2009.09.27. Vasárnapi túra III. - Bányavidéken

Útvonal: Pécs, 48-as tér - Felsővámház u. - Vadász u. - Meszes d. - Hársfa u. - Káposztásvölgyi út - Kénes út - Komlói út - István akna - Rücker aknai tavak - Somogy - Mázsaház u. - Vasas - Szövetkezet u. - Bethlen G. u. - Templom (a bánya áldozatainak emléktáblája, Trianon Emlékmű) - Szövetkezet u. - Romonya - Bogád - Pécs.Táv: 36 km, szint: 500 m.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kellemes őszi napsütésben találkoztunk a pécsi 48-as téren. A szokásos akadémiai negyedóra elteltével útnak indultunk. A túra keményebb szakasza a városon belül volt. Már Pécsen belül is bányavidéken haladtunk: a Széchenyi akna, valamint az egykori bányakórház mellett. A Kénes út hosszú húzós emelkedője hamar próbára tette a csapatot, de a tetőn mindenkit megvártunk. Korai volt az öröm, mert csaknem Árpádtetőig fel kellett még tekernünk. Árpádtető alatt az elágazónál bevártuk a népet. F. Csaba gyors szüretet tartott a zöldségesnél, és mindenkit megkínált a frissiben szerzett szőlőből.

Kellemes, közel sík erdei aszfaltúton haladtunk Józsefháza, majd István-akna felé. Műsoron kívüli programként eldöntöttük, hogy megnézzük az egykori Rücker-akna helyén lévő tavakat. -A tavakról leírás olvasható itt: (GCHATO)-
A kitérő időben hosszabbra nyúlt a vártnál. Szépek voltak a tavak, de az út elég rossz, emellett szénporos. Ezen a szakaszon defektszereléssel is kellett időt töltenünk.
Előbb-utóbb visszajtottunk az eredeti műútra, és hamar Pécsnek Somogy nevű városrészébe, az egykori bányászfaluba értünk. Itt megtekintettük a Misina Egyesület állatmenhelyét.
A csapat többsége ezután még ellátogatott Vasasra, a Trianon emlékműhöz, majd mindenki rövid úton visszatekert Pécsre. (A 6-os úton való kerékpározás nem javasolt! Mentségünkre szóljon, hogy vasárnap délután révén igen gyér forgalom volt.)

Túravezető: Dr. Novotny Iván
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:

Bordogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

Túravezető: Dr. Novotny Iván

2009.09.19. Révfalu-Szentborbás a jövő túrázóival

Útvonal: Révfalu - kerékpárúton, majd földúton Drávakeresztúr - Felsőszentmárton - Szentborbás - gáton Felsőszentmárton - kerékpárúton Révfalu
Táv: 35 km, szint 0.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.


Gazsó fiam 10. születésnapját ültük. Meghívta az osztálytársait egy hétvégi természetben eltöltött bulira a Dráva mellé. Elmentünk egyet bringázni is.

Fiam már többször volt bringatúrán, de a többieknek ez volt az első ilyen élményük. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett nekik, a végén azt kérdezték, hogy mikor megyünk legközelebb. Ennek nagyon örültem.

Volt néhány érdekes momentuma a túrának.

A bringák összetétele nagyon vegyes képet mutatott. Volt két csúcsszuper BMX, két jól működő MTB, valamint egy egykori agyváltós bringa, aminek a váltója már nem működött.

Szerelni csak az agyváltós gépet kellett, mert többször leesett a lánc. A gép amúgy is egy teljes generálra vagy inkább cserére szorul.

A BMX-ekkel nem volt gond, csak nem erre való. Rengeteget kellett a srácoknak vele södörni, valamint végig rogyasztott térddel tekertek, ugyanis úgy a menő. Túra közben vallotta be az egyik BMX-es pilóta, hogy a kormány már egy jó ideje el van ferdülve, de már megszokta. Egyenesben egy kicsit balra fordítva kell tartani, úgy egész jól lehet vele menni.

A srácoknak a túra elején mondtam, hogy nem verseny lesz. Látszólag tudomásul is vették, de nem telt bele két perc, máris egymást akarták lehagyni. Hamarosan levegőbe emelkedtek az első kerekek. Egy kis idő múlva a "meddig megyünk még" kérdést engedtem el a fülem mellett.

Próbáltam nyugodt, egyenletes tempóra fogni a csapatot, ami előbb-utóbb sikerült is néha. A táj és igazából az egész nagyon tetszett nekik. A magukkal hozott vizet persze a túra legelején megitták, néha a fejükre is locsolták. A gáton visszafelé egyszer csak egyikük eldobta magát, és lefeküdt. Feje alá tette a bringát kispárna gyanánt. A többiek persze vették a lapot, és ők is a relaxációs testtartást vették fel. Persze sokáig nem tudtak nyugton maradni, hamar felpattantak.

"Elfogyott a vizem, szomjas vagyok!" hallatszott egyikük szájából. Nem te voltál, aki a fejére öntötte a vizet a túra elején? - kérdeztem.

Hát igen, ezt is meg kell tanulni. Nem csak az erőt kell beosztani, hanem a vízkészletet is.

Megnyugtattam, már csak 5km, és lesz vizünk.
Felsőszentmártonban az egyik srác nagymamájához voltunk hivatalosak palacsintázni. Nagyon jól esett mindenkinek.

Végül 35km megtétele után visszaértünk ideiglenes otthonunkba, Révfaluba.

Rövid ideig mindegyik srác lenyugodott, de nem tartott sokáig. Hamarosan visszatért beléjük az élet, és visszakapcsolták a tempót...


Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2009.09.12. Három megyés túra

Útvonal:

Sásd - Meződ - Jágónak - Kercseliget - Nagyberki - Baté - Fonó - Kisgyalán - Büssü - Kazsok - Somogyszil - Lápafő - Szakcs - Dalmand - Vörösegyháza - Sütvénypuszta - Döbrököz - Dombóvár vasútállomás

Táv: 97km ebből 3,4km földút és 781m szint.

Szombaton reggel szép bringás időre ébredtünk. Ennek ellenére elég kevesen, csak nyolcan jöttünk össze a főpályaudvaron. Gondolom ez betudható annak is, hogy ezen a napon több kerékpáros rendezvény volt, melyet a klub is propagált.
Sásd volt a túra indulási pontja. Itt csatlakozott hozzánk a Dombóvárról érkező F. Balázs. A kilenc főre „duzzadt” csapatunkkal kényelmes tempóban elindultunk Meződ, Jágónak irányába. Közben felidéztük a korábban, ebben a térségben tett túráinkat. Hamarosan már Somogyi aszfalton tekertünk. A kercseligeti dombon tekerve szűnni nem akaró telefoncsörgés parancsolt le a bringáról. V.-né Zsuzsi keresett, hogy merre járunk. Ő Kozármislenytől jött kétkeréken, és éppen Sásdon volt, hozzánk képest 20km-es hátránnyal. Mosdósra beszéltem meg vele a találkozót. Mi Nagyberki hátsó utcáján keresztül értük el Mosdóst. Itt megtekintettük a szanatórium területén lévő Pallavicini-kastély-t. A 61-es út mellett húzódó kerékpárúton néhány perc várakozás után beért minket Zsuzsi is. Ezután Baté majd csendes aranyos somogyi falucskák Fonó, Kisgyalán és Büssü következett. Közben Szilvi megélte élete első defektjét. Érdekessége az egésznek az, hogy előtte fél órával dicsekedett, hogy neki 20 éve nem volt defektje. Büssün a bolt mellett megtartottuk az ebédszünetet. Ezután következett Kazsok majd 3,4 km földúton keresztül Somogyszíl. A túrán eddig szembe széllel kellett megküzdenünk. Innen Nyugatra fordulva Kocsoláig (13km) kilenc É-D irányú patakot kereszteztünk, ami azt jelentette, hogy ennyi vízválasztó dombot kellett megmásznunk. Utunk e része már Tolnára esett. A kocsolai benzinkútnál kis pihenőt tartottunk. Kerékpumpálás, „tankolás”, hűtővízcsere, stb. A 61-es úton 3km-t mentünk kellemes hátszéllel a dalmandi bekötőútig. Dalmand és Sütvénypuszta között egy gazdasági útra volt tervezve a túra. Közel múltban az utat Vörösegyházánál, az állattartó telepnél az újdonsült tulajdonosok sorompóval lezárták és tiltó KRESZ táblákkal is ellátták. (Néhány hete még a TV Híradó is foglalkozott vele). Megkönnyebbülésünkre a kiegészítő táblán a „kivéve” szó ott volt így ránk a tiltás nem vonatkozott. Igaz ezt nem fitogtattuk és a lezárt sorompó mellett ügyesen elhúztunk. Döbröközön falunézés, kocsmázás és ¾ órás pihenő következett.
Dombóvárra érve F. Balázs meghívta a csapatot hozzájuk egy kis frissítőre. Mindenkinek jutott jégkrém, ásványvíz, üdítő, sör és sütemény. A bő félórás „pusztítás” után Balázs kíséretében elindultunk az állomásra. Jegyváltás majd néhány perc várakozás után jött az IC.
Szép időben, jó hangulatban töltöttök el ezt a napot.

Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József

Képek:

Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

2009.09.12. Kaszó-Somogyszob

A munkahelyem minden évben ősszel kirándulást szervez a dolgozók, és hozzátartozóik számára. Ezúttal Kaszón, illetve Somogyszobon jártunk.

Megosztom veletek az élményeimet.

Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2009.09.07-11.Tiszántúli szélmalmok II.

Útvonal:

1.nap: Kisújszállás - Túrkeve - Kisújszállás - vonattal Karcag - Zádor-híd - Ágota-híd -Karcag - Berekfürdő.

2.nap:Örményes - Fegyvernek - Tiszagyenda - Kunhegyes - Bánhalma - Kenderes - Kisújszállás.

3.nap: Hortobágyi NP; Berekfürdő - Karcag - Berekfürdő.

4.nap:Tiszafüred - Tisza-tó körbe kerékpározása - Tiszafüred.

5.nap: Debrecen.

Táv: Kerékpárral úton:382km, terepen:25km

Képek:

Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

2009.09.06. BARANYA 100 - BARANYA 50 Országúti kerékpáros teljesítménytúra, Komló

Bár pénteken egy hidegfront köszöntött be viharos széllel, ez nem szegte kedvét az őszi kerékpáros szezon első rendezvényén induló bringásoknak a komlói DÖKE rendezésében lezajlott kerékpáros BARANYA100 - BARANYA 50 teljesítménytúrán, sőt a nyári forróság után még jólis esett a hűvösebb idő.

Csaba fiammal (13 éves) úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk a nyári túrákon szerzett eddzettségünket és elindulunk. A résztvevők több különböző táv és útvonal közül választhattak, mi a rövidebb, de az emelkedők miatt akár a hegyi terepnek is nevezhető Komló - Kisvaszar -erdészeti műút - Mágocs 50 km-es távot választottuk. Mint később kiderült ez jó döntés volt. Ezen az útvonalon két hegyet kell megmászni oda-vissza, de nem az volt a legnehezebb, hanem a Mágocs előtti erős ellenszél - akkor már inkább az emelkedő, annak van látszatja! A hegymászás "jutalma" volt a csodálatos panoráma, egyszer déli irányban a Mecsekre, majd Mágocs felé északi irányban a tolnai dombokra. Az erős szél kitisztította a levegőt és nagyon messze ellehetett látni. Az útvonal szinte végig erdők között vezetett, szép látvány volt szeptemberi, lassan sárgulni kezdő lombozat az őszi napsütésben!
A résztvevők útközben banánt és frissítőket kaptak, a célban csokit, bringás ajándékokat és egy emléklapot. Köszönet a rendezőknek!

