2016.06.06-07. Balaton kerülés

Egy nap alatt körbe a Balaton körül.

Az útvonal térképen

Beszámoló hamarosan.

Bodrogi Frigyes fotói
Rostás Laca fotói
Herr Róbert fotói
Csiszár Gábor fotói
.

Olcsóbban vonatozhatunk MTSZ kártyával

http://www.origo.hu/utazas/hirek/20160505-olcsobban-vonatozhatnak-a-turazok.html
.

2016.04.28-05.01. Túra a karvai rekus találkozóra

Útvonal: 1. nap: Pécs, Budai Vám Tesco - Bonyhád - Cece - Székesfehérvár (alvás, ahol elfáradunk vagy ránk sötétedik); 2. nap: Bicske - Bajna - Esztergom - Karva 

Hazaút útvonal: 1. nap: Komárom - Pannonhalma  (valahol az Észak-Bakony környékén alvás); 2. nap:Ajka- Tapolca - Keszthely - Balatonkeresztúr (alvás, ahol ránksötétedik); 3. nap: Kaposvár - Pécs

Össztáv: ~700 km Túravezető: Bodrogi Frigyes és Gajdos Pál

A megbeszélt időpontban ketten voltunk a Tesco parkolójában, Gajdos Pali és én, mondtam, akkor indulhatunk. Pali kérdezte, nem várunk-e egy pár percet a Torma Csabira, de mivel nem volt ott, mondtam, menjünk. Mégis egy 5 percet várakoztunk, majd 34-kor útnak eredtünk. Hird előtt kaptuk a telefont a páromtól, hogy a Csabi keres minket, hol vagyunk. 35-re megérkezett ő is, és mivel nem talált senkit, egy negyed óra várakozás után hívta fel a Marit. A telefonban is kommunikációs hiba keletkezett: amíg mi a régi 6-oson vártuk a Csabát, ő a 6-os úton elszáguldott mellettünk. A várakozás nem csak Csabi miatt volt, Palinak már Hird előtt volt egy defektje, amit Bonyhádig még kétszer megismételt. Bonyhádon a kerékpárboltban belső- és a felniszalag vásárlása után az új pumpánkkal már gond nélkül tekertünk tovább. Fehérvár előtt éjszakáztunk. 

Pali navigációja hibátlanul működött, pillanatok alatt átkeveredtünk a városon, egészen Bodajk településig semmi gond nem volt. Ott egy földútra akart vinni minket, mondtam Palinak, nézzük meg a térképet, ne menjünk a sárba. Akkor derült ki, hogy rossz fájlt töltött fel a navigációba, az első terv volt a gépen, amely Komárom felé vezetett. Ha már előkerült a térkép, mondtam, hogy menjünk a tervezett útvonalon, a Vértes tövében Keletre fordultunk. Felcsút, Bicske, Esztergom érintésével haladtunk tovább. Esztergomban a Bazilika mellől megpillantottuk az első rekust, majd még a magyar oldalon másik három Karvára tartó kerékpáros is csatlakozott hozzánk. Még világosban megérkeztünk, a táborban már sokan voltak, közöttük Csaba is, aki a legrövidebb úton, gyilkos tempóban üldözött minket és három órával előbb érkezett nálunk. A találkozóról nem sok mindent tudok írni, ahhoz ott kell lenni, ki kell próbálni. Párom is megérkezett autóval 10 óra felé, Langó Tamást hozta magával. A tábortűz mellett nem akart csökkenni a tömeg és a jókedv, a csehek közül sokan még hajnali 4-kor is ott nótáztak. Mi már 1 óra felé nyugovóra tértünk, és reggel komoly fagyra ébredtünk.

Május 1-én bringapróbálgatásokkal, egy rövid 25 km-es túrával, majd kerékpárversenyekkel telt a nap. Tamás és Csaba is megállás nélkül cserélgette a biciklijét, Tamás kapott egy kölcsön rekut még a túrára is, amit a párom is gond nélkül végigtekert a fekvőbringájával.

Vasárnap délelőtt hárman indultunk haza együtt kerékpárral Komárom felé az új kerékpárúton. Út közben még Velekei Balázst, a híres youtube-os túrafilmkészítőt is leelőztük. Komáromban feltöltöttük elemózsiás készleteinket és elváltunk Torma Csabától, ő sietett haza a legrövidebb úton, nem akart velünk tartani a nézelődős hosszabbon. A navigáció innentől kezdve ismét jól működött. A tervezett útvonalat hibátlanul teljesítettük, kis forgalmú, néhol murvás, szép erdei utakon jártunk. Pannonhalma után elkezdett esni az eső, kisebb nagyobb megszakításokkal egészen estig áztunk, ezért egy szépen felújított temető ravatalozójában aludtunk csendben és békességben.

Másnapi utunk.... de tudjátok mit? Most nem írok többet, legközelebb gyertek velem, vagy nézzétek meg a képeket a túráról! 

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál videója

A karvai találkozóról egy újságcikk:

Minden várakozást felülmúlt a 2. nemzetközi rekus találkozó, melyet idén is Karván rendeztek meg.

Karva

145 fekvőkerékpáros vett részt a rendezvényen. A legidősebb résztvevő 72 éves volt. A legtávolabbról érkező több mint 500 kilométert tekert a találkozóra. Voltak olyan résztvevők is, akik korábban körbekerekezték a Földet.

Az első nemzetközi rekus találkozót is Karván rendezték meg tavaly. „Az spontán akció volt, amit nem készítettünk elő különösebben. Az érdeklődők és a résztvevők száma engem is meglepett” – nyilatkozta Marcsa András (Bandi), a rendezvény ötletgazdája. Az idei találkozó időpontját a szervezők a karvai majálishoz igazították, ettől a karvai májusfaállítás és a felvonulás is rendhagyó volt. „A találkozóra 131-en regisztráltak, de a szombati rendezvényen ennél többen vettek részt. Voltak, akik kifejezetten a versenyre érkeztek” – tájékoztattak a szervezők. A rendezvény előkészítésében és lebonyolításában Karva önkormányzata is részt vett. A korábban érkezők elszállásolásáról is gondoskodtak. A versenyt rövid kirándulás előzte meg. A látványos, három kilométeres rekus konvojt a túra egy szakaszán rendőrök kísérték. A délutáni versenyszámok között lassúsági, illetve gyorsasági verseny és szlalom is szerepelt. A lassúsági és a gyorsasági versenyt is a pécsi Bodrogi Frigyes nyerte, a bóják kerülgetésénél Aleš Horný (Dubňany) és Kiss Zoltán (Orosháza) bizonyult a legügyesebbnek. A szervezők különdíjjal jutalmazták a legmesszebbről érkező résztvevőt, a „leg-leg-leg” kerékpárt és a legsárgább párost is. „A legmesszebbről a prágai Zdeněk Kelner érkezett, aki egy héttel a rendezvény előtt indult útnak. Ausztrián keresztül jött, mivel ott jobbak az utak. A leg-leg-leg kategóriában a kupát a seregélyesi Nagy József (Lompi) kerékpárja, a legsárgább résztvevők díját egy házaspár – Dóka Bernadett és férje – kapta” – tájékoztattak a szervezők.

Az abszolút rekorder Karlovic Kristóf (Pupu) volt. „Nemcsak korát, hanem a letekert kilométerek számát tekintve is. Évente 18 ezer kilométert tesz meg fekvőkerékpáron. Külön öröm volt, hogy a találkozón részt vett Harkányi Árpád és Zárug Zita is, akik kerékpáros nászútjukon körbetekerték a Földet” – jegyezte meg Marcsa Bandi.

.

2016.04.20.

Dr Novotny Iván - Nekrológ

A grazi ARGUS megemlékező írása Iván báról

.

2016.04.17. Két keréken műemlék nézőben

Útvonal: Pécs Mecsek Áruház előtti tér - Cserkút (Árpád-kori templom) - Kővágószőlős - Kövágótöttös (Árpád-kori templom) - Cserkút - Pellérd - bringaút - Pécs

Táv: 30 km  Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.

Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Rövid vasárnapi túrára indultunk a környékre. Olyan messze olyan sok minden értéket megtekintettünk már, de az utóbbi időben e szép Árpád-kori templomok mellett csak elsuhantunk. Most viszont szakítottunk időt a megtekintésükre. Minket Pécsett és annak környékén élőket igen sok érték vesz körül, csak vegyük észre őket!
A cserkúti templom lenyűgöző volt. A kővágótöttösi is nagyon rendben van, csak sajnos az átépítések következtében az Árpád-kori részek már nem igen láthatók.
Cserkúton igen színvonalas és érdekes ismertetőben volt részünk Németh István idegenvezető jóvoltából. Aki meg szeretné tekinteni a templomot, a 30/471-25-17 telefonszámon egyeztethet időpontot.
Kővágótöttösön a templomot kinyitják, de a történet a bejárat mellett kifüggesztett leírásból ismerhető meg. Bejutással kapcsolatban a 30/231-01-14 telefonszámon kell érdeklődni.

Képek:

Keményfi Balázs fotói
Séder Attila fotói

.

2016.04.02. Újra együtt tekerünk, második évadnyitó túra

Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya - Ellend - Hásságy - Olasz - Szederkény - Máriakéménd - Szellő - Erzsébet - Pécsvárad - Szilágy - Berkesd  -Romonya - Bogád - Pécs

Táv: 67 km  Szint: 480 m   Túravezető: Vadász Ferenc 

Képek:

Vadász Ferenc fotói

.

2016.03.28. Húsvét hétfői nyúl(te)kergető túra

Útvonal: Pécs Budai-vám Tesco - Újhegy - Bogád - Vasas - Petőfi akna - Béta akna - Zobákpuszta - Pusztabánya -.Kisújbánya - Máré vár - Magyaregregyi út - Zobákpuszta - Béta akna - Koszonyatető - Árpádtető - Pécs

Táv: 60 km Szint: 800m  Túravezető: Kónya Tamás 

A túra útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Hétfőn reggel igencsak hideg volt a meterológusok jobb időt ígértek. A Budai-vám Tesco parkolójában várakozva majd meg fagytunk 11-en jöttünk össze az indulásra, de volt aki már itt lemondott a túráról a hideg miatt és inkább hazament.

Kis kivárással 9-óra után 10-en elindultunk ki a városból Bogád irányába.

Szép komótosan kezdtük az emelkedőket amiből bőven volt a túrán. Vasas után Petőfi aknánál megálltunk egyet szusszanni, Dodi elmesélte, hogy itt dolgozott 8 évig. Utána nekiestünk a hosszú emelkedőnek fel a külszíni fejtés mellett fel egészen Béta-aknáig majd kis gurulás és máris Zobákpusztán voltunk. Pihenésképpen lovakat etettünk egy kicsit. Itt kereszteztük a Hosszúhetény-Komló főutat és hosszan fel Pusztabányáig küzdöttünk az emelkedőkkel (A LÁNYOK NAGYON JÓL BIRTÁK).

Pusztabányán kajáltunk egyet és megnéztük az üveghutákat  Laca közben geoládázott, majd folytattuk az utat Kisújbánya felé. A kisújbányai elágazó előtt összevártuk egymást és nekimentünk a nagy dombnak.

Kisújbányán a Klumpás vendégház büféjében nagyon sokan voltak, sorba kellett állnia pultnál a kiszolgálásért, de azért bekaptunk valamit. Ki egy rétest, ki egy finom kenyérlángost és ugye van aki él hal egy kis folyékony kenyérért :))

Jóllakva kipihenve szemerkélő esőben elindultunk Máré vár felé. A várhoz felvezető meredek bekötő utat ki így ki úgy, de mindenki legyűrte. A vár sajnos most is zárva volt és így még az udvarára sem lehetett bejutni, de találtunk egy pince bejáratot ami a vár udvar közepére egy nagy kútszerű gödörbe vezetett. 

Mikor kinézelődtük magunkat és a nyalóka is megvolt Csillának a túrajelentéshez elindultunk le a vártól és a Magyaregregyi út felé vettük az irányt. Szerencsénkre az esőből nem lett semmi, így a strand mellett elhaladva már a fürdéssel ugrattuk egymást.

Az autó úton Zobákpuszta felé tartottunk A végén szerpentines nagy kanyarok és jó kis emelkedő, így az "uccsó" emelkedő előtt meg is álltunk egy kis erőt gyűjteni. Zobákon megint bevártuk egymást és az erdészeti úton száguldottuk Koszonya tető felé, ahol betoltunk még egy kis kaját, hogy Árpád tetőig már kibírjuk. Innen már hamar átértünk a Komlói úthoz, ahol összevártuk egymást, aztán beszáguldottunk a komlói úton Pécsre és Fehérhegynél köszöntünk el és ment mindenki a maga útján haza.

Jó kis év eleji bemelegítő túra volt :)  Bár az idő lehetett volna melegebb is.

Remélem a jó idő beköszöntével előbújnak a fázós társaink is és a következő turáninkon már szép nagy létszámban örömködünk :))

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Rostás László fotói
.

2016.03.19. Szezonnyitó könnyű tekerés, Bodára

Kellemes, könnyű túrán jártunk, a bodai tónál.

beszámoló hamarosan.

Vadász Ferenc fotói
Séder Attila fotói
.

2016.03.04-07. Országos Kéktúra 2. szakasz Kőszeg - Káld

1. nap: Kőszeg - K - Őz kút (GCGIDA) - K - Ilonavár (GCTMRD) - Csepreg  Táv: 25,5 km
2. nap: Csepreg  - K - volt Alabánci Malomcsárda - Szeleste - Festetich kastélyszálló (GCSZKA) - Bögöt -K- Csénye  Táv: 37,1 km
3. nap: Csénye - Sárvár (GCSARV) - K - Sitke kápolna (GCKEKE) - Gérce - K - (GCFARE) - Káld: 34,9 km.

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A farsang időszakában befejeztük a DDK-t és páran megbeszéltük, hogy legyen folytatása és csináljuk meg az OKT. Én persze örültem neki, mert terveim között szerepelt és egyedül pedig nem tudnám megcsinálni. Gondoltam folytatjuk hárman, négyen és egy teljesen más hangulatú túra kerekedik. Kicsit azért szomorú is voltam, mert nekem nagyon tetszett ez a ’sokan túrázunk együtt’ érzés. Jöttek a jelentkezések és 9 főnél már gondoltam, tudtam, hogy az eredetileg kinézett szállás egy vendégházban kicsi lesz. Nincs nagy választék a kis falvakban amikor szállást keres az ember, ezért ilyenkor előveszem a régi jó megoldást és felhívom az önkormányzatot. Velem mindig nagyon kedvesek és eddig mindig segítettek. Most is megnyílt számunkra egy óvoda. Aztán jöttek még a jelentkezések és 15 főnél gondoltuk úgy, hogy itt lezárjuk a túralétszámot (hátha kicsi lesz az óvoda). Ideális létszám, három kocsiban elférünk. 

Az indulás reggelén ítélet idő volt. Szakadt az eső és viharos szél fújt. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy melyik égi áldás a kedvezőbb egy túrázónak, a csendes szélmentes eső, vagy a viharos szél eső nélkül. Az, hogy napos, gyönyörű időben túrázhatok az fel sem ötlött bennem. Korán indultunk (5:30-kor)  szörnyűséges időben, semmi jóra nem számítottam. A Balaton magasságában már javult kicsit a körülmény, reménykedtünk abban, hogy borús, taknyos időben megyünk, és nem  szakadó esőben.

A túra kezdete Kőszegen volt. Akármilyen hihetetlen gyönyörűséges napsütés lett, mire Kőszeg főterére értünk. Pékség, tejbár nyitva. Turinformban pecsételés és könyékig túrtunk a szórólapok között, amik jobbnál-jobb túraútvonalakra csábítanak. Nem kell félnem, hogy egyszer csak elfogynak az útvonalak és geoládázásra kell adjam a fejem, mert begyűjtöttem pár ötletet. 

Túra megnyitva, indulunk kifelé a városból. A szőlőhegyen azt nézegettük, hogy a legutóbbi túránkon milyen irányban jártunk, és csodáltuk az Alpok havas csúcsit. És élveztük a napfürdőt!!!!!!

