2013.05.18-25. Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban

Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban (össz km: 330, össz. szint: 6850 m)

Hosszas tervezgetés után végre eljött a pünkösdi hosszú hétvége, amikor meglátogathattuk túratársunkat Bondor Misit Dornbirnban (Ausztria) a Bodeni tó partján.

A történet valahova február környékére vezethető vissza, amikor Misi megkeresett bennünket, hogy lenne e kedvünk kimenni hozzá egy kis „edzőtáborra”. Miután már egy ideje terveztem, hogy Mártinak is megmutatom a Grossglockner Hochalpenstrassét, így a kettő összeegyeztethetőnek tűnt.

Először a május 1-ei hosszú hétvégét néztük ki, de akkor még a GG-re vezető utat nem nyitották ki, így kerestünk egy újabb alkalmas időpontot. Kézenfekvő volt a pünkösdi hetet kiválasztani. Bíztunk benne, hogy júniushoz közeledve kellemes nyárias időjárás fog fogadni bennünket Ausztriában. Számításaink sajnos nem jöttek be, de ennek ellenére is 4 nagyobb túrát sikerült abszolválnunk.

Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy nagyon jól éreztük magunkat és ilyen királyi ellátásban rég volt részünk :) Misi mindent megtett, hogy igazán jól érezzük magunkat. A kiválasztott szép útvonalak, a közös reggelik, vacsorák, mind szép emlékek számunkra.

A túrákról a beszámolókat felváltva Mártival írjuk. Kezdésnek én bevállaltam a GG-re vezető utunkat.

Grossglockner Hochalpenstrasse (2013.05.18. , táv: 44 km, szintemelkedés: 1900 méter)

Az időjárásra tekintettel az első napra tettük ezt az igazán izgalmas túrát, melyet nekem már 4 éve sikerült teljesítenem. Akkor kellemes nyári időben tekertem fel 2500 méter magasságba a Zell am See felől. Idén a másik oldalról Heiligenblut felől kíséreltük meg megmászni a hegyet. Szerencsére a hetet jellemző esős, szomorkás idő ezen a napon távol maradt tőlünk, így igazán kellemes körülmények között tekerhettünk egy „lazát” :)

Itthonról éjjel 2 után indultunk el, hogy Heiligenblutba érjünk még a délelőtt folyamám. A találkozóra nekünk 600 km-t kellett utaznunk, Misinek „csak” 400-at. Terveinkkel ellentétben csúszással érkeztünk, de így is még időben neki tudtunk vágni a 21 kilométeres mászásnak.

Lehetőség a bemelegítésre nem volt, ugyanis a parkolótól már meredeken emelkedett az út, így kistányéron pörgetve vágtunk neki az ismeretlennek. 6-7 km mászást követően egy rövid gurulás, majd egy körforgalom következett, ahol el kellett döntenünk, hogy a GG gleccserét nézzük meg 2300 méter magasságból, vagy feltekerjünk az út legmagasabb pontjára az Edelweisspitzére 2574 méterre. Mondanom sem kell, az utóbbit választottuk :)

A körforgalomtól egy durva emelkedővel megkezdődött az igazi HEGY, amit igyekeztünk kényelmes tempóban folyamatosan nem erőlködve megmászni. Ahogy lassan fogytak a növények körülöttünk és egyre gyakrabban láttuk a havat úgy kezdtünk átélni igazán, hogy milyen is egy 2000-es hegyet megmászni. Azt hiszem a GG-vel kapcsolatban a monumentális szó volt az első, ami eszünkbe jutott. Ahogy emelkedtünk érezhetően csökkent a hőmérséklet és egyre gyakrabban volt kísérőnk a szél. Ennek ellenére így is nagyon élveztük a tekerést ebben a csodálatos közegben.

Ahogy emelkedtünk, úgy egyre ritkábban álltunk meg beszélgetni, fényképezni. Tekerni kényelmes volt, de megállva hamar átfagyott az ember.

Az első és az út egyik legmagasabb pontja a Hochtor volt a maga 2504 méterével. Itt jöttek a fényképek a 2 fokban. Jól esett a pihenő és egy kis energiapótlás a következő kilométerek előtt. A Hochtornál egy alagúton keresztül egy gurulós szakasz következett, hogy újra visszamászhassunk az Edelweißspitze lábához. Ez a szakasz olyan 2-300 méter szint csökkenést majd emelkedést jelentett.

Nem a méterek voltak a legnagyobb ellenfeleink ezen a szakaszon, hanem a szél, ami össze vissza dobált bennünket az úton. Egy-egy széllökés szinte egy sávot is el tudta fújni az embert. Ezt a szakaszt elég óvatosan és átfagyva teljesítettük, de megvolt ez is és kárpótlásként elértünk egy újabb kilátási ponthoz, ahonnan már megcsodálhattuk a Grossglockner csúcsát is.

Néhány fotót követően Misit elengedtük a ráadás mászásra a Edelweißspitzére, mi pedig egy forró csokival és egy sacher tortával ünnepeltük meg Márti első 2000-es hegyét. Érdekesség volt, hogy fent az étteremben szinte az első ember akivel találkoztunk az pécs-vasasi volt :)

Misi visszaérkezését követően rohamosan romlani kezdett az idő. Egyre sötétebb felhőkkel és széllel érkezett a rossz idő. Ekkor érezte csak igazán az ember, hogy ebben a magasságban már milyen kiszolgáltatott. Csak mi voltunk, a bringánk és a szél, ami bármikor lelökheti az embert az útról.

Indulás előtt Márti ellen elkövettem még egy „merényletet” és kicsaltam a teraszra. Szegény már nem tudta, miért akarom a kilátást bámulni abban a hideg szélben, de amikor letérdeltem előtte és elővettem zsebemből a gyűrűt, már tudta, hogy lánykérés lesz belőle :)

Igent mondott, készült pár fénykép, majd gyorsan a bringákhoz siettünk és elkezdtük a gurulást, majd a mászást a Hochotrig.

Szembeszél, 4-5-el vánszorgás, bicajról leszállás az alagútban…. Ezek jellemezték ezt a néhány kilométert, ami a Hochtorig tartott. Ott a hegy déli oldalára átbukva, nyugodt békés volt az idő és ahogy ereszkedtünk egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Hosszú tempós gurulást követően egy kis mászás várt még ránk, majd leereszkedés a kocsihoz.

A kocsinál már kellemes meleg várt.

Felpakolást követően  nekiveselkedtünk a hátralévő 400 km-nek. Éjjel érkeztünk szállásunkra, ahol a megérdemelt pihenés várt ránk :)

A Bodeni tó túl messze van…(2013.05.19 , táv: 30 km)

Ezt a napot pihenő napnak szánta Misi a GG után, így csak egy 120 km-es kört jelölt ki számunkra :) A végcél Konstanz lett volna egy kis hajókázással megspékelve. A borús idő ellenére nekivágtunk a tervezett távnak, de 15 km megtétele után olyan szinten voltunk már elázva, hogy nem volt már érdemes tovább mennünk. Azért vártunk még 30 percet egy stadion bejáratánál időjárás előrejelzést olvasgatva, de akárhogy is néztük semmi bíztatót nem láttunk. Visszafordultunk és a szállásra tekertünk.