Lejegyezte: Arató Csongor

Rendező: Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete (DÖKE)

7300 Komló, 48-as tér 1.

web: http://www.doke.hu/

Főrendező: Iván Attila

2009.08.23-30. Balatonfelvidéki kalandozások

Nyáron családi nyaralásunk kapcsán egy hetet töltöttünk Balatonfüreden.
Reggelente kerékpárral rövid túrák keretében fedeztem fel a Balaton felvidék ezen csodás tájait. Több kis túrát tettem, melyből összeállítottam három útvonalat, melyet ajánlok mindenkinek. Az útvonalakat érdemes rövidebbre (40-50 km) szabni, mert rengeteg a látnivaló!

Balaton felvidéki kalandozások I.
Útvonal: Balatonfüred – Balatonszőlős – Pécsely – Vászoly – Dörgicse – Balatonakali – Balatonudvari – Örvényes – Aszófő – Gyékényes – Balatonfüred. Táv.: 43,5 km

Balatonfüreden a központtól felfelé indulva először a helyiek által Vörös templomnak nevezett épületet érdemes megnézni, mely erre a területre jellemző vörös kőből épült. A templom környékén van a piac, ahol reggelenként vásároltam. A Vörös templomtól Balatonszőlős irányába haladva pár száz méteren belül megpillantjuk a Fehér templomot, mely vakolt fehér felületéről kaphatta a nevét. A templomot elhagyva utunk meredeken felfelé folytatódik, az utolsó jobbkanyar után gyönyörű panoráma tárul szemünk elé a Tihanyi félszigetre. Balatonfüred után szőlőültetvények mellett visz utunk Balatonszőlősre.
Itt egy szép kis templomot és a mellette található múzeumot érdemes megtekinteni. A falut elhagyva nagyon szép lankás tájon vezet az út megművelt szőlőterületek között. Hamarosan megérkezünk Pécselyre, ahol a főtéri világháborús emlékmű mellett vezet utunk jobbra Vászoly irányába. A főtér előtt lehet leágazni egy földúton Zádorvár irányába. (Lásd II. túrám leírását) Menet közben elhaladunk a település temploma mellett. Pécsely után egy elég húzós 10% -os emelkedő lekűzdése után jutunk el Vászolyba. Vászoly templomát nem tudjuk az útról megtekinteni ezért kis utcácskák labirintusában kellett felkeresni.
Valamennyi kis település amin keresztül haladtam gyönyörű, sok kis jellegzetes Balaton felvidéki házikóval. Vászolyt elhagyva megint csak komoly emelkedőt kell legyűrni, hogy aztán begurulhassunk Dörgicsére. A Dörgicse tábla után érdemes lassítani és az út bal oldalát figyelni, mert az úttal párhuzamosan, de attól néhány méterrel mélyebben gyönyörű műemlék kőhíd található. Itt mindenképpen érdemes megpihenni! Ettől nem messze egy kőszurdok is helyi látványosság, de ezt én nem néztem meg, mert nem találtam oda. Dörgicsét elhagyva igen meglepődtem amikor ismét Dörgicsén találtam magam. Ennek az a magyarázata, hogy az első Dörgicse valójában Kisdörgicse és a második Dörgicsét is Felső- illetve Alsó- Dörgicsének hívják a helyiek. Felső Dörgicsén a Mencshely – Balatonakali elágazás előtt gyönyörű templom, és mögötte az útról nem látható régi kolostorrom és egy levendulás nyújt felejthetetlen látnivalót. A templom előtt jobbra fordul az út, és itt kell egy kis mellékúton balra a templom mögé kanyarodni a látnivalókért! Megéri! Továbbhaladva a Mencshely – Balatonakali elágazásnál most balra kanyarodunk a Balaton irányába és a falu vége előtt megpillantjuk a magasban egy másik kolostor romjait. Ezt is feltétlenül meg kell nézni! Nagyon szép és a helyiek is nagyon készségesen megmutatják az utat. Ha már beteltünk a látnivalókkal legurulunk Balatonakaliba, ahol a Balaton körüli kerékpárúton megyünk tovább.
Balatonakaliban gyönyörű régi épületeket lehet látni, néhányat még a XVIII. Században építettek. Balatonakali után a forgalom megnő a balatonparti kerékpárúton, nem árt figyelni!
A következő település Balatonudvari, ahol meg kell nézni a híres műemlék temetőt a szív alakú sírkövekkel, (előtte vezet el a kerékpár út) majd Örvényesen a műemlék vízimalmot és kőhidat. Örvényes után Aszófő következik, ahol elágazhatunk Tihany felé vagy a parti úttal párhuzamosan Gyékényes irányában juthatunk vissza Balatonfüredre.

Balaton felvidéki kalandozások II.
Útvonal: Balatonfüred – Balatonszőlős – Pécsely – Vászoly – Dörgicse – Mencshely – Nagyvázsony – Vöröstó – Barnag – Zádorvára – Barnag - Pécsely – Aszófő - Balatonfüred. Táv.: kb. 55 km

Az első túra útvonalán végigtekerve jutunk el a Mencshely – Balatonakali elágazásig, ahol most jobbra fordulunk és mindjárt meg is lepődünk, mert igen keményen emelkedik az út egészen Mencshelyig. A küzdelemért kárpótol a fantasztikus panoráma, ahogy vissza-visszatekintünk a Balatonra! Mencshelyen két templomot is láthatunk egy téren, valamint a világháborús emlékművet és azt a parókiát, ahol a szabadságharc után Kossuth gyermekeit rejtegették. Továbbhaladva Nagyvázsony irányába érdemes visszapillantani, mert nagyon szép a falu fekvése. Mencshely után egy fennsíkon tekerve jutunk el Nagyvázsonyba. (A képek között láthattok fotókat a nagyvázsonyi várról, de ezeket egy családi kiránduláson készítettem.) Nem tekertem el Nagyvázsonyba, mert a sok látnivaló nem fért bele a kirándulásomba, ezért lekanyarodtam jobbra Vöröstó irányába. Vöröstón nagyon szép épületeket és útszéli szentélyeket lehet látni, érdemes megnézni amennyit csak tudtok. A falu határában nevezetes kálvária látható. A következő falu Barnag. Barnagon egy nagyon szép és híres kálvária épült ahol minden stáció egy külön kis épített házikót kapott, benne színes képpel. A kálvária a temetőn vezet keresztül. Érdemes megnézni, gyönyörű. A településen két templom van, melyek között figyelni kell a Zádorvár irányába mutató táblát. Jobbra kanyarodva eleinte betonos- köves majd földúton lehet eltekerni Zádorvárához! Ezt ki ne hagyjátok, mert egy gyönyörű fennsíkon lehet eljutni a várhoz, egy fenyves erdőn keresztül! Fantasztikusan szép útvonal! Én a Zádorvárhoz Pécselyből másztam fel egy körülbelül 4-5 km hosszú földúton, ami inkább egy vízmosás volt. Ezt a délről történő megközelítést vérbeli montisoknak ajánlom, túrázóknak a Barnag irányából történő megközelítés az igazi!
Zádorvár egy kővár-rom, melyet birtokviták miatt sohasem fejeztek be. Egy ingatag fa kilátóról csodálatos panoráma tárul a szemünk elé! A várudvar elég nagy, a falak omladoznak, megmászásuk tilos és veszélyes. A vár nagyon remek pihenőhely, akár nagyobb ebédet is lehet itt rendezni, bográcsgulyás főzéssel. Több tűzrakó helyet is kialakítottak, gondolom a turisták. Barnagra visszatekerve legurulunk Pécselyre és eldönthetjük, hogy Balatonszőlős, vagy dél felé Aszófő irányába tekerünk –e vissza Balatonfüredre.

Tihanyi félsziget:
Útvonal: Balatonfüred – Sajkod – Tihanyi félsziget – Balatonfüred. Táv: 29 km

A tihanyi túrát érdemes gyalogtúraként is teljesíteni, mert a Tihanyi félsziget belsejében a jelölt túraútvonalak nagy részén nem szabad kerékpározni és nem is lehet, mert sziklás meredélyek. A Tihanyi félszigetet északról közelítettem meg, és első látnivalóként a felújított apáti templomot javaslom megtekinteni. Az aprócska templom mellett dél-keleti oldalról indul a Lóczy Lajos gejzírösvény melyet montis profiknak is gyalogosan javasolok végigjárni.
Én továbbhaladtam Sajkod irányába és a félsziget észak-nyugati oldalán egy gyönyörű kis úton tekertem be a félszigetre. Aki erre indul napközben számítson rá, hogy strandbelépőt kell vennie, mert a strandon megy az út keresztül. A belépő 260 Ft nem vészes, és lehet egyet fürdeni is! Továbbhaladva az út végéig közvetlenül a vízparton tekerve jutunk el egy kis parkolóig, ahol egy lezárt móló van, illetve balra felkanyarodik az út a félsziget belsejébe. Én azért megnéztem a kis mólót, reggel hétkor senki sem szólt rám és a kilátás gyönyörű.
Az úton feltekerve a félsziget belsejébe jutunk ahol földúton tekerve szőlőtőkék között a belső tóhoz lehet eljutni. A belső tavat földúton körbetekerve megcsodálhatjuk a híres szürkemarha gulyát. A tó keleti végéből az Apátság elé lehet feljutni, onnét pedig a keleti panorámában lehet gyönyörködni.
A reggelizés után legurultam a félsziget északi irányába a kerékpár úton, mert a külső tavat és a levendulást szerettem volna megnézni. Némi keresgélés után találtam egy földutat amelyen északról be tudtam jutni a félszigetre és a külső tó nyugati oldalán feltekertem a szőlőterületekig. A külső tó és környezete szigorúan védett oda még gyalog sem szabad menni. Ezen az úton járnak be a félszigetre a szőlősgazdák, tehát én is ezt használtam. Az öreg levendulásba vezető utat csak hosszas keresgélés és a helyiek útbaigazítása után találtam meg. Az öreg levendulás nekem nagyon tetszett, a mandulafákkal olyan volt mint egy nagy kert. A levendulástól nyugat felé haladva a Nyereg-hegyen találtam magam! Elállt a szavam a látványtól! Gyönyörű! Itt már nem lehetett biciklizni, (a bringát bizony kézben kellett cipelni) minden tiszta szikla és kő. Egy keskeny ösvényen dél felé haladva eljutottam a Csúcs-hegyre, mely a félsziget legmagasabb pontja. Visszafelé a Nyereg-hegyen át az Apáti-hegy irányába lejutottam az Apáti templomhoz. Az útvonal a Lóczy Lajos gejzírösvény. Ha tehetitek járjátok végig ezt a gyalogutat, mert fantasztikusan szép és egészen a Tihanyi félsziget déli részéig elvezet ahol számtalan látnivaló és csodás panoráma vár a túrázókra. Én még biztosan visszamegyek a félszigetre, mert rám nagy hatással volt a szépsége.



Képek:
Balatonfelvidéki kalandozások I.
Tihanyi félsziget
Balatonfelvidéki kalandozások II.

Fotó, lejegyezte: Földes Csaba

2009.08.26-28. Mozgássérültek és egészségesek együtt Harkányban

Előszó:

Lehetősége volt Klubunknak segítőként részt venni a 2009.08.26-28 között Harkányban rendezett táborban.
A tábor célja az volt, hogy a mozgássérültek és egészséges emberek együtt mozogjanak és megtapasztalják az együttműködés, a közös mozgás élményét.

Beszámoló:

Sikeresen lezajlott a "Mozgássérült Sporttalálkozó Harkányban" a FREE MOBILITY Egyesület rendezésében, magyar, cseh és szlovák mozgássérültek részvételével. A klubot négyen képviseltük (+2 gyerek), a biciklis program lebonyolításához hívtak bennünket segíteni. Szerdán csak előadások voltak, ezekben nem volt mit segíteni, ezért Simor Árpáddal szerda délutánra terveztük a Harkányba biciklizést, amiből gumidefekt szerelés következtében esti érkezés lett. A Miklovich család csütörtökön reggel érkezett a helyszínre, az Arzenál motelbe. Rajtunk kívül Murin Ferenc, a júniusi beremendi kerékpáros találkozó főrendezője segítette a programok végrehajtását.