Az olmodi úton eljutottunk a Vasfüggöny túraútvonalra és egy darabig a határkövek mentén haladtunk. Nekem ez kicsit furcsa volt, mert nem tudom megszokni azt az érzést, hogy határátlépésnél semmi félnivaló nincs és ki-be járhatunk az országból. Nagyon  szép erdős részen haladtunk (fenyvesek, tölgyesek, forrás) a következő pecsételőhely felé Tömördre. Én mindig éhes vagyok, ezért egy napsütéses, farönkös pihenőhelyen ettünk, pihentünk és továbbra is szép tájakon hamar beértünk a faluba. Tömördön egy pihenőhelyen található a pecsét. Ez mindig nagy élvezet szerintem mindenkinek. Olyanok vagyunk mint az óvodások, imádunk pecsételni.  A falu végén kissé szétszakadtunk, mert egy kastély és kúria is található itt és persze kinek melyik tetszik jól körbejártuk. A sofőrök pedig már nem nagyon bírták a szuttyogást és kicsit gyorsabb tempóra váltottak, mert az Ő feladatuk még a nap végén a kocsik logisztikáját elrendezni, ezért itt el is tűntek mint a kámfor. Nem nagyon siettünk, gondolva arra, hogy sofőrjeinknek még sok-sok kilométert kell autózni és van időnk a szállásra érni (hát megelőztek).

Csepreg felé volt egy kis szántóföldön gyaloglás, amit nagyon utálok, de azután mindent kárpótolt a Boldogasszony horgásztó látványa és a Boldogasszony kápolna és környezete. Csodaszép vidék ez, autós turistaként biztosan nem tévednék ilyen helyekre. 

Csepregen egy turistaszálláson aludtunk, emeletes ágyakon. Konyha, fürdő minden rendben volt, az ágynemű kicsit későn érkezett, de alvásidőre megvolt. Páran elmentek a helyi vendéglátóipari egységet megnézni. Akikkel maradtam beszélgettünk. Persze ilyenkor mindig világmegváltó dolgokról értekezünk és azt hiszem ezek miatt a beszélgetések miatt már most hiányzik a csapat. Nagyon össze tud kovácsolni egy pár ilyen nap. Ilyenkor kevés alkoholos ital is elfogy és jól bevacsorázunk. K. Balázs vacsorája volt a legfélelmetesebb. Ha jól emlékszem evett babot, olajos halat és talán szendvicset vagy kolbászt már nem tudom. Nekem ez a kombináció és mennyiség biztos halálos lenne. Reggelre kiderült a férfiak mindent kibírnak, Balázs életben maradt. 

Második napot 8-kor kezdtük (persze a sofőrök egy órával korábban). Hamar elkészültünk a reggeli feladatokkal. S. Szilvi rántottát is sütött nekünk és az élelmesebbeknek jutott belőle (én az voltam és nagyon finom volt). Még mindig volt időnk az indulásig és beszélgettünk. B. Mária talált egy mesekönyvet és felolvasott nekünk. Higgyétek el élvezet volt hallgatni. Lehet hogy örökre kicsit gyerekek maradunk, csak jól titkoljuk?

Mikor a sofőrök visszaérkeztek a kocsi logisztika után elkészítettük a szokásos csoport fotót és indultunk. Persze előbb vissza kell menni a kék útvonalára, mert a szállások néha kicsit arrébb vannak pár kilométerrel. Olyan szeles, borongós idő volt és persze megint szántóföld, vártam már a napot és az erdős részt. Abláncmajornál volt a következő pecsételő hely. Az odavezető út valami csodálatos. Hóvirágtenger mellett gyalogoltunk nagyon sokáig. Igazi nőnapi ajándék volt számunkra ez a csoda. 

Abláncon a pecsét egy elhagyott malom és étterem-panzió kerítésén található. Odaérkezésünk előtt jött meg a malomhoz a gondnok, gondoltam csak körülnézhetünk és rákérdeztem. Persze hogy beengedett. Jobb napokat látott ingatlan volt, de talán most az új gazdája felvirágoztatja ismét. Az ablánci malomcsárda előtt Sisi királyné fáját jelzi egy tábla, melyet a molnár ültetett. 

Aztán az acsádi erdőt jártunk, sok figyelmeztető táblával, mert fakitermelés folyt. Változatos helyesírási hibákkal sikerült a táblákat megírni a favágóknak (remélem a láncfűrésszel jobban bánnak, mint a nyelvtannal). Szeleste a következő településünk ahol ismét feladatunk a pecsét beszerzése. A faluba érkezéskor az első épület a templom. Nagyon szépen felújították az épületet és a környezetét. A színe is érdekes volt olyan vintage (a férfiak a google-ban nézzenek utána) árnyalatokat használtak. A szelestei kiskastély magántulajdonban lehet, mert nagyon kerített volt és szépen felújított. Nem mertem becsengetni, mert a csengőn Frankeisten Kft volt kiírva. Ez nem túl bíztató. 

Pecsételés a kocsmában. Végre kocsma. Nagyon szeretem, mert mindig kedvesek a kocsmárosok, mindig pihenünk, iszunk valami édes löttyöt, ja és eszünk egy kis hazait és gyakran van wifi.

Szelestén van egy másik kastély, ami szállóként működik. Óriási parkja van, ami arborétum és gondozott, a növényeket ismertető táblával látták el és kiépített utak vannak. Szétszéledtünk és mindenki kicsit nézelődött fényképezett kedvére. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, akkor a kék csapatnak egy ilyen szállóban intézem a szállást (persze én fizetem) és szaunázunk, jakuzzizunk, meg nagyokat eszünk, iszunk. Vettem lottót, de még nem mertem megnézni a számokat. Abból fogjátok tudni, hogy nyertem, ha a szállás szervezést lazára veszem majd.

Szeleste után kicsit kimentünk a gépkocsi forgalomba. Nem volt valami élvezetes, de azt hiszem az autópálya miatt nincs más lehetőség, egyéb útvonal. A Kék miatt mégsem állhat meg a fejlődés, az útépítés. Utána azért már csak erdő-erdő és hipp-hopp Bögöt-ön voltunk. Pecsét és kis kóválygás után irányba álltunk és Csénye felé vettük az irányt. Sofőrök megint rákapcsoltak és előre mentek. Mi lemaradók kicsit benéztünk egy patakot vagy inkább árkot a szántóföldön és rossz oldalán indultunk el. Persze a végén átjárhatatlanul széles volt, ezért mehettünk vissza jó sokat és az átjárónál már egyértelmű volt, hogy a kék jelzés a másik oldalon vezet. Ilyen tévelygések miatt persze megint a sofőrök értek előbb a szállásra, ami a csényei óvoda. Kicsit tartottam tőle, mert utoljára kb. 15 éve jártam óvoda környékén. A polgármester nyitotta ki az épületet és hozott kéktúra pecsétet is. Nekem minden szempontból megfelelő volt. Fürödni lehetett, konyhában étkezni és a csoportszobában aludni. Torna matracokat hoztak és volt két kanapé és persze vittünk mi is alvóhelynek valókat 15 főnek egy ilyen kis faluban nem sok lehetősége van megszállni. 

Reggel ismét volt időnk elkészülni. Kitakarítottuk az ovit, mert sár azért volt a bakancsainkon rendesen, beszélgettünk a szomszédokkal. Mire megjöttek a sofőrök kitaláltuk, hol legyen a csoportfotó. Hát, a mászóka körül.

Korán indultunk talán 7 órakor ha jól emlékszem. Az idő még mindig jó, nagy mázlisták vagyunk. Itt sokat mentünk betonon, de nem volt nagy forgalom. Messziről látszanak a szélgenerátorok. Egy töltésen indultunk el és nagyon hamar Sárvárra értünk. Az hiszem, hogy itt a kávé függőknek rögtön eszébe jutott, hogy valami rendes kávét juttathatna a szervezetébe és elkezdtük figyelni a lehetőségeket. Sárvár ilyenkor télen és reggel még nem nagyon várja a turistákat. A település főterén szabadprogram volt, mindenki oda ment ahová akart. Meg lett a koffein bevitel és a sütizés is. Összeverődtünk és indultunk tovább. Kiderült, hogy Sárvár egy gyönyörű település várral, fürdővel, tórendszerrel és tisztasággal. Érdemes egyszer több időt is szánni rá. A Rába folyónál szóba került az evezés és máris terveztük a nyarat. Nyáron nem túrázunk, evezünk és kerékpározunk. 

