2009.05.01-03. között 70-en két kerékkel a Béda-Karapancsa tájegységben

2009. május 1-jén reggel 7-kor 7-en 2 autóval 7 bringát szállítva 3 napos bringatúrára indultunk Mohácsra, melyet jómagam szerveztem és vezettem munkatársaim, klubtársaim, barátaim és családtagjaik részére.
Leparkoltunk a kollégium mellett, átültünk a bringákra, és irány a Dunapart. Ott találkoztunk azokkal, akik vonattal érkeztek. Napsütéses, bár kissé szeles időben élveztük a vízparti csendéletet, majd 10-kor visszatekertünk a kollégiumhoz, ahová lassan szállingóztak a bringákkal felrakott autók. A túraútvonalak részletes leírását szövegesen, és térképen berajzolva mindenki előre megkapta, de én is hoztam magammal, és adtam azoknak, akik nem tudták kinyomtatni.11-kor megnyitottam a túrát, és 2 perccel később már 50-en tekertünk a töltés felé. Kölkeden a Fehér Gólya múzeumban 11.30-ra vártak bennünket - csak a kedvünkért nyitották ki az ünnepnapon. Itt találkoztunk azokkal, akik két keréken érkeztek Pécsről, Szekszárdról, Bólyból, Majsról. Két csoportban tudtuk megnézni a kiállítást, érdeklődéssel hallgattuk a gólyák életéről szóló információkat, sok újat tanultunk. Továbbindultunk Sátorhelyre, ahol csatlakozott hozzánk a Nagykanizsától Nagynyárádig vonatozó túratársunk is, így egészült ki csapatunk 70 főre. Az emlékparkban a fegyverbemutatónak mi is aktív részesei lehettünk. Meglepődtünk némely eszköz súlyán, izgalmas volt a vágási technikák bemutatója is. Ezt követően végigsétáltunk az emlékhelyen, és érdeklődéssel hallgattuk Varga Györgyöt a helyhez kapcsolódó történelmi eseményekről, a kopjafákról, legendákról, majd céltáblára lehetett lőni az íjakkal. Fél 3 körül indultunk Kölkeden át Erdőfű felé, a klassz erdei úton - igaz, a Szocotthon után nagyrészt durva felületű aszfalton. A szemerkélő eső megijesztett bennünket, esőkabátot húztunk. HZS, Majson lakó túratársunk mesélt a vadászkastély szebb napjairól, majd szúnyog etetés helyett, a bringázást választottuk, és az eső is feladta.
A határ előtti vaskaput becsuktuk magunk után, a saras útszakaszon is átjutottunk, fel a töltésre, ahol elleptek bennünket a szúnyogok! A határsorompónál történő nézelődés helyett jó minőségű aszfalton kezdődött a bringások és a szúnyogok versenye. Mi nyertünk, Mohácsig utol sem értek bennünket.A kollégium elfoglalása is gördülékenyen ment, elsőként a bringákkal beparkoltunk a társalgóba. A szoba-beosztást mindenkinek előre megküldtem, ehhez kellett szobákat választanunk. A szobaparancsnokokkal összedugtuk a fejünket: az épület egyik szárnyában 3 szoba - azonnal jelentkeztek 3-an, a másik szárnyában 4 szoba - erre a Szekszárdiak csaptak le, nekünk pedig maradtak az emeleti szobák. Ezután a szobaparancsnokok sorba álltak a portásnál a kulcsért és a létszámnak megfelelő ágyneműért. Néhányan hamarosan jöttek reklamálni, hogy a paplanhuzat fél méterrel rövidebb, mint a paplan, de mivel nem volt egyikből sem más méret, a paplant mindenki belegyömöszölte a huzatba.Kis bonyodalmat jelentett, hogy mindkét szinten csak egy vizesblokk volt, és az élelmesebb lányok elfoglalták a fürdőket. Mikor az első strázsáló fiú bejutott, akkor pedig a lányok várakozhattak. 7-re megérkezett a vacsi, előbb a vegások, majd a többiek álltak sorba. Vacsora alatt elmondtam a másnapi programot, és a legfontosabb tudnivalókat - köztük pl. azt, hogy az emeleti vizesblokkot ezentúl a lányok, a földszintit pedig a fiúk használhatják. Este sokan elmentek egy városi sétára, mások az ebédlőben maradtak, poharazgatás mellett jókat anekdotáztak, a 10-12 éves fiúk pedig csocsóztak, billiárdoztak. Néhány család az otthoni alvást választotta, ők hazautaztak Pécsre, Pogányba.
Senki nem zavarta más álmát, viszont reggel korán indult az élet. Újabb családok csatlakoztak hozzánk. Annak ellenére, hogy néhányan nem tudtak velünk tartani, már 74-en voltunk. Reggeli után a 9 órás komppal átkeltünk a Dunán, a Riha tó partján 4-en Dávod felé indultak, ők az egész napos fürdőzésre szavaztak. Mi megtekintettük Homorúdon azt a másfél méteres dombocskán álló házat, mely egyedüliként maradt meg az '56-os jeges árvíz idején. Budzsákon időztünk kicsit a Kadia horgász-helyeinél, a Ferenc csatorna partján ki jobbra, ki balra kerekezett. Hercegszántón a búcsújáró hely szomszédságában néhány éve felállított 10,53 m magas Mária szobornál a munkásoktól is kaptunk ötleteket, hogy mit nézzünk meg a környéken.Éppen eleredt az eső, mikor beültünk a TEAHÁZ-ba, ahol kemencés sülteket kaptunk ebédre - nagyon ízletes, és bőséges volt. Mire indulni készültünk, elállt az eső. 15-en Dávodra tekertek délutáni fürdőzésre, mi pedig Karapancsa felé tartottunk. A majálison még kevesen voltak, a kastélyt nem tudtuk megtekinteni, de a szép erdei úton kellemes volt a bringázás. A nyulak, őzek időnként megmutatták, hogy ők is itt vannak. Hóduna után kőzúzalékkal szórt úton haladtunk, átjutottunk az út szélén kikötött kutyák között, és a töltésre érve vártak ránk a szúnyogok. Jó minőségű földúton indultunk Mohács felé, néha megálltunk, lementünk a töltés aljába a hatalmas kivágott fatörzsekhez, megnéztük a legelőn átrohanó birkanyájat, a fiúk "kacsáztak" az ártéri vízen, de a szúnyogok rövid idő elteltével továbbhaladásra ösztökéltek bennünket. A kompnál találkoztunk a Dávodról érkező "fürdőző" társainkkal ??? A gyógyfürdő vize csak 24 fokos volt! Erre nem számítottunk!Átkeltünk a Dunán, és ki a mohácsi uszodába, szaunába, ki a város szívébe tartott. Fagyiztunk, megnéztük egy szerb esküvő násznépének utcai táncát, és a kollégium napos szobájában anekdotáztunk vacsoráig. Az este az előzőhöz hasonlóan telt, csak kicsit nagyobb létszámmal, és emelkedettebb hangulatban.A harmadik nap reggelén lehúztuk az ágyneműt - a paplannál könnyen ment -, majd bepakoltunk az autókba. Szekszárdi társaink a Duna nyugati oldalán indultak haza, mi pedig ismét kompra szálltunk. Most északra tartottunk, a csoport egy része az országúton Dunafalvára, ill. Bajára. Mi Felsőkandáig, ill. a töltésig aszfaltos úton, innen pedig 6 km-es földes töltésen érkeztünk Dunafalvára, ahol integettünk a Duna túlpartján levő társainknak. Néhányan itt maradtak, mi pedig kiváló minőségű aszfaltos töltésen eltekertünk Szeremle határáig.
Az információs tábla szerint Szeremle 2,8 km. Az országúton bementünk Szeremlére, így 4 km. A "Soproni Ászok" táblával is ellátott Művháznál kicsit időztünk, majd a földes töltésen indultunk vissza, ez a szakasz 4,5 km volt. Hát akkor mi van 2,8 km-re innen?A Csobbantó majorban kértem ebédet a csoportnak, de az időjárásra való tekintettel a főút túloldalán levő háznál vártak bennünket vendéglátóink - itt tudtunk fedett helyen leülni. Páran visszafordultak, mert Pécsig meg sem akartak állni, mi pedig elfogyasztottuk a finom bajai halászlét - mindenki annyit, amennyi jólesett.
A napsütéses időben Pencz József - az ország egyetlen halász-szerszámkészítő népi iparművésze - bemutatta, hogy az eszközöket mikor, hogyan használják a halászok. Ezután elfogyasztottuk a finom házi rétest, melyből nem győztünk repetázni.Éppen továbbindultunk - a csoport egy része országúton, más része a töltésen -, mikor ideért egy zivatar. Néhányan (az utolsók) visszatértünk vendéglátóinkhoz. Fedett helyen vártunk, míg elállt az eső, és az országúton indultunk a többiek után. Mégegyszer nézhettünk őzet, meg nyulat is. A négyórás kompnál utolértük a többieket, hát jól megáztak azok, akik a töltést választották! Átkelés után az autóknál elköszöntünk egymástól, és ki két keréken, ki vonattal, ki pedig autóval elindult haza. Csak a Szekszárdra tartó bringások áztak meg, de ez belefért.Mindannyian feltöltődtünk, kerekeztünk 160-200-300 km-t, újabb barátságok köttettek. A szúnyogok nélkül többen bármikor szívesen megismételnénk a túrát, elmennénk azokra a helyekre is, melyek most kimaradtak.