Csütörtökre tervezte a rendezőség a biciklizést a Harkányból Drávaszabolcsra vezető, új kerékpárúton. A bp.-i "Bringanti" cég és egy gyulai székhelyű egyedi kerékpárokat építő műhely mindenféle háromkerekű ülő, fekvő, kézzel hajtható stb. járgányokat hozott. Reggel ezeket próbálgatták a találkozó résztvevői. Ez alatt én gyorsan bejártam a kerékpárutat, mert még nem ismertem. A mozgássérülteknek végig kellett hajtani a kerékpáruton a drávaszabolcsi torkolatig, és vissza (6,4 km).A mi feladatunk ott kezdődött, hogy át kellett segíteni a csapatot (kb. 10 fő) az 58-as úton, tekintve, hogy a kerékpárút éppen a motellal ellenkező oldalon fut. Ezután végigkisértük őket segítve a rászorulóknak, majd újra az átkelést biztosítottuk visszaérkezéskor. Hihetetlen élmény volt látni a féllábú, vagy izomsorvadásos, stb fiatalokat, és kevésbbé fiatalokat közlekedni. Csodálni lehetett önfegyelmüket, akaraterejüket, s azt, ahogy örültek a mozgás lehetőségének. Mire visszaértünk a motelbe, megérkeztek a Máltai szeretetszolgálat által gondozott szellemi fogyatékosok. Most ezek szállták meg a járgányokat, s velük kellett újra nekiindulni a kerékpárútnak. Ez már sokkal nehezebb feladat volt a fegyelmezetlenségek, ütközések, meg egy bukás miatt. Miklovich Csilla tudta őket a legjobban kezelni. Újabb csoport érkezése miatt még két fordulóra került sor. Elfáradtunk délutánra, mintha legalább 80 km-t bicikliztünk volna. A Miklovich család és Simor Árpád késő délután hazaindultak Pécsre. Én még pénteken reggel eltekertem a vállalkozókkal Gordisáig, meg vissza (kb. 14 km). Volt aki kézihajtású kerekesszéken tette meg ezt a távolságot!Ez után össznépi fürdés következett a gyógyfürdőben. Ezt kihagyva, déltájban indultam Pécsre, majd vonattal haza Pécsváradra.(Útközben begyűjtöttem négy geoládát.)Furcsa, kicsit kényelmetlen érzéssel indultam erre a találkozóra, de úgy érzem, lélekben gazdagodva jöttem el onnan.

Lejegyezte: Iván bá'

2009.08.20-23. Sopron-Fertő tó

Útvonal variációk Sopron Vakáció Túristaszállótól indulva, és oda visszaérkezve

1. nap: Sopronpuszta, a Páneurópai piknik helyszíne - Mörbisch (Fertőmeggyes) - Fertőrákos Kőfejtő, vitorláskikötő (35 km)

2. nap: teljes Fertő tó kör (kb. 140 km)Vagy Északi Fertő tó félkör: Mörbisch - komppal Illmitz – Neusiedl - Purbach (Feketeváros) – Ruszt - Mörbisch (kb. 110 km)Vagy Fertőrákos - Mörbisch viziszínpad - komppal Illmitz - Kirch tó környéke, Apetlon madárparadicsom bungalótelep - komppal Mörbisch (kb. 40 km) - kitérő Rusztig további 15 km

3. nap Fertőboz - Nagycenk Széchenyi Mauzóleum és kastély, a régi határsáv – Hidegség (kb. 35 km)Továbbhaladva Fertőszéplak – Fertőd – Sarród (kb. 70 km)

4. nap Görbehalom Fehér tó - Brennbergbánya (kb. 30 km kemény emelkedő, ugyanolyan lejtő)Vagy Harka (nevezés az emléktúrára) - Raiding (Doborján) Liszt Ferenc szülőháza - Harka (kb. 40 km)

A helyiek segítségével márciusban kezdtem feltérképezni a soproni szállás-lehetőségeket az augusztusi 4 napos ünnepre. Sportrendezvény miatt már ekkor megteltek a kollégiumok, panziók, így azonnal lefoglaltam a Vakáció Ifjúsági Turistaszállót. A korábbi túrák népszerűségéből kiindulva reméltem, legalább 50-en választják, hogy Sopron, és Fertő tó környékén kerekeznek velem.

Augusztus 20-án hajnalban 72-en keltünk útra gépkocsikkal, vagy vonattal Budapestről és a Dunántúl különböző pontjairól. Örömmel üdvözöltük egymást a turistaszálló parkolójában, hiszen sokan csak évente csak kétszer, a nagy postás bringatúrán találkozunk. Szemrevételeztük a kerékpárszállítók számos fajtáját, megtörténtek az első gumi-cserék, szerelések. Közben elfoglaltuk a szállást - nem okozott gondot, hogy 6-11-en kerültünk egy-egy szobába. Kicsit idegenkedtünk attól, hogy 4 napon át sárga karszalaggal leszünk megjelölve, de ezt is hamar megszoktuk.

Délután egy órára mindenki "felnyergelte" vasparipáját, és a helyi kollégák vezetésével hosszú sorban indultunk Sopronpusztára, a 20 évvel ezelőtti határnyitás helyszínére. Előző napon volt a nagy Piknik-ünnepség, mely után viszonylag ép maradt a mű-gyepszőnyeg, és alig volt szemét a helyszínen. Meghatódva sétáltunk az információs táblák között, készült néhány fotó, majd kerékpárúton Ausztria felé vettük az irányt. Nem hagyhattuk ki az útszéli szedrezést, a dombtetőn egy kútnál megtöltöttük kulacsainkat, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a tóra, majd a szőlők között haladtunk Mörbisch felé.

A következő állomás a Kőfejtő, mely hűvös klímája, na meg a hideg üdítő és sör enyhülést hozott a nagy melegben. F. Szilviék kicsit hosszabban időztek a Páneurópai Piknik helyszínén, és kelet helyett északra indultak, így Mörbisch helyett St. Margarethenben találták magukat. Ők itt értek utol bennünket. Együtt letekertünk a tópartra, és lábáztatás után nekivágtunk a Sopron felé vezető emelkedőnek. Vacsora után Bergendi koncerttel, tűzijátékkal, majd a társalgóban az elmaradhatatlan anekdotázással zártuk a napot.

Másnap ki hogy bírta, a teljes Fertő tó-kört, vagy csak a félkört tekerte le. Több csoportban, különböző tempóban haladtak, megálltak, ha szépet láttak; mikor elfáradtak, megpihentek, egyesek úsztak, strandoltak. Akik retúr jegyet váltottak a kompra, mesélték, hogy visszafelé egész másnak látták a tavat.Többen pihentettük a bringákat, és ki-ki városnézéssel, Bécsi kirándulással, vagy strandolással töltötte a napot. Este együtt felsétáltunk a Sördombi kilátóba, ahonnan szép panoráma nyílt a kivilágított városra.

Szombat reggel esőre ébredtünk, és aggódva vártuk a felhők távozását. Fél 11-kor indultunk Nagycenkre, ahol helybéli kollégám, Cili kalauzolt bennünket. Mesélt a város történetéről, nagyanyja háborús élményeiről, és arról, hogy ő fiatalként hogyan élt e határ menti településen, mi történt itt 1989-ben. Megnéztük a Széchenyi kastélyt, a Mauzóleumot, és igyekeztünk még eső előtt visszatekerni Sopronba.Csak néhányan vállalták be, hogy elkerekeznek Fertődig, ők le is késték a vacsorát! Ezen az estén a városban Demjén koncert volt, a társalgóban pedig egyik túratársunk 18. születésnapját ünnepeltük.

Vasárnap reggel bepakoltunk az autókba, és útnak indultunk. Volt, aki még strandolást, mások Balatoni megállást terveztek, néhányan pedig Brenbergbányához kerekeztek. Fő program a Harkáról Raidingba (Doborján), Liszt Ferenc szülőházához induló emléktúra volt. Nevezés után kellemes hangulatban tekerték le a 25 km-es távot, részt vettek Liszt szülőházának megkoszorúzásán, majd Harkán a kerékpáros bemutató után izgatottan várták a sorsolást.

Teljes siker: két kerékpár, két póló, egy vásárlási utalvány, egy üveg bor! Ezek után már csak a nyeremények elszállítását kellett megoldani, és kitűnő hangulatban indult haza mindenki.

Túraszervező, lejegyezte: Farkas Kati

Képek:

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Illés Balázs fotói megtekinthetők itt.

Túratársak fotói megtekinthetők itt.

2009.08.11-20. Gyalogtúra az Alpokban

Bodrogi Frigyes és Marcsi a szlovéniai Alpokban túráztak.

A túráról készült képek megtekinthetők itt.

2009.08.08-09. Kaláka-nap a Gubacsosban

A Gubacsos kulcsosházba a 8-9-iki hétvégére meghirdetett Kaláka nap eredményesen lezajlott, akik ott voltak, nagyot alkottak.

Szombaton (nyolcadikán) hatan, vasárnap négyen voltunk, összesen 92 önkéntesmunka-órát teljesítettünk; az anyag- és szerszámszállításokat is hozzászámítva 106-ot. Az adományok értéke, amiket részben beépítettünk, részben később fogunk, mintegy 125 ezer Ft-ra rúg (benne az anyagszállításra kölcsönkapott ufó és a munkára kölcsönkapott szerszámok kölcsönértéke is). Köszönjük a pécsi Praktikernek, a pécsi Szinkrónnak, a Kéz a kézben Alapítványnak és Gelencsér Gábornak!

A legfontosabb föladatunk a vihar által összetört tetőcserép eltakarítása és a víznek a háztól elvezetése volt. A kettőt sikerrel összekötve a cseréptörmelékből védgát épült a ciszterna elé, és a ház déli bütüjéhez elkezdtük egy kiülő megépítését - ezt szintén cseréptörmelék-erősítésű gátacskák védik. A csapat olyan lendülettel fogott a munkához, hogy pár óra alatt szinte elfogyott a két napra szánt tennivaló. Iván bá' szakértelmére alapozva pedig egy profi árok épült a déli oldalon lerohanó, eddig a legnagyobb pusztítást véghezvitt vizek kordában tartására. A pénteki eső azután ezt az árkot annak rendje és módja szerint üzembe is helyezte.

A ház körül megállott vizek elvezetésére némi planírozás is jónak látszott, és a lábazati kövezés helyenként kimosódott fugáiba rakott erős cemenethabarcs is sokat jelent, mert megakadályoz későbbi omlásokat. Az ablakok csiszolás, kicsiny passzítás és gittelés után új zöld festést kaptak, csak negyedfél szárny maradt ki és a belső ajtótokok - viszont a ház máris frissebb látványt nyújt. A májusi kártételben ludas cserefa néhány darabja kerti asztalként vezekel ezután; cserként persze földre nem, csak kőre lesz majd helyezhető. Szolgál, ameddig szolgál: mementóként a rossz felé dőlő fáknak.

A házon persze még sok a munka. Neme szerint sürgős nagybeavatkozások, karbantartások, valamint értéknövelő felújítások és beruházások. Egy részét a klubtagok lelkesedésével meg lehet valósítani, más részét kis befektetéssel, munkával és ügyességgel, és vannak olyanok, amik szakember munkáját kívánják meg és nem is kevés pénzt, amikre tehát pályázni kell. A gépészetet pár éve egy nagy összefogás nívósan helyretette. Marad a falazat és az épületasztalos-ág, valamint egy sor finomítás. Az évadzáróra pontos tervekkel készülünk. A cél, hogy a ház egy-két év alatt olyan állapotba kerüljön megint, hogy egy évtizedig csak futó napi gondozást igényeljen, viszont igényesen, tartósan szolgálhassa a Klub és a túrázók érdekeit.

