2015.01.31-02.01 PTKK farsang - Dél-dunántúli Kéktúra 4. szakasz

1. nap:
Hosszú táv (DDK): Abaliget v.á - K - Terecseny  Táv: 35km Szint: 550m Túravezető: Miklovich Csilla

Rövid táv: Terecseny - Pnsz - P - Almamellék - P+ - Sasrét - Almás forrás - Pnsz - Terecseny Táv: 14km Túravezető: Györgyné Nagy Marcella

Mégrövidebb táv: Terecseny - Pnsz - Sasrét - Almás forrás - Pnsz - Terecseny Táv: 9 km

2. nap:
Hosszú táv: (DDK) Terecseny - K - Simonfa Táv: 20km Szint: 300m  Túravezető: Miklovich Csilla
Rövid táv: Terecseny - Bőszénfa - Terecseny  Túravezető: Györgyné Nagy Marcella

A kéktúra e szakaszának útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt. 
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap

A túrabeszámolónak nagyon nehezen állok neki, mert már egy hét is eltelt a túra óta. Ilyenkor gondolatban készülünk a következő szakaszra és a szervezése is folyamatban van. Akkor most kicsit visszatekintés. Újból átnézem a képeket és akkor jönnek rögtön az emlékek, élmények.

Ez a KÉK-ezés kicsit speciális, mert összekötöttük a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub szokásos farsangi túrájával. Így alakult, hogy két csoportban túráztunk. Egy kék csoport és egy farsangi csoport. K. Balázs nagyon jól összehangolta az utazást a túraprogramot és az esti szórakozást.

Mi Abaligetről indultunk, ezért közösen vonattal mentünk az abaligeti vasútállomásra. Már régen jártunk itt, de a hideg miatt nem sokat időztünk. Megvártuk még M. Évát és Sz. István és beálltunk a közös fotózásra aztán indulás. Az állomástól nem kellett sokat gyalogolni és betértünk az erdőbe, ami mesés arcát mutatta. Igazi képeslap fotókat tudtunk csinálni. Nagyon szép volt a vidék és amerre néztünk mindenhol havas a táj. Nagy mázlink volt, mert előző nap még ítélet idő volt sok esővel és viharos erejű széllel. A túrán meg napsütés, szélcsend, havas táj. Még jó, hogy elvittem a napszemüvegem, egész nap hasznát vettem.

Olyan szép volt a táj, hogy nem tudom elégszer ismételni és ilyen körülmények között észrevétlenül Szentkatalin fölé értünk. A Hódosi keresztnél megpihentünk, de akár milyen szikrázó is a napsütés télen nem lehet sokat ácsorogni. Hamar indultunk tovább. Nagyon élveztük a napot, de tudtuk, hogy ha ilyen szép lesz az idő végig, akkor bizony itt a nap végén sárdagasztás lesz.

Gyakran visszanéztünk a Mecsekre és nekem érdekes látvány volt, mert még nem jártam ezen a vidéken úgy, hogy ilyen panoráma képként terüljön elém a táj.

Karácodfa felett K. Balázs talált egy elhagyott présházat, amit a többiek nem is vettek észre. Még jó, hogy le voltam maradva, mert nem maradtam ki a házikó felfedezéséből. Kár, hogy az enyészeté lesz, de mi még láthattuk az elmúlásban is hogy milyen pompás lehetett valaha.  Csak a fénykép feliratozásából tudom, hogy utána a Lipalagi erdőben túráztunk tovább. Itt a környéken már lépten nyomon Fekete István nyomában jártunk, mert mindenhol táblák tájékoztatnak a munkájáról és az életéről. Nem lehetett rossz neki, de nekünk sem volt az. Gyorsan felértünk Hollófészekhez, amit sikerült igen sokáig Sas fészeknek hívnom, de megtanultam. Itt 358 m-en voltunk ami nem túl magas, de mégis furcsa volt, hogy sokat kell mászni felfelé. Itt a fiúk ládáztak egyet, kicsit falatoztunk és napoztunk.

Azt hittem, hogy vízhatlan a bakancsom, erre kiderül, hogy csak nem volt eddig komolyan kitéve a csapadéknak. Már éreztem, hogy talán nedves a zoknim, de még itt reménykedtem, hogy nem beázott, csak izzad a lábam.

Irány Nagymáté. Soha nem szerettem betonon túrázni, de most jól esett kicsit könnyebben lépegetni és jobban haladni.

Nagymáté után már egészen biztosak lehettünk benne, hogy térdig sárosak leszünk. Erre rásegített az erdőben egy traktor, mert úgy összetúrta az utat, hogy ott ember nem tudta magát átverekedni. Mindig mondtam, hogy az erdészek tudják a legjobban összerondítani az erdőt. Remélem rendbe is teszi majd maga után az utat, de most csak járhatatlanná tette. Nem baj, mi rendíthetetlenül haladunk tovább és ügyelünk arra, hogy lehetőleg néha csak bokáig süllyedjünk el. Arra jöttem rá, hogy nem szabad megállni a vizenyős helyeken, mert akkor elkezd süllyedni az ember. Ilyen részeken gyorsan kell lépdelni és akkor nincs idő a süllyedésre. Kitanulom lassan a túrázás mesterségét.

Bakóca felé már nagyon olvadt a hó. Korábban is éreztük, mert a fákról a nyakunkba csurgott a lé, de itt már nem is voltak havasak a fák. Szerencsére a talaj még igen sok helyen azért fagyos volt és ezeken a részeken a sáros bakancsunk valahogy megtisztult a hóban, de csak azért, hogy utána újból összesározhassuk.

Tatárugrató (ezt is a képekről tudom) után már közeledünk a következő pecsételő helyünk felé. Ez a hely Felsőkövesd. Már mindenki nagyon éhes, ezért itt megpihentünk és jót ettünk, hintáztunk, fényképezkedtünk. K. Tomi sajnos itt sem tudott enni, mert igen hamar kiderült, hogy a gondosan összekészített szendvicseit otthon hagyta (kár, mert igen finomakat szokott csinálni). Neki ez a nap igazi túlélő túra, remélem kibírja estig.

Felsőkövesd után a Miska gödör nevezetű szurdokon ereszkedtünk le Szabás felé. Ismét sár és sár. Szabás egy elhagyott falu, mely jobb sorsra érdemes, de a hollandok és a belgák nem menthetnek meg minden magyar falut az ideköltözésükkel. Szerintem 15 év múlva ez a település is eltűnik és már csak a térképeken találjuk meg. Találtunk egy házat, mely gondosan be volt lakatolva, de a hátulról tárt falakkal várt. Bárki bemehet, ha van bátorsága. Be van rendezve, a szekrényben ruhák lógnak és mint egy színházi díszletre úgy tudtunk benézni a házba. Mi sem mertünk bemenni, mert életveszélyesen lógtak a gerendák és a tető. Szabásról kiérve a tetőn gyönyörű kilátás nyílt Csebény felé. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy a zoknim nem az izzadságtól vizes, hanem a beázástól. Cuppogott és szottyogot a lé a lábbelimben. Azért olyan nagyon nem volt rossz, mert vélhetően a sok gyaloglástól ez a szottyos lé meleg volt, mert nem fázott a lábam.

Tóváros felé vezető úton letértünk a Csepegő kút felé, ami igen kalandos szakasz volt, de megérte. Szerintem nyáron talán nem is lehet átvágni azon a szakaszon, ahol a forrás felé vezet az út. Olyan akácos bozótos a rész, de most átvergődtünk. Aztán pedig rendkívül meredek, csúszós szakaszon kellet leereszkedni a forráshoz. A vidék olyan volt, minta a Mecsekben járnánk. A forrás pedig gyönyörű. A környezete a botanikusok álma, páfrányok mohák és minden zöldell még most télen is. Mi lehet itt nyáron. A forrás nincs kiépítve és minden felöl folyik a víz. Kulacsot meg lehet tölteni, de kicsit lassan. Olyan barlangos a kifolyás környezete és mindenhol cseppkő képződmények vannak. Rendkívül hangulatos. Nem bánom, hogy leküzdöttük magunkat.

A Csepegő kúttól vissza az utunkra a régi kék jelzésen haladtunk, hogy ismét elérjük a mostani kék útvonalát. A nap már nagyon alacsonyan járt és itt kezdett eszembe jutni, hogy nem hoztam lámpát. Talán szükség lesz rá. Még messze voltunk a szállástól, mert jó pár kilométer kitérővel érhettük el. Sasrét felé már lefelé haladtunk, de néhol nagyon nagy sárban. A bakancsunkon komoly sármennyiség rakódott le. Szerintem ilyen  lehet az edzőteremben a bokasúly, amivel kicsit nehezítik a mozgást. Nekünk is igen nehezen ment ilyen súlyos túrabakancsban, csúszós terepen a haladás. Azért valahogy levergődtünk a sasréti vadászházhoz. Itt már ránk esteledett, de nem volt szükség lámpára, mert a hold jól világított. Majdnem telihold volt és felhő nem takarta az eget. Ennek ellenére olyan tempót diktáltunk, mintha üldöznének. 4,9-es átlagot mért N. Balázs kütyüje, ez azért túlzás volt így a túra vége felé, ezért a dombtetőn kicsit megálltunk és utána persze lassítottunk.

Terecseny felé kellett kerítést mászni. Gyakran a farsangi túrázók nyomdokaiban jártunk. A falu fényeit már néha észre is vettük és már a hasunkon is éreztük, hogy egészen biztosan oda kell érni, mert a napi porciója mindenkinek elfogyott és már vár a K. Márti által készített vacsora.

Még a kerítésen belül voltunk, de elég nehezen találtuk meg a kijáratot, mert erre az oldalra nem építettek átjárót, hanem a drótkerítést kellet szétnyitni. Megoldottuk. Holdvilágban ereszkedtünk le a faluba. Már vártak minket meleggel, örömmel, vacsorával.

Nagyon finom volt a babgulyás. Szerencsére K. Tomi is túlélte a napot és most pótolhatta az elveszített kalóriákat. Jó volt együtt lenni a többiekkel. Lassan előkerültek a sütemények, borok és Sz. István készített forralt bor.

Mikor mindenki jól lakott, elmondtuk az élményeket és kicsit elpilledt a társaság A. Csongor vetített nekünk régi képeket 1937-ből. És persze nem csak vetített, hanem jól felkészült volt építészetből, történelemből és nagyon hangulatos este kerekedett. Utána megnéztük a nap fotóit, mert ez a 21. század és ilyent is lehet. 30 évvel ezelőtt szerintem senki nem gondolta, hogy valaha azonnali képnézegetésre lesz lehetőség.

Mielőtt alvásra került volna sor még egy hastánc bemutató is megesett. Erről talán a fiú tudnának bővebben írni és csak annyit mondok, hogy igényes műsor volt.

Fáradtak voltunk, lassan elszállingóztunk aludni. Három hálóhelyre vackolódott be a társaság az én szobámba 3 nő és 4 férfi aludt. Az éjszakám valami csodálatos volt. Ezek a férfiak a szobában nagyon tudtak valamit. Köszönöm nekik az éjszakát. Egyikük sem horkolt egy keveset sem. Mint a tej úgy aludt mindenki. Nem is írom le, hogy kikkel voltam egy szobába, mert akkor legközelebb mások is ezeket az urakat kérik az éjszakájukhoz.

Reggel nagyon időben összekészültünk, mert K. Balázs cseles volt és fél órával korábbi időpontot mondott, mint az indulás igazi tervezett időpontja. N. Balázs is időben megérkezett K. Marcival.

