Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub

2011.07.24-31. Vízitúra a Körösökön

Az idei vízitúránkat olyan folyóra szerveztük, melyen még egyikünk sem járt. Így nagy volt a kíváncsiság a csapatban. Az állandó résztvevőkön kívül V. Magdi és Laci személyében újoncokat is avattunk, akik tisztességgel kiállták a próbát.

A túra rendszere a jól bevált hagyományok szerint alakult. 4 kenuval eveztünk, a csomagokat Márti szállította utánfutóval. Idén már két gyermekem is hajóba szállt (látszik, hogy múlik az idő..).

A táborhelyeink többnyire a térkép alapján eltervezettek szerint alakultak. Az időjárás nem volt túlzottan kegyes hozzánk: sokat esett az eső, de ennek ellenére tervünket meg tudtuk valósítani. Esténként most is közös főzést rendeztünk, amiben valamilyen formában mindenki kivette a részét. Anyagbeszerzésben, tűzifagyűjtésben, alapanyag feldolgozásban, szakácstudományok bevetésében, és a végeredmény közös elfogyasztásában.

Hosszú autózás után első éjszaka Sarkad-Malomfoki gátőrháznál vertünk tanyát, ahol a gátőr nagyon készséges volt hozzánk. Állítása szerint idén mi voltunk az első túrázók, akik a Fekete-Körös Magyarországra belépési pontját választották indulási helynek: a túrázók még nem fedezték fel túlzottan a Körösöket. Az induláskor szép időnk volt, de ez nem tartott sokáig. Néhány óra múlva leszakadt az ég, és igyekeztünk valami értelmes helyen partot fogni. Ezt Gyula-Városerdő strandnál tudtuk megtenni, ahol a napernyő alatt vészeltük át a zuhatagot. Szanazugnál a Fekete- és Fehér-Körös torkolatánál találkoztunk a szárazföldi kísérőkkel. Geoláda vadászat keretében gyalogosan felkerestük a Sámson-palánkvárat.

Békésig egy hosszú és széles csatornaszerű mederben eveztünk, melyet az tett változatossá, hogy a meder közepén hosszan elnyúló bokorcsoportokat kerülgethettünk.

Békésen a dánfoki-kikötőben gyönyörű helyen táboroztunk. Reggeli indulásunkat a déli órákra kellett halasztanunk, mivel egész délelőtt ronda eső esett. Délután kevés pihenővel megtettük a Békés-Köröstarcsa távot. Útközben megnéztük a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot. A köröstarcsai kikötőben lévő táborhelyen találkoztunk a rajtunk kívüli egyetlen vízitúrás csapattal, akik Budapestről jöttek. az elkövetkező napokban végig hasonló ütemterv szerint haladtunk velük. Másnap kieveztünk a Kettős-Körösből, azaz a Sebes-Körös torkolatában elértük a Hármas-Köröst. A Sebes-Körösön egy poénból kicsit feleveztünk. Ez is jó útvonal lesz egyszer egy túrára.

A Félhalmi-horgásztanyánál tartottuk déli pihenőnket. Gyönyörű volt a folyótól a kikötőig vezető vadregényes mellékág.

Este Gyomaendrődre értünk. Itt volt a legjobb táborhelyünk, mely egyben a település szabadstrandja is volt. Jót lehetett itt fürödni. Ezt azért is díjaztuk, mert a Körösökön útközben nemigen találtunk normális kikötőhelyet a magas part miatt. Így fürödni keveset tudtunk.

Másnap a Peresi Holt-Körös érintésével beeveztünk a Peresi-gátőrházhoz, ahol megnéztük a vízügyi kiállítást.

Estére a szarvasi Holt-Körös érintésével Szarvason szerettünk volna táborozni, amihez bonyolult átemelési műveleteket kellett volna végeznünk. Inkább az élő folyó mellett a szarvasi kompátkelő jobb partján lévő réten vertünk tábort.

Másnap egy nagyon érdekes művelet következett, mindannyian életünkben először zsilipelhettünk. A zsilipelést megelőzte az előző napi előkészítés. Este gyalog elmentünk megtudakolni, hogy a zsilipelési műveletet hány órakor ejthetjük meg.

Következő este Kunszentmártonban táboroztunk. Itt egy finoman szólva fényét vesztett táborhely várt ránk az egykori strand területén. Tulajdonosi viták vannak a jelenleg elhanyagolt területtel, reméljük, mielőbb javul a helyzet. Este néhányan elmentünk gyalog szélmalom vadászatra. Éjjelre a biztonság kedvéért összeláncoltuk a kenukat. Szokás szerint éjjel ismét esett. Rutinos túrázók lévén - hogy reggelre legyen száraz tűzifánk - Zsolti lakosztály méretű sátrába behordtuk ez estéről megmaradt faanyagot.

Utolsó napi szakaszunkat Csongrádig két pihenővel tettük meg. Először egy magas partnál, egy ligetes erdőnél álltunk meg lábnyújtóztatásra, majd Szelevény határában egy horgász kikötőnél. Itt fürödtünk is egyet.

Végül az utolsó szakasz megtételévek elértük Csongrádnál a Tiszát.

A tavalyi Vág-Duna torkolat tapasztalatait felhasználva sikerrel átkeltünk a Tiszán és Csongrádnál partot fogtunk. Itt a kempingben töltöttük búcsú-éjszakánkat. Este főzés-séta volt a program.

Mint eddig minden évben szombaton volt az utolsó túranapunk, és ismét egy forgalmasabb településen töltöttük az utolsó estét. Emiatt ezúttal is diszkós éjszakánk volt. Alvásra nem volt lehetőségünk, pedig próbálkoztunk vele.

A következő nap a logisztikáé (a kísérőautóval vissza az autókért Malomfokra), valamint kenuval az autó tetején való hazautazásé maradt.

Összességében egy könnyen evezhető, vadregényes folyót ismerhettünk meg, melyet a turizmus még nem kerített hatalmába. Csak az időjárás lehetett volna jobb.

Érdemes a Körösöket vízen, illetve szárazföldön bringával is bejárni.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

A napi beosztásunk az alábbi volt:
Vasárnap utazás Pécsről Sarkad, Malomfoki gátőrházhoz.
Hétfő Sarkad, Malomfoki gátőrház - Békés Dánfoki üdülőközpont 25,7 km
Kedd Békés - Köröstarcsa 19,2 km
Szerda Köröstarcsa - Gyomaenrdőd 19,3 km
Csütörtök Gyomaendrőd - Szarvas (Szarvasi Holt-Körös) 35,9 km
Péntek Szarvas (a Holt-Körösön) - Kunszentmárton 34,2 km
Szombat Kunszentmárton - Csongrád Körös torok 19,8 km
Összesen: 154,1 km

Vasárnap: autó-kenu logisztika, hazautazás

A csapat tagjai:

G. Péter - Százlábú kenu
G. Katalin
H. István

H. Barnabás - Túragálya
K. Tamás
H. Orsi

K. Zsolt - Barracuda
V. Magdi
V. Laci

K. Balázs - Vízisikló
K.Gazsó / Dóri
G. Gábor

Kísérőkocsi:
K. Márti
K. Dóri / Gazsó
K. Zsuzska

Képek:
Herke Barnabás fotói
Keményfi Márti és Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

Video:
Keményfi Márti felvétele

Térképek:

Vízitúra térkép weben nézhető: http://www.korosok.hu/map.htm

Vízitúra térkép letölthető
Vízitúra térkép hátoldala

Honlapok, amiket érdemes megnézni:
http://www.korkovizig.hu/
http://www.korosok.hu
http://www.korosok-vizitura.hu
http://www.szazlabu.hu
Vízállás: http://www.hydroinfo.hu/Html/hidinfo/hidinfo_map.html
Érdekes írások horgászatról, természetről, Körösökről

.

2011.07.24-31. Csavargások a szlovén hegyekben és Horvátországban

Július 24-én délután indultunk Szlovéniába. Az első napon nem jutottunk túl messzire Ptujska Gora után nem sokkal éjszakáztunk. De nem is siettünk, mert a meteorológia keddre ígért esőmentes időt a hegyre.

25-én megnéztük a Vintgar szurdokvölgyet és sötét volt már mikor megérkeztünk Log pod Mangartom völgyébe.