Simor Árpád

gondnok

Képek itt.

Fotó: Keményfi Balázs, Simor Árpád

2009.08.09. Családi kerékpártúra Bédán

A gyerekekkel vasárnap délben elmentünk Mohácsra, hogy egy jót tekerjünk a bédai-erdőkben.

Hogy mindhárom gyermekünket elvihessük, igénybe vettük a klub "babaufóját" (magyarul kerékpáros baba utánfutó). Ugyanis Zsuzsi már kinőtt abból a korból, hogy gyerekülésben utazzon, de még nem tud 42km-t letekerni. Ugyanis a táv ennyi volt. Dórinak ez rekordnak számít, aki BMX bringával tekerte végig a távot. A babaufó vontatása pedig arra is jó, hogy fékezze a kedves apukát, hogy ne tudjon gyorsabban haladni a család többi tagjánál, valamint ő is kellőképpen elfáradjon a túra végére. Azért nagyon is praktikus volt számunkra ez az ufó járgány-amivel mindenütt nagy feltűnést keltettünk-, mert így az egész család együtt túrázhatott.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.

Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A városban arra alkalmas helyen leparkoltunk, délről lévén szó, bedobtunk egy-egy kefírt kiflivel, majd útnak indultunk. Érintettük a kikötőt, majd felhajtottunk a déli irányban haladó gátra. Előbb aszfaltos, majd földúton haladtunk. Kölked közelében ismét aszfalton gurulhattunk.

Nem tudom, mi lehet a szürkemarhákkal, de a térképen is jelzett karámban egyetlen egyet sem láttunk. A Bédai-erdészlaknál tartottunk egy kis pihenőt, és üzemanyag utánpótlást, majd továbbhaladtunk délre a gáton. Elértük az országhatárt. Közelről láthattuk a gát mellett a robbanásveszélyre figyelmeztető horvát táblákat.

A gátról lejövet tartottunk ismét egy kis pihenőt az árnyékban, ugyanis nagyon meleg volt. Erdőfű felé egy vadak ellen védő kapun keresztül kellett áthaladnunk, ami persze nem volt zárva, csak reteszelve. Erdőfűn sétáltunk egyet, és beszéltünk egy helyi nénivel. A néni elmondta, hogy jelenleg 40 fő körüli a falu létszáma. Jelenleg 3 fő jár közülük dolgozni. Az egyik a helyi erdészetnél, és két fő iparosként dolgozik valahol. A faluban feltűnő, hogy a házak egy stílusúak, szinte egyformák. A néni szerint kb 100 éve, a Frigyes-főhercegi uradalomhoz tartozott a terület. A mezőgazdasági munkások számára épületek a házak. A települést a főherceg lányáról Izabelláról, Izabella-földnek nevezte el. Az államosítás során kapta az Erdőfű nevet.

Erdőfű után kellemes erdőben aszfaltúton haladtunk. A szoc. otthonnál egy földútra tértünk át, hogy a bédai holtág mellett haladjunk tovább. Végül Kölkeden keresztül, aszfaltúton értünk be Mohácsra.

Mohácson elmentünk a főtérre, majd nyaltunk egy nagyon finom fagyit, végül a Duna menti sétányon fejeztük be a túrát.

Mindenki nagyon élvezte!

Képek itt.

Fotó: Keményfi Márti és Balázs

Lejegyezte: Keményfi Balázs

.

2009.08.08. Túra a Zselic szélén

Útvonal: Pécs – Cserkút – Kővágószőlős – Petőczpuszta – Okorvölgy – Szentkatalin – földúton,terepen – Bakóca (fazekas múzeum) – Godisa – Bodolyabér – Magyarhertelend – terepen át Tekeresre – Orfű – Büdös kúti kulcsosház – Remeterét – Pécs

Táv 64 km, ebből kb. 15 km terep.

Poór Bazsi vezényletével igazi montis túrára gyülekeztünk az uránvárosi Mecsek Áruház előtt. A teret éppen felújították, reméljük szép lesz. 13-an vágtunk neki a kalandnak, a Rácvárosi úton Patacs felé indultunk. Azt már láttuk, hogy fázni nem fogunk! Egy rövid szakaszon a 6-os úton tekertünk, de igen hamar Csárdakörnyéknél rákanyarodtunk a Patacs – Kövágószőlős emelkedőre.
Első pihenőnket a patacsi templom előtt ejtettük meg, ahol az első népszámlálás után már 14-en voltunk. Bazsi jelére megindultunk a templomtól északra vezető úton Kővágószőlős felé.
Kővágószőlősi templom mellett elhaladva kiránduló csoporttal találkoztunk, majd felkanyarodtunk egy földútra, megkerültünk egy kis tavat és lelegeltünk egy szederbokrot.
Golgota fölött a kővágőtöttösi bekötőút magasságában jutottunk ki a Hetvehelyre vezető útra.
Petőczpuszta felé lekanyarodtunk és legurultunk Okorvölgybe. Itt rövid pihenőt tartottunk, majd Orfű irányába indultunk tovább. A szentkatalini betérőt elhagytuk, hogy a kék jelzésű turistautat végigtekerhessük, de a leágazót benőtte a növényzet és nem találtuk meg, ezért az abaligeti elágazó után kb. 100 méterre egy földúton vágtunk neki az erdőnek, mely a térkép szerint Királyvágást megkerülve visszavezetett a kék jelzésre. Sikeresen megtaláltuk a kék jelzést, melyen Bakócáig haladtunk. Nagyon szép út és egész jól járható túrakerékpárral is.
Bakócán először kutat kerestünk, majd megtekintettük a Sáfrány Géza fazekas múzeumot. Itt egy nagyon kedves néni kalauzolta csapatunkat. A kulturális program után bevetettük magunkat a helyi presszóba és alaposan kipihentük fáradalmainkat.
Bakóca után az eredeti program szerint Mindszentgodisa - Bodolyabér - Magyarhertelend felé vettük az irányt. Magyarhertelenden szétvált a csapat és a kemény montis mag az erdőn keresztül Kovácsszénája irányába, Tekeresen át közelítette meg Orfűt, míg a csapat túrázós tagjai négyen Zsuzsa, Szilvi, Józsi és Én Magyarhertelenden átmásztunk a dombon Orfű felé. Erről csak annyit, hogy nagyon meleg volt! A találkozási pont a tó keleti oldalának egyik büféje volt. Itt mindenki kifújta magát, iszogatott, falatozott és gyűjtötte az erőt a hazajutáshoz. A csapattagok itt elköszöntek egymástól és kisebb csoportokban indultak haza.

Képek: itt.

Fotó, lejegyezte: Földes Csaba

Túravezető: Poór Balázs
.

2009.08.01-04. Két keréken négy gyerekkel négy napig a tó körül

Augusztus első napjaiban néggyermekes családunk négy napos kerékpártúrát csinált a Balatoni bringakörúton. A tó nyugati felén, Balatonfenyves - Keszthely - Badacsony - Kővágóőrs (Pálköve) útvonalon mentünk körbe. Ez nem túl nagy táv, de így az öt éves Ákos is a sajátkét kerekén tudta teljesíteni a napi 20-25 km-es etapokat. Útközben Kempingekben szálltunk meg, két sátorral, és persze sokat fürödtünk is a 32 fokos melegnek köszönhetően.

Egy logisztikai érdekesség: mivel a kisebb gyerekek biciklijére nem lehetett volna túl sok súlyt rakni és emiatt eléggé megterhelő lett volna magunkkal vinni a hat ember részére a sátrakat, hálózsákokat, összes felszerelést, ezért úgy szerveztük, hogy az autó a sátrakkal és holmival a nap végén mindig "utánunk jött" - délután vonattal vagy biciklivel visszamentem érte az előző szálláshelyre. Így kényelmesen lehetett bringázni és ugyanakkor minden komfortunk is megvolt a kempingekben. Ezt azért írom, mert hátha másnak is megoldást jelenthet, ha kisgyerekekkel akar túrázni. Nekünk eléggé jól bevált máskor is, jól lehet alkalmazni ott, ahol jó a vonat/busz közlekedés, illetve nem túl nagyok a napi távok.

Érdekességként megjegyzem, hogy a kempingekben rajtunk kívül is szinte mindenütt találkoztunk családokkal, csoportokkal akik ugyanígy a bringakörutat járták. Azt hiszem ez az egyik legjobb idegenforgalmi beruházás, amit a Balatonon csináltak!

fer

2009.07.19-26. Vízitúra a Rábán

Végigevezük a Rábát Szentgottgárdtól Győrig. 211 km volt a táv. Hát, mit is mondjak röviden? Nagyon technikás pálya! Fantasztikus volt!

Igyekeztünk a túra élményeit fotókon megörökíteni, de a Rába vadvíz jellege miatt sajnos vízi képeket nemigen állt módunkban készíteni, ezért a szárazföldi fotók dominálnak. Bár a vízen történt események voltak a legszebb, és sokszor legizgalmasabb pillanatok, olyannyira, hogy a fényképezésen sokszor az épségünk múlott volna a rengeteg bedőlt fa miatt. K. Zsolt volt közülünk a legbátrabb, ő azért elkapott egy-egy pillanatot a vízen is.

Előzmények:
Néhány héttel a túra indulása előtt a nagy esőzések következtében a Rába vízszintje szinte rekordokat döntött. A felső szakaszon lévő falvak lakossága homokzsákokkal védekezett a víz ellen. Közben a folyó megtette környezet-átalakító hatását. Jelentősen átrendezte a medret a korábbi állapothoz képest. Leszakadt partok, rengeteg újonnan vízbe dőlt fa. Az árhullám levonult, mi is örültünk, hogy nem került veszélybe a túr a léte. Viszont a túrát megelőző napokban újabb esőzések következtében a nyáron ilyenkor szokásos vízálláshoz képest több mint 2 méterrel megemelkedett (erről készült az első képem). Szerencsére ez az árhullám hamar levonult, így bár továbbra is a szokásosnál magasabb vízállás volt, de elindulhattunk. Ennyit a körülményekről, vágjunk bele a túrába!

Útvonal: Szentgotthárd – Csákánydoroszló – Rábahidvég – Ikervár – Nick – Árpás - Győr 211 km

A táborhelyek GPS részére letölthetők itt. Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Beszámoló:
2009.07.19. vasárnap Pécs - Szentgotthárd
Hosszú előkészítő munkát követően 2009.07.19-én végre elindulhatott a –bár létszámában jelentősen megfogyatkozott, de annál lelkesebb- csapat.
Kik voltak ők?
Barracuda: K.Zsolt kormányos, G. Péter 1. motor, H. Orsi, 2. motor
Foltos rakéta: B. Frigyes kormányos, Cz. Mária motor
Vízisikló: K.Balázs kormányos, H. Barnabás, 1. motor, G. Gábor 2. motor, Nicktől kezdve K. Gazsó pótmotor
Szárazföldi kísérőcsapat: G. Katalin, K. Márti, Gazsó, Dóri, Zsuzsi
A Barracuda és a Vízisikló Pécsről utazott autók tetején. A Foltos rakétáért előzetes információnk alapján Rigyácra kellett menni. Rigyácon közölték velünk, hogy a kenukat szívességből elvitték Rábagyarmatra. Szóval akkor irány Rábagyarmat. Az eredetileg bérelni kívánt 3db, majd a 2db kenuból végül csak 1db-ot kellett elvinnünk. Sebaj. Mi tettre készek voltunk. Rábagyarmaton, ezen a gyönyörű táborhelyen megláttuk az aznap megáradt folyót, ami mint már említettem, következtében a nyáron ilyenkor szokásos vízálláshoz képest több mint 3,2 méterrel megemelkedett, az ártéri fák között folyt a víz. (Ez Szentgotthárdi mércével mérve 270cm) A Vidra-Viziturától azt az információt kaptunk, hogy reggel csak akkor szálljunk vízre, ha Szentgotthárdi mércével mérve 100cm alá csökken a víz. Addig ne! (Estére +80cm, reggelre +30cm lett a vízszint. Így elindulhattunk.)
Mikor a kenubérlés lezajlott, elautóztunk a túra kiinduló helyéig, Szentgotthárdig.
Szentgotthárdon a híd melletti kis kempingben táboroztunk. Este vacsorára 40 tojásból bográcsos rántottát sütöttünk.