Csoportfotózás után elindultunk vissza a kék túrán útvonalára. Profi fotósunk F. Kata végig dokumentálta az indulás pillanatait. Olyanok voltunk, mint a celebek.

Nagyon sokat kellett gyalogolni, míg kiértünk újból a kékre, de azért olyan nagyon nem szomorkodtam, mert a fiúk a teljes napi távot ennek figyelembe vételével állították össze. Szerintem hamar ledaráljuk, mert rutinosak és edzettek vagyunk.

Baranya és Somogy határát jelző táblát kerestem, mikor K. Balázs tájékoztatott, hogy az út, amin megyünk ez a megyehatár. Egyik lábam itt, a mások ott. Sokszor találkoztunk A. Csongor nyomaival, mert ő sí futott itt előző nap.

Az erdészek sokféle jelzést használnak a fákon, a kivágott rönkökön. Még jó, hogy velünk volt erdészünk (K. Marci) és oktatást tartott nekünk. A kék útvonalát elérve az erdei pihenőhelyen lakomáztunk egy kicsit és elindultunk.

Szerintem igen csendesek lehettünk, mert egy szarvascsorda nagyon közel engedett magához, de az utolsó pillanatban megugrottak. Félelmetesen gyönyörű volt. Olyan közel voltak, hogy a szagukat lehetett érezni.

A tóvárosi hegyen gondolkodtunk, hogy belógjunk-e a magán kilátóba, de elbátortalanodtunk és kihagytuk ezt a lehetőséget. Gálosfa felé ereszkedve ismét jól összesározódtunk, de itt már nem nagyon foglalkoztam ilyen úri huncutsággal, hogy meddig vagyok sáros.

Gálosfa vasútállomásnál kicsit vonatoztunk, mint egy jó falusi lakodalomban és meneteltünk tovább.

Útközbenre P. Balázs küldte nekünk a Lord együttestől aVándor c. számot, amit (mert ez a 21.század) meg is tudtunk hallgatni R. Laca telefonján. Szerintem lassan nekem is kell egy ilyen okos telefon, ez mindent tud, még tükörré is tud válni.

Szentbalázs felé az elágazásnál nem lehet kihagyni a Balázsfotózást. Gálosfán ismét lehet pecsétet keresni. Szerencsére tudtuk, hogy hol van, mert a kocsma ahol a pecsét található igen csak elrejtőzött. A bolt mögött található egy zárt udvarban, igaz hogy szelíd, de kutyával védett övezetben. Vad pecsételésbe kezdtünk és hamar indultunk tovább. A falu templománál kicsit elbizonytalanodtunk, hogy jobbra vagy balra kerüljük a templomot, de lassan egyezség született és jobbra kerültük, amit igen jól tettünk. Gálosfáról kivezető szurdokban a fák gyökerei szabadon állnak és néhány már törzzsé vastagodott és kérgesedett.

Dél felé tartottunk egy rövid ebédszünetet. Ilyenkor télen szinte egész nap talpon vagyunk, mert még az ilyen pihenők alkalmával sem tudunk mindig leülni. Jól megedződünk a nyári programokra.

Simonfán begyűjtöttük a füzetünkbe való pecsételt matricákat és „erőltetett” menetben gyalogoltunk a kocsikhoz, mert már vártak minket, lent a faluban. Úgy veszem észre, hogy a túra vége felé mindig elkezdünk rohanni. Tele vagyunk energiával. Azért jó volt beszállni az autókba. És persze jó haza menni is, mint ahogy mindig jó újból elindulni.

A következő túránk három napos lesz. Rengeteget kell majd írnom. A türelmetleneknek ismét vastagon kiemelve a rövidítés.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Ennyit mentünk eddig a Kéken.

Képek:
Farkas Kati fotói
Györgyné Nagy Marcella fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói, 2. nap

Rostás Laca fotói
.

2015.01.24. Gyalogtúra Komló körül

Útvonal: Komló Autóbusz pályaudvar (Penny Market parkoló) – P+- Kökönyös – Jelzetlen út - Évszázados fák - Vízesés - – Jelzetlen út - Sikonda – P, Z - Körtvélyes – P - Mecsekfalu – Erzsébet királyné Emlékfája – Öreg-hegy - Mecsekjánosi – STM – Moto-cross Pálya – Kisbattyán – Z – Egregyi-sarok – Z+ - jánosi Engel Adolf kastélya (Jánosipuszta)- Gadányi-tó – Gadány – Komló Autóbusz pályaudvar

Táv: 25,5 km Szint: 540m

Túravezetők: Müller Éva, Szél István

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez a túra Komlónak egészen más arcát mutatta meg nekem, mint amit eddig megismertem. Komlót ezentúl inkább úgy hívnám, hogy "Város a Mecsek közepén". Utunk során csupa olyan helyet érintettünk, ami a városhoz tartozik közigazgatásilag, viszont attól fizikailag teljesen elkülönül, egyáltalán nem éreztetve, hogy Komlón járunk.

Lássuk csak:

Pécsett egész nap szitált az eső. Árpádtető felé haladva az út havasa változott a túra során végig fehér táj kísért minket. Éva és István alaposan felkészültek a túrára, előzőleg bejárták, utánanéztek a látnivalóknak. K. Feri barátunk, aki helyi lakos, szintén csatlakozott hozzánk Pamacs pulikutyájával. Feri szintén erősítette a túra szellemi bázisát, mely az útvonal első szakaszát nem várt változatosságokkal színesítette. Sikonda előtti bolyongásunk során így útba ejthettünk sok-sok évszázados fát, valamint kisebb küzdelmek árán megtaláltuk Feri névtelen vízesését, ami még a térképeken sincs rajta. (A tuhu-n mostantól fent van.)

Sikondán nosztalgiáztunk a régi fürdővel kapcsolatban, beazonosítottuk a korábbi medencék és a felüljáró gyalogoshíd helyét. V. Peti barátunk itt csatlakozott hozzánk, aki Évi bátorítására mégis elindult utánunk.

Sikonda határában áthaladtunk a szépen kialakított ökoturisztikai központon, majd Körtvélyes feletti dombtetőre értünk. István itt ismertette, hogy a körtvélyesi lakótelep építése során római villa maradványait találtak az építők. (Erről alább olvashatsz.)

Mecsekfalu településrész is szép, nyugodt képet árasztott, megtartva a falusias hangulatát. Határában megtekintettük Erzsébet királyné emlékére a temetőben ületetett kislevelű hársfát.

Öreghegyen még mindig megvan az a dózergarázs, amit a közelben lévő meddőhányó kezeléséhez szükséges dózer számára építettek. Feri fantáziáját megmozgatta az épület, vajon mire lehetne hasznosítani? Végül rájött, hogy semmire sem, valószínű, hogy azért ilyen, amilyen.

Mecsekjánosi fölött a motocross pálya mellett haladtunk el. Látva a havas, a dombokon húzódó szépen legyalult utakat, eszembe jutott, hogy milyen jó sífutó pályát lehetne télen ebből csinálni, mikor jó hó van!  

Kisbattyán igen hangulatos település. Messze mindentől, falusi hangulattal, és városi buszjárattal!

Jánosipusztán megtekintettük jánosi Engel Adolf kastélyát, személyéről alább olvashattok. A kastély jelenleg igen rossz állapotban van, eladó!

Végül a városi lakótelepekhez egészen közel lévő Gadányi-horgásztavak mentén gyalogoltunk, mely igen jó pihenőhely lehet a városiaknak. Komló városán belül pedig megtekintettük az arborétumot, egészen elfelejtve azt, hogy a város közepén vagyunk. Nagyon szép hely!

Ha végigjárod te is ezt az utat, rájössz arra, hogy miért írtam az első mondatot.

Köszönöm a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói

Érdekességek:
Mecsekfalu - Mecsekjánosi
jánosi Engel Adolf
.

2015.01.17-18. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 6. szakasz

Útvonal:

1. nap: Kaposmérő - K - Somogysárd - Korotna vára (GCKORO) - Újvárfalva Noszlopy kúria - Nadalos(önkormányzati szállás). Táv: 29 km Szint: 40m

2. nap: Nadalos - Újvárfalva - K - Fehértó kápolna (GCFEHR) - Alsókak - S+ Kakpuszta templomrom- Felsőkak - K - (GCMEV) - K - Mesztegnyő Táv: 23 km Szint: 0m

Túravezető: Miklovich Csilla mandula47@gmail.com

GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap
Garmin Connect 1. nap itt.
Garmin Connect 2. nap itt.

Nem halogathatom tovább a túraleírást, mert olyan sok élményben volt részünk, hogy félek valamit kifelejtek, ha nem írom le minél előbb. Megpróbálok rövid lenni, de szerintem ez most sem fog sikerülni, ezért azoknak, akik nem szeretnek hosszú túraleírást olvasni, kiemelem a szöveget és lesz egy rövid verzió is.

Az időjárás jelentések mindenhol borús időt és esőt jósoltak. Nagyon reménykedtem, hogy nem így lesz. Nekem még nem volt esős gyalogtúrám. Azért bekészítettem egy TESCO-s 300.-Ft-os esőkabátot a biztonság kedvéért.

Ezen a szakaszon voltunk eddig a legkevesebben 6 fővel. S. Szilvi, M. Éva, K. Balázs, N. Balázs, Sz. István, M. Csilla. A túra elején pedig még két csoportban is mentünk a csomag és kocsi logisztika miatt. Ezen a túrán és az előkészületein derült ki számomra, hogy a logisztikusokat igenis meg kell becsülni egy agybaj lehet a munkájuk. Nekünk csak a kocsikat, csomagokat, embereket és az időt (a tömegközlekedés miatt) kellett összehangolni. Nem egyszerű dolog, de mindent megoldottunk.

Az egyik kocsit Kaposváron hagytuk és buszoztunk Kaposmérőig a másik kocsi pedig Mesztegnyőre ment Sz. Istvánnal és M. Évával, onnan jöttek utánunk. Szeretnek gyorsan túrázni és vállalták a csomagok szállítását Nadalosra. Persze ezt csak a lányok igényelték, de nagyon jól tettük.

Kaposmérőn a túra elején már belefutottunk az igazi retróba, egy valódi sorompóval, őrházzal. Olyan volt, mint egy időutazás.

Nagyon hamar erdőben gyalogoltunk, ami nekem elég fontos, mert jobban szeretem, mint amikor szántóföldek mellett haladunk. Nem siettünk, mert vártuk, hogy a túratársaink utolérjenek, ezért nagyon hamar nekiálltunk enni és persze ilyenkor mindig meg kell kóstolni Szilvi pálinkáját. A KÉK végére szerintem igen tekintélyes mennyiségű lesz az elfogyasztott alkohol. Vagy talán a hideg miatt fogy jobban és nyáron majd nem kívánjuk? Nem tudom. Ha nem felejtem el, akkor majd megírom hogy a nyári melegben melyik ital a sláger.

Már most jobban tetszik a vidék, mint az 5. szakasz legtöbb részén.

Ja, és igazi jó túrázó idő van kb. 10 C°, ugyan sok felhővel, de a nap igen gyakran előbukkan, hogy szép fotókat készíthessünk. Erdőből ki, erdőbe be igen változatos a táj. Ezek az erdők egészen mások, mint a Mecsekben, olyan mintha, az összes telepített erdő lenne (lehet hogy az is), de még így is szép.

