2009.07.19-26. Vízitúra a Rábán

Végigevezük a Rábát Szentgottgárdtól Győrig. 211 km volt a táv. Hát, mit is mondjak röviden? Nagyon technikás pálya! Fantasztikus volt!

Igyekeztünk a túra élményeit fotókon megörökíteni, de a Rába vadvíz jellege miatt sajnos vízi képeket nemigen állt módunkban készíteni, ezért a szárazföldi fotók dominálnak. Bár a vízen történt események voltak a legszebb, és sokszor legizgalmasabb pillanatok, olyannyira, hogy a fényképezésen sokszor az épségünk múlott volna a rengeteg bedőlt fa miatt. K. Zsolt volt közülünk a legbátrabb, ő azért elkapott egy-egy pillanatot a vízen is.
Előzmények:
Néhány héttel a túra indulása előtt a nagy esőzések következtében a Rába vízszintje szinte rekordokat döntött. A felső szakaszon lévő falvak lakossága homokzsákokkal védekezett a víz ellen. Közben a folyó megtette környezet-átalakító hatását. Jelentősen átrendezte a medret a korábbi állapothoz képest. Leszakadt partok, rengeteg újonnan vízbe dőlt fa. Az árhullám levonult, mi is örültünk, hogy nem került veszélybe a túr a léte. Viszont a túrát megelőző napokban újabb esőzések következtében a nyáron ilyenkor szokásos vízálláshoz képest több mint 2 méterrel megemelkedett (erről készült az első képem). Szerencsére ez az árhullám hamar levonult, így bár továbbra is a szokásosnál magasabb vízállás volt, de elindulhattunk. Ennyit a körülményekről, vágjunk bele a túrába!

Útvonal: Szentgotthárd – Csákánydoroszló – Rábahidvég – Ikervár – Nick – Árpás - Győr 211 km
A táborhelyek GPS részére letölthetők itt. Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Beszámoló:
2009.07.19. vasárnap Pécs - Szentgotthárd
Hosszú előkészítő munkát követően 2009.07.19-én végre elindulhatott a –bár létszámában jelentősen megfogyatkozott, de annál lelkesebb- csapat.
Kik voltak ők?
Barracuda: K.Zsolt kormányos, G. Péter 1. motor, H. Orsi, 2. motor
Foltos rakéta: B. Frigyes kormányos, Cz. Mária motor
Vízisikló: K.Balázs kormányos, H. Barnabás, 1. motor, G. Gábor 2. motor, Nicktől kezdve K. Gazsó pótmotor
Szárazföldi kísérőcsapat: G. Katalin, K. Márti, Gazsó, Dóri, Zsuzsi
A Barracuda és a Vízisikló Pécsről utazott autók tetején. A Foltos rakétáért előzetes információnk alapján Rigyácra kellett menni. Rigyácon közölték velünk, hogy a kenukat szívességből elvitték Rábagyarmatra. Szóval akkor irány Rábagyarmat. Az eredetileg bérelni kívánt 3db, majd a 2db kenuból végül csak 1db-ot kellett elvinnünk. Sebaj. Mi tettre készek voltunk. Rábagyarmaton, ezen a gyönyörű táborhelyen megláttuk az aznap megáradt folyót, ami mint már említettem, következtében a nyáron ilyenkor szokásos vízálláshoz képest több mint 3,2 méterrel megemelkedett, az ártéri fák között folyt a víz. (Ez Szentgotthárdi mércével mérve 270cm) A Vidra-Viziturától azt az információt kaptunk, hogy reggel csak akkor szálljunk vízre, ha Szentgotthárdi mércével mérve 100cm alá csökken a víz. Addig ne! (Estére +80cm, reggelre +30cm lett a vízszint. Így elindulhattunk.)
Mikor a kenubérlés lezajlott, elautóztunk a túra kiinduló helyéig, Szentgotthárdig.
Szentgotthárdon a híd melletti kis kempingben táboroztunk. Este vacsorára 40 tojásból bográcsos rántottát sütöttünk.

2009.07.20. hétfő Szentgotthárd - Csákánydoroszló
Reggel kényelmesen keltünk. Vízreszállás 9.45 körül volt. A vízszint szerencsére leapadt, így biztonságos volt a kenuzás. A Rába ezen a felső szakaszon nagyon gyors. Nincs idő térképet és iránytűt nézegetni, mert azonnal ott van a következő kanyar. Nagyon szép a folyó, rengeteg a bedőlt fa, nagyon technikás a pálya. A Barracuda egy sziget alatt megpróbált árral szemben visszaevezni, aminek borulás lett a vége. Nem csinált senki sem belőle ügyet. Az újonc Orsi így valóban fel lett avatva.
Az ebédszünetet Rábagyarmaton tartottuk, majd egyvégtében eveztünk Csákánydoroszlóra. 16.00-kor kötöttünk ki. Vacsorára G.Péter vezérletével elkészült a paprikás krumpli.

2009.07.21. kedd, izgalmas nap! Csákánydoroszló - Rábahidvég
Reggel időben el tudtunk indulni Csákánydoroszlóról. A mai napi szakasz is hasonlóan gyors folyású, sok kanyarral, bedőlt fákkal, gyönyörű környezettel. Ma is sűrűn akcióztunk a kanyarokban. Horvátnádalja közelében a Krúzó tanyán megálltunk egy kis pihenőre. Ez egy magántulajdonban lévő terület, ahol mindenféle őrült játékokkal várják a vízitúrázókat.
Körmend előtt az úgynevezett rőzsegátnál át kellett emelnünk a kenukat. Itt egyáltalán nem gondoltak a túrázókra. Veszélyes terület. Szerencsére K. Zsolt, illetve a Vidra vízitúrás cég Ati-ja előre ellátott bennünket információkkal, hogy mi a teendő. Az átemelés után a kenuk leeresztése is nagyon nehézkes. Meredek partról a habzó, erősen hullámzó vízben kell indulni. Itt egy hullám becsapott a kenunkba. Azt hittem, borulunk, de sikerült kiegyensúlyoznunk a kenut.
Körmenden megálltunk ebédelni. Nyugodtan indultunk tovább. Egy másik társaságból láttunk egy hajót borulni. Látszólag nem veszélyes helyen történt velük.
Egyszer csak egy éles jobb kanyarhoz értünk a Vízisiklóval, egy jobb oldalról belógó fűzfát balról kerültünk ki. Ezáltal túlságosan kisodródtunk, a kanyar bal oldali, külső ívére és a folyás irányához képest keresztbe fordította a kenut az örvény. Oldalról egy bedőlt fa közeledett. Hogy ne nyomja be a hajó oldalát, evezőkkel felfogtuk az ütközést. Csakhogy ez kibillentette a kenut az egyensúlyából és a Rába lett rajtunk úrrá, azonnal beborultunk. Belekapaszkodtunk a kenuba, közben összeszedtük ami kipotyogott. Vitt minket a sodrás tovább. Azt néztük, hogy így fejre állított kenuval együtt, a víz nagy sebességével sodródva hogy tudunk a bokrok között értelmes módon partot fogni. Egyszer csak valahogy sikerült. A K. Zsolt instrukciókkal segített. Kiborítottuk a víz egy jó részét, majd a maradékot kimertük. Nem tudom mennyi ideig tartott, de szerintem elég sokáig. Visszaültünk a kenuba. Lefelé elindulni nem tudtunk egy belógó bokor miatt. A Barracuda legénysége próbált minket felfelé kötéllel kihúzni, de a művelet kudarcba fulladt, mert az ő mozgásukat is akadályozta egy vízből kiálló faág. El kellett engedjenek minket. Végül magunk kellett valahogy elinduljunk a sebes áramlatban. Úgy tűnt, hogy sikerül, de egyszer csak az erős áramlat ismét keresztbe fordította a hosszú, négyszemélyes Vízisiklót, újra borultunk. Miután belekapaszkodtam a kenuba, a hajó alá nyúltam, hogy megmentsem az evezőket. A sodródó kenuval együtt a víz egy bedőlt fa koronája alá vitt, és kenustól mélyen lenyomott a víz alá. Óriási ereje van a víznek! Végül egy vízben álló fa koronájának fő ágai között sikerült megfékeznem a továbbsodródást a kenuval. G. Gábor és H. Barnabás, miután ők is partot fogtak, a kenu végét kiráncigálták a szárazföld felé, és kiborították belőle a vizet. Zsolték elvették tőlem a szorongatott evezőket. Ekkor vettem észre, hogy evező gyanánt egy faágat is szorongattam a hónom alatt. Beszállás után sikerült végül biztonságosan, lefelé elindulni.
Csorogtunk, eveztünk tovább. Az egyik széles folyószakaszon a Barracuda a külső íven nekisodródott egy vízből kiálló fának. H.Orsi és G.Péter azonnal katapultált. A víz sodorta őket lefelé. Mikor Orsi megpróbált beszállni a kenuba, K.Zsoltot is beborította.
Lejjebb Frigyesék a Foltos-rakétával találtak egy vízbe dőlt fán fennakadt mentőmellényt, amit bár sikeresen elhoztak, de majdnem ennek az akciónak is borulás lett a vége.
Molnaszecsődön tartottunk egy kis pihenőt a Rábahidvégig tartó utolsó szakaszig. Ezen a szakaszon is volt néhány technikás kanyar, amiket sikerrel vettünk. Az egyik helyen egy törött kenu volt fennakadva a nem régi áradás során bedőlt fára, ami a kanyarban kb. 4m szélesra szűkítette az átjárható szakaszt. Ezek után épségben megérkeztünk Rábahidvégre.
A borulásunk vesztesége: 1 sapka, 1 napszemüveg, 1 telefon beázott.
A táborhelyen bográcsban túrós tésztát főztünk. Szépen karbantartott volt a tábor, csak a tulaj kissé túl „szögletes” volt, de sikerült szép szóval, jó viselkedéssel „lekerekítenünk a sarkait”.

