2010.02.21. Tűzkerék-túra
A túra eredeti kiírása megtekinthető itt.
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
2010.02.20. PITE 30 Gyalogos teljesítménytúra
Útvonal: Abaliget - Knsz - Petőczpuszta - P - Khsz - Pálos kút - (Zsongor kő) - Jakab hegy - K - Patacsi mező - Remete rét - K - Büdös kút - K - Erdei kereszt - Snsz - Lóri - Snsz - Garajc - S - Mecsekrákos - Orfű - Vízfő forrás - Zipernovszky-forrás - So - K+ - Abaliget
Táv: 30,6 km 830m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Előző nap szurkoltunk, hogy ne legyen nagy eső. Végül is Szekszárdon ömlött, Mislenyben csak csöpögött, Uránvárosban zuhogott hajnalban. Jött SMS, telefon is, „majd máskor”, illetve „ugye megyünk” üzenetekkel. Végül M. Évával ketten utaztunk ki Abaligetre a rajthoz, ahol már Sz.István barátunk, -aki sokkal messzebbről jött, mint mi- már régóta várta, hogy velünk együtt elindulhasson.
Nem sokkal 7 óra után nekivágtunk a távnak. Már az út elején bebizonyosodott, hogy érdemes volt bátornak lennünk, mert nem esett, és a nap is próbálkozott kisütni. Eleinte könnyű volt haladni a hómentes terepen. Emlegettük az előző túrák hótaposásait.
Nem tartott sokáig ez a könnyebbség, mert a Nyáras völgybe leérve már téliesre fordultak az útviszonyok. A tavasz közeledte annyiban érződött, hogy nagy erővel tört magának utat az olvadó hólé a havas-sáros talajon. A Jakab-hegy északi oldalán igazi tél volt. Mikor felértünk a gerincre, ott meg hirtelen kitört a tavasz. A déli oldalon március elejei kellemes idő fogadott minket. Bár nem volt benne az útvonalban, de István kedvéért tettünk egy kis kitérőt a közeli, csodálatos Zsongor-kőhöz. Fantasztikus volt a látvány! Visszaérve a hegytetőre ismét a tél birodalmában haladtunk tovább. Az első ellenőrzőpont a Jakab-hegyi kilátónál volt. Nem időztünk itt sokat, mert az előnyünket az előző kitérőnél már felemésztettük.
Galoppoltunk a kéken Remete-rétig. Többnyire lefelé, néha felfelé, néha kocogva. Útközben a tavasz közeledtének újabb jeleit találtuk. A napsütötte helyeken kinyílt az illatos hunyor, és az első hóvirágot is megtaláltuk. Remete réten egy szendvics erejéig megálltunk, aztán igyekeztünk tovább Büdös-kút felé. A forrásból itt szó szerint ömlött a víz. Inni most nem volt ajánlatos belőle, mert nagyon zavaros volt a színe.
Lóri közelében az erdőirtásnál bokáig érő, marasztaló cuppogós sár fogadott. A kulcsosháznál diskuráltunk egy kicsit a pontőrrel, aki szalonnasütéssel tette hangulatosabbá a várakozást.
Ezután következett a túra legizgalmasabb szakasza. A Bános alatti szurdokban haladt az útvonal. Ezen a szakaszon tizennégy alkalommal kellett kereszteznünk a megáradt patakot. Csak ritkán tudtuk átugrani, többnyire a csúszós kövekre vagy a vízbe lépve lehetett haladni. Néha repültünk is. A vége felé már minden mindegy volt. Csak egy lett volna vissza, a tizenötödik, de azt már nem vállaltuk. Ahol át kellett volna menni, nagyon fel volt dúzzadva a patak, és hajó meg nem jött. Inkább kerültünk egyet. Kicsit viharverten értünk Orfű-Mecsekrákosra. Ismét diskurálás a pontőrrel. Következő állomás a Vízfő-forrás közelében lévő Mecsek Háza volt. Itt aztán volt innivaló és nápolyi dögivel! Ugyanis ezen a ponton mindhárom táv (10, 20, 30km) áthaladt. Feltankolás után tettünk egy hivatalos tiszteletkört Orfűn, majd a Zipernovszky-forrás mellett jutottunk fel az Abaligeti műút szintjére. Útközben találtunk egy régi határkövet.
Útunk a műúttal közel párhuzamosan haladó, de eléggé nehezen járható K+ jelen vezetett tovább Abaligetig. Ezen a szakaszon is jól besároztuk magunkat, de szerencsére az abaligeti tóparton még találtunk hókupacokat, ahol lepucolhattuk a bakancsainkról a sár nagy részét.
Végül, mint aki jól végezte a dolgát, beértünk a célba. Itt aztán volt emléklap, kitűző, meleg kézfogás, almásPITE, lekváros és hagymás zsíros kenyér, térképturkáló, térépvásár, Cartographia utalvány és nem utolsó sorban beszélgetés a túratársakkal.
Nem sokkal 7 óra után nekivágtunk a távnak. Már az út elején bebizonyosodott, hogy érdemes volt bátornak lennünk, mert nem esett, és a nap is próbálkozott kisütni. Eleinte könnyű volt haladni a hómentes terepen. Emlegettük az előző túrák hótaposásait.
Nem tartott sokáig ez a könnyebbség, mert a Nyáras völgybe leérve már téliesre fordultak az útviszonyok. A tavasz közeledte annyiban érződött, hogy nagy erővel tört magának utat az olvadó hólé a havas-sáros talajon. A Jakab-hegy északi oldalán igazi tél volt. Mikor felértünk a gerincre, ott meg hirtelen kitört a tavasz. A déli oldalon március elejei kellemes idő fogadott minket. Bár nem volt benne az útvonalban, de István kedvéért tettünk egy kis kitérőt a közeli, csodálatos Zsongor-kőhöz. Fantasztikus volt a látvány! Visszaérve a hegytetőre ismét a tél birodalmában haladtunk tovább. Az első ellenőrzőpont a Jakab-hegyi kilátónál volt. Nem időztünk itt sokat, mert az előnyünket az előző kitérőnél már felemésztettük.
Galoppoltunk a kéken Remete-rétig. Többnyire lefelé, néha felfelé, néha kocogva. Útközben a tavasz közeledtének újabb jeleit találtuk. A napsütötte helyeken kinyílt az illatos hunyor, és az első hóvirágot is megtaláltuk. Remete réten egy szendvics erejéig megálltunk, aztán igyekeztünk tovább Büdös-kút felé. A forrásból itt szó szerint ömlött a víz. Inni most nem volt ajánlatos belőle, mert nagyon zavaros volt a színe.
Lóri közelében az erdőirtásnál bokáig érő, marasztaló cuppogós sár fogadott. A kulcsosháznál diskuráltunk egy kicsit a pontőrrel, aki szalonnasütéssel tette hangulatosabbá a várakozást.
Ezután következett a túra legizgalmasabb szakasza. A Bános alatti szurdokban haladt az útvonal. Ezen a szakaszon tizennégy alkalommal kellett kereszteznünk a megáradt patakot. Csak ritkán tudtuk átugrani, többnyire a csúszós kövekre vagy a vízbe lépve lehetett haladni. Néha repültünk is. A vége felé már minden mindegy volt. Csak egy lett volna vissza, a tizenötödik, de azt már nem vállaltuk. Ahol át kellett volna menni, nagyon fel volt dúzzadva a patak, és hajó meg nem jött. Inkább kerültünk egyet. Kicsit viharverten értünk Orfű-Mecsekrákosra. Ismét diskurálás a pontőrrel. Következő állomás a Vízfő-forrás közelében lévő Mecsek Háza volt. Itt aztán volt innivaló és nápolyi dögivel! Ugyanis ezen a ponton mindhárom táv (10, 20, 30km) áthaladt. Feltankolás után tettünk egy hivatalos tiszteletkört Orfűn, majd a Zipernovszky-forrás mellett jutottunk fel az Abaligeti műút szintjére. Útközben találtunk egy régi határkövet.
Útunk a műúttal közel párhuzamosan haladó, de eléggé nehezen járható K+ jelen vezetett tovább Abaligetig. Ezen a szakaszon is jól besároztuk magunkat, de szerencsére az abaligeti tóparton még találtunk hókupacokat, ahol lepucolhattuk a bakancsainkról a sár nagy részét.
Végül, mint aki jól végezte a dolgát, beértünk a célba. Itt aztán volt emléklap, kitűző, meleg kézfogás, almásPITE, lekváros és hagymás zsíros kenyér, térképturkáló, térépvásár, Cartographia utalvány és nem utolsó sorban beszélgetés a túratársakkal.
Jól sikerült ez a nap is!