26-án reggel indultunk a Tarvisio bivakhoz, az idő remek volt és sokat nézelődve ballagtunk végig a völgyön és előbb cikk-cakkozva, majd mászva mentünk fel a bivakhoz. A hágó közelében az átvonult hidegfront aggodalomra adott okot, de szerencsére már annyit olvadt hogy biztonságba fel tudtunk menni. Miután felértünk bemásztunk a felhőbe és a bivakba, ahol már nem esett. Éjszaka kiderült és reggelre jócskán fagyott. Lefelé jövet még ráérősebben jöttünk. Felkerestünk több vízesést is (ld. képek). Mivel még rengeteg időnk volt felkerestük az évekkel ezelőtti raftingolásunk egy-két szép helyszínét. Majd irány tenger. A másnapi program az Isztriai félsziget legdélibb csücske a Kamenjak fok felkeresése. Útközben megálltunk Rovinjba, a Limszkij fjordnál és Pulában. Estére megérkeztünk a fokhoz, sátrat vertünk és gyönyörködtünk a naplementében és a sok csillagban. Másnap bebarangoltuk a félszigetet, majd tovább indultunk Novi Vinodolski felé. Plomin után megaludtunk, és másnap reggel a szép kilátás miatt visszamentünk a panoráma szállóhóz fotózni a napfelkeltét.

Novi Vinodolskiból némi nosztalgiázás után Senjbe indultunk, ahol még csobbantunk egyet búcsúzóul a tengerben és haza indultunk, de még a hegytetőn a bunkereknél meg kellett állnunk elbúcsúzni a tengertől.

Lejegyezte Czékus Mária

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.07.16-21-22. Magyarországi Duna mentén

Útvonal: Pécsről Mosonmagyaróvárra vonattal - Halászi - Darnózseli - Lipót - Hédervár - Ásványráró - Dunaszeg - Győrladamér - Győrzámoly - Győrújfalu - Győr - Bőny - Bana - Bábolna - Ács - Komárom - (SK) Révkomárom - (H) Komárom - Szőny - Naszály - Tata - Szomód - Dunaszentmiklós - Süttő - Lábatlan - Nyergesújfalu - Esztergom - (SK) Párkány - Garamkövesd - Helemba - Ipoly torkolat - (H) Szob - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Verőce - Vác - Tahitótfalu - Leányfalu - Szentendre - HÉV-vel, ömlő esőben Budapest - Halásztelek - Tököl - Szigetújfalu - Szigetszentmárton - Ráckeve - Makád - Tass - Szalkszentmárton - Dunavecse - Dunaújváros

Táv: 407 km Szint: 600m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez egy olyan túra volt, amely során változó létszámmal, változó időben, változó úti céllal Mosonmagyaróvárról letekertünk Dunaújvárosig. (kivéve Fricit és Marcsit). Eközben 6-szor szálltunk fel-át vonatra (Pécs, Kelenföld, Győr, Dunaújváros, Pusztaszabolcs, Sárbogárd) ha nem számítjuk a Szentendrei HÉV-et. 6-8-szor keltünk át a Dunán: Komárom, Esztergom, Nagymaros (Vác), Petőfi-híd, MO-ás, M8-as végi kosár híd. Nem csak vonatoztunk: a Duna mentén, kerülőkkel együtt letekertünk kb. 400 km-t. Iván bá távollétében Balázs vette át a túravezetést. Balázs, akiről a szomszéd kisfiú nem hitte el, hogy gépészmérnök, határozottan kijelentette: „az nem lehet. Balázs biciklista”.

A legfiatalabb résztvevő K. Gazsó volt, aki még nincs 12. Ő csak a második napon volt nyűgös, de Márti olyan üléspárnát fabrikált neki Tesco-s anyagból, hogy utána már nem volt gond, ott tekert az élbolyban. Balázs legalább nem járt úgy, mint egy túratársunk, aki egyszer elhozta kisfiát egy több napos túrára, és aggódott, hogy Csabika hogy fogja bírni, aztán Ozora felé a pálya eléggé hullámvasút volt és Csabika a sokadik dombon-hegyen nézett vissza pityeregve, hogy „Hol van Apu, hol van Apu?”.

Mosonmagyaróváron megnéztük a 48-as emlékművet és az 56-os sortűz áldozatainak emlékhelyét, mert itt vártuk be a társaság másik felét, akik vonatos bicikliszállítási technikai okokból későbbi vonattal jöttek.

Azután bevetettük magunkat a Szigetközbe, Lipóton becsöppentünk a kenyér- és hal-fesztiválra, Héderváron megnéztük a kastélyszállót. Ásványrárón felidéztük a 2007-as forró nyári túrát, mikor Győrből indultunk délután 2 órakor a kánikulában és a Duna gátján értünk el - alig- Ásványráróra. Közben lefényképeztük a biciklis km óra hőmérőjén a 40 fokot, mint csodát, aztán a 41 fokot, aztán a 42 fokot. Ásványráró előtt fürödtünk a Duna-ág olajos-koszos (de legalább hideg) vizében, amitől újra embernek éreztük magunkat nem szétfolyó masszának.

Ez már a múlt, a jelen egyelőre kellemesebb. Egészen szerda délutánig.

Győrladaméron aludtunk régi klubtársunknál, Attilánál, náluk vacsoráztunk, sátraztunk és a méhek repülési útvonalát keresztezve járkáltunk az udvaron. Balázs és Gazsó még méhészkedtek is.

Komárom utáni sátorhelyünk Balázsék egy korábbi vízitúrás helye volt, ide sikerült akkor kikötniük. A Duna vizében fürdeni jó volt és a közeli csárda halászléje is erőt adott.

Harmadik éjszakai táborhelyünket Balázs műhold térképről nézte ki, Nyergesújfalunál, ismét Duna parton. Közelebbről nézve is épp olyan megfelelő volt, mint madártávlatból.

Esztergomnál megnéztük Magyarország rangban első és méreteiben legnagyobb templomát. Hossza 118, szélessége 49, magassága 100 méter.

A Duna felőli homlokzaton QUAE SURSUM SUNT QUAERITE („az odafent valókat keressétek") olvasható.

A legjobban nekem a szlovák rész tetszett. E. Józsi javaslatára Esztergom után átmentünk Párkányba és az Ipoly torkolatáig tekertünk a nyári csendben elhagyatott falvakon át, majd az Ipoly feletti vasúti híd gyalogos-biciklis részén át megint Magyarországra, Szobra.

Budapesten és környékén végig a Duna menti kerékpárúton lehet áthaladni, ami nagyban megkönnyítette a dolgunkat – no meg a HÉV, de az inkább az eső miatt volt. Budapesten este 7 óra után is nagy a jövés-menés-tekerés a rakparti részen.

Részlet a Wikipédiából: A Duna menti kerékpárút része a nemzetközi EuroVelo 6. kerékpáros útvonalnak, amely Nantes-tól indul a Loire mentén, és kelet felé átszeli Franciaországot. Továbbfut a Bodeni-tóig Svájcban, majd a Dunát követve, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária érintésével, érkezik meg Romániába. Konstancánál éri el a Fekete-tengert.

Csepel szigeten Tököl után csökkent csak érezhetően a forgalom, csendesebb utakon, aszfaltozott gáton haladtunk. Sajnos másnap már vége volt a túrának.

Ráckeve után úgy éreztem magam, mint a Viharvadászok, mindenfelé sötét felhők gyűltek. Korábbi sátorveréssel és szerencsével megúsztuk a nagy ázást. Otthon olvastam, hogy máshol igen nagy esők, viharok voltak. Másnap sátorbontás után kezdett el újból esni és volt, aki előbb, volt, aki utóbb feladta és Dunaújvárostól hazajöttünk vonattal. Kivéve Fricit és Marcsit, aki végigjött Pécsig.

A részletekről meséljenek a képek.

Lejegyezte: Orbán Jutka

Míg a többiek további kilométereken keresztül áztak, fáztak mi (Mari és Frigyes) a dunaújvárosi elválás után negyedórával már száraz helyen száraz hálózsákban aludtunk az autópálya átjárójában. Fél 5-re nemcsak az erős szélbe kiakasztott vizes ruhánk, de az aszfalt is megszáradt ahogy a Balázsnak megjósolták a net közelében lévő ismerősei.

Gyorsan össze kaptuk magunkat, hogy másnapra ne maradjon olyan sok kilométer és még a szép naplementében letekertünk a Duna bal partján a solti hídig. Dunaföldváron bevásároltunk a másnapi útra és mivel még világos volt tovább hajtottunk egy forgalom mentes nagyon jó és nem utolsósorban hátszeles úton Madocsa határáig. Itt a túránk legpuhább fekvő helyét sikerült kialakítani igazi frissen vágott szalmából, mivel a jó nehéz és kényelmes matracunk még a Mária első esése alkalmával Visegrád előtt kilyukadt. A folt persze otthon maradt. A csillagos éjjelnek köszönhetően túránk leghidegebb reggelére, de kipihenten ébredtünk. Veszekedés nélküli ( nem volt közönség) és hihetetlenül gyors reggeli sátorbontást követően egy rövid paksi városnézés után a Kölesd felé vezető utat választottuk. A ragyogó napsütésnek és az út hullámzásának köszönhetően hamar le került a poláros felső. Kölesdtől Bonyhádig öt autó mellőzőt el minket, ebből kettő a motoros emlékmű fotózása közben. Ezt a közel harminc kilométert végig egymás mellett az általunk még soha nem járt úton kényelmes 14-16 km/ó tempóval nézelődve beszélgetve teljesítettük. A nagyon lassú haladás ellenére egy hosszabb lejtőt követően fáradtság nélkül gurultunk be Bonyhádra. Meg sem álltunk az első benzinkútig. A rövid pihenőt követően friss vízzel és nápolyival feltankolva Szászvári hosszabb pihenőig már csak libasorban lehetett haladni. A felhők is kezdtek növekedni, a Mari meg kezdett aggódni hogy elázunk. Megnyugtattam: Kárászt elhagyva kifordulunk az addigra goromba méretűvé és sötétté hízott zivatar felhő alól.

