2009.03.14. Szekszárdi dombság

Útvonal: Kakasd – Kh – Várhegyi kilátó – Po – jelzetlen út – K+ Sötét-völgy – K+ – Gyermektábor – K – Óriás-hegy – K – K+ – Kn Füzes-árok – Kn – Grábóci erdészlak – K – Jelzetlen út – Fekete-kút – Ko – K – Sötét-völgy erdészház – Kn – Kakasd.
Táv: 18km, szint: 389m

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: www.turistautak.hu
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Kakasd főterére 10 óra előtt lassan megérkeztek a személygépkocsikkal a túrázók. A menetrendszerinti buszjárat után kiteljesedett a létszám és 25-en nekivágtunk a K háromszög jelzésnek. Kellemes napsütés kísérte utunkat. Meglepetésünkre az előző napi esőzések ellenére csak elvétve voltak sáros szakaszok. A falut elhagyva enyhe emelkedőn mentünk fel a Várhegyre, majd rövid meredek ereszkedés következett a kilátóig. Itt tartottuk az első pihenőnket is. A szép kilátást fokozta a lányok által felszolgált finom sütemény. Teli hassal ereszkedtünk le a Sötét-völgybe, ahol a Gyermektáborig aszfalton haladtunk. Innen kezdődött a túránk „legkeményebb” része: megmásztuk a 285m magas Óriás-hegyet. Itt egy kis pihenő közben csoportképeket készítettünk. Továbbindulásunk után az útkereszteződésben elbúcsúztunk Sz. Istvántól aki szekszárdi lévén a P jelzést követve hazatért. A Hármas-halmon és a Füzes-árkon keresztül megérkeztünk a szebb napokat is megért Grábóci erdészlakhoz. Itt elfogyasztottuk a maradék sütiket és nekivágtunk a túránk talán legszebb részének. Az út mindkét oldala telis-teli volt a tavasz virágaival. A Fekete-kút környékét is szépen kialakították. Pihenőpadokat és kopjafát helyeztek el a kis tisztáson, a forráshoz pedig egy igényesen kialakított híd vezetett. A túra utolsó szakasza a Sötét-völgy D-i részével kezdődött. Az erdészház után hagytuk el a völgyet és a K négyzeten haladtunk fel a 211m magas fennsíkra. Innen szép kilátásunk volt a 6-os út völgyére, Kakasdra és az Északra elterülő dombokra. Innen rövid ereszkedés után beértünk Kakasdra, majd hamarosan elértük a kiindulási pontunkat.
Ezzel véget is ért a 2008/2009-es gyalogtúra szezonunk, és eljött a várva várt kerékpáros túrák ideje.

Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József

Fotók:

Blum András fotói megtekinthetők itt.

Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2009.03.06-08. Felfedező úton: Pohorje - Haloze (SLO)

Útvonal:
1. nap: Pécsről autóval - Slovenska Bistrica (SLO) - Oplotnica - Kebelj - Kepun 265km
majd gyalog: Trije Kralj (templom, sípályák) - Urskin kriz - Trije studenci - Crno jezero - Dom na Osankarici - Vrsic - Kot - Kepun 13km, 600m szint
majd autóval Makole-ba a szállásra 37km
2. nap: Makole-ból autóval: Roglára 51km

majd gyalog a Rogla csúcsra(1517m) a sípályák mentén - Masinzaga - Mulejev vrh - Ostruscica - Rogla 15,5km 600m szint

majd autóval: Koca na Pesku - Lovrenc (templom) - Fala (kastély) - Ruse (templom) - Maribor (városnézés) - majd vissza a szállásra Makole-ba 91km
3. nap: gyalogtúra a szállás közelében: Makole (240m) - Jelovec - Belojaca (barlang) - Klece - Sustarica (653m) - Mackov kogel - Jelovec - Makole 16km 700m szint

majd kipakolás a szállásról, hazautazás: Makole (SLO) - (HR) - Pécs 265km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Szlovénia GPS térkép letölthető itt.

A túra alapötletének kiváltója egy Pohorje térkép volt, amivel G. Gábor piszkálta fel a fantáziámat. Semmit sem tudtam erről a környékről. Az volt a vonzó, hogy nincs túlságosan messze. A célom az volt, ha beválik, akkor nagyobb csapattal is nekivágunk a hegy felderítésének a későbbiek során. Első alkalommal nem kívántam sok embert magammal vinni, mivel nem lehetett tudni mire számíthatunk. Végül is jól sikerült a túra, mondhatni beleszerettem a hegybe, de teljesen más sült ki belőle, mint ami első alkalommal ötletként felmerült. De lássuk csak szép sorjában:
Alapvetően hegyi vándortúrát szerettem volna. Erdei turistaszállásról turistaszállásra vándorolva, nem túlságosan nagy napi távokat kitűzve, inkább ismerkedve a helyzettel, lehetőségekkel.
De miért éppen ekkor? Erre egyszerű a válasz. A tél már múlóban van (de nem ott :-) ), a tavasz a sok-sok teendővel még nem indult be, így még sikerült elcsípni egy üres hétvégét.
Csakhogy a túra időpontjához közeledve szembesültem a tényekkel. A hegyi szállások nem a magunkféle túrázóknak valók. Az árak a sízőkre szabottak, rendkívül magasak a hegyi szállásokon. Végül emiatt le kellett mondanunk a vándortúráról. Gáborral találtunk egy elfogadható áron lévő szállást a hegy lábától 30km-re Makole-ban, az lett a bázisunk, innen csillagtúráztunk a három nap folyamán. Tehát az alapkoncepció gyökeresen átalakult, de a meglepetéseknek még nem lett vége. (Persze nem kell megijedni, attól még jól sült el a dolog.)

Pécsről pénteken reggel 6.00-kor öten indultunk egy autóval: F. Kati, M. Éva, V. Peti, G. Gábor és jómagam, K. Balázs.
Horvátországon keresztül utaztunk, mivel az út arra rövidebb volt. Haladni csak max. 70 km/h sebességgel lehetett, mivel az út során falu falut ért. Ebből adódóan az autó is soványan fogyasztott. Kellemes utazás után 10.00 környékén elértük a Pohorje lábát. Mikor kiszálltunk az autóból, mindnyájan csak szótlanul bámultuk a szép rétet, és a távolban lévő hegyeket. 11.00-kor indult végül a gyalogtúra.

A turistaút első szakaszán már csodálatos környezetben haladtunk. Fenyők, hó, látkép. F. Kati mérte az átlag pulzusunkat. 138. Az átlag pulzus abból adódott, hogy ő ment a sor közepén…
Kemény emelkedőn felértünk az első síközpontba, Trije Kralji-ba. Itt egy szép templomot láttunk. Érdekessége, hogy a sízők körbecsúszhatják a pálya alsó végében lévő templomot. Tovább eleinte a pályák szélén haladtunk a turistaúton. Néha-néha besüllyedt a lábunk hóba úgy térdig, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Nem sokkal arrébb egyre nagyobb lett a hó. 1250m magasság körül jártunk ekkor. Végül annyira eldurvult a helyzet, hogy az eredeti elképzelésünket módosítanunk kellett. Majdnem minden lépésnél derékig!! süllyedtünk a hóba, sokszor úgy, hogy alig tudtunk kimászni belőle. Haladási sebességünk ekkor kb. 1 km/h volt. A járási módot kínunkban elneveztük „pohorjei roggyantósnak”. Útközben meseszép fenyőerdőben haladtunk, csodálatos hegyi réteket láttunk.
Rövidítenünk kellett. Végül egy murvás utat választottunk, ahol végre rendesen haladhattunk. Az autóhoz visszafelé vezető úton igyekeztünk feldolgozni a nap során összegyűjtött tapasztalatokat:
- Amíg hó van a hegyen, a turistautak csak hótalppal járhatók.
- A sűrű úthálózattal rendelkező murvás utak viszont ekkor is alkalmasak a hagyományos gyalogtúrákra.
- Kerékpártúra számára bőséges variáció lehetséges a hegyi utak felhasználásával.
- Nyári időszakban szállás talán megoldható a frekventált helyektől távolabb lévő egy-egy hegyi tanyán.

A nap hátralévő részében autóval végiggurultunk a hegyoldalban lévő egyik keskeny, de aszfaltos úton. Két helyen meg is álltunk egy-egy templomot megnézni. A nap végeztével már csak a szállásunkat kellett megkeresni Makole-ban. Ide este 6 körül értünk. Túrhető áron, (10 Euro/fő/éj) egy egész ház a miénk volt. Fatüzelésű cserépkályha és sparhelt, nappali, hálószobák, konyha, fürdő. Mi kell más?
Közösen megvacsoráztunk, átbeszéltük a napi eseményeket, és az eddigi tapasztalatok alapján lefektettük a másnapi program alapjait, aztán magunkat is, hiszen hosszú volt a nap, volt mit kipihenni.
Az esti térképnézegetés közepette magállapítottam, hogy beleszerettem ebbe a hegybe.