Meleg vizes fürdő mosás pihenést követően kisütött a nap. Úgy döntöttünk nem hagyhatjuk veszni a napot és legalább sétálunk egyet a városban. Misi itt sem a leglankásabb utat választotta, hanem egy szép kápolnához vitt fel bennünket, ahonnan szép kilátás volt a városra és a Bodeni tóra is. Kellemes szép idő volt, jól éreztük magunkat a reggeli elázás után.

A sétát követően egy Misi által készített, jó nagy adag spagettit ettünk vacsorára, hogy legyen erőnk a másnapi tekeréshez, ami során a Silvretta hochalpenstrasset céloztuk meg, de erről meséljen már Márti.

Silvretta hochalpenstrasse (2013.05.20. , táv: 75 km, szintemelkedés: 1700 méter)

Szokásos bőséges reggeli után elindultunk kocsival, hogy 40 km után nyeregbe pattanjunk és meghódítsuk a következő 2000 méteres hegyet. Az autótól még 20 km-t kellett megtenni lassan emelkedő úton, mire elértünk a szerpentin elejére. Innen vezetett fel az út 14 km-en át. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy látszott igazán a völgy mélysége és szépsége. Az út le volt zárva a forgalom elől, így teljesen zavartalanul tekereghettünk. Az eső néha elkezdett szemerkélni, néha havaseső esett, de a csúcson még a nap is kisütött, hogy igazán szép képek is készülhessenek a havas hegycsúcsok között. A csúcs után több km-át egy nagy gurulás várt ránk. Egy rövidebb emelkedő után elértünk egy újabb tóhoz, innen pedig egy nagyon éles kanyarokkal, rövid fordulókkal tarkított meredek szerpentinen ereszkedtünk vissza a völgybe. Az idő kezdett rosszabbra fordulni, így az utolsó 20 km-t, amit már lendületesen tudtunk megtenni, jól megnyomtuk. Az utolsó pár km-en viszont sikerült eláznunk. Szerencsére az autóban száraz ruha várt ránk. Este szokásos meleg zuhany, mosás után megettünk  “maradék” spagettit.

Svájc - Wildhaus (2013.05.21. , táv: 110 km, szintemelkedés: 1600 méter)

Az időjárás bizonytalannak látszott, de mi optimistán indultunk el a Rajna mentén. 40 km után értük el a svájci határt, Buchs településnél. Az első szó amelyet meghallottunk, magyar volt. Egy anyuka terelgette a gyerkőcét. Innen tekertünk fel egy alpesi kis szerpentinen, az előző napokhoz képest nem túl magasra. A domboldalon már szemerkélt az eső, amely néha, néha felerősödött. A táj azonban esőben is szép volt, a zöld szín árnyalatai ellensúlyozták a szürkeséget. A szintén több km-en át tartó emelkedést követően nagy gurulás következett, amelyen azért visszafogtuk a biciklit, mert az eső egyre jobban esett és felverte a vizet. Visszaérve a Rajna partra már nem esett, de éreztük, hogy ez csak idő kérdése. A hátralévő 40 km-t gyors tempóban tettük meg, a végeredmény: totál elázás, meleg zuhany, mosás, vacsi, film nézés. :)

Esőnap-Pihenőnap (2013.05.22.)

Már reggel reménytelennek látszott az idő: eső és hideg. Laza napot szerveztünk: helyi bevásárlóközpont túra, bicikliboltok meglátogatása volt a program illetve Misi felvitt minket kocsival oda, ahova biciklivel mentünk volna. Alagutas, vízesésekkel tarkított szerpentines út Ebnit településre. Este levezetésnek újabb film került elő.

Bödele (2013.05.23. , táv: 71 km, szintemelkedés: 1650 méter)

Misi egyik edzőköre volt a túraútvonal. 9 km emelkedést követően értünk fel a Bödele legmagasabb pontjára 1000 m-re, ez már nem volt kihívás számunkra. Ezt követően 8 km suhanás volt lefelé, amelyet már élveztünk, mert az út száraz volt és az idő is melegedett. A völgybe leérve több kis alpesi falun keresztül vitt az utunk. Bizauban megálltunk egy magyar család által vezetett panzióban, ahol meleg kávéval fogadtak minket. Az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is, megnyugodthattunk, hogy ma nem ázunk el. Visszafelé volt még egy kis kaptató, aztán megint gurultunk egyet Dornbirnig.

Délután még maradt egy kis időnk, hogy Janival felmenjünk libegővel a Karren nevű 900 méteren található csúcsra, hogy rálássunk a városra és a szomszédos svájci hegycsúcsokra.

Konstanz - Bodeni tó  (2013.05.24.)

A távolság és a bizonytalan időjárás miatt a 60 km-re lévő Konstanzba már kocsival mentünk. A program városlátogatás volt. Megtekintettük a konstanzi katedrálist, lesétáltunk a Bodeni tó partjára és tettünk egy nagyobb sétát az óvárosi részen.

Hazautazás (2013.05.25.)

Szombat reggel még besétáltunk a városközpontba, ahol ilyenkor vásárt tartanak, mindenféle helyi finomsággal: sajtok, szörpök, kolbászok, pékáruk, még medvehagyma pestot is lehetett kapni. Végül délben sikerült elindulni és 950 km után hajnali 2-kor érkeztünk haza.

A változékony időjárás ellenére tartalmasan töltöttük el ezt a pár napot Misinél. Nagyon jól éreztük magunkat, jó szállásunk volt Misi szomszédságában (szintén Misi intézte), ami lehetővé tette a közös reggeliket és vacsorákat. Misi helyismeretének köszönhetően a túraútvonalakon sem kellett gondolkodnunk, gyönyörű helyekre vezetett minket. Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni Misinek az elmúlt hét élményeit.

Lejegyezték: Dr. Tárnai Márti, Bodor Jani

Képek:
Bondor Misi fotói
Dr. Tárnai Márti és Bodor Jani fotói


(A történetben szereplő rendkívüli fontosságú eseményre való tekintettel ezúttal örömmel kivételt teszünk. Ugyanis a blogon csak előre nyilvánosan meghirdetett túrák beszámolóit tüntetjük fel a közösség épülésének érdekeit szem előtt tartva. De most másról van szó.... Gratulálunk!)
webmester