2009.07.20. hétfő Szentgotthárd - Csákánydoroszló
Reggel kényelmesen keltünk. Vízreszállás 9.45 körül volt. A vízszint szerencsére leapadt, így biztonságos volt a kenuzás. A Rába ezen a felső szakaszon nagyon gyors. Nincs idő térképet és iránytűt nézegetni, mert azonnal ott van a következő kanyar. Nagyon szép a folyó, rengeteg a bedőlt fa, nagyon technikás a pálya. A Barracuda egy sziget alatt megpróbált árral szemben visszaevezni, aminek borulás lett a vége. Nem csinált senki sem belőle ügyet. Az újonc Orsi így valóban fel lett avatva.
Az ebédszünetet Rábagyarmaton tartottuk, majd egyvégtében eveztünk Csákánydoroszlóra. 16.00-kor kötöttünk ki. Vacsorára G.Péter vezérletével elkészült a paprikás krumpli.

2009.07.21. kedd, izgalmas nap! Csákánydoroszló - Rábahidvég
Reggel időben el tudtunk indulni Csákánydoroszlóról. A mai napi szakasz is hasonlóan gyors folyású, sok kanyarral, bedőlt fákkal, gyönyörű környezettel. Ma is sűrűn akcióztunk a kanyarokban. Horvátnádalja közelében a Krúzó tanyán megálltunk egy kis pihenőre. Ez egy magántulajdonban lévő terület, ahol mindenféle őrült játékokkal várják a vízitúrázókat.
Körmend előtt az úgynevezett rőzsegátnál át kellett emelnünk a kenukat. Itt egyáltalán nem gondoltak a túrázókra. Veszélyes terület. Szerencsére K. Zsolt, illetve a Vidra vízitúrás cég Ati-ja előre ellátott bennünket információkkal, hogy mi a teendő. Az átemelés után a kenuk leeresztése is nagyon nehézkes. Meredek partról a habzó, erősen hullámzó vízben kell indulni. Itt egy hullám becsapott a kenunkba. Azt hittem, borulunk, de sikerült kiegyensúlyoznunk a kenut.
Körmenden megálltunk ebédelni. Nyugodtan indultunk tovább. Egy másik társaságból láttunk egy hajót borulni. Látszólag nem veszélyes helyen történt velük.
Egyszer csak egy éles jobb kanyarhoz értünk a Vízisiklóval, egy jobb oldalról belógó fűzfát balról kerültünk ki. Ezáltal túlságosan kisodródtunk, a kanyar bal oldali, külső ívére és a folyás irányához képest keresztbe fordította a kenut az örvény. Oldalról egy bedőlt fa közeledett. Hogy ne nyomja be a hajó oldalát, evezőkkel felfogtuk az ütközést. Csakhogy ez kibillentette a kenut az egyensúlyából és a Rába lett rajtunk úrrá, azonnal beborultunk. Belekapaszkodtunk a kenuba, közben összeszedtük ami kipotyogott. Vitt minket a sodrás tovább. Azt néztük, hogy így fejre állított kenuval együtt, a víz nagy sebességével sodródva hogy tudunk a bokrok között értelmes módon partot fogni. Egyszer csak valahogy sikerült. A K. Zsolt instrukciókkal segített. Kiborítottuk a víz egy jó részét, majd a maradékot kimertük. Nem tudom mennyi ideig tartott, de szerintem elég sokáig. Visszaültünk a kenuba. Lefelé elindulni nem tudtunk egy belógó bokor miatt. A Barracuda legénysége próbált minket felfelé kötéllel kihúzni, de a művelet kudarcba fulladt, mert az ő mozgásukat is akadályozta egy vízből kiálló faág. El kellett engedjenek minket. Végül magunk kellett valahogy elinduljunk a sebes áramlatban. Úgy tűnt, hogy sikerül, de egyszer csak az erős áramlat ismét keresztbe fordította a hosszú, négyszemélyes Vízisiklót, újra borultunk. Miután belekapaszkodtam a kenuba, a hajó alá nyúltam, hogy megmentsem az evezőket. A sodródó kenuval együtt a víz egy bedőlt fa koronája alá vitt, és kenustól mélyen lenyomott a víz alá. Óriási ereje van a víznek! Végül egy vízben álló fa koronájának fő ágai között sikerült megfékeznem a továbbsodródást a kenuval. G. Gábor és H. Barnabás, miután ők is partot fogtak, a kenu végét kiráncigálták a szárazföld felé, és kiborították belőle a vizet. Zsolték elvették tőlem a szorongatott evezőket. Ekkor vettem észre, hogy evező gyanánt egy faágat is szorongattam a hónom alatt. Beszállás után sikerült végül biztonságosan, lefelé elindulni.
Csorogtunk, eveztünk tovább. Az egyik széles folyószakaszon a Barracuda a külső íven nekisodródott egy vízből kiálló fának. H.Orsi és G.Péter azonnal katapultált. A víz sodorta őket lefelé. Mikor Orsi megpróbált beszállni a kenuba, K.Zsoltot is beborította.
Lejjebb Frigyesék a Foltos-rakétával találtak egy vízbe dőlt fán fennakadt mentőmellényt, amit bár sikeresen elhoztak, de majdnem ennek az akciónak is borulás lett a vége.
Molnaszecsődön tartottunk egy kis pihenőt a Rábahidvégig tartó utolsó szakaszig. Ezen a szakaszon is volt néhány technikás kanyar, amiket sikerrel vettünk. Az egyik helyen egy törött kenu volt fennakadva a nem régi áradás során bedőlt fára, ami a kanyarban kb. 4m szélesra szűkítette az átjárható szakaszt. Ezek után épségben megérkeztünk Rábahidvégre.
A borulásunk vesztesége: 1 sapka, 1 napszemüveg, 1 telefon beázott.
A táborhelyen bográcsban túrós tésztát főztünk. Szépen karbantartott volt a tábor, csak a tulaj kissé túl „szögletes” volt, de sikerült szép szóval, jó viselkedéssel „lekerekítenünk a sarkait”.

2009.07.22. szerda Rábahidvég-Ikervár
9.30-kor szálltunk vízre Rábahidvégen. A víz továbbra is gyors folyású volt, sok-sok (50-100m-enként) bedőlt fákkal. Vigyázni kellett a kanyarokban az áramlatokra, forgókra, különböző burványokra. Az egyik beláthatatlan kanyarban a Barracuda legénysége haladt elől, és teljes folyótorlaszról adtak riasztó jelzést. Minden hajó azonnal visszafordult a folyón, és árral szemben erőteljesen evezve araszoltunk a part felé. Még nem tudtuk, hogy mit lehet tenni, de az biztos volt, hogy kikötünk gondolkodni. G. Péter átadta a Vízisiklóba Orsit, majd Péter és Zsolt a Barracudával elmentek felderíteni, hogy hol tudjuk kiemelni a hajókat. Egy kicsit lejjebb találtak egy lehetőséget. Farral lefelé learaszoltunk, majd kiemeltük a hajót. Mindhárom kenut az erdőn át mezítláb cipeltük a zárás utáni szakaszra. Közben más csapat érkezését is hallottuk, akiket hangosan értesítettünk a helyzetről. Megkösöznték az infót. Állításuk szerint nem vették volna időben észre. Volt náluk fűrész, megpróbálták átfűrészelni a fát, de nem jártak sikerrel. Sikeresen vízreszálltunk.
Rumnál tartottunk egy hosszabb déli pihenőt. 15.00-kor indultunk tovább. Itt is volt egy-két technikás kanyar, de ez már nem volt nagyon vészes. Egyre jobban lehetett érezni az ikervári dúzzasztómű fékező hatását. Néha tóra emlékeztetett a víz. A parton horgásztanyák voltak.
Az ikervári erőműnél a kikötési lehetőség nincs igazán megoldva. Nincs jelölve a kikötő hely, egészen meg kell közelíteni a bukógátat, de óvatosan, mert itt a hiba végzetes lehet!
Sikeres kikötés után gyalogosan is megnéztük a dúzzaztóművet, majd a dúzzasztó alatt a bal parton a réten tábort vertünk. Az esti fürdést a Rábában intéztük el. Ma is főztünk közös vacsorát, lecsó volt a menü. Hála K.Márti és G.Kati napközbeni bevásárlásának, teli hassal mindenki nyugovóra tért.

2009.07.23. csütörtök Ikervár-Nick
Ma reggel is időben sikerült indulnunk. A dúzzasztó alatt, a régi Rába-mederben haladtunk. Általában ez a meder tele van zátonyokkal, sokszor át kell emelni, de most magas volt a víz, így átemelés nélkül haladhattunk. Ezen a szakaszon ugyanannyi bedőlt fa volt, csak egy kicsit kisebb volt a sodrás, ebből adódóan könnyebb volt a pálya. Meglepetés azonban itt is adódott. Volt egy-két szűk kanyar. Az egyik kanyarban a kenu magasságában a víz fölött vízszintesen egyfaág állta el a meder 80 százalékát. Megpróbáltuk kikerülni, de a Vízisiklóval oldalazva, nagy sebességgel a faág felé sodródtunk. A kenuban azonnal hasravágódva tudtunk csak áthaladni. A Barracuda legénysége előttünk ezt az akadályt borulással fűszerezte.
Egy szakaszon a meder pedig teljes szélességben bokrokkal volt benőve. A viszonylag magas vízállás miatt a víz viszont erős sodrással áramlott. Az egyik bokor-ösvényen keresztben beszorultunk. Eleinte se előre, se háta nem ment a kenu. Végül sikerült kiszabadítani, de ennek az akciónak is majdnem borulás lett a vége.
Ez a vadregényes folyószakasz Sárvárnál ért véget. Ezzel véget is ért a Rába nehéz szakasza, de a túra nem. Sárváron tartottuk a déli pihenőt. A további szakaszon a folyó széles, többnyire békés volt. Csak egy-egy kanyar emlékeztetett a felső szakasz igencsak technikás részeire.
Nick előtt az egyik kavicspadon egy hosszabb szünetet tartottunk, ahol mindenki kiélhette gyerekes hajlamait. Volt túloldali vödörre való célbadobás kaviccsal, kavicsvárépítés, jacuzzi medence készítés, vízierőmű építés rőzsegáttal, stb…
Nick előtt lelassult a víz, igencsak barátságos lett a meder. A bukógát előtt az előzetes információinknak megfelelően nagyon könnyen ki tudtuk emelni a három kenut, majd a kísérőautó tetején három fordulóval szállítottuk át a gát alatti kempingbe a táborhelyre. Klassz volt a hely. Volt melegvizes tusoló, homokos röplabdapálya, tűzrakási lehetőség. A vacsora készítés során mindenki kitett magáért. Hetedhét országra szóló lakomát csaptunk. Volt vegyes zöldségsaláta, tárcsán sült filézett csirke felsőcomb, sült kolbásszal. Fennséges volt, mindez tábori körülmények között!
Vacsi után tettünk egy sétát a vízierőművön, majd aki még nem fáradt el, focizott egyet a homokos pályán a sátrak mellett.
Ennyi fért bele ebbe a napba.