Másnap reggel időben keltünk, és az előre eltervezett 8 óra körül el is indultunk a szállástól autóval. Az előző napból okulva ezúttal nem a turistaúton való gyaloglást választottuk.
A Roglára mentünk az autóval. Felfelé öt fővel a kocsi „ménese” kevésnek bizonyult, de azért feljutottunk az 1500m-es magasságra. Igazi, gyönyörű tél fogadott. Alig hittünk a szemünknek. Hatalmas hófalak között kiválóan karbantartott autóutak, parkolók. A sípályákon már így 9 óra felé is nagy az élet. Programként a sípályák megtekintését választottuk. Elsőként körbejártuk az úgynevezett pályaszállásokat, némelyiket egészen belepte a hó. Majd elmentünk a csúcsra is, de már nem kellett sok szintet megmászni. A kilátóban erős szél fogadott. Még a sísapkámat is meg kellett fognom, nehogy levigye a szél. Pazar volt a körpanoráma, amit igyekeztem megörökíteni, bár a valóságos hatást nemigen adja vissza.
A kilátó után az egyik lesikló pálya szélén legyalogoltunk az aljba, Masinzaga nevű helyre. Itt hatalmas tömeggel találkoztunk a büfék környékén, és a felvonó alján.
Egy másik sípálya menti erdő szélén felgyalogoltunk. Itt egy szomszédos lesiklópályán amatőr síversenybe botlottunk. Néztük egy kicsit. Utunkat tovább a sífutó pályák mentén, szigorúan a legszélén!! folytattuk. Egy helyen egy hótraktor nyomot fedeztünk fel, mely a pályától távolodott az erdő felé. Elindultunk rajta egy szakaszon, de visszafordultunk, mivel nem vezetett sehova, csak messze-messze. Az előző napból okulva csak előre letaposott utakon tudtunk haladni hótalpak hiányában. (Itt még nagyobb volt a hó mint előző nap. Egyes helyeken elérte a 2 métert is.)
Miután keresztül-kasul bejártuk a sífutó pályákat, visszamentünk az autóhoz. A sífutás egyébként ingyenes ezen a helyen, ennek ellenére kiválóan karban tartottak! Profi módon nyomok is le vannak fektetve.
Autóval elindultunk, hogy leguruljunk a Pohorje északi lábához. Útközben egy szakaszon fel kellett tennünk az autóra a hóláncot. A hegy lábánál három helyen álltunk meg. Lovrencben egy templomot sétáltunk körbe, Fala mellett egy felújítás alatt lévő kastély udvarán sétálhattunk. Itt láttunk egy öreg Jaguárt az udvaron. Ruse-ban pedig egy pazar díszítésű templomba mehettünk be a sekrestyés jóvoltából. A napi túrát végül a Dráva partján fekvő Maribor megtekintésével zártuk. Irigylésre méltóan szép város.
Innen nem volt más hátra, mint kikeverni a városból, és visszautazni a szállásunkra, ahova este fél kilencre értünk vissza.
Volt még tennivalónk, mert Gábor által szervezett paprikáskrumplit kellett elkészítenünk, és még ki kellett találnunk a harmadik nap útitervét. A vacsora nagyon finom volt, jól esett ezután, a hosszú nap után. A szálláson találtunk több prospektust, és térkép részletet, amiből végül összeállt a másnapi terv.

Utolsó napra, mivel délután még haza kellett utazni, helybeli túrát találtunk ki. Így került a választás a Haloze hegységre. Ez egy lombos erdőkkel rendelkező, erősen szabdalt, meredek hegyoldalakkal tarkított hegység 500-900m magas csúcsokkal, miközben a hegység lába 250m körüli magasságban van. A prospektusban talált térkép alapján indultunk el egy körre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni később azt, hogy a valóságban több földút található, mint amit a térképen jelöltek. Útközben ezen csúsztunk el egy kissé, de legalább feljutottunk a 653m magas Sustarica csúcsára is (bár ezt előre nem terveztük). Az út során érintettük a Belojaca barlangot, ami igazi meglepetés volt. Gondoltam, hogy egy üreg lesz a földben, ami mellett megállunk egy kicsit, és tudomásul vesszük, hogy ott a barlang. Ezzel ellentétben egy hatalmas sziklaüreg fogadott, teremmel, kürtővel, barlangi patakkal. Még cseppkő „vízesést” is láttunk. Eléggé sok időt eltöltöttünk itt, de megérte.
A terület egyébként szőlőtermő vidék, mely borúttal rendelkezik. Bár az egyes kisebb ültetvények elszórva, eléggé távol helyezkednek el egymástól. Nem ad összefüggő képet.
Ezen a napon igazi tavaszi időjárásban volt részünk, két nap kemény tél után. Nyíltak a virágok, repültek a méhek, csiripeltek a madarak, meleg volt, még a kabátot is le kellett vetni. Igazi levezetése volt a felderítő túrának, mely során többféle stílusba belekóstolhattunk.

A túra végeztével nem volt más hátra, mint elköszönni a szállásadóktól. 15.00-kor hazaindultunk, a már ismert legrövidebb, de cammogós horvátországi útvonalon.
Ezek után úgy érzem, bátran vállalhatok több fővel is kerékpáros és gyalogos túrákat ezen a területen. Néhány dolgot sikerült megtapasztalni, bár biztos érnek még meglepetések…
Visszajövünk!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Túravezetők: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs

Fotók:

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

Varga Péter fotói megtekinthetők itt.

Videók:

Trije Kralji 1

Trije Kralji 2

Útban Urskin kriz felé

Rogla

Látkép a Rogla kilátóból

Rogla sípálya

Rogla sífutó pálya

Sv Lovrenc - harangszó

Látkép a Klece-ről D NY É -felé

2009.03.01. Tűzkerék túra - Hutzelsonntag - Óbánya

Útvonal: Pécsvárad – Lőtér – erdei műút – Diós-kút – Miske-tető – Cigány-hegy (új kilátó) – Kisújbánya – Óbányai-völgy– Óbánya
Táv: 14 km, szintemelkedés: 420 m.

Mindenekelőtt amit a Hutzelsonntag-ról tudni illik:

A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag (örömtűz), amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Ezidőtájt azonban megszakadt a folyamat. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében. Ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” – a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.

Forrás: Wikipedia

Túrabeszámoló:

Nem akartunk buszhoz igazodni, egy kis logisztikai bravúrral oldottuk meg az utazást. F. Szilvi a Pécsváradi MOL kútnál kirakott bennünket, és továbbment Mecseknádasdra parkolni a tegnapi helyünkre. Stoppolt. Egyből 5 autó inedxelt, hogy felvenné. Nem teketóriázott, az elsőbe beszállt. Mi Pécsváradon a Városháza előtt vártuk meg. Az időzítés tökéletes volt, Iván bá’ éppen akkor lépett ki a kapun, mikor mi a templomhoz értünk. Üdvözöltük, és együtt mentünk a találkozó helyszínére. Ismerősök, üdvözlések, kacajok… Mindenki kapott egy emlékplakettet, mely Óbányán egy szelet zsíros kenyér, és egy pohár meleg tea elfogyasztására jogosított bennünket.
Iván bá’ köszöntője, tájékoztatója után hosszú kígyózó sorban elindultunk. Ragyogó napsütésben haladtunk, az erdőben még volt hó, mely intenzíven olvadt. Kerestünk magunknak túrabotot, hogy a saras-havas hegyoldalt könnyen meghódíthassuk. A Miske-tetőn egy röpke hó-csata idejére S. Attilára bíztam a fényképezőgépet – ezeket a pillanatokat ő örökítette meg.
Összesen 88-an voltunk, és Sanyi a kutya, aki sokakkal megbarátkozott. Elkísért bennünket a guggolós kitérőre, pedig nem csaltuk. Mire a Cigányhegyre értünk, már nagyon szétszóródtunk, sokan továbbmentek, mire odaértünk. Lefelé jövet M. Évi botja felmondta a szolgálatot, a terhelés alatt eltörött. Évi megcsúszott, a kezére esett - nagyon fájt a csuklója, ezért a piros kendővel körbetekertük. Kisújbányán F. József hátizsákjából előkerült egy fásli, melyet F. Szilvi szakszerűen feltekert Évi csuklójára, B. Andrástól fájdalomcsillapítót kapott, és máris jobb lett a kedélyállapotunk.
Megtekintettük a fúvott üveg kiállítást, és a múzeummal szemközti domboldalon elhelyezett faragott szobrokat, majd fogtuk maradék botjainkat, és elindultunk legyőzni az áradó patakot. Izgalmas átkelések sora következett. Mindenhol segítő emberek buzdították azon társaikat, akik elbátortalanodtak. Szilvi a farönk mellé lépett, így csurom-vizes lett a lába. (Állítása szerint addig száraz volt a lába, míg a vízben állt, csak akkor telt meg a cipője vízzel, mikor kifelé emelte a vízből.)
Egy kritikus ponton a Leőwey Klára gimnázium két diákja nyújtotta a kezét, hogy átsegítsenek bennünket az akadályon. Mivel Évi csak egyik kezét nyújthatta volna, egyikük hősiesen beleállt a bokáig érő hideg vízbe, felkapta Évit, és átemelte a túlpartra. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam lefotózni, de nem kértük meg a fiút, hogy ismételje meg.
A fák közé behatoló fény megszépítette előttünk a tájat, öröm volt kint lenni a szabadban.
Óbányára érve Szilvit elvitték Mecseknádasra, és áthozta az autót, hogy a vizes cuccokat lecserélhessük. Addig mi megnéztük a hagyományőrző és fazekas múzeumot.

Mivel későn érkeztünk a Zölderdő vendéglőhöz, öten osztoztunk két szelet zsíros kenyéren, és C. Katitól mind a hatan (Iván bá’ a hatodik) kaptunk néhány falat tengeri halat. Jólesett a kancsó meleg tea, amit a kedvünkért frissen készítettek. A Leőweysták meghívtak bennünket vizi-pipa bemutatóra, amikor pedig besötétedett, szemtanúi lehettünk a tűzkerék legurításának.
Ezután elbúcsúztunk ismerőseinktől, és elindultunk haza, mert Évire várt még egy komoly tor-túra - röntgen, orsócsont törés, gipszelés -, de nem adja fel, készül a jövő hétvégi gyalog-túrára.

Lejegyezte: Farkas Kati


Túravezető: Dr. Novotny Iván

Farkas Kati képei megtekinthetők itt.