2013.05.11. "Kincsek között élünk" kerékpártúra az Ormánságban

Részletek itt

2013.05.11. Katica Tanya zselici kerékpártúra

Kiírás itt

Majdnem én sem mentem el! Reggel (hajnali 6 órakor) kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy körbe be van borulva. Viszont nem esik! Gyorsan megnéztem az idokep.hu-n minden releváns térképet (időkép, felhőkép, radar), és azt állapítottam meg belőlük, hogy pont a Pécs és Kaposvár közötti területen nincs esőfelhő (tényleg így volt!), és a radar szerint nem is érkezik sehonnan, semmiféle gyanús folt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megyek! És milyen jól tettem! Elöljáróban csak annyit, hogy az egész túra alatt egy csepp eső sem esett, viszont a hőmérséklet az kerékpározáshoz ideális, PF volt (azaz pont fasza)! Szél sem volt (legalábbis olyan biztos nem, amire emlékeznék)!
Kicsit korán értem Kaposvárra (9 óra előtt, 10-kor volt a rajt), addig leparkoltam egy kis utcában, nem messze a Gárdonyi Géza Általános Iskolától, ahol regisztrálni kellett, és ahonnan indult a buli. Ott is felhős volt az ég (rétegfelhő jelleggel), de ott sem eset (az odaúton sem, és hazafele sem). 9-kor bebattyogtam a suliba, hogy akkor itt lennék. Regisztráltam, megkaptam a túralapot, és egy másik lapot, amin jelölve volt, hogy a hosszú távon indulok (80 km lett a hossza, mire odaértem, előtte olvastam 72 és 75 km-t is :) ), és egy kitűzőt (igen, előre megkaptam ezt is, úgyhogy haza is jöhettem volna! :) ). (Csak a kitűző miatt mentem! :) ) Egyébként 3 táv volt: rövidke (20 km), közepes (40 km), és hosszú (80 km).
10 kor volt a rajt. Sajnos nem sokan jöttünk össze – valószínűleg az időjárás miatt - , úgy ránézésre kb. 50-en lehettünk, és eléggé vegyes volt a társaság, voltak igen fiatalok (mint például én :) ), voltak középkorúak, és voltak egypáran kicsit idősebbek is.
A rajt után, az iskola utcájának vége felé vettük az irányt, ami rögtön egy jó meredek dombra vitt föl. Szerencsére nem volt hosszú (kb 150m), viszont legalább 15%-os. (A képeken látszik majd nézzétek meg azokat is!)
Első település, amin áthaladtunk Szenna volt (előtte volt Kaposszerdahely, azt majd a visszafele úton említem meg). Szennában lekanyarodtunk jobbra, Patca felé, amely egy kis zsákfalu. Viszont itt van a Katica Tanya, ami a névadója volt a túrának, és itt volt az első pecsételő hely és itató (kb. 10 km), és ez volt a rövidke táv fordítója is. A tanya egy nagy állatfarmra hasonlít a leginkább. Szép! (lásd: képek)
Ezután vissza Szennába, majd most jobbra fordultunk (nem Kaposvár felé), és nem sokkal később letértünk a „főútról”, és bevettünk magunkat a zselici tájvédelmi körzetbe! Nagyon szép volt! Hol ligetes, mezős, dimbes-dombos, hol sűrű, sötét erdőkben kanyargott, a mindvégig aszfaltozott erdészeti műút!!, legalább 40 km hosszan (képek)!!! Ez a kanyargás egy helyen szakadt csak meg, Bőszénfa előtt. Itt ki kellett menni a Szigetvár-Kaposvár főútra (67-es út), de szerencsére ez kb. csak 2-3 km hosszú volt, és utána újra be a fák közé.
A következő állomás Kardosfa volt, a Hotel mellett. Itt már egyszer jártam, de persze nem abból az irányból ahonnan most jöttünk. Egyébként Szenna után, amikor bekanyarodtunk az erdős részbe, onnantól kezdve végig emelkedett az út Kardosfáig, sőt utána is, egészen a 67-es útig (kb. 20 km). De nem volt vészes, mert szinte végig konstans emelkedésű volt, és ha lassan is, de simán tekerhető volt!
A Kardosfa Holteltől (ez volt a fordítója a középtávnak) kivezetett az út, a 67-es útra. Ott jobbra, Bőszénfa fele fordultunk, ahol várt minket a következő ellenőrző és frissítő pont.
Bőszénfán ismét be az erdőbe, és az út egy jó darabig a bőszénfai állatfarmok, és szarvas parkok között vezetett (képek!). Itt is konstans emelkedés volt (rövidebb sík és lejtős szakaszokkal), de még laposabb szögben, mint a Szenna és a 67-es út közötti szakasz. (Beszéltem egy-két indulóval, akik a Szenna-Kardosfa-67-es út közötti emelkedőtől féltek. Nem tudják mi az a Mecsek! :) )
Ezután kiértünk az erdőből, és Lipótfa következett, az utolsó állomás. Lipótfától már csak 20 km választott el bennünket a céltól. Azért a szervezők (vagy a természet) itt is bevetettek egy utolsó cselt, ugyanis Lipótfa után kb. 5 km-rel volt egy kisebb domb! :) Úgy kb. 300m-400m hosszan, és 15-20% közötti kis húzódás! :) Ez az itinerben így szerepel: „s a Petörke tározó mellet felkapaszkodunk a szőlőhegyre”. Hát, felkapaszkodtunk! :) Aztán egy kicsit szerényebb kivitelben ez megismétlődött Kaposszerdahely előtt is. :)
Kaposszerdahelyről már tényleg csak be kellett gurulni Kaposvárra, és az iskola utcája sem volt messze a Kaposvár táblától. Csak pár kis utcában kellett kanyarogni, és már ott is voltunk.
A túra nagyon jó volt, nekem nagyon tetszett, ha lesz jövőre is, biztos, hogy jövök. Sőt az is megfogalmazódott bennem, ha kaposvári lennék, akkor minden hétvégén ezt a túrát csinálnám! :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon szép helyeken megy végig, a természet közepében!
Jah, a célba érkezéskor megtudtam, hogy a negyedik lettem  a 80-as kategóriában, amire 24-en neveztek (4 óra alatt sikerült abszolválni a távot, még ennyi fényképpel is).  (Köszönöm, köszönöm! :) )
A szervezésről csak annyit említenék meg, hogy ott ahol a leginkább tartottam attól,  hogy eltévedek (az erdőben), ott szinte nem is lehet eltévedni, mert az aszfaltcsík csak egy irányba megy (mondjuk ott jelölés sem volt). Viszont az utolsó 20 km-en volt egy–két kérdéses kereszteződés, illetve közvetlenül a cél előtt, a kis utcákban, hááát..., ott meg kellett volna kérdeznem egy helyit, hogy melyik út megyen Budára (merre van a suli)! Szerencsémre nem kellett, mert utolértem egy fiatal túratársat, még az utolsó ellenőrző pont előtt, és onnan együtt jöttünk. Ő helyi volt, úgyhogy nem volt gond! Szóval nem minden kérdéses pont volt jelölve, viszont az itiner jó leírása egyszer segített!

Lejegyezte: Bánovics Péter

Képek:
Bánovics Péter fotói

2013.05.04 Tekerjünk le a Drávához!

Útvonal: Pécs Nagybani piac - Görcsöny - Diósviszló - Drávaszabolcs - Harkány - Diósviszló - Görcsöny - Pécs
Táv: 80 km, szint: 240 m.
Túra útvonala

A túrakiírás így szólt: "Nem hajtós tempóban letekerünk a Drávához néhány pihenő beiktatásával, majd vissza - közben fagyizunk, ahol kedvünk tartja."

Az első fagyizást mindjárt Görcsönyben megejtettük, Szilvi szerint a rétes is nagyon finom! Egyik bringásnak gyorsabb kerekezésre volt igénye, ezért elköszönt tőlünk.