Éva és István még utol sem ért minket, de már Somogysárdon találtuk magunkat. A faluba beérve jobbra egy gyönyörűen felújított kápolnát láttunk és megint pihenni kellett, mert hívogatott a kereszt köré épített pad. Jól elidőztünk, de azért mégis csak tél van, nem lehet olyan sokat ücsörögni, ezért elindultunk a falu központjába, azért is, mert arra vezet a jelzés.

Itt kicsit letértünk, mert reménykedtünk, hogy a Somssich-kastélyba belóghatunk. Szerencsére nem kellett csibészkedni, mert találtunk egy falubelit a parkban és nem tudott ellenállni a kérésünknek, körbevezetett. Persze nem a kastélyban, hanem csak a parkban, ami óriási. A kastélyhoz tartozik még egy istálló, cselédház, lóversenypálya lelátóval, víztorony, magtár és még mezőgazdasági épületek. Hát itt volt élet valamikor az még így a sok éves elhanyagoltságon át is látszik. A falubeliek nagyon sokat dolgoztak a park és az épületek rendbetételén, de még közel sem tartanak a végén. Remélem az utánunk túrázók még szebb állapotában láthatják. „Idegenvezetőnk” még mutatott felújítás előtti képeket és mesélt pár dolgot a kastélyról, amire emlékezett. De Ő is úgy járt, mint a legtöbb gyerek, akit untat az idősek visszaemlékezései. Amikor gyerekkorában mesélt a nagymamája a kastélybeli életéről (ott dolgozott) nem érdekelte, most meg már nincs kitől megkérdezni.

A kastély államosítás után kiképző központ volt az ORFK lovasbázis keretében. Ennek következtében a kastély oldalában elhelyezett Mária szobor nem maradhatott a helyén, ezért a parkban egy nagy gesztenyefa törzsébe dugták el, ami az idők folyamán benőtte a szobrot. Nem látszik, de mindenki tudja a faluban, hogy ott van. A fa elpusztult a sorsa még nem dőlt el, mert a növények, fák kivágása csak engedéllyel lehet. Jó lenne tudni, mi lesz a fával és a szoborral. Majd egyszer visszamegyünk!

Nagyon sokat időztünk a parkban, a kastélyt sajnos nem tudtuk megnézni, de még így is élmény volt.

Gondoltuk, hogy túratársaink már biztosan megelőztek, most mi siethetünk utánuk, hogy együtt legyen a csapat.

Még a falu közepén jártunk, amikor szembe találkoztunk velük. Későbbi busszal jöttek utánunk, mint számítottuk, de lassan már együtt megyünk, mert úgy a jó.

Azt még nem is említettem, hogy ezen a szakaszon, ha a túraútvonal iránya változik, azt csak derékszögben teszi meg. Itt ilyen szögletes az élet, ami minket nem nagyon zavart, mert ezek a szögletek szép tájakon vezetnek.

Néha-néha azért ezen a szakaszon is van közúton gyaloglás, de nem vészesen sok és mikor már unalmas lenne, akkor úgyis jön egy geoláda, amit meg kell keresni és letérünk egy kicsit,  a Koroknai vár felé. Tudtuk, hogy várat nem találunk, mert azt már a környékbeliek elbontották már igen régen. A  várárok még azért jól felismerhető volt és persze a ládát is megtaláltuk. Újvárfalvára a közúton vezet a KÉK, de előtte még jelölt a térkép egy forrást és a mecseki túrázók azt szokták meg, hogy forrás mellett nem megyünk el, hogy ne nézzük meg, fényképezzük le. Nem volt egyszerű megkeresni. Egy tavacska melletti pihenőben ettünk, ittunk (igen, pálinkát is), és elindultunk forráskeresésre. Megtaláltuk, de be volt kerítve. Igen szépen kialakított, de nem nagyon gondozott.

Innen már hamar beértünk Újvárfalvára ahol ismételten kicsit meg kellett pihenni, mert itt van az egyik pecsételő hely a Noszlopy-kúria kerítésén. Az épület csak előzetes bejelentkezéssel látogatható, de az udvarára be lehet menni és itt található az a kőtömb, ami Somogy megye közepét jelöli. Hát itt is voltunk, pontosan a közepén.

Innen bekerített erdőültetvények között vezet az út és kalandosan lehet az ültetvények között közlekedni, mert a vadak miatt nincsenek kapuk, csak létraszerű átjárók.

Újvárfalvához tartozó Nadaloson foglaltunk szállás és gondoltam, hogy már közel vagyunk, de a fiúk kitalálták, hogy az első napon kicsit ráhúzunk és többet teljesítünk a tervezettnél és holnap könnyebb lesz csatlakozni. Biztosan, de a nap végén már nagyon sokat jelent minden méter. Még jó hogy nem tudtuk, hogy ilyen cselhez folyamodtak, mert a vége már fájdalmas volt. Betonon, hosszú egyenes szakaszon, sötétedésben értünk a településre. A gazda már várt minket, a házban befűtött. Kellemesen csalódtunk a szállásban. Teljesen felújított ház, melegvíz, fűtés, ágynemű-huzattal, mikró. Persze még vannak hiányosságok, mert még nem befejezett, de nekünk nagyon jó volt. Raktuk a kályhát, mert azért egy fűtetlen házban a falak sugározzák a hideget. Vacsoráztunk és Sz. István jól tartott minket. Vörösbor, üdítő, házi sütemény, bolti sósság mi szem-szájnak ingere.

Mikor már tele volt a poci, meleg fürdős élvezeten túl voltunk nekiálltunk kicsit szervezni. Mindig gondolni kell a következő szakaszokra is és így együtt a legjobb kitalálni, hogy hány napos legyen, mekkora szakasz határokkal, olcsó vagy drága szállás legyen. Jó volt tervezgetni, beszélgetni, ülni a kályha mellett, nem emlékszem mikor mentünk aludni, de az biztos, hogy én kezdtem a lefekvést. A fiúk átköltöztek a szobájukból a kályha közelébe, mert gondoltuk, hogy éjszaka a ház jól le tud hűlni. Szerencsére az ágynemű és a hálózsák együtt igen kellemes alvást biztosított, legalábbis nekem. Azért kitérnék kicsit a horkolásra. Úgy lehet elképzelni legjobban, ha valaki hallott már panelházban ütve fúróval dolgozni valakit, aki nem csak egy lyukat fúr, hanem bontja a falat. Trrrrrrrr, trrrrrrrr, trrrrrrrrr. És ezt ütemesen. Persze készültem füldugóval, amit a Mercedes gyárban kaptam. Üzenem nekik, hogy jobb hogy autót gyártanak, mert ahhoz értenek, de a füldugókhoz nem. Itt nem ért semmit.

Csodák-csodája másnap mégis kipihenten ébredtem és a lábaim is használhatók voltak. Reggeliztünk és N. Balázs szigorú szavára 7:30-ra próbáltunk elkészülni. Nem tudom, hogy a „szigorúsága” vagy a hideg miatt, de igen hamar felöltöztünk és összekészültünk és a magadott időben elindultunk. Még a nap is alig kelt fel. Az éjszaka biztosan esett az eső, mert az utakon az látszott. Csak a napot ússzuk meg eső nélkül, remélem mázlisták leszünk. Szokásos csoportkép és indulás, sajnos betonon és a hosszú egyenesen.

Hamar jött az erdő. Igazi fenyvesek. Mesebeli.

Fehértó puszta felé indultunk és itt is ládáztunk, megnéztünk egy elhagyatott temetőt a felújított kápolnájával, amit megint kerítés mászással tudtunk megközelíteni. Látszott, hogy a hozzátartozók próbálják gondozni a sírokat és az épületet, de az a világ vége és ettől nagyon szép. A településnek a nyomát sem láttuk.

Alsókak, Felsőkak és Kak-puszta felé vettük az irányt. Csoda, hogy kihaltak ezek a települések? Messze van mindentől és rendesen ki sem lehetett mondani, hogy hová valósiak a lakóik. Állandóan csak körülményeskedhettek, hogy „Alsókak településről való vagyok” én egyszerűen csak annyit mondok, hogy pécsi vagyok.

Jó hogy volt velünk egy történész, rááll a szeme a régi dolgokra. Szilvi vette észre az első „eltünt” ház nyomát. Nagyon érdekes volt ott állni és találgatni, hogy melyik helyiség mi lehetett. Tovább már egyértelműbb volt, hogy hol találhatók a házak, mert egy tanösvényt készítettek a házak helyének feltüntetésével. Érdekes volt belegondolni az itt éltek életébe.

Vitathatatlanul szép vidéken éltek. Kalandoztunk tovább az erdőben és egy hatalmas őzcsordát vettünk észre, rengetegen voltak.

Kiértünk egy rétre, ami nagyüzemi vadászatra van kialakítva. Középen az etető és körbe a vadászlesek. Itt aztán lehet lődözni. Biztos ez is jó, én nem tudom. Valaki vadászik, valaki túrázik.

Még mindig nagyon szép volt a vidék, öröm volt gyalogolni, de már kezdtem megéhezni. Ezen a túrán én egyfolytában eszek. Még jó, hogy mindig többet csomagolok félve az éhen halástól. Felsőkak vasúti megállójában (keskeny nyomtávú kisvasút) szép pihenőt alakítottak ki, itt ettünk és pihenni is jó volt. Persze ismét a hideg volt az úr és elindultunk egy igen hosszú és egyenes homokos szakaszon, majd a sínek mellett.

Még egy megálló pihenővel (Szúnyogvár), itt is meg kell állni ha már a vonat is megszokott. Itt a pihenőnél már jelzik a turistáknak a Búsvár-kilátót. Úgy döntöttünk, hogy nem túl nagy a kitérő, érdemes elsétálni odáig. Megérte. Igényes kilátó, szép környezetben.

A kilátótól már Mesztegnyő volt a cél pihenő nélkül egy ládázással. Már a Szilvi is kereste, de nem lett meg.

Mesztegnyőn pecsételés a kocsmában. A logisztikánk szerint N. Balázs és én megyünk busszal Kaposvárra. A többiek Sz. István kocsijával Nadalosra a csomagokért (a lányok nem szeretik cipelni) és utána Kaposváron osztozkodás.

Innen K. Balázs vitte haza a csapatot és Sz. István pedig elment kicsit Gunarasra szaunázni, mert neki még nem volt elég az élvezetből. Ez az ember tud élni!

Nagyon jól sikerült két nap volt eső nélkül, jó társaságban, szép vidéken. Folyt. köv.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap
Nagy Balázs fotói 2. nap
.

2015.01.03. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 5. szakasz

Útvonal: Kaposmérő - K - Kaposdada - Szenna - K - Patca - K - Szilvásszentmárton-  Zselickisfalud - K-  Kardosfa - Ropoly - K - Pölöskei-rét - Simonfa  Táv: 36km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Garmin Connect itt.

A következő szakaszunknál kicsit előre ugrottunk a térképen. Talán ez volt az utolsó egy napos túránk. Nem is baj, mert az ottalvósok mindig hangulatosabbak és kicsit lazább is a tempó.

Az időjárás szeszélyes volt az indulás előtt (fagy, csapadék, napsütés), ezért nem tudtuk, hogy mi várható a túranapra. Nagyon reménykedtem, hogy az égiek kegyesek lesznek hozzánk. 

Az indulás előtti napon már újból több élet volt a facebook oldalon ebből látom, hogy már mindenki készülődik. Soroltátok, hogy mi ne maradjon otthon, hát persze hogy pár dolog elmaradt. 