2009.02.28. Hidas - Cikó - Ófalu - Mecseknádasd

Útvonal: Hidas autóbusz megálló – S – Jánoslak – S - Berekalja – jelzetlen út – Máriaszéplaki templomrom – jelzetlen út – Cikó – Sn – P – Eszterpusztai templomrom – P – PZ – Ófalu – P – Mecseknádasd Várhegy (Schlossberg) – P – Mecseknádasd am. Táv: 26km


Túravezető: Eperjesi József

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

A túra egy meglepetéssel indult. Busszal mentünk át Hidasra, de a túravezető Eperjesi Józsi sehol. Hamarosan kiderült, hogy korán szálltunk le, Józsi a másik hidasi megállóban vár ránk O. Jutkával. Sebaj, átmegyünk, legalább végig sétáltunk a falun, megnézzük az épületeket.
Józsiék átfagytak a várakozásban, ezért örültek nekünk. Néhány 100 m után jött az emelkedő. Nekivetkőztünk, egy ideig B. András vitte C. Kati pöttyös táskáját – jól mutatott a kezében. Nevetgélve dagasztottuk a sarat.

Éva, Berekalja állandó lakosa messziről hallotta közeledésünket, és mire a házához értünk, már forrt a víz. 10 órai teára hívott meg bennünket, meghallgattuk tőle a hely történelmét. Mesélt a törökökről, defterekről, pelcerekről, perecekről?, és saját történetéről. Rövid szakaszon elkísért bennünket, mesélt a régi lakosokról, házhelyekről (mára már a nyomuk sem látszik), aztán elköszöntünk tőle.
A Máriaszéplaki templom-romnál készült el a csoportkép, majd továbbhaladtunk. Öröm volt Cikó aszfaltozott főutcáján végigmenni, szép volt a táj, a házak, ragyogóan sütött a nap, jó volt a hangulat. Ahogy a falut elhagytuk, ismét saras volt a pálya. Élvezettel mentünk a Hosszú-hegy mezején, pedig majd' elfújt bennünket a szél.

A Nagy-rétek után hol is jártunk? eSz bebűvel kezdődik… Igen, az Eszterpusztai templomromnál. Végigsétáltunk Ófalu szép házai előtt, meghallgattuk, hogy muzsikál a szél az információs táblán, majd ismét bevetettük magunkat a saras erdőbe.

Melegen süt a nap, virágzik a kankalin, és az illatos hunyor, szép meredek út áll előttünk, egyszóval kimelegedtünk, mire a Krinolinra felértünk. Józsi kukoricával várta a vadakat, de azok nem jöttek. Erre még volt egy kis vizes hó, a bakancsaink megtisztultak, hogy újra sárban haladhassunk tovább. O. Jutka megcsúszott, elesett. Első szava: fotó??? Már csak azt tudtam megörökíteni, ahogy a nadrágjáról Józsi levakarja a sarat. A Schlossbergen csak rövid pihenőre álltunk meg, mert az Évivel készültünk az esti programra, a „kul-túrára”. Az operett előadás után mi is „felléptünk” Beleznai Endre színművésszel.

Lejegyezte: Farkas Kati




Ha valaki Berekalja és környéke történetére kíváncsi, bátran keresse számunkra is váratlanul előkerült vendéglátónkat: Pap Éva e-mail: berekalja@t-email.hu mobil: 30/298-43-78

Sok érdekes információban lesz része, de szánjon rá bőven időt, érdemes!

Keményfi Balázs

Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


"Rövid" tájékoztató Berekaljadűlőn - részlet -


A túrához tartozó linkek:
Máriszéplak, Cikó, bukovinai csángók, Eszterpuszta
Eszterpuszta
Schlossberg
Újságcikk Berekalja lakóiról (2010.07.01.)

2009.02.21. PITE 30 teljesítménytúra

A 30 km-es táv útvonala: Abaliget – Vigonvár, harangláb – Jakabhegy – Remete rét – Büdös-kút – Orfű – Bános – Abaliget

Két autóval negyed 8-ra érkeztünk Pécsről Abaligetre, ahol gyönyörű havas tájkép fogadott bennünket. Többen már indultak a teljesítménytúrára, egyesek futva. A nevezésre már kígyózó sorokban vártak túratársaink. Fél 8-kor két csoportban indultunk el, mert kis csapatunk fele a 30 km-es távra jelentkezett, másik fele csak a 20 km-es távot vállalta be.
Mindjárt az elején elkelt volna a túrabot, de azt éppen otthon hagytam. Előttünk már kitaposták az utat, nehéz volt felkapaszkodni a domboldalon. Sebaj, kerestem az erdőben egy göcsörtöset– később egy fotón megörökítettem.
A levegő párás volt, gyönyörködhettünk a fehér szín különböző árnyalataiban. Csendesen haladtunk, mert F. Szilvi a héten megfázott, sokat köhögött, az emelkedőkön nehezen vette a levegőt – aggódtunk érte. Több turistát beértünk, többen utolértek bennünket. Egy farakásról próbáltam időzítéssel fotót készíteni magamról, de rájöttem, most erre nincs idő.
Az első rövid pihenőt a Vigonvári haranglábnál tartottuk. Ez szeles hely, fogtunk pár szelet nápolyit, és továbbhaladtunk Jakabhegy felé. A távoli ködös tájképét is megörökítettük, avagy sorozatkép készült M. Éviről? B. András telefonon jelentkezett. Tudtuk, hogy mögöttünk jár, vártuk, hogy beérjen bennünket, de csak 2 nap múlva hallottunk felőle, ill. a túrabeszámolók közt rábukkantunk a képeire.
Bélyegzőhely, és csoki várt ránk a Pálos kolostor romjai mellett. Itt átigazoltak a 30-asra azok a társaink, akik a 20-asra neveztek, de csak S Zoli csatlakozott hozzánk, a többiek külön (gyorsabban) indultak tovább. Az erdő szélén helyenként 40 cm-es volt a hó, de mindig kitaposott úton haladtunk, néhol illatos Hunyor bimbója zöldellt a hó felett. Elkezdett szállingózni a hó, de nem zavart bennünket.
A Büdös-kútnál V. Peti megtöltötte üvegeinket vízzel, és ügyelt, nehogy elhagyjam a túrabotom. Fogtunk egy kis ropogtatni valót, és indultunk is tovább. Hamar a Remeterétre értünk, ahol almát kaptunk. Rövid szakaszon a hóval borított erdészeti műúton haladtunk, és az első elágazásnál volt egy kis tanakodás, hogy le kell-e térni egy jelzetlen útra. Ketten az igenre szavaztak, hárman pedig azt sem tudtuk, hol vagyunk, így aztán letértünk. J Megnyugtató volt, hogy mások is jöttek utánunk. A hóréteg vastagságával meg voltunk elégedve, a fotón látszik, a kis tarajos szikla is. A mozgó ellenőrző pontot Bánosnál találtuk meg, zsebre vágtuk a cukorkát, és indultunk tovább. Hamarosan szembetalálkoztunk társainkkal, ők tovább haladtak a jelzett úton, így a patak medrében haladva, kerülővel jöttek az ellenőrző ponthoz – rajtuk kívül mások is! Erre vékony volt a hótakaró, helyenként saras úton haladtunk. Meglepően hamar Orfűre értünk, ahol szörpöt és nápolyit kaptunk. A tó partján megkávéztunk, azaz elfogyasztottunk 1-1 Pocket Coffee-t, amit az övtáskámból vettem elő. Ennek a kis időzésnek köszönhető, hogy találkoztunk két fiatalemberrel, akik a „kisházhoz” igyekeztek átöltözni a Trió barlangban végzett több órás feltárási munka után. Szívesen megölelték volna a lányokat, de ők tiltakoztak – a fotó magáért beszél. J
A médiából Évi úgy tájékozódott, hogy a Gubacsos kulcsosház felett járhatatlan a turistaút, az országutat javasolják. Ismét szavaztunk: megyünk a túristaúton, mert a Szilvi még nem járt arra. Nem bántuk meg, mert mindent hó borított, bakancsaink kitisztultak, és sokkal kellemesebb volt, mint az országúton gyalogolni. Mire beértünk a célba, a Bánosnál hagyott társaink már ott voltak, ők az országutat választották.
Átvettük a teljesítésért járó gomba jelvényt, ettünk almás pitét – elvégre pite túrát teljesítettünk – hagymás zsíros kenyeret, lekváros kenyeret, ittunk szörpöt/vizet, és jóllakottan, fáradtan elindultunk haza. Én nem hagyhattam ki a szaunát és pezsgőfürdőt - kellett az izomlazítás -, Szilvi pedig azóta is otthon kúrálja magát.

Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Lejegyezte: Farkas Kati

2009.02.14. Kurd - Mucsi - Hőgyész - Szakály

Útvonal: Kurd - Pnsz - Bronzkori földsánc - P - PL - Papd (templom)- jelzetlen úton - P - Mucsi (imafülkék) - PZ - Vadászház - PC - P+ - P - Hőgyész (templom, kastély) - Csicsópuszta (bucsujáróhely) - Szakály-Hőgyész vá. 31km. 600m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.