Így is történt, bár egy kicsit bele kellet taposni hogy a széle el ne érjen minket. Ez a taktika egészen jól működött a Zobáki emelkedő elejéig. Ott valamitől nagyon lelassultunk, mondtam is ha tolnánk jobban haladnánk, de azért sem szálltunk le. El is ért az eső széle, ránk esett kb öt csepp fejenként. Ekkor a Mária másik módszert javasolt az eső ellen, felhúztuk az eső védő huzatot a csomagokra. Na ez működöt de annyira hogy az általam olyan sokszor bejárt gerinc úton sikerült két alkalommal is eltévedni. De legalább nem áztunk, bár ez már a sok csomaggal egyáltalán nem hiányzott. Végül is a helyi romák segítségével meglett a jó irány. Az én alacsony építésű bringámról az út túlsó széléről nem vettem észre az elágazást. Miután a jó irányba haladtunk a párom halkan megjegyezte ő már kétszer is látta ezt az elágazót.(köszi) A komlói úton egy nagy sebességű öröm gurulás néhol 67km/ó feletti tempóval egészen a Zsolnai dombig, s még a sötétedés előtt megérkeztünk.

Mi így tudtuk teljesíteni a túrát.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.07.17-19. Alföldi kerékpártúra Szegedre

Útvonal: Mohács-Szabadságságpuszta-Nagybaracska-Csátalja-Gara-Bacsbokod-Tataháza-Mélykút-Kisszállás-Mórahalom-Szeged-Deszk-Kiszombor-Makó-Tápé(o-szegei úton)-Szeged Táv: 260 km

Az indulást 17-órára tettük, Mohácsig vonatoztunk. Az idő rövidsége miatt döntöttünk így, és mert ez, egy alföldi túrának lett tervezve. Amíg félnyolcas kompra vártunk ettünk egy gyros-t, negyed óra múlva nekivágtunk a pusztának, és már a nap lenyugvóban volt. De ez így is volt tervezve a nagy meleg miatt, hogy a táv nagy részét éjszaka tesszük meg. Jó volt tekerni az alföldi hűvös éjszakában, a megállást mellőztük szúnyogok miatt, menet közben gyönyörködtünk a tájban. Éjjel fél kettőig tekertünk, Mélykúton egy nagy életű kocsmában frissítő közben úgy döntöttünk, hogy felverjük a sátrat. Lámpaoltás negyed háromkor lett.

Reggel nyolckor egy akácosban ért a reggel kb. fejenként két deci vízzel, megmosakodtunk, és fogat mostunk. A következő pihenő helyen egy kedves cicával találkoztunk. Folytatunk utunkat Mórahalom irányába és ott pihentünk egyet, mert igen csak meleg volt. Az ott lévő benzinkútnál frissítés után, egy jó minősségű kerékpárúton haladtunk tovább. Közben sok szép dolgot látunk, meg remek ötleteket, mint a buszmegálló kerékpártárolóval. Még a kerékpármosására is remek helyet találtunk, mert arra felé nagyon homokos a talaj, de kár hogy a kerékpárút Szeged előtt véget ért. Aztán Szegeden megnéztünk a repteret és egy híres tónál pihenés után, a központban ettünk egy kiadósat egy Gödör nevű éteremben, a Hősök kapuja közelében Utána fürödtünk belvárosi híd közelében, majd Makó felé vettük az irányt a kerékpárúton, ami az alföldi puszta közepén véget ért. A magyar szokások szerint kihajtó nem volt. Így viszont a következő település után tilos a kerékpározás, vagyis ha arra van dolga kerékpárral a közel jövőben inkább válasza az o szegedi utat. A sátorozás a második napon Makón a campingben volt, ahol már három éve is jártunk. Ez egy csodaszép hely, a Maros partján. Modern de egyszerű fürdő, és medence van a fák alatt.

Másnap betekertünk a makói belvárosba ahol inni valót néztük, meg pékárut, aztán a campinges javaslatára az o szegedi úton mentünk Szeged felé, ez az út Maros másik partján van, főleg mezőgazdasági célra használják. Település Szegedig nem volt. Két hátránya van, kisé rosszabb minőségű, meg komp kell szeged előtt. A komp után felkerestük a Magyarország újabb híd remekét az M43-on, aztán irány a vasútállomás. Közel negyven fok és az idő rövidsége miatt döntöttünk a vonatnál ami igen csak kalandosra sikerült, mert hogy terv szerint három átszállást igényelt de végén négy lett belőle. Háromnegyed ötkor indult az első, ami IC néven futott, de annak nem nevezhető, másod osztályon utaztunk az ajtóban, a kerékpárral, mert kerékpárszállító csak, a jegyen szerepelt. Kiskunfélegyházán átszálltunk az IR (inter régió) vonatra, ami egy hibrid vonat (német motor, magyar futómű, orosz számítógép), ami inkább egy metró és csuklós busz keveréke, modern kivitelben, remek volt utazni vele, gyors és kényelmes, széles ajtó, alacsony padló, két lépcső, kerékpártároló. Aztán Baján jött a meglepetés, mert hogy a csatlakozás késése miatt elénk jött egy másik vonat, ami egy hipermodern valami H vonat Svájc vonat gyakran Balaton és Pest között jár, meg mint kiderült Bajára is, nincs lépcső, remek lékgondi, kerékpártároló, széles ajtó. Aztán átszálltunk a jegyszerinti piros dízelünkre Bátaszéken hogy eljussunk Dombóvára addigra már igen csak sötét volt, és ott vártunk a szokásosan késő-IC re de ez sokall modernebb, mint a Szegedi és kényelmesebb is és kerékpártároló is volt és nem voltunk egyedül sem, mondjuk Szegeden sem, de most kényelemben. Igaz hogy hirtelen jött az ötlet, és meleg is volt, nagyon meleg de, máskor is, visszamennénk.

Lejegyezte: Vókó Csaba és Vadász Ferenc

Képek: Vadász Ferenc fotói
.

4-en indultunk feltornyozott bringáinkkal péntek délután Pécsről Beremendre. Jól esett a hátszél, de aggódtunk, mert a felhőket is délre fújta! Az esőben Diósviszló első buszmegállójába menekültünk – ahol a jég-verte tető alatt tovább áztunk. Mikor csendesedett, továbbálltunk.

Elsőként költöttük el vacsoránkat, közben a strandról átjöttek a többiek. A lovas hintó is előállott, így tettünk vele egy jókora kört a település utcáin. A kápolna fölötti pincénél még borral is kínált bennünket a „sofőrünk” lánya. Ezután közösen nosztalgiáztunk az iskolatörténeti múzeumban, majd a könyvtárban megtekintettük a kristálybarlangról készült filmet. Gyorsan lecuccoltunk – ki a tornateremben, ki sátrában –, majd a pizzériában találkoztunk egy sörre.

Szombat reggel kipihenten érkeztünk a gyülekezőhelyre. Összesen 43-an voltunk, ebből 21 PTKK tag (vagy barát). Hátszélben, szép hosszú menetben átkeltünk a határon. A biljei kastély „házigazdái” frissítővel vártak bennünket, kicsit beszélgettünk velük, majd továbbindultunk a Kopácsi rétre.

Lenyűgözött bennünket a Nemzeti park gazdag növény és állatvilága, a kanálisok sokasága. Behajóztuk a Nagykanálist, nagy élmény volt közelről figyelni, amint röpködtek előttünk, fölöttünk a kárókatonák, szürke gémek és a többi madár. Tökösön megnéztünk egy filmet a Kopácsi rétről, idegenvezetőnk mesélt a kastélyról és a parkról, majd finom halászlével csillapítottuk éhségünket. Innen erős oldal-, vagy szembeszélben „szenvedtünk”, de a petárdai fagyi mindent feledtetett: ilyen finomat, ekkora adagot, ilyen olcsón! Nem is bírtuk elfogyasztani a vacsorát!

Gyors átöltözés után felmentünk a kápolna fölötti pincéhez. Oldott hangulatban zajlott a borkóstolgatás, eszmecsere.