Már figyeltem egy ideje a túrázókat akik túrabottal járják a terepet és nem tudtam eldönteni, hogy nekem szükségem van-e botra vagy sem. Gondoltam ez a szakasz jó lesz a kísérletezésre. Nagy beruházást nem terveztem, ezért a sífutó botot készítettem a kocsiba. 

Reggel korán indultunk, mert már az utazásra is kell időt szánni és persze gondolni kell arra is, hogy igen korán sötétedik. Az idő reggel nekem nem volt túl barátságos. Síkos út, köd félútig és persze útálok vezetni. Simonfára időben érkeztünk ahhoz, hogy még összeszedjük a cuccokat, szerelvényt igazítsunk és indulhatunk a buszmegállóba, mert ez a település lesz a cél innen még el kell érni a túra kezdő településére Kaposmérőre. 

Barátkoztam a síbotokkal míg a faluban haladtunk, de kb. 5 perc elég volt, hogy kiderüljön nekem rendkívül útban vannak. Nincs szabad kezem és mindig rossz helyen vannak a botok. Azt hiszem, még adok magamnak jó pár évet, amíg újból kipróbálom, gyorsan megszabadultam tőlük. 

Az időzítésünk nagyon jó volt, mert a buszra nem kellett várni. Szerintem a sofőr kicsit meglepődött, hogy mit keres ennyi ember (11-en voltunk) ilyen korán ezen a vidéken, olyan volt, mintha különjáratunk lenne, csak mi szálltunk fel.

Kaposvárig mentünk és a menetrend szerint 5 percünk sem volt a csatlakozásig. Reménykedtem, hogy a Kapos Volán pontosan közlekedik. Úgy volt. Nagyon pontosan beért az állomásra, de a menetrend viszont pontatlanul volt az interneten és az állomáson mást mondott a hangosbeszélő, más volt kiírva a váróteremben és mást mutatott a megállóhelyen az elektronikus információ. Szerintem egy japán tömegközlekedési társaságnál már mindenkit főbe lőttek volna, ha ilyen előfordul. Itt csak nekünk volt kicsit kellemetlen, de 30 perc várakozás után már utazhattunk is.

Kaposmérőn rögtön a leszállás után ott volt a kocsma, ahol az első pecsétünket beszereztük és indultunk is ki a faluból. Amint kicsit beton mentesebb szakaszra értünk elkészítettük a csoportképet és megkezdtük a túrát. Itt még azt hittem, hogy szép lesz a vidék, mert rögtön két tó között vezetett az utunk, a távolban korcsolyáztak és már nincs beton. A Mecsekhez szokott túrázónak azért ez a környezet nem olyan élvezetes. Még jó hogy kicsit dimbes-dombos (mi lehet az Alföldön?).

Az első település Kaposdada volt, olyan kihalt faluszerűség, de lehet, hogy csak én éreztem így. Aztán a dadai tanyák és persze szántóföld minden mennyiségben. 

Persze hó is volt, de én rosszabbra számítottam. Szerencsére meg volt fagyva a talaj és így nem kellett sarat dagasztani.

A fényképeket nézegetve úgy érzem igen hamar elérkeztünk Szenna fölé. A falura lenézve olyan volt mintha egy ipartelepülés lenne, mert betakarta a füst vagy a köd. Itt fent az még nem derült ki, hogy mi ült rá a településre.

Szennán reménykedtem, hogy valami szép pecsétre szert tehetek. Csalódnom kellett. A skanzenben egy mogorva bácsi közölte, hogy neki semmilyen pecsétje nincs és elküldött minket a kocsmába vagy a boltba. A bolt jó lett nekünk kaptunk egy ronda pecsétet, de nem válogatok majd talán egyszer lesz valami csinos lenyomat is a füzetemben. Itt kicsit napozgattunk, mert ha még nem említettem, akkor most mondom, hogy igen jó időnk lett.

A faluban még megnéztük Zóka Peti Lidi néni talpas házát kívülről és indultunk tovább, ha jól emlékszem betonon. Nem szeretek betonon gyalogolni. És aztán megint szántóföld. Már vágytam egy kis erdőre, hát ehhez vagyunk szokva. 

Aztán a kívánságom teljesült. Erdő, forrás, híd minden volt ami kell egy túrázónak aztán pár lépés (jó pár) és Patcára értünk. Ez a település és környéke is inkább az autós kirándulóknak kedvező, mert megint csak dimb-domb szántóföld semmi mi szemnek szépség. 

Szilvásszentmárton előtt egy szurdokba értünk ami havas jeges volt végig. Autóval szerintem járhatatlan, de mi sikeresen leereszkedtünk a faluba. R. Laca ötvözve a síelést a korcsolyázással vakmerőbben közlekedett mint mi, de neki sem sikerült elesnie.

Ha még nem említettem a havas síkos utak ellenére nem volt olyan esek-kelek a túra. A múltkori sáros szakaszon sokkal többet estünk, mint most. Talán óvatosabbak voltunk?

Szilvásszentmártonról Zselickisfaludig betonon mentünk, nem egy élmény. Nekem talán annyiban, hogy Zselickisfaludon  tavaly voltam, de ha a Laca nem segít én bizony nem ismerem fel. Így is igen sokat kellett mesélnie, mire az emlékezetem mélyéről előjöttek az élmények, de mikor elkaptam a fonalat, akkor már minden megvolt (túra, szánkózás, jelmezes-táncos buli, ónos eső, stb). 

A pecsételő hely a Vándor kulcsosház kerítésénél található. Itt adminisztráltunk, ettünk, fényképezkedtünk és kicsit nosztalgiáztunk. 

Egy szurdokon keresztül tovább indultunk és mikor kiértünk megint dimb-domb szántóföld. Kicsit unalmas volt, ezért Sz. Péterrel elütöttük az időt egy kis játékos fényképezéssel.

Az már jó, hogy nem betonon megyünk. Elértünk egy pihenőhelyhez K. Balázs fotóin látom, hogy Milleniumi emlékhársas a neve. Én elhiszem neki. Itt a fiúk ládáztak, mert azt nem hagynák ki soha, a többiek pedig kicsit pihentek, ettek. 

Ez a vidék nincs olyan jól ellátva forrásokkal, mint ahogy a Mecsek, ezért már elég rosszul álltunk folyadékkal. Szerencsére Kardosfán volt egy jó kis hotel itt mindenki megtöltötte a kulacsát és indulás tovább. 

Messziről láttunk egy kilátót, ami csak kicsit van távol a kék útvonalától, gondoltuk felmászunk és körbenézünk a vidéken.

Nem sikerült megmásznunk. Ez egy elkészült kilátó, de még nem használható. Szerintem még neve sincs. Elég szépre sikeredett, de a környezete még építési terület. (A Zselici Csillagos Égbolt Park látogatóközpontja létesül itt. A szerk.)  Ötleteltünk kicsit, hogy megmásszuk-e, de féltünk a biztonsági őrtől, ezért nem kockáztattunk, mert a kilátóból nincs hova meglógni, ha észreveszi a csínyt.

Visszamentünk az utunkra Ropoly felé, természetesen betonon. Lehet hogy nem is baj, mert a környékbeli erdőkben nagyon lövöldöztek a vadászok. Találkoztunk kék túrázókkal, ami számomra igen nagy meglepetés volt, mert úgy gondoltam, hogy ilyen lehetetlen időben nem sokan mászkálnak ezen a szakaszon. Lehet hogy több „őrült” van, mint képzeltem?

Ez a Ropoly környék olyan favágós, erdészes vidék, mert az emléktáblák, pihenőhelyek mind arról szóltak, hogy itt versenyek, meg oktatások folynak.

Végre ismét egy kis terepgyaloglás olyan erdős vidéken ez már kicsit barátságosabb volt. Itt Lacát kicsit elveszítettük, de hamar megkerült és mentünk tovább egy mocsaras, szottyos területen. Még szerencse, hogy itt még világos volt és elég zsombékos ahhoz, hogy száraz lábbal átkeljünk. Pölöskei rétnek nevezik ami nyáron biztosan igaz, de most inkább Pölöskei mocsár volt.

A rét után ismét erdő és itt már kezdett ránk sötétedni. Sokáig nem világítottunk, de mikor kiértünk az országútra itt már fontos volt a lámpa, hogy a gépjárművek időben észre vegyenek.

Simonfán minden kocsi megvolt. Útközben Sz.Péterrel megegyeztem, hogy vezet Szentlőrincig. Ez nekem igen nagy kedvezmény volt, mert rendkívül fáradt voltam konkrétan hulla fáradt.

Lazulhattam a meleg autóban és csak hallgattunk, mert szerintem nem csak én fáradtam el (remélem).

Biztonsággal hazaértünk és még a beígért ónos eső is elmaradt.

Még szerencse, hogy van egy vasárnap amikor regenerálódhatok, hogy hétfőn már fitten kezdjem a melót.

Ha úgy tűnik a túra leírásból, hogy nem élveztem a napot, akkor rosszul írtam meg. Nagyon jó volt ismét gyalogolni, együtt lenni, élvezni a jó időt és jókat beszélgetni. A táj viszont közelében nincs az általunk megszokott Mecsekhez.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

(Nem szabad elfelejtenünk, hogy óriási szerencsénk van nekünk pécsieknek a Mecsekkel, a házi hegyünkkel. A további út során nem szabad elvárnunk, hogy folyamatosan hasonló látványban legyen részünk. A dombvidék is szép tud lenni. Ez a Zselic, ez ilyen. Nincsenek magas ormok, nincsen sok forrás. Szintet sokat össze lehet szedni az út során. Lesz még sok ilyen szakasz, lásd meg ennek is a szépségét! Lejegyezte: Keményfi Balázs)

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói
.

2015.01.03. Évnyitó a Papukban

Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Skakavac (vízesés) - Sokoline-gerinc - Kožić hrast (708m) - Ivačka glava (913m) –Padežki vis (778m) - Padež (635) - Nevoljaš (kulcsosház és kilátó, 740m) - Jankovac
Táv: 17,5km, szint: 750m
Túravezető: Welsch Róbert

Képek:
Welsch Róbert fotói
.

2014.12.30. Évzáró gyalogtúra

Útvonal: Pécs, Makra dűlő 47. kereszt - Phsz - Árnyas forrás - Z - Éger tető - Zo - Jakab-hegy pálos kolostor romjai - K - Zsongor kő - vissza  K - Pálos kolostor romjai - Z - Phsz - Makra dűlő
Táv: 14 km Szint: 440m
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra után lehetőség volt a Fekete Kutya Csülök Bárban egy csülökkel pótolni az elégetett kalóriát.

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói
Keményfi Balázs fotói
Speiser Joci fotói

.

2014.12.20-21. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 3. szakasz.

Útvonal: 
1. nap: Kövestető - volt Hársas kh. - K - Árpádtető - Tripammer fa - Fehérkúti kulcsosház - tájfutó útvonal - 3-as forrás - Fehérkúti kulcsosház  Táv: 17 km 310m szint
2. nap: Fehérkúti kulcsosház -  K - Büdöskút - Remete rét - K - Vörös hegy - Patacsi mező - Jakab hegy - Pálos kút - Abaliget - K - Abaliget vá.. Táv: 26km 450m szint
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala gdb formátumban GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.  1. nap   2. nap

Itt tartunk - térkép 132km 2200m szint

Gyorsan nekiállok a túra leírásnak, mert mindjárt ledönt a betegség a lábamról. Szükségem lenne valami csodaszerre, hogy kikeveredjek a betegségből. Vagy lehet, hogy már csak a tavasz fog rajtam segíteni?