A túra előtti hétvégén ömlött az eső. A hét közbeni fagyok beálltával remény volt arra, hogy nem kell sárban gyalogolnunk. No de péntek éjjel leesett a hó. Reggel az ablakon kinézve nagy mennyiségű havat láttam. Azon morfondíroztam, hogy így hogy fogok autóval egyáltalán eljutni Kurdra. Hajnal lévén jártak-e már a hókotrók Árpádtetőnél?
Biztonságképpen bepakoltam a hátizsákba a Mecsek és a Zselic térképet is, ki tudja, meddig jutunk? Legfeljebb túrát módosítunk. Nemigen lett volna jó megoldás, mert a csapat többi része már a vonaton zakatolt. Felvettem az utasaimat Pécs belvárosában és elindultunk az expedícióra. Árpádtetőn igazi téli útviszonyok fogadtak, de lekűzdöttük. A további szakaszon pedig egészen jól lehetett haladni, így végül sikerült terv szerint Kurdra érkezni. A csapat egy része vonattal érkezett, mivel a találkozó a kurdi állomásra volt meghirdetve.
17 fő gyűlt össze a kurdi vasútállomáson reggel 8.15-kor. A vonattal közel megegyező hosszúságú sorban indultunk neki a Tolnai-hegyhát újabb részének.
Elsőként a bronzkori földsáncot vettük célba. Kutatásának területére, ide állították Wosinsky Mór emlékművét, aki a neolitikus lengyeli kultúra első kutatója volt. Itt tartottuk az első pihenőnket. Közben begyűjtöttünk egy geoládát is. Tiszta időben lett volna lehetőség körülnézni a kilátóból, de most ez nem adatott meg, viszont szép havas úton folytattuk utunkat a földsáncot keresztezve Papd irányába.
Egy erdészeti műúton haladtunk, ahol egy nagyon érdekes dolgot láttunk. Egy vadkerítés határolta az erdőt, mely keresztezte a műutat is. Az útra viszont nem tettek kaput, hanem olyan átjárót alakítottak ki, melyen az állatok nem mernek átmenni. Görgők voltak lefektetve.
Papdon egy kis templom áll, amit a török időkben elpusztult falvak emlékére építettek. A templom nincs igazán rossz állapotban, de sajnos kevesen járnak erre, eléggé elhagyatott a környezete. E. Józsi ki is nézett ide egy leendő kerékpártúra során alkalmas táborhelyet, mert a templom mellett egy nyomós kutat talált. Úgyhogy táborozáshoz a legfontosabbak itt adottak: a nyugalom, illetve a víz.
Egy kis pihenő és sütievés után nekivágtunk az út további részének. A papd-i réten a távolban vaddisznót láttunk a malacaival átfutni. Közelről nem szívesen találkoztam volna vele, nehogy félreértse szándékunkat…
Mucsi felé haladva egy dombtetőn csodálatos panoráma tárult elénk a közeli dombokra. Itt hallottunk E.Józsitól a Mucsi Köztársaságról. Aki erről többet szeretne tudni, kérdezze meg tőle! Mucsiban löszbevájt pincék, sváb parasztházak, barokk szobrok és meglepően sok imafülke mellett haladtunk el.
A nemzeti színű P Z turistaúton haladtunk tovább Szálláspuszta irányába. Jól esett a sok rét után egy szép erdőbe érni. Itt a vadászháznál pihenőt tartottunk. Előkerültek ismét a sütik, illetve előkerült egy tojás is. A tojás titkát azok tudják, akik a múlt héten voltak az Őrségben. Nem beavatottaknak nem áruljuk el!
F. Kati csoportkép fényképezése után továbbindultunk. Az erdőben egyszer csak egy szarvascsordát pillantottunk meg. Nagyon sokan voltak. Mikor észrevettek megálltak, mi is megálltunk, még levegőt sem vettünk. Szarvasszemet néztünk egymással (nem akartam farkasszemet írni, mert azt nem néztem volna, hanem inkább elfutottam volna). Nagyon szépek voltak.
Hőgyészre érve kicsit visszavettünk a tempóból, mert bebizonyosodott, hogy biztosan elérjük a hazafelé tartó vonatot. Megnéztük a templomot, ami számomra lenyűgöző volt. Hatalmas, klasszicista stílusú templom, gyönyörűen felújítva. Bármelyik város megirigyelhetné! Különösen fontos hely számomra ez, mivel itt van eltemetve Várnagy Antal, a pécsi Ferences templom egykori plébánosa.
A templom után az Apponyi-kastély udvarára mentünk. Nagyon szépen rendbetették, jelenleg négycsillagos wellness szállodaként működik. Lehet, hogy mégiscsak a papdi réten fogunk aludni, ha erre jövünk majd!
A látnivalók sorában már csak a csicsópusztai búcsújáróhely maradt vissza. Nagyon jó fotótémát adtak a körülötte legelésző birkák. Csicsópusztáról eddig még nem hallottam. Ebből is látszik, hogy érdemes túrázni!A túra a szakály-hőgyészi vasútállomáson végződött, ahol még volt egy kis időnk feleleveníteni az eseményeket. Sz.István túratásrunknak még egy kis dagonyázásra is kedve támadt a túra után Gunarason. Az autósok is megvárták a vonatot, mert a kocsik a kurdi vasútállomáson strázsáltak a túra ideje alatt. Ki-ki a maga útján haladt haza, vonattal-autóval. Kellemes fáradtság érzés fogott el a túra után.




A túrához tartotó linkek:
Lengyeli kultúra
Bronzkori földsánc, lengyeli kultúra
Papd kápolna
Mucsi
Szálláspuszta
Hőgyész
Csicsópuszta
Búcsújárás Csicsópusztán


Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

2009.01.31.-02.01. Farsang az Őrségben és a Vendvidéken

Nyomunkat a hóban erre hagytuk:
1. nap: Őriszentpéter – Templomszer – Keserűszer – K – Szalafő Templomszer – Pityerszer – Felsőszer – Papszer – Alsószer – Őriszentpéter - majd autóval utaztunk Kávásra a szállásra. Gyalog:24,4km
2. nap: Kávásról autóval utaztunk Farkasfára, majd gyalog: Farkasfa – P – P+ - Apátistvánfalva – P+ - P – Zsidahegy – jelzetlen úton a Z jelre – Z – Hársas tó – Z - Farkasfa Gyalog: 22,8km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető: 1.nap 2. nap

A túra előtti napokban a médiából aggasztó híreket lehetett hallani a nyugat-magyarországi ítéletidővel kapcsolatban. Hótorlaszok, kidőlt fák, áramszünet. Ami persze igaz volt, de hát tél van! Többekben felvetődött a kérdés, hogy így hogy jutunk el az Őrségbe?
A túra közeledtével jelentősen javult a helyezet. Nagy vész nem volt, ugyanis azt mondtuk egymásnak, hogy legfeljebb addig megyünk, amíg tudunk, és ott túrázunk. Örültünk, hogy végre látunk havat a télen, és szép téli túránk lesz.
Végül is egy fő kivételével mindenki eljött 5.45-re a pécsi DOMUS parkolóba a találkozóra. Hat autóval, 27 fő utazott. Némely autóban útközben akkora kacagás volt, hogy a másik autókba is majdhogynem áthallatszott. Nem beszéltünk meg találkozási pontot, mindenki a saját tempójában utazott Őriszentpéterre. Szinte egyszerre érkeztünk meg. A túra lényegi része 10.00-körül indult.
S. Zoli jóféle pálinkával kínálta meg a társaságot, hogy olajozottan menjenek továbbra is a dolgok. A túrán minden korosztály képviselte magát, így a legfiatalabbak (4 éves kortól) résztávokat teljesítettek a két nap folyamán. Őriszentpéter Templomszeren a templom megtekintése után vált terv szerint két részre a csapat. A hosszabb táv 24,4 km volt.
Az út első szakasza a Zala, ottani kiejtés szerint Szala „folyó” mentén vezetett. (A folyó szót azért tettem idézőjelbe, mert némely mecseki patakunk nagyobb nála.). A K jelzésű turistaút többször megviccelt bennünket. Volt, hogy át kellett volna kelni a folyón, de nem volt híd. Nyáron biztos kellemes lett volna a hűsítő víz a lábunknak, de nem most. Más helyen pedig elődeink már két farönköt fektettek át a folyó fölött, azon egyensúlyoztunk át bravúros módon, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az út során a geoládázásból egy kis bemutatót tartottunk a csapat azon tagjainak, akik nem ismerték még ezt a játékot.
Nagyon tetszettek nekem a fenyőerdők, ugyanis mifelénk nemigen látni effélét. Emlegettük, hogy a Mecsekben a Réka-kunyhónál lévő néhány fenyőknek is hogy tudunk örülni, hogy milyen szépek, itt pedig mennyi van belőlük!
Szalafőn tartottunk egy kis pihenőt, majd megtekintettük a jégvermet, mely egykor a hentes és a kocsma hűtőjeként szolgált. Szalafő-templomszeren megtekintettük a templomot, majd tettünk egy kört a falu utcáiban, hogy átérezzük a település hangulatát. Itt csatlakozott hozzánk egy kutyus, aki hosszú szakaszon velünk tartott. Reméljük hazatalált a végén, ugyanis egy kört tettünk a környező szereken. Amikor pedig már nem láttuk a kutyust, nem voltunk már messze attól, ahol csatlakozott hozzánk.
Egy kis aszfaltút beiktatásával Pityerszer következett. Itt a skanzent csodáltuk meg, ami egy időutazás volt. Belegondoltunk, hogy egykor az összes település a környéken ilyen lehetett.
Úgy látszik divat errefelé a turistautat folyóban, dagonyán keresztül átvezetni. Felsőszerig egy újabb vizes akadályt vettünk sikeresen.
A túra során nagyon sok szép régi, illetve régi stílusú, de új építésű épületet láttunk. Viszont Felsőszeren sajnos láttunk egy romos vályogtapasztású boronaházat, (GPS N46 52.220 E16 20.704) melynek tetőszerkezete teljesen tönkrement. Az épület falai még megmenthetők volnának. Kár lenne veszni hagyni!
A túra további szakasza aszfaltúton vezetett vissza Őriszentpéterre az autókhoz.
Káváson Márti és az aprónép várt minket egy jókora adag gulyáslevessel. Nagyon jól esett mindenkinek. A leves után pedig előkerültek rejtekükből a finomabbnál finomabb sütik, amik a lányok keze munkáját dicsérik, a konyhában pedig forralt bort főztek a fiúk. Egy hirtelen ötletből fakadóan süteményversenyt rendeztünk. A szabály az volt, hogy mindenkinek a neki legjobban ízlett három süteményt kellett megjelölje. A győztes a bőséges felhozatalból holtversenyben M. Éva Raffaello szelete, illetve B. Zsuzsi vadgesztenye golyója lett. A díj az volt, hogy az egészségükre koccintott a csapat egy üveg pezsgővel. Este F. Szilvi révén még vendégeink is érkeztek.
A nap fő kérdése a következő volt: „Te fürdesz?” Erről a következőt kell tudni: a gondnok kérte, hogy előre jelezzük efféle szándékunkat, ami reggel meg is történt. A visszatartó erőre a következő mondatból rá fogsz jönni. Akik jelezték szándékukat a tisztálkodásra, kérdezték tőlem, hogy merre van a fürdőszoba. Én pedig elővettem a turistatérképet, és megmutattam, hogy a faluban hol található a sportpálya öltözője…. Víz nem túl sok fogyhatott, mert 20C-os volt állítólag. Ezt leszámítva a szállásunk nagyon kultúrált. Az épület az egykor iskolaként működött, ebből alakították át turistaházzá. Kiváló állapotú, és központi fűtéssel rendelkezik. (2 éve már jártunk itt.)
Mikor kimulattuk magunkat, mindenki eltette magát másnapra.