Betértünk az ócsárdi horgásztóhoz, mely most igazán hangulatos. Harkányban lapátos fagyit fogyasztottunk, (óriási adag/200 Ft) ha erre jártok, ezt ne hagyjátok ki! Drávaszabolcson klassz kis parkot fedeztünk fel, s utána jó széles bringaúton haladtunk a határ felé. A Dráva parton a fák alatt sok volt a szúnyog, ezért inkább nagyon vidám hangulatban"kihajóztunk". Visszafelé Diósviszló határában levő parkban pihentünk, majd Görcsönyben Évi is megkóstolta a rétest - addig Fricivel benéztünk a Kastélyparkba, s megtudtuk, hogy a területen csak az igazgató engedélyével lehet fotózni.

Pellérd határában a többiek nyugat felől közelítették meg Pécset, én pedig Kertváros felé vettem az irányt. A Nagybani piachoz érve megállapítottam, hogy a táv 79 km volt, de otthonról számolva Évinek pl. 90 km.

Jó volt a nyárias melegben a tavaszi virágzó természetben tölteni ezt a 7 órát!

Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati 

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói

2013.05.01. Kiruccanás Horvátországba, villányi indulással

Útvonal: Villány - Magyarbóly - Beremend - (H/HR) - Baranjsko Petrovo Selo (Petárda) -  Belisce - Valpovo - Bocanjevci - Tiborjanci - Marijanci - Kunisinci - Carnagajevci - Radikovci - Miholjacki Porec - Rakitovica - Donji Miholjac (Alsómiholjác) - Drávaszabolcs - Gordisa - Matty - Alsószentmárton - Egyházasharaszti - Siklósnagyfalu - Kistapolca - Nagyharsány - Villány
Táv: 104 km. Szint: 90m.

Térkép itt.

Szerencsénk volt az időre nem lehetett most sem panasz. Mint utólag megtudtam 33 fok volt, hát ezért sültünk meg annyira !

8 óra körül érkeztünk a H. Barnával, F. Szilvivel és Ferivel a villányi vasútállomásra autóval. Addigra páran már megérkeztek. Amíg kipakoltuk a bringáinkat addig is sorra érkeztek a túratársak. Nagy örömömre most is jöttek új túrázók: páran azok közül is akiknek külön küldtem meghívót. 8:25 re már 17-en voltunk és biztosan tudtam, hogy még valahol útközben van H. Gyuri barátom is. Fél kilencre befutott mindenki ,de biztos ami biztos még vártunk egy pár percet . (Voltak Sellyéről ,Szederkényből és Pécsről.) Végül is 18-an vágtunk neki.

Indulás után egyből boltot keresgéltünk az egyik túratársnak,de ott meg annyian voltak, hogy azt nem akarta kivárni, így tovább is indultunk Magyarbólynak majd Beremendnek. A határátlépés után célba vettük Petárdán a fagyizót, amit a lányok ajánlottak. Már ekkor nagyon meleg volt és még melegedett !

Egy szép Dráva holtág után a Dráva hídon pihentünk és vártuk be a lemaradtakat.

Belisce után elmaradt egy túrázó. Sajnos nem látta, hol fordultunk el. Mi egy benzinkútnál vártuk. Végül M. Józsi megtalálta az elveszett bárányt, de ő sem tudta, hogy merre kell jönni. Telefonon megbeszéltük, hogy egyenesen menjenek Drávaszabolcsra, és ott találkozzunk.

Dél körül egy árnyékos játszótéren próbáltunk ebédelni, de inkább a szúnyogok ebédeltek meg rajtunk.

Útközben szép helyeken jártunk. A túra végére nagyon meleg lett, alig lehetett bírni a hőséget. Páran csúnyán pecsenyévé sültek. Legközelebb már csak a határátkelőn pihentünk. A határátlépés után egy boltnál összeszedtük M. Józsit is aki türelmesen megvárt minket. Páran elváltak tőlünk és egyből Pécsnek vették az irányt. Mi meg Matty felé indultunk tovább, ahol Frici javaslatára meg akartuk nézni az állat simogatót ,de lovas és egyéb rendezvények miatt óriási tömeg volt, ezért tovább mentünk.

Kistapolcán a Fricivel érdekesnek találtunk egy kis tavat amit lefényképeztünk ezért kicsit elmaradtunk a többiektől, akik Nagyharsányban a kereszteződésben egy árnyékos helyen bevártak minket. Innen együtt kipróbáltuk az új Nagyharsány - Villány kerékpárutat. Ezután a villányi pincesoron megálltunk, mert páran már úgy éreztük, hogy szomjan halunk. Utána eltekertünk túránk kiindulópontjához a villányi vasútállomásra, ahol a melegtől elfáradva felpakoltuk a bringákat, búcsút vettünk a túratársaktól és indultunk haza .

KÜLÖN GRATULÁLOK AZOKNAK AKIK ÚGY TEKERTEK LE PÉCSRŐL - VILLÁNYBA ÉS UTÁNA HAZA IS !!!

Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Kónya Tamás fotói
.

2013.04.28. Pécs-Aranyosgadány, avagy tovább a Szőkei tóhoz

Rövid táv útvonala: Pécs, Pellérdi út 42. Mini Presszó előtti parkoló - Pellérd - Aranyosgadány, egy házi készítésű aszaló megtekintése, majd ugyanazon az útvonalon vissza.
A programot kezdőknek és gyerekeknek is ajánljuk (felnőtt kíséretével).
Táv: 17 km Szint: 100 m
A túra útvonala
Hosszabb táv útvonala: tovább Keresztespuszta - Görcsöny (itt benézünk a tóhoz) - Szőkei horgásztó - Görcsönyön át vissza.
Táv: 45 km Szint: 250 m
A hosszabb táv útvonala
Indulás: Pécs, Pellérdi út 42. Mini Presszó előtti parkolóból 9:00-kor.

A túra célja pár ember megmozgatása volt, akik vágynak a biciklizés örömére, de nehezen indulnak el konkrét úti-cél nélkül. Erre ideális hely Aranyosgadány: közel van, és nincs sok emelkedő!

A társaság ismerte egymást a korábbi gyalogos kirándulásokról - ezután már a kerékpár túrákon is ismerősek lesznek az arcok.

A 6-os út melletti járdán tekertünk a pellérdi elágazásig, ahol mindig problémás szokott lenni az áthaladás, de most a kedvünkért mintha kiürítették volna az utat. Az egész csapat könnyedén rátérhetett az útra, melyen a Pellérd központjában található kis tóhoz tekertünk, hogy csatlakozhassanak a Kertvárosból indulók is. Itt megnéztük a barlangot, amit eredetileg csónakháznak építettek és a tavat is csónakázó tónak használták a „boldog békeidőkben”. Most inkább barlangszerű az építmény-maradvány, és jót lehet sétálni körülötte.

A pihenő után a 16 fős csapat elindult Aranyosgadány felé, és csak egy rövid szusszanásra kellett megpihenni az egyik emelkedő után.

Árpi már várt minket, nagyon ötletes házi készítésű aszalót mutatott nekünk , és szakszerűen elmagyarázta a technológiáját. Egy ilyen berendezés elkel minden háztartásban ahol nagyobb mennyiségű gyümölcsöt szüretelhetnek.

Jó volt ezen a portán pihenni és beszélgetni. A háznak, a pajtának és az egész környezetnek múltja van, és ezt érezni-élvezni is lehetett.