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Farkas Kati

2009.05.01. Május elseje az új horvát Dráva-kerékpárúton

Az internetről letöltött prospektus csalogató képein és térképvázlatán felbuzdulva május 1-én átmentünk megnézni a sajtóban az elmúlt évbenbeharangozott 45 km-es hosszúságú horvát Dráva-kerékpárutat. (http://www.dravabiketour.com/pdf/Brosura_Madjarska.pdf)
A Donji Mihajloc környéki szakaszokat jártuk, először nyugatra indultunk: itt egy holtághoz vezető kisforgalmú mezőgazdasági utat tábláztak ki. A végállomáson a "szomszédok" majálisoztak, néhányan a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után még fürödtek is aholtágban... A kerékpárútnak itt vége volt, így vissza kelet feléindultunk, a határátkelő mellett elhaladva a Sveti Durad-ig a halastó töltésén mentünk. Itt teljesen egyedül voltunk, szürkegémek,kormoránok között haladtunk az ártéri erdő és a halasó között. SvetiDurad-on elkapott az eső, de szerencsére be tudtunk menekülni egy tető alá.
Milyen is ez a kerékpárút? Hát, az a helyzet, hogy szépen kitáblázták a halastavak töltését kerékpárútnak, meg amit még találtak, különböző burkolatú mellékutakat, ami nem lenne baj, de ahol ilyet nem találtak, ott simán rávitték a "kerékpárutat" pl. a Drávaszabolcsi határákelőhözvezető főútra... Nekünk ez május 1-én ez nem okozott gondot a kamionstop miatt, de a nyári turistaforgalomban más lesz a helyzet. A hiányzó szakaszokon illett volna valami utat építeni a bringásoknak (mindössze néhány km-ről van szó). Elfogadható-e a burkolat nélküli zúzottköves út kijelölése kerékpárútnak? Ez ellen tulajdonképpen nincs semmi kifogásom, csak az elnevezésben kellene tisztázni, hogy ez nem aszfaltburkolatú kerékpárút (mint például a magyar oldalon a Drávasztára-Révfalu-Felsőszentmárton közötti Dráva-kerékpárút) hanem ez egyszáraz időben MTB-vel járható kijelölt kerékpáros túraútvonal, ez lenne a korekt megoldás. Az más kérdés, hogy mindezt uniós forrásokból finanszírozták és a statisztikákban biztosan nagyon szépen hangzik, hogy létesítettek 45 km kerékpárutat, de vajon az unió tudja-e hogymire adta a támogatást? Kiváncsi vagyok, hogy a Beremendi határákelő - Belisce közöttiszakaszon épült-e kerékpárút, vagy itt is csak kitáblázásról van szó? Erre talán választ kaphatunk a június 19-21-i beremendi kerékpáros találkozón! (ez itt a reklám helye :)
Az eső elmúltával visszafelé az országúton jöttünk D. Mihajlocra, mert a "kerékpárút" a zuhé következtében sártengerré változott...


Képek itt.


Túravezető, fotó, lejegyezte: Arató Csongor

2009.04.25. Pozsegai medence (HR)

Útvonal: Kutjevo – Vetovo – Kaptol – Alilovci - Pozega – Gradski Vrhovci – Sr.Lipovac – D. Lipovac – N. Kapela – Batrina – Dragovci – Ratkovica – Sulkovci – Pleternica – Knezci –Ciglenik – Kula – Bektez – Kutjevo Táv: 93 km, 672m szint.


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.


Horvátország GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod. 


A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.


Ismét felfedező útra indultunk, ezúttal Horvátország számunkra közeli részére. A Papukban már többször jártunk, kerékpárral, illetve gyalog is, de a hegységtől délre fekvő fekvő Pozsegai medencében még nem jártunk. Fekvéséről nekem a Kárpát-medence kicsinyített mása jutott eszembe.
Sűrű levelezések, telefonálások előzték meg a túrát, minek eredményeképpen 21 fő kerékpáros, 1fő kísérő vágott neki az útnak reggel 6.20-kor a DOMUS parkolóból. 8db autó tetejére, farára pakoltuk a bringákat. Érdekes látványt mutathattunk konvojban haladva az úton.
A túránk kiinduló és végpontja Kutjevo volt. Ez a terület szőlőtermő vidék, mely a Villányi-hegység déli oldalához hasonlítható.
Utunk során egy nagy háromszöget írtunk le, melynek legdélibb pontján majdnem elértük a bosnyák határt. A túra terepviszonya könnyűnek volt mondható, leszámítva medencét délről határoló Babja-gora nevű hegyet, melyen átkeltünk. Itt egy 1700m hosszú, 10%-os emelkedő jött szembe velünk, ami elől nem sikerült kitérnünk, így hát nem volt más választásunk: megmásztuk.
No de lássuk csak szép sorjában:
A túra első pihenőjét Kaptol-ban tartottuk, ahol megtekintettük a várromot. A várhoz egy hatalmas méretű templom is tartozott, mely szintén romjaiban található. A vár alatt egy mezőgazdasági vásárba csöppentünk, ahol kedvünkre választhattunk volna traktort magunknak a bőséges kínálatból. Ugyanis errefelé nem a divatterepjárók a menők, hanem a traktorok. Ez mindenre jó, számtalan helyen pöfögött mellettünk egy-egy példány. Volt köztük nagy becsben tartott veterán, de gyermekkorú is. (V. Petinek nagyon tetszett volna.)
Következő megállónk a medence legmélyebb pontján fekvő Pozsega városa volt, mely nagyon pozitív benyomást keltett bennem kellemes sétálóutcáival, kiülős vendéglátóhelyeivel, műemlékeivel, városképével, és nem utolsó sorban a Babja-gora melletti fekvésével. Itt egy rövid szabadprogramot tartottunk.
Ezután jött a nemulass, vagyis az előbb említett hegyen való átkelés. A táj gyönyörű volt. A hegygerincig vadonatúj, tükör sima aszfalton tekertünk felfelé. A gerincen fekvő Gradski Vrhovci falucskában bevártuk egymást, majd mindannyian egy kis pihenőt tartottunk. A következő szakaszon a hegy déli lábáig az út építés alatt állt, öklömnyi kőzúzalékkal leszórva. Itt egy kissé nehéz volt haladni, de hamarosan itt is tükörsima aszfalton gurulhatunk. A táj gyönyörű. Érdemes máskor is errefelé kerekezni, vagy gyalogosan is nekivágni a hegyeknek. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nemrég itt háború volt. Nincsenek információim az úttal nem érintett területek biztonságáról (robbanószerek).
Ebédszünetet Nova Kapela nevű település parkjában tartottuk. Az út fele még hátra volt, de tudtuk, hogy a visszalévő szakasz már nem lesz olyan „időrabló”, mert már a látnivalók többségén túl vagyunk.
Visszafelé a Babja-gora keleti lábánál haladunk, jó minőségű aszfaltúton, dombra fel-le. Gradac után, az eredeti tervnek megfelelően nem mentünk vissza egyenesen Kutjevoba, hanem egy kis kunkort tettünk Knezci felé. Knezci után a várttal ellentétben köves út fogadott, egészen Ciglenik-ig. De ez a szakasz sokkal jobban volt járható, mint a hegyi útépítés kövezése.
Kula után az utolsó kilométereket a Kutjevo-ig nyugodt körülmények között, jó úton tettük meg.
Kutjevoba visszaérve felpakoltuk az autókra a bringákat, majd már autóstul megnéztük a kastélyt. Ezt követően más úton tértünk haza - de nem azért, mint a napkeleti bölcsek, hanem- hogy a hazaút alatt is új élményekben lehessen részünk.

E. Józsi Pozsegában már böngészte a térképet, hogy hogyan lehetne eljutni Slavonski Brod-ba, a földvárat megnézni. Úgyhogy előrevetíthetem: alakul egy következő túra…

Képek:
Bodrogi Frigyes képei megtekinthetők itt.
Farkas Kati képei megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs képei megtekinthetők itt.

Térképek:




Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs.



2009.04.19. A Mecsek déli oldalán tekerve

Útvonal: Pécs 48-as tér – Havihegy – Tettye – Ilonka pihenő – Hotel Kikelet – Állatkert – Mandulás – Lapis – Remete rét – Szentkút – Pécs Táv: 26 km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Térkép letöltés: www.turistautak.huA letölthető track *.gdb formátumú.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.


22 fő gyűlt össze a kellemes vasárnap reggelen, a 48-as téren. A túrát főként kezdőknek ajánlottuk, melyen a kezdő túrázók és a gyakorlottak is szép számban képviseltették magukat. A két héttel ezelőtti adaghoz képest ezúttal a szint lekűzdése jelentette a nagyobb kihívást.
A vasárnap délelőtti forgalom lehetővé tette, hogy a városi utcákban haladva biztonságosan eljusson a hosszan elnyúló kerékpáros menet a Havi-hegyre. Itt egy kis megállót tartottunk, mert ez a hely csodaszép. Gyönyörű a kápolna és környezete, valamint a kilátás is.
A következő program a szomszédos Tettyén lévő romok megtekintése volt. Itt egy geoládát is felkerestünk. Voltak akik még nem ismerték ezt az érdekes, természetben űzhető „játékot”.
Ezt követően egy gyalogos szakasz következett. A kerékpárokat a mecseki parkerdőn keresztültolva jutottunk el a Hotel Kikelethez. A csapat egy kisebb része a Hunyadi úton tekert fel ugyanide. Egy kis levegővétel után az állatkert előtti meredek Fenyves sort pedáloztuk végig, majd a Mandulás mellett „húztunk el”. Húzós szakasz megtétele után Lapisra értünk. Itt a miénkhez hasonló, de gépesített csapat, túramotorosok börrögtek el mellettünk.
A lapisi pihenő után a megérdemelt lejtő következett Remete-rét, majd Szentkút felé. Szentkúton elköszöntünk egymástól, és ki-ki a maga útját választotta a városon keresztül. Otthon finom ebéd várt.
Kellemes délelőtti edzés volt, melyen a kezdő társaink is kedvet kaphattak a folytatásra.



Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
.

2009.04.05. Málom - Malomvölgy - Pécsudvard

Útvonal: Pécs - D-i kp.út - Málom (a középkori eredetű templom megtekintése) - Malomvölgy - az 58. utat keresztezve - Pécsudvard - Kozármisleny – Pécs Táv: 33 km, szint: 200 m.