2009.07.22. szerda Rábahidvég-Ikervár
9.30-kor szálltunk vízre Rábahidvégen. A víz továbbra is gyors folyású volt, sok-sok (50-100m-enként) bedőlt fákkal. Vigyázni kellett a kanyarokban az áramlatokra, forgókra, különböző burványokra. Az egyik beláthatatlan kanyarban a Barracuda legénysége haladt elől, és teljes folyótorlaszról adtak riasztó jelzést. Minden hajó azonnal visszafordult a folyón, és árral szemben erőteljesen evezve araszoltunk a part felé. Még nem tudtuk, hogy mit lehet tenni, de az biztos volt, hogy kikötünk gondolkodni. G. Péter átadta a Vízisiklóba Orsit, majd Péter és Zsolt a Barracudával elmentek felderíteni, hogy hol tudjuk kiemelni a hajókat. Egy kicsit lejjebb találtak egy lehetőséget. Farral lefelé learaszoltunk, majd kiemeltük a hajót. Mindhárom kenut az erdőn át mezítláb cipeltük a zárás utáni szakaszra. Közben más csapat érkezését is hallottuk, akiket hangosan értesítettünk a helyzetről. Megkösöznték az infót. Állításuk szerint nem vették volna időben észre. Volt náluk fűrész, megpróbálták átfűrészelni a fát, de nem jártak sikerrel. Sikeresen vízreszálltunk.
Rumnál tartottunk egy hosszabb déli pihenőt. 15.00-kor indultunk tovább. Itt is volt egy-két technikás kanyar, de ez már nem volt nagyon vészes. Egyre jobban lehetett érezni az ikervári dúzzasztómű fékező hatását. Néha tóra emlékeztetett a víz. A parton horgásztanyák voltak.
Az ikervári erőműnél a kikötési lehetőség nincs igazán megoldva. Nincs jelölve a kikötő hely, egészen meg kell közelíteni a bukógátat, de óvatosan, mert itt a hiba végzetes lehet!
Sikeres kikötés után gyalogosan is megnéztük a dúzzaztóművet, majd a dúzzasztó alatt a bal parton a réten tábort vertünk. Az esti fürdést a Rábában intéztük el. Ma is főztünk közös vacsorát, lecsó volt a menü. Hála K.Márti és G.Kati napközbeni bevásárlásának, teli hassal mindenki nyugovóra tért.
2009.07.23. csütörtök Ikervár-Nick
Ma reggel is időben sikerült indulnunk. A dúzzasztó alatt, a régi Rába-mederben haladtunk. Általában ez a meder tele van zátonyokkal, sokszor át kell emelni, de most magas volt a víz, így átemelés nélkül haladhattunk. Ezen a szakaszon ugyanannyi bedőlt fa volt, csak egy kicsit kisebb volt a sodrás, ebből adódóan könnyebb volt a pálya. Meglepetés azonban itt is adódott. Volt egy-két szűk kanyar. Az egyik kanyarban a kenu magasságában a víz fölött vízszintesen egyfaág állta el a meder 80 százalékát. Megpróbáltuk kikerülni, de a Vízisiklóval oldalazva, nagy sebességgel a faág felé sodródtunk. A kenuban azonnal hasravágódva tudtunk csak áthaladni. A Barracuda legénysége előttünk ezt az akadályt borulással fűszerezte.
Egy szakaszon a meder pedig teljes szélességben bokrokkal volt benőve. A viszonylag magas vízállás miatt a víz viszont erős sodrással áramlott. Az egyik bokor-ösvényen keresztben beszorultunk. Eleinte se előre, se háta nem ment a kenu. Végül sikerült kiszabadítani, de ennek az akciónak is majdnem borulás lett a vége.
Ez a vadregényes folyószakasz Sárvárnál ért véget. Ezzel véget is ért a Rába nehéz szakasza, de a túra nem. Sárváron tartottuk a déli pihenőt. A további szakaszon a folyó széles, többnyire békés volt. Csak egy-egy kanyar emlékeztetett a felső szakasz igencsak technikás részeire.
Nick előtt az egyik kavicspadon egy hosszabb szünetet tartottunk, ahol mindenki kiélhette gyerekes hajlamait. Volt túloldali vödörre való célbadobás kaviccsal, kavicsvárépítés, jacuzzi medence készítés, vízierőmű építés rőzsegáttal, stb…
Nick előtt lelassult a víz, igencsak barátságos lett a meder. A bukógát előtt az előzetes információinknak megfelelően nagyon könnyen ki tudtuk emelni a három kenut, majd a kísérőautó tetején három fordulóval szállítottuk át a gát alatti kempingbe a táborhelyre. Klassz volt a hely. Volt melegvizes tusoló, homokos röplabdapálya, tűzrakási lehetőség. A vacsora készítés során mindenki kitett magáért. Hetedhét országra szóló lakomát csaptunk. Volt vegyes zöldségsaláta, tárcsán sült filézett csirke felsőcomb, sült kolbásszal. Fennséges volt, mindez tábori körülmények között!
Vacsi után tettünk egy sétát a vízierőművön, majd aki még nem fáradt el, focizott egyet a homokos pályán a sátrak mellett.
Ennyi fért bele ebbe a napba.

2009.07.24. péntek Nick-Árpás
Éjjel nagyon erős szél fújt. Tartottunk tőle, hogy a sátrat szétszakítja, de szerencsére nem így történt. G. Péternek előző nap egy szálka beleállt a talpába. Bepirosodott, és egy piros csík indult ki belőle. Vérmérgezésre gyanakodtunk. Katival elment a faluba orvoshoz. Tetanuszt kapott, és ellátták a sebét. Ma viszont nem tarthatott velünk. Velünk tartott azonban K.Gazsó (9,5 év). Becsületére váljon, nagyon jól bírta a kb. 40 km-es távot. A folyó ezen a napon már nem tartogatott veszélyeket, kimondottan könnyű pályának bizonyult. Evezés közben megálltunk egy-két helyen pihenni, pancsolni. Árpásnál ért véget a napi evezés. Eléggé korán értünk a táborba, és rettenetesen meleg volt. Behúzódtunk az árnyékba, hogy megvárjuk míg elmegy a hőség. Közösen meglátogattuk a folyó túloldalán lévő románkori templomot, utána esti fürdésként úsztunk a Rábában.
A térkép által javasolt sátorozóhelyen felvertük a sátrakat, bográcsban frankfurti levest főztünk, a második fogás vanília sodó volt kaláccsal. Vacsi után egy kicsit üldögéltünk a tábortűz mellett, majd eltettük magunkat másnapra.
2009.07.25. szombat Árpás-Győr
Éjjel ismét erős szél volt, majd kisebb eső is esett. Úgyhogy reggel kényelmesen indultunk, hogy a sátrak is úgy-ahogy megszáradjanak.
A Rába nyomvonala a maradék szakaszon nagyon egyszerűnek tűnt, de az evezést nagyban megnehezítette az erős szél. A szél miatt állandó ellenkormányzást kellett végezni. Néhány rövid pihenővel beérkeztünk Győrbe, akol Márti és Kati a Rába torkolatánál vártak ránk. Már ekkor is csodálhattuk Győr szépségét.
Táborhely keresés volt hátra. Kinéztünk a térkép alapján a Mosoni-Dunán a torkolat alatt nem túl messze egy táborhelyet. Péter és Kati elmentek autóval megnézni. Azzal a hírrel jöttek vissza, hogy ez a táborhely megszűnt. Nem volt más megoldás, mint a Rába torkolat fölött, a Mosoni-Dunán az Aranyparton való sátrazás. Csakhogy itt Coca Cola koncertes buli volt készülőben. Ezen kívül még meg kellett oldani a kísérőkocsi bejutását a területre, ami nem volt a legegyszerűbb, de sikerült. Végül a táborverés után aki kívánt, sétát tehetett Győr gyönyörű belvárosában.

2009.07.26. vasárnap Győr-Szentgotthárd-Győr-Pécs; Friciéknek: Győr-Szentgotthárd-Rigyác, Pécs
Ez a nap már nem az evezésről szólt, hanem a hazautazásról, és a visszarendeződésről. A sofőrök reggel a kísérőkocsival visszamentek a túra kiindulóhelyére Szentgotthárdra az autókért. Marcsi és Frigyes innen az autójuk tetején a Foltos-rakétával Rigyác felé hajtottak, hogy ott leadják a kenut. Zsolt és én visszaautóztunk Győrbe a többiekért, illetve a cuccokért.
Gyors pakolás után megköszöntük egymásnak a túrát és a jó társaságot, és rengeteg élménnyel gazdagodva elindultunk hazafelé.

Túravezetők:
Kézsmárki Zsolt mint a Rába legjobb ismerője
Keményfi Balázs mint a túra megszervezője

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Kísérőautó, hadtáp: Giczi Katalin, Keményfi Márti

2009.07.23-26. Balatoni körtúra

A túra útvonala:
2009.07.23. Csütörtök: Fonyód-Bélatelep-Alsóbélatelep-Balatonfenyves-Balatonmáriafürdő-Balatonkeresztúr-Balatonberény-Fenékpuszta-Keszthely (Festetics kastély)-Gyenesdiás-Vonyarcvashegy-Balatongyörök-Balatonederics-Szigliget (Vár)-Badacsony (Szölöhegy és borvidék, mólo)-Badacsonytomaj-Ábrahámhegy-Balatonrendes-Révfülöp (Milleniumi kilátó, hajóállomás)-Balatonszepezd-Zánka (Ifjúsági tábor Centrum és Kemping)-Balatonalkali-Balatonudvari-Örvényes

2009.07.24. Péntek: Örvényes-Tihany (Apátság, Ófalú)-Balatonfüred (Görögfalu, Hajóállomás, Tagore sétány, Halász és Révész szobra, Szállodasor)-Csopak (Gözmozdony)-Alsóörs-Káptalanfüred-Balatonalmádi (Ramada Hotel, Almádi Park)-Balatonfüzfö-Balatonkenese-Balatonakarattya (magaspart)-Balatonvilágos (magaspart)-Sóstó-Szabadifürdö-Siófok (Arany és ezüstpart szállodasor, Viztorony, Vasútállomás, Makovecz templom, Római katolikus templom, Fö téri sétálóutca, Sió folyó, Hajóállomás, szabadstrandok)-Balatonszéplak-Zamárdi (szabadstrand)-Szántod (Rév és hajóállomás)-Balatonföldvár (Villanegyed és üdülötelep)-Balatonszárszó-Balatonszemes-Balatonlelle (Lelle Club, Szabadstrand, Hajóállomás, Üdülötelep)-Balatonboglár (Gömbkilátó, BB Pezsgöüzem, Platánstrand)-Fonyódliget (Csatorna, Szabadstrandok)-Fonyód (Sipós hegyi kilátó 233 m, Várhegyi kliátó, Fonyódhotel, Szabadstrandok, Dísz tér, Üdülötelepek, Hajóállomás, Szabadstrandok, Krípta villa, Panoráma kilátó és sétány, Fonyód múzeum, Zichi Béla emlékszobor).
Beszámoló:
2009.07.23. Csütörtök. Pécs vasútállomásról indultam a "szokásos" 07:31-es balatoni fürdővonattal.
11:00 órakor egyedül kezdtem körbe tekerni a Balatont. Végül is örültem, hogy szabadon és függetlenül túrázok. Magam oszthattam be az időmet, mikor és hol állok meg. Jó érzés volt a felhőtlen igazi szabadság. Fonyódi kikötőből a Badacsony csodálatos látképe tárult elém. A fonyódi kikötőtől indultam Bélatelep felé, a Napsugár Kemping melletti bicikliúton. Biciklibarát úton a vasúti sínnel párhuzamosan haladva, változatos üdülőtelepeken áthaladva mentem, Balatonfenyvesen keresztül. Megálltam egy kicsit a balatonmáriafürdői csatornánál. Zala megye határát átlépve, a Zala folyón áthaladva Fenékpusztán át a Balaton legjobb és legszebb kerékpárútján mentem, majd beértem Keszthely városközpontjába. Megálltam egy kicsit piheni és fotózni. A Főtemplomot, Városházát, szökőkutat és szobrokat bámultam. A sétáló utcán kiváló minőségű díszburkolaton áttoltam a bringát. Egy gyönyörű díszes kapun átmenve Festetics gróf kastélyának parkban voltam. Kb. 14 óra lehetett. Az ebédemet megettem kastély parkjában, egy fa árnyékában fogyasztottam el. Rengeteget ittam ebben a hőségben. Keszthely után egy csendes kerékpárúton haladtam tovább. Gyenesdiás és Vonyarcvashegy között összetalálkoztam meg a Pécsi D. Ferivel, Piroskával és B. Györgyel. Nagyon örültünk egymásnak. 10 percet beszélgettünk is. Ők már két napja voltak úton. Balatongyörök után áthaladtam a Veszprém megye határán. Tovább haladva Szigligetet megkerülő bicikliúton tekertem. A hegyen a Szigligeti vár látványa tárult elém. A 71.-es főúton mentem tovább rövid szakaszon. Beértem a Badacsony határban lévő benzinkúthoz pihenni. Utána kitekertem a badacsonyi kikötőhöz, ahol éppen indult a katamarán Fonyódra. Ábrahámhegyen megnéztem a Fülöp Jakab templomot. Balatonrendesen át Révfülöpbe értem, ahol a bicikliút rögtön 100 méterre volt a mólótól. Látszott a mólótól észak felé nézve a Fülöp hegy, ahol a Milleniumi kilátó van. Felfele haladva egy modern templomot tekintettem meg. A hegyről a Balaton és Révfülöp szép panorámája tárult elém. Balatonszepezden ősmagyar rovásírással megjelölt követ találtam. Már esteledett, 19:00 óra felé járt az idő. Zánkán megálltam hátha van olcsóbb kemping. Bementem a Zánkai Ifjúsági tábor és Kemping területére. Utána le a mólóhoz is. 20:00 óra elmúlott. Felvettem a fényviszaverö mellényemet és bekapcsoltam lámpáimat, annak ellenére, hogy bicikliúton voltam végig. Már félhomály volt mire áthaladtam gyorsan Balatonakalin és Balatonudvarin mielőtt sötét lesz. Örvényesbe beértem. Már 20:45-öt volt. Betértem egy kis kempingbe, és felvertem a sátramat. Valamikor éjszaka egy kisebb szélvihar volt, de nem vitte el a sátrakat.