Másnap reggel folyamatos ébredés, reggeli, gyors pakolás következett. Köszönet a csapatnak, hogy az előzőleg megbeszélt 8.00-ra mindenki túrára készen állt.
Autókkal Farkasfára utaztunk. Szép téli hangulat volt, ugyanis esett a hó, és az utak havasak voltak. A vasárnapi túrán a Vendvidéket jártuk. Ez a nap más jellegű volt a szombatihoz képest. Kevesebb falvat láttunk, viszont többet voltunk erdőben. Keményen tapostuk a havat, ami néhol 30 cm-es volt. (Tudni kell azt, hogy eközben Pécsett a városban nem volt hó, csak a Mecsekben.) Jártunk azokon a területeken is, ahol több napig nem volt áram, de addigra helyreállt a szolgáltatás. Találkoztunk egy helybeli idős házaspárral, akik a közeli Orfaluból a buszhoz igyekeztek. Nem értették, hogy mi miért megyünk gyalog. Az útközbeni pihenőknél előkerültek az előző napi versenyen részt vett sütemények. Ez a nap is tartogatott patakon való átkelést, amiben már egyre nagyobb gyakorlatot szereztünk.
Nem tudtam betelni a fenyőerdők nyújtotta látvánnyal, valamint a gyönyörű, havas téli tájjal. A képek magukért beszélnek. Egyáltalán nem volt hideg, a szél sem fújt. Többször tartottunk pihenőt. Érintettük Szentgotthárd fürdőtavát, a Hársas tavat is, mely után már sok kilométerrel a lábunkban erdészeti műút, majd kemény hótaposó szakasz következett, kellemes sportteljesítményt igényelve. A végére majd’ kilógott az ember nyelve.
A túra végén Farkasfán (még szervezni sem lehetett volna jobban) harangszó fogadott.
Siettem a harang közelébe, hogy ne hagyja abba, míg egy videót nem készítek róla. Utána rájöttem, hogy kár volt a gőzért, mert vég nélkül harangozott tovább. Végül harangszó közben vettünk búcsút egymástól, jó utat kívánva Pécsig.

Útközben hazafelé rájöttem, hogy a túrám még tovább folytatódik: „Hétvégén Pityerszer, Papszeren voltam, hétfőn pedig Hevaszer következik.”

Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

2009.01.17. Somogyországban Tolna és Baranya határán

Útvonal: Baranyajenő autóbusz megálló Ph – Rózsa-h. – P – ZP+ – Sárkánypuszta, Szt. Antal kápolna – P+ – jelzetlen út – Kelta sírok– PZ – Vigadó-hegy <> (kilátó, Szt. Miklós kápolna, faragott faszobrok egy székely kapu előtt) – Z – Kiskeresztúr – Gödre.
Táv: 22 km szint 400m.

A klub nevéhez híven kerékpárral érkeztem a túra kiinduláspontjára, a Baranyajenői autóbuszmegállóba (igaz csak Sásdtól kerekeztem). Néhány perccel érkezésem után Péter is megérkezett autójával. Járműveink lezárása után befutott az autóbusz is mellyel még 10 túratárs érkezett.
Az időjárási előjelzések valósnak bizonyultak. Induláskor enyhe köd lepte el a falut, de később kellemes napsütésben túráztunk. Nem volt hideg, de a fagyott talaj sem engedett fel és a 2-3 cm-es hó sem olvadt meg, így a szokásos sárdagonyázás elmaradt.
A piros háromszögön indultunk el, amely a piros sávba torkollik a három megye határától kb. 1 km-re. Ezt most nem látogattuk meg, mert korábban már jártunk erre, és a BMTSZ-nek is lesz egy nyílt túrája ide. Nyugati irányba folytattuk utunkat a „határúton” (Somogy-Baranya). Utunk hamarosan egy erdészeti aszfaltútba torkollott. Itt egy kis pihenőt tartottunk és csoportképeket készítettünk. Mindenki gépjére felszereltük a zsebállványomat. Közben jókat szórakoztunk az éppen a gépét hasalva beállítókon. Tovább haladva elértük a zöld becsatlakozást. Kis idő múlva a piros jelzésünk is elkanyarodott és mi a piros +-en mentünk tovább. Rövidesen egy sorompó következett, mely után néhány száz méterre kezdődött Sárkánypuszta. Ez kellemes szőlőhegyi település, aminek van egy aranyos kis kápolnája, mely Szt. Antal nevét viseli. Itt tartottunk egy kis kajaszünetet. Innen utunk lefelé haladt. A völgy aljában letértünk a jelzett útról. Előbb földúton, majd szántáson gyalogoltunk. Átkeltünk a befagyott Tüskés-patakon és a majd 100 m-es bozótosban a vadcsapásokon botorkáltunk ki a földútra, amin a korábban elhagyott piros jelzésünk halad. Itt megcsodáltuk a több méter magas Kelta halomsírt. A patak völgyében még három hatalmas – a mögötte lévő dombokkal megegyező méretű – halomsírt láttunk. Utunk lassan emelkedni kezdett, ami már a Vigadó-hegy kezdetét jelentette. Szőlők és présházak között vezetett utunk, míg el nem értünk egy szépen faragott Székely kapuhoz. Előtte több fafaragás keltette fel figyelmünket. Fényképezkedés után a kis kilátóhoz értünk ahonnan szép kilátás nyílott a Kapos völgyére és a környékre. Innen utunk lefelé haladt egészen a Szt. Miklós kápolnáig. Szerencsénkre a szépen tatarozott kápolnát belülről is meg tudtuk nézni, sőt még harangoztak is a tiszteletünkre. Péternek megengedték, hogy a quadot is kipróbálja. Még sokat kellett volna gyakorolnia, de azért néhány métert tudott menni vele. Utunk innen a Zöld jelzésen haladt. Emelkedővel kezdtünk, majd egy kellemes fennsíkon haladtunk, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Kiskeresztúr hosszú utcáin keresztül értünk a vele egybeépült Gödrébe. Szerencsékre alig 10 perc várakozás után 14.55-kor jött egy busz, amivel hazaindultunk. Péterrel csak Baranyajenőig mentünk, mert ott vártak bennünket a saját járgányaink.

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Eperjesi József
--------------------------------------------------------------------------------

Sajnos egyéb elfoglaltság okán a közös túrán nem vehettem részt, ezért a fenti túrát egy héttel később, január 24-én én (K. Balázs) is bejártam, B. András társaságában. Az útvonal lényegében ugyanaz volt, egy kis geoládázással kiegészítve. Táv: 28 km, szint: 800m

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.

Egy hét alatt sokat változott az időjárás, és ebből adódóan a terep is. A múlt héten túrázók havas tájon, fagyott terepen túrázhattak. A hét során melegfront jött, ami hatalmas sárt eredményezett. Cserébe' napközben kellemes, szinte tavaszias időben gyalogolhattunk.
A reggel viszont ködös volt. Nagyon hangulatos volt, mikor a nap utat próbált törni a sűrű "tejfölön" keresztül.
Tettünk egy kis kitérőt a Hármashatárhoz, geoládázással fűszerezve. Szalacska földvára alatti ládázás során a térképen nem lévő halomsírokat fedeztünk fel, valamint ennek kapcsán útbaejtettük a Várkút-forrást is. A terep itt a forrás körül a Kelet-Mecsek meredélyeire emlékeztetett, bár egyáltalán nem voltunk magasan. Olyan meredek oldalakon ereszkedtünk le, hogy néha a csúszós agyagon elterülő levélszőnyegre lépve a gatyaféket is használnunk kellett.
A Sárkánytópuszta présházai között járva több szőlősgazdát is láttunk, akiket kicsalogatott a kellemes napsütés otthoni barlangjukból. Egyikük meg szeretett volna hívni minket egy borkóstolóra. Fájó szívvel, idő hiányában, az invitációt megköszönve nemet kellett mondanunk neki, mert a ládakeresésekkel már sok időt eltöltöttünk, és az út nagyobbik része még előttünk volt. A pihenőt a Szt. Antal kápolnánál tartottuk. A szőlőhegy gyakorlatilag az egykori földvár területén helyezkedik el. A telkek külső szélein ma is láthatók a meredek sáncok maradványai.
A Sárkány-tói völgyben további halomsírokat láttunk. Mi is átkeltünk -inkább átugrottunk- a Tüskés patakon, majd egy kis kerülővel a mosdósi Vigadó-hegyet vettük célba.
Itt kívülről, illetve a nyitott oldalablakon befényképezve megtekintettük a Szt. Miklós kápolnát, valamint arrébb a székelykaput.
A túra tömény látnivalói ezen a szakaszon értek véget, ugyanis a visszalévő szakasz Gödréig inkább haladós volt. Sokat kűzdöttünk itt a sokszor szűgyig érő sárral, de mi győztünk. A korábbi buszt nem sok híján, de lekéstük, így maradt még egy kis időnk Gödrekeresztúron megtekinteni a Siskovits-kriptát.
Örültem, hogy újabb területet ismerhettem meg a környékünkön, bár autóval már sokszor végigsuhantam errefelé, most legalább meg is néztem B. Andrással együtt.

Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2009.01.03. Téli Mecsek 30

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy
Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Az előző évek gyakorlatához hasonlóan, idén is két táv között választhattak az indulók, a könnyebb 15, illetve a keményebb, 30km-es között. Mi a csapatunkból ez utóbbit választottuk.
Az útviszonyok nem voltak rossznak mondhatóak, mivel nem volt hó (sajnos). Az út során a fagyott, korábban sáros út göcsörtjei dolgoztatták meg keményen a lábunkat. Sokszor felfelé könnyebb illetve gyorsabb volt haladni, mint lefelé. A téli hangulatot a -6 C-os hideg, illetve a zúzmarás fák szolgáltatták, utóbbiak csodaszép látványt nyújtva. Gyönyörűek voltak a Nagy-mély völgyi és melegmányi megfagyott patakok és vízesések.
A rendezés tökéletes volt, az út során kapott szolgáltatások szintén! Csupán az orfűi egykori Sárkány kulcsosház nyújtott lehangoló látványt, ami a 2. ellenőrzőpontnak adott helyet.
Örültünk a sok résztvevőnek, akik között sok ismerőssel is találkozhattunk.
Köszönjük a rendező PITE munkáját, jövünk legközelebb is!


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

Útvonal: Pécsvárad - Z+ - S - Zengő csúcs (682m) - Shsz - Hosszúhetény - Jelzetlen úton Pécsvárad Táv: 13km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Már hagyományossá vált minden év december 30-án déli 12 órakor a Zengő csúcsán a turisták találkozója. Az idei a 17. volt a sorban. Az óévbúcsúztató túra alapítója a Pécsváradi Várbaráti Kör. Az ünnepélyességet a csúcson Himnuszéneklés és pezsgőbontás adja meg.

A Zengő az utóbbi években híres lett a lokátor elleni kűzdelemről. Az összegyűlt természetvédők kitartó munkájukkal megvédték a Mecsek legmagasabb pontját a lokátor telepítésétől.

A túra kiindulópontja nincs előre meghatározva. Vannak akik Pécsvárad felől, vannak akik Hosszúhetény felől indulnak. Mi csapatunkkal az előbbit választottuk. Visszafelé egy kis kerülőt tettünk Hosszúhetény felé, majd a Zengő déli lábánál haladtunk vissza Pécsváradra.
Útközben néhány társunk a másnapi, december 31.-i éjféli Tubes túrát tervezgette, de az legyen egy másik történet.

Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: ide kattintva.

Csodaszép világot ismerhetünk meg, ha nyitott szemmel járunk!

2008.12.13. Simontornya - Pincehely

Útvonal: Pincehelyről Simontornyára vonattal - Simontornya (vár) – Kisszékely – Nagyszékely (sváb parasztházak, löszbevájt pincék, fészerek) – Miszla – Halyagos (273m) – Pincehely Táv: 31 km, 597m szint
A terület sajnos tudomásom szerint turistatérképen nem szerepel, GPS segítségével tájékozódtunk.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



A Magyar Turista egyik számában olvastam egy cikket az Ozorai Pipó teljesítménytúráról. Nagyon dícsérték a Simontornyáról Pincehelyre vezető útvonalat. Gondoltam, kellene ide szervezni egy túrát, úgysem jártunk még ezen a környéken.
Autóval + vonattal kombinálva utaztunk Simontornyára a túra kiinduló helyére. 14-en jöttünk össze: Pécsről, Dombóvárról, Szekszárdról. Az időjárás messze volt az ideálistól, útközben esett kicsit az eső, a túra ideje alatt elállt, majd a túrát követően este rögtön eleredt. Mondható, hogy az égiek velünk voltak.
Ahogy elindultunk a simontornyai állomásról, hamarosan egy disznóölésbe botlottonk. Azzal ijesztgettük a disznólkodókat, hogy a "túra végén visszajövünk" - és elfogyasztjuk a finomságokat. Láthattuk a Sió 1812-ig üzemelő medrét, majd körbejártuk és megcsodáltuk a Simontornyai várat. Szépen felújította az OMF, csak azt a kopilitüveg épületrészt ne biggyesztették volna oda...
Szekszárdi túratársunk beszélt a ma már örök álmát alvó simontornyai bőrgyár szebb napjairól.
Útunk egy valaha pezsgő élettel teli pincesoron vezetett végig, aminek löszbevájt pincéi manapság többnyire a hajléktalanoknak nyújtanak menedéket. Azért láttunk néhány lelakatolt, halgulatosan kialakított pincebejáratot is.
A pincesoron egy kápolnát is találtunk. Az úttól kb. 3m magasan volt, ami azt jelzi, hogy amikor a kápolna épült, az út még egy magasságban haladhatott vele, az idők során az időjárás az utat kimélyítette. Az egész túrára egyébként jellemző volt a löszmélyút, mely mentén számtalan bevájt pincével találkoztunk.
Az útnak többször voltak hangulatos erdei szakaszai is. Sehol sem voltunk magasan a tengerszint felett, de elégég sokat másztunk, le-fel mentünk a dombokon.
Kisszékelynek (idő hiányában mert hamar sötétedik este) csak a szélét érintettük, de láttunk néhány nagyon hangulatosan kialakított parasztházat.
A kisszékelyi tó és strand mellett tartottunk egy kis pihenőt egy nagyon szépen kialakított parkban. Elhaladtunk a vadászház, illetve az előtte lévő tó mellett.
Nagyszékelyre érve, a falu egyik nyúlványába érkeztünk be. Ez a falurész meglehetősen elmaradott volt, valósággal megállt itt az idő. Az idő múlását csak a házak állapotromlása jelezte. Földes-sáros utcák, egykor szép sváb parasztházak hosszú sora. A falu központi része már más képet mutatott. Itt már aszfaltozott országút halad keresztül, több házat szépen rendbe tettek. Egykor a település fejlett, kissé városias lehetett, amiről mozi, húsbolt épülete, illetve egy-egy lakóépület városias kilakítása tanúskodik. Temploma jó állapotot mutat legalábbis kívülről.
Miszal felé ismér löszmélyúton haladtunk tovább. Miszlának katolikus és református temploma is van, több szentet ábrázoló szobra, szentháromság szobra. Mindezek egykori aktív életre vallanak.
Túránk utolsó szakaszán megmásztuk a Halyagost (273m). Nem tűnik így olvasva magasnak, de elég komoly emelkedőt kellett megmásznunk a meghódításáért. Csúcsa nemigen van, inkább egy hosszabb reginc, valahol egy nem egyértelműen kivehető legmagasabb ponttal.
A Halyagosról Pincehelyre ismét löszmélyúton haladtunk. Ez a szakasz eléggé nyálkás-csúszós volt, nem volt könnyű rajta haladni. Végül beértünk Pincehelyre, és célbavettük a vasútállomás parkolójában álló autóinkat.

Örültem, hogy ide is eljuthattam, hiszen vonatból már sokszor végigrobogtam erre, most legalább közelebbről is megismerhettem. Elmondható, hogy az említett falvakban rengeteg népi érték található, de a megmentésük utolsó órája egyre közelebb érkezik. Kár lenne veszni hagyni!

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Varga Péter képei itt.

2008.11.29. Papuk Jankovac-Velika

Útvonal: Jankovac 427m (tavak, vízesés, sziklasír) – Dom Jezerce – Nevoljas 739m – Lapjak 667m – Velika vára 452m – Velika - Duboka - Jezerce - Jankovac Táv: 21km 900m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés GoogleEarth-ben itt.

Megtekintés TrackaBee adatbázisban itt.

24 fő gyülekezett reggel 6.00-kor Pécsett a Domus parkolóban. Többségében Pécsről, de Siklósról, Dombóvárról is érkeztek társaink, akikhez Jankovacon Barcsról még hárman csatlakoztak. Hideg és nyirkos idő volt. Drávaszabolcs környékén annyira elkezdett esni az eső, hogy az ablaktörlőt többször a legerősebb fokozaton kellett járatni. Egyesekben megfordult az a gondolat, hogy visszafordulnak, de egy túratásrunk bíztató szavára ez szerencsére elmaradt.
A Papuk felé közeledve elállt az eső, de a hegyből viszont semmit sem láttunk a nagy köd miatt. Útközben áthaladtunk az egykori Pusina nevű falun, amit a háború teljesen elpusztított. Néhány ház a közelmúltban újonnan felépült, de nem lakják őket.
Autókkal Jankovacig utaztunk. Az autóút utolsó szakasza izgalmas volt. Először egy hólánc táblát láttunk, amin csak nevettünk, „minek nekünk az most”. Az út egyre jegesebb lett, ahogy felfelé haladtunk a szűk, északi völgyben. Végül néhány autó már fel sem tudott menni a jankovaci parkolóig, az út szélén lehúzódva hagytuk őket.
Végre megérkeztünk. Elsőként a vízesést néztük meg. Pazar látványt nyújtott, jégcsapokkal tarkítva. 2002-ben jártam itt korábban, akkor még nem volt meg a sétány a vízesés sziklafala mellett, mely útvonal nagyon látványos!
A vízesés után a tavak mentén haladtunk Jankovich gróf egykori sírhelyéhez, ahova egy nagyon jól kialakított lépcsősoron lehet feljutni.
Jankovacot elhagyva a túrának kissé zord, kimondottan télies szakasza következett. Mintha január lett volna, úgy éreztük a hideg ködben a fagyott hóban felfelé gyalogolva a meredek emelkedőn. A gerincre érve összevártuk a csapatot. Tovább a hullámos NY felé haladó, továbbra is zord hegygerincen mentünk tovább a szarvasok, vaddisznók nyomában. A déli gerinc nyúlványt elérve, már kellemesebb körülmények között folytattuk utunkat Dom Jezerce (725m) és Nevoljas (740m) felé. A Nevoljas kilátóját tavaly építették, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a hegyvidékre. Itt már a nap is kisütött, kimondottan kellemes idő lett, kicsit felengedhettünk. Tovább D-re haladva a Mecsekre emlékeztetett az út. Lapjakon tartottunk egy kis pihenőt a kialakított padoknál, asztaloknál. Ettől kezdve Velika felé haladva a mecseki parkerdőre hasonlítható erdőben, egy tanösvényen haladhattunk végig. A táblák fából készültek, vésett betűkkel, fa domborművekkel tarkítva. Kár hogy a ráírt horvát szövegből nem értettünk semmit sem.
Velika várában tartottuk az ebédszünetet, ahol átgondoltuk az út további szakaszát. Figyelembe véve a hóban teljesíthető tempót, a korai sötétedést, valamint a jeges úton parkoló autóinkat, egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy az utat nem az eredetileg eltervezett Maliscak – Ivacka glava útvonalon folytatjuk, hanem Duboka és Jezerce érintésével a völgyben megyünk vissza Jankovacra. Velika várában még ki-ki erőt meríthetett az út további szakaszára egy túratársunk által hozott szürkebarátos üvegből.