A túra útvonala GPS részére letölthető
itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Térkép letöltés: www.turistautak.huA letölthető track *.gdb formátumú.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



A szezonnyitó túránkon még eléggé hideg volt, azóta minden hétvégén egy réteg ruhával kevesebbet kellett felhúzni a kerékpározáshoz. A mai túrára végre már a rövidnadrág is előkerült.
Ezúttal egy rövid túra került kiírásra, kedvcsinálónak a kezdők számára. Szép számmal vettünk részt a túrán, de többségében a rendszeres túrázók jelentek meg. Azért elmondhatjuk, hogy az utánpótlás is képviseltette magát.
Pécs peremén megtekintettük a málomi műemléktemplomot. Szerencsénk volt, mert vasárnap lévén éppen nyitva találtuk. Nagyon szívhez szóló számomra ez templom a belső ódon hangulatával, mely részben az Árpád-korban épült. Csak kár, hogy ez a panelrengeteg ennyire körbevette. A templom mellett V. Petivel egy geoládát is felkerestünk.
A Malomvölgyi-tónál tartottunk egy kis pihenőt, bár nem fáradtunk el idáig, de érdemes volt megállni a szép tó partján.
Malomvölgy után az Időjós úton megközelítettük a harkányi-utat, majd a pécsudvardi út mentén az autópálya építését figyeltük.
Kozármisleny határában az épülő felüljáró kapcsán zseniális elménkkel megállapítottuk, hogy a kerékpárosok számára egy domb készül, amit ha Újpetre felől jövet az örökös szembe szélben haladva majd megmászhatunk. De sebaj!
A túra végén nálunk az udvarban egy kis frissítő mellett ki-ki rednezhette még az adminisztrációs dolgait.


Április 19-én ismét várjuk a kezdőket (is) egy újabb bevezető túrára!
Túravezető: Dr. Novotny Iván

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Videók:





2009.03.21. Eszkimók kerékpáron

Útvonal: Pécs - Pellérd - Görcsöny - Baksa - Pécsbagota - Szabadszentkirály - Fenyőspuszta - Bicsérd - Aranyosgadány - Pellérd - Pécs
Táv kb. 60 km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Térkép letöltés: www.turistautak.hu

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Reggel, mikor kinéztem a házból, nagyon hideg volt. Eszembe jutott a két évvel ezelőtti első túra, mikor szinte csonttá fagytunk, és a magyarmecskei kocsmában a kályha mellett melegedtünk. Átfutott az agyamon, egy másik szezonkezdet is, mikor hóesésben tekertünk Szentlőrinc felé. Ezekből okulva alaposan felöltöztem, még a nagykabátot is magamra húztam.
Idén még nemigen tekertem, "csak" a bakancsomat koptattam. Gondoltam, kerékpár szempontból edzetlenül, 60km szélben, hidegben nem lesz egyszerű. Elhatároztam, hogy nyugdíjas tempóban kerekezek a 48-as téri gyülekezőre, bemelegítésnek jó lesz. A valóság kellemes meglepetést adott, vidáman mentek a kilométerek.

A téren már voltunk egykor többen is, hiába, nincs olyan klassz idő, mint egy évvel ezelőtt. A túrát végül nyolcan tekertük végig. Sokszor segített a hátszél. Többször megálltunk, bevártuk egymást, illetve pihentettük az ülőgumóinkat, ami télen elszokott a nyeregtől.
Pécsbagotán a templomnál megettük az előző napi szezonnyitóról megmaradt néhány pogácsát. A túra jelentős része nem volt nehéz a körülmények ellenére sem, de Pellérdtől Pécsig az erős oldalszéllel kűzdöttünk. A nap sütött, de hideg volt, ami látszik a bringások eszkimó öltözékén is. A mai túrának a célja nem az újdonságok vadászata volt, hanem egy közös edzés a most megnyitott kerékpáros szezonra.



Képek itt.


Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Túravezető: Sárszegi Attila



2009.03.20. Évadnyitó kerékpárest

Ünnepélyesen megnyitottuk a 2009. évi kerékpártúra szezont!

A program során beszámolót tartottunk a Brémában, az ADFC Német Kerékpárosklub központjában tett látogatásról. Majd Varga Jenő tartott egy érdekes, vetítettképes előadást a Dolomitokban tett túrájukról, majd az I. világháború Dolomitok-beli eseményeit elevenítette fel szóban és képekben. Bemutatta az I. és II. világháborús kerékpáros hadosztályt is.
Ezt követően Dr. Novotny Iván (Iván bá') foglalta össze az 1992.-ben, szintén a Dolomitokban tett kerékpártúrája eseményeit.

Az előadásokat követően az éves túraprogrammal kapcsolatos hírek, információk hangzottak el, majd kötetlen beszélgetés, büfé, és a 2009. évi klubtagság érvényesítésére került sor.
A rendezvényről a debütáló KERÉKVÁROS internetes oldal is beszámolt.



Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs


2009.03.16. Velencei-tónál

Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

2009.03.14. Szekszárdi dombság

Útvonal: Kakasd – Kh – Várhegyi kilátó – Po – jelzetlen út – K+ Sötét-völgy – K+ – Gyermektábor – K – Óriás-hegy – K – K+ – Kn Füzes-árok – Kn – Grábóci erdészlak – K – Jelzetlen út – Fekete-kút – Ko – K – Sötét-völgy erdészház – Kn – Kakasd.
Táv: 18km, szint: 389m


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: www.turistautak.hu
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Kakasd főterére 10 óra előtt lassan megérkeztek a személygépkocsikkal a túrázók. A menetrendszerinti buszjárat után kiteljesedett a létszám és 25-en nekivágtunk a K háromszög jelzésnek. Kellemes napsütés kísérte utunkat. Meglepetésünkre az előző napi esőzések ellenére csak elvétve voltak sáros szakaszok. A falut elhagyva enyhe emelkedőn mentünk fel a Várhegyre, majd rövid meredek ereszkedés következett a kilátóig. Itt tartottuk az első pihenőnket is. A szép kilátást fokozta a lányok által felszolgált finom sütemény. Teli hassal ereszkedtünk le a Sötét-völgybe, ahol a Gyermektáborig aszfalton haladtunk. Innen kezdődött a túránk „legkeményebb” része: megmásztuk a 285m magas Óriás-hegyet. Itt egy kis pihenő közben csoportképeket készítettünk. Továbbindulásunk után az útkereszteződésben elbúcsúztunk Sz. Istvántól aki szekszárdi lévén a P jelzést követve hazatért. A Hármas-halmon és a Füzes-árkon keresztül megérkeztünk a szebb napokat is megért Grábóci erdészlakhoz. Itt elfogyasztottuk a maradék sütiket és nekivágtunk a túránk talán legszebb részének. Az út mindkét oldala telis-teli volt a tavasz virágaival. A Fekete-kút környékét is szépen kialakították. Pihenőpadokat és kopjafát helyeztek el a kis tisztáson, a forráshoz pedig egy igényesen kialakított híd vezetett. A túra utolsó szakasza a Sötét-völgy D-i részével kezdődött. Az erdészház után hagytuk el a völgyet és a K négyzeten haladtunk fel a 211m magas fennsíkra. Innen szép kilátásunk volt a 6-os út völgyére, Kakasdra és az Északra elterülő dombokra. Innen rövid ereszkedés után beértünk Kakasdra, majd hamarosan elértük a kiindulási pontunkat.
Ezzel véget is ért a 2008/2009-es gyalogtúra szezonunk, és eljött a várva várt kerékpáros túrák ideje.


Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József



Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2009.03.06-08. Felfedező úton: Pohorje - Haloze (SLO)

Útvonal:
1. nap: Pécsről autóval - Slovenska Bistrica (SLO) - Oplotnica - Kebelj - Kepun 265km
majd gyalog: Trije Kralj (templom, sípályák) - Urskin kriz - Trije studenci - Crno jezero - Dom na Osankarici - Vrsic - Kot - Kepun 13km, 600m szint
majd autóval Makole-ba a szállásra 37km
2. nap: Makole-ból autóval: Roglára 51km
majd gyalog a Rogla csúcsra(1517m) a sípályák mentén - Masinzaga - Mulejev vrh - Ostruscica - Rogla 15,5km 600m szint
majd autóval: Koca na Pesku - Lovrenc (templom) - Fala (kastély) - Ruse (templom) - Maribor (városnézés) - majd vissza a szállásra Makole-ba 91km
3. nap: gyalogtúra a szállás közelében: Makole (240m) - Jelovec - Belojaca (barlang) - Klece - Sustarica (653m) - Mackov kogel - Jelovec - Makole 16km 700m szint
majd kipakolás a szállásról, hazautazás: Makole (SLO) - (HR) - Pécs 265km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Szlovénia GPS térkép letölthető itt.

A túra alapötletének kiváltója egy Pohorje térkép volt, amivel G. Gábor piszkálta fel a fantáziámat. Semmit sem tudtam erről a környékről. Az volt a vonzó, hogy nincs túlságosan messze. A célom az volt, ha beválik, akkor nagyobb csapattal is nekivágunk a hegy felderítésének a későbbiek során. Első alkalommal nem kívántam sok embert magammal vinni, mivel nem lehetett tudni mire számíthatunk. Végül is jól sikerült a túra, mondhatni beleszerettem a hegybe, de teljesen más sült ki belőle, mint ami első alkalommal ötletként felmerült. De lássuk csak szép sorjában:
Alapvetően hegyi vándortúrát szerettem volna. Erdei turistaszállásról turistaszállásra vándorolva, nem túlságosan nagy napi távokat kitűzve, inkább ismerkedve a helyzettel, lehetőségekkel.
De miért éppen ekkor? Erre egyszerű a válasz. A tél már múlóban van (de nem ott :-) ), a tavasz a sok-sok teendővel még nem indult be, így még sikerült elcsípni egy üres hétvégét.
Csakhogy a túra időpontjához közeledve szembesültem a tényekkel. A hegyi szállások nem a magunkféle túrázóknak valók. Az árak a sízőkre szabottak, rendkívül magasak a hegyi szállásokon. Végül emiatt le kellett mondanunk a vándortúráról. Gáborral találtunk egy elfogadható áron lévő szállást a hegy lábától 30km-re Makole-ban, az lett a bázisunk, innen csillagtúráztunk a három nap folyamán. Tehát az alapkoncepció gyökeresen átalakult, de a meglepetéseknek még nem lett vége. (Persze nem kell megijedni, attól még jól sült el a dolog.)