2009.07.24. péntek Nick-Árpás
Éjjel nagyon erős szél fújt. Tartottunk tőle, hogy a sátrat szétszakítja, de szerencsére nem így történt. G. Péternek előző nap egy szálka beleállt a talpába. Bepirosodott, és egy piros csík indult ki belőle. Vérmérgezésre gyanakodtunk. Katival elment a faluba orvoshoz. Tetanuszt kapott, és ellátták a sebét. Ma viszont nem tarthatott velünk. Velünk tartott azonban K.Gazsó (9,5 év). Becsületére váljon, nagyon jól bírta a kb. 40 km-es távot. A folyó ezen a napon már nem tartogatott veszélyeket, kimondottan könnyű pályának bizonyult. Evezés közben megálltunk egy-két helyen pihenni, pancsolni. Árpásnál ért véget a napi evezés. Eléggé korán értünk a táborba, és rettenetesen meleg volt. Behúzódtunk az árnyékba, hogy megvárjuk míg elmegy a hőség. Közösen meglátogattuk a folyó túloldalán lévő románkori templomot, utána esti fürdésként úsztunk a Rábában.
A térkép által javasolt sátorozóhelyen felvertük a sátrakat, bográcsban frankfurti levest főztünk, a második fogás vanília sodó volt kaláccsal. Vacsi után egy kicsit üldögéltünk a tábortűz mellett, majd eltettük magunkat másnapra.

2009.07.25. szombat Árpás-Győr
Éjjel ismét erős szél volt, majd kisebb eső is esett. Úgyhogy reggel kényelmesen indultunk, hogy a sátrak is úgy-ahogy megszáradjanak.
A Rába nyomvonala a maradék szakaszon nagyon egyszerűnek tűnt, de az evezést nagyban megnehezítette az erős szél. A szél miatt állandó ellenkormányzást kellett végezni. Néhány rövid pihenővel beérkeztünk Győrbe, akol Márti és Kati a Rába torkolatánál vártak ránk. Már ekkor is csodálhattuk Győr szépségét.
Táborhely keresés volt hátra. Kinéztünk a térkép alapján a Mosoni-Dunán a torkolat alatt nem túl messze egy táborhelyet. Péter és Kati elmentek autóval megnézni. Azzal a hírrel jöttek vissza, hogy ez a táborhely megszűnt. Nem volt más megoldás, mint a Rába torkolat fölött, a Mosoni-Dunán az Aranyparton való sátrazás. Csakhogy itt Coca Cola koncertes buli volt készülőben. Ezen kívül még meg kellett oldani a kísérőkocsi bejutását a területre, ami nem volt a legegyszerűbb, de sikerült. Végül a táborverés után aki kívánt, sétát tehetett Győr gyönyörű belvárosában.

2009.07.26. vasárnap Győr-Szentgotthárd-Győr-Pécs; Friciéknek: Győr-Szentgotthárd-Rigyác, Pécs
Ez a nap már nem az evezésről szólt, hanem a hazautazásról, és a visszarendeződésről. A sofőrök reggel a kísérőkocsival visszamentek a túra kiindulóhelyére Szentgotthárdra az autókért. Marcsi és Frigyes innen az autójuk tetején a Foltos-rakétával Rigyác felé hajtottak, hogy ott leadják a kenut. Zsolt és én visszaautóztunk Győrbe a többiekért, illetve a cuccokért.
Gyors pakolás után megköszöntük egymásnak a túrát és a jó társaságot, és rengeteg élménnyel gazdagodva elindultunk hazafelé.

Túravezetők:
Kézsmárki Zsolt mint a Rába legjobb ismerője
Keményfi Balázs mint a túra megszervezője

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Kísérőautó, hadtáp: Giczi Katalin, Keményfi Márti

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Giczi Katalin fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Márti és Balázs fotói megtekinthetők itt.
Kézsmárki Zsolt fotói megtekinthetők itt.

Videók: (Keményfi Márti)
Indulás Szentgotthárdról
Indulás Csákánydoroszlóról-1
Indulás Csákánydoroszlóról-2
Indulás Rábahidvégről
Ikervár-1
Ikervár-2
Indulás Ikervárról
Érkezés Nickre
Hajóátemelés Nicken
Hússütés Nicken
Indulás Nickről
Indulás Árpásról-1
Indulás Árpásról-2
Érkezés Győrbe-1
Érkezés Győrbe-2
Győr: Rába-Mosoni Duna torkolat

2009.07.23-26. Balatoni körtúra

A túra útvonala:

2009.07.23. Csütörtök: Fonyód-Bélatelep-Alsóbélatelep-Balatonfenyves-Balatonmáriafürdő-Balatonkeresztúr-Balatonberény-Fenékpuszta-Keszthely (Festetics kastély)-Gyenesdiás-Vonyarcvashegy-Balatongyörök-Balatonederics-Szigliget (Vár)-Badacsony (Szölöhegy és borvidék, mólo)-Badacsonytomaj-Ábrahámhegy-Balatonrendes-Révfülöp (Milleniumi kilátó, hajóállomás)-Balatonszepezd-Zánka (Ifjúsági tábor Centrum és Kemping)-Balatonalkali-Balatonudvari-Örvényes

2009.07.24. Péntek: Örvényes-Tihany (Apátság, Ófalú)-Balatonfüred (Görögfalu, Hajóállomás, Tagore sétány, Halász és Révész szobra, Szállodasor)-Csopak (Gözmozdony)-Alsóörs-Káptalanfüred-Balatonalmádi (Ramada Hotel, Almádi Park)-Balatonfüzfö-Balatonkenese-Balatonakarattya (magaspart)-Balatonvilágos (magaspart)-Sóstó-Szabadifürdö-Siófok (Arany és ezüstpart szállodasor, Viztorony, Vasútállomás, Makovecz templom, Római katolikus templom, Fö téri sétálóutca, Sió folyó, Hajóállomás, szabadstrandok)-Balatonszéplak-Zamárdi (szabadstrand)-Szántod (Rév és hajóállomás)-Balatonföldvár (Villanegyed és üdülötelep)-Balatonszárszó-Balatonszemes-Balatonlelle (Lelle Club, Szabadstrand, Hajóállomás, Üdülötelep)-Balatonboglár (Gömbkilátó, BB Pezsgöüzem, Platánstrand)-Fonyódliget (Csatorna, Szabadstrandok)-Fonyód (Sipós hegyi kilátó 233 m, Várhegyi kliátó, Fonyódhotel, Szabadstrandok, Dísz tér, Üdülötelepek, Hajóállomás, Szabadstrandok, Krípta villa, Panoráma kilátó és sétány, Fonyód múzeum, Zichi Béla emlékszobor).

Beszámoló:
2009.07.23. Csütörtök. Pécs vasútállomásról indultam a "szokásos" 07:31-es balatoni fürdővonattal.
11:00 órakor egyedül kezdtem körbe tekerni a Balatont. Végül is örültem, hogy szabadon és függetlenül túrázok. Magam oszthattam be az időmet, mikor és hol állok meg. Jó érzés volt a felhőtlen igazi szabadság. Fonyódi kikötőből a Badacsony csodálatos látképe tárult elém. A fonyódi kikötőtől indultam Bélatelep felé, a Napsugár Kemping melletti bicikliúton. Biciklibarát úton a vasúti sínnel párhuzamosan haladva, változatos üdülőtelepeken áthaladva mentem, Balatonfenyvesen keresztül. Megálltam egy kicsit a balatonmáriafürdői csatornánál. Zala megye határát átlépve, a Zala folyón áthaladva Fenékpusztán át a Balaton legjobb és legszebb kerékpárútján mentem, majd beértem Keszthely városközpontjába. Megálltam egy kicsit piheni és fotózni. A Főtemplomot, Városházát, szökőkutat és szobrokat bámultam. A sétáló utcán kiváló minőségű díszburkolaton áttoltam a bringát. Egy gyönyörű díszes kapun átmenve Festetics gróf kastélyának parkban voltam. Kb. 14 óra lehetett. Az ebédemet megettem kastély parkjában, egy fa árnyékában fogyasztottam el. Rengeteget ittam ebben a hőségben. Keszthely után egy csendes kerékpárúton haladtam tovább. Gyenesdiás és Vonyarcvashegy között összetalálkoztam meg a Pécsi D. Ferivel, Piroskával és B. Györgyel. Nagyon örültünk egymásnak. 10 percet beszélgettünk is. Ők már két napja voltak úton. Balatongyörök után áthaladtam a Veszprém megye határán. Tovább haladva Szigligetet megkerülő bicikliúton tekertem. A hegyen a Szigligeti vár látványa tárult elém. A 71.-es főúton mentem tovább rövid szakaszon. Beértem a Badacsony határban lévő benzinkúthoz pihenni. Utána kitekertem a badacsonyi kikötőhöz, ahol éppen indult a katamarán Fonyódra. Ábrahámhegyen megnéztem a Fülöp Jakab templomot. Balatonrendesen át Révfülöpbe értem, ahol a bicikliút rögtön 100 méterre volt a mólótól. Látszott a mólótól észak felé nézve a Fülöp hegy, ahol a Milleniumi kilátó van. Felfele haladva egy modern templomot tekintettem meg. A hegyről a Balaton és Révfülöp szép panorámája tárult elém. Balatonszepezden ősmagyar rovásírással megjelölt követ találtam. Már esteledett, 19:00 óra felé járt az idő. Zánkán megálltam hátha van olcsóbb kemping. Bementem a Zánkai Ifjúsági tábor és Kemping területére. Utána le a mólóhoz is. 20:00 óra elmúlott. Felvettem a fényviszaverö mellényemet és bekapcsoltam lámpáimat, annak ellenére, hogy bicikliúton voltam végig. Már félhomály volt mire áthaladtam gyorsan Balatonakalin és Balatonudvarin mielőtt sötét lesz. Örvényesbe beértem. Már 20:45-öt volt. Betértem egy kis kempingbe, és felvertem a sátramat. Valamikor éjszaka egy kisebb szélvihar volt, de nem vitte el a sátrakat.