2009.07.24. Péntek. Hajnali 6-kor ébredtem fel. 8 óra előtt elindultam a Tihanyi-félszigetre. Megnéztem az Apátságot, és a nádtetős ófalut. Tihanyról olyan volt a Balaton mint a tenger. A tihanyi hegyről leérve, szerpentines utcán haladva leértem egy kis felüljáróhoz. Majd utána közelről látszott egy emlékmű, és a vitorláskikötő. Tovább haladva közúton a part mellett látszott messziről a Balatonfüred, a következő úticélom. Tihanyon van egy kis szabadstrand is. Elértem a Balatonfüredi elágazást, ami már kerékpárút ismét. Balatonfüredre beérve, egy hosszú utcán haladtam, ami kevésbé forgalmas. Ez biciklibarát út. Beljebb érve egy forgalmas körfogalomhoz értem, ahol már látszottak a Görögfalu szines épületei, ahol állitólag éttermek, shopok, és disco is van. Mellette van egy élményfürdö. A hajóállomás tele volt vitoláshajokkal. Meg egy két jachtot is láttam. A parton volt a Halász és Révész szobor pár is. A Tagore sétányon tekerve görkorcsolyás fiatalok, kerékpárosok is voltak. Beértem egy szoborparkba is. Nagyon absztrakt művészet is kínálja magát itt. Tovább haladva elhagytam a várost. Csopak üdülőtelepen mentem keresztül, a vasútállomásnál állt egy régi gőzmozdony, ami igen matuzsálemi korú volt. Káptalanfürdőn át Balatonalmádiba értem. Balatonalamádi központjában egy gyönyörű parkba értem, ahol látszott a Ramada hotel ami 15 emeletes, és a hajóállomás. Lefotóztam a Rákóczi szobrot is. Balatonkenese hosszú településén áthaladva beértem Balatonakarattyába, ami összeépült Kenesével. Erre végig magaspart van. Balatonakarattyában a bicikliútról letérve betévednem egy zsákutcában. Kb. 8 km-t oda vissza kellet plusz tekernem, főleg emelkedőn. Balatonvilágosban egy gyönyörű magaspartnál, volt egy szép fehér fahíd, amire rá volt írva. "Itt fogant szerelem múlhatatlan". Utána Sóstó következet. A magaspart térségét elhagyva, elértem Siófok-üdülőtelepet. Itt a Balaton fővárosában nagy volt a forgalom. Végig tekertem az üdülőtelepeken, nyaralók övezte utcán egyenesen. Beértem Siófokra, megnéztem az Arany és ezüstpart szállodasorát, és végighaladtam a vasúti sín mellet. A városközpontba menetem. Itt van a Makovecz-féle templom is. A Siófoki autóbuszállomás mellett haladva beértem a vasútállomáshoz. Ahol egy katolikus templom volt. Itt sok a látnivaló. Szép szökőkút, szobor kompozició, napóra. A főtér nagyon sok meglepetést tartogatott, sok szobor, szép virágos és diszburkolatos tér fogadott, sétálóutcával. Tovább haladva megálltam a Sió-hídnál, majd beértem a hajóállomásra is. Zamárdiba értem, ahol összefutottam egy régi haverommal a Pécsi C. Olivérrel aki a barátaival ugyancsak körbe tekerték a Balatont. Egy darabig velük is tartottam, Balatonföldvárig. Fotózás miatt lemaradtam. Balatonszárszón, Öszödön, Szemesen át beértem Balatonlellére. Lelle Club és Hotel mellett megálltam egy kicsit. De a nagy forgalom miatt inkább nem mentem a szabadstrandra, csak a móló maradt. Már nagyon vakítóan sütött a nap. Már az idő kb. 16 óra körül volt. Balatonlelle és Boglár között nagyon rossz volt a kerékpárút minősége a fák gyökerei miatt, így a párhuzamosan haladó úton tekertem tovább. Balatonboglár városában egy gyönyörű sétányra értem, majd a városközpontba. A gömbkilátóhoz másnap mentem fel., mert úgy hallottam, hogy ezen a napon nem üzemel. Balatonboglárt elhagyva, beértem Fonyódligetre. Tudtam hogy egyre közelebb vagyok. Megérkezetem, pontosan ahová kiindultam. Fonyódon voltam már. Este felé egy kicsit strandoltam az Alsóbélatelepi strandon. Majd este megszálltam a Bélatelepi Balatontours által üzemeltett Napsugár Kempingben. Felállítottam a sátramat, nyugovóra tértem.

2009.07.25. Szombat. Éjfél után nagy szélvihar tört ki, de még esőnek nyoma sincsen. Végig nyomonkövettem a az mobilinterneten, az egyre közeledő zivatargócot, ami éppen a Balaton felé jött. A sátramat gyorsan összeszedtem, mielőtt ideér a zivatar. Már dörgött villámlott. Kb. 2 óra volt. Eleredt az eső, és szakadt. Reggel 6 óra körül felébredtem, borult időben. Már nem fujt nagyon a szél, de egy kicsit hűvösebb volt. +18 Celsius fok. Megszűnt a hőség. Összeszedtem a holmimat, és elmentem a kempingből. 06:30, a fonyódi mólóra tekertem. Tekeregtem a városban. Felmentem a fonyódi hegyre. A panoráma sétányon fel, a sportpálya mellett. majd a Kripta villánál megálltam fotózni. Ezután szaplonczay sétányra értem. Ott volt a Bélatelep névadójának az emlékműve is. A sétány azon részén, ahol kiszélesedik az út, található a 2001-ben állított Millenniumi Apostoli Kettős-kereszt, amely 18 méterrel emelkedik a magaspart fölé. A sétányról szép kilátás volt a Badacsonyra. 08:30 körül volt. Egy kis kútnál a Kilátó alatt lemostam a poros bringámat. Meredek utcán fel haladva felértem a Sipos hegyre ami 233 méter magas. Ez a déli part legmagasabb pontja. Egyedül voltam fent. Rajtam kívül senki sem volt. Körbe fotóztam ezt a gyönyörű panorámát, amit a Balatonról és környékéről lehetett. 9 óra volt. A kilátó után eltekertem Balatonboglárra a bicikliúton. Össze is találkoztam ismét egy pécsi ismerőssel T. Máriával és annak párjával. B.Bogláron felmentem a Gömbkilátóhoz, ami zárva volt. Technikai okok miatt baleset és életveszélyes, bizonytalan ideig nem üzemel. Boglár után visszatekertem Fonyódra. Strandoltam Alsóbéletelepen. majd egy kicsit B.fenyvesen is. Az egész napom így telt. Este ismét a Napsugár kempingben szálltam meg.

2009.07.26. Vasárnap
Reggel 6 körül felkeltem. Reggeli után feltekertem a Fonyódi Várhegyre. Ez a kilátó csak erdei kijelölt turista úton volt megközelíthető. Tetejében még tolnom is kellet felefelé a bringát tele málhával. Zümmögtek a szúnyogok körülöttem. A kilátó egy falétesitmény volt, olyan mint egy vadles. Messze nem volt korszerű mint a Sipos hegyi kilátó. Itt még a kilátás is rosszabb volt. De azért így is kellemes élmény volt. Hiszen Fonyódra minden nyáron jövök, de itt még nem voltam fent. A hegyről leérve a Fonyód múzeumhoz értem. Odajött hozzám egy idős úriember, aki mesélt egy két dolgot az életéből. Rendőr volt a vízirendészetnél, és a múzeum mellett volt a kis családi háza. Lefotóztam a múzeumot és Zich Béla mellszobrát. Tovább tekertem, a villasorban. Egész nap az Alsóbélatelepi és a Fonyódi szabadstrandon napoztam és fürödtem. 17:30 körül betekertem a Fonyódi vasútállomásra, és megvettem a Pécsig a vonatjegyet.


Képek itt.
Lejegyezte: Tamás József
.

2009.07.11-18. Nógrádi vártúra

Útvonal: Iván bá tollából letölthető itt.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
Szlovákia GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

Télvíz idején Iván bá’ gondolatai már a nógrádi várak között jártak. December elején egy vázlatot adott át a nyárra tervezett útvonalról. Ezúttal nem a hosszú kilométerek megtételét tűzte ki célul, hanem egy kicsit a korára is gondolva, naponta a szokottnál rövidebb távokat, de egy napra több látnivalót tervezett.
A túrakiírás sokaknak megtetszett, végül 15–en vágtunk neki az útnak.
A csapat tagjai:
B.Jani; E.Józsi; G.Gábor; K. Balázs; L.Móni; L.Szilárd; M. Ákos; M.Csilla; M.Dodi; M.Józsi; N.Iván bá’; P.Ica; P.Zoli; Valentin; V.Zsuzsa

Szilárd az utat az utóbbi évekhez hasonlóan ezúttal is autóval tette meg, önkéntes kísérőkocsi gyanánt. Segített az útelágazásoknál, az esti főzések nagymestere volt. A többiek a pedált taposták.

A túra során a csapat összetartásból ötöst kapott, kívánom, hogy minden túra legalább így sikerüljön.

Akkor hát nézzük sorjában mi is történt. Nem lesz rövid a szövegelés, mivel a túra számomra nagyon tartalmasnak bizonyult, nem szívesen hagynék ki semmit sem belőle.

2009.07.11. szombat
A csapat Gödöllőn találkozott délelőtt a kastélynál. Jómagam csak este tudtam csatlakozni a csapathoz, mivel délután egy esküvőre voltam hivatalos Budapesten. Családommal együtt autóval Verseg határában találtunk rá a csapatra egy „horgásztó” mellett. A tóra vonatkozó elnevezés kissé túlzásnak bizonyult, olyan pici volt. Megérkezésünk után a többiek elnevették magukat, mikor kiszálltunk az autóból nagyestélyiben a vadkempingben.