Pécsről pénteken reggel 6.00-kor öten indultunk egy autóval: F. Kati, M. Éva, V. Peti, G. Gábor és jómagam, K. Balázs.
Horvátországon keresztül utaztunk, mivel az út arra rövidebb volt. Haladni csak max. 70 km/h sebességgel lehetett, mivel az út során falu falut ért. Ebből adódóan az autó is soványan fogyasztott. Kellemes utazás után 10.00 környékén elértük a Pohorje lábát. Mikor kiszálltunk az autóból, mindnyájan csak szótlanul bámultuk a szép rétet, és a távolban lévő hegyeket. 11.00-kor indult végül a gyalogtúra.

A turistaút első szakaszán már csodálatos környezetben haladtunk. Fenyők, hó, látkép. F. Kati mérte az átlag pulzusunkat. 138. Az átlag pulzus abból adódott, hogy ő ment a sor közepén…
Kemény emelkedőn felértünk az első síközpontba, Trije Kralji-ba. Itt egy szép templomot láttunk. Érdekessége, hogy a sízők körbecsúszhatják a pálya alsó végében lévő templomot. Tovább eleinte a pályák szélén haladtunk a turistaúton. Néha-néha besüllyedt a lábunk hóba úgy térdig, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Nem sokkal arrébb egyre nagyobb lett a hó. 1250m magasság körül jártunk ekkor. Végül annyira eldurvult a helyzet, hogy az eredeti elképzelésünket módosítanunk kellett. Majdnem minden lépésnél derékig!! süllyedtünk a hóba, sokszor úgy, hogy alig tudtunk kimászni belőle. Haladási sebességünk ekkor kb. 1 km/h volt. A járási módot kínunkban elneveztük „pohorjei roggyantósnak”. Útközben meseszép fenyőerdőben haladtunk, csodálatos hegyi réteket láttunk.
Rövidítenünk kellett. Végül egy murvás utat választottunk, ahol végre rendesen haladhattunk. Az autóhoz visszafelé vezető úton igyekeztünk feldolgozni a nap során összegyűjtött tapasztalatokat:
- Amíg hó van a hegyen, a turistautak csak hótalppal járhatók.
- A sűrű úthálózattal rendelkező murvás utak viszont ekkor is alkalmasak a hagyományos gyalogtúrákra.
- Kerékpártúra számára bőséges variáció lehetséges a hegyi utak felhasználásával.
- Nyári időszakban szállás talán megoldható a frekventált helyektől távolabb lévő egy-egy hegyi tanyán.

A nap hátralévő részében autóval végiggurultunk a hegyoldalban lévő egyik keskeny, de aszfaltos úton. Két helyen meg is álltunk egy-egy templomot megnézni. A nap végeztével már csak a szállásunkat kellett megkeresni Makole-ban. Ide este 6 körül értünk. Túrhető áron, (10 Euro/fő/éj) egy egész ház a miénk volt. Fatüzelésű cserépkályha és sparhelt, nappali, hálószobák, konyha, fürdő. Mi kell más?
Közösen megvacsoráztunk, átbeszéltük a napi eseményeket, és az eddigi tapasztalatok alapján lefektettük a másnapi program alapjait, aztán magunkat is, hiszen hosszú volt a nap, volt mit kipihenni.
Az esti térképnézegetés közepette magállapítottam, hogy beleszerettem ebbe a hegybe.

Másnap reggel időben keltünk, és az előre eltervezett 8 óra körül el is indultunk a szállástól autóval. Az előző napból okulva ezúttal nem a turistaúton való gyaloglást választottuk.
A Roglára mentünk az autóval. Felfelé öt fővel a kocsi „ménese” kevésnek bizonyult, de azért feljutottunk az 1500m-es magasságra. Igazi, gyönyörű tél fogadott. Alig hittünk a szemünknek. Hatalmas hófalak között kiválóan karbantartott autóutak, parkolók. A sípályákon már így 9 óra felé is nagy az élet. Programként a sípályák megtekintését választottuk. Elsőként körbejártuk az úgynevezett pályaszállásokat, némelyiket egészen belepte a hó. Majd elmentünk a csúcsra is, de már nem kellett sok szintet megmászni. A kilátóban erős szél fogadott. Még a sísapkámat is meg kellett fognom, nehogy levigye a szél. Pazar volt a körpanoráma, amit igyekeztem megörökíteni, bár a valóságos hatást nemigen adja vissza.
A kilátó után az egyik lesikló pálya szélén legyalogoltunk az aljba, Masinzaga nevű helyre. Itt hatalmas tömeggel találkoztunk a büfék környékén, és a felvonó alján.
Egy másik sípálya menti erdő szélén felgyalogoltunk. Itt egy szomszédos lesiklópályán amatőr síversenybe botlottunk. Néztük egy kicsit. Utunkat tovább a sífutó pályák mentén, szigorúan a legszélén!! folytattuk. Egy helyen egy hótraktor nyomot fedeztünk fel, mely a pályától távolodott az erdő felé. Elindultunk rajta egy szakaszon, de visszafordultunk, mivel nem vezetett sehova, csak messze-messze. Az előző napból okulva csak előre letaposott utakon tudtunk haladni hótalpak hiányában. (Itt még nagyobb volt a hó mint előző nap. Egyes helyeken elérte a 2 métert is.)
Miután keresztül-kasul bejártuk a sífutó pályákat, visszamentünk az autóhoz. A sífutás egyébként ingyenes ezen a helyen, ennek ellenére kiválóan karban tartottak! Profi módon nyomok is le vannak fektetve.
Autóval elindultunk, hogy leguruljunk a Pohorje északi lábához. Útközben egy szakaszon fel kellett tennünk az autóra a hóláncot. A hegy lábánál három helyen álltunk meg. Lovrencben egy templomot sétáltunk körbe, Fala mellett egy felújítás alatt lévő kastély udvarán sétálhattunk. Itt láttunk egy öreg Jaguárt az udvaron. Ruse-ban pedig egy pazar díszítésű templomba mehettünk be a sekrestyés jóvoltából. A napi túrát végül a Dráva partján fekvő Maribor megtekintésével zártuk. Irigylésre méltóan szép város.
Innen nem volt más hátra, mint kikeverni a városból, és visszautazni a szállásunkra, ahova este fél kilencre értünk vissza.
Volt még tennivalónk, mert Gábor által szervezett paprikáskrumplit kellett elkészítenünk, és még ki kellett találnunk a harmadik nap útitervét. A vacsora nagyon finom volt, jól esett ezután, a hosszú nap után. A szálláson találtunk több prospektust, és térkép részletet, amiből végül összeállt a másnapi terv.
Utolsó napra, mivel délután még haza kellett utazni, helybeli túrát találtunk ki. Így került a választás a Haloze hegységre. Ez egy lombos erdőkkel rendelkező, erősen szabdalt, meredek hegyoldalakkal tarkított hegység 500-900m magas csúcsokkal, miközben a hegység lába 250m körüli magasságban van. A prospektusban talált térkép alapján indultunk el egy körre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni később azt, hogy a valóságban több földút található, mint amit a térképen jelöltek. Útközben ezen csúsztunk el egy kissé, de legalább feljutottunk a 653m magas Sustarica csúcsára is (bár ezt előre nem terveztük). Az út során érintettük a Belojaca barlangot, ami igazi meglepetés volt. Gondoltam, hogy egy üreg lesz a földben, ami mellett megállunk egy kicsit, és tudomásul vesszük, hogy ott a barlang. Ezzel ellentétben egy hatalmas sziklaüreg fogadott, teremmel, kürtővel, barlangi patakkal. Még cseppkő „vízesést” is láttunk. Eléggé sok időt eltöltöttünk itt, de megérte.
A terület egyébként szőlőtermő vidék, mely borúttal rendelkezik. Bár az egyes kisebb ültetvények elszórva, eléggé távol helyezkednek el egymástól. Nem ad összefüggő képet.
Ezen a napon igazi tavaszi időjárásban volt részünk, két nap kemény tél után. Nyíltak a virágok, repültek a méhek, csiripeltek a madarak, meleg volt, még a kabátot is le kellett vetni. Igazi levezetése volt a felderítő túrának, mely során többféle stílusba belekóstolhattunk.

A túra végeztével nem volt más hátra, mint elköszönni a szállásadóktól. 15.00-kor hazaindultunk, a már ismert legrövidebb, de cammogós horvátországi útvonalon.
Ezek után úgy érzem, bátran vállalhatok több fővel is kerékpáros és gyalogos túrákat ezen a területen. Néhány dolgot sikerült megtapasztalni, bár biztos érnek még meglepetések…
Visszajövünk!
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Túravezetők: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs

Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Varga Péter fotói megtekinthetők itt.

Videók:


2009.03.01. Tűzkerék túra - Hutzelsonntag - Óbánya

Útvonal: Pécsvárad – Lőtér – erdei műút – Diós-kút – Miske-tető – Cigány-hegy (új kilátó) – Kisújbánya – Óbányai-völgy– Óbánya
Táv: 14 km, szintemelkedés: 420 m.