2009.07.24. Péntek. Hajnali 6-kor ébredtem fel. 8 óra előtt elindultam a Tihanyi-félszigetre. Megnéztem az Apátságot, és a nádtetős ófalut. Tihanyról olyan volt a Balaton mint a tenger. A tihanyi hegyről leérve, szerpentines utcán haladva leértem egy kis felüljáróhoz. Majd utána közelről látszott egy emlékmű, és a vitorláskikötő. Tovább haladva közúton a part mellett látszott messziről a Balatonfüred, a következő úticélom. Tihanyon van egy kis szabadstrand is. Elértem a Balatonfüredi elágazást, ami már kerékpárút ismét. Balatonfüredre beérve, egy hosszú utcán haladtam, ami kevésbé forgalmas. Ez biciklibarát út. Beljebb érve egy forgalmas körfogalomhoz értem, ahol már látszottak a Görögfalu szines épületei, ahol állitólag éttermek, shopok, és disco is van. Mellette van egy élményfürdö. A hajóállomás tele volt vitoláshajokkal. Meg egy két jachtot is láttam. A parton volt a Halász és Révész szobor pár is. A Tagore sétányon tekerve görkorcsolyás fiatalok, kerékpárosok is voltak. Beértem egy szoborparkba is. Nagyon absztrakt művészet is kínálja magát itt. Tovább haladva elhagytam a várost. Csopak üdülőtelepen mentem keresztül, a vasútállomásnál állt egy régi gőzmozdony, ami igen matuzsálemi korú volt. Káptalanfürdőn át Balatonalmádiba értem. Balatonalamádi központjában egy gyönyörű parkba értem, ahol látszott a Ramada hotel ami 15 emeletes, és a hajóállomás. Lefotóztam a Rákóczi szobrot is. Balatonkenese hosszú településén áthaladva beértem Balatonakarattyába, ami összeépült Kenesével. Erre végig magaspart van. Balatonakarattyában a bicikliútról letérve betévednem egy zsákutcában. Kb. 8 km-t oda vissza kellet plusz tekernem, főleg emelkedőn. Balatonvilágosban egy gyönyörű magaspartnál, volt egy szép fehér fahíd, amire rá volt írva. "Itt fogant szerelem múlhatatlan". Utána Sóstó következet. A magaspart térségét elhagyva, elértem Siófok-üdülőtelepet. Itt a Balaton fővárosában nagy volt a forgalom. Végig tekertem az üdülőtelepeken, nyaralók övezte utcán egyenesen. Beértem Siófokra, megnéztem az Arany és ezüstpart szállodasorát, és végighaladtam a vasúti sín mellet. A városközpontba menetem. Itt van a Makovecz-féle templom is. A Siófoki autóbuszállomás mellett haladva beértem a vasútállomáshoz. Ahol egy katolikus templom volt. Itt sok a látnivaló. Szép szökőkút, szobor kompozició, napóra. A főtér nagyon sok meglepetést tartogatott, sok szobor, szép virágos és diszburkolatos tér fogadott, sétálóutcával. Tovább haladva megálltam a Sió-hídnál, majd beértem a hajóállomásra is. Zamárdiba értem, ahol összefutottam egy régi haverommal a Pécsi C. Olivérrel aki a barátaival ugyancsak körbe tekerték a Balatont. Egy darabig velük is tartottam, Balatonföldvárig. Fotózás miatt lemaradtam. Balatonszárszón, Öszödön, Szemesen át beértem Balatonlellére. Lelle Club és Hotel mellett megálltam egy kicsit. De a nagy forgalom miatt inkább nem mentem a szabadstrandra, csak a móló maradt. Már nagyon vakítóan sütött a nap. Már az idő kb. 16 óra körül volt. Balatonlelle és Boglár között nagyon rossz volt a kerékpárút minősége a fák gyökerei miatt, így a párhuzamosan haladó úton tekertem tovább. Balatonboglár városában egy gyönyörű sétányra értem, majd a városközpontba. A gömbkilátóhoz másnap mentem fel., mert úgy hallottam, hogy ezen a napon nem üzemel. Balatonboglárt elhagyva, beértem Fonyódligetre. Tudtam hogy egyre közelebb vagyok. Megérkezetem, pontosan ahová kiindultam. Fonyódon voltam már. Este felé egy kicsit strandoltam az Alsóbélatelepi strandon. Majd este megszálltam a Bélatelepi Balatontours által üzemeltett Napsugár Kempingben. Felállítottam a sátramat, nyugovóra tértem.

2009.07.25. Szombat. Éjfél után nagy szélvihar tört ki, de még esőnek nyoma sincsen. Végig nyomonkövettem a az mobilinterneten, az egyre közeledő zivatargócot, ami éppen a Balaton felé jött. A sátramat gyorsan összeszedtem, mielőtt ideér a zivatar. Már dörgött villámlott. Kb. 2 óra volt. Eleredt az eső, és szakadt. Reggel 6 óra körül felébredtem, borult időben. Már nem fujt nagyon a szél, de egy kicsit hűvösebb volt. +18 Celsius fok. Megszűnt a hőség. Összeszedtem a holmimat, és elmentem a kempingből. 06:30, a fonyódi mólóra tekertem. Tekeregtem a városban. Felmentem a fonyódi hegyre. A panoráma sétányon fel, a sportpálya mellett. majd a Kripta villánál megálltam fotózni. Ezután szaplonczay sétányra értem. Ott volt a Bélatelep névadójának az emlékműve is. A sétány azon részén, ahol kiszélesedik az út, található a 2001-ben állított Millenniumi Apostoli Kettős-kereszt, amely 18 méterrel emelkedik a magaspart fölé. A sétányról szép kilátás volt a Badacsonyra. 08:30 körül volt. Egy kis kútnál a Kilátó alatt lemostam a poros bringámat. Meredek utcán fel haladva felértem a Sipos hegyre ami 233 méter magas. Ez a déli part legmagasabb pontja. Egyedül voltam fent. Rajtam kívül senki sem volt. Körbe fotóztam ezt a gyönyörű panorámát, amit a Balatonról és környékéről lehetett. 9 óra volt. A kilátó után eltekertem Balatonboglárra a bicikliúton. Össze is találkoztam ismét egy pécsi ismerőssel T. Máriával és annak párjával. B.Bogláron felmentem a Gömbkilátóhoz, ami zárva volt. Technikai okok miatt baleset és életveszélyes, bizonytalan ideig nem üzemel. Boglár után visszatekertem Fonyódra. Strandoltam Alsóbéletelepen. majd egy kicsit B.fenyvesen is. Az egész napom így telt. Este ismét a Napsugár kempingben szálltam meg.

2009.07.26. Vasárnap
Reggel 6 körül felkeltem. Reggeli után feltekertem a Fonyódi Várhegyre. Ez a kilátó csak erdei kijelölt turista úton volt megközelíthető. Tetejében még tolnom is kellet felefelé a bringát tele málhával. Zümmögtek a szúnyogok körülöttem. A kilátó egy falétesitmény volt, olyan mint egy vadles. Messze nem volt korszerű mint a Sipos hegyi kilátó. Itt még a kilátás is rosszabb volt. De azért így is kellemes élmény volt. Hiszen Fonyódra minden nyáron jövök, de itt még nem voltam fent. A hegyről leérve a Fonyód múzeumhoz értem. Odajött hozzám egy idős úriember, aki mesélt egy két dolgot az életéből. Rendőr volt a vízirendészetnél, és a múzeum mellett volt a kis családi háza. Lefotóztam a múzeumot és Zich Béla mellszobrát. Tovább tekertem, a villasorban. Egész nap az Alsóbélatelepi és a Fonyódi szabadstrandon napoztam és fürödtem. 17:30 körül betekertem a Fonyódi vasútállomásra, és megvettem a Pécsig a vonatjegyet.

Képek itt.

Lejegyezte: Tamás József
.

2009.07.11-18. Nógrádi vártúra

Útvonal: Iván bá tollából letölthető itt.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.

Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/

Szlovákia GPS térkép letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

Télvíz idején Iván bá’ gondolatai már a nógrádi várak között jártak. December elején egy vázlatot adott át a nyárra tervezett útvonalról. Ezúttal nem a hosszú kilométerek megtételét tűzte ki célul, hanem egy kicsit a korára is gondolva, naponta a szokottnál rövidebb távokat, de egy napra több látnivalót tervezett.
A túrakiírás sokaknak megtetszett, végül 15–en vágtunk neki az útnak.
A csapat tagjai:
B.Jani; E.Józsi; G.Gábor; K. Balázs; L.Móni; L.Szilárd; M. Ákos; M.Csilla; M.Dodi; M.Józsi; N.Iván bá’; P.Ica; P.Zoli; Valentin; V.Zsuzsa

Szilárd az utat az utóbbi évekhez hasonlóan ezúttal is autóval tette meg, önkéntes kísérőkocsi gyanánt. Segített az útelágazásoknál, az esti főzések nagymestere volt. A többiek a pedált taposták.

A túra során a csapat összetartásból ötöst kapott, kívánom, hogy minden túra legalább így sikerüljön.

Akkor hát nézzük sorjában mi is történt. Nem lesz rövid a szövegelés, mivel a túra számomra nagyon tartalmasnak bizonyult, nem szívesen hagynék ki semmit sem belőle.

2009.07.11. szombat
A csapat Gödöllőn találkozott délelőtt a kastélynál. Jómagam csak este tudtam csatlakozni a csapathoz, mivel délután egy esküvőre voltam hivatalos Budapesten. Családommal együtt autóval Verseg határában találtunk rá a csapatra egy „horgásztó” mellett. A tóra vonatkozó elnevezés kissé túlzásnak bizonyult, olyan pici volt. Megérkezésünk után a többiek elnevették magukat, mikor kiszálltunk az autóból nagyestélyiben a vadkempingben.

2009.07.12. vasárnap
Reggel időben elkészültünk, amiért Iván bá dícséretben részesítette a csapatot. Első megállónk a nyugdíjba vonult öreg hídnál volt. Itt kerestük meg a túra első geoládáját (GCKOHI).
Egyházasdengelegen megnéztük kívülről a műemlék templomot, amit nagyon szépen felújítottak. Éppen indultunk tovább, mikor jöttek az asszonyok a templomot takarítani, így módunk volt belülről is megtekinteni. (GCDENG)
Eleinte nagyon kellemes időben tekerhettünk. A következő program Szirákon a Teleki kastély megtekintése volt. Sétáltunk a parkjában, valamint ide is bementünk egy kis grófi levegőt szippantani.
A déli pihenőt Szurdokpüspökiben a Szentkútnál tartottuk. A kúthoz rengetegen jöttek a csodatevő vízért. Sorba kellett állni. A hely már régóta ismert, de 2008-2009-ben nagyon szépen kiépítették a forrás környezetét. (GCIAKU)
A délutánt Pásztón töltöttük. Itt megtekintettük a Szt. Lőrinc plébániatemplomot, kolostort, üveghutát, oskolamester házát. Ezután a Cserteri-várat vettük be. (GCHASZ) Eredetileg úgy terveztük, hogy az éjszakát a vár alatt lévő tározó környékén töltjük. A várból lejövet viszont találtunk egy rétet, ott vertük fel a sátrakat.
Este Iván bával és G. Gáborral vasárnap lévén, visszamentünk Pásztóra misére. A lelki táplálék után a testi tápláléké volt a szerep. Gábor ötletére beültünk egy étterembe, ahol egy-egy tál nagyon finom spagettit termeltünk be. Nagyon jól esett! A táborba vissza már sötétben értünk.

2009.07.13. hétfő
Reggel mindenki korán ébredt, mivel a réten a nap nagyon melegen sütött már hajnalban is. 6.30 körül már nagyon meleg volt a sátorban.
Iván bá napindító eligazítása után elindultunk. Az első látnivaló Tar Lőrinc erődített udvarházának maradványa, valamint a Szt. Mihály erődtemplom volt.
Rövid tekerés következett a közeli Buddha szoborig, a Sztupáig. (GCTAR) Itt többek között megtekintettük Kőrösi Csoma Sándorról szóló kiállítást. Ekkor már nagyon meleg volt. A távolkeleti cuccokat árusító üzletből kértünk ivóvizet.
Ezután az irányt Sámsonházára, a Fejérkő vára felé vettük. „Szerencsére” M. Józsi nem akart feljönni a várhoz, -Isten tartsa mag jó szokását, majd megnézi az Interneten- így a bringákat a faluban hagyhattuk, és gyalog másztunk fel a hegyre. A hegyen kecskék legeltek. A vár tövében ismét megkerestünk egy geoládát (GCSAMS), majd egy jót beszélgettünk viccmesélés közepette M. Dodi témáiról a vár melletti padon egy fa árnyékában. Elég jó meredek volt ez a várhegy, amire a meleg is rátett még néhány lapáttal.
11 óra felé járt már az idő, ebédelni még korán volt, illetve még alig haladtunk, viszont már rengeteget láttunk. Így hát továbbhajtottunk Mátraverebélyre a templomhoz . A cél az volt, hogy megnézzük, illetve megpihenjünk, megebédeljünk a parkjában. Ebéd közben szóltam a gondnoknak, hogy hozza a kulcsot. Rövidesen meg is érkezett, az ebédet pedig félbehagytuk, el is kezdett mesélni bő egy órán át… A templomban mindent részletesen megmutatott, a végén még a templom padlására is velvezetett, hogy megmutassa: a későbbi barokk boltozat mennyivel alacsonyabban van az eredeti, gótikus botozatnál. Soha nem jártam még templom padlásán. Még a botozatra is ráléphettünk, bizonyságul a régi mesterek jó munkájára, nem szakad be. Csodaszép volt ez a templom. (A napóráról itt olvashatsz.)
Továbbhaladva, Nagybátony előtt útközben találtunk egy kiállított, egykori bányász életre emlékeztető vágathajtó gépet. Erről M. Dodi tartott rövid ismertetőt.
Maconkán megálltunk egy kicsit a műemlék templomnál, de zárva volt, így nem időztünk sokat.
Kazáron a Riolittufa megtekintése volt a program (GCMAKA). Mint kiderült, ez egy komoly erőpróba volt ebben a hőségben. Ki itt, ki ott tette le útközben a felpakolt bringáját, hogy gyalog folytassa az utat. Érdemes volt sokat küzdeni a fantasztikus látványért.
Az utolsó etap Salgótarján megközelítése volt. A városról a komlói bányász lakótelepek jutottak eszembe. Úgy terveztük, hogy este a salgótarjáni kempingben táborozunk. Így is történt. Jó helyünk volt végül is, aki akart faházban alhatott. Lehangoló viszont a WC-fürdő állapota volt, valamint az, hogy rajtunk kívül csak egy német házaspár volt az egykor szebb napokat is megélt kempingben. Végre megfürödhettünk, és nyugodt körülmények között rendezhettük a sorainkat.