Vasárnap reggel ismét a kápolnához indultunk. Micsoda meglepetés! Üres borosüvegek, dugózó, fehér és vörösbor – a „Találkozó bora”! A kápolna megtekintése után mindenki palackozott magának egy üveg bort. Nagyon érdekes tevékenység, mindannyian élveztük. Meghallgattuk Éva nénit, aki Beremend történelméről mesélt az itt élők és őseik személyes tapasztalatai alapján. Megnéztük még a Mendele-házat, majd gondoltuk, elindulunk haza. Végül úgy alakult, hogy inkább délre indultunk, átmentünk Horvátországba még egy fagyira, és csak utána köszöntünk el egymástól. Most öten maradtunk együtt, erős szembeszélben indultunk Pécs felé. Pihenésképpen fagyiztunk még Harkányban és Görcsönyben, ezzel túlteljesítettük Laca 2011.08.06-ai bringatúrájának fagyizós tervét!

Színes, gazdag és élvezetes volt a találkozó programja, szép helyeken jártunk. Köszönjük a szervezést a beremendieknek, akik már most sokatmondóan sejtették velünk, hogy jövőre újabb ötlettel állnak elő! Alig várjuk!

Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói
Tárnai Márta fotói

Video:
Rostás László felvétele
.

2011.06.15-19. Kerékpártúra a Bécsi-medencében és a Duna mentén

A túra gondolata már 2010. tavaszán felmerült, akkor még beszélgettem Csiszivel és B. Misivel hogy milyen jó volt nekik a Fertő-tó körüli túra. Én is ígértem nekik hogy megteszem a távot. De Csiszi javasolta hogy menjek el akkor Bécsbe és Pozsonyba is. Így állt össze a kép a kerékpártúrámról. Valamennyi szervezést igényelt a túra, pl. utasbiztosítást kötöttem öt

napra, valuta váltás EURO-ban, menettérti vonatjegy és a kerékpárjegy vásárlása, szállás keresése a neten.

Főként hétköznapra esett az időpontja a kerékpártúrának. Felmértem az Ausztriai és Szlovákiai körülményeket. Kiválónak találtam az osztrák közlekedési morált és az útviszonyokat.

2011. 06. 15. Szerda.

Kora hajnali indulás a pécsi főpályaudvarról 04:55-kor induló vonattal Szombathelyig, érkeztem 09:43-ra. Majd átszállás Szombathelyen 09:48-kor induló vonattal Sopronig. Egész úton volt egy kedves útitársam is aki ugyan csak Sopronig utazott velem egy kedves középkorú hölgy, aki kosárlabda mérkőzésre ment a lánya miatt. Kiderült hogy Fegyverneky Zsófia édesanyja. Ő segített fel és le rakni a kerékpáromat az átszállásnál.

10:26 - ra oda is értünk Sopronba.

Az utam többi részét már egyedül folytattam. Végi haladtam a Sopron belvároson keresztül. Nem volt sok időm a városnézésre, de a fő célom Bécs és Pozsony volt. Sopronból kifele a Tómalom utcán vezetett ki az (kerékpárbarát)út. Lejtős úton lefele gurultam sokáig, változatos domborzaton.

Fertőrákos mellett rövidebb murvás erdei utat elhagyva kiértem a Tómalomhoz, ahol egy szép üdülő falu és tó van. Fertőrákost egy igen emelkedős és kacskaringós falusi úton hagytam el. Dombom felérve, kiértem a Fertő tói elágazáshoz, ahol a tábla két irányba jelzett, az egyik a Mörbisch (Felsőmeggyes) a másik a Fertő tó felé. Ott van környéken a Kőfejtő és

Vasfüggöny emlékhely. De ezeket is kihagytam idő hiányában. Itt lehet bérelni elektromos kis járgányt, olyan golfautó szerkezet. Meg a tó mellett sok a kerékpáros pihenő a szőlővidéken. Fertőrákostól csak 5 km-t tekertem és az osztrák - magyar határt átlépve. (Schengeni egyezmény egy igen jó szerződés, aminek előnyeit élvezhettem a túrám során többször is !!!) Szépen látszott a Fertő tó, de igen messze volt tőlem. Nemsokára be is értem Mörbisch-be (Felsőmeggyes), tipikus osztrák szép kis város. Tele régi műemlékkel. Tiszta és rendezett utcák jellemzőek az osztrákoknál. Végig szőlővidéken haladtam a tó nyugati oldalán. Mezőgazdasági utakon vezet a kerékpárbarát jó minőségű út, elvétve haladtak el traktorok. Rust (Ruszt)- Oggua utvonalon haladtam tovább változatos dombokon. Az ég egy része borult volt. Purbach -ig meg eleredt az eső, és "vízibicikliztem". Egy darabig egy német házaspárral is együtt haladtam. Purbach határában mintha elvágták volna az esőt. Ott már száraz volt az idő.

Kerékpárút elágazáshoz értem, ami az 50-es főútra és kerékpárútra kanyarodott rá. Az egyik kerékpár út bevezetett Winden-be. Én arra fele vettem az irányt. Ott sajnos egy helybéli nőt kérdeztem meg, hogy merre mehetek tovább, mert fő út volt. Nem akartam forgalmas úton tovább menni, így Vissza fordultam az előbb említett útkereszteződésbe. Windentöl délre jutottam be a kisváros alsó részébe és úgy fel egy ritka forgalmú mellékúton fel Bruck de Lietha felé megy. Így teljesen fent voltam a Fertő-tó északi részén. Egy csendes erdei úton mentem, meglepődve egy hosszú murvás úton haladtam tovább. Ez már a Lajta hegység, mert igen változatos terepen haladtam végig. Menet közben egy Windeni idős házaspárral találkoztam, akik nordic walking-oztak.

Szerencsére az erdei utat elhagyva kiértem egy jó minőségű autóútra, ahol nagyobb forgalom volt. Beértem Sommerein nevű nagyközségbe, ahonnan látszottak messziről az Alpok vonulatai. Dimbes - dombos a 15 - ös úton haladtam tovább a Mannersdorf - Ebergassing - Himberg be is Wien útvonalon. Bécs közelében értem és nem tudtam merre menjek mert a közelben volt az autópálya, és egy ipari rész is a közelben. Az autópályával párhuzamosan haladva egy kerékpárút haladt. És egy házaspárral összefutottam, aki ugyan csak kerékpárral voltak. Megmutatták az utat Bécsig. Egész betekertek az első külvárosig velem. Kb. este 20:00 óra körül értem be Bécsbe.

Drasche park a város legdélibb zöldövezete. De a Süd Wien Camping- et nem találtam, mert messze volt. Így a Duna melletti kempingnél döntöttem. Közben rámsötétedett. Áttekertem a belvárosig és úgy át a Prater parkon keresztül a Stadion mellett a hídon át jutottam a Duna szigetre. Közben meg néztem a teljes holdfogyatkozást. Kempinghez érve, láttam hogy recepció 19:30-ig volt nyitva. Így visszamentem a Duna szigetre, és ott lesátraztam egy Grillező helyen.

2011. 06. 16. Csütörtök.

Kora hajnalban felkeltem 5 óra után. Áttekertem az autópálya felett. Már ilyen kora reggel nagy dugó volt rajta. Duna City modern városrészbe mentem, ahol sok hiper-szuper toronyház van. Az UNO CITY, vagyis az ENSZ központ 1979-ben átadott ívelt magas épületkomplexuma helyezkedik el ezen a területen. Közelben van a legmagasabb lakóház is, a Hochhaus ami 38 emeletes. pl. a 37 szintes IZD Tower Center, a 35 szintes Mischek tower, a 30 szintes Andromeda tower, a 31 szintes Florido tower, a Duna torony ami kilátó is, 252 méter, stb. és az épülö DC tower, ami a Bécs és egész Ausztria legmagasabb 220 méter felhőkarcolója lesz 2013-ban. A modern Bécset elhagyva átmentem a hídon ami külön bicikli és gyalogút egyben. Beérkeztem a régi Bécsbe. De itt végig a rakpart mellett haladtam. Megnéztem a Bécs legmagasabb felhőkarcolóját, ami 202 méter, a neve Millennium torony, amit 1999-ben adtak át. Itt Bécsben tényleg XXI.század van!!!

Változatos városrészeken mentem keresztül, olyan Budapestre emlékeztető részek is voltak, hol meg New Yorkra. Nagyobb lakóparkok és lakótelepek váltakoztak. Grizing nevű kisvárosias hangulatú városrészbe értem. ahol a épületek csak egy két szintesek voltak. Régi díszes terek, és emelkedős utcák voltak, mint a budapesti Tabánban. Villanegyed következett.