Mindenekelőtt amit a Hutzelsonntag-ról tudni illik:
A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag (örömtűz), amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Ezidőtájt azonban megszakadt a folyamat. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében. Ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” – a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.
Forrás: Wikipedia


Túrabeszámoló:
Nem akartunk buszhoz igazodni, egy kis logisztikai bravúrral oldottuk meg az utazást. F. Szilvi a Pécsváradi MOL kútnál kirakott bennünket, és továbbment Mecseknádasdra parkolni a tegnapi helyünkre. Stoppolt. Egyből 5 autó inedxelt, hogy felvenné. Nem teketóriázott, az elsőbe beszállt. Mi Pécsváradon a Városháza előtt vártuk meg. Az időzítés tökéletes volt, Iván bá’ éppen akkor lépett ki a kapun, mikor mi a templomhoz értünk. Üdvözöltük, és együtt mentünk a találkozó helyszínére. Ismerősök, üdvözlések, kacajok… Mindenki kapott egy emlékplakettet, mely Óbányán egy szelet zsíros kenyér, és egy pohár meleg tea elfogyasztására jogosított bennünket.
Iván bá’ köszöntője, tájékoztatója után hosszú kígyózó sorban elindultunk. Ragyogó napsütésben haladtunk, az erdőben még volt hó, mely intenzíven olvadt. Kerestünk magunknak túrabotot, hogy a saras-havas hegyoldalt könnyen meghódíthassuk. A Miske-tetőn egy röpke hó-csata idejére S. Attilára bíztam a fényképezőgépet – ezeket a pillanatokat ő örökítette meg.
Összesen 88-an voltunk, és Sanyi a kutya, aki sokakkal megbarátkozott. Elkísért bennünket a guggolós kitérőre, pedig nem csaltuk. Mire a Cigányhegyre értünk, már nagyon szétszóródtunk, sokan továbbmentek, mire odaértünk. Lefelé jövet M. Évi botja felmondta a szolgálatot, a terhelés alatt eltörött. Évi megcsúszott, a kezére esett - nagyon fájt a csuklója, ezért a piros kendővel körbetekertük. Kisújbányán F. József hátizsákjából előkerült egy fásli, melyet F. Szilvi szakszerűen feltekert Évi csuklójára, B. Andrástól fájdalomcsillapítót kapott, és máris jobb lett a kedélyállapotunk.
Megtekintettük a fúvott üveg kiállítást, és a múzeummal szemközti domboldalon elhelyezett faragott szobrokat, majd fogtuk maradék botjainkat, és elindultunk legyőzni az áradó patakot. Izgalmas átkelések sora következett. Mindenhol segítő emberek buzdították azon társaikat, akik elbátortalanodtak. Szilvi a farönk mellé lépett, így csurom-vizes lett a lába. (Állítása szerint addig száraz volt a lába, míg a vízben állt, csak akkor telt meg a cipője vízzel, mikor kifelé emelte a vízből.)
Egy kritikus ponton a Leőwey Klára gimnázium két diákja nyújtotta a kezét, hogy átsegítsenek bennünket az akadályon. Mivel Évi csak egyik kezét nyújthatta volna, egyikük hősiesen beleállt a bokáig érő hideg vízbe, felkapta Évit, és átemelte a túlpartra. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam lefotózni, de nem kértük meg a fiút, hogy ismételje meg.
A fák közé behatoló fény megszépítette előttünk a tájat, öröm volt kint lenni a szabadban.
Óbányára érve Szilvit elvitték Mecseknádasra, és áthozta az autót, hogy a vizes cuccokat lecserélhessük. Addig mi megnéztük a hagyományőrző és fazekas múzeumot.
Mivel későn érkeztünk a Zölderdő vendéglőhöz, öten osztoztunk két szelet zsíros kenyéren, és C. Katitól mind a hatan (Iván bá’ a hatodik) kaptunk néhány falat tengeri halat. Jólesett a kancsó meleg tea, amit a kedvünkért frissen készítettek. A Leőweysták meghívtak bennünket vizi-pipa bemutatóra, amikor pedig besötétedett, szemtanúi lehettünk a tűzkerék legurításának.
Ezután elbúcsúztunk ismerőseinktől, és elindultunk haza, mert Évire várt még egy komoly tor-túra - röntgen, orsócsont törés, gipszelés -, de nem adja fel, készül a jövő hétvégi gyalog-túrára.

Lejegyezte: Farkas Kati


Túravezető: Dr. Novotny Iván

Farkas Kati képei megtekinthetők itt.



2009.02.28. Hidas - Cikó - Ófalu - Mecseknádasd

Útvonal: Hidas autóbusz megálló – S – Jánoslak – S - Berekalja – jelzetlen út – Máriaszéplaki templomrom – jelzetlen út – Cikó – Sn – P – Eszterpusztai templomrom – P – PZ – Ófalu – P – Mecseknádasd Várhegy (Schlossberg) – P – Mecseknádasd am. Táv: 26km


Túravezető: Eperjesi József

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.



A túra egy meglepetéssel indult. Busszal mentünk át Hidasra, de a túravezető Eperjesi Józsi sehol. Hamarosan kiderült, hogy korán szálltunk le, Józsi a másik hidasi megállóban vár ránk O. Jutkával. Sebaj, átmegyünk, legalább végig sétáltunk a falun, megnézzük az épületeket.
Józsiék átfagytak a várakozásban, ezért örültek nekünk. Néhány 100 m után jött az emelkedő. Nekivetkőztünk, egy ideig B. András vitte C. Kati pöttyös táskáját – jól mutatott a kezében. Nevetgélve dagasztottuk a sarat.
Éva, Berekalja állandó lakosa messziről hallotta közeledésünket, és mire a házához értünk, már forrt a víz. 10 órai teára hívott meg bennünket, meghallgattuk tőle a hely történelmét. Mesélt a törökökről, defterekről, pelcerekről, perecekről?, és saját történetéről. Rövid szakaszon elkísért bennünket, mesélt a régi lakosokról, házhelyekről (mára már a nyomuk sem látszik), aztán elköszöntünk tőle.
A Máriaszéplaki templom-romnál készült el a csoportkép, majd továbbhaladtunk. Öröm volt Cikó aszfaltozott főutcáján végigmenni, szép volt a táj, a házak, ragyogóan sütött a nap, jó volt a hangulat. Ahogy a falut elhagytuk, ismét saras volt a pálya. Élvezettel mentünk a Hosszú-hegy mezején, pedig majd' elfújt bennünket a szél.
A Nagy-rétek után hol is jártunk? eSz bebűvel kezdődik… Igen, az Eszterpusztai templomromnál. Végigsétáltunk Ófalu szép házai előtt, meghallgattuk, hogy muzsikál a szél az információs táblán, majd ismét bevetettük magunkat a saras erdőbe.
Melegen süt a nap, virágzik a kankalin, és az illatos hunyor, szép meredek út áll előttünk, egyszóval kimelegedtünk, mire a Krinolinra felértünk. Józsi kukoricával várta a vadakat, de azok nem jöttek. Erre még volt egy kis vizes hó, a bakancsaink megtisztultak, hogy újra sárban haladhassunk tovább. O. Jutka megcsúszott, elesett. Első szava: fotó??? Már csak azt tudtam megörökíteni, ahogy a nadrágjáról Józsi levakarja a sarat. A Schlossbergen csak rövid pihenőre álltunk meg, mert az Évivel készültünk az esti programra, a „kul-túrára”. Az operett előadás után mi is „felléptünk” Beleznai Endre színművésszel.


Lejegyezte: Farkas Kati




Ha valaki Berekalja és környéke történetére kíváncsi, bátran keresse számunkra is váratlanul előkerült vendéglátónkat: Pap Éva e-mail: berekalja@t-email.hu mobil: 30/298-43-78
Sok érdekes információban lesz része, de szánjon rá bőven időt, érdemes!

Keményfi Balázs


Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


"Rövid" tájékoztató Berekaljadűlőn - részlet -


A túrához tartozó linkek:
Máriszéplak, Cikó, bukovinai csángók, Eszterpuszta
Eszterpuszta
Schlossberg
Újságcikk Berekalja lakóiról (2010.07.01.)




2009.02.21. PITE 30 teljesítménytúra

A 30 km-es táv útvonala: Abaliget – Vigonvár, harangláb – Jakabhegy – Remete rét – Büdös-kút – Orfű – Bános – Abaliget

Két autóval negyed 8-ra érkeztünk Pécsről Abaligetre, ahol gyönyörű havas tájkép fogadott bennünket. Többen már indultak a teljesítménytúrára, egyesek futva. A nevezésre már kígyózó sorokban vártak túratársaink. Fél 8-kor két csoportban indultunk el, mert kis csapatunk fele a 30 km-es távra jelentkezett, másik fele csak a 20 km-es távot vállalta be.
Mindjárt az elején elkelt volna a túrabot, de azt éppen otthon hagytam. Előttünk már kitaposták az utat, nehéz volt felkapaszkodni a domboldalon. Sebaj, kerestem az erdőben egy göcsörtöset– később egy fotón megörökítettem.
A levegő párás volt, gyönyörködhettünk a fehér szín különböző árnyalataiban. Csendesen haladtunk, mert F. Szilvi a héten megfázott, sokat köhögött, az emelkedőkön nehezen vette a levegőt – aggódtunk érte. Több turistát beértünk, többen utolértek bennünket. Egy farakásról próbáltam időzítéssel fotót készíteni magamról, de rájöttem, most erre nincs idő.
Az első rövid pihenőt a Vigonvári haranglábnál tartottuk. Ez szeles hely, fogtunk pár szelet nápolyit, és továbbhaladtunk Jakabhegy felé. A távoli ködös tájképét is megörökítettük, avagy sorozatkép készült M. Éviről? B. András telefonon jelentkezett. Tudtuk, hogy mögöttünk jár, vártuk, hogy beérjen bennünket, de csak 2 nap múlva hallottunk felőle, ill. a túrabeszámolók közt rábukkantunk a képeire.
Bélyegzőhely, és csoki várt ránk a Pálos kolostor romjai mellett. Itt átigazoltak a 30-asra azok a társaink, akik a 20-asra neveztek, de csak S Zoli csatlakozott hozzánk, a többiek külön (gyorsabban) indultak tovább. Az erdő szélén helyenként 40 cm-es volt a hó, de mindig kitaposott úton haladtunk, néhol illatos Hunyor bimbója zöldellt a hó felett. Elkezdett szállingózni a hó, de nem zavart bennünket.
A Büdös-kútnál V. Peti megtöltötte üvegeinket vízzel, és ügyelt, nehogy elhagyjam a túrabotom. Fogtunk egy kis ropogtatni valót, és indultunk is tovább. Hamar a Remeterétre értünk, ahol almát kaptunk. Rövid szakaszon a hóval borított erdészeti műúton haladtunk, és az első elágazásnál volt egy kis tanakodás, hogy le kell-e térni egy jelzetlen útra. Ketten az igenre szavaztak, hárman pedig azt sem tudtuk, hol vagyunk, így aztán letértünk. J Megnyugtató volt, hogy mások is jöttek utánunk. A hóréteg vastagságával meg voltunk elégedve, a fotón látszik, a kis tarajos szikla is. A mozgó ellenőrző pontot Bánosnál találtuk meg, zsebre vágtuk a cukorkát, és indultunk tovább. Hamarosan szembetalálkoztunk társainkkal, ők tovább haladtak a jelzett úton, így a patak medrében haladva, kerülővel jöttek az ellenőrző ponthoz – rajtuk kívül mások is! Erre vékony volt a hótakaró, helyenként saras úton haladtunk. Meglepően hamar Orfűre értünk, ahol szörpöt és nápolyit kaptunk. A tó partján megkávéztunk, azaz elfogyasztottunk 1-1 Pocket Coffee-t, amit az övtáskámból vettem elő. Ennek a kis időzésnek köszönhető, hogy találkoztunk két fiatalemberrel, akik a „kisházhoz” igyekeztek átöltözni a Trió barlangban végzett több órás feltárási munka után. Szívesen megölelték volna a lányokat, de ők tiltakoztak – a fotó magáért beszél. J
A médiából Évi úgy tájékozódott, hogy a Gubacsos kulcsosház felett járhatatlan a turistaút, az országutat javasolják. Ismét szavaztunk: megyünk a túristaúton, mert a Szilvi még nem járt arra. Nem bántuk meg, mert mindent hó borított, bakancsaink kitisztultak, és sokkal kellemesebb volt, mint az országúton gyalogolni. Mire beértünk a célba, a Bánosnál hagyott társaink már ott voltak, ők az országutat választották.
Átvettük a teljesítésért járó gomba jelvényt, ettünk almás pitét – elvégre pite túrát teljesítettünk – hagymás zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, ittunk szörpöt/vizet, és jóllakottan, fáradtan elindultunk haza. Én nem hagyhattam ki a szaunát és pezsgőfürdőt - kellett az izomlazítás -, Szilvi pedig azóta is otthon kúrálja magát.