Sárvár után a haraszti erdőben nagyon fáradtnak éreztem magam azt hiszem keveset ittam. Jól esett a pihenő az erdő szélén. 

Sitke felé tartottunk. Sokat hallottam már a templomról, de még fotón sem láttam soha. Gyönyörű látvány, ahogy egy nagy rétről közelít az útvonal a templom felé. Ezt jól kitalálták. Itt is megpihentünk, napfürdőztünk és körbejártuk a templomot, meg a stációkat.

Gércén volt a következő pecsételő, ami nagyon közel van Sitkéhez. Ezen a szakaszon sokat játszhattunk a pecsételős játékunkkal. A településen a könyvtár környezete nagyon igényesen kialakított és szép padok asztalok vannak. Majdnem leültünk itt enni, de valami sugallatra mégis a kocsmában kötöttünk ki szerencsére. Ez egy udvarba eldugott kocsma, de nagyon jól ellátott. Kapható pizza és babgulyás. Ezt nem lehetett kihagyni a többség bebabgulyásozott. Ár-érték arány kiváló volt.

Gérce után nem is érdemes elrakni a pecsételő füzetet, mert a Rózsáskerti erdészházhoz nagyon hamar oda lehet érni. A Farkas erdőben vezetett az utunk, ami nagyon hangulatos táj és sok látnivaló van benne. Olyan kirándulós parkerdős a környezet. 

Itt már gyülekeztek felettünk a felhők és néha csepergett az eső, de nem kellett esőkabát után kotorászni, mert mindig a nap győzött. 

Kicsit nézelődtünk a Scherg házaspár sírjánál, fényképezkedtünk a banya fáknál és észrevétlenül megint egy pecsételő helyhez értünk a Hidegkúti vadászházhoz.

Káld felé már eléggé elfáradtam. Nem irigyeltem a sofőröket, akiknek még nagyon sokat kell vezetni. Én meg csak szundizok az autóban és zenét hallgatok. Szóval Káldra értünk szivárvány híd fogadott minket. Bevettük magunkat a kocsmába pecsétért és itt vártuk meg a kocsikat.

Indulás haza kellemesen elfáradva és tele élményekkel. 

Életem egyik legjobb dolga, hogy elkezdtem a KÉK túrázást. 

De most őszig egy kicsit abbahagyjuk, mert mi csak ősztől tavaszig (a méhek röptéig) túrázunk. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói:  1. nap  2. nap  3. nap
Simon Szilvia fotói
Simon Csaba fotói
.

2016.02.20-21. DDP 3. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal:
1. nap: Szekszárd - P - Szálka  Táv: 21km Szint: 300m.
2. nap: Szálka - P - Mőcsény - P - Zsibrik - P-  Ófalu - P - Mecseknádasd Táv: 26km Szint: 300m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Nagyon készültem erre a túrára, egyrészt, mert rég voltam, másrészt a DDK  szálkai szállásának nagyon kellemes emlékei miatt.
Jó idő ígérkezett a hétvégére, mi lehet ilyenkor jobb, mint egy jót túrázni, gyönyörű vidéken, nagyon jó csapattal?
Nekem ez pont elég.. és örülök, hogy együtt tudunk lenni, túrázni.
Szóval, szombaton reggel a győri busz mellett találkoztunk. Vidáman, bár Mónikát kissé hiányoltuk, mert ezen a túrán ő vállalta a szakács szerepét.. és mi már a buszon, rögtön indulunk, és Mónika sehol.. atyaég, mi lesz így a paprikás krumplival, a la Julienne  módra? Végül azért kiderítettük, hogy valószínűleg út közben száll fel a buszra. Így is lett, Mecseknádasdon ő is csatlakozott.
Hamarosan Szekszárdra értünk, és itt igazi meglepetésként, csatlakozott hozzánk még pár túratárs, köztük igen rég nem látott, nagyon kedves személyek is :) Velük kiegészülve, elmentünk pecsételni. Itt is kicserélték a pecsétet, szép új kéktúrás van.
Kis szerelvényigazítás után indultunk tovább, egészen  a kopjafáig, ahol csoportkép készült.
Irány a belváros, ahol is, mivel a mai túra elég rövid, ráérősen nézelődtünk, Évi jóvoltából sok érdekes infót tudtunk meg a városról.
Lassan kiértünk az óvárosi részről, és egy igen meredek dombon, felmásztunk egy kálváriára,a Bartina tetején lévő kegyhelyhez.  Ládáztunk, majd kis szőlőhegyi séta után, beértünk a Rózsadombra.. hát, itt volt mit nézni, egyik villa a másik után. szép volt.
Folytatva utunkat, a Szekszárdi-dombság hullámain mentünk le-fel. mindezt igen jó hangulatban, ahogy az lenni szokott. És annak ellenére, hogy a héten szinte végig esett az eső, érdekes módon, alig volt sár. Ezt azért annyira nem bántuk.
Ez a szakasz valóban rövid volt, mert alig melegedtünk bele a túrába, egyszer csak azt vettük észre, hogy már előttünk van Szálka.
És még csak dél van :)
Ezen felbuzdulva, kocsmáztunk egyet.. ( ha a leírásainkat külsős olvassa, szerintem azt fogja gondolni, micsoda alkesz banda, állandóan kocsmáznak, pedig mi csak és kizárólag a bélyegzők miatt látogatjuk az ilyen helyeket :)  na jó , nem  ), szóval bementünk pecsételni, és mivel rengeteg időnk volt, kicsit leültünk. Volt ott sörözés, svájci bicska mustra, és egyéb elfoglaltságok.Itt pár túratársunk elköszönt, ők csak eddig jöttek.
Aztán felkerekedtünk, és irány a  Szarvas-kút láda.
Sikersen végignéztük, ahogy Balázs megmássza  a nyaktörő domboldalt, majd elindultunk a szállásra.
Útközben összefutottunk Ágiva, és Péterrel, akik velünk alszanak , de külön utakon járnak. Ők ugyanis a DDK túrát pótolják.
Na, beértünk, kezdődött a ki hol, kivel alszik játék.. de mint mindig, most is megoldottuk. Vacsora készítés, előkerültek újból a Victorinoxok, és a fiúk nekiláttak krumplit pucolni, nem a  seregben tanult módon. Mindenki kivette a részét a főzésből, ez egy jó csapatépítő tréning szerintem.. de  a dicséret Mónikát illeti, mind a végeredmény, mind a kajához való kiegészítők, ( értds, kolbász, savanyúság, főzési technika) tekintetében.Nagyon köszönjük neki ezúton is! Vacsora közben csatlakozott hozzánk Bia is, aki a másnapi túrát akarta végigjárni velünk.
Vacsi után, még egy darabig a szokásos mesélős, anekdotázós együttlét, de lassan azért fürödtünk, és elszállingózott a nép..korán keltünk.
Másnap reggelre kiderült, hogy Jani nem tud velünk jönni tovább, már este is lázas volt, köhögött, de reggelre még rosszabb lett.
Ő Mártival hazament, eljöttek értük autóval. Így, kicsit csökkent létszámmal, de töretlen kedvvel, reggel 7-re mindenki elkészült, a csoportképpel együtt. Indulás, és a kocsmánál ( már megint ), ahogy megbeszéltük, kiegészültünk néhány társsal akik a mai napra jöttek.. Haladtunk tovább majd a tónál elváltunk Ágiéktól, a kék más útvonalon megy. Mivel a tó két ellentétes partján haladtunk, sokáig láttuk egymást, amit bősz integetésekkel, kiabálással adtunk tudtára a társaknak, és a horgászoknak is :)
Hamar elértünk Mőcsénybe, ahol megnéztük a mintaméhészetet, majd nekiindultunk a régi vasútvonal megkeresésének.. eddig ugyanis aszfalton jöttünk, és azt nem szeretjük, így PTK-s módra, irány a sűrű. Ez a szokásos módon sikerült, ahogy szeretjük, hamarosan bokrok, tüskék közt bujkálva, hajladozva, sáros talajon, egy szurdokban haladtunk. Igaz, érdekes volt a régi vasúti pálya helyén menni, még egy szép tavat is találtunk. Aztán elfogyott a tovább, és úgy döntöttünk, ki kell mászni oldalt a szurdokból. Illetve, mivel Szekszárd környéke, így szurdik.
Ez a mászás érdekes volt, a csapat egyik fele balra, a másik jobbra.. és a bal volt a kalandosabb, nehezebb. De mindenki kijutott, és lesz mit mesélni megint. Ezután a volt vasúti pálya alagútjait kerestük, volt belőle bőven, érdekesek így, elhagyatva, bár van még működő is.Mőcsénytől Zsibrikig  végig a volt pálya vonalán mentünk,ez már aszfaltos, és szintben megy... nagyon szép vidéken megy keresztül. Zsibrikben megnéztük a drogelvonó tábort, ott ettünk is, majd irány tovább, már fáztunk.  Ez a rossz ebben a téli túrázásban, ha sok a ruha , menet közben nagyon izzadunk, melegünk van, ha meg akkor jó, a megálláskor fázunk hamar.
Zsibrik után a nagy rétek, és az Ótemplomi lapos következett, ez a táj elképesztően változatos, dombokkal, völgyekkel, legelőkkel erdőkkel, patakokkal, lenyűgöző a szépsége.
Következett Eszterpuszta, egy kapu nélküli pincével, amit megnéztünk belülről, félelmetes látvány volt.
Van itt egy rom is, valami őrtorony lehetett. Itt ládáztam, majd irány tovább, Ófaluba. Itt a kocsmában ! volt a bélyegző. Pecsételés, wifi jelszó, sör, és indulás tovább, Mecseknádasdra.
Némi kis fel, majd fel  után leereszkedtünk, majd újból fel, a Török-kúthoz, ahol lehetett bakancsot mosni, majd fel a Schlossberg tetejére, a kilátóba. Innen végignéztük a mai túra egy részét, majd leereszkedtünk Mecseknádasdra.
Rövid idő múlva jött is a busz, és kellemes fáradtsággal a lábainkban, elfoglatuk helyeinket. beszélgettünk, és közben beértünk Pécsre. Búcsúzás, és mindenki elindult haza.
Összefoglalva, ez megint egy jó túra volt, köszönöm mindenkinek, aki eljött, találkozunk a következőn.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Földes Csaba fotói
dr. Tárnai Márta fotói
Bodor János fotói
.