Ezután átmentünk a szemközti parkba, és megszavaztuk, hogy a középen lévő műtárgy lehet a török kút, a falu egyik nevezetessége. Persze víz nem volt benne és talán már az építmény sem eredeti, de olyan „törökkutas”. Kicsi tovább tekerünk a Horváth portára. Itt minden évben szobrász tábor működik és az ott készült művekből szoborparkot alakított ki az ingatlan tulajdonosa. Szabadon sétálhattunk a hatalmas területen a szobrok között.

Ennyi pihenés még az ínszalag szakadásból felépülteknek is elég volt, ezért a kezdő csapattal elindultunk vissza Pécsre,

7-en pedig tekertek tovább a kevesek által ismert második Aranyosgadányba (talán ez a Keménygadány), s jól járható földúton Keresztespusztára. Görcsönyben fagyizás, majd a Szőkei horgásztónál pihenő. Ezután „rövidítés” címszó alatt a tervtől eltérően Frici javaslatára Keszü lett az útirány. Nem kedveltük a bő 3 km-es földutat, de a tetőről gyönyörű panoráma kárpótolt bennünket. Az aszfaltos útra lejutva csak haza kellett gurulni, de az út nem volt rövidebb a tervezettnél :)

Jelentem, igény van ilyen könnyed túrákra, mindenki nagyon elégedett (és nagyon éhes) volt a túra végén.

Túravezető, lejegyezte Miklovich Csilla és Farkas Kati.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói 

2013.04.27. Kerékpártúra a Mecsekben és a Zselicben

Útvonal: Pécs, Szigeti út végéről a Tak.Szöv. parkolóból - Rácvárosi út - Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehely- Káni elágazó - Erdészeti műút - Nagymáté - kitérő Szágy- Tormás- Baranyajenő -

földutas változat: - Palé - földúton Gyümölcsény - Mindszentgodisa -

aszfaltos változat: Sásd - Oroszló - 

- Kishajmás - Abaliget- Remete rét - Pécs, Teca Mama

Táv: 100 km, szint: 1100m  Túravezető: Kónya Tamás 

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Végre nagyon szép időben várhattam a túrázókra. Ennek nagyon örültem, mert az én túráimon eddig mindig rossz idő volt és ez befolyásolta a létszámot is. Most viszont jó időt mondtak és többen is jeleztétek, hogy jöttök, aminek örültem.

A Szigetvári Tak. Szöv. parkolójában gyülekeztünk. 8:50-kor már 20-an voltunk és még az utolsó pillanatban is jöttek, végül 25-en indultunk útnak.

A Rácvárosi út felé indultunk szép lassan, első megállónk Cserkút volt, itt kiszuszogtuk az emelkedőt, de volt aki épp reggelizésre használta ki a pihenőt.

Kővágószőlős felé indultunk tovább. Szőlős után az emelkedőn egy kicsit elnyúlott a mezőny, de aztán itt még beért minket hamar a vége. Hetvehely felé vezető erdei utat élvezte mindenki, főleg lefelé. Hetvehelyen még szépen együtt volt a csapat, itt felkerestük a falu legfőbb kultúr intézményét. Hárman elköszöntek és Abaligetnek vették az irányt. Itt annyira ellazultam, hogy még a hátizsákomat is otthagytam a kocsmában, de szerencsére a túratársak figyeltek és utánam hozták. A következő megállónk nagymátéi arborétum volt ahol szépen megebédeltünk a hátizsákjainkból. Ezután kipihenten száguldottunk lefelé egy erdei szerpentinen nagyon szép környezetben tavak mellett Szágy felé. Szágyon is meglátogattuk a helyi kocsmát és hozzájárultunk a magunk szerény módján a munkahely megtartáshoz. Utána Tormáson át Baranyajenőnek vettük az irányt. Itt ketté vált a csapat.Akik az eredeti útvonalon, aszfalton kívántak menni Oroszlóig, azok velem tartottak, akik pedig kalandra vágytak, azok Balázs vezetésével egy emlékezetes földút beiktatásával Palé-Gyümölcsény érintésével haladtak tovább. Mint kiderült, Gyümölcsényhez Balázsnak személyes kötődése van, hiszen nagyapja itt gyerekeskedett.

A két csapat végül a magyarhertelendi elágazónál találkozott: az országutasok az eredetileg tervezettnél több várakozás után, a földutasok pedig a vártnál lestrapáltabban. Lényeg, hogy összeállt a teljes csapat és Kishajmás felé indultunk tovább.

Sajnos a fáradtság eredményeképpen itt Kishajmáson történt egy sajnálatos baleset. G. Pali miközben az egyik kezében a fényképező volt, az előtte lévők lefékeztek, így ő is. A kormánya elfordult, majd bukfencezett egyet, ezután pedig F. Zoli ráhajtott. Mindketten a földre kerültek. Palinak sajnos csonttörése lett.  Egyből jelezte, hogy nem fog tudni tovább jönni. Pár perc alatt annyira beállt a könyöke, hogy nem tudta felemelni a kezét ami nekem elég ijesztő volt. Frici azonnal felajánlotta, hogy ő hazateker és érte jön kocsival, de közben a srác elérte a testvérét aki elindult érte kocsival. Rossz érzéssel, de mivel nem tudtunk többet tenni és ő is mondta, hogy menjünk mert már jönnek érte, ezért így hátrahagytuk. Kicsit tehetetlenül és rossz érzéssel folytattuk az utat. Később ránk dudált az a kocsi ami érte jött, így legalább tudtam, hogy már nem ül ott az út szélén.

Abaligetnél már kezdett mindenki fáradni és az is kiderült, hogy a kilométerek el lettek számolva amiért elnézést kérek minden résztvevőtől, de félre értettük egymást  Balázzsal (a szágyi kitérőt nem kalkulálta bele) és így lett hosszabb a túra 85km helyett kb.100km.

Abaligeten feltankoltunk vízzel egy kútnál és nekivágtunk a kaptatónak. Remete-rétig már nagyon szétszakadt a mezőny, mindenki küzdött erőnléte szerint felfelé. Remete-réten megvártam a csapat végét, de ekkor az eleje már szólt, hogy nem tudnak várni a Teca Mamánál mert estére már programjuk van, és elindultak haza ki-ki a maga dolgára. Ekkor már 17 óra múlt és én azon izgultam nehogy valaki még elessen a lefelé vezető jól megtervezett kanyargós szűk kerékpár úton, de végül mindenki épségben leért. Az utolsók beérkezése után elköszöntünk egymástól és fáradtan mi is hazafelé vettük az irányt.

Nem biztos, hogy ez volt a legjobban sikerült túra, de remélem azért a kilométer elírás és szerencsétlen bukás ellenére is voltak akik jól érezték magukat .

A kilométer elszámolásért még egyszer elnézést kérek, de legalább NEM ESETT AZ ESŐ !!!
És ez úton is jobbulást és gyors felépülést kívánok Palinak, a szerencsétlenül járt túratársunknak !

Remélem azért jöttök május elsején ?

Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.

2013.04.22. Kritikus Tömeg - Pécs

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói
.

2013.04.21. Kerékpáros családi nap

A Melitta Szabadidő Sportegyesület által szervezett családi kerékpártúra részletei itt.

4-en képviseltük klubunkat ezen a gyönyörű, bringázáshoz ideális tavaszi napon. Bő 1 óra alatt letekertük a rövidebb távot, a célban frissítővel és dél környékén rántott húsos szendviccsel kínáltak bennünket a szervezők.