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
2010.02.13. Téli Tihany teljesítménytúra
Több túratársunk a rendkívüli téli útviszonyok ellenére eljutott Tihanyba, a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület által első alkalommal megrendezett teljesítménytúrára.
A 15 km-es táv útvonala: Általános Iskola Tihany - Aranyház, szikla - S+ - 1.ep Átjáró Barlang - P+ - P - Apáti hegy - 2 ep Apáti templom - P+ - 3. ep Csúcs-hegy - P+ - Frissítőpont Erdészház - P+ -4. ep Hálóeresztő - Z - 5.ep Akasztó-domb - Z - Cél Általános Iskola
Táv: 14,43km 562m szint
Szombaton hajnali fél hatkor vártam a Pécs-Rózsadombi buszvégállomáson H. Barnát, de ő kicsit későn ébredt, így megreggeliztem, mire berobogott Suzukijával. M. Évi és C. Kati közel fél órát fagyoskodott pár km-el északabbra egy másik buszmegállóban. Eközben Szilvi a Mecsek áruháznál beszélgetett, és megosztotta szendvicsét egy hajléktalannal, aki a hajnali tea-osztásra várt. Szilvi elől szeret utazni, ezért elindultam, hogy sofőrünk mellől mögé ülök – addig tollászkodtunk, míg Barna majdnem otthagyott. :-))
A hangulat rögtön jó lett, az első kilométereken tiszta volt az út, aztán egy kis hóesés, majd belefutottunk a meteorológusok által jósolt hófúvásokba. Néhol komoly torlaszok alakultak ki sávunkban, máshol meg sem lehetett különböztetni az utat környezetétől, de Barna mindig jó nyomon járt, végül csaknem tiszta úton hajtott be Tihanyba.
Az általános iskola aulája teli volt turistákkal, itt volt találkánk a szekszárdi Sz. Istvánnal és K. Gyulával. Évit és Szilvit a szervezők - a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület tagjai - ismerősként üdvözölték (2 hete 2 napot túráztak együtt a Börzsönyben). Az első alkalommal megrendezett teljesítménytúrán választható távok: 10-15-20 km. Négyen a 15-öst vállaltuk be, 3-an pedig gyorsan nekivágtak a 20-asnak, hogy nekünk ne kelljen sokat várni rájuk. Karabinerre akasztottuk a nevezéskor kapott bögrét - ebből sejtettük, hogy a frissítő állomáson forró ital is lesz.
Erős szélben lehajtott fővel indultunk, a nyílt terepen a szél befútta az előttünk haladók lábnyomait, mi pedig reméltük, hogy nem ilyen lesz végig. Hamarosan szélcsendes szakasz következett, itt meg a keményre taposott úton csúszott a bakancs-talp! Mindenért kárpótolt bennünket a változatos gyönyörű táj. Az igazolólapon nagyon jó térképet és itinert kaptunk, ám ebből szemüveg nélkül semmit sem láttunk. Szilvi volt az olvasni tudó, de olyan jó volt a szalagozás, hogy nélküle sem tévedtünk volna el. Az ellenőrző pontokon mindig találkoztunk újabb ismerős, vagy ismeretlen túrázókkal, beszélgettünk velük, a szervezőkkel - nagyon jó volt a hangulat. Az első ellenőrző ponton egy kisgyerek még furulyázott is nekünk. Az Erdészház tövében felállított frissítő állomáson volt ám bőség: sütiszelet, mini kakaós csiga, pogácsa, forralt bor, tea! Itt tartózkodott egyszerre legtöbb turista, hosszas beszélgetések, nevetgélések. Minden ellenőrző ponton precíz tájékoztatón olvashattuk azt, hogy hol vagyunk, és mennyit kell megtennünk a következő ellenőrző pontig, illetve a célig.
Szinte az egész félszigetet bebarangoltuk, jól látszik a szintmetszeten, hogy itt nincs vízszintes terület, mindig fölfelé vagy lefelé baktattunk. Sok helyen félre tudtunk állni, gyönyörködtünk a téli tájban, fényképezkedtünk. Átmentünk a szőlőterületek között, ahol ismét jó szelünk volt. Különösen izgalmas volt a Balaton-parton, ill. több méterrel fölötte haladni, és körbetekinteni. A parttól eltávolodva hamarosan megpillantottuk az Apátság épületét, ebből is tudtuk, hogy már közeledünk a célhoz. Az előző esti program is szóba került: mély nyomot hagyott Erőss Zsolt azokban, akik hallgatták beszámolóját.
A fárasztó túra után végül megérkeztünk az iskolába. Nagyon sokan voltunk! Lejelentkeztünk, átvettük a jelvényt, Emléklapot, kedvezményre jogosító bónokat. Lehetett könyveket, térképeket vásárolni, szórólapokat, turista magazinokat térítésmentesen elhozni. Ettünk 1-2 pár virslit, forró teát, beszélgettünk, pihentünk. Hamarosan megérkeztek Éviék is, felvették és elfogyasztották az ellátmányt. Elköszöntünk egymástól, és Istvánék szaunázni indultak, mi pedig haza. B. Andrásék mondták, hogy a Balaton keleti partján a belső úton jöttek, ott nem voltak hótorlaszok. Mi kívácsiak voltunk, hogy mi lett a reggeli akadályokkal, ezért hazafelé is az elkerülő úton mentünk. Hiába dolgoztak a hómarók, hókotrók, a szél szinte azonnal visszahordta a havat, de azért járhatóbb volt az út, mint reggel. Mindannyian szerencsésen hazaértünk azzal a gondolattal, hogy más évszakban is el kell ide jönni.
Köszönjük a jól előkészített túrát, a jó szervezést, a bőséges ellátást.
Az általános iskola aulája teli volt turistákkal, itt volt találkánk a szekszárdi Sz. Istvánnal és K. Gyulával. Évit és Szilvit a szervezők - a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület tagjai - ismerősként üdvözölték (2 hete 2 napot túráztak együtt a Börzsönyben). Az első alkalommal megrendezett teljesítménytúrán választható távok: 10-15-20 km. Négyen a 15-öst vállaltuk be, 3-an pedig gyorsan nekivágtak a 20-asnak, hogy nekünk ne kelljen sokat várni rájuk. Karabinerre akasztottuk a nevezéskor kapott bögrét - ebből sejtettük, hogy a frissítő állomáson forró ital is lesz.
Erős szélben lehajtott fővel indultunk, a nyílt terepen a szél befútta az előttünk haladók lábnyomait, mi pedig reméltük, hogy nem ilyen lesz végig. Hamarosan szélcsendes szakasz következett, itt meg a keményre taposott úton csúszott a bakancs-talp! Mindenért kárpótolt bennünket a változatos gyönyörű táj. Az igazolólapon nagyon jó térképet és itinert kaptunk, ám ebből szemüveg nélkül semmit sem láttunk. Szilvi volt az olvasni tudó, de olyan jó volt a szalagozás, hogy nélküle sem tévedtünk volna el. Az ellenőrző pontokon mindig találkoztunk újabb ismerős, vagy ismeretlen túrázókkal, beszélgettünk velük, a szervezőkkel - nagyon jó volt a hangulat. Az első ellenőrző ponton egy kisgyerek még furulyázott is nekünk. Az Erdészház tövében felállított frissítő állomáson volt ám bőség: sütiszelet, mini kakaós csiga, pogácsa, forralt bor, tea! Itt tartózkodott egyszerre legtöbb turista, hosszas beszélgetések, nevetgélések. Minden ellenőrző ponton precíz tájékoztatón olvashattuk azt, hogy hol vagyunk, és mennyit kell megtennünk a következő ellenőrző pontig, illetve a célig.
Szinte az egész félszigetet bebarangoltuk, jól látszik a szintmetszeten, hogy itt nincs vízszintes terület, mindig fölfelé vagy lefelé baktattunk. Sok helyen félre tudtunk állni, gyönyörködtünk a téli tájban, fényképezkedtünk. Átmentünk a szőlőterületek között, ahol ismét jó szelünk volt. Különösen izgalmas volt a Balaton-parton, ill. több méterrel fölötte haladni, és körbetekinteni. A parttól eltávolodva hamarosan megpillantottuk az Apátság épületét, ebből is tudtuk, hogy már közeledünk a célhoz. Az előző esti program is szóba került: mély nyomot hagyott Erőss Zsolt azokban, akik hallgatták beszámolóját.