2016.02.05-07. Sífutás a Roglán

Idén is összejött némi csere-bere után egy kilenc fős csapat, hogy elinduljon Szlovéniába  a Roglára három napra sífutni.

Korán keltünk. A mikrobusszal otthonról 04:15-kor indultam, hogy mindenkit felvegyek a megbeszélt időben és helyen, hogy végül 6 órakor elhagyjuk Pécset. Így is történt. A szokásos útvonalon, Horvátországon keresztül utaztunk. Barcs után a Dráva híd közepén két rendőrt láttunk, akik egy betonfal és szögesdrót mellett, félpályás útlezáráson át endegtek tovább. A következő NATO drótot a horvát-szlovén határon láttuk. A tervezett időben 10:30-ra Zrece-be értünk a szállásra. Elfoglaltuk a helyünket, és egy gyors átöltözés után felhajtottunk a Roglára.

Első nap szép idő, és friss hó fogadott bennünket. Gyakorlott sífutóink hamar csúszni kezdtek, de újonc társainknak se kellett sok idő, hogy megbarátkozzanak a lécekkel.

A meglepetés akkor ért minket, mikor láttuk, hogy a letaposott sífutó pálya szélén sehol sincs meg a párhuzamos nyom. Ahogy mentünk hátrafelé a pályán, azt láttuk, hogy a pályakészítő traktor félúton visszafordult, azaz a hátsó (északi) fertály nem volt sífutópályának elkészítve. Nyilván a rendkívül kis hómennyiség miatt. Az volt a furcsa, hogy a hójelentés 45-50 cm hóról írt. Ez a hóágyúzott lesikló pályákra, és azoknak is csak egy-egy pontjára érvényes.

Csongorral a kíváncsiság hátravitt minket a legészakibb részre. Itt sok helyen csak gyalog tudtunk haladni, de ahol csak lehetett felcsatoltuk a léceket. Végül csakazért is eljutottunk a Lovrenci tóhoz. A visszaút is nehézkes volt az elkészített pályáig a kevés hó miatt.

Ezt követően az első pályarészeken cikáztunk erre-arra.

Első este  ki-ki a hozott ellátmányából pótolta vissza a kalóriákat. Voltak akik a Therme Zrece fürdőjében orvosolták napi fáradalmaikat.

Éjjel szerintem, a korán kelés az utazás és a jó levegőn való mozgás után mindenki jót aludt.
Másnap kelés, reggeli, összecuccolás, és irány újra a hegy. Eőlőző nap nem voltak sokan a hegyen, de ma, szombat lévén teltház volt. Ilyen még nem volt, hogy szinte csak a hegy túloldalán találtunk parkolóhelyet.
Gyönyörű idő volt napközben. Sokat csúszkáltunk erre-arra. Megbeszélt időpontokban és helyeken találkoztunk egymással. A délelőtti órákban még fagyott volt a hó, de délutánra nagyon sok helyen olvadni kezdett. Azokon a szakaszokon, ahol délelőtt még bátran lecsúszhattunk, délutánra a kilógó kövektől, gyökerektől, fű foltoktól sok helyen lehetetlenné vált. Ezért olyan szakaszokat kerestünk, ahol nem volt ilyen mértékű olvadás.
Este a szálláson előre szervezett közös, saját készítésű vacsoránk volt. Gábor volt a főszakács. Javaslatára paprikás krumpli készült számadó juhász módra. Mindenkit felcsigázott, hogy mi az a számadó juhász.
Gábor elárulta nekünk, hogy a juhászok között a számadónak volt nagyobb felelőssége, ebből adódóan magasabb volt a fizetése. Így hát a bográcsba telt neki a krumplin kívül kolbászra is.  :-)
Nagyon finom lett a kaja, mindenki jó ízzel és kedvvel fogyasztotta.
Vacsora után Marcsi előhúzott egy magyarkártya paklit, amivel hosszú ideig jót játszottunk, majd nyugovóra tértünk.
A harmadik napon, vasárnap reggel összekészülés után kipakoltunk az apartmanból, és lehordtuk a cuccunkat az alagsorba, a házigazdával megbeszélt helyre, majd ismét felbuszoztunk a hegyre.
Furcsa volt, hogy nagyon sok autó jön velünk szembe. Hamarosan megértettük, miért. Mikor felértünk, parkolóhelyből bőven válogathattunk, és hatalmas köd és szél fogadott minket. Ettől függetlenül minden lehetőséget megragadtunk, hogy kihozzuk a sífutásból amit lehet. Sokat estünk-keltünk. Részben az izomláz, fáradt tagjaink, részben pedig a kiszámíthatatlan pályaminőség miatt.
Végül mégis összejött erre a napra egy tucat kilométer. A megbeszélt időpontban 13 órakor találkoztunk a mikrobusznál, elköszöntünk erre az évre a Roglától és legurultunk a szállásra.
Ezúton kérek mindenkit, hogy a Rogla sífutópályáiról ne ez maradjon meg emlékül. A hóviszonyok ezúttal nem voltak ideálisak. Az előző években nagyobb szerencsével jártunk, és bátran állíthatom, hogy kiváló sífutópályán síelhettünk!
A szálláson átöltözés következett, majd bepakolás a buszba. Kényelmesen utaztunk hazafelé, azon az úton, amerre jöttünk. Szerencsésen hazaérkeztünk.
Köszönöm minden résztvevőnek a társaságot, remélem, legközelebb ideálisabb viszonyok fogadnak minket.

Túra- és mikrobuszvezető: Keményfi Balázs

1. nap: 16 km
2. nap: 21,5 km
3. nap 12 km

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Szutor András fotói

Linkek:

Rogla sífutó pálya térkép

Átnézeti térkép

Webkamera

Hójelentés

6 napos időjárás előrejelzés a Roglára

.