Aztán jött a sorsolás: 4-ből 3-an nyertünk, Évi hozta el a főnyereményt: a Potyka vendéglő ajándékutalványát! Most aztán megfőzetheti a tegnap kifogott halat :)

A rövid táv teljesítésével is összejött 45 km.

Lejegyezte Farkas Kati

Képek:
Farkas Kati fotói

2013.04.20. Laza kerekezés a Bicsérdi tóhoz

Útvonal: Pécs, Nagybani piac - Aranyosgadány - Bicsérd - és vissza
A túra útvonala (oda irány)
Táv: 30 km, szint 100 m.

Tény, hogy csak 1 nappal korábban tudtuk a túrát megszervezni, így csak 4-en jöttünk össze. A ragyogó időben megálltunk az aranyosgadányi szőlőhegyen az Orbán szobornál, megkerestük az aranyosgadányi szoborparkot, megpihentünk, és pecáztunk a bicsérdi tónál. Évi még halat is fogott :)

A túra meglepetése: Évi meghívott bennünket sütizni a Szigeti városrészbe, így visszafelé Pellérd felé kerekeztünk, s ha már erre jártunk, bementünk a falu központjában levő tóhoz is.

Mire hazaértünk, bő 40 km-t tettünk a bringánkba!

Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Farkas Kati fotói 

2013.04.13. "Szezonkezdő" bringatúra

Útvonal: Pécs, 48-as tér - Bogád - Romonya - Hásságy - Olasz - Szederkény - Bóly - bringaúton Villánykövesd - Újpetre - Pécs   Táv: 79 km.

Útvonal térképen itt. 

Indulás: Pécs, 48-as tér 9.00

Nem volt egyszerű ennek a túrának a szervezése, de végül a harmadik időpont választás sikeres lett.

Így április 13-án reggel 9 órakor 32 bringás gyűlt össze az indulási helyen.

Nem mindennapos az ekkora létszámú túracsapat, így majdnem aggódni kezdtem, hogy fog ez menni, de várakozáson felül jól sikerült; egy-két megingástól eltekintve egyben, egymást bevárva, rendben haladt a csapat.

Bemelegítőnek megmásztuk a bogádi dombot, amely tetején M. Csilla "megkritizálta a túra nevét", ez ugyanis egy meglepően ... dombos túra  :)

A másik oldallal nem volt problémája,  :) így szép tempóban legurultunk a dombról, majd következett a hullámvasút, és a szintes tekerés Olaszig.

Útközben D. Timi közelről súrolta az út porát, majd hősiesen visszaült, és vidáman tekert tovább. Olasznál megálltunk egy rövid búcsúzásra, 3 társunk eddig jött velünk.

Mi is hamarosan továbbindultunk, hisz már várt ránk Mónika meglepetése, vagyis a "szederkényi frissítőpont". Azért előtte még megmásztuk a szőlőhegyet. A finomságokat nem adják ingyen még a bringatúrán sem :)

Mónikának ezúton is nagyon köszönjük a sok finomságot, a híres fasírtot, és a vendéglátást.

A pince előtti padokon, a megrakott asztaloknál elidőztünk egy darabig, majd lassan szedelőzködtünk, és némi plusz súllyal felvértezve legurultunk a dombról.  Aztán következett a szederkényi domb, majd a bringaút, egészen Bólyig, ahol egy finom fagyit, sütit még rátöltöttünk az előző evészetre :)

Egyre jobb, melegebb időben, szép formájú felhőkkel tarkított kék ég alatt haladtunk tovább a bringaúton Villánykövesdig. Innen kezdődött egy kis ellenszél, ami egészen Pécsig kitartott. A túra nekem Újpetrén véget ért, Ildivel elkanyarodtunk Vokány felé.

Úgy érzem, sikeres, szép túra volt, köszönet mindenkinek aki eljött. Bízom benne, hogy a klub újoncainak, és az elsőbálos bringásoknak is tetszett, és találkozunk a további túrákon.

Túravezető, lejegyezte: Rostás László 

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál fotói
Kónya Tamás fotói
.

2013.04.07. PSN- HAUNI kerékpártúra

Eredeti túrakiírás itt

Az időjárás csak az elmúlt napok utánihoz képest volt jónak nevezhető a mai reggelen, de legalább nem esett! Nagyon sokan jöttünk össze a rajtnál a Hauni gépgyár előtt, a Klubból kb. 12-en voltunk. 

A legtöbb bringás a „rövid” távon indult, én azért bevállaltam a „hosszút”. Nagyon gyanús volt nekem, amikor a Görcsöny utáni egyenesben 32 km/órával száguldoztam a montival (annak ellenére, hogy idén ez az első bringázásom), hogy itt visszafelé bizony nem lesz egyszerű. Persze bejött a jóslat, visszafelé mindenki „birkózott” a széllel. Nem baj, a célba érkezéskor kapott finom pörkölt és galuska kárpótolt minket mindenért! 

Köszönettel tartozunk a Hauni Hungária Gépgyártó Kft-nek, valamint a Pécsi Sport Nonprofit Zrt-nek a biciklis rendezvény lebonyolításáért!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi


Képek: 

Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói
.

2013.04.06. Rövid két-tó-túra Pécsről

Útvonal: Pécs, Nagybani piac – kerékpárúton Malomvölgyi tó – Pogányi tó – vissza ugyanezen az útvonalon a Nagybani piacig.
Táv: 23 km, szint kb.150 m.
Odaút térképen itt. 
Indulás: 13:30-kor Pécs, Nagybani piactól

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Délben még szemerkélt az eső - hogy lesz itt kerékpártúra?

Egy óra után "kellemes" 12 fokban kezdtünk gyülekezni, végül 11-en pattantunk a drótszamárra. Nagyon kényelmesen, beszélgetve értünk a Malomvölgyi tó város felőli csücskéhez. Nézegettük a tavaszra még nem igazán emlékeztető tájat, majd visszatértünk az országútra. M Józsin kívül senki sem vágyott arra, hogy a tóparti sétányon haladjon tovább, ahol a saras, tócsás szakaszok is hátráltatják a bringást.

A Pogányi tóhoz is hamar megérkeztünk, itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk. Elővettem a madzagot, és néhány fajta csomó-kötés lépéseit bemutató ábráimkat. Csomózgattunk, és közben elmondtam a két tóról néhány információt. (Tudtátok, hogy a Malomvölgyi tó területét 1980-ban vásárolta meg a város, és csak ezután duzzasztották fel a patakok vizét? És azt tudjátok-e, hogy a Pogányi tavat 1972-ben létesítették, s '77-től kapta meg az üzemeltetési engedélyt?)

Ugyanezen az útvonalon érkeztünk vissza az indulási pontra, s még vagy negyed óráig beszélgettünk.

Hosszú volt a tél a bringásnak, öröm volt ismét együtt kerekezni.

Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Bánovics Péter fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2013.03.23. Gemenc körbe tekerése - Avagy a két híd túrája

A túra eredeti kiírása:

Indulás: Szekszárd, Vasútállomás (Pollack M. u.) 9.00
Túravezető: Tóth János tjanosmeister@gmail.com

Szeretném ha hagyománnyá válna a Gemenc-i erdő körbe bringázása, más néven a két híd túrája. 