A két napos túránk találkozó helye a Domus parkolója volt, mert sok csomaggal felpakolva terveztük a két napot (vacsorafőzés a turistaházban) A. Csongor vállalta, hogy felviszi a házhoz a cuccunkat és mire meg érkezünk a túráról befűti a házat. Ez már keleti kényelem egy Kék túrán szerintem. Lassan mindenki meg is érkezett az ottalvósok közül (S. Szilvi, R. Timi, Sz. Péter, R. Laca, N. Balázs, K. Balázs, M.Csilla) és megszabadultunk azoktól a holmiktól, melyekre a nap végén lesz csak szükségünk aztán irány az autóbuszpályaudvar.

Itt már csatlakoztak a többiek (M. Éva, S. Erzsi, L. Ági, V. Lajos) megvan a csapat, indul a busz.

Valójában Köves-tetőtől folytattuk a túrát, mert az előző szakaszt ugyan Zobák-pusztánál terveztük lezárni, de olyan jó tempóval értünk a túra végéhez, hogy utána még felgyalogoltunk Köves-tetőre.

Csoportkép elkészült és indulunk, végre. Már mindenki nagyon várta a következő szakaszt. Mit csinál velünk ez a KÉK? Várakozás, örömtúrázás, élményfeldolgozás és várakozás ebben a körforgásban élünk. Én jól bírom.

A szakasz eleje gyönyörű, de a bányaművelés nyomai úton-útfélen fellelhetők. A külszíni fejtés tájsebe, ítéljen el aki akar, nekem tetszik. Hogy mi tetszik benne azt már nem tudnám megmondani, talán a monumentalitása? Itt kicsit elidőztünk és jó fotó témát találtam, mert ezen a túrán úgy gondoltam, hogy más szemszögből fotózok, itt sikerült. A fiúk (Laca, Balázsék) csinálnak elég sok és elég jó fotót én akkor inkább játszok.

A túra elején igen hamar kiderült, hogy az erdő a sok csapadék miatt szottyos és végig az is maradt.

Elértünk egy tűzivíz tározónak épült tavacskához, ami igen hangulatos, de már használaton kívüli.

A gyaloglás során elkezdődött a sárosabb szakaszokon az esek-kelek játék. R. Timi kezdte és sokan megirigyelték a két nap során. Sokszor a kijelölt útvonallal párhuzamosan mentünk az erdőben a járhatatlan szakaszoknál. Ez azért is volt hasznos, mert a rendkívül sáros bakancsaink itt megtisztultak és lehetett újból összesározni.

Készítettem egy két fotót speciális beállításból, amihez hanyatt kellett feküdnöm a földre. Jó ez a leheveredés, azt hiszem máskor is készítek ilyen fotókat.

Most egy kicsit bajban vagyok, mert a fiúk nem feliratozták a képeket és gőzöm nincs, hogy az első pihenőhely a kiépített pavilonnal hol volt talán a Hársas forrásnál. (ott volt, igen)  A forrásoknál mindig jó megpihenni. Azt hiszem már írtam, hogy nem lehet megállás nélkül egy forrás mellett sem elmenni, legalábbis nekünk ez nem sikerül szerencsére. Kis szendvicsezés, vizezés után indultunk tovább.

Az erdő gyönyörű volt végig. A lomb nélküli fákon keresztül az összes napfény a miénk volt és ezt egész nap élvezhettük. Néha úgy éreztem, hogy túl rétegesen öltöztem, lehet, hogy nem a naptárnak, hanem a hőmérsékletnek megfelelően kell öltözni? Még szerencse, hogy ezek a pillepalackból készült tudományos anyagok, amikből készülnek a ruháink, mindent megoldanak és elvezetik a nedvességet,és ha kell, bent tartják a meleget. Megérik a pénzüket az biztos. Szóval öltöztünk, vetkőztünk, ahogy a domborzat megizzasztott, vagy a nap átmelegített minket.

Megérkeztünk a Kincskereső forráshoz, amely gyönyörűen kiépített és persze szép helyen is van. Ez a Magyar Geocaching egyesület által foglalt forrás, így a fán a forrás jel mellett a geocaching jel is szerepel.

Ha még nem említettem volna, a fiúk most is ládáztak, ami nekünk is jó, mert ezek a ládák mindig valami érdekes dolognál vannak és ott jó megpihenni.

A nagy gyaloglásban R. Laca nem csak a táj szépségeit veszi észre, hanem az erdészek jópofaságait is. Az egyik fára telefont rögzítettek, és persze Laca nem bírta ki, hogy nem poénkodjon, „felhívta” Csongort a turistaházban, hogy közelítünk, indíthatja a fűtést. Lehet hogy sikerült a hívás? Mire odaértünk tényleg ment a fűtés.

És a nap egyre melegebben sütött, már-már tavaszt sejtettünk, de remélem az idő kereke nem gyorsult fel annyira, mert a karácsonyra szükségem van. A karácsonyi listámon elég sok minden volt, nehogy kimaradjon ez az esemény.

Közeledünk Árpád-tetőhöz. Itt is találtunk egy szép pavilont, meg kellett pihenni. Ez a nap a lógásról szól én úgy veszem észre. Nagyon jó ez a lógás. Szerintem nem is túrának kellene nevezni, hanem napozós-lazulós kirándulásnak. Ne elég a lógásból, még egy bakancsfotózás és utána indulás Tripammer-fa felé.

Nem nagy távolság Árpádtető-Tripammer fa és már megint állunk, de nem baj, mert ezt én szeretem. Úgy néz ki, hogy a 4. szakaszunk januárban nem lesz ilyen lazázós, ezeket az érzéseket majd tartalékolom azokra az időkre.

Tripammer-fától már csak egy pillanat és megérkeztünk a Fehérkúti kulcsoházhoz, az éjszakai szállásunkra.

Itt elváltak tőlünk túratársaink, akik nem ottalvós programra tervezték a két napot. Itt még megtehetik, mert közel van az otthon.

Elintéztük a pecsételéseket. Erre a napra nem sok adminisztráció jutott, de nem baj, majd holnap pecsételhetünk sokat.

Nagyon korán volt. Felmértük a lehetőségeket és elfoglaltuk a szobákat.

A lazázás ellenére azért jólesett ledőlni az ágyakra és beszélgetni. Még korán volt a vacsorafőzéshez. A fiúk nekiálltak szerelni a vízvezetéket, mert nem volt víz, de nem is lett.

Fürdésnek annyi. Azon kívül mindent megoldottunk, annak ellenére, hogy összkomforthoz szokott városi népek vagyunk.

Tudtunk sparhelten vacsorát főzni, nem folyóvízben mosogatni, kályhával fűteni, és forrásról vizet hozni. Kell ez az elpuhányodott népeknek. Igaz Sz. Péter lehet hogy nem így gondolja, mert Ő hozta a forrásról az 50 l-es teli kannát. Olyan nagyon nem panaszkodott, de nem is volt kedve beszélgetni.

Lassan nekiálltunk a vacsorafőzésnek, közben A. Csongor készítette elő az esti programhoz az anyagot. Projektoros vetítést tervezett nekünk. Azt hiszem a további szakaszon ilyen ellátásban nem lesz részünk. Ettől élmény ez a KÉK, mert mindig más.

Szóval, krumplit, hagymát pucolunk, beszélgetünk, jól elvagyunk. Ezt nagyon szeretem.

Megékezett Dodi, mert egy ilyen verőfényes napon a bicikliseknek tekerni kell. Megnézte, hogy jó társaságban vagyok-e és vigyáznak-e rám. Azt hiszem, nem lehet kifogása.

R. Timi játékkal készült, amit szívesen játszottunk a kályha mellett, Péter meg felügyelte a vacsorát a játék közben is.

A konyha igen nagy, ezért elfértünk mindannyian és bőségesen belaktunk. Nagyon finomra sikeredett a pincepörkölt. Mire az edényeket elmosogattuk már kezdődhetett is a vetítés.

K. Márton (Marci) is csatlakozott az ottalvós csapathoz, de hogy mikor érkezett az nekem rejtély. Egyszer csak ott volt.

Csongor fotós estét szervezett nekünk. Az első részben családi fotóarchívumból első világháborúban készült fotó sorozatott mutatott nekünk. Nagyon érdekes volt az életkörülményeiket látni. Még itt a turistaházban is nagyobb komfort volt, mit akkor egy tisztnek a szállásán (hát még a lövészárokban). A következő fotók 1989-ből voltak és közelítettünk időben a jelenhez, majd megnéztük a nap során készített fotóinkat.

Nagyon klassz dolog bekuckózni az ágyra, egy takaróval hárman melegedni és nem csinálni semmit, csak hallgatni Csongort, ahogy mesél. Nem akartam, hogy vége legyen, de tudtam, hogy másnap korán kell kelni, mert N. Balázs szigorú és korán szeretne indulni és igaza van. Nem lehetett tovább húzni a dolgot elmentünk aludni. Nekem nem volt jó. Úgy éreztem, hogy semmit nem aludtam. Vagy melegem volt, vagy világos volt, vagy nem jó a matrac nem tudom, de nem bántam, a fiúk reggel elkezdtek hangoskodni, jelezve, hogy lassan ébresztő.

Minden éjszakai „szenvedés” ellenére nem voltam fáradt.

A reggeli igen jól esett kakaó, csokis muffinnal. Kell a kalória. A reggeli vége felé került elő a pálinka. Gondoltam „bemutatom” a kakaónak, hátha nem vesznek össze. Azután N. Balázs megkínált  kis szalonnás „katonával”, mert szerinte abban van a kalória. Hát ezek együtt akkor még nem tudtam, hogy mit fognak művelni, de egész jól elvoltak a nap folyamán.

Összepakoltunk, takarítottunk, csoportfotózás és elindultunk, igen hidegben. Korán is volt, reménykedtem hasonló napsütésben mint az előző nap. Szerencsénk volt, csak idő kérdése és meleget is adott, nem csak fényt.

Ez a szakasz még szottyosabb volt mint az előző. Az én bakancsom ilyen koszos még nem volt. Jól vizsgázott, megtartom.

Dagasztottuk a sarat, mikor egy vadász csendre intett minket és kicsit arrébb terelte a csapatot, mert vadászat volt a közelben. Nekem nem volt megnyugtató a közelségük, mert ezek a vadászok egymást is lelövöldözik, nemhogy egy kiránduló csapatot. Túléltük és a bakancsok is megtisztultak az aljnövényzettől.

Elértük a Büdös-kúti turistaházat, ami igen szép, belül is. Meg tudtuk nézni, mert két kecskeméti túrázó lakott itt és elégedettek voltak a szállással.

Szép is a ház, de nekünk kicsi lett volna. Megkóstoltuk a barackpálinkájukat, ami nekem igen finom volt (nem erős, inkább illatos-zamatos). Pecsételtünk, forrás fotót készítettünk és indulás.

Itt csatlakozott hozzánk M. Éva és S. Erzsi. Remeterét felé vettük az irányt. Egyszer csak Remete rét előtt, mint egy illuzionista megjelenik V. Lajos, ismét együtt a csapat.

A rét után kezd kemény lenni a terep, megyünk felfelé és vetkőzünk lefelé.