2016.02.06. Téli Tihany TT

Útvonal: Tihany, Iskola - Akasztó-domb - Aranyház - Gejzírmező - Újlaki templomrom - Horgásztanyák - Csúcs-hegy - Apáti-hegy - Kis-erdő - Óvár - Hajóállomás - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola

Táv: 19,57 km Szint: 840 m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Simon Szilvia fotói
Varga Péter fotói
.

2016.01.29-31. Farsangi gyalogos túrahétvége, DDK befejezés, OKT. 1. szakasz

Péntek: Szombathely - K - Bozsok - Sibrik kastély (GCSIBR) - K+ - Velem  Táv: 20,7 km Szint: 200m

Szombat: Velemből Kőszegre busszal. Busz indul: 7:08 Kőszegre érk: 7:25  Kőszeg - K - Kálvária - Trianoni kereszt - K - Pintér tető - Hétvezér forrás (GC7VF) - K - Óház tető 607m (GCOHAZ) - K - Vörös kereszt - Stájerházak (GCSTAJ) - Hörmann forrás (GCHRMN) - Írottkő 884m (GCIRKO) - K - (GCFTEM) - K - (GCKLPS) - K - K+ - Velem  Táv: 30 km Szint: 960m

Este a DDK teljesítésének ünneplése, farsangolás.

Vasárnap: Velem (GCVELE) -  S - Cák (GCCAK) - műemlék pincesor - S - P - borpincék - P - Po - (GCFRTO) - Borha forrás - Jávos kút - Po - KL - Szent Vid kápolna (GCSTVD) - P - Koronaőrző bunker - Velem   Táv: 15,5 km Szimt: 280m

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap  3. nap

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói (nyers feltöltés)
Kühár Zsuzsanna fotói  1. nap  2. nap  3. nap
.Kónya Tamás fotói
Lovas Ágnes fotói  1. nap  2. nap  3. nap
Nagy Balázs fotói  1. nap   2. nap  3. nap
Szutor András fotói
Varga Péter fotói
Simon Szilvia fotói
.

2016.01.23. Kincsesbánya 30 TT

Útvonal: Kincsesbánya - Szeg-hegy - P sáv - KP - Gányás - Műút - Pisztrángos-tó - Ádám-Éva fa - Varjú-vár - Bodajk, sípálya - Gaja vendéglő - Kálvária - Alba Regia-forrás - Vasutas pihenő - Phsz - K - Gyermek üdülő - Kopasz-hegy - Kincsesbánya

Táv: 27 km Szint: 386 m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombat reggel igen korán kellett ötünknek kelni, hogy időben odaérjünk Kincsesbányára, a túra kezdőpontjára. Kb. 8 órakor sikerült is nevezni a helyi általános iskolában, és tiszta, napsütéses időben elindultunk szépszámú résztvevő kíséretében. A 30 km-es táv könnyű emelkedővel indult, de látótávolságon belül nem is láttunk komolyabb hegyet vagy emelkedőt ahol lett volna lehetőség némileg kimelegedni. Ami nem lett volna baj, mert a -10 fok eléggé csípősnek bizonyult a sportosan öltözött csapatunknak. Cserébe nagy lendületet vettünk, és gyorsan fogytak a kezdeti km-ek. Az első komolyabb látványosság a Fehérvárcsurgói víztároló befagyott jégtömege volt. A szép nagy kiterjedésű vízfelületet parttól partig jég takarta. Ki is próbáltuk hogy csúszik a jég, persze csak visszafogott 1-2 m-es távolságra a parttól. Az első pecsételés után a tó partja mentén folytattuk az utat, ami aztán egy elég hosszú aszfaltos úton folytatódott tovább. Kb. 2 km múlva elértük a Gaja-völgyi Tájcentrum bejáratát. Ez egy kerítéssel körbevett terület, a gyalogösvényeknél kis kapukkal. Az infó táblák szerint többfajta nagyvad él a területen, de előlünk ügyesen elbújtak, nem láttunk egyet sem. Nagyon hangulatos kis ösvényen vezetett tovább az utunk. Nemsokára feltűnt a Gaja-patak, egy szépen kialakított horgásztóval együtt. Egy fahídon átkelve elértük a Gaja-szurdok bejáratát. A patak itt egy rövid szakaszon nagy sziklákat kerülgetve folyt, majd később egy szélesebb völgyben haladt, melyet két oldalról meredek hegyoldalak határoltak. A gyalogút szépen követte a kanyargó patakot, és több helyen is láthattunk látványos jégformációkat. A patakba bedőlt fákon megfagyott víz gátat szabott a vízáramnak és olykor több tíz cm-rel is felduzzasztotta az érkező víztömeget. Ahogy a patak két partja már megfagyott, úgy a meder közepén a víz látványos gyorsasággal hömpölygött. Ez a rész volt a túra leglátványosabb, legszebb része. Aztán a Varjúvárnál elhagytuk a völgyet és meredeken felkaptattunk a hegytetőre. A fenti magas sziklákról jól beláthattuk a szurdokvölgyet. Innen egy rövid erdei szakasz után egy sípályán leereszkedtünk Bodajkra. Itt megkerestük a pecsételő helynek kinevezett vendéglőt, ahol jó volt leülni és melegedni egy kicsit. Itt beválthattuk a rajtnál kapott teakupont. A főzet olyan soványra sikeredett, hogy a vízen és cukron kívül mást nem éreztünk rajta. Ezután Bodajk határában felmásztunk a színes domborművekkel kirakott kálváriára, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Továbbmenve áthaladtunk a fehérvárcsurgói hétvégi kerteken, majd újra megpillantottuk a víztározót. A tó partján haladva elértük a masszív völgyzáró betongátat, amelynek a tetején vezetett át az utunk. A közelben páran már korcsolyáztak és jégkorongoztak a tavon. Az utolsó pecsételő helyet elhagyva újból aszfaltos rész következett, amin nagy lendülettel aztán be is értünk a kincsesbányai célba. Habár a túra a kis szintkülönbség miatt nem volt túl megerőltető, azért jól esett csipegetni a kikészített zsíros kenyérből és meleg teából.

Hazafelé úton, már hóesésben, megálltunk Siófokon megnézni a befagyott Balatont. Majd az esti órákban hazaértünk. Egy szép, tartalmas napot tudhattunk magunk mögött, sok eddig ismeretlen látnivalóval gazdagodva.

Lejegyezte: Szutor András

Képek:
Kónya Tamás fotói
Varga Péter fotói
.

2016.01.16. Bartina Maraton/30/15 TT

Bartina Maraton útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Szálka - Grábóc - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd

Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.

Táv: 42,5 km Szint: 1123 m  Szintidõ: 10 óra

Bartina 30 útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd

Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.

Táv: 27,64 km Szint: 773 m  Szintidõ: 8 óra

Bartina 15 útvonal: Szekszárd - Remete-csurgó - Bati-kilátó - Bükkös-erdő - Szekszárd

Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.

Táv: 15,7 km Szint: 443 m  Szintidõ: 5 óra

A Maraton táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A Maraton táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A 30-as táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A 30-as táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Eredménylista

Sokat hallottam a Bartina teljesítménytúráról és mindig kicsit csábított. Mesélték, hogy szép kitűzőt adnak a végén és jó a forralt bor. Már ezekért gondoltam kipróbálom. Interneten megoldható a jelentkezés és előnevezés lehetősége is volt. Már itt érezhető volt a profizmus. Visszajelzés jött a regisztrációról és a neten lehetett követni a sorszámom alapján, hogy minden rendben történik-e az adminisztrációval.

Ilyen januári túraidőpontnál mindig izgalom az időjárás. Számomra legalábbis az volt, mert L. Ági figyelmeztetett, ha nagy a sár vagy rendes mennyiségű hó van úgy számoljak, hogy a választott táv 1,5-szerese a teljesítés. Elsőre a maratont választottam, gondoltam legyek túl rajta minél előbb. Persze folyamatosan izgatott az időjárás. Hát erre a hétvégére minden nap mást mondtak, lehűlést, havazást, esőt. Gondoltam nem bízom a véletlenre és agykontrollozok egy kicsit. Legyen fagy, napsütéssel. Úgy lett!