Grizinget elhagyva szerpentines úton haladtam felfelé. Egy darabig sima aszfalt, majd macskaköves burkolat váltotta fel. Út egy szakaszát építkezés és felújítási munkálatok folytak. Kb. 2 km után felértem a Kahlenberg nevű hegyre, ami 484 méter magas. És ott volt egy hotel és étterem kilátóval. Gyönyörű kilátás volt látható Bécsről. Látszott a Duna, és az összes magasabb épület is, mint pl. a Szent István Székesegyház, Szent Péter Bazilika, UNO City, Millennium toronyház. Egy kissé szmogos városkép fogadott.

A hegyről leérve bementem forgalmas városba. Már tényleg benne voltam a sűrűben. Végig a Bécsben egy kiváló kerékpárút hálózat van. Többségben kerékpárúton is tekertem. Belvárosba érve sok látnivaló fogadott. Főleg a Ring Strasse-n belül. Állami Opera, Burgtheater (várszínház), a görög stílusú Parlament, Hofburg a császári palota, benne a pálmaházzal, és Spanyol kapuval. A díszes Városháza (Rathaus), Szent István Székesegyház (aminek a cserepei is Zsolnay manufaktúra készítette). A szép sétáló utcák mint a Kartner és Graben Strasse és a Stock-im-Eisen-Platz. Több fiákert láttam a belvárosban. Az utcák makulátlanul tiszták és rendezttek Ausztriában, még Bécsben is pedig egy majdnem 2 milliós világváros. A Duna csatorna mellett végig kerékpárút vezet át a városon. Megnéztem a Schönbrunn kastélyt kivülről. De nem mentem be, mert sajnos oda kerékpárt nem lehet bevinni. Vissza fordultam a belváros felé, utána megnéztem egy külön modern negyedet is ami nagyon tetszett. Majd a Duna felé vettem az irányt. Prater parkban megnéztem híres nevezetes Óriáskereket. A park tele volt kerékpárosokkal, görkorcsolyásokkal, és a fűben heverő fiatalokat. Stadion felé fordulva átmentem a Duna hídon. Egész napos városnézés után eltekertem a Neu Duna Wien Camping-be. 10.6 EURO-ba került egy éjszaka sátrazás.

2011. 06. 17. Péntek.

Korán keltem, kb. 05:30-kor. És csak 08.00 óra körül hagytam el a kempinget Bécsben. A város külterületén csak grillező és szabadidős terület van. Kerékpáros pihenők, padokkal és vandálbiztos wc-kel. Teljes az infrastruktúra. Az EUROVELO 6-os kerékpárúton folytattam az utamat Hainburg és Pozsony felé. (Ez a Duna mellett jön Budapest felé) Bécset elhagyva a kerékpárút a ÖMV telepen vezetett át. Végig utána természetvédelmi területen mentem tovább, végig ki van táblázva az útvonal. Folyamatos tekerés során elértem az Orth-i elágazáshoz, ahol van egy kis várkastély amit nem szabadott kihagynom. Utamat tovább folytatva meg sem álltam Stopfenreunt-i kerékpáros pihenőig. Utána nem sokára átkeltem a Duna hídon ami Hainburg közelében van. A hídról szépen látszott a Duna és Hegyek és Hainburgi vár. Várost elérve végig a Duna mellett mentem. A Hainburgi várba időhiány miatt nem mentem fel. A városfal mellett, majd a városon keresztül követtem a kerékpárút táblákat végig. Hainburgot elhagytam, és már tudtam hogy egyre közelebb Szlovákia. Végig egy kitűnő minőségű kis forgalmú mellékúton tekertem az utolsó osztrák településre, Wolfsthal-ba. Faluba beérve egy ódon teleülésbe érve, macskaköves utcán haladtam át. Nem sokkal át is értem Szlovákiába, az autóúttal párhuzamosan kerékpárút minősége is megváltozott. A régi határátkelő épületek már 2007 november óta kihasználatlanok. A kamionos átkelőhely mára gazos parkolók lettek. A bicikliúton haladva látszott a Pozsony magasabb hegyei (rajta TV torony és kilátó is) és épületei. Lakótelep tömbök és magas házak tömegei jelezték a nagyvárosi arculatot. Autópálya mellett párhuzamosan egy kerékpárúton mentem. A hídra felérve szépen látszott a Duna és városkép. A hídról leérve egy lakótelep és a Főút mellett nagy forgalom fogadott. Villamosok, buszok és nagy autóforgalom volt. Városba befelé parti sétányon haladtam. Hol modernebb és újabb házak váltották egymást. Beértem a belvárosi részre. Itt szépen látszottak a túloldali lakótelepek. Itt van a Vigadó is. A belvárosban sok látnivaló van, a pozsonyi vár, Szent Martin katedrális, Hotel Kyjev, Szent Erzsébet (kék) templom, a 12 emeletes Manderlak Pozsony első toronyháza, Grassalkovich kastély, Duna Akadémia, Szent Mihály Kapu, Gótikus koronázó templom, Szlovák Nemzeti Színház. Végig néztem és fényképeztem a Belvárost. A Szent Mihály kapunál összetalálkoztam egy Kanadai párral akik Québec-böl jöttek, de Budapestről tekertek Pozsonyba, ugyancsak biciklitúráztak mint Én. Látnivaló van bőven Pozsonyban. Érdekes, de Pozsonyban is nagy építkezések vannak. Nagyon sok toronyház épül, mint Bécsben is. Késő délután a városnézés után belvárost elhagyva kerestem a kempinget. Egy gyalogos-kerékpáros felüljárónál egy magyarul beszélő hajléktalan újságot áruló fiatalembertől érdeklődtem. Tovább haladva egy modern üvegfalú vásárcsarnokhoz értem Mellette egy toronyházat építenek. Lakótelepen felérve egy szlovák férfitől érdeklődtem, aki mesélte, hogy ő Budapesten tanult a Zrinyi Miklós katonai iskolában. Kicsit angolul beszélgettem vele, de nem perfektül. Szerencsémre megmutatta az utat a külvárosi Tesco-ig, a Zlaté Piesky nevű helyig, ahol egy tó van a közelben. A kempinget sikerült megtalálnom a jó ember segítségével. Ekkor pont lehetett ebben az időszakban jelentkezni egy kerékpáros maratonra, azt hitték hogy Én is arra jöttem. De málhacsomaggal nem lehetett. 7.50 EURO- fizetem összesen. Lesátraztam és lemostam a kerékpáromat. Később 22 óra körül nyugovóra tértem.

2011. 06. 18. Szombat.

Kora reggel 6 órakor ébredtem, és összeszedtem a sátramat. A kempinget elhagyva betekertem a belvárosba, szerencsére szombat reggel nem volt nagy forgalom a városban. Óvárosban a régi főtéren megnéztem az ódon házakat. Több korszakból maradtak fent főleg a XVIII-XIX. századból. Itt megtalálható a neoreneszánsz, neogotikus, romantikus és barokk stílus is. A városháza egy neoreneszánsz épület. Belvárost elhagyva az új híd kerékpáros - gyalogos sávon mentem át a túloldalra. Itt már lakótelepek tömegei és toronyházak emelkednek. Kerékpáros felüljáró vezet át az autópálya felett, ahol még lift is van mind két oldalán, ha mozgássérült is átmehet kétoldalt. Kerékpáros úton haladtam végig egy nagyon színes lakótelepen át. Itt teljesen külön van a kerékpárút (ami kétsávos) a gyalogos résztől. Pozsonyból kiérve az utolsó magasházak jelzik a lakóterület végét. De már egyre kisebb forgalmú úton haladtam végig. Messziről már szélturbinákat láttam, ami azt jelent közel van Ausztria.