Remélhetőleg jó időnk lesz, de ha nem esőnap március 30 szombat. A megszokott útvonalon tekerünk végig 20 km-ként pihenőt tartunk, de nagy pihenőnk lesz Érsekcsanád Rév-csárdánál ahol megkóstoljuk a finom palacsintát. 

Megállunk Pörbölynél az állat simogatónál, valamint Lassi-nál a játszótéren. Aki kedvet érez hozzá az a kéken is kerekezhet Bajától - Lassi-ig. A Keselyűs-i csárdánál szintén nagyobb pihenőt tartunk. A túra folyamán több helyen lesz röviditésre lehetőség azok számára akik ezt jelzik a túra közben. 

A túra teljes távja:74 km 

A túra a töltésen halad végig aszfalton. Keselyűs-i csárdánál is van lehetőség kajálásra: rétes,szarvaspörkölt. Oda felé lehet megrendelni, és visszafelé elfogyasztani. 

Szint nincs. Kényelmes bringázásra készülhetünk. Jó tekerést!! 

A túra térképe: www.bikemap.net/route/370929

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2013.03.20. Évadnyitó kerékpárest

A program eredeti meghívója letölthető itt.

Simon Wintermans blogja

Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Tamás József fotói

.

2013.03.16. Télbúcsúztató gyalogtúra

Útvonal: Égervölgy - Piroson Szuadó tető - Patacsi mező - Vörös hegy - Remeterét - Mecsekszentkút - Égervölgy kb. 12 km

6-an jöttünk össze az előző nap délután meghirdetett találkozóhelyre. Igazi téli túránk volt, gyönyörű, néhol fél méteres hóban gyalogoltunk, szikrázó napsütésben. Igaz, hogy a betervezett teljesítménytúra elmaradt, de mi nem bántuk meg, hogy kimentünk idén remélhetőleg utoljára megcsodálni a téli Mecseket! Nagyon szerettük ezt a délelőttöt!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi


Képek:
Farkas Kati fotói
.

2013.03.02. Körtúra a Papuk 800-as gerincein

Útvonal: Novo Zvečevo (üdülőhely, 435m) - Poljana (763m) - 864m magassági pont - Lom (887m) - Bilo (847m) - Točak (887m) - Josipov put - Novo Zvečevo
Térképen
Táv: 14,5km  Szint: +/-500m

Idézet a túra eredeti kiírásából:

"A Lom - Bilo - Točak gerincszakaszon 1991. decemberében a visszavonuló szerbek aknamezőt telepítettek, amit 2008-ban aknamentesítettek. A mentesítés nagy alapossággal (0,5cm-nél nagyobb fémdarab nem maradhat a helyszínen) és állami garanciavállalással zajlik, mindazonáltal ezen a túrán is mindenki a saját felelősségére vesz részt! És fokozottan betartja a túravezető által meghatározott magatartási szabályokat! "

Túravezető: Welsch Róbert

Az egyik résztvevő tollából:

Adrenalin túra a Papuk 800-as csúcsain

Szombaton kora reggel indultunk neki első Papuk túránknak. Többen már visszajáró vendégek ezeken a lejtőkön, de nekünk ez volt az első alkalom, hogy közelebbről is megismerkedhettünk a hegységgel. Több mint egy év telt el azóta, hogy elhatároztuk, egyszer elmegyünk a Papukba. Mostanra minden akadály elhárult, hogy megmérettessük magunkat az izgalmasnak tűnő „adrenalin” túrán.

Az előzetes időjárás jelentés tanulmányozása jókedvre derített bennünket, hisz kellemes napsütéses időt jósolt egész napra. A korai indulás ellenére jó hangulatban telt a 130 km autózás Novo Zvečevora, ahonnan a túra „gyalogos” része indult. A PTKK-s társaság 2 kocsival, 9 fővel képviselete magát a túrán, amihez csatlakozott a túravezető Welsch Róbert és még 5 lelkes túrázó, akik között ismerősökkel is találkoztunk.

Az út eleinte az Ormánság hangulatát idézte. Lapos, falvakkal tűzdelt, néhol már szinte unalmas táj, de ahogy közeledtünk célunkhoz és kezdett körvonalazódni a Papuk-hegység, úgy éreztem egyre felcsigázottabbnak magam. Ahogy rákanyarodtunk a „hegyi” útra, teljes tájbéli váltás fogadott bennünket. Hófoltok, patak, hangulatosan kanyargó út. Számomra az Alpokat idézte a táj, és hangulata. Ahogy a hegységet pásztáztuk tekintetünkkel, már láttuk, hogy jó hasznát fogjuk venni a bekészített kamáslinak, vízálló cipőnek. Hó, hó és még egy kevés hó látszott a magasabb csúcsokon.

Érkezés után gyors kipakolás, öltözködés és irány a hegy! Az első pár méterben még nem nagyon akadt hó, de ahogy haladtunk egyre magasabbra, úgy vált természetessé a hó látványa. 

Itt még sokat beszélgetve könnyedén haladtunk, de lassan azon kaptuk magunkat, hogy csak egymás nyomaiban botorkálva tudtunk haladni csöndben, szuszogva a süppedős néhol 30-50 cm-t elérő hóban.

Ahogy 800 méterhez közeledtünk, úgy vált egyértelművé, hogy a 15 km táv nem lesz sétagalopp.

A túra igaz pikantériája csak ezután következett, amikor elértük az első, aknamezőt jelző táblát. Ahogy túravezetőnktől megtudtuk, 91-ben aknásították el a visszavonuló szerberek azt a gerincen végigvezető irtást, amin a jelzett turistaút is haladt.

Furcsa érzés volt elindulni az úton, aminek aknamentesítése - állami garanciavállalással - néhány éve megtörtént. Hiába tudta az ember, hogy nem lehet baj, azért óvatosan lépkedtünk előre a nagy hóban. Jó pár kilométert gyalogoltunk a 800-as csúcsok között váltott vezetéssel. Néha megálltunk pihenni, szuszanni egyet, majd irány tovább előre az utolsó csúcs felé.

A Tocak 887 méter magasságával nem kis feladat elé állított bennünket. Az utolsó 500 méteren kemény emelkedő állta utunkat a nagy hóban. A tetőn egy kilátó fogadott bennünket és egy emlékkönyv, amiben ott hagytuk kézjegyeinket.

Sajnos ez a csúcs sem kényeztetett bennünket csodálatos  kilátással, de az érintetlen, havas, nyugodt, békés táj, ami egész nap körülvett bennünket, kárpótolt ezért.

Az utolsó csúcs után lassan leereszkedtünk az „Alpok” havas tájáról a saras valóságba.

Nagyon örülünk, hogy részt tudtunk venni ezen az igazán hangulatos túrán és kaphattunk még egy utolsó kóstolót a télből.

A társaságra, túravezetésre és a táj szépségére panaszunk nem lehet, maximum a másnapi izomlázra, amit a néhány órás térdemelésnek köszönhettünk :)

Remélem a következő Papuk túrára is el tudunk majd menni, ami valószínűleg a Papuk csúcs meghódítását tűzi ki célul.

Lejegyezte: Bodor János

Képek:
Welsch Róbert fotói

Kapcsolódó írás

.