Persze ez a kora reggeli indulásnál (5 óra) nem volt nagyon kedvező, mert síkos volt néhol az út, de leküzdöttem. Nekem a vezetés is egy nagy kaland, mert nem szeretek vezetni.

Még sötétben érkeztünk Szekszárdra és ilyen korai időpontban is már nagyon sokan voltak. Minden nagyon gyorsan történt, mert az előnevezés miatt mindenkinek volt egy rajtszáma és már elő volt készítve a számítógépbe minden a gyors induláshoz. Nem is sokat időztünk, mert a 42,5 km-re csak 10 óra teljesítést engedélyeztek és ez nem túl sok.

A maraton távra 4-en indultunk K. Balázs, L.Ági és F. Karcsi és M. Csilla (én). Mentek az egyesületből a 30-as távra 15-en és a 15-ös távon is képviselve volt a Ptkk. 

Nagyon izgultam, mert szerettem volna teljesíteni, de nem tudtam, hogy mire vagyok képes, milyen a terep, bírják-e a nyafogásom a túratársaim. A városból kifelé rögtön emelkedővel kezdtünk és elég sokáig tartottunk felfelé. Lihegtem rendesen és kicsit megrémültem, mert nagyon gyengének éreztem magam. Azt hiszem ez volt a bemelegítés, de azt nem ilyen nehéz terepen kellene kezdeni. Már itt az elején elhagytuk L. Ágit és F. Karcsit. Olyan nagyon nem izgultunk értük, mert nem azok az eltévedős fajták. Mire bejáratódtunk kivilágosodott és az izmaink is jobban működtek, már kicsit bizakodóbb voltam. 

Az időjárás is a kívánságom szerint alakult, mert fagyott talajon gyalogoltunk a túra feléig és végig sütött a nap. Persze azért a sárdagasztást sem úszhattuk meg, hiszen a rutinos Bartinások azt mondták, hogy olyan nincs, hogy ne legyen sár. Volt, de sokkal rosszabbra számítottam.

A háborúból itt maradt lőálláshoz még sötétben érkeztünk, de nagyon hamar kivilágosodott. Sok futó is indult, akik folyamatosan előzgettek. A rajtnál lévő sok emberből és a sok-sok futóból már lehetett sejteni, hogy nagyon sok induló volt. 

Az első ellenőrző pontot számomra meglepően hamar elértük. Szeretem az ilyen bélyegzős, pihenős alkalmakat. Itt csokoládét kaptunk. Szálka felé vettük az irányt, még mindig fagyott talajon (szerencsére) és gyönyörű napsütésben.  Szálkai ellenőrző ponton nagyon jól esett a forró tea, amiből nem sajnálták az ízesítést, mert nagyon finom volt. Kaptunk almát, pecsételtünk és itt már szendvicseztünk is, mert kellett az energia. Persze L. Ági és F. Karcsi utol értek, amin nem igen csodálkoztam, annak ellenére, hogy jó tempót mentünk K. Balázzsal. Itt még, ha jól emlékszem 5 km/óra felett volt az átlagunk. Szálka egy nagyon hosszú falu, sokat mentünk betonon és a faluból kiérve a nagy nézelődés közepette nagyon gyorsan Grábócon voltunk. Mostanában csak úgy járok a grábóci ortodox templomnál, hogy nem látogatható vagy nincs időm bemenni. Jöhetek vissza egy alkalmasabb időpontban. 

Grábóc után a következő ellenőrző pont a Mária kilátó volt itt lyukasztani kellett az igazoló lapra. Nagyon szép, masszív kilátót építettek és itt még volt is erőm felmenni kicsit körülnézni. Nem sokat ácsorogtunk, mert az ilyen megállások alkalmával fogy a drága időnk. 

Most már olvadozott a talaj és egy-két napnak kitett részen már jól összesározódtunk, de azért még a fák között a fagy volt az úr. 

A következő ellenőrző pontnál ismét csokival vártak és szerencsére itt nem volt lehetőség leülni, időzni, mert biztosan kicsit szuszantam volna a jól összegyűjtött időnk rovására. Itt volt kb. a túránk fele. Még egészen jó állapotban voltam. Persze az emelkedők mindig megviseltek, de szerintem mindenkit.

Amikor azt mondták túratársaim, hogy Kakasdig elmegyünk kicsit megrémültem, mert az a település még kocsival is messze van Szekszárdtól. Errefelé már volt sár rendesen és párszor csúszkáltunk is, mai igen megnehezítette a haladást. 

Kakasdon találkoztunk a 30-as táv csapatával. K. Tomi, V. Peti, S. Szilvi, B. Marcsi, K. Zoli, V. Krisztina, V. Ernák, és volt akit még nem is ismertem. Megkóstoltuk a forralt bort, ami nagyon finom volt. Sajnos én csak keveset mertem kóstolgatni, mert még vezetnem kell. Most már biztos vagyok benne, hogy legközelebb elcsalom Dodit és akkor komolyabban kóstolgathatom a szekszárdi vörösbort. Rövid távon együtt mentünk a többiekkel, de gyorsítanunk kellett a tempón ahhoz, hogy megkapjuk a kitűzőt, ezért elhagytuk a 30-as táv résztvevőit. 

Következő ellenőrző pont a Várhegy kilátó. Ide már nem mentem fel, pedig nem is magas. Majd legközelebb. Lyukasztottunk, folyadékot pótoltunk és gyűjtöttük tovább a kilométereket. Beértünk a szőlőhegyi részre és itt vettem észre, hogy bekapcsolt bennem valami robot féleség. Csak mentem, mentem és úgy éreztem, hogy bármeddig tudnék gyalogolni. 

A következő ellenőrző pontunk is egy kilátónál volt. Itt már eszembe sem jutott felmenni. Nagyon fújt a szél, már forralt bort sem ihattam, ezért a pecsételés után hamar indultunk tovább. 

A nyolcadik ellenőrző pont Szekszárdon volt. Itt már csak betonon mentünk. És talán attól, hogy tudtam már belátható a cél kikapcsolt bennem a robot és itt már fájt a gyaloglás. Különösen az fájt, hogy fel kellett másznunk Szekszárd tetejére. Az idővel jól álltunk, már biztosak voltunk benne, hogy meglesz a kitűző. Azért még nem keveset mentünk a településen kb. 4 km. Nagyon vártam a végét. 

A célnál már rengetegen voltak. Hamar ment a csekkolás is és szomorúan tudtam meg, hogy elfogytak a kitűzők. Postázni fogják mindenkinek. Na, remek pedig ezért jöttem. Még szerencsére, hogy F. Karcsi igen gyakran jóval előttünk járt és előbb beért a célba és kapott kitűzőt. Szerintem látta rajtam, hogy el vagyok kenődve, mert oda adta az övét. Teljes volt a boldogságom. 

Hagymás zsíros kenyeret faltunk, lekváros kenyeret desszertnek forró teával leöblítettük (aki tehette forralt borral). És ezek a mennyei finomságok korlátlanul álltak rendelkezésre. 

Nagyon fájt a lábam és nem voltam benne biztos, hogy lesz erőm Pécsig vezetni. Szerencsére volt. Sokat kibír az ember pláne, ha maga találja ki a bolondságait, ami azért örömet is okoz. 

1270 fő vett részt a túrán. Már ettől is van egy hangulata az egész rendezvénynek. Az ellátás pedig első osztályú volt. 

A túraleírásaim mindig túl személyesek, de ezen már nem tudok változtatni, talán megszoktátok. Lenne ezek után pár még személyesebb gondolatom. Az én életemben nagyon sokáig jó pár családi tradíció volt (disznóvágások, búcsúk a nagymamák falujában, karácsonyi vendégjárások) Sajnos megöregedtem, nagymamáim pedig meghaltak és már alig van az életemben olyan esemény, ami rendszeres, elmulaszthatatlan, és tradicionális. Gondoltam legyen ilyen a Bartina teljesítménytúra (persze nem minden évben a maraton). 

Szóval jövőre találkozunk Szekszárdon!

Mivel van 15 km-es táv szerintem nem fogja megúszni ezt a túrát Dodi sem és K. Márti sem. Egyszer ott a helyük. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Földes Csaba fotói a 30-as távról
Keményfi Balázs fotói a Maraton távról
Lovas Ági fotói a Maraton távról
.