Határt már csak tábla jelezte. Átértem Ausztriába. Szép település fogadott Kittsee. Minden ápolt, tiszta. Szélturbinák közvetlenül a falú közelében voltak. Tovább haladva Gattendorf - Neudorf falukat érintve csekély forgalmú mellékutakon. Itt a tájat továbbra is a szélerőművek uralják. Kerékpárút jelzése végig B21-es volt Neusiedl-ig. E58 jelzésű autópálya alatt haladtam el Parndorf felé. Parndorfon át, az E65-ös autópálya alatt Neusiedl de See felé. Neusiedl (Nezsider) a legnagyobb Fertő tavi település, ahol kb. 5500 lakosú. Itt már a Fertő tó közelség hatással van az idegenforgalomra. Neusiedl-ét elhagyva eltévesztettem az utat, véletlenül a Winden-be tekertem be, ami a szőlővidék, Weiden helyet. Ott már a túra első napján már jártam. Gyorsan visszafordultam és Neusiedle alatt a B10-es kerékpárúton haladtam tovább. Igen modern osztrák vasút mellett haladtam, ami teljes egészében villamosított, és korszerű. Egy Siemens áramvonalas vonat száguldott el párhuzamosan. Wieden-be érve közel nádas után látszott a tó. Itt üdülőtelepek helyezkedtek el egy szép egyenes úton, olyan volt mintha Balatonon lennék. Kiértem egy kikötőbe, ahol menetrend szerinti hajó járatok mentek. A Fertő tóban lehet motorcsónakot is használni, a Balatonban nem. És ez legmelegebb vizű tó is. Továbbhaladva természetvédelmi területen haladtam egészen az utam végéig. Podersdorf - Illmitz között a B10-es kerékpárút murvás szakaszán haladtam át. Az égbolt egyre borultabb volt a reggeli napsütéshez képest. Illmitz után Apelton következett. Itt a környéken volt több magasles és kilátó is. Érdekes de itt háborítatlanul élnek a vadkacsák. Turisták tömegei kerékpáron keresik fel ezt a térséget. Messziről már látszottak az Alpokalja és esőfüggöny vonult Sopron felé. Apelton után Pamhagen-ig meg sem álltam. Pamhagen (Pomogy) az utolsó osztrák település, ahol mentem. Nem sokkal osztrák - magyar határon átkeltem, és a kerékpárút minősége is rosszabb lett. Napokig az osztrák utakon tekertem, utána meg a magyar utakra visszatérni szörnyű volt. Fertődig meg sem álltam. Fertődre beérve megnéztem a gyönyörű Eszterházy kastélyt. Csodás kastélyparkba nem mentem be időhiány miatt, mert estére Sopronba akartam érni. kb. 16 óra körül volt az idő. Fertőszéplakban megálltam egy kicsit cseresznyézni. Dimbes-dombos kerékpárúton Hegykö - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf kerékpárúton Sopronig. Sopronba érve igyekeztem a vasútállomásra, mert lógott az eső lába. Sajnos eleredt az eső. Én meg városban eltévedve kerestem az állomást. Egy helybéli autóst kérdeztem meg merre a vasútállomás. Az autós felajánlotta, hogy kövessem kerékpárral az autót. Lassan haladva a nagy esőben követtem. Az állomásig elvezetett, és én megköszöntem neki. Bementem az állomásra, leültem pihenni a váróterembe. Tudtam, hogy a másnap hajnali 4-kor Szombathelyre induló vonattal megyek, és itt töltöm az időt addig. Egy idős férfival beszélgettem, ő is azzal a vonattal megy, mint én. De sajnos tudtuk hogy éjfélkor bezár a vasútállomás. Így beszéltünk a biztonsági őrökkel, hogy maradhatunk e éjszaka itt. Az őrök korretek voltak, beengedtek minket nemzetközi váróterembe éjfél után, mivel kint szakadt az eső és hűvös lett az időjárás. Leraktam a polifomomat és hajnali 3-ig aludtam.

2011. 06. 19. Vasárnap,

Hajnali 3:15-kor felkeltem. Összepakoltam a hálózsákom és polifonomat. A 04:00-kor Szombathelyre induló vonattal mentem. Szombathelyre érkeztem 04:55-re. Gyorsan átszálltam a Pécsig menetrend szerinti járatra. 05.15-kor indult, és Pécsre 09:55-re ért be.

Túra értékelésem: Tökéletes utazás és kerékpátúra, azoknak akik szeretnek nyugodt és biztonságos úton tekerni. Közepesen nehéz terepviszonyok (csak a Lajta hegység nehéz felfelé), nem fárasztó végig tekerni az útvonalon. Gyönyörű szép tájak (főleg Ausztriában!!!) . 80 % - ban kerékpárbarát úton bicikliztem. Például a Fertő tó és Duna mentén. Bécsben és Pozsonyban is van bőven kerékpárút. Ausztriában türelmes és udvarias autósokra számíthatunk útközben ha nem kerékpárúton haladunk, mert jobb a morál. Aki szeret természetet járni és várost nézni is, annak szívből merem ajánlani. Túrám megtett távja összesen 480 km volt!

Lejegyezte: ifj. Tamás József

Képek:
Tamás József fotói
.

2011.06.11-13. Bánáti biciklitúra

A túra eredeti beharangozója itt.

A mohácsi állomáson találkoztunk és indultunk Tompára. A javasolt hely közelében a parókia mellett hagytuk az autókat. Itt már nem sütött a nap, sőt kissé hűvös volt, igazi bringás-utazó idő. Így kellemes tempóban haladhattunk. Szabadkán egy kissé eltájoltak minket, így a tótfalui turulmadarat majd jövőre nézzük meg. Akkor már rutinból megy az út, odatalálunk! Alig haladtunk húsz kilométert, megjött az első technikai baj. A tíz napja átfűzött kerekemben elszakadt egy küllő. Mivel nem elég figyelmesen olvastam Eperjesi Józsi korábbi beszámolóját, így még vagy öt kilit mentem tánglizó hátsókerékkel, mire kitaláltam a javítás módját. Közben kiderült, hogy minden adott a javításhoz, igy meg is álltunk.

Nem is tartott túl soká, valaki még csalódott is volt: Már kész is? A későbbiek igazolták, a dolog működik. Megnyugodva indultunk tovább Bikovo „felé”… és megérkeztünk Visnyevac-ra-ba. Én a térkép hiányosságának tudtam be, de P. Zoli mondta meg a tutit, miszerint másik úton megyünk, nem azon amit bejelöltem. Hiába, a szemüveg hiánya… Ekkor határoztunk a módosított útvonalról és továbbmentünk. Zentán megpihentünk egy templomnál aminek a hazaúton jutott még szerep. Még egy jó óra és megérkeztünk Padéra. A honlapon megismert házat könnyen megtaláltuk miután itt jó itinert kaptunk.”Erre a harmadik sarok, a hidrofornál.”Márki Tibi szinte a kapuban várt minket. Kellemesen elfáradva álltunk neki a sátorverésnek. Aztán eljött az est fénypontja is, a roston sütött „Pljeszkavica”. Ez az étel többféle darálthúsból készült fasírozott vagy hamburger szerű laposabb husi, amit a helybéli hentesek maguk kevernek, ezért az ízesítés és a húsösszetétel hentesenként változó. A mi hentesünk jó munkát végzett. Paradicsomból, paprikából, hagymából salátát és kenyeret kínáltak hozzá. A megtett út után senkit nem kellett kínálgatni. Jól bevacsoráztunk! Volt jó erős szerb sör is, no meg pálinka. Késő estig beszélgettünk vendéglátóinkkal.

Másnap reggel megismerhettünk egy újabb helyi ételt, a burek-et, melyet joghurttal kínáltak. Reggeli után útrakeltünk .

Elsőként felmentünk az új hídra - már nincs komp-,vetettünk egy pillantást Ada tornyaira majd a Tisza gátján folytattuk utunkat. A gátról letérve következett egy embert és gépet próbáló szakasz (kb mint Bogádról a hatosra) ami Beodra faluba vitt. Mivel ekkor kezdődött a mise, páran éltek az alkalommal. A mise végeztével az eső elkezdett cseperegni ami elől egy zárva lévő kávézó fedett terasza alá menekültünk. Hamar úgy tett mint aki eláll, be is dőltünk neki. Amint elindultunk, hogy megnézzünk egy templomromot, máris újrakezdte. Szerencsére nem gondolta túl komolyan hamar elállt. Következett öt kilométer földút ami miatt néhányan lemondták ezt a részt. Így utólag kár volt, ugyanis a „neheze” már megvolt Beodra előtt. De utólag könnyű okoskodni. A templomrom nagyon hasonlít a zsámbékira. Formájában, korában, állapotában egyaránt. Rövid ismertetőt hallhattunk Tibortól, majd elindultunk vissza Padéra, ahol már készült a jó halleves. A visszaúton kemény szembeszélben tekertünk, és a tempó sem andalgós volt, így alaposan elfáradtunk és megéheztünk. Igazi „padéi halászlé” várt minket, melynek titkát hiába próbáltuk megtudni. A titok az titok. A fenséges leves után következett a palacsinta, az is helyi specialításként mentás töltelékkel, de volt diós és lekváros is. A fejedelmi ebéd után volt egy kis szieszta, majd a csapat többsége megtett egy kisebb kirándulást az Aranka folyó(patak?) partjára. A vacsorára meg is érkeztek. Újabb helyi specialitás következett. Sült birkahús, melyet kézzel illik enni. Ezért a teríték része a vizes törlőkendő. Hozzá káposztasali. Utána sör, pálesz, kóla és betért néhány barátja is Tibornak. Vidáman telt az este, jót beszélgettünk. Másnap reggel majdnem sikerült a tervezett időben elindulni. Csókáig velünk tartottak Bp.-ről érkezett társaink is, ők azonban felkeresték a hortobágyi híd testvérét. Mi szerettük volna megnézni azt a kastélyt, ami messziről jól látszott, de „mégsem volt ott”.( Ugye a túravezető…..). Így folytattuk sziszifuszi küzdelmünket a szűnni nem akaró szembeszéllel. Bíztunk benne, ha mi elfordulunk nyugat felé, a szél marad úgy. Jól számoltunk, a második harmincast repülve tettük meg. Ezután érkeztünk Palics-ra(ba). Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk mert mára jó meleg lett. A tervezett fürdés meghiúsult,de a gyünyörű parti sétány (és a jó hideg víz) kárpótolt minket. Palicstól majdnem végig a határig kerékpárút van de mivel sok helyen „járda”, nem végig ott mentünk.