Blum András fotói megtekinthetők itt.

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Lejegyezte: Farkas Kati


2009.02.14. Kurd - Mucsi - Hőgyész - Szakály

Útvonal: Kurd - Pnsz - Bronzkori földsánc - P - PL - Papd (templom)- jelzetlen úton - P - Mucsi (imafülkék) - PZ - Vadászház - PC - P+ - P - Hőgyész (templom, kastély) - Csicsópuszta (bucsujáróhely) - Szakály-Hőgyész vá. 31km. 600m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.



A túra előtti hétvégén ömlött az eső. A hét közbeni fagyok beálltával remény volt arra, hogy nem kell sárban gyalogolnunk. No de péntek éjjel leesett a hó. Reggel az ablakon kinézve nagy mennyiségű havat láttam. Azon morfondíroztam, hogy így hogy fogok autóval egyáltalán eljutni Kurdra. Hajnal lévén jártak-e már a hókotrók Árpádtetőnél?
Biztonságképpen bepakoltam a hátizsákba a Mecsek és a Zselic térképet is, ki tudja, meddig jutunk? Legfeljebb túrát módosítunk. Nemigen lett volna jó megoldás, mert a csapat többi része már a vonaton zakatolt. Felvettem az utasaimat Pécs belvárosában és elindultunk az expedícióra. Árpádtetőn igazi téli útviszonyok fogadtak, de lekűzdöttük. A további szakaszon pedig egészen jól lehetett haladni, így végül sikerült terv szerint Kurdra érkezni. A csapat egy része vonattal érkezett, mivel a találkozó a kurdi állomásra volt meghirdetve.
17 fő gyűlt össze a kurdi vasútállomáson reggel 8.15-kor. A vonattal közel megegyező hosszúságú sorban indultunk neki a Tolnai-hegyhát újabb részének.
Elsőként a bronzkori földsáncot vettük célba. Kutatásának területére, ide állították Wosinsky Mór emlékművét, aki a neolitikus lengyeli kultúra első kutatója volt. Itt tartottuk az első pihenőnket. Közben begyűjtöttünk egy geoládát is. Tiszta időben lett volna lehetőség körülnézni a kilátóból, de most ez nem adatott meg, viszont szép havas úton folytattuk utunkat a földsáncot keresztezve Papd irányába.
Egy erdészeti műúton haladtunk, ahol egy nagyon érdekes dolgot láttunk. Egy vadkerítés határolta az erdőt, mely keresztezte a műutat is. Az útra viszont nem tettek kaput, hanem olyan átjárót alakítottak ki, melyen az állatok nem mernek átmenni. Görgők voltak lefektetve.
Papdon egy kis templom áll, amit a török időkben elpusztult falvak emlékére építettek. A templom nincs igazán rossz állapotban, de sajnos kevesen járnak erre, eléggé elhagyatott a környezete. E. Józsi ki is nézett ide egy leendő kerékpártúra során alkalmas táborhelyet, mert a templom mellett egy nyomós kutat talált. Úgyhogy táborozáshoz a legfontosabbak itt adottak: a nyugalom, illetve a víz.
Egy kis pihenő és sütievés után nekivágtunk az út további részének. A papd-i réten a távolban vaddisznót láttunk a malacaival átfutni. Közelről nem szívesen találkoztam volna vele, nehogy félreértse szándékunkat…
Mucsi felé haladva egy dombtetőn csodálatos panoráma tárult elénk a közeli dombokra. Itt hallottunk E.Józsitól a Mucsi Köztársaságról. Aki erről többet szeretne tudni, kérdezze meg tőle! Mucsiban löszbevájt pincék, sváb parasztházak, barokk szobrok és meglepően sok imafülke mellett haladtunk el.
A nemzeti színű P Z turistaúton haladtunk tovább Szálláspuszta irányába. Jól esett a sok rét után egy szép erdőbe érni. Itt a vadászháznál pihenőt tartottunk. Előkerültek ismét a sütik, illetve előkerült egy tojás is. A tojás titkát azok tudják, akik a múlt héten voltak az Őrségben. Nem beavatottaknak nem áruljuk el!
F. Kati csoportkép fényképezése után továbbindultunk. Az erdőben egyszer csak egy szarvascsordát pillantottunk meg. Nagyon sokan voltak. Mikor észrevettek megálltak, mi is megálltunk, még levegőt sem vettünk. Szarvasszemet néztünk egymással (nem akartam farkasszemet írni, mert azt nem néztem volna, hanem inkább elfutottam volna). Nagyon szépek voltak.
Hőgyészre érve kicsit visszavettünk a tempóból, mert bebizonyosodott, hogy biztosan elérjük a hazafelé tartó vonatot. Megnéztük a templomot, ami számomra lenyűgöző volt. Hatalmas, klasszicista stílusú templom, gyönyörűen felújítva. Bármelyik város megirigyelhetné! Különösen fontos hely számomra ez, mivel itt van eltemetve Várnagy Antal, a pécsi Ferences templom egykori plébánosa.
A templom után az Apponyi-kastély udvarára mentünk. Nagyon szépen rendbetették, jelenleg négycsillagos wellness szállodaként működik. Lehet, hogy mégiscsak a papdi réten fogunk aludni, ha erre jövünk majd!
A látnivalók sorában már csak a csicsópusztai búcsújáróhely maradt vissza. Nagyon jó fotótémát adtak a körülötte legelésző birkák. Csicsópusztáról eddig még nem hallottam. Ebből is látszik, hogy érdemes túrázni!A túra a szakály-hőgyészi vasútállomáson végződött, ahol még volt egy kis időnk feleleveníteni az eseményeket. Sz.István túratásrunknak még egy kis dagonyázásra is kedve támadt a túra után Gunarason. Az autósok is megvárták a vonatot, mert a kocsik a kurdi vasútállomáson strázsáltak a túra ideje alatt. Ki-ki a maga útján haladt haza, vonattal-autóval. Kellemes fáradtság érzés fogott el a túra után.




A túrához tartotó linkek:
Lengyeli kultúra
Bronzkori földsánc, lengyeli kultúra

Papd kápolna
Mucsi
Szálláspuszta
Hőgyész
Csicsópuszta
Búcsújárás Csicsópusztán


Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs



2009.01.31.-02.01. Farsang az Őrségben és a Vendvidéken

Nyomunkat a hóban erre hagytuk:
1. nap: Őriszentpéter – Templomszer – Keserűszer – K – Szalafő Templomszer – Pityerszer – Felsőszer – Papszer – Alsószer – Őriszentpéter - majd autóval utaztunk Kávásra a szállásra. Gyalog:24,4km
2. nap: Kávásról autóval utaztunk Farkasfára, majd gyalog: Farkasfa – P – P+ - Apátistvánfalva – P+ - P – Zsidahegy – jelzetlen úton a Z jelre – Z – Hársas tó – Z - Farkasfa Gyalog: 22,8km