A fárasztó túra után végül megérkeztünk az iskolába. Nagyon sokan voltunk! Lejelentkeztünk, átvettük a jelvényt, Emléklapot, kedvezményre jogosító bónokat. Lehetett könyveket, térképeket vásárolni, szórólapokat, turista magazinokat térítésmentesen elhozni. Ettünk 1-2 pár virslit, forró teát, beszélgettünk, pihentünk. Hamarosan megérkeztek Éviék is, felvették és elfogyasztották az ellátmányt. Elköszöntünk egymástól, és Istvánék szaunázni indultak, mi pedig haza. B. Andrásék mondták, hogy a Balaton keleti partján a belső úton jöttek, ott nem voltak hótorlaszok. Mi kívácsiak voltunk, hogy mi lett a reggeli akadályokkal, ezért hazafelé is az elkerülő úton mentünk. Hiába dolgoztak a hómarók, hókotrók, a szél szinte azonnal visszahordta a havat, de azért járhatóbb volt az út, mint reggel. Mindannyian szerencsésen hazaértünk azzal a gondolattal, hogy más évszakban is el kell ide jönni.
Köszönjük a jól előkészített túrát, a jó szervezést, a bőséges ellátást.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
2010.02.13. Dr. Novotny Iván - Aranybakancs Díj
Alapító elnökünket, Dr. Novotny Ivánt (Iván bá'-t) a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkája elismeréseképpen Aranybakancs Díjban részesítette.
A díjat a Szövetség alapította, és minden évben két olyan személy kapja, aki hosszú távon kiemelkedő munkát végzett a Baranya-megyei természetjárás érdekében. Az egyik díjazott minden esetben a Szövetség tagja, a másik díjazott pedig, aki a Szövetség munkáját külsősként segítette.
A Szövetségen kívülinek járó díjat idén Müller Nándor vehette át.
Iván bá, gratulálunk! Mi is köszönjük azt, amit tettél a túrakerékpározásért és természetjárásért. További jó erőt és egészséget kívánunk!
Pécsi Túrakerékpáros Klub
2010.02.06-07. Farsangi túra Oltárcon
1. nap:
Hosszú táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - P - Maróci hegy - P - Góber hegy - Nagylátó fa - P - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye
27km 600m szint
Közepes táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye
16km 250m szint
Rövid táv: Bázakerettye - P - Budafapuszta - K+ - Bázakerettye
8km 180m szint
2. nap:
Hosszú táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Várkút forrás - Vár-domb - műút - jelzetlen út - S - Börzöncei hegy - Szt. Lőrinc kápolna - S - Kútfej-rét - Vadászház - Oltárc th.
20km 300m szint
Rövid táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Vadászház - Oltárc th.
6km 0m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Miklovich Csilla fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
Hosszú táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - P - Maróci hegy - P - Góber hegy - Nagylátó fa - P - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye
27km 600m szint
Közepes táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye
16km 250m szint
Rövid táv: Bázakerettye - P - Budafapuszta - K+ - Bázakerettye
8km 180m szint
2. nap:
Hosszú táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Várkút forrás - Vár-domb - műút - jelzetlen út - S - Börzöncei hegy - Szt. Lőrinc kápolna - S - Kútfej-rét - Vadászház - Oltárc th.
20km 300m szint
Rövid táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Vadászház - Oltárc th.
6km 0m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Hosszú készülődés előzte meg a már hagyományossá váló farsangi kétnapos téli gyalogtúránkat. A szervezés alatt volt olyan pillanat is, mikor már majdnem kitehettük a harminc fős oltárci turistaházra a teltház táblát. A túra közeledtével viszont a létszám kicsit megcsappant, különféle okokból, de így is 18 fő csatlakozott a programhoz, közel hetven év korkülönbséget átfogva. A két nap programja is ennek megfelelően alakult, hogy mindenki jól érezze magát.
Szombaton reggel 6.30-kor indultunk Pécsről, négy autóval. A múlt héten már belejöttünk a havas utakon való autózásba, az most sem volt másképp. Körültekintő, de lendületes vezetéssel tudtunk úrrá lenni a téli útviszonyokon, így a körülményekhez képest időben érkeztünk mindannyian Bázakerettyére a túra kiinduló pontjára. A túrát valamivel fél-tizenegy előtt tudtuk elkezdeni.
Az első nap három távot teljesítettünk, ki-ki igényei szerint (27, 16 és 8km).
A 27 km-es távon, bár nem voltunk egyszer sem túlságosan magasan, mégis 600m szintet teljesítettünk, köszönhetően a sok dombnak, völgynek. A haladást a fehér táj szépsége ellenére ezen a héten is nehezítette a havas terep, bár messze nem volt akkora hó, mint egy hete a Börzsönyben. Útközben egykor szebb napokat is látott szőlőhegyeken is áthaladtunk. Sajnos sok boronafalú présházat lehetett látni elhanyagolt állapotban. Utunk során több –már nem működő- földgázkutat, és olajkutat találtunk. Furcsának éreztük, hogy miközben gázmező fölött jártunk, a falvakban elérhetetlen a földgáz szolgáltatás, a házakat hagyományos módon fával, szénnel fűtik.
Utunk során érintettük a budafapusztai arborétumot is. A túra végére már éreztük a lábainkat. Csalóka volt az 1:40 000-es térképhez szokott szemüknek az 1:60 000-es térkép léptéke, emiatt a térképen viszonylag rövidebbnek tűnő túra nem bizonyult túlzottan könnyűnek, ami a ténylegesen megtett 27 kilométerből, illetve a hóban való gyaloglásból adódott. Az utat már sötétben fejeztük be.
Bázakerettyére a Hotel Ciklámen közelében érkeztünk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy így kifagyottan milyen jó lenne elmerülni egy wellness medencében, vagy felolvadni a szaunában. De nem ezt választottuk.
Visszabaktattunk az autókhoz, és irány az oltárci turistaház. Mártiék a rövid túra után már előbb odamentek, hogy előkészítsék a terepet. Útközben Bánokszentgyörgyön felvettük a frissiben, vonattal-busszal megérkezett Ink. Balázst.
Oltárcon tettünk egy tiszteletkört, mert a sötétben először nem találtuk meg a szállásunkat. Telefonos segítséget kellett kérnünk. Ha előre tudtuk volna, hogy a templom melletti egykori óvoda épületről van szó, biztosan könnyebb dolgunk lett volna.
A hosszú táv túrázói is beköltöztek a célszerűen kialakított, jól felszerelt turistaházba. Mindannyian megtömtük a bendőnket, majd előkerültek a várva-várt sütik is. Idén is rendeztünk sütiversenyt, aminek győztese M. Éva zserbója lett. Gratulálunk!
Vacsora után napi zárásként vetítés következett, szemezgetve az elmúlt évek közös élményeiből, túráiból.
Vetítés után elcsendesedett a csapat, és nyugovóra tért. Mikor a sötét szobából kinéztem az ablakon, lenyűgöző volt az elém táruló kép: csodaszép volt a hóval borított, frissen felújított, kivilágított templom látványa.
Szombaton reggel 6.30-kor indultunk Pécsről, négy autóval. A múlt héten már belejöttünk a havas utakon való autózásba, az most sem volt másképp. Körültekintő, de lendületes vezetéssel tudtunk úrrá lenni a téli útviszonyokon, így a körülményekhez képest időben érkeztünk mindannyian Bázakerettyére a túra kiinduló pontjára. A túrát valamivel fél-tizenegy előtt tudtuk elkezdeni.
Az első nap három távot teljesítettünk, ki-ki igényei szerint (27, 16 és 8km).
A 27 km-es távon, bár nem voltunk egyszer sem túlságosan magasan, mégis 600m szintet teljesítettünk, köszönhetően a sok dombnak, völgynek. A haladást a fehér táj szépsége ellenére ezen a héten is nehezítette a havas terep, bár messze nem volt akkora hó, mint egy hete a Börzsönyben. Útközben egykor szebb napokat is látott szőlőhegyeken is áthaladtunk. Sajnos sok boronafalú présházat lehetett látni elhanyagolt állapotban. Utunk során több –már nem működő- földgázkutat, és olajkutat találtunk. Furcsának éreztük, hogy miközben gázmező fölött jártunk, a falvakban elérhetetlen a földgáz szolgáltatás, a házakat hagyományos módon fával, szénnel fűtik.
Utunk során érintettük a budafapusztai arborétumot is. A túra végére már éreztük a lábainkat. Csalóka volt az 1:40 000-es térképhez szokott szemüknek az 1:60 000-es térkép léptéke, emiatt a térképen viszonylag rövidebbnek tűnő túra nem bizonyult túlzottan könnyűnek, ami a ténylegesen megtett 27 kilométerből, illetve a hóban való gyaloglásból adódott. Az utat már sötétben fejeztük be.
Bázakerettyére a Hotel Ciklámen közelében érkeztünk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy így kifagyottan milyen jó lenne elmerülni egy wellness medencében, vagy felolvadni a szaunában. De nem ezt választottuk.