A Patacsi mezőn igen furcsa érzésem volt. Közel van az otthonom és én nem arrafelé veszem az irányt, nem baj, ez az érzés többet nem lesz, mert a 4. szakasz már elhagyja Baranyát nem lesz otthonérzés. A Patacsi-mezőn is pecsételtünk majd nekivágtunk a Jakab-hegynek. Erről az oldalról még soha nem közelítettem meg a hegyet, nem is ismertem fel csak az utolsó pillanatban, hogy már ott vagyunk a kolostornál. (Tudom, ezen nem is csodálkoztok) Nekem a Jakab hegy mindig tartogat meglepetéseket.

A romok között megebédeltünk és kicsit pihentünk, napoztunk, fényképezkedtünk (más szemszögből is).

Zsongor kő, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő, borzongató (vannak még szavaim, de mindet nem sorolhatom fel). Másnak biztosan más szavak jutnak az eszébe.

Azért még itt is elkapott az a furcsa érzés, hogy még mindig távolodunk az otthonomtól, pedig itt van a hegy alatt, rossz felé megyek?

Jó felé mentem, mert szép a táj arra is és én még soha nem voltam azon a részen.

Ha még nem említettem elégszer, továbbra is szottyogott a kijelölt út. Továbbra is estünk-keltünk a sáros, csúszós talajon, de nem bánta senki.

Még egy pár forrással találkoztunk, és számomra meglepően gyorsan Abaligetre értünk. Az erdőn át minden olyan közel van. Pecsételtünk a barlang pénztárában, és pihentünk a tó partján, ami rendkívül ronda, de szerintem azért, mert szezonra rendkívül széppé szeretnék építeni. ( le volt engedve a víz )

Pont úgy értünk a településre, hogy az időben közelebbi vonatot nem értük el, a távolabbi meg nagyon messze van. Azért elindultunk, mert az ücsörgéshez a napsütés ellenére hűvös volt. Még 5 km és teljesítve a 3. szakasz. Azt hittem, hogy itt már nem túl szép részen fogunk haladni, mert település, állomás mi lehet benne érdekes? Hát az, hogy olyan messze van a vasútállomás Abaligettől, hogy egy jót lehet kirándulni, mire oda ér a nép és szép dimbes-dombos a táj.

Szottyogtunk még egy kicsit a sárban és úgy döntöttünk, hogy bevesszük magunkat a sűrű, sötét rengetegbe egy fenyves erdőbe. Egy ilyen erdő kintről nézve olyan félelmetesnek tűnik, de bent járni már csak kellemes.

Abaligeti vasútállomás. A vonat érkezése még 1,5 óra. Nincs fűtés. Jó összebújni a padon. A végére már fáztunk, de a vonaton szerencsére volt fűtés.

Jó elindulni egy ilyen túrára és nekem jó haza érni egy ilyen túráról. Mindig nagyon várom a képeiteket, hogy elinduljanak az emlékek a fejembe. Persze képek nélkül is sok az emlék, de így könnyebb írni.

Akár mennyire is tavaszias volt az idő azért:

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Rostás Laca fotói
Miklovich Csilla fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap    2. nap


.

2014.12.14. Erdőből a fürdőbe

Útvonal: Máriagyűd kegytemplom - S- Csodabogyó tanösvény - Kilátó- S - Pyber gunyhó - S- Útjelzős 4-es kereszteződés - jobbra K- Esőbeálló (Tisztás) - K-P- Kereszt - lefelé a szőlők mellet S- Akasztó domb - S- a műútig - felfelé balra 300m - (jelzetlen) kanyarban felfelé - Szentkút - S- Máriagyűd templom.

Táv : 11 km   szint: 300 m

Túravezető: Kónya Tamás

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.

Műholdfelvételről megtekinthető itt.

December közepén márciusi időben túráztunk. Kellemes, könnyű útvonal volt. A gyerekek között akadt első túrás is, aki a végén azt mondta, hogy jó volt eljönni, máskor is szívesen vállalkozik hasonlóra. Már ezért érdemes volt ez a nap. A fürdőbe végül nem mentünk, legközelebb egy olcsóbb helyet keresünk.

Köszönöm a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:

Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

.

Túrabakancs eladó

Részletek itt.
Jack Wolfkin 38-as ÚJ túrabakancs eladó.
(24,2 cm belső talphossz)
Velúr bőr és szintetikus vízálló lélegzős felsőrész. TEXAPORE olyan mint a Goratex !
Anatómiai belső talpkiképzés és kivehető szellőzős talpbetét. Gumi orrész a kövek ellen és csuszásmentes talp.
Ár:28.000 Ft  Klubtagoknak kedvezmény !  : ))

Kónya Tamás
.

2014.12.06. 6m3 zúzottkő nekünk semmi!

A program eredeti felhívása letölthető itt.

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy a csepergő eső ellenére eljöttetek és megmutattuk, hogy mi a bringás virtus! Ez igazán szép munka volt! 

Ezzel mi is elősegítettük Pécsi "Családok Háza" létrejöttét.

Továbbítom a PSZNE (nagycsaládos egyesület) titkárának köszönő sorait.

Arató Csongor

----------------------------------

Kérlek, továbbítsd köszönetünket, a Túrakerékpáros Klub segítőkész tagjai felé, akik a Családok Házánál szombaton önkéntes munkájukkal segítettek.

A kész házunkban is szívesen látjuk őket a későbbiekben, és az eddigi jó viszonyt ápoljuk.

Boldog Karácsonyt kívánunk a Klub tagjainak!

A PSZNE Vezetőség nevében

Kovács János

Kőhordók:
A. Csaba
A. Csongor
H. Béla
K. Balázs
K. Gazsó
K. Tomi
K.H. Józsi

Képek:

Arató Csongor fotói

.

2014.11.30. Körtúra a Papuk nyugati részének 800-as gerincein GY

Körtúra a Papuk Természet(védelmi) Park nyugati részének 800-as gerincein. Megnézzük, hol tart az új kilátó építése a Točak csúcsán. Esetleg a kilátást is megláthatjuk...

Túraútvonal: Novo Zvečevo (üdülőhely, 435m) - Poljana (763m) - 864m magassági pont - Lom (887m) - Bilo (847m) - Točak (887m), új kilátó (vidikovac) - jelzetlen utak - Josipov put - Novo Zvečevo
A Točak után jelzetlen utakon fogunk közlekedni.
Túratáv: 14,5km, szintkülönbség kb. 500m (fel és le is).
Túravezető: Welsch Róbert

Az útvonal mentesített aknamezőket is érint. Cserzett lelkű öreg papukjáróknak ez meg sem kottyan, de az újonnan érkezők nem árt, ha tudnak róla!

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói
Kónya Tamás fotói
Ifj. Tamás József fotói
.

2014.11.29. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 2. szakasz Mecseknádasd - Kövestető

Útvonal: Mecseknádasd Árpád-kori templom - Óbánya - Óbányai-völgy - Kisújbánya - Hidasi-völgy - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 19 km Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói
Nagy Balázs fotói
Rostás Laca fotói

Hamar eljött ez a nap is, csak 8-at  kellett aludni. Addig is nézegettük az első szakasz képeit a neten, és persze meghirdettük pár fórumon a programot. Nagyon nem kellett izgulni, hogy nagy lesz a tömeg, mert szerintem igen nehéz hideg időben túrára csalogatni az embereket. Így is lettünk 11-en.

7-kor indultunk a buszpályaudvarról és sűrű ködben értünk Mecseknádasdra. Nem volt szép az idő, de a legfontosabb, hogy ne essen egy csepp se, mert fogadtam egy nagy dobozos üditőitalban, hogy csapadékmentes lesz a nap és ha igazam van és nyerek, az minden szempontból ideális lenne. Szerencsénk volt, nyertem. A köd igen sokáig kitartott, de a hangulatunkon nem rontott. R.Timi hiányzott a csapatból, de jöttek túrázók, akik csak a kikapcsolódás miatt csatlakoztak hozzánk és nem céljuk a KÉK-et teljesíteni  (egyenlőre).

Mecseknádasdon a temetőben ládáztunk egyet, és utána begyalogoltunk Óbányára a betonos úton. Nem szerettem ezt a szakaszt, mert unalmas és betonos. Biztattak, hogy gyönyörű lesz a további és én hittem nekik, igazuk lett. Óbányán könnyen megtaláltuk a pecsételő helyet a kocsmánál. Itt kicsit elszöszmötöltünk, beszélgettünk, helyzetjelentést adtunk P. Balázsnak, aki még mindig nem csatlakozott hozzánk (lehet hogy így marad, meg fogja bánni). Elindultunk a faluból kifelé és nézegettük közben a szép házakat. Ez a település elég jól rendben tartott, maradjon is ilyen. A faluból kiérve pedig kezdődnek a csodák. Gyönyörű a táj, bármelyik évszakban is jár erre az ember. Itt még elvezetgettem volna a csapatot, ha szükség lett volna rá egészen Kisújbányáig. Egy-két vízen átkeltünk, jó pár vízesést lefényképeztünk és Ivettával kicsit hősködtünk egy sziklán, mert tudtuk, hogy biztonságban vagyunk, ezek a fiuk vigyáznak ránk.

Kisújbányán pecsételtünk N. Balázs pedig töltögette a matricákkal a pecsételős dobozokat, mert ez a dolga, és ezt igen rendesen el is végezte. Mi pedig inkább használtuk a nála lévő pecséteket, mert pecsételni jó.

Kisújbányán a Klumpás fogadóban megpihentünk. Időnk volt rengeteg a túra rövid, a csapat edzett. Kenyérlángost ettünk gazdagon, kávé is fogyott bőven, a rétest is megkóstolta L. Ági, kicsit melegedtünk, macskáztunk, beszélgettünk és lassan tovább indultunk. Szép ez a Klumpás, maradjon is ilyen.

Itt még olyan nagy volt a köd, hogy a Cigány-hegyi kilátóhoz nem is mentünk fel, mert nem volt értelme.

Kisújbánya után már forrásokat is fényképeztünk, mert az itt van rengeteg és szépen rendben is tartják. Nem kellett izgulni a kulacsaink tartalma miatt.

A Betyár forrásnál gyönyörű szikla található, ahová a forrás vizét elterelték kissé és csodálatos képződmény lett, ahogy a víz lecsorog a szikláról és a bő víz és pára miatt mohásodik a kő és folyik mellette a patak.

Ezen a túrán nem a ládázás miatt lehetett sokat pihenni, hanem a források miatt. Mindig meg kell állni, mert nem lehet nem megállni.

Itt még tudta fokozni a természet a szépséget, mert kis vízesések, források, gyönyörű erdő és még ez kacskaringós patak is. És a Csepegő szikla ha így hívják,  ( Csurgó,  a szerk.) mert erről nem csepegett a víz, hanem folyt.  Nagyon szép volt a sok mohával, de a környezetét kicsit rendbe kellene tenni, mert a sok kidőlt fa nem volt barátságos látvány. Az erdészet biztosan arra törekszik, hogy a természet legyen érintetlen, de ha már turista útvonalakkal átszőtt a Mecsek akkor legalább az utakról takarítsák el a bedőlt fákat.

A KÉK útvonala végig a patak mentén halad és ez a patak olyan nagyon hosszú, hogy ha nem kanyarogna ennyire nem is férne el a térképen.

A túra során már elkezdtük a következő szakasz részleteinek egyeztetését, főzés, szállás, költségek stb. Főzést Sz.Péter vállalta előre is köszönöm, mert szeretek jókat enni, de nem szeretem megcsinálni. Ezért jó a team munka, mert mindenki azt rakja bele a közösbe, amiben jó és mindenki jó valamiben.