Duboka felé a völgyben, illetve a dubokai erdei iskola mellett vízikerékről üzemelő malacsütő szerkezeteket láthattuk. Megcsodáltuk az itteniek leleményességét.
Ezt követően már csak egy kisebb gerincmászás volt vissza a Jankovacra visszavezető úton. Még épp’ időben érkeztünk az autókhoz, hogy biztonságban levihessük őket a hó és jég birodalmából. A túra során egy újabb, talán legszebb területét ismerhettük meg a Papuknak.

Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.
Varga Péter fotói itt.
A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: diaporáma és képek.

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.11.22. Rockenbauer Pál emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - Zengővárkony - Pusztakisfalu - Apátvarasd - Jager csárda - Mecseknádasd (16 km).

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

A pécsváradi vasútállomáson csatlakoztam a BMTSZ nyílt túrájaként meghirdetett Rockenbauer Pál emléktúra csapatához. Amíg a vonatot vártam, azon tűnődtem, hogy az egykor szebb időket megélt vasútállomás épülete zárva, a Bátaszék felé haladó sínpályát benőtte a gaz. Vajon meddig jöhet még a csapat vonattla Pécsváradra? Gondolataimból arra ocsúdtam fel, hogy egy nagyméretű piros motorvonat lépésben araszol az állomásra. A nehéz vonatot csak ilyen sebesség mellett bírja el a sínpálya? Számtalanszor használtuk ki ezt a járatot kerékpártúráink során, hogy a Pécsről kivezető szakaszt ne kelljen biciklivel megtenni, és így távolabbra juthassunk. Szurkolok ennek a vonalnak!

No, de vissza a túrához: a begördülő vonatról két klubtársam: M. Éva és G. Péter, valamint további ismerős túrás arcok szálltak le sorjában. A résztvevőket Tóth Klári túravezető köszöntötte, aki néhány szóban vázolta a napi tervet.

Első útunk a közeli Zengővárkonyban 21 éve eltemetett Rockenbauer Pál sírjához vezetett. Sajnos a szelídgesztenyés sem olyan már, amit annak idején Rockenbauer Pál látott. a sírját őrző két hatalmas gesztenyefa is örök álmát alussza már.

Emlékezésképpen Klári ismertette Rockenbauer Pál életének főbb mozzanatait, valamint azt a maradandó művét, amit a természetjárásért, az értékek felismerésében, megbecsülésében alkotott. Kiemelte, hogy tanítványai mi vagyunk, akik továbbvisszük ezt a szemléletet. A megemlékezés végén elénekeltük a Másfélmillió lépés Magyarországon című film főcímzenéjét adó népdalt.

Rockenbauer forgatásai során többször csatlakoztak helybeliek a csoportjához. Zsuzsa, aki a mai napon velünk tartott, annak idején 6 éves fiával együtt gyalogolt a forgatócsoporttal a Mandulástól Zobákpusztáig.

Lépéseinket Zengővárkony központja felé folytattuk, ahol ezúttal nem időztünk, mivel azt másra tartogattuk.

A következő cél Pusztakisfalu volt. Útközben a Salamon-völgyben vadászatba futottunk. Szerencsére nem néztek minket vaddisznónak, bár a szántóföldön áthaladva a bakancsaink alapján akár ez is megtörténhetett volna. Az egyik strázsáló vadászt G. Péter ki is faggatta kicsit, hogy zajlik le egy ilyen vadászat.

(Érdekes összefüggés, hogy ez a vadász személyesen részt vett Rockenbauer Pál temetésén annak idején.)

Miután végigvonultunk (csendben) a területen, a vadászatot be is fejezték, mert gondolták, ezek után jobb ha másfelé próbálkoznak...

Pusztakisfaluban nagyon kellemes meglepetés fogadott. Klári előre megszervezte, hogy megtekinthessük belülről is a kápolnát. Előtte ismertetőt hallottunk a falu múltjáról és jelenéről. Megragadott az ódon, nyugodt hangulata. Érdemes kicsit elidőzni az itt készült képeken. Ennek a pici falunak Angster orgonája van! Olyan pici és aranyos, mint maga a falu.

A templom megtekintése után helyi idegenvezetőnk megmutatta férje természetismereti magángyűjteményét, ami gazdag kínálatát adja a cseréptöredékektől kezdve az ásványokon át a mészkőben lévő kagylólenyomatokig, agancsokig. Sorolhatnám tovább.

A faluban áthaladtunk a "Barátság" hídon. A hidat 2006-ban a faluban hosszabb időt eltöltött kanadai kerékpáros világjáró (Stephane Delisle) készített hálából a falu részére, amiért befogadták egy időre, hogy hosszú útja során megpihenhessen. (Elég jól kipihenhette magát, hogy csak úgy ekkora munkába fogott, de tényleg profi lett.)

A következő úticél Apátvarasd volt. Ez a szakasz számomra ismeretlen úton vezetett, örültem a felfedezésnek.

Klári Apátvarasd templomának megtekintését is előre leszervezte. Megtudtuk, hogy ide a véméndi plébános már csak havonta egyszer jut el misézni. Akkor is csak hat hívő szokott részt venni. Hol vannak a többiek?

Egyik túratársunk megszólaltatta a harmóniumot, ami nagy élmény volt számomra.

A kocsmahivatalban töltöttük az ebédszünetet, ahol a kályha ropogó tüze mellett fogyaszthatta el ki-ki az elemózsiáját.

Az út további része az egykori Jager csárda felé vitt. Örültem, hogy ide is eljutottem végre, mert már rég szerettem volna. Vettünk "nyalókát" a Kéktúra pecsételő helyen, majd a túra utolsó szakaszába vágtunk bele. A kéken kigyalogoltunk a fekedi erdészeti útig, majd a kék négyzeten mentünk Mecseknádasdig.

A túra során az előző esti ítéletidőt követően gyönyörű időjárásnak örvendhettünk. Az utolsó kilométereken jelezte a tél, hogy közeledik. Elkezdett szállingózni a hó. A buszmegállóban várakozva néha az égre pillantottunk, ahol egyre sötétebb felhőket láttunk közeledni. A busz már sűrű hóesésben érkezett, felszállás után az ablakon kitekintve élveztük a téli hangulatot.

Köszönjük Klárinak a túrát, mely sok-sok élményt adott mindannyiunknak!

Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat kulisszatitkokról olvashattok ide klikkelve.

A túrán készített videók hamarosan megtekinthetők lesznek!


Képek itt.


Túravezető: Tóth Klára
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.11.15. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: A 2007-ben kijelölt SZT. MARGIT ÚT. Pécsvárad - Büdöskút – Antalkép –Dóri út – Szép Ilonka kilátó – Vadász-lak – Réka-vár – Stein malom – Mecseknádasd. Táv: 15 km, szintemelkedés: 400 m.

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Kellemes, nem éppen novemberi időben 155 fős csapat vett részt a 19. alkalommal megrendezett túrán. Legtöbben persze Pécsváradról, illetve Pécsről és környékéről jöttek, de képviseltették magukat a bajaiak, illetve kecskemétiek is.
Ezúttal Pécsvárad irányából haladtunk Mecsaknádasdig, de már a tavaly felfestett, illetve kitáblázott Skóciai Szent Margit túraútvonalon. Az út során sok ismerőssel, illetve eddig még ismeretlen túratársakkal beszélgethettünk, megosztva túraélményeinket egymás között. Egyesek már a jövő évi terveket szövögették.
13.00 után nem sokkal a Réka várban felcsendült Ivasivka Mátyás tanár úr és diákjai furulya-fuvola muzsikája. Ezt követte Iván bá köszöntője, illetve ismertetője Skóciai Szent Margit életéről. Végezetül ki-ki hazatért a várból hosszabb-rövidebb útvonalon.


Jövőre is ugyanitt!


Fotók:
Blum András fotói itt.

Keményfi Balázs fotói itt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs
Túravezető: Dr. Novotny Iván.

2008.11.08. Mecsek 1000 - gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Hosszúhetény – Zengő - Püspökszentlászló - Cigány-hegy - Pásztor-forrás - Máré-vár - Csurgó - Kis-kaszáló - Pap-rét - Schober-malom - Hosszúhetény Rajt: Hosszúhetény, Taverna söröző Ttáv: 25.7 km Szint: 1030 m Szintidő 7.5 óra


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

A túrát megelőző napon szike és tű-cérna alá kerültem, egy kisebb szájsebészeti beavatkozás révén. Gondoltam, a seb gyógyulásának jót tesz a friss levegő, és egy 25-km-es teljesítménytúra.

Reggel felkeléskor az eső kopogott a tetőablakon. Úgy véltem, hogy ez csak egy szokásos reggeli kis eső, ami hamar eláll. Hosszúheténybe érve még mindig esett. Fel kellett tennem az esőgumikat -akarom mondani felvenni az esőkabátot. A rossz idő nem szegte a reggel gyülekező csapat hangulatát. (Az előző évi túrán térdig ért a hó a Zengőn.)

Az útvonal a legkeményebb szakasszal kezdődött. Rögtön fel a Zengőre. A csúcson sűrű köd és szél fogadott. Rövid pecsételés után Püspökszentlászló felé vettük az irányt. A lejtő olyan meredek volt, hogy könnyebb lett volna "gatyaféken" lecsúszni. Püspökszentlászlón az út az arborétum kerítése mellett vezetett. Sajnáltam, hogy nem lehetett bemenni, mint régen. Itt a 2. ellenőrző ponton Szabó Laciék vártak szendviccsel, nápolyival és ásványvízzel.