2009.07.12. vasárnap
Reggel időben elkészültünk, amiért Iván bá dícséretben részesítette a csapatot. Első megállónk a nyugdíjba vonult öreg hídnál volt. Itt kerestük meg a túra első geoládáját (GCKOHI).
Egyházasdengelegen megnéztük kívülről a műemlék templomot, amit nagyon szépen felújítottak. Éppen indultunk tovább, mikor jöttek az asszonyok a templomot takarítani, így módunk volt belülről is megtekinteni. (GCDENG)
Eleinte nagyon kellemes időben tekerhettünk. A következő program Szirákon a Teleki kastély megtekintése volt. Sétáltunk a parkjában, valamint ide is bementünk egy kis grófi levegőt szippantani.
A déli pihenőt Szurdokpüspökiben a Szentkútnál tartottuk. A kúthoz rengetegen jöttek a csodatevő vízért. Sorba kellett állni. A hely már régóta ismert, de 2008-2009-ben nagyon szépen kiépítették a forrás környezetét. (GCIAKU)
A délutánt Pásztón töltöttük. Itt megtekintettük a Szt. Lőrinc plébániatemplomot, kolostort, üveghutát, oskolamester házát. Ezután a Cserteri-várat vettük be. (GCHASZ) Eredetileg úgy terveztük, hogy az éjszakát a vár alatt lévő tározó környékén töltjük. A várból lejövet viszont találtunk egy rétet, ott vertük fel a sátrakat.
Este Iván bával és G. Gáborral vasárnap lévén, visszamentünk Pásztóra misére. A lelki táplálék után a testi tápláléké volt a szerep. Gábor ötletére beültünk egy étterembe, ahol egy-egy tál nagyon finom spagettit termeltünk be. Nagyon jól esett! A táborba vissza már sötétben értünk.

2009.07.13. hétfő
Reggel mindenki korán ébredt, mivel a réten a nap nagyon melegen sütött már hajnalban is. 6.30 körül már nagyon meleg volt a sátorban.
Iván bá napindító eligazítása után elindultunk. Az első látnivaló Tar Lőrinc erődített udvarházának maradványa, valamint a Szt. Mihály erődtemplom volt.
Rövid tekerés következett a közeli Buddha szoborig, a Sztupáig. (GCTAR) Itt többek között megtekintettük Kőrösi Csoma Sándorról szóló kiállítást. Ekkor már nagyon meleg volt. A távolkeleti cuccokat árusító üzletből kértünk ivóvizet.
Ezután az irányt Sámsonházára, a Fejérkő vára felé vettük. „Szerencsére” M. Józsi nem akart feljönni a várhoz, -Isten tartsa mag jó szokását, majd megnézi az Interneten- így a bringákat a faluban hagyhattuk, és gyalog másztunk fel a hegyre. A hegyen kecskék legeltek. A vár tövében ismét megkerestünk egy geoládát (GCSAMS), majd egy jót beszélgettünk viccmesélés közepette M. Dodi témáiról a vár melletti padon egy fa árnyékában. Elég jó meredek volt ez a várhegy, amire a meleg is rátett még néhány lapáttal.
11 óra felé járt már az idő, ebédelni még korán volt, illetve még alig haladtunk, viszont már rengeteget láttunk. Így hát továbbhajtottunk Mátraverebélyre a templomhoz . A cél az volt, hogy megnézzük, illetve megpihenjünk, megebédeljünk a parkjában. Ebéd közben szóltam a gondnoknak, hogy hozza a kulcsot. Rövidesen meg is érkezett, az ebédet pedig félbehagytuk, el is kezdett mesélni bő egy órán át… A templomban mindent részletesen megmutatott, a végén még a templom padlására is velvezetett, hogy megmutassa: a későbbi barokk boltozat mennyivel alacsonyabban van az eredeti, gótikus botozatnál. Soha nem jártam még templom padlásán. Még a botozatra is ráléphettünk, bizonyságul a régi mesterek jó munkájára, nem szakad be. Csodaszép volt ez a templom. (A napóráról itt olvashatsz.)
Továbbhaladva, Nagybátony előtt útközben találtunk egy kiállított, egykori bányász életre emlékeztető vágathajtó gépet. Erről M. Dodi tartott rövid ismertetőt.
Maconkán megálltunk egy kicsit a műemlék templomnál, de zárva volt, így nem időztünk sokat.
Kazáron a Riolittufa megtekintése volt a program (GCMAKA). Mint kiderült, ez egy komoly erőpróba volt ebben a hőségben. Ki itt, ki ott tette le útközben a felpakolt bringáját, hogy gyalog folytassa az utat. Érdemes volt sokat küzdeni a fantasztikus látványért.
Az utolsó etap Salgótarján megközelítése volt. A városról a komlói bányász lakótelepek jutottak eszembe. Úgy terveztük, hogy este a salgótarjáni kempingben táborozunk. Így is történt. Jó helyünk volt végül is, aki akart faházban alhatott. Lehangoló viszont a WC-fürdő állapota volt, valamint az, hogy rajtunk kívül csak egy német házaspár volt az egykor szebb napokat is megélt kempingben. Végre megfürödhettünk, és nyugodt körülmények között rendezhettük a sorainkat.

2009.07.14. kedd
Reggel a találkozót a kemping alatti SPAR-hoz hívtuk össze, ahol ki-ki elintézhette a bevásárlást. A mai napra nem volt nagy táv tervezve, ugyania még mindenképpen magyarországi táborhelyet szerettünk volna estére. Két vár megtekintése volt a fő program.
Elsőként Somoskő várát néztük meg (GCSOKO). Az út végén kemény emelkedő várt ránk, mait a délelőtti nagy meleg nem kimondottan segített. A vár a falu végén van, de szlovák oldalon. A határ a vár tövében húzódik. A vár alatt magyar oldalon nagyon szép pihenőt alakítottak ki. A vár szépen fel van újítva, melyet 350Ft-os jeggyel meg is nézhettünk. A vár északi oldalán az egykori vulkanikus tevékenységre utaló bazaltoszlopokat is megnéztük.
A következő program a Salgó vár volt. Nem akartunk az autóúton menni tovább, mert az nagyon mélyre lement. Találtunk egy szintben haladó turistautat, így hamar átértünk a Salgó vár tövébe. A bringákat otthagytuk a vár alatti pihenőben, M.Dodi vigyázott rá. A várhoz gyalog mentünk fel. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCSALG). Várnézés után a melegre való tekintettel egy hosszabb ebédszünetet tartottunk.
Továbbra sem haladzunk közúton. Egy közel szintben haladó turistautat kerestünk, a Cered felé vezető út irányába. Felüdülés volt az erdei úton haladni. Néhol elő kellett venni a terepen az MTB tudást is.
A Cered felé vezető műúton a táborhely keresés volt a feladat. Ezen a szakaszon útépítés zajlott, így alkalmas táborhelyet nem találtunk. Végül beértünk Ceredbe. Iván bá, és E. Józsi, a kinevezett táborszernagy elmentek a helyi tourinform irodába, azaz a kocsmába, hogy táborozhatunk-e a falu szélén lévő lovaspályán. Végül a kocsma udvarán kaptunk helyet, és a sátorozási díjat a kocsmában költöttük el. Este lecsót főztünk, és még a félig főtt krumplit is megettük, mert már nem bírtuk kivárni, hogy elkészüljön. A kocsmai hangulatról tanúskodik, hogy E. Józsinak ott még Jenő bátyja is lett, aki jövőre mindenáron viszont szeretné látni Józsit.

2009.07.15. szerda
Reggel 6.00-kor már kimenekültünk a sátorból, mert már nagyon meleg volt bent. 8.15 körül indultunk. A közeli határon csak átgurultunk, az EU-nak köszönhetően. A határ előtt felvettük a sárga kukásmellényeket, mert állítólag Szlovákiában kötelező.
Erre a napra csak két látnivalót terveztünk. Elsőként Ajnácskő vára volt soron. A faluból egy hatalmas sziklacsúcs magasodik, ez volt az egykori erősség. Csodálatos volt a kilátás, de óriási a meleg.
Továbbtekertünk Fülekre. Útközben nem volt semmi különös. Fülekre beérve a város közepén megláttuk az egykori vulkán egyik magaslatán épült gyönyörű várat. A vár portáján egy nagyon lelkes felvidéki magyar srác fogadott minket, és egy „rövid” kétórás előadással ecsetelte a vár történelméről a legfontosabb tudnivalókat. Ennek végén végigjártuk a sziklaormokra épült várat, majd úgy két órát sziesztáztunk még a vár udvarán, a hőségben védelmet nyújtó diófák alatt. Mikor csökkent a meleg, elindultunk, de csak a település közepén lévő ferences templomig. Kérésünkre egy fiatal ferences barát nyitotta ki a templomot.
Továbbindulás után nem volt más hátra, mint visszatekerni Magyarországra, Ipolytarnócra. A kocsmánál várt minket M.Józsi és Valentin. Amíg a többiek magukat belülről hűtötték, G. Gáborral, P. Icával elmentünk a közeli Ipolyra fürödni. Fennséges volt.
Ezután sátorhely keresés következett. M. Józsi javaslatára kereste fel táborszernagyunk az egykori téglagyárból kialakított szállodával szembeni, a szálloda tulajdonában lévő füves területet. A tulaj jóváhagyta szándékunkat. Jól jött ki, mert a „vadcampingdíj” befizetéséért nem jegyet, hanem vacsit kaptunk. Ugyanis 1000 Ft-ért kétfogásos vacsorát biztosítottak részünkre a szálloda éttermében. Vacsora után néhányan újra elmentünk az Ipolyra. Visszaérve a táborba egy jót beszélgettünk L. Szilárd fáklyái mellett.
2009.07.16.csütörtök
Egyre korábban kelünk. 5.00-kor kelt a társaság jó része, ugyaniselkezdett esni az eső. Amit hamar össze lehetett kapni, azt összepakoltuk. Szerencsére nem tartott sokáig. Az indulásig bolt időnk bőven készülődni.
Első programként megnéztük az ipolytarnóci őslényparkot (GCOSFE). Több száz darab, több ezer éves állatnyomot, megkövesedett hatalmas fatörzset és sok-sok érdekességet láttunk. Megérte a rászánt időt.
Ezután elindultunk a napi penzumot teljesíteni. Eleinte az Ipoly völgyében haladtunk, majd kisebb-nagyobb dombok, lejtők következtek, óriási meleggel fűszerezve. Litkén elköszöntünk. M.Doditól, Csillától és Ákostól, akik eredetileg is eddig tervezték velünk a közös túrát.
Az első megálló, egyben déli szieszta Szécsényben volt. Pihi, kaja, kastély, ferde tűztorony, ferences templom megtekintése, boltozás volt palettán. Geoládázás is belefért az időbe (GCSZEC).
15.00-kor továbbindultunk Hollőkőre. Éppen 10 éve, az Észak-magyarországi túránkon már jártunk itt, de jó volt újra látni. Továbbá a csapat nagy része akkor még nem túrázott velünk. Megnéztük a falut és a várat. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCHOKO).Iván bá eredeti terve az volt, hogy Kutaso környékén táborozzunk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy táborszernagyunk (E.Józsi) intézkedései kapcsán, a falu közepén, a frissen nyírt sportpálya-játszótér füvén kaptunk helyet. Előkerült ismét a bogrács, és nagyon jó közös hangulatot teremtve belekezdtünk a paprikás krumpli főzésbe. Mikor elkészült, nagy étvággyal befaltuk.
2009.07.17. péntek
Éjjel nagyon jól aludtam. Szerencsére sikerült a sátrat olyan helyre tenni, hogy reggel ne süssön rá a nap, így a hőség nem zavart ki olyan korán.
Bokor település után egy honvédségi úton haladtunk tovább. Nagyon kellemes volt végre árnyékos, erdős részen tekerni. A faluban azt állították, hogy a Bujáki-vár felé vezető út le van zárva. Mindenképpen meg kellett próbálnunk, mert nem szerettük volna kihagyni a várat. A vár is csalogatott minket, illetve a kíváncsiság a lezárás iránt. Meg kellett próbálnunk átjutni. Végül tényleg lezárt kapuval találkoztunk. Csengettünk a honvédségi őrnek. Az őr mondta, hogy a kerítés melletti ösvényen az erdőn át meg lehet kerülni a telepet. Így is volt.
A Bujáki-vár alatt M. Józsi őrizte a bringákat, így mi többiek, gyalog felmehettünk. Itt si begyűjtöttünk egy geoláda-kódot (GCBUVA).
A sasbérci kilátót eredetileg nem terveztük megnézni, de oda is felmentünk gyalog. (GCSBER) Nagyon sok szintet mentünk ezen e napon. Ugyanis a kilátó után egy jót gurultunk, majd a tűző napon a kilátó hegyére is fel kellett hajtanunk. A kilátótól legurultunk Szandára. Itt a templomkertben tartottuk a sziesztát. Pihenés után újra mászás következett. Szandavár alatt a dombtetőn hagytuk a bringákat. M.Józsi és L.Szilárd vigyáztak rá. Komoly, 2x2,4km gyalogtúrát tettünk a várig. (GCSZAN) A bringáktól a várig akkora szintet kellett megmásznunk, mint a pécsi magasház kétszer! A várban találkoztunk egy budapesti kéktúrázó hátizsákos turistával. Jól elbeszélgettünk. A várból hihetetlen körpanoráma tárult elénk. Az egyetlen megmaradt várfal árnyékot adott, és kellemes hűsítő szél fújt a csúcson. Legszívesebben el se mentünk volna innen.
Becskén P. Zoli defektet jelentett be. Jól időzítette a dolgot, mert ez pont egy kocsma előtt történt… És közben mit ad Isten, ki lépett be a kocsmába? A hátizsákos turista, akivel a Szanda várban összefutottunk. Igaz, hogy ő egy kicsit rövidebb úton jött, de mi sem értünk oda sokkal előbb. Jót beszélgettünk vele, most már ismerősként.
Erre a napra már csak Nógrádsáp maradt vissza. Fölkeccseltünk még 2db 11%-os emelkedőn, és Magyarország egyik legszebb kora-gótikus templomához érkeztünk. Sajnos be volt zárva. A szomszédos temetőben ránk köszönt valaki, akivel Ipolytarnócon az Őslényparkban találkoztunk. Elvezetett minket a polgármesterhez, aki megengedte, hogy a kultúrházban megszálljunk.