2009.07.14. kedd
Reggel a találkozót a kemping alatti SPAR-hoz hívtuk össze, ahol ki-ki elintézhette a bevásárlást. A mai napra nem volt nagy táv tervezve, ugyania még mindenképpen magyarországi táborhelyet szerettünk volna estére. Két vár megtekintése volt a fő program.
Elsőként Somoskő várát néztük meg (GCSOKO). Az út végén kemény emelkedő várt ránk, mait a délelőtti nagy meleg nem kimondottan segített. A vár a falu végén van, de szlovák oldalon. A határ a vár tövében húzódik. A vár alatt magyar oldalon nagyon szép pihenőt alakítottak ki. A vár szépen fel van újítva, melyet 350Ft-os jeggyel meg is nézhettünk. A vár északi oldalán az egykori vulkanikus tevékenységre utaló bazaltoszlopokat is megnéztük.
A következő program a Salgó vár volt. Nem akartunk az autóúton menni tovább, mert az nagyon mélyre lement. Találtunk egy szintben haladó turistautat, így hamar átértünk a Salgó vár tövébe. A bringákat otthagytuk a vár alatti pihenőben, M.Dodi vigyázott rá. A várhoz gyalog mentünk fel. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCSALG). Várnézés után a melegre való tekintettel egy hosszabb ebédszünetet tartottunk.
Továbbra sem haladzunk közúton. Egy közel szintben haladó turistautat kerestünk, a Cered felé vezető út irányába. Felüdülés volt az erdei úton haladni. Néhol elő kellett venni a terepen az MTB tudást is.
A Cered felé vezető műúton a táborhely keresés volt a feladat. Ezen a szakaszon útépítés zajlott, így alkalmas táborhelyet nem találtunk. Végül beértünk Ceredbe. Iván bá, és E. Józsi, a kinevezett táborszernagy elmentek a helyi tourinform irodába, azaz a kocsmába, hogy táborozhatunk-e a falu szélén lévő lovaspályán. Végül a kocsma udvarán kaptunk helyet, és a sátorozási díjat a kocsmában költöttük el. Este lecsót főztünk, és még a félig főtt krumplit is megettük, mert már nem bírtuk kivárni, hogy elkészüljön. A kocsmai hangulatról tanúskodik, hogy E. Józsinak ott még Jenő bátyja is lett, aki jövőre mindenáron viszont szeretné látni Józsit.

2009.07.15. szerda

Reggel 6.00-kor már kimenekültünk a sátorból, mert már nagyon meleg volt bent. 8.15 körül indultunk. A közeli határon csak átgurultunk, az EU-nak köszönhetően. A határ előtt felvettük a sárga kukásmellényeket, mert állítólag Szlovákiában kötelező.
Erre a napra csak két látnivalót terveztünk. Elsőként Ajnácskő vára volt soron. A faluból egy hatalmas sziklacsúcs magasodik, ez volt az egykori erősség. Csodálatos volt a kilátás, de óriási a meleg.
Továbbtekertünk Fülekre. Útközben nem volt semmi különös. Fülekre beérve a város közepén megláttuk az egykori vulkán egyik magaslatán épült gyönyörű várat. A vár portáján egy nagyon lelkes felvidéki magyar srác fogadott minket, és egy „rövid” kétórás előadással ecsetelte a vár történelméről a legfontosabb tudnivalókat. Ennek végén végigjártuk a sziklaormokra épült várat, majd úgy két órát sziesztáztunk még a vár udvarán, a hőségben védelmet nyújtó diófák alatt. Mikor csökkent a meleg, elindultunk, de csak a település közepén lévő ferences templomig. Kérésünkre egy fiatal ferences barát nyitotta ki a templomot.
Továbbindulás után nem volt más hátra, mint visszatekerni Magyarországra, Ipolytarnócra. A kocsmánál várt minket M.Józsi és Valentin. Amíg a többiek magukat belülről hűtötték, G. Gáborral, P. Icával elmentünk a közeli Ipolyra fürödni. Fennséges volt.
Ezután sátorhely keresés következett. M. Józsi javaslatára kereste fel táborszernagyunk az egykori téglagyárból kialakított szállodával szembeni, a szálloda tulajdonában lévő füves területet. A tulaj jóváhagyta szándékunkat. Jól jött ki, mert a „vadcampingdíj” befizetéséért nem jegyet, hanem vacsit kaptunk. Ugyanis 1000 Ft-ért kétfogásos vacsorát biztosítottak részünkre a szálloda éttermében. Vacsora után néhányan újra elmentünk az Ipolyra. Visszaérve a táborba egy jót beszélgettünk L. Szilárd fáklyái mellett.

2009.07.16.csütörtök

Egyre korábban kelünk. 5.00-kor kelt a társaság jó része, ugyaniselkezdett esni az eső. Amit hamar össze lehetett kapni, azt összepakoltuk. Szerencsére nem tartott sokáig. Az indulásig bolt időnk bőven készülődni.
Első programként megnéztük az ipolytarnóci őslényparkot (GCOSFE). Több száz darab, több ezer éves állatnyomot, megkövesedett hatalmas fatörzset és sok-sok érdekességet láttunk. Megérte a rászánt időt.
Ezután elindultunk a napi penzumot teljesíteni. Eleinte az Ipoly völgyében haladtunk, majd kisebb-nagyobb dombok, lejtők következtek, óriási meleggel fűszerezve. Litkén elköszöntünk. M.Doditól, Csillától és Ákostól, akik eredetileg is eddig tervezték velünk a közös túrát.
Az első megálló, egyben déli szieszta Szécsényben volt. Pihi, kaja, kastély, ferde tűztorony, ferences templom megtekintése, boltozás volt palettán. Geoládázás is belefért az időbe (GCSZEC).
15.00-kor továbbindultunk Hollőkőre. Éppen 10 éve, az Észak-magyarországi túránkon már jártunk itt, de jó volt újra látni. Továbbá a csapat nagy része akkor még nem túrázott velünk. Megnéztük a falut és a várat. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCHOKO).Iván bá eredeti terve az volt, hogy Kutaso környékén táborozzunk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy táborszernagyunk (E.Józsi) intézkedései kapcsán, a falu közepén, a frissen nyírt sportpálya-játszótér füvén kaptunk helyet. Előkerült ismét a bogrács, és nagyon jó közös hangulatot teremtve belekezdtünk a paprikás krumpli főzésbe. Mikor elkészült, nagy étvággyal befaltuk.

2009.07.17. péntek
Éjjel nagyon jól aludtam. Szerencsére sikerült a sátrat olyan helyre tenni, hogy reggel ne süssön rá a nap, így a hőség nem zavart ki olyan korán.
Bokor település után egy honvédségi úton haladtunk tovább. Nagyon kellemes volt végre árnyékos, erdős részen tekerni. A faluban azt állították, hogy a Bujáki-vár felé vezető út le van zárva. Mindenképpen meg kellett próbálnunk, mert nem szerettük volna kihagyni a várat. A vár is csalogatott minket, illetve a kíváncsiság a lezárás iránt. Meg kellett próbálnunk átjutni. Végül tényleg lezárt kapuval találkoztunk. Csengettünk a honvédségi őrnek. Az őr mondta, hogy a kerítés melletti ösvényen az erdőn át meg lehet kerülni a telepet. Így is volt.
A Bujáki-vár alatt M. Józsi őrizte a bringákat, így mi többiek, gyalog felmehettünk. Itt si begyűjtöttünk egy geoláda-kódot (GCBUVA).
A sasbérci kilátót eredetileg nem terveztük megnézni, de oda is felmentünk gyalog. (GCSBER) Nagyon sok szintet mentünk ezen e napon. Ugyanis a kilátó után egy jót gurultunk, majd a tűző napon a kilátó hegyére is fel kellett hajtanunk. A kilátótól legurultunk Szandára. Itt a templomkertben tartottuk a sziesztát. Pihenés után újra mászás következett. Szandavár alatt a dombtetőn hagytuk a bringákat. M.Józsi és L.Szilárd vigyáztak rá. Komoly, 2x2,4km gyalogtúrát tettünk a várig. (GCSZAN) A bringáktól a várig akkora szintet kellett megmásznunk, mint a pécsi magasház kétszer! A várban találkoztunk egy budapesti kéktúrázó hátizsákos turistával. Jól elbeszélgettünk. A várból hihetetlen körpanoráma tárult elénk. Az egyetlen megmaradt várfal árnyékot adott, és kellemes hűsítő szél fújt a csúcson. Legszívesebben el se mentünk volna innen.
Becskén P. Zoli defektet jelentett be. Jól időzítette a dolgot, mert ez pont egy kocsma előtt történt… És közben mit ad Isten, ki lépett be a kocsmába? A hátizsákos turista, akivel a Szanda várban összefutottunk. Igaz, hogy ő egy kicsit rövidebb úton jött, de mi sem értünk oda sokkal előbb. Jót beszélgettünk vele, most már ismerősként.
Erre a napra már csak Nógrádsáp maradt vissza. Fölkeccseltünk még 2db 11%-os emelkedőn, és Magyarország egyik legszebb kora-gótikus templomához érkeztünk. Sajnos be volt zárva. A szomszédos temetőben ránk köszönt valaki, akivel Ipolytarnócon az Őslényparkban találkoztunk. Elvezetett minket a polgármesterhez, aki megengedte, hogy a kultúrházban megszálljunk.

2009.07.18. szombat
Reggel 8 és 8.30 közötti időre volt megbeszélve a sekrestyés nénivel a találkozó a templomnál. A néni ismertette a templom történetét. Egy érdekes alagútról is említést tett: A templom egykor raktárként funkcionált. A templom és az innen 4 km-re lévő Csővár egy titkos alagúttal volt összekötve. A várat a templomon keresztül töltötték fel élelmiszerrel, illetve a védelemhez szükséges eszközökkel.
Acsára rövidítő úton keresztül, egy földúton át jutottunk. Megmásztuk az utolsó várat, a Csővárat is (GCCSOV). Nagyon meleg volt. Mindig kerestük az árnyékot. A vár megtekintésa utén nem volt más hátra, mint betekerni Vácra. E.Józsi, M. Józsi és Valentin vonattal, többiek autóval utaztunk haza.

Köszönjük a tartalmas túrát Iván bának!

Túravezető: Dr. Novotny Iván

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Videók: (Keményfi Balázs)
Látkép a Cserteri várból
Reggeli eligazítás a Cserteri vár alatt
Mátraverebély-templom
Somoskő vár
Fülek (SK)
Szanda vár