Visszabaktattunk az autókhoz, és irány az oltárci turistaház. Mártiék a rövid túra után már előbb odamentek, hogy előkészítsék a terepet. Útközben Bánokszentgyörgyön felvettük a frissiben, vonattal-busszal megérkezett Ink. Balázst.
Oltárcon tettünk egy tiszteletkört, mert a sötétben először nem találtuk meg a szállásunkat. Telefonos segítséget kellett kérnünk. Ha előre tudtuk volna, hogy a templom melletti egykori óvoda épületről van szó, biztosan könnyebb dolgunk lett volna.
A hosszú táv túrázói is beköltöztek a célszerűen kialakított, jól felszerelt turistaházba. Mindannyian megtömtük a bendőnket, majd előkerültek a várva-várt sütik is. Idén is rendeztünk sütiversenyt, aminek győztese M. Éva zserbója lett. Gratulálunk!
Vacsora után napi zárásként vetítés következett, szemezgetve az elmúlt évek közös élményeiből, túráiból.
Vetítés után elcsendesedett a csapat, és nyugovóra tért. Mikor a sötét szobából kinéztem az ablakon, lenyűgöző volt az elém táruló kép: csodaszép volt a hóval borított, frissen felújított, kivilágított templom látványa.
Reggel úgy aludt a banda, hogy még egy vadász puskadörrenésére sem ébredt volna fel senki. Aztán előbb-utóbb megindult az élet, szorgosan készülődtek a túrára indulók. Voltak viszont, akik rövidebb programot választottak maguknak, mint például egy közeli sétát a Márki-rétre, szentmisét a szomszédos templomban, illetve a gyerekek a szánkózni mentek a közeli dombokra.
Az előre tervezett túra útvonalát útközben kicsit egyszerűsítettük, mert a 20-30 centis hóban igencsak nehezen lehetett haladni. Így sem lett sokkal rövidebb, 20 kilométert tettünk meg.
Eredetileg három geoláda felkeresését terveztük. Az elsőt (Gcmr) sokáig kerestük, de a fagyott havas avarban nem találtuk. Nem szerettük volna tovább húzni a várakozó túratársak idegeit, ezért inkább továbbindultunk. Utunk egy szakaszon a már használaton kívüli keskeny nyomközű erdei vasúti pályán vezetett. Következő úticélunk a Várdomb-forrásnál lévő (Gcvdf) láda felkeresése volt. Azonban itt is úrrá lett rajtunk a fagyott talaj. A láda megtalálását itt is el kellett halasztanunk. Utunkat a Vár-domb felé folytattuk. Ennek egyik nyúlványán egy egykori lokátor bunkert találtunk. (Otthon vettem észre utólag, hogy a Vár-domb csúcsán még nagyobb lokátorbázis maradványait láthattuk volna. Mindegy, majd máskor felkeressük.)
Jelzetlen úton haladtunk Észak-felé, majd a S jelet elérve a Börzöncei-hegyre értünk. Itt sok régi présházat láttunk, de sajnos kevés kivétellel mind az enyészeté már. Pedig egykor biztos nagy élet lehetett itt. Gondolom, nem csak a szőlőhegy, hanem a hozzá tartozó falu sem virágkorát éli mostanában…
A szőlőhegyen lévő Szt. Lőrinc templom viszont nagyon szép volt. Tartottunk volna itt egy hosszabb pihenőt, de a hideg és az erős szél miatt nem maradhattunk itt sokáig. Ezúttal sikerrel becserkésztük az itt található ládát (Gcbh). Gyönyörű volt a hatalmas öreg tölgy.
Ekkor voltunk a túránk legtávolabbi pontján. Továbbindultunk, de most egy rövid szakaszon az előbb már járt úton a présházak között, majd végig a S jelen haladtunk az Oltárc közelében lévő vadászházig. Útközben egy fából készült alkotmányt fedeztünk fel. Valami karámfélét, zsilippel. Rejtély hogy mire szolgál.
A vadászház után immár ismerős úton haladtunk vissza az oltárci turistaházba.
A csapat többi tagja már megérkezett a rövidebb sétából, illetve a szánkózásból, éppen az estéről maradt levest kanalazták.
Miután mi is megtöltöttük a bendőnket, bepakoltunk az autókba, levakartuk róluk a vastag jégpáncélt, és kitakarítottuk a házat.
Közben aki elkészült útnak is indult Pécs felé. Mártival zárásképpen megvártuk a gondnokot, és átadtuk a házat.
Kellemes két napot töltöttünk ismét a természetben. Idén hóban is van részünk bőven! A beszámoló írása közben is újabb 20 centi esett!
Kellemes két napot töltöttünk ismét a természetben. Idén hóban is van részünk bőven! A beszámoló írása közben is újabb 20 centi esett!
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Miklovich Csilla fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
2010.01.30-31. Emlékhelyek a Börzsönyben - téli vándortúra
Útvonal:
1. nap: Diósjenő v.á. - Dugóhúzó - Szaszovszky-kereszt - Flotán kereszt - Knsz - Hárs-gerinc - Spartacus kh - Szén-patak völgy - Királyrét - Taxi-nyiladék - P - Taxi-rét - Nagyhideg-hegy
24km 1200m szint
2. nap: Nagyhideg-hegy - P - Szabó-kövek - P - Csóványos - Hangyás-bérc - Sasfészek-bérc - Nagy-Mána - Tűzköves-forrás - Királyháza - Kemence-völgy - Závoz - S - Diósjenő v.á.
22km 500m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A Mecsek 1000 teljesítménytúrán került a kezünkbe a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület 2010. évi eseménynaptára, melyben rögtön szemet szúrt a kétnapos téli gyalogos vándortúra programja.
A túraajánlónkban meghirdetésre került, minek eredményeképpen egy ötfős csapat alakult ki a részünkről: M.Éva, F.Szilvi, Sz.István, I.Balázs (Ájbi), K.Balázs személyében. Időközben megtudtuk, hogy Dombóvárról Lauráék is csatlakoznak a programhoz, erősítve a Dél-dunántúli régiót.
Ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább útilázban égtünk. Tele voltunk kíváncsisággal, kihívásnak tekintettük ezt az újszerű kalandot.
Mivel a rendezők végül január 30-án reggel 8.30-ra Diósjenőre tették az indulást, még érdekesebb lett a dolog.
3.00-kor indultam otthonról, hogy Pécsett felvegyem a lányokat és Ájbit. Így utaztunk Szekszárdig, ahonnan Sz. István vitt tovább minket. – Köszönet neki.
Útközben az időjárás igencsak téliesre fordult. Budapest közelében az autópályát már egybefüggő hótakaró borította. Az út végén pedig Diósjenő bekötőútját már alig láttuk a hótól. Igazi télbe csöppentünk, amikor megérkeztünk. Rég láttam már ekkora havat! A nehéz körülmények ellenére sikerült az előre tervezett időre, 8.15-re megérkeznünk a Börzsöny keleti lábához. Lejelentkeztünk a rendezőknél, közben Lauráék is megérkeztek Dombóvárról.
9.20-kor indult el a 40 fős csapat a nagy kihívásra. Az eredeti terv szerint egy hosszabb és egy rövidebb táv volt kihirdetve.
Már az első métereken éreztük, hogy nem lesz ez sétagalopp, ugyanis a rendezőket igencsak kemény fából faragták –hegymászókról lévén szó-, igen nagy iramot diktáltak már a faluban. Közben olyan sűrűn szakadt a hó, hogy alig láttunk. A Börzsöny meg nem viccel, rögtön megmutatta kemény arcát a Dugóhúzónak nevezett, bemelegítésnek nemigen mondható meredek szakasszal. Egy-két szóból megmásztunk 250m szintet. Közben igyekeztünk figyelni a helyi erdészettől meghívott előadót, aki a túra első szakaszában a biodiverzitásról és az ökológiai rendszerek védelméről tartott előadást. Nem biztos, hogy maradéktalanul vissza tudnám adni az elhangzottakat. Figyelmünk leginkább erőnlétünk megtartására, a sűrű hóesésre és a sokszor térdig érő hóval való bírkózásra terelődött.
Az egyes előadásokkal egybekötött megállók között szótlanul haladt a karaván. Elöl a szűz hóban utat törő túravezetők, a sor hátsó végén felé pedig a könnyebb, már kissé letaposott ösvényt utat választók.
Egy szakaszon a Kemence-patak völgyében haladtunk, mikor a túravezetők egy meredek hegyoldalra mutattak, hogy itt most akkor felmegyünk! Út nincs, de sebaj, majd taposunk! Nem volt hiába, mert felértünk a Flotán kereszthez, az első pihenőhelyhez. Hóval megterített asztalok várták a csapatot.