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető: 1.nap 2. nap

A túra előtti napokban a médiából aggasztó híreket lehetett hallani a nyugat-magyarországi ítéletidővel kapcsolatban. Hótorlaszok, kidőlt fák, áramszünet. Ami persze igaz volt, de hát tél van! Többekben felvetődött a kérdés, hogy így hogy jutunk el az Őrségbe?
A túra közeledtével jelentősen javult a helyezet. Nagy vész nem volt, ugyanis azt mondtuk egymásnak, hogy legfeljebb addig megyünk, amíg tudunk, és ott túrázunk. Örültünk, hogy végre látunk havat a télen, és szép téli túránk lesz.
Végül is egy fő kivételével mindenki eljött 5.45-re a pécsi DOMUS parkolóba a találkozóra. Hat autóval, 27 fő utazott. Némely autóban útközben akkora kacagás volt, hogy a másik autókba is majdhogynem áthallatszott. Nem beszéltünk meg találkozási pontot, mindenki a saját tempójában utazott Őriszentpéterre. Szinte egyszerre érkeztünk meg. A túra lényegi része 10.00-körül indult.
S. Zoli jóféle pálinkával kínálta meg a társaságot, hogy olajozottan menjenek továbbra is a dolgok. A túrán minden korosztály képviselte magát, így a legfiatalabbak (4 éves kortól) résztávokat teljesítettek a két nap folyamán. Őriszentpéter Templomszeren a templom megtekintése után vált terv szerint két részre a csapat. A hosszabb táv 24,4 km volt.
Az út első szakasza a Zala, ottani kiejtés szerint Szala „folyó” mentén vezetett. (A folyó szót azért tettem idézőjelbe, mert némely mecseki patakunk nagyobb nála.). A K jelzésű turistaút többször megviccelt bennünket. Volt, hogy át kellett volna kelni a folyón, de nem volt híd. Nyáron biztos kellemes lett volna a hűsítő víz a lábunknak, de nem most. Más helyen pedig elődeink már két farönköt fektettek át a folyó fölött, azon egyensúlyoztunk át bravúros módon, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az út során a geoládázásból egy kis bemutatót tartottunk a csapat azon tagjainak, akik nem ismerték még ezt a játékot.
Nagyon tetszettek nekem a fenyőerdők, ugyanis mifelénk nemigen látni effélét. Emlegettük, hogy a Mecsekben a Réka-kunyhónál lévő néhány fenyőknek is hogy tudunk örülni, hogy milyen szépek, itt pedig mennyi van belőlük!
Szalafőn tartottunk egy kis pihenőt, majd megtekintettük a jégvermet, mely egykor a hentes és a kocsma hűtőjeként szolgált. Szalafő-templomszeren megtekintettük a templomot, majd tettünk egy kört a falu utcáiban, hogy átérezzük a település hangulatát. Itt csatlakozott hozzánk egy kutyus, aki hosszú szakaszon velünk tartott. Reméljük hazatalált a végén, ugyanis egy kört tettünk a környező szereken. Amikor pedig már nem láttuk a kutyust, nem voltunk már messze attól, ahol csatlakozott hozzánk.
Egy kis aszfaltút beiktatásával Pityerszer következett. Itt a skanzent csodáltuk meg, ami egy időutazás volt. Belegondoltunk, hogy egykor az összes település a környéken ilyen lehetett.
Úgy látszik divat errefelé a turistautat folyóban, dagonyán keresztül átvezetni. Felsőszerig egy újabb vizes akadályt vettünk sikeresen.
A túra során nagyon sok szép régi, illetve régi stílusú, de új építésű épületet láttunk. Viszont Felsőszeren sajnos láttunk egy romos vályogtapasztású boronaházat, (GPS N46 52.220 E16 20.704) melynek tetőszerkezete teljesen tönkrement. Az épület falai még megmenthetők volnának. Kár lenne veszni hagyni!
A túra további szakasza aszfaltúton vezetett vissza Őriszentpéterre az autókhoz.
Káváson Márti és az aprónép várt minket egy jókora adag gulyáslevessel. Nagyon jól esett mindenkinek. A leves után pedig előkerültek rejtekükből a finomabbnál finomabb sütik, amik a lányok keze munkáját dicsérik, a konyhában pedig forralt bort főztek a fiúk. Egy hirtelen ötletből fakadóan süteményversenyt rendeztünk. A szabály az volt, hogy mindenkinek a neki legjobban ízlett három süteményt kellett megjelölje. A győztes a bőséges felhozatalból holtversenyben M. Éva Raffaello szelete, illetve B. Zsuzsi vadgesztenye golyója lett. A díj az volt, hogy az egészségükre koccintott a csapat egy üveg pezsgővel. Este F. Szilvi révén még vendégeink is érkeztek.
A nap fő kérdése a következő volt: „Te fürdesz?” Erről a következőt kell tudni: a gondnok kérte, hogy előre jelezzük efféle szándékunkat, ami reggel meg is történt. A visszatartó erőre a következő mondatból rá fogsz jönni. Akik jelezték szándékukat a tisztálkodásra, kérdezték tőlem, hogy merre van a fürdőszoba. Én pedig elővettem a turistatérképet, és megmutattam, hogy a faluban hol található a sportpálya öltözője…. Víz nem túl sok fogyhatott, mert 20C-os volt állítólag. Ezt leszámítva a szállásunk nagyon kultúrált. Az épület az egykor iskolaként működött, ebből alakították át turistaházzá. Kiváló állapotú, és központi fűtéssel rendelkezik. (2 éve már jártunk itt.)
Mikor kimulattuk magunkat, mindenki eltette magát másnapra.

Másnap reggel folyamatos ébredés, reggeli, gyors pakolás következett. Köszönet a csapatnak, hogy az előzőleg megbeszélt 8.00-ra mindenki túrára készen állt.
Autókkal Farkasfára utaztunk. Szép téli hangulat volt, ugyanis esett a hó, és az utak havasak voltak. A vasárnapi túrán a Vendvidéket jártuk. Ez a nap más jellegű volt a szombatihoz képest. Kevesebb falvat láttunk, viszont többet voltunk erdőben. Keményen tapostuk a havat, ami néhol 30 cm-es volt. (Tudni kell azt, hogy eközben Pécsett a városban nem volt hó, csak a Mecsekben.) Jártunk azokon a területeken is, ahol több napig nem volt áram, de addigra helyreállt a szolgáltatás. Találkoztunk egy helybeli idős házaspárral, akik a közeli Orfaluból a buszhoz igyekeztek. Nem értették, hogy mi miért megyünk gyalog. Az útközbeni pihenőknél előkerültek az előző napi versenyen részt vett sütemények. Ez a nap is tartogatott patakon való átkelést, amiben már egyre nagyobb gyakorlatot szereztünk.
Nem tudtam betelni a fenyőerdők nyújtotta látvánnyal, valamint a gyönyörű, havas téli tájjal. A képek magukért beszélnek. Egyáltalán nem volt hideg, a szél sem fújt. Többször tartottunk pihenőt. Érintettük Szentgotthárd fürdőtavát, a Hársas tavat is, mely után már sok kilométerrel a lábunkban erdészeti műút, majd kemény hótaposó szakasz következett, kellemes sportteljesítményt igényelve. A végére majd’ kilógott az ember nyelve.
A túra végén Farkasfán (még szervezni sem lehetett volna jobban) harangszó fogadott.
Siettem a harang közelébe, hogy ne hagyja abba, míg egy videót nem készítek róla. Utána rájöttem, hogy kár volt a gőzért, mert vég nélkül harangozott tovább. Végül harangszó közben vettünk búcsút egymástól, jó utat kívánva Pécsig.

Útközben hazafelé rájöttem, hogy a túrám még tovább folytatódik: „Hétvégén Pityerszer, Papszeren voltam, hétfőn pedig Hevaszer következik.”

Fotók:

Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs


2009.01.17. Somogyországban Tolna és Baranya határán

Útvonal: Baranyajenő autóbusz megálló Ph – Rózsa-h. – P – ZP+ – Sárkánypuszta, Szt. Antal kápolna – P+ – jelzetlen út – Kelta sírok– PZ – Vigadó-hegy <> (kilátó, Szt. Miklós kápolna, faragott faszobrok egy székely kapu előtt) – Z – Kiskeresztúr – Gödre.
Táv: 22 km szint 400m.

A klub nevéhez híven kerékpárral érkeztem a túra kiinduláspontjára, a Baranyajenői autóbuszmegállóba (igaz csak Sásdtól kerekeztem). Néhány perccel érkezésem után Péter is megérkezett autójával. Járműveink lezárása után befutott az autóbusz is mellyel még 10 túratárs érkezett.
Az időjárási előjelzések valósnak bizonyultak. Induláskor enyhe köd lepte el a falut, de később kellemes napsütésben túráztunk. Nem volt hideg, de a fagyott talaj sem engedett fel és a 2-3 cm-es hó sem olvadt meg, így a szokásos sárdagonyázás elmaradt.
A piros háromszögön indultunk el, amely a piros sávba torkollik a három megye határától kb. 1 km-re. Ezt most nem látogattuk meg, mert korábban már jártunk erre, és a BMTSZ-nek is lesz egy nyílt túrája ide. Nyugati irányba folytattuk utunkat a „határúton” (Somogy-Baranya). Utunk hamarosan egy erdészeti aszfaltútba torkollott. Itt egy kis pihenőt tartottunk és csoportképeket készítettünk. Mindenki gépjére felszereltük a zsebállványomat. Közben jókat szórakoztunk az éppen a gépét hasalva beállítókon. Tovább haladva elértük a zöld becsatlakozást. Kis idő múlva a piros jelzésünk is elkanyarodott és mi a piros +-en mentünk tovább. Rövidesen egy sorompó következett, mely után néhány száz méterre kezdődött Sárkánypuszta. Ez kellemes szőlőhegyi település, aminek van egy aranyos kis kápolnája, mely Szt. Antal nevét viseli. Itt tartottunk egy kis kajaszünetet. Innen utunk lefelé haladt. A völgy aljában letértünk a jelzett útról. Előbb földúton, majd szántáson gyalogoltunk. Átkeltünk a befagyott Tüskés-patakon és a majd 100 m-es bozótosban a vadcsapásokon botorkáltunk ki a földútra, amin a korábban elhagyott piros jelzésünk halad. Itt megcsodáltuk a több méter magas Kelta halomsírt. A patak völgyében még három hatalmas – a mögötte lévő dombokkal megegyező méretű – halomsírt láttunk. Utunk lassan emelkedni kezdett, ami már a Vigadó-hegy kezdetét jelentette. Szőlők és présházak között vezetett utunk, míg el nem értünk egy szépen faragott Székely kapuhoz. Előtte több fafaragás keltette fel figyelmünket. Fényképezkedés után a kis kilátóhoz értünk ahonnan szép kilátás nyílott a Kapos völgyére és a környékre. Innen utunk lefelé haladt egészen a Szt. Miklós kápolnáig. Szerencsénkre a szépen tatarozott kápolnát belülről is meg tudtuk nézni, sőt még harangoztak is a tiszteletünkre. Péternek megengedték, hogy a quadot is kipróbálja. Még sokat kellett volna gyakorolnia, de azért néhány métert tudott menni vele. Utunk innen a Zöld jelzésen haladt. Emelkedővel kezdtünk, majd egy kellemes fennsíkon haladtunk, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Kiskeresztúr hosszú utcáin keresztül értünk a vele egybeépült Gödrébe. Szerencsékre alig 10 perc várakozás után 14.55-kor jött egy busz, amivel hazaindultunk. Péterrel csak Baranyajenőig mentünk, mert ott vártak bennünket a saját járgányaink.


Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Eperjesi József

--------------------------------------------------------------------------------

Sajnos egyéb elfoglaltság okán a közös túrán nem vehettem részt, ezért a fenti túrát egy héttel később, január 24-én én (K. Balázs) is bejártam, B. András társaságában. Az útvonal lényegében ugyanaz volt, egy kis geoládázással kiegészítve. Táv: 28 km, szint: 800m
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

Egy hét alatt sokat változott az időjárás, és ebből adódóan a terep is. A múlt héten túrázók havas tájon, fagyott terepen túrázhattak. A hét során melegfront jött, ami hatalmas sárt eredményezett. Cserébe' napközben kellemes, szinte tavaszias időben gyalogolhattunk.
A reggel viszont ködös volt. Nagyon hangulatos volt, mikor a nap utat próbált törni a sűrű "tejfölön" keresztül.
Tettünk egy kis kitérőt a Hármashatárhoz, geoládázással fűszerezve. Szalacska földvára alatti ládázás során a térképen nem lévő halomsírokat fedeztünk fel, valamint ennek kapcsán útbaejtettük a Várkút-forrást is. A terep itt a forrás körül a Kelet-Mecsek meredélyeire emlékeztetett, bár egyáltalán nem voltunk magasan. Olyan meredek oldalakon ereszkedtünk le, hogy néha a csúszós agyagon elterülő levélszőnyegre lépve a gatyaféket is használnunk kellett.
A Sárkánytópuszta présházai között járva több szőlősgazdát is láttunk, akiket kicsalogatott a kellemes napsütés otthoni barlangjukból. Egyikük meg szeretett volna hívni minket egy borkóstolóra. Fájó szívvel, idő hiányában, az invitációt megköszönve nemet kellett mondanunk neki, mert a ládakeresésekkel már sok időt eltöltöttünk, és az út nagyobbik része még előttünk volt. A pihenőt a Szt. Antal kápolnánál tartottuk. A szőlőhegy gyakorlatilag az egykori földvár területén helyezkedik el. A telkek külső szélein ma is láthatók a meredek sáncok maradványai.
A Sárkány-tói völgyben további halomsírokat láttunk. Mi is átkeltünk -inkább átugrottunk- a Tüskés patakon, majd egy kis kerülővel a mosdósi Vigadó-hegyet vettük célba.
Itt kívülről, illetve a nyitott oldalablakon befényképezve megtekintettük a Szt. Miklós kápolnát, valamint arrébb a székelykaput.
A túra tömény látnivalói ezen a szakaszon értek véget, ugyanis a visszalévő szakasz Gödréig inkább haladós volt. Sokat kűzdöttünk itt a sokszor szűgyig érő sárral, de mi győztünk. A korábbi buszt nem sok híján, de lekéstük, így maradt még egy kis időnk Gödrekeresztúron megtekinteni a Siskovits-kriptát.
Örültem, hogy újabb területet ismerhettem meg a környékünkön, bár autóval már sokszor végigsuhantam errefelé, most legalább meg is néztem B. Andrással együtt.

Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs



2009.01.03. Téli Mecsek 30

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy
Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan, idén is két táv között választhattak az indulók, a könnyebb 15, illetve a keményebb, 30km-es között. Mi a csapatunkból ez utóbbit választottuk.
Az útviszonyok nem voltak rossznak mondhatóak, mivel nem volt hó (sajnos). Az út során a fagyott, korábban sáros út göcsörtjei dolgoztatták meg keményen a lábunkat. Sokszor felfelé könnyebb illetve gyorsabb volt haladni, mint lefelé. A téli hangulatot a -6 C-os hideg, illetve a zúzmarás fák szolgáltatták, utóbbiak csodaszép látványt nyújtva. Gyönyörűek voltak a Nagy-mély völgyi és melegmányi megfagyott patakok és vízesések.
A rendezés tökéletes volt, az út során kapott szolgáltatások szintén! Csupán az orfűi egykori Sárkány kulcsosház nyújtott lehangoló látványt, ami a 2. ellenőrzőpontnak adott helyet.
Örültünk a sok résztvevőnek, akik között sok ismerőssel is találkozhattunk.

Köszönjük a rendező PITE munkáját, jövünk legközelebb is!


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs



2008.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

Útvonal: Pécsvárad - Z+ - S - Zengő csúcs (682m) - Shsz - Hosszúhetény - Jelzetlen úton Pécsvárad Táv: 13km


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Már hagyományossá vált minden év december 30-án déli 12 órakor a Zengő csúcsán a turisták találkozója. Az idei a 17. volt a sorban. Az óévbúcsúztató túra alapítója a Pécsváradi Várbaráti Kör. Az ünnepélyességet a csúcson Himnuszéneklés és pezsgőbontás adja meg.

A Zengő az utóbbi években híres lett a lokátor elleni kűzdelemről. Az összegyűlt természetvédők kitartó munkájukkal megvédték a Mecsek legmagasabb pontját a lokátor telepítésétől.

A túra kiindulópontja nincs előre meghatározva. Vannak akik Pécsvárad felől, vannak akik Hosszúhetény felől indulnak. Mi csapatunkkal az előbbit választottuk. Visszafelé egy kis kerülőt tettünk Hosszúhetény felé, majd a Zengő déli lábánál haladtunk vissza Pécsváradra.
Útközben néhány társunk a másnapi, december 31.-i éjféli Tubes túrát tervezgette, de az legyen egy másik történet.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs


A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: ide kattintva.

Csodaszép világot ismerhetünk meg, ha nyitott szemmel járunk!




2008.12.13. Simontornya - Pincehely

Útvonal: Pincehelyről Simontornyára vonattal - Simontornya (vár) – Kisszékely – Nagyszékely (sváb parasztházak, löszbevájt pincék, fészerek) – Miszla – Halyagos (273m) – Pincehely Táv: 31 km, 597m szint
A terület sajnos tudomásom szerint turistatérképen nem szerepel, GPS segítségével tájékozódtunk.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



A Magyar Turista egyik számában olvastam egy cikket az Ozorai Pipó teljesítménytúráról. Nagyon dícsérték a Simontornyáról Pincehelyre vezető útvonalat. Gondoltam, kellene ide szervezni egy túrát, úgysem jártunk még ezen a környéken.
Autóval + vonattal kombinálva utaztunk Simontornyára a túra kiinduló helyére. 14-en jöttünk össze: Pécsről, Dombóvárról, Szekszárdról. Az időjárás messze volt az ideálistól, útközben esett kicsit az eső, a túra ideje alatt elállt, majd a túrát követően este rögtön eleredt. Mondható, hogy az égiek velünk voltak.
Ahogy elindultunk a simontornyai állomásról, hamarosan egy disznóölésbe botlottonk. Azzal ijesztgettük a disznólkodókat, hogy a "túra végén visszajövünk" - és elfogyasztjuk a finomságokat. Láthattuk a Sió 1812-ig üzemelő medrét, majd körbejártuk és megcsodáltuk a Simontornyai várat. Szépen felújította az OMF, csak azt a kopilitüveg épületrészt ne biggyesztették volna oda...
Szekszárdi túratársunk beszélt a ma már örök álmát alvó simontornyai bőrgyár szebb napjairól.

Útunk egy valaha pezsgő élettel teli pincesoron vezetett végig, aminek löszbevájt pincéi manapság többnyire a hajléktalanoknak nyújtanak menedéket. Azért láttunk néhány lelakatolt, halgulatosan kialakított pincebejáratot is.
A pincesoron egy kápolnát is találtunk. Az úttól kb. 3m magasan volt, ami azt jelzi, hogy amikor a kápolna épült, az út még egy magasságban haladhatott vele, az idők során az időjárás az utat kimélyítette. Az egész túrára egyébként jellemző volt a löszmélyút, mely mentén számtalan bevájt pincével találkoztunk.
Az útnak többször voltak hangulatos erdei szakaszai is. Sehol sem voltunk magasan a tengerszint felett, de elégég sokat másztunk, le-fel mentünk a dombokon.
Kisszékelynek (idő hiányában mert hamar sötétedik este) csak a szélét érintettük, de láttunk néhány nagyon hangulatosan kialakított parasztházat.
A kisszékelyi tó és strand mellett tartottunk egy kis pihenőt egy nagyon szépen kialakított parkban. Elhaladtunk a vadászház, illetve az előtte lévő tó mellett.
Nagyszékelyre érve, a falu egyik nyúlványába érkeztünk be. Ez a falurész meglehetősen elmaradott volt, valósággal megállt itt az idő. Az idő múlását csak a házak állapotromlása jelezte. Földes-sáros utcák, egykor szép sváb parasztházak hosszú sora. A falu központi része már más képet mutatott. Itt már aszfaltozott országút halad keresztül, több házat szépen rendbe tettek. Egykor a település fejlett, kissé városias lehetett, amiről mozi, húsbolt épülete, illetve egy-egy lakóépület városias kilakítása tanúskodik. Temploma jó állapotot mutat legalábbis kívülről.
Miszal felé ismér löszmélyúton haladtunk tovább. Miszlának katolikus és református temploma is van, több szentet ábrázoló szobra, szentháromság szobra. Mindezek egykori aktív életre vallanak.
Túránk utolsó szakaszán megmásztuk a Halyagost (273m). Nem tűnik így olvasva magasnak, de elég komoly emelkedőt kellett megmásznunk a meghódításáért. Csúcsa nemigen van, inkább egy hosszabb reginc, valahol egy nem egyértelműen kivehető legmagasabb ponttal.
A Halyagosról Pincehelyre ismét löszmélyúton haladtunk. Ez a szakasz eléggé nyálkás-csúszós volt, nem volt könnyű rajta haladni. Végül beértünk Pincehelyre, és célbavettük a vasútállomás parkolójában álló autóinkat.

Örültem, hogy ide is eljuthattam, hiszen vonatból már sokszor végigrobogtam erre, most legalább közelebbről is megismerhettem. Elmondható, hogy az említett falvakban rengeteg népi érték található, de a megmentésük utolsó órája egyre közelebb érkezik. Kár lenne veszni hagyni!

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Varga Péter képei itt.