Következő cél a Cigány-hegy volt. Ez nem volt nehéz szakasz. A Miske-tetőn a tér kitárult. Jó volt szétnézni, bár a felhők alacsonyan mindent körbevettek. A Cigány-hegyi pontőr a kilátó aljában húzta meg magát, védelmet keresve. A Cigány-hegytől É-ra vezető K+ út ezúttal járható volt, bár tartottam tőle, hogy a szokásos tengernyi sár fogad.
A Pásztor forrás bővízű nedűjéből kortyoltam, majd a Máré vár következett. Az útvonal több forrás mellett elhaladt, többek között az Egri Csillagokból ismert Gergelyről és Éváról elnevezett forrás mellett is. Ezen a szakaszon végre megláthattam az árnyékomat, mert egy rövid időre kisütött a nap, az eső pedig végérvényesen elállt. A Máré-várban a résztvevők egy része kiselőadást hallgatott a várról, ami ezúttal még a szintidőbe is belefért.
Ez után egy nehezebb szakasz következett, fel kellett mászni a Haszé-tetőre. Ezt követően a Kelet-Mecsek egyik legszebb, de nehezen járható szakaszán vezetett az út. Megcsodáltam a Csurgó nevű vízesést, aminek vízét egykor Iván bá édesapja terelt vissza a kő felé, hogy a mai látványát adja. Sajnos az esőbeálló és a pihenőpadok az enyészeté lettek.
Még egy kis mászás következett a Csengő-hegy felé. A műúton haladva a következő cél az utolsó ellenőrző pont volt. Mielőtt oda értem volna, csörtetést hallottam az erdőből. Három szarvas volt az.. Szerencsére nem futottak el azonnal, adtak egy kis időt a fényképezésre.
A teljesítménytúra utolsó szakasza Hosszúhetényig könnyű volt. Kicsit visszavettem itt már a tempóból, mert bőven volt még idő. Hosszúhetény rászolgált a nevére, ugyanis Püspökszentlászlótól vezető úton hosszú szakaszon csodálhattam meg egy-egy szépen felújított öreg házat.
A célba érve a rendezők jóvoltából kitűzőt és emléklapot vehetett át minden teljesítő.

Köszönöm a szervezést. Nagyon jól esett a túra, nem csak az eső az elején.

Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.11.02. Gombászat Éger-völgy - Gubacsos

Útvonal: Éger völgy - K+ Ólaki hát - Patacsi mező - K+ Szuadó völgy - Gubacsok kh. Táv: 6km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

A szép idő, és a nedves talaj azt az ötletet adta, hogy gombászni menjünk a vasárnapi ebéd után. Az ötlethez családom tagjai, és kedves ismerőseink csatlakoztak.

Éger völgyből indultunk kosarakkal, és szakirodalommal felfegyverkezve. Már hosszú idő telt el azóta, hogy erdőben jártam volna, így nagyon jól esett újra a bakancsot taposva, a rothadó avar illatát érezni az őszi símogató napsütésben.

Nem csak mi felnőttek, de a gyerekek is nagyon élvezték a gombavadászatot. Míg én a könyvet bújtam, sorban hozták oda a legfrissebb szerzeményeiket.

A gombákat az út első felén találtuk számottevően. Sajnos már nem voltak a legfrissebbek, de majd újból elmegyünk valahova szerencsét próbálni.

Az út során a Szuadó-völgyben sok forrás mellett elhaladtunk, és érintettünk több barlang nyílását is. Hála a nemrégiben kitett tájékoztató tábláknak, megtudhattuk, hogy milyen csoda van a lábunk alatt a mélységben.

A múlt heti óraátállításnak "köszönhetően" viszonylag hamar ránksötétedett, ezért az út végét kicsit sietősre kellett vennünk.

Örültem, hogy a táv az aprónépnek "meg sem kottyant", tehát folytatás következik!

A túra a vásárcsarnokban a gombavizsgálónál ért véget. Sajnos a bő zsákmányt eléggé megtizedelte a vizsgáló a gombák elöregedett voltára tekintettel, de azért maradt egy jókora pörköltre való.

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Felújításra került a Gubacsos-forrás

2008. október 23-24 és 26-án szakértő kezek (Baumann Jóska, Biki Endre Gábor), valamint segítségeik (Herke Barnabás, Kézsmárki Zsolt, Lévai Gábor, Sárszegi Attila) munkájaként felújításra került a Gubacsos forrás.

Köszönjük mindannyiuk munkáját!

Figyelem! A forrásból 2-3 hétig ne igyatok, mert fertőtlenítve van!

Szöveges beszámoló a 2008. novemberi Mecsek Híradóban.


Fényképes beszámoló itt.


Térkép itt.

.

2008.10.11. Kelet-Mecsek körül

Útvonal: Pécs - Árpádtető - Koszonya tető - Zobákpuszta - Magyaregregy - Kárász - Vékény - Szászvár - Nagymányok - Bonyhád - Hidas - Mecseknádasd - Pécsvárad - Hird - Bogád - Pécs Táv: 93km.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Képek itt.

Túravezető: Sárszegi Attila
Fotó: Simor Árpád

2008.10.05. Babatúra Malomvölgybe

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

 „és tűnjenek el a gépek
eleget forogtak
Az autó végül is
átmeneti jelenség
A ló marad”*

Verőfényes időben gördült Uránvárosból Malomvölgybe egy bolynyi szülő gyerekestül október 5-én. A legfiatalabb, aki végigtekerte a 20 km-t, a négy és fél éves Arató Ákos, a korelnök 67 volt. Rácvárosi ovisoknak és szüleiknek, Uránváros kisebb-nagyobb lurkóinak szerveztük a túrát. Az időjárás jóvátette az eredeti időpontra elkövetett csontig ható nyirkosság hűvösét, és a fölcsapó gyerekjókedv igazolta azoknak a bizakodását, akik a szombati lucsok ellenére kijöttek vasárnap reggel a rajthoz.
Bababuli kétkeréken, így neveztük el a kirándulást, amit meg akarunk ismételni tavasszal és nyáron is. Egy lakóhelyi közösség szabadidős programjának indult, de nagyon hamar kiderült, hogy komolyabb ideákat is megcélozhat: Oviba is bringával! címmel rendszeressé tesszük. Három civil közösség dolgozott ezért a napért. Urán lakóit a Pécs Kőrösi Egyesület, a rácvárosi ovisokat a Gyermekláncfű Alapítvány képviseli, a kerékpáros alaphangot a PTKK hozta. Nem kellett hosszadalmas oktatás. A minden családi kirándulások rémét, a hebrencs sihederek cikkanásait a gyakorlott bringás ovis szülők szemvillanás alatt szerelték le, a gördülő létszám harmadát kitevő kiskamaszok felnőtteket megszégyenítő fegyelemmel tekerték végig a távot.
A szervezés tanulságokat hozott, de ezeket máskor és másutt vesézzük ki majd.
A Malomvölgybe a Víznyerő földútjain jutottunk ki, egy kevés kovácstelepi és keszüi közutazás árán. A szombati eső méretes tócsákat hagyott, amiken nagy visongásokkal gördültek át a babaufókban a legkisebbek. A kerékpáros gyerekszállító utánfutókat (magyarul babaufókat) a támogatók adták. Ki beszerzési áron, ki kölcsönbe: köszönet azért, hogy melléálltak egy indulásnak. Az eredmény, hogy a Túrakerékpáros Klubnak is van már egy babaufója, amit a kisgyerekkel túrázó klubtagok magukkal vihetnek (jelentkezés 30/24-12-557). Az aggodalmak ellenére az érintett korosztály nagy boldogan vette birtokba a lehetőséget, és még a földutak rázóssága sem volt kárukra – igaz, a vonszolásra vállalkozott szülők odafigyeltek nagyon a kátyúkra és a tempóra. Ez utóbbira a keszüi emelkedőn persze nem volt külön szükséges figyelmeztetni…
A Malomvögyben a Duna-Dráva Nemzeti Parkról tartott előadást Ötvös Károlyné Ida néni, nagyszerűen megtalálva a hangot a legkisebbekkel is, majd pedig a Városi Rendőrkapitányság KRESZ-vetélkedőjén nyerhettek a tudásukkal kicsik és nagyok mindenféle hasznos ajándékokat. A pluszismeretekről nem is beszélve, amiket játékosan sajátítottak el. A hasábfákból facsarni lehetett a vizet, így a tervezett dél helyett kettőre készült el a gulyás, ezért aztán még akinek nem ízlett volna, annak is ízlett.
Mindösszesen 45-en voltunk kint a Malomvölgyben, a gördülő létszám 29 volt, nyolcan segítették munkájukkal a sikert. A gördülő tömegből 15 a gyerek, akik közül 8 volt 6 éves vagy kisebb, és 7 volt 6 és 12 év között. Babaufóban az oda- ésvagy visszatávot heten tették meg, plusz a visszaérkezés utáni öröm-drótszamárfogatutasok. A legfiatalabb résztvevő a maga 8 hónapjával nem kerekezett ki ugyan, de pompásan érezte magát, ahogy anyu autójában a Malomvölgybe érkezett.
Ez a dolog komoly oldala. Amit hazavittünk, az pedig az élmény: a másfél tucatnyi gyerek ragyogó arca, végig a Víznyerő tócsái között, lufit durrantgatva a Malomvölgy verőfényében, a boldog ufonauták az úton, majd a Hajnóczy játszótérre megérkezve sok-sok körön át az ott játszó gyerekek közül. A város, és tágabban a megye kerékpáros közössége pedig babaufókkal gyarapodott: a PTKK ufója túrákra, utakra igénybe vehető.

* Ferlinghetti: Túlnépesedés – Eörsi István fordítása



Képek itt.

Túravezető, lejegyezte: Simor Árpád
Fotó: Arató Csongor, Lévai Gábor