2009.07.18. szombat
Reggel 8 és 8.30 közötti időre volt megbeszélve a sekrestyés nénivel a találkozó a templomnál. A néni ismertette a templom történetét. Egy érdekes alagútról is említést tett: A templom egykor raktárként funkcionált. A templom és az innen 4 km-re lévő Csővár egy titkos alagúttal volt összekötve. A várat a templomon keresztül töltötték fel élelmiszerrel, illetve a védelemhez szükséges eszközökkel.
Acsára rövidítő úton keresztül, egy földúton át jutottunk. Megmásztuk az utolsó várat, a Csővárat is (GCCSOV). Nagyon meleg volt. Mindig kerestük az árnyékot. A vár megtekintésa utén nem volt más hátra, mint betekerni Vácra. E.Józsi, M. Józsi és Valentin vonattal, többiek autóval utaztunk haza.

Köszönjük a tartalmas túrát Iván bának!

Túravezető: Dr. Novotny Iván
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Videók: (Keményfi Balázs)
Látkép a Cserteri várból
Reggeli eligazítás a Cserteri vár alatt
Mátraverebély-templom
Somoskő vár
Fülek (SK)
Szanda vár

Elkészült a Gubacsos viharkár-helyreállítása

Szent Iván napjára elkészült a 2009. május 22-éről 23-ára virradó éjjel bekövetkezett viharkár helyreállítása. A kulcsosház déli bütüjére zuhant fa kártételének szinte minden nyoma eltűnt a házról.
A ház a javítás során megszépült és korrektebb köntöst is kapott: a bádogozás és a konyhai rész héjalása megújult, és persze a törött déli oldalon teljesen új a cserép. A helyreállítás a konok csapadék és a szállítási nehézségek miatt elhúzódott, viszont a szentlőrinci iparosok tisztességes munkát végeztek. Sokat segített a tulajdonos Mecsekerdő ZRt. gondossága, pozitív hozzáállása is.
Tapasztások és a törmelék elszállítása van csak hátra, valamint a nagyteremben a beázás miatt bepenészedett, foltossá és vetemedetté vált lambéria cseréje. Ezek azonban a ház használatát már nem zavarják.

Simor Árpád
gondnok

2009.07.04. Tolnai hegyhát, Völgység, Baranyai-hegyhát

Útvonal: Dombóvár – Mágocs – Nagyhajmás – Lengyel-Annafürdő (vadaspark, kilátó, pihenőtó, stb.) – Lengyel – Szárász – Egyházaskozár – Bikal – Mágocs – Kisvaszar – Mecsekjánosi – Komló – Bétaakna – Árpádtető – Pécs A túra során megtettünk 112km-t és 1307m szintet.

Szombaton reggel a fürdővonatnál, szokottnál kevesebben, öten jöttünk össze. Új túratársat is köszönthettünk körünkben B. Misit Olaszból.
Dombóvár alsón a vonatról leszállva megnéztük a Szigeterdői őrtornyot és a Kossuth szoborcsoportot, Majd fél dombóvárt átkarikázva Mágocs irányába vettük utunkat. A halastavak után keresett mobilon Vné. Zsuzsa. Jelezte, hogy lekéste a vonatot és jön velünk szembe. Utunkat folytattuk a dimbes-dombos Völgységen keresztül. Mágocs – Nagyhajmáson át Mekényesre. Itt Szilvi egy meggyfát fedezett fel melyről pihenés gyanánt legelésztünk. Annafürdőn ért a déli harangszó minket. Forrás, kulcsosház, vadaspark, kilátó és egy pihenőtó tette emlékezetessé ittlétünket. Ebédünk elfogyasztása után Lengyel felé mentünk. Mint később kiderült a vadaspark mellett Zsuzsival elkerültük egymást, de Lengyelen az Apponyi-kastély parkjában egymásra leltünk. Innen már hatra „duzzadt” csapatunk Bikalnak indult. Egyházaskozárnál a csapat fele megállt barackozni, és nem figyelték meg a továbbhaladás irányát az elágazásnál. Természetesen rossz irányba, Tófű felé indultak. Tíz km többlet útba került nekik. Bikaltól megint együtt tekertünk. A tervezett földutas szakaszt a megelőző napok esős időjárása miatt kihagytuk és Mágocs felé kerültünk. A Kisvaszari erdészeti út szépségét Zsuzsi defektje homályosította be. Sőt az egyik segítőkész túratárs a csere gumiból kitépte a szelepet. Azért ragasztással rendbe hoztuk a lukas belsőt és a kényszerpihenő után Komlóig meg sem álltunk. Ott Zsuzsi meghívott minket egy frissítőre. Utunk befejező része Hármasakna – Bétaakna – Koszonyatető – Árpádtetőn vezetett.


Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József

Képek:
Tamás Józsi fotói megtekinthetők itt.









2009.06.26-28. Dél-Zala, Zalaegerszeg, Őrség, Kemeneshát

Június 27-én tanfolyami találkozóm volt Zalaegerszegen. A találkozó szervezésekor már eldöntöttem, hogy kerékpártúra keretébe foglalom az egészet. 11 évvel ezelőtt klubtúránk volt Dél-Zalában. Ekkor egyik pihenőnk Kistolmácson volt. Itt fedeztem fel, hogy a tó végétől kisvasút indul (végződik). Azóta vágytam rá, hogy végig utazzak rajta. Most eljött az ideje.

1. nap: Péntek reggel elutaztam Murakeresztúrig. Onnan kerékpárral mentem Molnári – Tótszerdahely – Letenyén keresztül Kistolmácsra (25km). Éppen vonatindulásra értem oda. Ez a kisvasút 109km-es hálózattal rendelkezik melyen 32km-ren van személyforgalom. Egyébként az egész hálózaton intenzív a teherforgalom (évi 40 – 50 ezer tonna). Az útvonal leírhatatlan szépségű, és a képek is csak töredékét adják vissza a látványnak. A vonat végállomása Lenti volt, ahol egy kis erdészeti múzeum is van. Az út során sok vasút-érdekességi megoldással is találkoztam. Innen az utam Páka határában lévő bunkerokhoz vezetett. Ezek részei voltak a magyar maginot vonalnak, melyet az 50-es években építettek a Jugoszláv határ mentén. Az idő rosszabbra fordulása miatt csak kettőt tudtam felkutatni. Pákára érve hatalmas esőzés kezdődött mely két és fél órára egy buszmegállóba kényszerített. Mivel javulás nem volt várható Csömödérről vonattal mentem Zalaegerszegre. Az eső intenzitását szemléltetik a Csödéren átfolyó patak képei.

2.nap: Szombaton, a találkozó napján meglátogattuk a Göcseji Múzeumot és a mellette lévő Magyar Olajipari Múzeumot. Majd városnézés következett.

3. nap: Vasárnap reggel időben 7.00-kor indultam az alábbi útvonalon: Zalaegerszeg – Bagod – Zalaszentgyörgy – Zalacséb – Zalalövő – Pankasz – Őriszentpéter – Szalafő – Farkasfa – Máriaújfalu (Szentgotthárd) – Rátót – Nádasd – Vasvár (118km.) Az útvonal első része Hodosi vasútvonal átépítése során felszabadult régi nyomvonalon épült kerékpárúton haladt. Az igényesen elkészített kerékpárút Bagodtól Zalalövőig tartott. Zalaszentgyörgyön pedig sátorozásra alkalmas pihenőhely is ki lett alakítva. Őriszentpéter előtt szitáló esőzés kezdődött, ami Vasvárig hol elállt, hol előjött így a fényképező a csomag belsejébe lett rejtve. Így nem készültek képek az Őriszentpéteri nagy kirakódó vásárról, és az Őrség egyéb szépségeiről. Riasztó látvány volt a megáradt Rába amely2 éve ott jártunkkor térdig ért. Vasvárról vonattal jöttem haza.
Lejegyezte: Eperjesi József



Képek:
Dél-Zala: itt.
Zalaegerszeg: itt.
Őrség-Kemeneshát: itt.

Fotó: Eperjesi József
.

2009.06.26-28. Csillagtúra a Pilisben

2009. júnus 26. reggel 6 órakor, a csapat egy része a DOMUS-nál gyülekezett. Keményfi Balázs túravezetőnk sajnos nem lehetett velünk, mert éppen még lábadozott a betegségből. Gelencsér Gábor lett megbízva a túravezetői feledatokkal. A B. János és gyermekei, G. Péterék, és H. Barnabásék külön indultak.
H. Barnáékkal G. Petiékkel a Dunaföldvári benzinkutnál találkoztunk. Az út nagyrészét a 6-os uton majd az az autópályákon folytatuk (M6-os, M0-ás, és a M1-esen). Az volt a lényeg ahogy a pénteki budapesti dugot elkerüljük. A Pilismaroti Duna Liget Üdülőnél találkoztunk a többiekkel. Összesen 17-en voltunk a csapatban. Megérkezésünk után sokáig néztük a megáradt unát. A dunaparti kempinget az árviz miatt nem lehetett igénybe venni. Így helyette a Duna Liget Üdülőben tudtunk megszállni . Itt sikerült faházba szállást, és sátorhelyet olcsón bérelni két éjszakára.
Sajnos az eső töbször is eleredt. Sokszor volt részünk csapadékban, a 3 napban. Esőnek állt az idő mikor elindultunk Visegrád felé. Visegrád elött feltekertünk a Pilisi emelkedökön. Lepence és Pilisszentlászló között erdei uton mentünk, és egy barlangra lettünk figyelmesek. Párhuzamosan meg egy forrás csordogált. A Szentendrén a skanzent a szakadó esö miatt nem látogatunk meg. Sajnos két túratársunkat is érte meglepetés. H. Barna defektet kapott. De a segítőkész túratársak megoldották a problémáját. A történelmi belvároson keresztül a Dunához igyekezve, a F. Kati elcsuszott a macskaköves burkolaton a biciklijével. Eltörte bal karját és orrcsontját, az arcát meg zúzodás érte. De mindvégig velünk tudott tartani az elsö túranapon. Leányfaluban ketten a társak közül bekísérték az orvoshoz . Az orvos azt javasolta F. Katinak hogy feküdjön be az Esztergomi kórházba. Visegrádon át visszatértünk, Pilismarótra. F.Katit este felé bevítték autóval az Esztergomi kórházba Zsoltiék.
2009. június 27-én reggel 8 órakor elindultunk autóval Dömösig. A gyalogtúra kiinduló pontja a Dömösi katolikus templomnál kezdődött. Igen meredek erdei úton mentünk fel e hegyre, kb. 300-400 méter tengerszint emelkedésen. Először zöld turista jelzésen mentünk. Egy kis kápolnához értünk, ahol egy kis patakocska van ivóvizzel, ez a Júlia forrás. Aztán felküzdőttük magunkat egészen a Gyónató szék szikláig. Igen gyönyörü panoráma tárult elénk a Dobogókö is látszott, meg a Dunakanyar is. Leértünk a sziklákról, és tovább mentünk Rám-szakadékhoz. Átküzdöttük magunkat a természet páratlan alkotásán, ahol magas sziklák között egy forrás vezetett végig. Sok kapaszkodó volt, főleg fémlétrák és korlátok. De a nehézség, szépséggel is párosult. Sok volt az akadály, főként a sziklák,és farönkök, meg az emelkedők. Kb. 400-500 méter tengerszintet mentünk felefelé, 1 km-en keresztül. Csodálatos volt. Dobogókő felé haladva az erdőből többször is elénktárult a Dunakanyar gyönyörű kilátása. Végül elértük a célunkat Dobogókőt koradélután 14 óra körül. Túránk során most voltunk a legmagasabban, a tengerszint felet 700 méterre kereken! A Táltos iskola és Szüz Mária emlékhelye itt is van. Pl. Szakrális ösmagyar irásjelekkel telefaragott kapu és kö, menedékház, első világháborús emlékmű, kilátó Dunakanyarra, emlékfaoszlop. Ez a hely arról híres hogy itt van a föld szivcsakrája, spirituálisan gondolkodó emberek szerint.
A Dobogókőről végig lejtős úton tértünk le, több erdei ösvényen és kijelölt túristajelzésen. Dömös elött egy Árpád kori kolostorromot tekintett meg a társaságunk. Egy igen kedves idős úr vezette végig a történetén a romnak. És végül visszagyalogoltunk az autókhoz. Ahol már a G. Petiék vártak minket egy kocsmánál a faluban, mivel ők minket megelőztek. Utána Visszaautóztunk Pilismarótra. Este a társaság egy része főzőcskézet, piknikezett.
2009. június 28. Ezen a napon ami egyben az utolsó is volt egyben. Úgy döntött a csapat hogy a F. Kati balesete miatt modósít a kiírt túrautvonalon. A csapat két részre oszlott. Többség Esztergomba szeretett volna menni Katit meglátogatni, másik része a Visegrádra, és a Pilisbe.
Ismét esett. Esztergomba menet a csapat megált a Dunai árvizet bámulni. Meglátogattuk F. Katit, aki mindenkinek örült hogy segitett és gondolt rá. Kati után a városban mindenkinek volt egy szabad órája. Így mindenki körülnézett és ebédelt a szabadprogramban. 13 óra körül a csapat visszaindult a Pilismaróti szálláshelyre. Ott mindenki lassan de összepakolta a csomagját. Volt még egy kis időnk az indulásig. A nap is kisütött. Így alkalom adódott egy kis csobbanásra az üdűlöben lévö medencében. 15:30 körül a csapat hazaindult Pécsre.



Lejegyezte: Tamás József

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.






2009.06.20-21. Kerékpáros fesztivál az ország legdélebbi pontján




A megrendezett találkozó részletes programja letölthető


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
Horvátország GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Beremend nagyközség nyitni akar. Növelni szeretné idegenforgalmát. Ennek jegyében született az önkormányzatnál egy évente megrendezendő kerékpáros találkozó ötlete. Klubunk segítségét kérték a program kialakításához. Az első találkozó dátumát 2009. június 19-21.-re tűzték ki. A hírverés talán kicsit későn kezdődött, valószínűleg ebből adódott, hogy bár az ország szinte minden túrakerékpáros klubja kapott meghívót, a résztvevők zömét pécsiek alkották. Sokan pénteken érkeztek Beremendre, és a strand területén felverték sátraikat, vagy a tornaterembe fészkelték be magukat. Ők már ekkor találkoztak a helyiekkel, a fesztivál házigazdáival, és ismerkedhettek a községgel. Megtekinthették a szerb (ortodox) templomot, érdekes előadást hallhattak a hajdan háromnemzetiségű, háromnyelvű település múltjáról. A hivatalos programot szombaton reggel Beremend polgármestere nyitotta meg az ország legdélebbi pontját jelképező kopjafánál. 5-en a szombat reggeli vonatozást választottuk, remélve, hogy Villánytól két keréken odaérünk fél 9-re a fesztivál megnyitójára. Sajnos mire megtaláltuk a városon kívül egy mező közepén fekvő Déli pontot, a csapat már továbbindult. A horvát-magyar határon utolértük őket, s innen együtt kerekeztünk Petárdára, ahol nagyon finom fagyit mérnek forintért is. Kerékpáros túravezetést a beremendi Murin Feri (a találkozó főrendezője), gépkocsis kíséretet pedig a város polgármestere biztosított számunkra. Rövid pihenő, beszélgetés után Valpovóra tartottunk, ahol végigjártuk a romantikus várkastélyt, a csodás múzeumot. A hangversenyteremként működő kastélytemplomban az Angster-orgonát is megszólaltatták a kedvünkért, és végül egyik túratársunk (biciklis kesztyűben) játszott nekünk a zongorán. Visszafelé eléggé széthúzódott a mezőny, ki ebédelni, ki strandolni sietett, többen pedig erős szembeszélben elkerekeztünk a cementgyárhoz. Sok érdekességet mutatott nekünk kerékpáros vezetőnk, leginkább az épületek, és gépek hatalmas méretére csodálkoztunk rá. Na és megtudtuk, hogy a húsliszttől a műanyagig mindent elégetnek itt, megnéztük, hogyan zúzzák porrá a követ. A diszpécser terem is újdonság volt számunkra. Az erős szél, és a Pécsről kapott időjárási infók miatt nem mondtunk le eredeti elképzelésünkről, visszakerekeztünk Beremendre a kovácsműhelybe, ahol már beizzították a tűzhelyet. Az első szöget Iván bá’ kalapálta ki az izzó acélból, a fujtatót még a lányok is kipróbálták. A „szombati különítmény” tagjai elindultunk a kőbánya melletti Megbékélés kápolnához, majd Villányig versenyt kerekeztünk a széllel. Megúsztuk az esőt, csak Pécsett, a vonatról leszállva áztunk. Akik maradtak a beremendi Dél-pont együttes, és a Mecsek táncegyüttes fergeteges műsorát láthatták, a szabadtéri színpad helyett az iskola tornatermében, mert közben eleredt az eső. Szerencsére a pinceszer nincs messze az iskolától, így a borkóstoló nem maradt el. A tábortűznek készített hatalmas farakás azonban vizesen szomorkodott. Mintegy kárpótlásul, a szőlőhegyről hazafelé a megvilágított Megbékélés-kápolna látványában gyönyörködhettek. A vasárnap sétakocsikázással kezdődött, majd a Megbékélés-kápolnát, és benne a beremendi kőbányában talált, de szigorúan védett, ezért nem látogatható kristálybarlangról készült filmet nézhették meg. A Pécs-kupa kerékpáros verseny beremendi fordulójának befutóján bíztatták a versenyzőket, majd délután ki-ki hazafelé indult. Köszönjük az ötletet és a szervező munkát, a szíves-látást. Jól éreztük magunkat. Reméljük hagyományt teremtettek a programmal.

Lejegyezte: Farkas Kati, Dr. Novotny Iván


Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Dr. Novotny Iván fotói megtekinthetők itt.

2009.06.13. Mecseki Hegyikerék harmadszor !

Most már hagyomány hogy a 2×100 utáni szombat az Hegyikerék a Mecsekben.
Jólesik az országút után becserkészni a Mecsek csúcsait, ösvényeit. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert
a csütörtöki viharos eső és hideg után szombatra kitisztult és bemelegedett.

A Tettyén 8 óra körül kezdtek zizegni a terepgumik és szerveződni a csoportok: ki-kivel, mikor indul és melyik távon…

8-tól 9.15-ig folyamatosan ment a rajtoltatás. Voltak sportosabbak és voltak kevésbbé sietősek. Voltak akik harmadszor és voltak akik először. Voltak akik ismerték a pályát és voltak kiknek térkép-e táj. Voltak eltévedt de megkerült „báránykák” és voltak akik feladták.

És most egy kis szám misztika : 52 induló, 3 grácia a rajtba-célba, 5 pontőr, 2 söprű, 240 pogácsa, rajta sok-sok lenmag, 98 db lekváros linzer,11 kg banán, 90 db csoki, fél kiló rumos mazsola és sok-sok liter víz ill. szörp.

Teca mama vendéglője pedig zseniális ételekkel valamint italokkal tette még emlékezetesebbé a hegyikerekes szombatot.

Köszönet mindenkinek aki részt vett benne és azoknak is akik a hátteret biztosították számunkra ! 2010-ben is várunk mindenkit nagy szeretettel !


Gábor Tomi és Poór Bazsi szervezők



Túrakiírás: itt.

Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Poór Balázs, Gábor Tamás fotói megtekinthetők itt.


Eredmények: Az eredménylista megtekinthető itt.


2009.06.06. 2x100 km Baranyában

A rendezvényt megelőző nap hővös volt, esett az eső. Másnap reggel csapadék már nem volt, de a rajt után a kerekeseket nyirkos idő, vizes aszfalt fogadta. A nap folyamán felszáradt az út, és se nem meleg, se nem hideg időben haladhattak tovább. Csupán a 200 km-t teljesítőknek volt a nap vége felé kellemetlenül meleg.
A 100 km-eseknek szerencséjük volt, mondhatni a táv jó részét hátszélben tehették meg. Még az örökös szembeszélt jelentő Újpetre-Kozármisleny szakaszon is jó szelük volt. Ezt nem mondhatták el a 200-asok, akik a második százas szakaszon is a szembeszéllel kűzdöttek.

A 100 km-es távot 71 fő, a 200km-es távot 15 fő teljesítette. A legidősebb résztvevő Köbli Lajos (69), a legfiatalabb Hetesi Gábor (17) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették, és különdíjban részesültek.
Csak érdekességképpen a 100 km-en a leggyorsabb résztvevő Somogyi Zoltán volt 3 óra 40 perc idővel, 200 km-en Ruppert László 7 óra 30 perc idővel.


Zárásképpen hadd álljon itt az egyik 100 km-es részvevő mondata: „Úgy fáj mindenem, hogyha elütne az autó, észre sem venném.”
Persze nem mindenki érezte magát így a rendezvény végén.

Minden résztvevőnek gratulálunk!
Lejegyezte: Keményfi Balázs


Túrakiírás: itt.

Képek:
Arató Csongor és Keményfi Balázs fotói itt.
Tamás Józsi fotói megtekinthetők itt.

Eredmények:

Az eredménylista megtekinthető itt.