2013.02.16. Papuk Jankovac - Trisnjica - Tisovac

Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Skakavac (vízesés) - Mrežare-fennsík (kb. 750m) – Trišnjica (kulcsosház, 600m) – Lipova glava (645m) – Tisovac (sziklakilátó, 660m) – Duboka-vgy. (kb. 450m) – Jankovac

Az útvonal térképen
Táv: 16 km Szint: 800m
Túravezető: Welsch Róbert

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Az autóban odafelé úton szakadt az eső. Ahogy közeledtünk a Papuk felé, kezdett havasesővé válni. Ez kezdett reményt adni, hogy a hegyen hó lesz. 

Lett is bőven. Körülbelül 50 centis hóban gyalogoltunk, ami néhol még ennél is nagyobb volt.

Délelőtt havazott, a táj és a fák gyönyörűek voltak, viszont a nagy hó igencsak megdolgoztatott minket. Egymás lábnyomában lépkedtünk, az első taposóembert pedig váltogattuk, így haladtunk előre.

Az eredetileg tervezett útvonalhoz képest egy kicsit rövidítenünk is kellett, hogy még a szürkület előtt visszaérjünk az autókhoz.

Robi nagyon szép útvonalon vezetett minket, kellemes meglepetés volt a Trišnjica kulcsosház melletti bivakház, mely bárki számára -így nekünk is- nyitva volt. (Ott épségben megvan, nálunk már lehet, hogy szétverték volna.)

Köszönjük a túrát!

Képek:
Welsch Róbert fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2013.02.08-10. Sífutás a Roglán (SLO)

Táv:
1. nap 14,1 km 283m szint
2. nap 19,6 km 530m szint
3. nap: 13,5 km 330m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető: 1. nap  2. nap  3. nap

Szokásunkhoz híven idén is megtartottuk háromnapos sífutásunkat a Roglán.

Hogy miért mentünk megint oda? Mert ez a legjobb hely! Közel van, kiváló a pálya és gyönyörű a környék, és nem utolsó sorban olcsó.

Utazásunkat ezúttal egy 9 fős mikrobusszal oldottuk meg, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Szállásunk a tavalyi helyen, Zrece-ben a Potnik Apartmanban volt.

Néhány szó a három napról:

Odautunk nagyon kellemesen telt, jó beszélgetésekkel, szerencsés megérkezéssel.
Első napunkon délután sportoltunk. Napos, szép idő volt, a pálya kissé jegesnek bizonyult. Az egyik lesikló pályán snowboard versenyt rendeztek, ezért a parkolók tele voltak. Megállni csak a pályák alatt kb. 1 km-rel tudtunk az út szélén.

U. Gábor által vezényelt bemelegítés után közösen róttuk a köröket a pályán, kóstolgattuk a mozgást. Sífutó újoncunkat Mónit is beavattuk a rejtelmekbe, melyeket könnyen elsajátított, hiszen tapasztalt lesiklóról van szó.

Mire befejeztük a hegyen a napot, a hőmérő -7C-ot mutatott.

A szálláson este Móni által főzött töltött paprikát és mákos pitét fogyasztottuk el közösen. Mások a hozzá való nemes nedűkről gondoskodtak.

Másnap reggel a terv szerinti időpontban 9 óra előtt indultunk a hegyre. Ezúttal nagyon hideg volt, fújt a szél és sűrűn esett a hó. Amennyire csak tudtunk, beöltöztünk. U. Gábor most is bemelegített minket. Ezután ismét együtt haladtunk. A pálya igen jónak bizonyult. Kitérőt tettünk a Lovrenci tóhoz is. Móni itt megmutatta, hogy milyen mély a hó: eltűnt benne a lába.

Délidőben tartottunk egy kis pihenőt. A 0 C-t alulról közelítő autó hőmérséklete egészen kellemesnek bizonyult egyeseknek az ebédhez. A többiek a hüttében olvadtak fel.

Ebéd után a zord idő ellenére elcsúsztunk a Rogla csúcsra, majd futottunk pár kört a pályáinkon. Miután eléggé elfáradtunk óvatosan legurultunk az autóval a szállásra. Lefelé az út csúszósnak bizonyult.

Ezen az estén is meglepetés várt ránk. Béla és jómagam levese után Kati tepsis krumpliját fogyasztottuk, G. Gábor kolbászával megtuningolva, majd megnéztük az aznapi képeket, valamint meghallgattuk Kati és U. Gábor beszámolóját a Bozsik Sífutó Iskola ausztriai táboráról, valamint U. Gábor Donovaly tapasztalatait.

Mindezek után nyugovóra tértünk.

Utolsó reggel ismét gyors volt a társaság. Korán felértünk a hegyre, ahol a délelőttöt töltöttük intenzív sífutással. Az éjszaka túl sok hó esett, a gépek nem tudták kellő mértékben letömöríteni, így egy kicsit puha volt a pálya. A hó nem esett, és a nap is kisütött. A hőmérő -10C-t mutatott. Gábor ismét tartott egy bemelegítést, aztán bevetettük magunkat az erdőbe a pályákra, hogy minél tartalmasabban kihasználhassuk a hátra lévő időnket. Ez sikerült is, kellőképpen elfáradtunk a végére.
A megbeszélt időre mindenki az autóhoz ért, így a terv szerint érhettünk vissza a szállásunkra, ahol már csak a nagyobb csomagokat kellett bepakolnunk az autókba, majd irány hazafelé.
Egy dologhoz kellett igazodnunk: U. Gábornak el kellett érni a Pécsről Bp-re induló utolsó vonatot (sikerült).

Útközben három helyen: Ptujban, majd egy szlovén és egy horvát faluban busójárás-félébe akadtunk, ami további élményeket adott számunkra. Kati jóvoltából útközben végignézhettük a három nap során készült képeket.
A három nap során a csapat összetartásból csillagos dícséretes ötösre vizsgázott, köszönet ezért mindenkinek.

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs 

Linkek:

Rogla sífutó pálya térkép

Webkamera

Hójelentés

6 napos időjárás előrejelzés a Roglára

Képek:
Farkas Kati fotói
Keményfi Balázs fotói
Udvardy Gábor fotói
.

2013.02.02. Téli Tihany TT

Útvonal:

Téli Tihany 10: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola
Táv: 9.42 km szint: 429 m szintidő: 3 óra

Téli Tihany 20:Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Átjáró-barlang - Kis-erdő - Külső-tó - Apáti templomrom - Csúcs-hegy - Hálóeresztő - Gejzírmező - Aasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola
Táv: 20.4 km Szint:895 m Szintidő: 6,5 óra

Nem tudtam több képet készíteni mert bepárásodott a gép. Amúgy jó hangulatban indultunk és ez meg is maradt az egész napos eső és a bokáig érő sár ellenére. A lejtőkön estek keltek az emberek jó mulatság volt. Mondanom se kell, hogy a két esőkabát ellenére is teljesen átáztam és a többiek sem úszták meg. Csak váltócipőt vittünk kis naívak! A rutinos Kati teljes ruhatárat hozott úgyhogy át tudott öltözni. A végén jól esett a mákos és lekváros tészta. Jövőre ugyanekkor ugyanitt!

Lejegyezte: Petkó Zoltán

Képek:
Petkó Zoltán fotói
.