Jó volt egyet megállni, a hátizsákokat levenni, és enni-inni egyet. De nem időzhettünk sokáig, mert hamar lehűl ilyenkor az ember, és átfázik. Nem volt más választásunk, továbbindultunk. Cél a virsli lelőhely meghódítása volt, Királyréten. Most egy viszonylag könnyebb szakasza következett a túrának. Ez abból is érezhető volt, hogy megkezdődtek a nevetgélések, poénkodások, ismerkedések a túratársakkal. Eközben 705m-es magasságról 260m-re ereszkedtünk le.
Útközben a szervezők az időjárási viszonyokra való tekintettel az eredetileg eltervezett hosszabb és rövidebb távú tervüket módosították: egyféle útvonal lesz! Azt is épp elég lesz teljesíteni.
Királyrétre a csapat kicsit megviselve érkezett meg. A rendezők jóvoltából egy pár virslivel, és forralt borral vagy teával frissíthettük magunkat. A pihenő után a rendezők javasolták, hogy a további szakaszt a nagyhideghegyi turistaházig síbusszal tegyük meg, mivel a körülmények messze nem a legideálisabbak. Feltették a kérdést, hogy ennek ellenére volna-e valaki, aki mégis gyalog menne még közel 600m szintet és kb. 8,5 km-t. Ennek megtételét kb. 3 óra időtartamra taksálták. Tudni kell, hogy ekkor 15.50-et mutatott az óra.
Végül mi öten, valamint még egy vendég jelezte szándékát, hogy gyalog menjen fel a Nagyhideg-hegyre. A szervezők próbáltak lebeszélni minket, de nem hagytuk magunkat. Végül a hat fő jelentkezőt pedig még vagy hat túravezető kísérte az úton tovább.
Igazi erőpróba, kihívás volt ez a szakasz. Korai indulás otthonról, utazás, hatalmas hó, sűrű hóesés, nagy hátizsák, hegy megtette a hatását. Mi kell még? Mikor ránksötétedett, a Magas Tax alatt jártunk. Elővettük a fejlámpákat. Nagyon hangulatos volt, olyanok voltunk mint a szentjánosbogarak.
A Tax-i réten a túravezetőink mutatták a távolban a fényeket, hogy már „csak” oda kell felmennünk, ott vár minket a vacsora.
Összeszedtük utolsó erőinket, nekivágtunk a maradék szakasznak. Az út egyre meredekebb lett. Sokat segített viszont az, hogy 2,5 éve E.Józsival ezt a szakaszt bringával már megtettük, úgyhogy tudtam mire számíthatok.
Végül 19.10-re mindenki felért a házhoz. Ennek örömére készült egy csoportkép. Mikor beléptünk a turistaházba, a megvacsorázott, lezuhanyzott buszos csapat nagy tapssal fogadott minket.
Lapakoltunk, elfoglaltuk a szállást, majd megettük a finom babgulyást, túrós csuszát, és a szomjunkat oltottuk. El nem mondható, hogy milyen jó érzés volt elnyúlni a széken, közben feleveníteni a nap eseményeit. Bárcsak örökké tartott volna!
Az esti program pedig tovább folyatatódott. A rendezők kvízzel készültek. A túrázók csapatokat alkottak. Különféle természetismereti, földrajzi, fizikai kérdések, valamint meóriajáték volt a feladat. Nem kellett szégyenkeznünk nekünk pécsieknek, mivel az eredményhirdetéskor a holtverseny 2. helyezést értük el! A díj sem volt utolsó. Mindannyiunknak jutott Börzsöny atlasz, vagy svájci bicska, valamint a csapat ezenkívül még egy egyéves Természetbarát Turista Magazin előfizetést is nyert. (Majd körbeadjuk a klubban.)
Erre a hosszú napra ezen kívül nem maradt más hátra mint elrendezni a vizes gönceinket, hogy megszáradjanak úgy-ahogy reggelre, valamint eltegyük magunkat másnapra.
Úgy aludtunk reggelig, mintha fejbevágtak volna.
Ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább útilázban égtünk. Tele voltunk kíváncsisággal, kihívásnak tekintettük ezt az újszerű kalandot.
Mivel a rendezők végül január 30-án reggel 8.30-ra Diósjenőre tették az indulást, még érdekesebb lett a dolog.
3.00-kor indultam otthonról, hogy Pécsett felvegyem a lányokat és Ájbit. Így utaztunk Szekszárdig, ahonnan Sz. István vitt tovább minket. – Köszönet neki.
Útközben az időjárás igencsak téliesre fordult. Budapest közelében az autópályát már egybefüggő hótakaró borította. Az út végén pedig Diósjenő bekötőútját már alig láttuk a hótól. Igazi télbe csöppentünk, amikor megérkeztünk. Rég láttam már ekkora havat! A nehéz körülmények ellenére sikerült az előre tervezett időre, 8.15-re megérkeznünk a Börzsöny keleti lábához. Lejelentkeztünk a rendezőknél, közben Lauráék is megérkeztek Dombóvárról.
9.20-kor indult el a 40 fős csapat a nagy kihívásra. Az eredeti terv szerint egy hosszabb és egy rövidebb táv volt kihirdetve.
Már az első métereken éreztük, hogy nem lesz ez sétagalopp, ugyanis a rendezőket igencsak kemény fából faragták –hegymászókról lévén szó-, igen nagy iramot diktáltak már a faluban. Közben olyan sűrűn szakadt a hó, hogy alig láttunk. A Börzsöny meg nem viccel, rögtön megmutatta kemény arcát a Dugóhúzónak nevezett, bemelegítésnek nemigen mondható meredek szakasszal. Egy-két szóból megmásztunk 250m szintet. Közben igyekeztünk figyelni a helyi erdészettől meghívott előadót, aki a túra első szakaszában a biodiverzitásról és az ökológiai rendszerek védelméről tartott előadást. Nem biztos, hogy maradéktalanul vissza tudnám adni az elhangzottakat. Figyelmünk leginkább erőnlétünk megtartására, a sűrű hóesésre és a sokszor térdig érő hóval való bírkózásra terelődött.
Az egyes előadásokkal egybekötött megállók között szótlanul haladt a karaván. Elöl a szűz hóban utat törő túravezetők, a sor hátsó végén felé pedig a könnyebb, már kissé letaposott ösvényt utat választók.
Egy szakaszon a Kemence-patak völgyében haladtunk, mikor a túravezetők egy meredek hegyoldalra mutattak, hogy itt most akkor felmegyünk! Út nincs, de sebaj, majd taposunk! Nem volt hiába, mert felértünk a Flotán kereszthez, az első pihenőhelyhez. Hóval megterített asztalok várták a csapatot.
Jó volt egyet megállni, a hátizsákokat levenni, és enni-inni egyet. De nem időzhettünk sokáig, mert hamar lehűl ilyenkor az ember, és átfázik. Nem volt más választásunk, továbbindultunk. Cél a virsli lelőhely meghódítása volt, Királyréten. Most egy viszonylag könnyebb szakasza következett a túrának. Ez abból is érezhető volt, hogy megkezdődtek a nevetgélések, poénkodások, ismerkedések a túratársakkal. Eközben 705m-es magasságról 260m-re ereszkedtünk le.
Útközben a szervezők az időjárási viszonyokra való tekintettel az eredetileg eltervezett hosszabb és rövidebb távú tervüket módosították: egyféle útvonal lesz! Azt is épp elég lesz teljesíteni.
Királyrétre a csapat kicsit megviselve érkezett meg. A rendezők jóvoltából egy pár virslivel, és forralt borral vagy teával frissíthettük magunkat. A pihenő után a rendezők javasolták, hogy a további szakaszt a nagyhideghegyi turistaházig síbusszal tegyük meg, mivel a körülmények messze nem a legideálisabbak. Feltették a kérdést, hogy ennek ellenére volna-e valaki, aki mégis gyalog menne még közel 600m szintet és kb. 8,5 km-t. Ennek megtételét kb. 3 óra időtartamra taksálták. Tudni kell, hogy ekkor 15.50-et mutatott az óra.
Végül mi öten, valamint még egy vendég jelezte szándékát, hogy gyalog menjen fel a Nagyhideg-hegyre. A szervezők próbáltak lebeszélni minket, de nem hagytuk magunkat. Végül a hat fő jelentkezőt pedig még vagy hat túravezető kísérte az úton tovább.
Igazi erőpróba, kihívás volt ez a szakasz. Korai indulás otthonról, utazás, hatalmas hó, sűrű hóesés, nagy hátizsák, hegy megtette a hatását. Mi kell még? Mikor ránksötétedett, a Magas Tax alatt jártunk. Elővettük a fejlámpákat. Nagyon hangulatos volt, olyanok voltunk mint a szentjánosbogarak.
