra hegye ért ki a ruhájából. A napsütésre nem lehetett panaszunk, hiszen egy szál felhő sem volt az égen. A csúcsra érve az első ponthoz nem engedhettünk sok ejtőzést, mert majd megfagytunk álló helyzetben. A pontőrök a torony belsejében gyújtottak tüzet, hogy ne hibernálódjanak.
S lám, a Zengő északi oldalán ereszkedve szélcsend, és kellemes idő fogadott minket. Ritka ez az északi oldalon. A meredek lejtőn még lépkednünk sem kellett, csak a lábainkat picit emelgetve síeltünk bakancsban lefelé. Az erdészeti műútnál egy kódot kellett begyűjtenünk, majd pihenésképpen a behavazott erdészeti műúton haladtunk tovább a Réka-völgybe vezető út elágazójáig.
A Réka-kunyhónál nem volt pont, csak megálltunk egy kicsit. Megkóstoltuk az Etelka-forrás vízét, majd továbbindultunk egy tavalyról már ismert, nehéz szakasz leküzdésére, a Somos hegy oldalának megmászására. Négykézláb jutottunk fel. A túra elején eldöntöttük, hogy a hó és a behatárolt időkeretünk miatt nem a tavalyi 38-as, hanem a 30-as távot teljesítjük. A Somos pont után kellett elhagyni a 38-as táv vonalát, és haladtunk Püspökszentlászló felé. Itt ért be minket V. Lajos, akivel egészen Hosszúhetényig együtt nyomtuk a távot.
Püspökszentlászlón a kulcsosházban az ellenőrzőponton finom káposztás sütivel és meleg teával vártak minket. Szentlászló után nekivágtunk a Hármas-hegynek.
Útközben egy szakaszon a zobákpusztai erdészeti úton haladtunk. Lajossal arról diskuráltunk, hogy milyen jó sífutópálya-rendszert lehetne itt létrehozni a behavazott úton. Pusztabányán egy szezonális sífutócentrum lehetne, büfével, melegedővel, kölcsönzővel. Ugyanis ott fut össze a Máré vár, Pécsvárad és Zobákpuszta felé vezető erdészeti aszfaltút...
Feljutva a Hármas-hegyre, a pontőrtől pálinkát és egyéb italokat kaphatott aki kért. Jómagam nem éltem vele, mert még autóznom kellett. A következő szakaszon, a hosszúhetényi ellenőrzőpontig jócskán kiléptünk. Hetényben forró teával melegítettük át magunkat, és nekiindultunk az utolsó etapnak a Dombay-tóig. Arra számítottam, hogy ezen a nyílt terepen majd szétfagyunk, hiszen a túra elején erős déli szél fújt. Viszont a szél elállt, így a fagyoskodás elmaradt, -2C körülire emelkedett a hőmérséklet. Évi jó tempót diktált, győztünk utána haladni. Emlékszem, tavaly hatalmas sár volt ezen a részen, de a fagy most segített nekünk.
Hamarosan beértünk a célba, ahol vidám hangulat uralkodott. Meleg kézfogás után a rendezőktől átvehettük a túra teljesítéséért járó kitűzőt és emléklapot. Ezután jól esett a finom paprikáskrumpli.
Köszönet a rendezőkenek a klassz túráért, és a finomságokért!
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése