Avagy túra a szekszárdi nyitott pincék rendezvényre.
A túra előtti nap már mindenhol mondták ESŐ LESZ !
Péntekről szombatra virradóan este 11-től folyamatosan esett az eső, de még reggel is szemerkélt és jól felázott minden. –Hát, nem úsztuk meg!
11-en jelentkeztünk a túrára, kíváncsi voltam ilyen extrém körülmények között eljön e valaki.
Reggel, ahogy felkeltem és bekapcsoltam a telefonomat mindjárt jött 3 SMS, hogy lemondják a túrát az időjárás miatt. Valaki nem írta alá az SMS-ét így azt sem tudtam hirtelen ki küldte, mert nem jött fel hozzá név. Majd még két telefonos lemondás, de volt, aki kérdezte, hogy elindulunk-e mondtam, hogy én végigmegyek akármilyen idő is lesz már.
TUDJÁTOK, AKKOR KELL TÚRÁZNI HA JÓLESIK! :) Napsütésben szép időben mindenki tud túrázni, mi abban a kihívás?
A buszpályaudvaron rajtam kívül hárman voltak a busznál, de Roberta még gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, mert még ekkor is egész napra esőt jósoltak. Végül sikerült rábeszélnünk, hogy most már nehogy hazamenyen.
-Higgye el, jó lesz és nem lesz semmi baja.
Végül is Pécsről 4-en indultunk el a busszal, Bonyhádon K. Zsuzsi még csatlakozott és erősítette a csapatot, így már 5 főre duzzadt bátor kis csapatunk!
Mikor leszálltunk Mőcsényben a buszról üdvözlésünkre rákezdett az eső, így kicsit beálltunk a régi vasúti alagútba és előszedtük az esőcuccokat.
10 perc után kicsit alábbhagyott, így el is indultunk a műút szélén a P sávon Szálka felé.
Még jó, hogy előre bejártuk az útvonalat előtte szerdán akkor még jó időben, de már akkor is nagy sárban. (Amit innen is köszönök S.Erzsinek és S.Áginak, hogy bejárták velem az útvonalat.)
Amire szükség is volt, mert a Szálkai-tó gátjára nem lehetett lemenni a P sávról a K +-re, mert ott valami maszek panzió épült nagy bekerített parkolóval és ők itt eltüntették a K+ jelzést és"voltak olyan rendesek",hogy a K+ jelzéseket lekaparták az elágazásnál a szalagkorlátról és a fákról is!!!
A bejárásnál már találtunk egy alternatív útvonalat, amit a horgászok ajánlottak és jó is lett, ami kis kerülővel felvitt a tó gátjára. Sz. István szekszárdi túratársunk itt jött szembe velünk (vagy már várt is ránk).
Így csapatunk elérte a fél tucatos 6 fős létszámot.(Ez már egy KOMMANDÓ! 😉Nem is akármilyen :) hanem búvár!)
Utunk itt a tó jobb partján vitt a K+ jelzésen, a tó és a táj szép volt, de mivel hol kicsit, hol meg jobban esett az eső, nem lehetett annyira gyönyörködni a látnivalókban, pedig voltak. Próbáltam itt-ott fényképezni, de megnehezítette az eső. Mire a tó szálkai végébe értünk, elállt egy időre, amit mindjárt kihasználtunk és a halőrháznál megálltunk enni egyet.
Szálkán átmentünk a P sávon közben csodáltuk az új villa jellegű házakat és a szépen felújított parasztházakat. (Szálkán sajnos sehol nem tudtunk inni egy kávét, kapucsínót.) A faluból kiérve a P sávon megint egy kisebb horgásztó partján vitt az utunk, majd be az erdőbe és itt jött az igazi dagonya! Az erdők után lassan kiértünk a szekszárdi szőlőhegyre, ahonnan jó panoráma nyílt a környékre, és addigra az eső ismét elállt. Itt átvágtunk egy nagyon szép réten, ahol itt-ott már szamócát is találtunk, utána volt még egy erdei szakasz egy meredek csúszós szurdikkal (itt így mondják :) aztán már csak a kiépített betonteknős vízelvezető utakon kellett lemennünk a város széléig az Istifán Gödre pincesorra ahol már a Madécs pincénél meleg pizzával várta minket, de az evés előtt még néztük a Szent Orbán szobrának megáldását amit egy pap beszéde után meglocsoltak borral.
A pincében én annyira éhes voltam, hogy ELNÉZÉST, de elfelejtettem lefényképezni a terülj-terülj asztalkámat, de azért, hogy fájdítsam a szíveteket és hogy legközelebb ti is itt legyetek (mert lesz legközelebb!) elmondom mi volt a menü. 6 fajta ropogós kemencében sült pizza, 3 fajta pogácsa, 3 fajta kenyérlángos, sajtos sütik, rágcsák, tepsiben sült csirkecomb fűszeres tepsis krumplival és annyit ehettél amennyi beléd fért, és közben a Madács pince 6 fél remek borait ittuk.
AKI NEM JÖTT AZ BÁNHATJA😉!
Olyan jól belaktunk és jól éreztük magunkat, hogy alig akartunk haza indulni.
Lejegyezte: Kónya Tamás
.
Bejegyzések