A Tax-i réten a túravezetőink mutatták a távolban a fényeket, hogy már „csak” oda kell felmennünk, ott vár minket a vacsora.
Összeszedtük utolsó erőinket, nekivágtunk a maradék szakasznak. Az út egyre meredekebb lett. Sokat segített viszont az, hogy 2,5 éve E.Józsival ezt a szakaszt bringával már megtettük, úgyhogy tudtam mire számíthatok.
Végül 19.10-re mindenki felért a házhoz. Ennek örömére készült egy csoportkép. Mikor beléptünk a turistaházba, a megvacsorázott, lezuhanyzott buszos csapat nagy tapssal fogadott minket.
Lapakoltunk, elfoglaltuk a szállást, majd megettük a finom babgulyást, túrós csuszát, és a szomjunkat oltottuk. El nem mondható, hogy milyen jó érzés volt elnyúlni a széken, közben feleveníteni a nap eseményeit. Bárcsak örökké tartott volna!
Az esti program pedig tovább folyatatódott. A rendezők kvízzel készültek. A túrázók csapatokat alkottak. Különféle természetismereti, földrajzi, fizikai kérdések, valamint meóriajáték volt a feladat. Nem kellett szégyenkeznünk nekünk pécsieknek, mivel az eredményhirdetéskor a holtverseny 2. helyezést értük el! A díj sem volt utolsó. Mindannyiunknak jutott Börzsöny atlasz, vagy svájci bicska, valamint a csapat ezenkívül még egy egyéves Természetbarát Turista Magazin előfizetést is nyert. (Majd körbeadjuk a klubban.)
Erre a hosszú napra ezen kívül nem maradt más hátra mint elrendezni a vizes gönceinket, hogy megszáradjanak úgy-ahogy reggelre, valamint eltegyük magunkat másnapra.
Úgy aludtunk reggelig, mintha fejbevágtak volna.
Másnap tojásrántottával indult a reggel, amit az étteremben mindannyian elfogyasztottunk. Reggeli után hamar összepakolt a csapat, és negyed-kilenc táján elindultunk a háztól a Csóványos felé. A hó ekkor nem esett, ennek nagyon örültünk. A levegő is tiszta volt a –10 fokos hidegben, végre jól lehetett látni a környező hegyeket. De ez nem tartott sokáig, újra elkezdett esni a hó.
A menet ezúttal is tömött sorban haladt előre. Az elöl haladóknak volt a legnehezebb dolguk, nekik kellett kitaposniuk az ösvényt a szűz hóban. Ezen napon a Börzsöny talán legszebb részein haladtunk, az egykori vulkán kráterének peremén. Gyönyörű volt látni a nagy szikla képződményeket: Szabó kövek, Koronakő…
Többszöri meredek emelkedő lekűzdését követően felértünk a Csóványosra (938m), mely a Börzsöny legmagasabb pontja. Csak elismerően néztem azokra a szervezőkre, akik az éjszakát a behavazott sátorban a csúcson töltötték. Kemény fából faragták őket!
A rendezők itt teát vagy forralt bort, narancsot, csokit, emléklapot, kitűzőt (még elsorolni is sok) osztottak a résztvevőknek. A szervezők a száraz fát a bogrács alá szánkón húzták fel a hegyre. Csak dícsérni lehet őket. Nagyon lelkes társaság, mindent megtettek azért, hogy a 40 fős turistacsapat a lehető legjobban érezze magát!
A csúcson közvéleménykutatás volt, hogy ki szeretne rövidebb, illetve hosszabb útvonalon a diósjenői végcél felé haladni. Mi természetesen a hosszabb utat választottuk, ami a Hangyás-bércen, Sasfészek-bércen keresztül vezetett a 707m magas Nagy-Mánára. Itt egy rövid pihenőt tartottunk. Fantasztikus mélységként tárult elénk a Rózsás-völgy.
A csúcsról hosszú ereszkedés következett a Tűzköves-forrásig. Jó hangulatban rúgtuk a havat a lábunkkal lépésről lépésre, időnként elcsúszva.
Királyházát követően műúton haladtunk Diósjenő irányába Závoz-ig. Az út folyamatosan, de enyhén emelkedett. Viszonylag gyorsan tudtunk haladni a hókotróval letolt úton. Terepjárók jöttek szembe. Az első egy kisgyereket, a második a nagymamát húzta szánkón. Kicsit később pedig egy snowboardost, és egy sízőt húzó további két terepjáróval is talákoztunk. Nagyon leleményes, de nem veszélytelen módja a téli sportoknak!
Závoznál letértünk a műútról, ahonnan a túra utolsó szakasza következett. Folyamatos ereszkedéssel mély hóban haladva elértük Diósjenőt. Elhaladtunk a kemping mellett, ahol 2007. augusztusában táboroztunk. Végül a túra elején már megismert főutcán végighaladva a megérkeztünk a végpontra, a vasútállomásra. Nem volt más hátra, hogy elköszönjünk a nemrég megismert túratársaktól.
Nehéz időjárási körülmények között, de büszkén megvallhatjuk, hogy teljesítettük a tervet. Először voltunk ilyen jellegű túrán, nagyon jól sikerült.
A 2007-ben alakult egyesület profi szervezésének lehettünk tanúi, a lelkesedésük és tenni akarásuk is dícséretre méltó. Köszönjük, és további eredményes munkát, sok szép túrát kívánunk nekik!
Szó szerint kiástuk az autót a hóból, levetettük a vizes gönceinket, majd Budapest felé vettük az irányt. Szilvi rábeszélte Istvánt, hogy ejtsük útba az egyik Decathlont. A soroksárira esett a választás. Itt a legnagyobb dolog az volt, hogy találkozhattunk Szilvi egyik ismerősével, a dulpa-ironman bajnokkal. Csak a kalapomat tudnám megemelni előtte!
Decathlon után pedig meg sem álltunk Szekszárdig. Itt elköszöntünk Sz.István barátunktól, akinek ezúton is köszönjük a segítségét. Négyen pedig továbbutaztunk Pécsre.
Fantasztikus két nap volt. Fárasztó, de annál nagyobb élmény. Máskor is szívesen vállalkoznék hasonlóra. Szerintem a többiek is így gondolják.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Főrendező: Vörösváry Csaba
A rendezők beszámolója a túráról itt olvasható.
A rendezők beszámolója a túráról itt olvasható.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
A rendezők útvonalbejáráson készített képei megtekinthetők itt. 2010.01.02-03.
A rendezők útvonalbejáráson készített képei megtekinthetők itt. 2010.01.02-03.
Videók (Ájbi):
Dr. Tóth Péter emlékhely Tudnivalók az emlékhelyről: itt és itt.
Adománygyűjtés a Gyermekmissziónak
Szenczy Tibor vagyok az Életrevaló Gyermekmisszió vezetője Dunaújvárosból.
Kérem nézzék meg tevékenységeinket, programjainkat: www.gyermekmisszio.hu
Azért kerestem meg önöket mert a segítségüket szeretném kérni.
Kitaláltunk egy új programot amivel foglalkoztatni szeretnénk unatkozó hátrányos helyzetű gyerekeket:
http://www.gyermekmisszio.hu/tura_klubok.php
Nagy szükségünk lenne a klubokhoz különböző túraeszközökre.
Olyan használt ,pincében,garázsban porosodó holmikra amit már nem használnak,de még lehetne hasznukat venni.
Pld: Sátor, hálózsák, hátizsák, hegymászókötél, sisak, petróleumlámpa, grillező, kulacs, iránytű stb.
Vállalkozóknak, szervezeteknek reklámfelületet tudunk biztosítani a honlapunkon és az általunk szervezett programok, fesztiválok stb. molinóin.
Köszönjük az esetleges segítséget! Tisztelettel: Szenczy Tibor 06 30 8224145
Kérem nézzék meg tevékenységeinket, programjainkat: www.gyermekmisszio.hu
Azért kerestem meg önöket mert a segítségüket szeretném kérni.
Kitaláltunk egy új programot amivel foglalkoztatni szeretnénk unatkozó hátrányos helyzetű gyerekeket:
http://www.gyermekmisszio.hu/tura_klubok.php
Nagy szükségünk lenne a klubokhoz különböző túraeszközökre.
Olyan használt ,pincében,garázsban porosodó holmikra amit már nem használnak,de még lehetne hasznukat venni.
Pld: Sátor, hálózsák, hátizsák, hegymászókötél, sisak, petróleumlámpa, grillező, kulacs, iránytű stb.
Vállalkozóknak, szervezeteknek reklámfelületet tudunk biztosítani a honlapunkon és az általunk szervezett programok, fesztiválok stb. molinóin.