2016.01.09 Dél-dunántúli Piros Túra 2. szakasz (Gy)

Útvonal:  Bükkösd, vá. - P-  Egéd  - Farkas-tető - Petőcz-puszta - P-  Petőcz-akna - Éger-völgy - Szentkúti erdészház. Táv: 24 km  Szint : 420 m
Túravezető: Rostás László

A túra útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói
.

2015.12.30. Évzáró túra a Jakab-hegyre

A túra eredeti kiírása:
"A túra kissé rendhagyó lesz. Első szakasza  nem a hegynek felfelé kezdődik, hanem dél felé. Ezért sajnos nem is lesz olyan látványos és még szépnek sem mondható. Ennek ellenére mindenkit bíztatok a részvételre, mert egy olyan Pálos romot szeretnék megmutatni a túrázóknak, melyről sokan még nem tudnak. A rom nagyon elhanyagolt és nem feltárt. 

Az utunk ezért az Makra dűlőből Új-Patacs felé vezet, majd a Szőlészeti Kutató Intézet szőlősorai után sajnos a 6-os út mentén haladunk, de ígérem csak 10 métert. Innen már családi házak és zártkertek következnek, majd a Cserkúti út végén találkozunk idegenvezetőnkkel, aki pár gondolatot elmond a felfedezésre váró romokról. Ez után már a Jakab hegyet célozzuk meg eleinte jelöletlen turistaúton, majd a Panoráma úton jutunk el a Sasfészekhez, azután pedig a már ismert Jakab-hegyi Pálos templom romokhoz. Innen a szokásos koccintás után a zöld jelzésen indulunk lefelé túránk kiinduló pontjához."

Táv: 13km Szint: 500m 

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Múholdfelvételen megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Speiser József fotói

2015.12.07 Kerékpárral a világ körül, avagy egy 40000 km-es nászút története.

...egy fiatal házaspár kerékpáros élményei, kalandjai a világ körül, 40000 km-en keresztül.

A Vagabond Világjáró Klub szervezésében egy rendkívül érdekes, diavetítéssel egybekötött élménybeszámoló zajlott Pécsett. A teremben teltház volt, a sorok között sok klubtagunk tűnt fel. Az előadók lebilincselték a közönséget felkészültségükkel, lelkesedésükkel, világnézetükkel, közvetlenségükkel.

Gratula nekik!

Részletek itt.
.

2015.12.05. Dél-dunántúli Piros Túra 1. szakasz (GY)

Útvonal: Dóczy Malom - Kőlyuk bg. - Nagymélyvölgy - Kánya forrás - kitérő Fehérkúti kh. - Rábay-fa - Kantavári forrás - Kis-rét - Dömörkapu - Pécsi Állatkert   - Mandulás - Remete-rét - Szentkút harangláb - Szentkúti Erdészház - Magyarürög  Táv: 24 km   Szint: 460m
Túravezető: Rostás László

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombaton reggel, a Dél-Dunántúli piros túra első szakaszára 17-en gyűltünk össze a főpályaudvaron.
Borongós, ködös idő volt, és mivel Mikulás nap előtt voltunk egy nappal, ezért a csapat nagy része Mikulás jelmezben vagy legalább sapkában érkezett.
Elindult velünk a busz, én némi izgalommal nézelődtem, mert 3 társunk a Budai-vám megállóban szeretett volna csatlakozni hozzánk.
Megbeszéltük, hogy majd integetek, meg a sok piros sapkát, ruhát úgyis meglátják, tehát nem lesz baj a csatlakozással.
Na de túravezető tervez, sors végez.. ugyanis valóban észrevettük egymást, és bősz integetések közt el is hagytuk társainkat a buszmegállóban, ugyanis nem ott vártak, ahol a busz megállt volna.
Mentségükre legyen mondva, rengeteg távolsági busz állt meg ott, pont az az egy nem, amire fel kellett volna szállniuk.
Nosza, semmi baj, megkértem a sofőrt, legyen szíves, és várjon egy másfél percet, míg elrohanok a lemaradtakért. Megtette, ezúton is köszönöm neki.
Na, most képzeljétek el, én a gyakorlott futó, leugrottam a  buszról, és lélekszakadva visszarohantam a másik megállóba, ahol nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy senki nincs ott :)  Szerencsére csörgött a telefonom, a lemaradt túratársaim egyike volt, hogy menjünk nyugodtan, ők autóval jönnek.
Sprint vissza, ne várjon a busz sokat.. mire visszaértem, alig kaptam levegőt, és szemtanúk szerint nem néztem ki túl jól :)

Na de minden rendbe jött, leértünk a célmegállóba, Kőlyuk betérőhöz, szerelvényigazítás, és itt derült ki, hogy Sz. István, és két társa is csatlakozik hozzánk. Lassan tömeggé nőttünk. Közben megérkeztek az autósok is, és a szokásos csoportkép elkészítése után megkezdtük a piros túra első szakaszát. Nem mentünk sokat az első pecsétért, talán 100 métert.
Dóczy-malom után megkezdtük az emelkedést, de hát a mánfai völgyből fel kellett másznunk Remete-rétre, ez elég sok szinttel járt.

Biztosan szép tájon jártunk, hisz már többször volt mindenki errefelé, és emlékeink szerint van erre mit nézni, de a nagy ködtől most ebből semmi nem látszott.
Azért a Nagymélyvölgy most is szép volt, a vízesések, lépcsők jól látszottak.Itt jött velünk szembe még egy társunk, aki gyalog jött elénk.
Elértük Kőlyukat, fotózkodtunk, megcsodáltuk, mert ez a hely is mindig szép. Haladtunk tovább, közben itt- ott ládáztunk, leginkább én, szép helyeken vannak a rejtések. Forrástól forrásig vándoroltunk, itt egymást érik, de jó lett volna belőle néhány a zalai, zselici szakaszon :) Lassan egyre feljebb emelkedtünk, de a köd sajnos nem ritkult.  Fehér-kút előtt egy kis kitérővel meglátogattuk Balázst, a Fehérkúti kulcsosházban,aki a tájfutók mikulás ünnepségét készítette elő, és a másnapi versenyt. A befűtött házban kicsit elidőztünk, felemlegettük a kéken itt töltött estét, ettünk, majd irány tovább, Dömörkapu felé.
Itt is ládáztam, majd tovább az állatkert irányában, a jól ismert gyalogúton. Közben jött a kisvasút, gyerekekkel, Mikulással, remélem, nem okoztunk nagy törést, hogy nem csak egy mikulás van :)
Az állatkertnél páran elköszöntek tőlünk, ők busszal mentek vissza Pécsre, időre kellett menniük.
Kissé megfogyatkozott csapattal értük el a Mandulást, ahol is a csapat fele szólt, hogy ők sietnének, mert dolguk van, Pécsen.
Így 8 an maradtunk, akik egy kellemes, szintes túraúton elértük Remete-rétet, ahol is ettünk, kicsit pihentünk, majd indultunk tovább, Szentkút felé. Innen már inkább ereszkedve, vagy szintben mentünk, néha azért egy egy kis emelkedő volt még, de ez a szakasz már kényelmes.
Szentkúton megnéztük a forrást, a tornyot, majd tovább az erdészház felé, ahol is a bélyegző hely volt. Mivel füzetünk még nincs, így csak elhoztuk a nyalókát, majd beragasztjuk.
Innen már a bringaúton mentünk tovább, és az első ürögi megállóban megvártunk egy buszt.
Jól sikerült túra volt, örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, hamarosan találkozunk a következő szakaszon.

Lejegyezte: Rostás László


Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Simon Szilvia fotói
Rostás Laca fotói
.

2015.11.27-29. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (GY) 11. szakasz

Útvonal: 
1. nap: Nádasd - Katafa - Szarvaskend - K - Döbörhegy - Döröske (GCDOR) - Molnaszecsőd - Egyházasrádóc 32 km
2. nap: Egyházasrádóc - K - Ják (GCTJAK) - K - Szombathely Olad (GCSAKI). 31,5 km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételen megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap 2. nap
Simon Szilvia fotói
.