Szabadkán láttam a táblát, ami Tompára irányít, de nem vettem észre azt a sikátort, ahol be kellett volna fordulni. Így megérkeztünk a templomhoz, melynél odafelé pihentünk, így egyértelmű volt, túlmentünk az elágazáson.

Végül azért megtaláltuk a helyes utat, a délutáni csúcsforgalomban. Nem volt semmi ahogy tizenhárom málhás bicaj a belső sávból balra nagyívben kanyarodik. Azért tizenhárom mert

Szekszárdi barátaink csatlakoztak hozzánk Bátaszékig. A határ előtt kicsivel M. Józsi vászontörést szenvedett, de sikeresen beért Tompára ő is. Bátaszéken ettünk egy fagyit, (a görcsönyinek jelenthet), majd elköszöntünk egymástól és hazaindultunk.

Túravezető, lejegyezte: Miklovich József

Képek:
Farkas Kati fotói
Leelőssy Ádám képei
Petkó Zoltán fotói 1.
Petkó Zoltán fotói 2.
.

2011.06.13. Pünkösdi Kerékpáros Találkozó a Pécsváradi Várban

Az eredeti kiírás megtekinthető itt.
Túravezető: Kasza Ernő

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Földes Csaba fotói
.

2011.06.11. Mecseki Hegyikerék" MTB teljesítménytúra

A rendezvény eredeti kiírása

A 30 km-es táv eredményei
Az 50 km-es táv eredményei

Túrabeszámoló a Rajt, illetve Cél aspektusából

Rekordszámú, 69 nevezővel lezajlott az V. Mecseki Hegyikerék. A 30km-es távra 43-an, az 50km-es távra pedig 26-an neveztek. Szerencsére segítségemre volt barátom, Kovács Gyuri, mert egyedül nem álltam volna a nevezési rohamot, ami reggel 9 óra tájban elkezdődött a Tettyén. Mire az utolsó nevező is elindult, már egyre csúnyábban írtuk (körmöltük) a neveket, e-mail címeket. Mintha mi is megmásztuk volna az első emelkedőt, úgy elfáradtunk, de ez édes teher volt, mert minden várakozásunkat felül múlta a létszám. A rengeteg erős férfi között két hölgyet is üdvözölhettünk, ami külön öröm az elmúlt évek „nőtlensége” után.

Miután Poór Bazsi is elsöpört a rajt helyszínéről, összeszedtük magunkat és áttelepültünk a cél helyszínére, Teca Mama kisvendéglőjének kerthelyiségébe. Mire berendezkedtünk, kiraktuk a jelvényeket, pólókat, csokikat, meg az irodát, már jött is a 30km-es távról az első ember. Aki -mondhatni - szokás szerint Troska Csaba volt (1óra 44 perces idővel), aki minden évben a leggyorsabb a rövidtávon. Vele még volt idő megbeszélni a pálya nehézségeit, de aztán jött sorban a többi részvevő is. Fényképezés, menetlevél kitöltés, póló, jelvény, oklevél, csoki átadás, ment a meló rendesen. A hosszútáv bajnoka is elég hamar megérkezett, Vajda Jani személyében, aki olyan időt repesztett (2óra 44perc), hogy alig hittük! Külön díjaztuk a legidősebb (Várhelyi Sándor), és a legfiatalabb (Horváth Márk) résztvevőt is.

Jó érzés volt látni a sok hegyikerekest, ahogy csoportokban mesélték egymásnak élményeiket, kitűzték a jelvényüket, felvették az ajándékpólót, mindenkin látszott, hogy elégedett volt (szerintem) mindennel.

A szervezők, Poór Balázs és Gábor Tamás ezúton is köszöni Mindenkinek a segítséget, a részvételt, és 2012-ben június 9.-én ismét Mecseki Hegyikerék!

Lejegyezte: Gábor Tamás, Pécs, 2011. június 15.

Képek:
Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
.

Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!

Kedves Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub!

Eddig csak saját példámmal, személyes élményeim megosztásával próbáltalak Titeket is meggyőzni arról, hogy a szívünkhöz legközelebb álló élményeket csak magyarországi utazásaink során szerezhetünk. Nagy örömömre már a Magyar Turizmus Zrt legújabb filmjét is figyelmetekbe tudom ajánlani, aminek köszönhetően, remélem, tovább erősödik elhatározásotok: hozzám hasonlóan itthon nyaraltok.

http://www.youtube.com/watch?v=fUf3vKdTuG4

Találkozzunk Salgó váránál, a Tisza tónál, vagy éppen a Bikali Élménybirtokon!

Üdvözlettel:

Hegyi Zsuzsa

"Egy emberöltő sem elég ahhoz, hogy ezt a GYÖNYÖRŰ ORSZÁGOT igazán megismerhessük..."

2011.06.05. VI. ÁRKÁD kerékpártúra

Képek:
Farkas Kati fotói
Tamás József fotói
.

2011.06.04. XX. 2x100 km Baranyában országúti kerékpáros teljesítménytúra

A rendezvény eredeti kiírása

Kerek évfordulóhoz érkezett a 2x100, idén lett 20 éves! Nagy lelkesedéssel készültünk mi rendezők, és hasonló lelkesedéssel készülhettek a résztvevők is, amit a rendezvényt megelőző napok sok-sok telefonhívása jelzett. Reménykedtünk a jó időben.

Egész héten változékony idő volt, ez nem volt másképp a teljesítménytúra napján sem. Reggel 7.00-kor borognós idő fogadta a túrára nevezőket. A 9.00-ig tartó nevezés alatt egyszer meg is mutatta magát az eső. Végül a 100km-es távra 56 fő, a 200 km-es távra 19 fő nevezett. A nap folyamán eleinte nem kellett a tűző nappal kűzdeni, de később kitisztult az ég. A fülledt hőség és a 100-as táv sok szintkülönbsége megdolgoztatta a csapatot. Délutánra leszakadt az ég, mintha dézsából öntötték volna. De ez a zuhany már "csak" a 200-asokat és néhány a célba igyekvő rendezőt érintett.

Sokaknak tetszett a 100-as távon Kisvaszar-környéki szakasz, a 200-as körön pedig az Adorjás környéki kiváló aszfalt, mely remélem feledtette a közlekedésbiztonsági okokból bekerülő Bogád-hirdi átkötő út viszontagságait.

Jómagam a célban találkozhattam a társasággal, ahol kiváló hangulat alakult ki a beérkezők között. Örülhetett az aki már maga mögött tudhatta a vállalt távot, illetve búzdíthatta azokat akik "nem voltak 100-asok" vagyis a 200 km-es távra nevezve még jókora út állt előttük.

Mindenkinek járt egy-egy szelet a 20 éves szülinapi tortából. Szokás szerint díjaztuk a legidősebb és legfiatalabb résztvevőt. A legidősebb egyik klubtársunk, Kis Hegedűs József (64), a legfiatalabb Horváth Adrián (14) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették.

Külön elismerést érdemel Tárnai Márta klubtársnőnk, aki egyedüli hölgyként teljesítette a 200 km-es távot, ráadásul MTB-vel!

Minden résztvevőnek köszönjük a megjelenést, találkozunk jövőre újra, június első szombatján a XXI. 2x100-on!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Eredmények:
114 km-es táv 1300 m szint eredményei
205 km-es táv 1785 m szint eredményei

Képek:
Rajt - Arató Csongor fotói)
Cél - Keményfi Balázs fotói
Nyári László fotói
2. és 4. EP - Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
Tárnai Márta fotói

Ha valakinek vannak a rendezvényről Internetre feltöltött képei, küldje el a linket a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessenek erre az oldalra.

Köszönjük munkájukat a rendezőknek is:
Rajt: Arató Csongor, Keményfi Márti, Müller Éva
1. és 5. EP. Gelencsér Gábor
2. és 4. EP. Freilits Rolf, Nagy Ági
3. EP. Lovas Mónika
6. EP, Cél: Keményfi Balázs, Keményfi Márti
Táblázás, söprű: Sárszegi Attila
Kitűző, emléklap: Lévai Gábor http://www.levaigabor.com/, PITE

.

2011.05.28. Rita+Ati esküvője

Örömteli esemény volt e napon klubunk életében. Rita és Attila klubtársaink örök hűséget fogadtak egymásnak. Meghívásuknak eleget téve mi bringások is osztozhattunk örömükben.
Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

Fiatalok! Kövessétek példájukat!

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
.

