2012.08.11-12. Söldeni BIG hétvége

2012.08.11.
Sölden-Zwieselstein-Hochgurgl-Timmelsjoch-Sölden
Táv: 50 km, szint: ~1200 m

2012.08.12.
Sölden-Rettenbach gleccser-Tiefenbach gleccser-Sölden
Táv: 35 km szint: ~ 1400 m

Az elmúlt két hónap tekerései a Timmelsjoch hágó útra való készülés jegyében zajlottak. Szombat reggel öt órakor indultam autóval a 170 km-re lévő tiroli kis városba Söldenbe, megérkezve bejelentkeztem egy barátságos panzióba egy éjszakára.

Pontosan 8 órakor indultam, a kb 1500 méteren lévő panzióból, legurultam a 10 egy szakaszon 16%-os lejtön az 1370 méteren fekvő város központba, a kifelé vezetö út hamarosan meredeken emelkedett, de nem tartott sokáig jött egy nagyobb lejtö aminek a 10 fok körüli hömérséklet miatt nem örültem annyira. Áthaladtam Zwieselstein-on ( 1470 méter ), majd pár kilométer után egy éles visszafordító bal kanyarral Poschach előtt elkezdődött az igazi hágóút.

Négy kanyar után lassan Hochgurgl mellett voltam kb 2150 méteren, kiérve az erdös részböl gyönyörű panoráma fogadja az arra járókat visszatekintve Obergurgl felé, felfelé tekintve egy sífelvonó állomás impozáns épülete áll.

Párszáz méter után elértem a fizetőkaput ( 2171 méter ), ahol egy különleges a meredek völgy fölé nyúló kilátó van. Talán innen a legszebb a kilátás, mélyen, messze látszik Sölden és az idáig vezető út egy része.

Áthaladva a fizetökapu bicajosok számára ingyenes sávján hamarosan lejteni kezd az út, kb fél km után egy derékszögü kanyarban lehet félre állva egy utolsó pillantást vetni a völgyre Sölden irányában,valamint teheneket lehet simogatni :-). A kanyar után még kb fél kilométer hosszan lejt az út 2095 méterig :-(. Füves, sziklás hegyek között 7 kanyarral nem sokkal 11 óra után értem a 2509 méteren lévő parkolóba.

Az erős hideg szél miatt azonnal felhúztam a polár felsöt, majd a parkoló feletti magaslatokra sétáltam nézelödni, fotózni.

Sokan jöttek családdal, gyerekkel, ( autóval ) egy igazi magaslati játszótér, szabadidöpark kis múzeummal, köztéri alkotásokkal.

Bő fél órás nézelődés után még felhúztam a lábmelegitöt és elindultam vissza Söldenbe.

Majdnem másfél órás vissza út után negyed kettökor értem a szobámba, zuhanyzás egy óra pihenés után elindultam városnézésre, ( még gyűjtve 10 km-t az 50 mellé ) amibe beletartozott egy pizzázás és vásárlás a másnapi hirhedt Ötztaler Gletscherstrasse-i túrára.

Kellemes, nyugodt éjszaka után hat körül ébredtem. Kint 5 fok!

Megfőztem a szendvicseimet :-) összepakoltam, majd fél nyolc után lementem elfogyasztani a felszolgált reggelit, kávét.

Valamivel nyolc után neki vágtam az elöttem álló kihívásnak.

Erröl az útról pár hete olvastam, 2005-ben Györgyi Gábor járta és írta meg, ez inspirált hogy ha már itt vagyok azon a 30 €-n amibe a szoba került ne múljon, így bövült a timmelsjochi túra két napossá.

Már az elején kemény emelkedövel kezdödik az út, aztán úgy is marad. :-) Az út elsö fele erdei környezetben Sölden felett kanyarog, ritkán van kilátás de ami van az nagyon szép.

Az út felénél kb 7 km után egy bal kanyarral elbúcsúztam Söldentöl és az erdötöl, egy rövid lejtő alján áthaladtam a fizetökapun.

Két oldalt sziklás hegyoldal, mellettem csörgedező alpesi patak,szikrázó napsütés, a távolban pedig az akkor még nem sejtett cél a 2670 méteren lévő síközpont épületei, felvonója.

Egy hosszú-hosszú meredek egyenes után igen látványos hajtű kanyarok tették látványossá az útat.

Út mellett heverésző kecskék és felettem egy kis kápolna után kissé fáradtan elértem a központi épületekhez.

Innen tovább megy balra meredeken felfelé az út a Rettenbach Gleccser felé, jobbra pedig egy lejtővel kezdve majd egy alagúton keresztül a Tiefenbach Gleccser irányában.

Felkötve az alsóneműt a baloldalt választottam, 50-100 méter és egy kanyar után a kis kápolnánál voltam itt pár fotót készítettem majd tekertem tovább, a következő kanyarban elértem amiért jöttem, augusztus 12.-én havat markoltam.

Még egy kanyar és 100 méter után egy parkolóban véget ért az út.

Visszagurultam a központi parkolóhoz onnan még rövid gurulás után elkezdődött újra emelkedni a szokott módján,100 méter után oda értem az alagúthoz. Már erősen a tartalékaim utolsó morzsáit emésztettem, az alagút kb másfél km hosszú lehet és szintén 10%-os emelkedésü amellett rohadt hideg, valahol 2 és 5 fok körül. Kiérve fent voltam tudtommal Európa legmagssabban lévö aszfaltúján 2829 méteren.

Lefelé a sebbeségi rekordom is megújult, 77 km/h.

Tartalmas, felejthetetlen hétvége volt.

Lejegyezte: Bondor Mihály

Képek:
Bondor Mihály fotói
.