Köszönjük az esetleges segítséget! Tisztelettel: Szenczy Tibor 06 30 8224145
2010.01.23. Hegyre fel, avagy kilátó-túra a csajokkal
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Fél 2-kor nagyon jó hangulatban indultunk immáron 12-en a gondosan megtervezett útvonalon: Kis-Tubes - Lapis - Sós hegyi kilátó - Remete rét - Mandulás - Ilonka pihenő – Tettye Táv: 12 km, szint 150 m
Túravezetők: Fülöp Szilvi, Farkas Kati, Müller Éva
Képek:
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Elsők között neveztünk Pécsett a Tettye étteremben a HEGYRE FEL! Erdei utakon kerékpárral, futva és gyalogosan eseményre. Utánunk folyamatosan érkeztek minden korosztály szabadba vágyó képviselői, néhányan a bringát, mások a kedvenc kutyust hozták magukkal.
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó Táv: 3,0 km, szint: 300 m
Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.
A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S. Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.
C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk. Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.
Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó Táv: 3,0 km, szint: 300 m
Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.
A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S. Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.
C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk. Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.
Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!
Fél 2-kor nagyon jó hangulatban indultunk immáron 12-en a gondosan megtervezett útvonalon: Kis-Tubes - Lapis - Sós hegyi kilátó - Remete rét - Mandulás - Ilonka pihenő – Tettye Táv: 12 km, szint 150 m
A szép úton hamar Kis-Tubesre értünk. Mint előre sejtettük, a nagy ködben nem láttunk messzire, de ez nem zavart bennünket. Segítséggel elkészült a csoportkép is, majd szedelődzködünk. Feri leginkább tolta a bringáját, csak néha ült rá. Kissé szorongva közelítettük meg a Tubest: vajon meddig marad háborítatlan ez a környék? A fehérbe öltözött fák közül erődítményként bukkant elő a kilátó, föntről pedig csodálatosabbnak érzékeltem a tájat, mint eddig bármikor. A hótakaró feledtette velünk, hogy azon az úton haladunk lefelé, melyet a közelmúltban felállított sorompóval zárt le a város vezetése, ezzel hátráltatva a radarállomás építésének kezdetét.
Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került :-)).
Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. C.Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten. Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.
Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.
Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került :-)).
Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. C.Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten. Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.
Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.
Túravezetők: Fülöp Szilvi, Farkas Kati, Müller Éva
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
2010.01.16. Bartina 30 gyalogos teljesítménytúra
Útvonal: Szekszárd - utazás különbusszal - Szálka - Grábóc - Haramia-forrás - Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Óriás-hegy - Bükkös-erdő - Kerék-hegy - Bartina-hegy - Szekszárd
Táv: 31,4 km, szint: 867m, MTSZ 67,5 pont.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Öten (F.Kati, M-Éva, F.Szilvi, Ájbi és jómagam K.Balázs) indultunk autóval Szekszárdra, hogy első alkalommal részt vegyünk az immár 11. rendezést megért, nagyhírű és népszerű Bartina gyalogos teljesítménytúrán.
Szekszárdon csatlakozott hozzánk helybeli túratársunk is, Sz.István. A 30km-es távot választottuk. Nevezés után különbusszal utaztnuk a szálkai rajthoz. Itt megszállzuk a helyi önkormányzat épületét. (A rendezők szerint kb. 800-an !!! voltunk).
Mivel az utóbbi időben nemigen jártam a Szekszárdi-dombságban, az út során régi-régi emlékek jutottak eszembe. Kellemes volt a pálya. Nem volt sok szint, és a talaj szerencsére fagyott volt. Ez nagy mázlinak tekinthető, mert a dagyonya óriási lett volna egyébként, mely nagyon megnehezítette volna a haladást.
A túrát kényelmes tempóban teljesíthettük. Profi rendezéssel találkozhattunk. Jó ötletnek tartottam a rendezők részéről, útközben lehetőségként kínálták fel a grábóci Görögkeleti Szerb templom megtekintését, ugyanis aki megtekintette 15 perc jóváírást kapott a szintidőből. Éltünk a lehetőséggel.
Jól esett útközben a tea, forralt bor, csoki, végén a zsíros kenyér. Az ellenőrző pontokon a szokottnál több időt töltöttönk el. Itt találkozhattunk több ismerős túratárssal is, és itt lehetőség volt egy-két jó szót váltani.
Jól esett útközben a tea, forralt bor, csoki, végén a zsíros kenyér. Az ellenőrző pontokon a szokottnál több időt töltöttönk el. Itt találkozhattunk több ismerős túratárssal is, és itt lehetőség volt egy-két jó szót váltani.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a rendezést!
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
2010.01.09. variáció a TÉLI MECSEK teljesítménytúrához
Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Patacsi mező - Cinke tanya - Remete rét - Éger-völgy
Táv: 15 km, szint: 600 m
Táv: 15 km, szint: 600 m
A "három Grácia" a TÉLI MECSEK 30 km-es teljesítménytúra teljesítését tervezte. Ott is voltunk a Teca mama vendéglőjében reggel 7-kor.Az előző napokban (és az éjjel is) sok eső esett, ezért több szakaszon jelentős lehetett a sár. Egyhangúan megszavaztuk, hogy csak a rövidebb távra (15 km) megyünk. Igen ám, de arra csak 8 órától lehetett nevezni! Ezt nem várjuk meg, hiszen az előrejelzések szerint néhány óra múlva esni fog! Elindultunk hát nevezés nélkül. Az útvonalat ismertük, Évi már négyszer teljesítette a hosszú távot, nála volt a tavalyi leírás és térkép.Kényelmes tempóban indultunk az Égervölgyi tó mellett Éger tető felé. Napsütéses és a ködös szakaszok váltogatták egymást. Néhány ismeretlen, és néhány ismerős túratárs utolért bennünket. Egyesek kicsit velünk maradtak, majd rövid nevetgélés csipkelődés után tovább siettek. A Jakab-hegyen már tejszerű köd fogadott bennünket. Az ellenőrző pontnál mi is megálltunk, itt ért utol bennünket az első rövidtávon végigfutó fiatalember, akit hamarosan mások is követtek.Tettünk egy kitérőt a Cinke tanya felé, remélve, hogy szembetalálkozunk a Baranyai Aurél emléktúra résztvevőivel. Csak három ember jött felfelé, ők lekésték a túrát, és keresték a csoportot. Közben az eső is eleredt, mint sokan mások, a Remete Réti esőbeálló fedezékébe menekültünk. Jöttek-mentek az ismerősök, az eső meg csak esett!A többiekkel ellentétben Mecsekszentkút felé indultunk, de az emléktúra résztvevőivel mégis elkerültük egymást. Volt nálunk esőkabát, de rábeszéltük egymást, hogy inkább teszteljük a kabátunkat. Az Istenkúti kereszteződésnél mindenfelől turisták jöttek, mi nem tértünk be velük a Teca mama vendéglőjébe, siettünk haza megszabadulni vizes kabátunktól.Kora délután egy órára kisütött a nap, de aztán megint beborult az ég. A fáradtságnak másnapra az EKF megnyitóra már nyoma sem volt!
Képek: itt.
Fotó, lejegyezte: Farkas Kati
2010.01.03. Újévi gyalogtúra a csajokkal
Útvonal: Zobákpuszta - Hidasi völgy - Csurgó - Pusztabánya - Kis kaszáló - Takanyó - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 14 km. Szint: 220 m
Táv: 14 km. Szint: 220 m
Miután elmentek a múlt évben érkezett rokonok, mi lányok (C. Kati, F. Szilvi, M. Évi és jómagam) egy vasárnapi laza túrára készültünk. Az útvonalterezést, túravezetést Szilvi vállalta magára. Balázs közzétette a felhívást a PTKK blogján, én pedig két másik oldalon.
A szekszárdi busznál találkoztunk. Szilvi hozta Bélát (a szomszédját), a hívó szóra Gyuri csatlakozott még hozzánk - így lett hat fős a csapat. Bemutatkozás, ismerkedés, és máris sok-sok kacagás! Több régi túratársunkkal együtt szálltunk buszra, ők is a Keleti Mecsekbe tartottak, de más úti célt választottak. Zobákpusztához közeledve örömmel tapasztaltuk, hogy több centis hótakarót húzott magára a föld. Felkötöttük bakancsunkra a kamáslit – már aki hozott magával –, egy csoportkép az út közepére helyezett géppel, és indulhatunk!
Kényelmesen haladtunk a Hidasi völgy irányába, meg-megálltunk fotózni, anekdotázni. Időnként a nap sugarai áthatoltak az erdőn, ezt kihasználva még két kilométert sem mentünk, máris süti-kínálgatással egybekötött pihenőt tartottunk. Kereszteztük néhányszor a patak medrét, nem volt magas a vízállás, de látványa és csobogása szívderítően hatott ránk. A Csurgón a korábbi meleg ellenére jégcsapok díszelegtek, szép volt a zöld mohával borított természeti képződmény. Jólesett Béla keserű és Évi édes teája, no meg a sütik!