Lassan a végéhez közeledünk itt van Zobák-puszta. Belekerült a füzetünkbe a mai napra tervezett utolsó pecsét is. A buszunk pedig kb 45 perc múlva jön. Akkor még bőven van idő és úgy gondoltuk, jobb gyalogolni, mint állni a hidegben, ezért megcéloztuk Köves-tetőt és ott szálltunk fel a hazainduló buszra.

Jó nap volt. Szép részeken jártunk, jó volt a társaság, NEM ESETT AZ ESŐ, kellemes volt a táv, jó a terep. De akkor miért fáradtam el?

 Lejegyezte: Miklovich Csilla

.

2014.11.21-22. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 1. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal: 
1. nap: Szekszárd - K - Szarvas-Szurdik - Óriás hegy - Sötétvölgy - Grábóci erdészlak - Grábóc - Szálka Táv: 30 km
2. nap: Szálka - K - Kismórágy - Mórágy - K - Bátaapáti - Harsányi kereszt - Héthárs pihenő - Hessz kereszt - Apátvarasd telep - Mecseknádasd Táv: 41 km
Összesen 1230m szint

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Rostás László fotói

A KÉK

Egy ilyen túra sorozat kezdetének mindig van előzménye, melyek már napokkal, hetekkel korábban történtek, de erről majd valamikor később írok. Most csak a szakaszhoz tartozó eseményeket mesélem el.

Igen korán kellett elindulni, mert a túra kezdete is messze van Pécstől és persze igen nagy szakaszt vállaltunk be az első napra (26 km-t). A buszunk 5:50-kor indult és szerencsére senki nem késett el én magamért igen nagyon izgultam, mert elég kellemetlen lett volna, ha ezen a reggelen alszom a legjobban és az ébresztőt beleálmodom az álmaimba. Szerencsére nem így történt. Az induláskor nem nagyon volt lehetőség ismerkedni, de gondoltam később bepótoljuk.

A csapat 8 főből állt sajnos, mert állhatott volna 9-ből is. Egyik túratársunk megbetegedett (P. Balázs) és ezt a szakasz ki kellett hagyja. Komoly túrázó hírében áll és már több szakasz teljesített, ezért csak Simonfa után fog hozzánk csatlakozni (miután lejárta ezt az elmaradt részt is).

És a többiek: S. Szilvia, R. Tímea, M. Ivetta, R. László (Laca), K. Balázs, N. Balázs, Sz. Péter, M. Csilla (túraszervező) Még így is Balázs uralom volt.

Olyan nagy ismerkedésre Szekszárdra érkezéskor sem került sor, de volt rá két napunk. Bepótoltuk. Az állomáson kellett először pecsételni. Nem volt egyszerű. Azon a kis forgó résen ahol a pénz és a jegy helyet cserél egy  pecsételős füzet nem nagyon fér át. Még szerencse, hogy a jegypénztáros nagyon rutinos volt és eljelelte nekünk, hogy kell kihajtogatni a füzetet, hogy áttoljuk a résen. Éljen, megvan ez első pecsét. Gyorsan elpakoltunk és irányba álltunk. Szerencsére volt aki irányba állította a csapatot, mert nekem ez nem ment volna, ezért sem nevezem magam a leírásba túravezetőnek. Én pár helyen jól megvezettem volna a csapatot.

A kopjafánál fényképezkedtünk és Szekszárd szép részén átsétáltunk a Fő tér felé, bámészkodtunk, talán még itt kicsit andalogtunk is, és eljutottunk olyan pincesor féle utcába ami már nem igazi pincesor, de még elámul az ember egy-két épületén.

Feljebb érve a templom környékén a fiúknak egy kicsit játszani kellett, mert geoláda volt elrejtve. Itt úgy gondoltam, ezek a láda keresések nagyon jó alkalmak lesznek, hogy pihenjek. Reméltem sok lesz a láda és sok lesz a pihenő. A templom környéke nagyon szép és rendezett a nap hétágra sütött (én meg otthon hagytam az új napszemüvegem). Megvolt a láda, megvolt a pihenő indulás tovább. Szurdokon, dűlő utakon jutottunk ki és fel. Itt már volt sár és számítottunk is rá a túra során végig, de nem okozott sehol nagy gondot, mert felkészült volt a csapat.

Szép volt a táj, gyönyörű az idő, jó a társaság, finom a pálinka, elszánt a csapat. Mi kell még egy KÉK túra elején. Így kell ezt elkezdeni!

Ahogy mentünk és beszélgettünk, ismerkedtünk vidámak voltunk egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. Nem örültem a hátamon a zsáknak. Nehéz volt kb. 7 kg nem szoktam hozzá, hogy túrán ekkora súlyt cipeljek. Lassan meg kell barátkozzak a zsákommal, mert két napig együtt leszünk. Elég nehezen ment az elfogadása annak a ténynek, hogy a kéket nem lehet megcsinálni csomag nélkül és ez még lehet hogy nagyobb és nehezebb is lesz néha.

Miután bemelegedtek az izmaink és hozzászoktunk a csomaghoz és már kint vagyunk a dombokon itt már elég jó tempót gyalogolunk. Csak mentünk, mentünk, mentünk és mégis jó volt, jó volt, jó volt.

A pihenőknél előkerül a jó kis házi pálinka mely S. Szilvi érdeme, meg persze R. Lacáé, aki végig cipelte. Gondoltam ne legyen olyan nagy a súly, megkóstolom igen gyakran, hogy jobban fogyjon.

Az ebédet a Sötét-völgyi tábor mellett fogyasztottuk el, abban a reményben, hogy ott biztosan lesznek jó kis padok, asztal meg hangulat. Hangulat volt, de semmi egyéb. Azért mindenki nagyot pihent, evett, ivott és tele energiával indultunk tovább.

A forrásoknál mindig megálltunk, mert azt nem lehet megtenni, hogy csak úgy elsétál mellettük az ember. Nem tudom miért van ez, de akkor is meg kell állni, ha nincs szükség vízre. Ezek ilyen helyek.

A technika (okos telefon) még azt is lehetővé tette, hogy meghallgassuk, az Indulj el egy úton c. dalt, ami igen hangulatos volt.

Lassan beérkeztünk Grábócra. Itt a templomnál kicsit pihentünk R. Timi cipőt cserélt, mert az egyik legfontosabb dolog a megfelelő túracipő.

Elindultunk pecsételő helyet keresni. Nagyon nem egyszerű Gárbócon otthon találni bárkit, mert Bonyhádon volt a fél falu (a boltos, a pecsét őrzője, az egyetlen vállalkozó, stb), a másik felének pedig nincs pecsétje. Amíg ott kínlódtunk, hogy mi legyen, mert pecsét kell. Az egyik segítőnknek  a nyugdíjas klub vezetőjének eszébe jutott, hogy nekik van egy pecsétjük. Ha jó nekünk akkor pecsétel. Persze hogy jó az nekünk!

Nagy volt a boldogság mehetünk tovább. Jön a telefon Szálkán másik szállásunk lesz mégpedig a Napsugár vendégházban. Remek, csak legalább olyan jó legyen mint amilyennek a Lizi vendégház kinéz a neten és az ára is olyan legyen és persze meg is találjuk és ne kelljen csalódni.

Grábócról kifelé még megkerestünk egy ládát ami pont az út mentén volt, ezért mindenki rész vett benne. Nem csak ládát találtunk, hanem egy roggyant szemüveget. Szemüvegesként nem tudom elképzelni, hogy lehet elhagyni egy szemüveget, de ez legyen a gazdájának a problémája.

Közel a cél mindenki megy mintha üldöznének. Nagyon jó tempót gyalogoltunk egész nap. Azért elfáradtunk kicsit, vágytunk egy jó fürdőre és vacsira megy pihe-puha ágyra.

Könnyen megtaláltuk a szállást, mert már figyeltek minket és vártak. Kellemes meglepetés volt, nagyon szép helyre kerültünk. Három fürdőszoba szolgál ki minket, a szobák között válogathattunk és volt egy közös konyha, étkező, nappali. Mindenkinek ajánlom a Napsugár vendégházat, mert kedvesek a tulajdonosok, rendezett a ház és a környezete és barátságos az ára.

A lányok itt azonnal ledőltek az ágyra relaxálni és két „őrült” geoládás R.Laca és K. Balázs elment még játszani. Ők tudják?

Lassan mindenki magára talált és fürödtünk, vacsorát készítettünk és lassan-lassan összegyűltünk a közös helyiségben. Nagyon szeretem az ilyen estéket. Kicsit fáradtan, tele hassal, frissen fürödve beszélgetni a barátokkal egy jó helyen. Ezt az orvosoknak receptre fel kellene írniuk. Talán nem lenne annyi depressziós ember.

Szóval igen jól eltelt az este és nem akaródzott senkinek lefeküdni, ezért megbeszéltük a kék túránk további szakaszait az időpontokat és még apró részletek is. K. Balázs csak a méhek kiröpüléséig ér rá, ezért addig lehetőleg jól kell haladni. Persze nem csak miatta, mert ha jön a jó idő már a kerékpáros programokat is be kell iktatni a túrákhoz és nincs annyi hétvége, hogy mindenre elég legyen.

Azért már mindenki álmosodik, én néha belealszom a beszélgetésbe ezért lassan elmegyünk aludni.

Reggel a fiúk ébresztettek igen hangos beszélgetéssel. Senki nem panaszkodott álmatlanságra. Reggeli, mosakodás, pakolás, csoportkép és indulás ez jó tempóban meg is történt. Lementünk a kocsma-bolt egységbe, ami ebben a faluban igen csinos, mint ahogy minden. És itt aztán igen jól elszöszmötöltünk a vásárlással, teázással, pecsételéssel (végre hasznát vehettük a pecsét párnának és nem feleslegesen cipeltem) és igen későn indultunk a tervezetthez képest. Gondoltam az előző nap nagyon jól fogytak a kilométerek, miért izgulnak a fiúk ezt a napot is jól legyűrjük.

A gyönyörű szálkai tó mellett hagytuk el a települést és ismét mentünk, mentünk, mentünk és továbbra is jó ez a gyaloglás. Kismórágy után már emlékszem az emelkedőre, ami eddig is volt, csak még nem tűnt fel. Talán itt kezdtem fáradni? Itt már volt pár kilométer a lábunkban és hiába volt könnyebb a csomag, mögöttünk van egy nap.

Mórágyra először fentről néztünk le nagyon szép látvány volt. A központjában ebédeltünk, pedig még nem is volt dél, de olyan szép hely volt padokkal, asztallal, hogy nem lehetett kihagyni.

A pecsét a közeli kocsmában volt, amit igen körülményesen találtunk meg, de szerencsére volt távsegítség. P. Balázs otthonról odanavigált minket. Ez már a negyedik pecsétünk.

Aki még nem gyűjtötte, nem is értheti meg, hogy miért örülünk neki. Nem tudom én sem elmondani miért, de olyan jó mikor újabb pecsét került a füzetembe. Van ennek valami varázsa!

Pecsét megvan, indulás. Kicsit szétszakadva, de elindultunk, mert tudtuk, hogy a gránitfalnál találkozunk a fiukkal, mert ott is van láda.

A világ igen kicsi, mert találkoztam a körzeti rendőrrel akiről kiderült, hogy ismerem. Biztosított róla, ha bármi baj lenne útközben kiment, mert az autója alkalmas az erdei utakon a közlekedésre. Nagyon kedves gesztus volt, de eddig is biztonságban éreztem magam voltak akik megmentsenek.