Köszönet a rendezőknek:
Arató Csongor
Czeczeli Katalin
Gelencsér Gábor
Freilits Rolf
Keményfi Balázs

Keményfi Márti

Nagy Ágnes

Dr. Novotny Iván
Sárszegi Attila

2009.06.01. Pünkösdi Kerékpáros Találkozó - Pécsvárad

Útvonal: Pécs – Bogád – Romonya – Perked – Berkesd – Szilágy - Dombay tó – Pécsvárad – Zengővárkony – Pécsvárad – Hird – Bogád – Pécs
Táv: 55 km.

Kellemes reggelre ébredtünk és szép számban gyülekeztünk a pécsi 48-as téren. Frici hajókürtjének jelére indult a csapat az ipari úton Fehérhegy irányába.
Itt egy rövid megállás és népszámlálás után 31-en folytattuk a túrát.
Együtt tekertünk ki a városból a kertek alján, majd Bogád előtt Laci is csatlakozott a csapathoz aminek akkor örültünk meg még jobban amikor Romonya határában egy nagy zacskó cseresznyével lepett meg minket. Itt a társaság két irányban indult tovább, az erősebbek az előre kiírt útvonalon Szilágy felé, míg a csapat nagyobbik fele Hird irányába egy rövidebb pihentetőbb útvonalon. A csapat a Dombay tónál találkozott ahol pihenőt tartottunk és gyönyörködtünk a tájban míg egyesek a sörhabokban lubickoltak.
Pihenő után a tó északi oldalától vezető dűlő úton tekertünk fel Pécsváradra ahol a vár már várt minket.
Itt rengeteg lelkes kerékpáros gyűlt össze a vár udvarán, találkoztunk a komlói túrakerékpáros sporttársakkal is akik szép számmal képviseltették magukat.
Köszöntőt mondott Dr. Novotny Iván a Pécsi Túrakerékpáros Klub elnöke, majd meghallgattuk a helyi fúvós zenekar koncertjét, melyet tiszteletünkre prezentáltak! Ezután Novotny Iván ismertette a nap hátralévő részére tervezett kirándulást és a június 20-21.-i beremendi találkozó programlehetőségeit, majd meghívta a jelenlevőket egy üdítőre a várpresszóba!
A találkozó jó alkalom volt ismerkedésre baráti beszélgetésekre és a vár a felfedezésére. Az idő egy kicsit ránk ijesztett mert beborult és lehűlt a levegő de ez sem szeghette kedvünket!
Ezt követően átkerekeztünk Zengővárkonyba egy festői úton és közben megálltunk Rockenbauer Pál sírjánál.
Zengővárkonyban a tájház és tojásmúzeum előtt szálltuk meg az utcát és szabad program keretében nézelődhettünk a tájházban, tojásmúzeumban a szomszédos szalmamúzeumban illetve volt aki felkereste a falu végén a fafaragó műhelyt. Sajnos mindenre nem volt idő, így biztos, hogy még visszatérünk erre a gyönyörű helyre. Főleg, hogy bormúzeum is van!
Hazafelé Pécsváradon - Hirden keresztül Bogád érintésével illetve a hegyen lakók egy rövid szakaszon a 6 –os úton haladva értünk Pécsre. Hirden még lehetőségünk volt megnézni a délről érkező motorvonatot a 10 percen túl is zárva tartott sorompó fedezéke mögül.
Ezúton is köszönjük a túrát Kasza Ernő túravezetőnek és Novotny Ivánnak a találkozó kitűnő szervezéséért!

A rendezvény kiírása megtekinthető itt.

Szervező: Dr. Novotny Iván.
Túravezető: Kasza Ernő
Lejegyezte: Földes Csaba



Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Tamás Józsi fotói megtekinthetők itt.





2009.05.24-31. Tiszántúli szélmalmok I.

Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

2009.05.23. Zselic erdei útjain

Útvonal: Kaposvárig vonattal, Kaposvár – Kaposújlak – Kaposmérő – Kaposdada – Szenna – Zselickisfalud – Kardosfapuszta – Ropolypuszta – Kisbőszénfa – Sasrét – (ebéd és pihenő) 14.00-kor indul a kisvasút Almamellékre – Csebény – Felsőkövesd – Nagymáté – Hetvehely – Petőczpuszta – Kővágószőlős – Cserkút – Pécs. Táv: 96km ebből földút 2km.


Reggel 7-kor már sorakoztak a bringák és bringások a pécsi pályaudvar várótermében. Megvettük a jegyet, rögzítettük a bringákat a vonaton, az utolsóknak már csak a peronon maradt hely. A Kaposvárig tartó közel 2 órás út alatt megreggeliztünk, beszélgettünk, nézegettük a térképen a tervezett útvonalat, kerestük az előre beharangozott 2 km-es földutat. A leszállás már gyorsan ment, egy túratársunk Pellérdről bringával érkezett.
A túravezető, Eperjesi Józsi instrukciói után, az ő felvezetésével forgalmas úton kikerekeztünk a városból. Kaposújlaktól egy szakaszon kerékpárúton, Kaposdadától tócsákkal tarkított földúton haladtunk, mely mellett később betonos kerékpárút futott. Az előző éjszakai vihar nyomai végig kísértek bennünket - a keresztbe fekvő fán mindenki átemelte bringáját, majd az utolsóként érkező Józsi letörte a vékonyabb ágakat, hogy a mögöttünk jövőknek kisebb akadályt jelentsen. Jó fotótéma volt Bárdudvarnok előtt a Szent Benedek szobor (tölgyfából készült), a Horgász büfénél erőt gyűjtöttünk a legmeredekebb szakasz megtételéhez (15 %).
Újabb jelentős emelkedők és lejtők váltották egymást. Mindenki tudott az egyéni tempójában haladni, a gyorsabbak többet pihentek, nézelődtek és fotóztak a dombtetőkön.
A fekvő bringa defektes lett, Ropolypusztán a vadászkastélynál vártuk be. Kardosfán csak vizet töltöttünk a kulacsunkba, és megállapítottuk, hogy vissza kell jönni a környékre, hiszen most nem tudjuk felkeresni Pali betyár sírját, a Feneketlen tó partján felfrissülni, a szarvasfarmon időzni.
Újabb hosszú emelkedőt győztünk le a 67-es útig, ahonnan már hazaláttunk - a távolban kivehető a Mecsek. Csaknem 5 km a főútvonalon, és letértünk Sasrét felé, ahol a vadászkastély melletti tó közepén levő kis szigeten költöttük el késői ebédünket.
Az erdei kisvasútra felpakoltunk, a bringák elhelyezéséhez „pót-kocsit” csatoltak a szerelvényhez, telekocsival indultunk útnak. Nagyon szép volt a halastavak, fehér- és szürke gémek sokasága. A bringák is épségben megérkeztek Almamellékre, csak egy defekt! Amíg a fiúk szereltek, mi megnéztük a kiállítást, pellérdi társunkért pedig megérkezett az autó, neki már „megvolt a kilométere”.

Csebény végén két út állt előttünk, mindkettő földes. A jobboldalit választottuk, mert az elején füves volt. És előttünk a szűnni nem akaró sár. V. Zsuzsi felemelte, a többség tolta kétkerekűjét, mellyel az összes sarat felszedték az útról - a féknél is hatékonyabban lassította a bringát. Volt sírás-fogadkozás: földútra soha többet… Nem hagytuk magukra a csüggedőket, két óra alatt mindannyian legyőztük a 3,4 km-es szakaszt, de vagy negyed óráig tisztogattuk járműveinket, cipőinket (stoplit), és a földút elején szerzett defektet is el kellett hárítani!
Jólesett volna egy kis frissítő, de Felsőkövesden megszűnt a kocsma, így hát továbbindultunk.
Most már jöhet akármilyen meredek út, csak sár ne legyen! Felküzdöttük magunkat Nagymátéra, majd 8,4 km-es élvezetes gurulás "jutalma", az energia utánpótlás lehetősége a hetvehelyi kocsmában. Annyira megerősödtünk a sok hegymenetben, hogy a Golgotai emelkedőt alig éreztük meg (néhányan). Petőczpusztánál bevártunk mindenkit, és elköszöntünk egymástól, már elmúlt fél 8, igyekeztünk haza.

Szép volt (csak az a sár ne lett volna)! 100-110 km, legalább 1200 m szintemelkedés, erdőkön át vezető utak, tavak, vadászházak, stb. Klassz volt!


Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

Almamelléki kisvasút: változott a dél-zselici kisvasút menetrendje. 2009-ben május 1-jétől október 31-ig csak hétvégeken (szombat, vasárnap), ill. ünnepnapokon közlekedik. Almamellékről 10 órakor indul, vissza Sasrétről pedig 14 órakor. A felnőtt jegy ára 700, a gyermekjegy ára 400 Ft. Különvonat a hét bármely napjára rendelhető, különdíja nincs, csak a menetjegyeket kell megvenni, de minimum 10.000 Ft értékben.



2009.05.23. Rádőlt egy fa a Gubacsos kulcsosházra


Május 22-éről 23-ára virradó éjjel a vihar megrongálta a PTKK kezelésében lévő Gubacsos kulcsosházat. A közeli tarvágáson végigsöprő szél ledöntött egy belül korhadó törzsű tölgyet, aminek szerencsére csak a koronája zuhant a tetőre. A jelentős fatömeg azonban így is komoly kárt okozott a házon. A Kerékpárosklub által csak nemrégiben felújított fedélszék déli részén több szarufa eltörött, a héjazat és a csatorna megsemmisült, és a féltetős konyhaépületben is rongálódások estek. Az erdészet a veszélyesen a házra dőlt fatörzset példás gyorsasággal, akkurátusan eltávolította, így az már közvetlen baleseti fenyegetést nem jelent. Ezzel együtt a ház a helyrehozataláig nem tudja ellátni a feladatát. Bízunk benne, hogy a viharkárok helyreállítása mielőbb meg tud történni, és a Gubacsos újra szolgálhatja a természetjárók érdekeit. A ház melletti tisztáson nemrég fölállított üde, egyszerűségében szép turistaút-jelző faoszlopot szerencsére a vihar megkímélte.

u.i.: Csongor kint aludt a házban, fűtött is, hogy száradjon, én délelőtt megyek ki és amit lehet összeszedegetek. Szép adag tüzelőnk lett a télre...


Simor Árpád


2009.05.16-17. Révfalui sütögetés

Útvonal: Pécs – Kökény - Szilvás - földúton Garé – Szava – Diósviszló – Rádfalva – Kórós - Sámod -Baranyahidvég – Vajszló- Lúzsok – Kemse – Zaláta – Drávasztára – Révfalu Táv: 65km

Másnap: Révfalu – Drávasztára – Sellye – Kákics – Sumony- Szentlőrinc – Pécs. Táv: 55km.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.


Térkép letöltés: www.turistautak.huA letölthető track *.gdb formátumú.

Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

Kertvárosban a kisteszkónál gyülekeztünk, ki egy, ki két napra, hogy végcélként a Dráva melletti Révfaluba tekerjünk. A csapat egy kisebb része előre jelezte, hogy ugyanerre a napra a Sellyei Kistérség rendezvényére is hivatalos, így ők délután csatlakoztak hozzánk.
Az út elején nem a szokott országúton tekertünk, hanem Kökény után bevetettük magunkat a földútra. Néhány nappal korábban volt eső, így szurkoltunk, hogy mi vár ránk. Az első benyomásunk kellemes volt. Jól lehetett haladni az éppen nem poros földúton, a táj is újdonságként hatott. Szilváson tartottunk egy rövid pihenőt, majd Garé irányába újból földút következett. A Szilvás utáni földút egy szakaszán szívás következett, ugyanis jókora sárba kerültünk. Leszálltunk a bringák nyergéből, és toltuk őket. A kerék is beragadt az összegyűjtött sártól. De mivel ez sem tartott örökké, ezt is túléltük, a földút további szakasza jónak volt mondható.
Abból lehetett következtetni, hogy közeledünk Garé felé, hogy a régi szekérút mentén Garétól távol még meglévő lévő fák egyszer csak eltűntek. Ottjártunkkor is munálkodtak a helyi erők kapálógépes utánfutójukkal és fűrésszel felszerelkezve a növényzet hasznosításán.
Garéban megálltunk egy újabb szusszantásra. A templomot először kívülről fényképeztük, majd zárt ajtón keresztül, leleményes módon, belülről is próbáltuk lefotózni – a kulcslyukon keresztül -, elmondható, hogy sikeresen. (Lásd a képeket.) Garé után már végig aszfaltúton, még gyérnek is alig mondható forgalomban haladtunk. Kiváló kerékpáros pálya! Szép környezet, jó út, kis forgalom.
Egy hosszabb pihenőt Kóróson töltöttünk, miközben megnéztük a festett kazettás műemléktemplomot is.
A déli harangszó a katolikus és a református templom tornyából sztereóban köszöntött minket Vajszlón. Utunkat a Dráva egykori árterén folytattuk tovább. Dél múltán egyre melegebb lett, szinte beköszöntött a nyár. Drávasztára közelében úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kikötőt. Mint kiderült, érdemes volt, mert véletlenül belebotlottunk a Sellyei Kistérség rendezvényébe. Itt találkoztunk a csapatunk másik részével. Még halászlét is kaptunk, bár tudtuk, hogy Révfaluban bográcsgulyás vár minket.
Időztünk itt is egy kicsit, gyönyörködtünk a Drávában. Végül megtettük az utolsó kilométereket Révfaluig. V. Zsuzsa kereke a cél előtt azt mondta, hogy sssssszzzzz. P. Zoli megragasztotta neki.
Mire odaértünk, a háziak révén már várt a bográcsgulyás. Nem kellett éhen halni. Lesétáltunk ott is a folyóhoz, ahol dzsungelszerű út vezetett le a partra. A vízállás nagyon magas volt. A kőgáton átbukott a víz. Akik nem tudtak két napra maradni, még aznap hazatekertek.
A többség azért maradt. Este sokáig beszélgettünk a tűz mellett. Szóba kerültek a nyári programok részletei is. Az éjszakát ki házban, ki padláson, ki sátorban töltötte.
Reggel a csapat időben elindult két keréken vissza Pécsre.
(A visszaút részleteiről beszámolni nem áll módomban, mivel Révfaluban maradtam.)
Köszönöm a csapat összetartását, és példamutató helytállását!

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt. (első része a kistérségi rendezvény)

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Video:

Recept:

A szakács most már el meri árulni, hogy miből készítette azt a finom bográcsgulyást. Klikk ide.



Farkas Kati beszámolója:


„Kincsek között élünk”, és Révfalui sütögetés

Szombaton hajnali 6 óra előtt elsőként érkeztem a pécsi nagybani piac parkolójába. 18-an kerékpárral, 12-en pedig autóval készültünk Sellyére. Tervek szerint 8.30 körül találkozunk a Draskovits kastély előtt, ahonnan indul a sellyei kistérségi önkormányzat által szervezett falujáró kerékpártúra, melyet ötvöztünk a PTKK Révfalui sütögetéssel egybekötött túrájával.
Néhányan 6-kor indultak, hogy kényelmesen letekerhessék a 45 km-t, mi pedig 6.30-kor. Dodi kicsit gyorsabb volt, és előttünk haladt, pogányi társunk Görcsönyben csatlakozott hozzánk, ketten pedig Vajszlón értek utol bennünket. Szinte egyszerre érkeztünk az autósokkal – no azért ők később indultak :)
A nevezés után P. Ildikó, a Dunántúli Postás Sportegyesület elnökségi tagja átadott a szervezőknek annyi DPSE logós sapkát, hogy minden résztvevőnek jutott. A szervezőknek, és kis csapatunk tagjainak pedig szép sárga egyesületi logós pólót osztott, ennek is nagy sikere volt - sokan szerettek volna közénk tartozni!
Rövid köszöntő után motoros felvezetéssel csaknem 150 bringás indult Drávafok felé a frissen felújított aszfaltos országúton. Akadt néhány figyelmetlen kerekes, volt pár esés kis horzsolással. A mezőny hamar széthúzódott, a rutinosabbak inkább a mezőny elején kerekeztek. Bogdásától az útépítés miatt legyalult út lassította a haladást. A 42 km-es kör első állomása Drávafokon a Fodor kúria udvarán volt. Több asztal telis-teli különféle süteményekkel, pogácsákkal. Innivalóból is bőséges volt a választék: régi recept alapján készült különböző gyümölcs-ecetes üdítők, többféle tea. Mind a helyi lakosok készítették. Az elsők, és az utolsók megérkezése között eltelt vagy 15 perc, P. Ildikóért autót kellett küldeni, defektet kapott.Fogadtuk a falu polgármesterének köszöntőjét, rövid ismertetőt hallottunk a kistérség elnökétől az itteni kincsekről, és a kúria jelenlegi funkciójáról, ős-gyümölcsöséről. Megismertük a túra ötletadóját - tavaly szervezték az elsőt, és remélik, hagyomány lesz belőle.
Továbbindultunk. A nagy létszám, és a jelentős sebesség-különbség miatt csak kevesen tekintettük meg Markócon a parasztházban berendezett múzeumot. Többen felidézték élményeiket: a való életben mikor, hol találkoztak hasonló tárgyakkal - leginkább a bölcsővel. Ezután átmentünk a helyi fa-neveldébe, ahol az őshonos gyümölcsfa, és zöldség fajtákat dédelgetik. A polgármester beszélt terveikről: szeretnék megvalósítani a közösségi szintű önellátást. (Szükség is van ehhez hasonló ötletekre, hiszen a térségben jelenleg 40,1 % a munkanélküliség.)
Mire Drávakersztúrra érkeztünk, sokan már a birkanyájat figyelték közvetlen közelről, miután végig kóstolták a helyi készítésű sajtokat, pogácsákat. Azért nekünk is jutott a finomságokból, és nem maradtunk le a polgármester köszöntőjéről sem.
Felsőszentmárton felé vettük az irányt, szép a tájat színesítették a sok bringások – hosszú száz métereken át a zöld növényzet között virított a sok sárga, fehér, piros póló. Néhányan letekertünk a falu széli holtághoz, a víz felszínén sárgán virágzott a vizitök. Az ország nyugati csücskénél a falut elhagyva rátértünk az aszfaltos töltésre. Több km hosszan bringások, mindenki a maga tempójában, beszélgetve, előzgetve.
Drávasztárán a kikötőt néhány száz méteres földúton tudtuk megközelíteni, folyamatosan érkeztek a bringások. Néztük a horgászokat, ellenőriztük a víz hőmérsékletét, gyönyörködtünk a bő vizű Drávában. A helyiek halászlét, kalácsot, gyümölcsöt kínáltak – ettünk, ittunk, ismerősöket üdvözöltünk. A legfiatalabb kerekes Gy. Palika még nincs 5 éves (a mi csoportunk tagja) ugyan csak rész-távot teljesített, de nagyon élvezte a társaságunkat. Közben befutottak K. Balázsék, a túrakerékpárosok is - sokan megcsodálták B. Frici saját gyártmányú fekvő bringáját.
Néhányan 1-kor visszaindultak Pécsre, hogy a délutáni családi programról le ne maradjanak. A túra is hamarosan folytatódott. Drávaiványban társaink elbeszélése szerint a református templom megtekintése után a szomszédos háznál nagyon finom pálinkával kínálták őket, és meséltek a falu hétköznapjairól. Mindenki úgy tért haza, ahogy jött – ki két, ki négy keréken.
Én 6 társammal csatlakoztam K. Balázsékhoz, az ő Révfalui hétvégi házukba kaptunk meghívást klubtársainkkal együtt.
A töltésen visszafelé indultunk, kevéssel a cél előtt V. Zsuzsi defektet kapott, a fiúk elvégeztek egy gyors belső-cserét. Ezidő alatt mi megérkeztünk: két kis bájos nádfedeles ház állt a nagy zöld területen, elszórtan gyümölcsfák, körben sűrű akácos. Mintha erdő közepén lennénk egy kis tisztáson. A gyerekek a nagyszülők felügyelete alatt táplálták a tüzet, fölötte bográcsban rotyogott a gulyás, remek illata csábítóan terjengett a levegőben. Balázs elvégezte a házi vízmű légtelenítését. A fiúk kinéztek néhány négyzetméternyi helyet, ahol sorban felverték sátraikat. Mi lányok igyekeztünk ellesni a különböző technikákat, majd felpakoltunk a padlásra.
A gulyás nagyon finom lett, uzsonna után lesétáltunk a holtághoz, a Korcsina csatornán átvezető híd fagerendáinak egy része elkorhadt, csak óvatosan! Sárgán virít a vízililiom, sok a szúnyog is! A kis településnek jelenleg egyetlen állandó lakosa sincs, de láttunk építkezést …Elköszöntünk azoktól, akik ott-alvás helyett a hazatekerést választották, majd lementünk a Drávához. Olyan magas a vízállás, hogy a kőgát megközelíthetetlen, így csak távolból láthattuk a határt jelző táblát. A partot szegélyező erdőben embermagasság feletti az aljnövényzet. A folyó veszélyesnek látszik a nagy örvény miatt. Visszasétáltunk táborhelyünkre, vacsora után Balázs pezsgőt bontott, Iván bá’ elmondta a friss túra-információkat. Sokáig beszélgettünk, a szúnyogok ellen riasztó krémmel próbáltunk védekezni, begyújtottunk két füstölőt is. Sötétedés után elvonultunk aludni. Nem tudom milyen idő volt a sátrakban, a padláson meleg.
Másnap korán ébredtünk, mindenki felszedte a sátrát. Néhányan már 8 óra előtt elindultak, mi reggeli után, 9 előtt köszöntünk el a háziaktól.
A már ismerős útvonalon haladtunk Drávasztáráig, majd Sellye felé tartottunk immáron az országúton. Drávaiványiban megnéztük a templomot, érdekessége, hogy kazettás belső tere hasonlít a Kórósi temploméhoz, melyet a csoport nagy része előző napon (szombaton) tekintett meg. Csányoszró után észak felé haladtunk, az első pihenőt Magyartelken, a temetőnél tartottuk. Megtekintettük Országh Lajos sírját és az emlékoszlopot. Nézegettük a sírköveket, megtöltöttük kulacsainkat, és indultunk tovább. Csatlakozott hozzánk F. Szilvi is, aki tegnap hazatekert, ma pedig elénk jött. Egyre több emelkedőt kellett legyőznünk, mindegyik tetején bevártuk egymást. Az utolsó pihenőt Görcsönyben tartottuk, ahol a főúttól 100 méterre nagyon finom fagyit mérnek. A nagy melegben jólesett a jeges édesség. Elköszöntünk egymástól, és ki hogy tudott, feltekert a Görcsönyi dombra, majd hazagurult.
Szerencsések vagyunk, hogy mindkét programhoz tudtunk csatlakozni, így többet tapasztaltunk az Ormánságiak, és K. Balázsék vendégszeretetéről. Köszönjük a vendéglátást!

Lejegyezte Farkas Kati

Révfaluról bőveben itt.

2009.05.09. Bababuli kétkeréken

Beszámoló:
A rendezvényről beszámoló olvasható a Bababuli honlapján: http://bababringa.lapunk.hu/


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.

Szervező: Simor Árpád