A túraélmények felidézése mellett egyre több poén csattant. Hálásak voltunk a néhány centis hóért, helyenként igencsak saras volt alatta a talaj. Egy kis kaptató és máris a pusztabányai kulcsosháznál jártunk. Itt ragyogó napsütésben ismét csemegéztünk a hátizsákokból, majd „megkávéztunk”. Újabb-, és újabb vicceket követeltük Bélától, az erdő visszhangzott kacagásunktól. A szelesebb helyeken kicsit gyorsítottunk, így történt, hogy a Kis kaszáló után majdnem elvétettük a Takanyó völgyébe vezető utat. A nap sugarai ide is behatoltak, de „szélúrfi” szerencsére távol maradt.
Zobákpusztán gyorsan döntöttünk: átmegyünk Kövestetőre, hiszen még legalább egy óráig nem jár erre busz. Na itt aztán volt szél! Még a Hotel is zárva! Elfogyasztottuk a maradékokat, és még 15 percnyi fagyoskodás - C. Kati egy Twingó szélárnyékában talált menedéket. A reggeli sofőr ismerősként üdvözölt bennünket. A jól fűtött buszon ismét kitört a jókedv, nem lehetett a kacagást abbahagyni. Még egyeztettünk néhány programot a közeljövőre, és irány haza.
Reméljük, hogy nekünk, és túratársainknak sok hasonló nevetős túrában lesz részük idén.
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Farkas Kati
2009.12.31.-2010.01.01. Szilveszter a Gubacsosban
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Már egy éve eldöntöttük, hogy a következő Szilvesztert a Gubacsosban töltjük. M. Éva felvállalta a program bonyolítását.
Az év utolsó délutánján szinte egyszerre érkezett a házhoz a csapat azon része, akik előre jelezték részvételüket: M. Éva, L. Móni, Cz. Kati, S. Zoli, valamint K. Márti, Balázs, Gazsó, Dóri, Zsuzsi.
Egy gyors felpakolás következett a házba, majd befűtöttünk. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, szemerkélt az eső. Ennek ellenére elszánt volt a csapat, elindultunk az előre eltervezett rövid túrára. Egy kört tettünk meg a Gubacsos kh - Pécsi-tó strand – Orfűi tó- Malommúzeum – Gubacsos kh. útvonalon. A végén már egészen ránksötétedett, de a gyerekeknek ez annál jobban tetszett, mert lehetett fejlámpázni.
Megérkeztünk a házhoz, szárogattuk a ruhánkat, és megvacsoráztunk. Még fiatal volt az idő a nap csúcspontjáig. Elkezdődött a játék.
Közben megjött H. Barna. Mialatt pakoltuk Barna autójából a cuccait, a sáros alsó prakolóban távolról a sötétben két fénycsóvát láttunk, és erős motorhangot halluttunk. Valaki itt meg akar fordulni? Zutty, koppanás, a bal hátsó kerék lefutott a hídról az árokba. Kiszálltak. Ismerős hangokat hallottunk. V.Magdi és V. Laci és F.Szilvi hangját. Egyszer csak hosszú kocsisor gyűlt össze az országúton. Az első autóból többen kiszálltak, hát M.Dodiék voltak, Csilla, Dodi, Réka, Ákos, Márk. Közös erővel kiemeltük a kocsi kerekét.
Nagy meglepetést okozott az utánpótlás csapat, mikor beértek a házba. Végül 18-an lettünk. A hangulat a tetőfokára hágott. Volt tetrisezés, csocsózás, pókerezés, beszélgetés.
23 óra körül szemerkélő esőben lámpákkal és pezsgősüvegekkel felszerelkezve elindultunk a Balázs-hegyre, hogy a 2010. év beköszöntét a kilátón tölthessük. Még az 5 éves K. Zsuzska is velünk tartott, aki gyaloglás közben már majdnem elaludt, de a tűzijáték nézegetés alatt felélénkült.
Éjfélkor kilőttük a pezsgősdugókat. Egy pillanatra átgondoltuk az elmúlt évet, és a jövőbe is tekintett mindenki maga. Majd közösen a kilátó tetejéről elénekeltük a Himnuszt. A kilátóról gyönyörű volt nézni Orfű fényeit, és a hol itt - hol ott megjelenő tűzijátékot. A Misina mögött villogó égbolt a pécsi bulit jelezte.
Visszaúton a Gubi felé eleredt az ég, mintha dézsából öntötték volna. Az esőkabátok sem nyújtottak teljes védelmet. Cipők, nadrágszárak átáztak. A házban a kályha köré terítettük a vizes göncöket, csak úgy gőzölögtek.
Megraktuk a kályhát, és elcsendesedett a banda. Móni közel állt – akarom mondani feküdt – a tűzhöz, éjjel többször is rárakott (köszönet neki!) így reggel is jó meleg volt.
Reggelre nem maradt más hátra a reggelizés után, mint öszzepakolás, takarítás, cuccok lehordása ami igen szervezetten történt, elismerés a csapatnak.
Az év utolsó délutánján szinte egyszerre érkezett a házhoz a csapat azon része, akik előre jelezték részvételüket: M. Éva, L. Móni, Cz. Kati, S. Zoli, valamint K. Márti, Balázs, Gazsó, Dóri, Zsuzsi.
Egy gyors felpakolás következett a házba, majd befűtöttünk. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, szemerkélt az eső. Ennek ellenére elszánt volt a csapat, elindultunk az előre eltervezett rövid túrára. Egy kört tettünk meg a Gubacsos kh - Pécsi-tó strand – Orfűi tó- Malommúzeum – Gubacsos kh. útvonalon. A végén már egészen ránksötétedett, de a gyerekeknek ez annál jobban tetszett, mert lehetett fejlámpázni.
Megérkeztünk a házhoz, szárogattuk a ruhánkat, és megvacsoráztunk. Még fiatal volt az idő a nap csúcspontjáig. Elkezdődött a játék.
Közben megjött H. Barna. Mialatt pakoltuk Barna autójából a cuccait, a sáros alsó prakolóban távolról a sötétben két fénycsóvát láttunk, és erős motorhangot halluttunk. Valaki itt meg akar fordulni? Zutty, koppanás, a bal hátsó kerék lefutott a hídról az árokba. Kiszálltak. Ismerős hangokat hallottunk. V.Magdi és V. Laci és F.Szilvi hangját. Egyszer csak hosszú kocsisor gyűlt össze az országúton. Az első autóból többen kiszálltak, hát M.Dodiék voltak, Csilla, Dodi, Réka, Ákos, Márk. Közös erővel kiemeltük a kocsi kerekét.
Nagy meglepetést okozott az utánpótlás csapat, mikor beértek a házba. Végül 18-an lettünk. A hangulat a tetőfokára hágott. Volt tetrisezés, csocsózás, pókerezés, beszélgetés.
23 óra körül szemerkélő esőben lámpákkal és pezsgősüvegekkel felszerelkezve elindultunk a Balázs-hegyre, hogy a 2010. év beköszöntét a kilátón tölthessük. Még az 5 éves K. Zsuzska is velünk tartott, aki gyaloglás közben már majdnem elaludt, de a tűzijáték nézegetés alatt felélénkült.
Éjfélkor kilőttük a pezsgősdugókat. Egy pillanatra átgondoltuk az elmúlt évet, és a jövőbe is tekintett mindenki maga. Majd közösen a kilátó tetejéről elénekeltük a Himnuszt. A kilátóról gyönyörű volt nézni Orfű fényeit, és a hol itt - hol ott megjelenő tűzijátékot. A Misina mögött villogó égbolt a pécsi bulit jelezte.
Visszaúton a Gubi felé eleredt az ég, mintha dézsából öntötték volna. Az esőkabátok sem nyújtottak teljes védelmet. Cipők, nadrágszárak átáztak. A házban a kályha köré terítettük a vizes göncöket, csak úgy gőzölögtek.
Megraktuk a kályhát, és elcsendesedett a banda. Móni közel állt – akarom mondani feküdt – a tűzhöz, éjjel többször is rárakott (köszönet neki!) így reggel is jó meleg volt.
Reggelre nem maradt más hátra a reggelizés után, mint öszzepakolás, takarítás, cuccok lehordása ami igen szervezetten történt, elismerés a csapatnak.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet az ötletgazdáknak, és Évának, illetve mindenkinek, hiszen mindenki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó hangulatban zártuk az ó és nyitottuk az új évet.
BÚÉK 2010!!
Képek itt.
Video: Egy kis ízelítő
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