2011.05.28. Délutáni bringázás a bodai tóhoz

Útvonal: Pécs-Pellérd bringaút - Aranyosgadány - Zók - Bicsérd - Boda, majd vissza Pécsre (fagyizás a Capriban)

Táv: kb. 50 km, laza tekerés formájában.

Túravezető: Fülöp Szilvi

Képek:
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói

.

2011.05.20-22. Túratárs találkozó Orfűn

Változat az Orfűn megrendezett túratárs találkozó szombati bringatúrájára:

Útvonal: Kozármisleny - Pécs - Orfű bringaút - Tekeres - Magyarhertelend - Bodolyabér - Kishajmás - Hetvehely - Gorica- Kán - Nagymáté - Bükkösd - Szentlőrinc - Bicsérd- Aranyosgadány - Zók - pellérdi bringaút - Pécs - Kozármisleny Táv: 123 km 830m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Jómagam a szombati bringás programon vettem részt, az útvonalat kiegészítve otthonról az orfűi helyszínre való odatekeréssel, illetve túra utáni hazatekeréssel.
Köszönet a szervezőknek a gondos előkészítő munkákért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Bodor János fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.05.14. Kerékpártúra Bonyhádra, Fazekas József kardkészítő műhelyébe

Útvonal: Pécs 48-as tér-Bogád-Hird-Pécsvárad-régi 6-os-Mecseknádasd-Hidas-Bonyhád, műhelylátogatás-Nagymányok-Kárász-Magyaregregy-Zobákpuszta-Koszonyatető-Árpádtető-Pécs Táv: 107km 800m szint

Túravezető: Poór Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ragyogó napsütés, kellemes oldal-szembe-hátszél, valamint 12 mindenre elszánt bringás gyülekezett a 48-as téren. 8-kor elindultunk és 9 órakor Pécsvárad végénél B. Janival kiegészülve talpaltunk tovább Bonyhád felé.

A régi 6-oson haladva néha-néha vizet kutatva ám böcsületes tempóval 10 óra után megérkeztünk Bonyhádra. Gyors „tankolás” valamint szuvenyír beszerzés után begurultunk a kardkészítő Fazekas birtokra.

Azt eddig is tudtam, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg…de hogy milyen izzasztó tud lenni, azt melegen ajánlom mindenkinek.

Ütés-váltás után „találkoztunk” mamuttal, rozmárral, rájával és sokféle trópusi fával. Ezekből készülnek a nyelek, markolatok. Végül egy ovális asztal lovagjainak képzelhettük magunkat ahogy kézről-kézre jártak a kardok, tőrök, szablyák, kések.

Sok bölcsességet és fortélyt hallhattunk a Mestertől, aki türelmesen válaszolt minden kérdésünkre, és annak ellenére hogy tovább maradtunk mint egy óra…nem hányt kardélre, sőt még csak meg sem kardlapozott Bennünket.

A műhelylátogatás után „ebéd” majd szép finoman, tele hassal, hátszélben Kárász felé tettük a kereket. Majdnem ott találtuk a finom ízek fesztiválját de oszt mégsem volt ott, hanem ott volt a szomszédban, Magyaregregyen. Na ott aztán ott volt. Minden volt ott. Zene-bona, eszem-iszom, kirakodó vásárfia meg színesműanyagvicekvacakanyúúvegyélnekemilyet !

Szépen körül jártunk mindent és mindenkit… majd továbbindultunk hazafelé.

Zobákpusztáig kicsit űztük egymást, összevártunk aztán Koszonyatetőn keresztül gurulva-lihegve megérkeztünk Pécsre.

Túravezetői piros pontot érdemel Mindenki, aki ott volt !

Lejegyezte: Poór Balázs

Fazekas József kardkészítő mester honlapja
Link1

Link2

Képek:
Földes Csaba fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói

Video:
Video1
Video2
Video3
Video4
Video5
.

2011.05.14. Kincsek között élünk - kerékpártúra az Ormánságban

Útvonal: Csányoszró - Vajszló, Kodolányi Múzeum - Lúzsok, Tájház - Kemse, Református templom - Zaláta, Koccintó - Drávasztára kikötő - Drávaiványi - Sellye Táv: 40 + 100 km

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, és GPS-re letölthető itt.

A program eredeti meghívója

Kincsek között élünk ... mikor is volt? Igen, már emlékszem, két éve 2009-ben. Ekkor vettem részt első alkalommal a Sellyéről induló kellemes 40 km-es tekerésen, mely az Ormánságban élők nehéz helyzetére, a táj szépségére és a bőséges építészeti értékekre hívta fel a figyelmét mindazoknak, aki ezt a túrát választották aktív pihenésként a hétvégén. Idén sem volt ez másképp. Halkan jegyzem meg ez a túra egyben "gasztrotúra" is volt, hiszen megállók legtöbbjénél vendégszeretettel fűszerezett finom falatokkal várták a megfáradt kerekeseket.

A túrára egy már összeszokott csapatnak mondható 6 fős társaság érkezett PTKK részéről. Márti, Csiszi, Imi, Laca, Dodi és jómagam. Csiszitől eltekintve - aki keresztfiával Dáviddal érkezett kocsival Pécsről - mindannyian két keréken gurultunk be a sellyei Termálfürdőhöz. A túra teljes távja számunkra az oda és visszaúttal együtt nagyjából 140 km lett.

A sellyei polgármester köszöntőjét követően a 260 fős tömeg Vajszló irányába indult el. A biztonságról a rendőri felvezetés gondoskodott. Már ekkor nagy örömmel pásztáztuk a résztvevőket. Jó volt látni, hogy

a legfiatalabbaktól az idősekig szinte minden korcsoport megtalálható volt a népes induló táborban. Külön öröm volt, hogy nem csak harcedzett profi kerekesek jöttek el a túrára, hanem "hétköznapi" bringások is. Jó érzés volt látni a sok mosolygós arcot :)

Első megállónk Csányoszró volt, ahol az önkormányzat udvarában láttak vendégül bennünket. A pogácsa és frissítő elfogyasztása közben a polgármester szólt hozzánk, amit sajnos nem igazán hallottunk a nagy tömeg miatt.

A pihenést követően folytattuk utunkat Vajszlóra, ahol megtekintettük a Kodolányi János Emlékmúzeumot. Ebben a házban lakott 10 éves korától az író. Édesapja erdőfőtanácsos volt itt Vajszlón. A múzeumban az író

munkásságával kapcsolatos emlékek és egy erdészeti hivatal is helyet kapott. Természetesen itt sem maradhatott el a frissen sült pogácsa, amiből mindenkinek jutott bőséggel. Aki ismer tudja, hogy nagy pogácsa rajongó vagyok, így nagy örömmel majszoltam.

A tartalmas pihenőt követően Lúzsoknál álltunk meg következő alkalommal, hogy megtekintsük a tájházat. Ez egy tipikus talpasház, melyben körül is néztünk. Ezt követte Kemse, ahol a református templom előtti téren pihentünk meg.

Ebédünket Zalátán fogyasztottuk el. Vendéglátóink finom vadpörkölttel vártak bennünket. Ekkor már nagyon meleg volt, így sokan hideg üdítővel és alkoholmentes sörrel hűtötték magukat a Koccintó-Kocsmában. A figyelmesebb látogatók itt sok régi használati tárgyat vehettek szemügyre. Szinte egy kis mini múzeum üzemelt az asztalok körül.

Az ebédet követően a Dráva felé vettük utunkat. Drávasztárán értünk le a partra, ahol nagy örömünkre kemencében sült kakaós és diós kaláccsal láttak vendégül bennünket. Természetesen mindenki gyönyörködött a lassan hömpölygő Drávában és élvezte a jól megérdemelt pihenőt.

Innen már csak egy megálló volt hátra Drávaiványi, ahol megtekintettük a festett fakazettás reformárus templomot. Azt hiszem talán ez az épület fogott meg legjobban a túra során. Egyszerűen gyönyörű. Aki nem

látta, pótolja mindenképp!

Délután kettő környékén értünk vissza Sellyére. Aki nem sietett vissza, megmártózhatott termálfürdő vizében.

Mi rövid pihenést követően tovább indultunk, hogy legyűrjük a még hátralévő 50 km-t és egy jó görcsönyi fagyival jutalmazzuk magunkat :)

Összegezve egy nagyon remek túrán vettünk részt. Sok szépet láttunk és jókat ettünk. Ha jövőre is megtartják ezt a túrát, akkor itt a helyünk mindenképp.

Lejegyezte: Bodor János

Képek:
Bodor János fotói
Csiszár Gábor fotói
Rostás László fotói
Dr. Tárnai Márta fotói
.

2011.05.08. II. Gubacsos kaláka-nap

Jól sikerült a mai nap, sokan voltunk, de mire végeztünk, jól esett az eső is:)
Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Farkas Kati fotói

.