Ezen a szakaszon egyre több emelkedő volt vagy csak már fáradtam és azért emlékszem így a terepre? Nem tudom, de örültem a Henrik forrásnak, mert lehetett pihenni. Aztán irány felfelé és cél Bátaapáti.

A falu nagyon szép, rendezett, tiszta, de itt is minden zárva. Az emberek persze segítőkészek, de ha nincs pecsétjük akkor mi nem jutunk előrébb. Kezdődött a pecsét vadászat. Bolt, kocsma zárva. Művelődési ház zárva. Vállalkozó az nincs. A segítőkész bácsinak egyszer csak eszébe jut a falu túlsó felén a Naspolya Hotel, az biztos nyitva és pecsétjük is lehet (reménykedtem, hogy a cég székhelye is a faluban van). Elindultunk, de ez a falu nagyon hosszú és már nem is volt olyan szép amikor a betonon csak megyünk és még megyünk és nincs még mindig meg a hotel. Tényleg a túlsó felén volt a legvégén, de pecsét volt és „Bátaapátis”, nem szép pecsét, de kit érdekelt, megvan.

Indulás vissza. Ez a kis kitérő 1,5 óra volt. Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak. Kis pálinka energiaitallal felvettük az erőltetett tempót és az utolsó pecsételő helyünket céloztuk meg. Baranya-Tolna határában még készítettünk egy csoportképet és tovább indultunk igen jó tempóban.

Sokunknak talán itt volt a holtpont, nekem legalábbis biztosan. Olyan állapotban voltam, hogy már nem fájt semmim és nem voltam fáradt és olyan érzésem volt, hogy bármeddig el tudok gyalogolni. Na ez lett gyanús!

Itt már néha szétszakadtunk, de nem volt nagy lemaradás és mire ránk szürkült már egy nagyobb pihenő után együtt indultunk tovább. Itt már a lámpák is kézbe kerültek, de még nem használtukat őket, mert nagyon messze voltunk még a következő pecsételő helytől és még messzebb a céltól.

És mentünk, mentünk, mentünk, majd már lámpáztunk is, ami igen hangulatos volt. Egy szakaszon az út olyan sáros, pocsolyás volt, hogy bementünk az erdőbe és úttalan-utakon haladtunk a sötétben.

Az utolsó pecsételő helyünk egy kerítésen volt. A szép zománcozott ládikát, táblázva megtaláltuk. Itt nem pecsét van, hanem lepecsételt lapocskák, melyeket be kell ragasztani a füzetbe.

Irány a busz, ami még pár kilométer, de már úgy éreztem, hogy mindent kibírok. Itt N. Balázs igen alapos helyismerete segített és megcéloztuk a megállót. Az hiszem  legrövidebb, de mégsem a legveszélyesebb szakaszon haladtunk. Ez persze nem teljesen igaz, mert a végére  nagyon veszélyes lett. A 6-os főúton mentünk sötétben, igaz kivilágítva, de az autósok szerintem meglepődtek a kis csapatunkon. Ez nem volt jó, de kellett ahhoz, hogy a buszt elérjük és 2 percnél tovább nem is vártunk rá.

Én erre a napra csak 30 km-t terveztem 41 lett belőle.

Nem tudom, hogy zárjam a beszámolót, mert mindig eszembe jutnak újabb élmények, de talán elég lesz három oldal. Találkozunk 2014. november 29-én.

 Lejegyezte: Miklovich Csilla

.

2014.11.15. XXVI. Skóciai Szt. Margit emléktúra

A túra eredeti kiírása letölthető itt.

A túra útvonala GPS részere gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Mátyus Attila verse Skóciai Szent Margitról

Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2014.11.14. Élménybeszámoló est az elmúlt túrákról

Az eredeti meghívó letölthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Ifj. Tamás József fotói
.

2014.11.02. Gyalogtúra a Jakab-hegy oldalában

Útvonal: Pécs-patacsi Szt. Márton templom (GCPSMA) - Benczúr Gyula u. - Parlag dűlő - Bajmi kút (GCBAJM) - jelzetlen út - Zo - Jakab-hegy pálos kolostor romok (GCPK) - Z - P - Jancsi forrás - Fenyves forrás - P - Farkas forrás (GCBUEK) - K+ - Z - (GCEGVO) - Éger tető - Tornapálya - jelzetlen út - Bajmi kút - Parlag dűlő - Benczúr Gyula u - patacsi templom

Táv:  14 km Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kellemes túrát tettünk a mai napon. Bár elég későn lett meghirdetve, ennek ellenére szép számú résztvevő volt, 19-en jöttünk össze. A patacsi Szt Márton templomtól indultunk, mellyel kapcsolatban érdekesség, hogy ez a templom a Jakab-hegyi pálos kolostor köveiből épült. Utunk során érintettük az építőkövek eredeti helyét is, a pálos kolostorromokat.

Az útvonal első szakasza számomra is még bejáratlan nyomvonalon vezetett Éger-tetőig. Nem bántam meg, hogy erre mentünk, hiszen új területét ismerhettük meg lakóhelyünknek.

Éger-tető után már a mindenki által ismert turista útvonalakon haladtunk, eltévedésre nem volt okunk. Érdekes volt, hogy a fák leveleli még zöldek. Láttuk a korábbi hatalmas esőzések nyomait: a patakok a bennük összegyűlt hordaléktól teljesen megtisztították a medret, sok helyen a hegyet alkotó vörös homokkő látszott a mederfenéken.

Jó bemelegítés volt a mai a téli gyalogtúrákra.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Speiser József fotói
.

2014.10.25. Ilyen túra sem volt még

A túrakiírásban az alábbi szerepelt: ... 

"Útvonal a helyszínen megbeszélt irányban az időjárás és a résztvevők kedvének, edzettségének megfelelően.

 Minimum 30km, de lehet akár 130km is. Amit a többség szeretne az lesz!

...és ez lett belőle:

Útvonal: Pécs rácvárosi körforgalom - 6-os út - Cserkút - Kővágószőlős -  Petőc-puszta - V-ös üzem - erdei iskola - II-es üzem - Bakonyai-erdészház - Pécs
Táv: 51 km Túravezető: Bodrogi Frigyes

A túrára négyen érkeztünk és még én sem tudtam merre megyünk. Mivel a város nyugati végén találkoztunk a keleti irányt hamar elvetettük. De akkor merre? A csapat fele a 130km-re készült, de a párom  a 30-cal is beérte volna. Na most mi legyen? Mivel ötlet nem volt mondtam irány nyugat! Majd alakul. A 6-os utat még el sem hagytuk mikor a Józsi utolért minket. Nem tudta hogy nálam a 9 óra 9-kor van. Majdnem lemaradt. A lezárt forgalom mentes csekúti út jó iránynak mutatkozott a forgalmas főút helyett,hát arra fordultunk. A csapat a golgotai elágazónál várt meg. hogy most merre? Legyen Hetvehely! De mégsem úgy lett, mert a következő elágazónál a Mari kitalálta hogy megmutatja a Petőc-pusztai öreg temetőt.( nem mutatta meg ), én meg már megint lemaradtam csak az 5-ös üzemnél értem utol őket. A következő elágazás Szentlőrinc vagy Abaliget hangzott a kérdés? Egyik se mert az erdei iskola felé mentünk ahol az Ica a vasút alatti nagy tócsánál bemutatta a vízen járó képességét. Kis súly , könnyű bringa, nagy sebesség, biztos sikerül. NEM SIKERÜLT!!! De a jókedv garantált. Az iskola látogatásnál már a nap is kisütött, sok bolond gombát is találtunk, a vízen járó is száradásnak indult csak a cipő nem akart. A haza utat végül is  a hegy oldalában a volt kettes üzem felé teljesítettük pont szembe mint gondoltam. De nem baj ez egy ilyen túra volt ami változhat útközben is.A pellérdi elágazónál váltunk el még két óra sem mire hazaértünk. Ha 130km nem is de azért egy 50-es összejött.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2014.10.09. Bringás reggeli - Pécs

Képek:
Tamás József fotói
.

2014.10.04. Kisvasutazás Almamelléken

Útvonal: Almamellék – (utazás erdei kisvasúttal Sasrétre ) – Sasrét – Lukafapuszta – Cigány-forrás – Nagy-tótváros – Aligvár-forrás,  (14 km, 200 m szintemelkedés) majd a sínek mentén vissza Almamellék állomásig +7 km

Szombat reggel ketten indultunk (autóval) Almamelléknek K.Ferivel, és az okoskodásom miatt rossz helyen mentünk ki Szigetvárról, és így 20-30 km potyautat sikerült tennünk mindjárt az elején.

Azért a program elejére pont odaértünk, egy hölgy tartott egy kis előadást a kisvasút történetéről aztán már indultunk is. A vasútvonal hossza 6-7 km egy nagy horgásztó és halastavak partján haladt, majd rétek és fás ligetek között, míg elért Sasrétre. Itt a helyi erdész már várt minket és ő mondta el az ős bükkös és a Sas rét történetét, és hogy merre is fogunk menni, és milyen látnivalók lesznek még.

A Sas rét és környéke nagyon szép, aki még nem volt itt, az ne hagyja ki! Az erdészházból kialakított vendégház nagyon klassz, jelenleg  szállóként és presszó-étteremként működik. Igazából innen indult a 14 km-es túránk ami végig a Somogyi megyehatáron haladt. Láttunk egy igazán öreg temetőt és több elnéptelenedett falu helyét (pár romot).

Aztán az erdő közepén  mutattak egy érdekes magtárat és pincét ami valaha szántókkal és szőlőkel volt határos, de az 50-es évektől felhagytak a környékén a földműveléssel, és így szép lassan körülvette az erdő. A magtár egy téglából a partoldalba épült 3 szintes épület volt, ami alatt volt egy hatalmas 100 m-es pince. Az erdész elmondta, hogy ezt az épületet próbálják megmenteni, de nem találnak neki semmilyen funkciót, és még ingyen sem akarja senki használatba venni . Kár ezért az érdekes épületért. Ezután Terecseny felé vettük az irányt ahol még lett volna néhány látnivaló és a túra vége is ott lett volna, de mivel az autót Almamelléken hagytuk, ezért mi ketten a vége előtt elváltunk a többiektől és egy másik jelzett úton visszamentünk Sas rétre és innen a sínek mentén vissza sétáltunk egészen az Almamelléki kisvasút kiinduló pontjára.

Mi ketten bőven túlteljesítettük az aznapra kiírt távot :) Az idő is kegyes volt hozzánk, mert itt nem esett az eső és hideg sem volt. Vagyis egy nagyon jól sikerült túra után kellemesen elfáradva értünk haza.

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Kökény Feri fotói
.

2014.10.04. Kerékpártúra Bátára a búcsúba

A búcsú eredeti programja letölthető itt.

A túra a következőképpen zajlott:

Útvonal:  Kozármisleny 57-es út kerszteződés - Szederkény - Szajk - Lánycsók - Mohács Táv: 35km

11.00-kor Mohácson a Fogadalmi templomnál csatlakozás a Mohácsról Bátára induló kerékpáros zarándok csoporthoz, majd a csoporttal együtt: Mohács - Bár - Dunaszekcső - Báta 23km (GCVZ)

Részvétel Bátán a búcsú programján.

A program végeztével kerékpárral vissza Mohácsra: Báta - Dunaszekcső - Bár - Mohács útvonalon 23km, majd utazás Mohácsról vonattal Pécsre.

Túravezető: Sárszegi Attila, Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Megtekinthető itt.

Tudnivalók a búcsújáróhelyről

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.