Túrakiírás: Kerékpáros kirándulás augusztus 31-én (szombaton) 10:00-13:00 óra között
kerékpárúton és kis forgalmú aszfaltos úton. A szintkülönbség
minimális, gyermekek is teljesíthetik.
A Biokom-os túrán közel 20-an vettünk részt a kiírás szerinti útvonalon
haladtunk Pellérdig, ahol a csapat inkább a rövidebb utat választva
elindult vissza Keszü irányába, de mivel a túravezető a lemaradókért
éppen vissza ment végül is mindenki elindult utánunk Aranyosgadányba.
Ott javasoltam egy pihenőt a szobor parkban, amit még sokan nem
ismertek.
A látogatás után Keménygadány, Keresztes puszta, Pellérd,
Keszü érintésével és sok várakozással érkezett a csapat a Malomvölgyi
tóhoz. A tó megkerülése és a fagyizás után, csoportkép és búcsú. A
teljes táv 33 km lett.
Túratársam Péter javasolta tekerjünk még egy
kicsit. Így elindultuk egy horgász tó látogató túrára. Pogányt már
ismerte ezért a szőkei tavakat céloztuk meg. Nem riadtunk vissza a
földúttól sem. Ócsárdig földutakon haladtunk. Ócsárd után ....(Ha
érdekel nézd végig a fényképeket. Az én túrám 75 km, a Péteré kb. 110 km
lett, mivel Ő Hosszúhetényből jött.
Lejegyezte: Frigyes a "túravezető".
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
2013.08.21-25. Vízitúra a Dráván
Lesz itt minden hamarosan mint a búcsúban! Képek, videók, szöveg, GPS track. Csak előbb fel kell dolgozni őket.
Addig is:
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Márti és Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Miklovich Csilla fotói
Rubinszki Tibor fotói
.
Addig is:
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Márti és Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Miklovich Csilla fotói
Rubinszki Tibor fotói
.
2013.08.24. A vízitúrázók meglátogatása
Tervezett útvonal: Vajszló - Drávasztára, térképen
Túravezető, lejegyezte: Bodrogi Frigyes
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
A túra indulópontjára a megbeszélt időben várakozásomat felülmúlva a
szakadó eső ellenére heten eljöttünk, pedig az egyik biztosra ígért
túratársam Dodi Görcsöny előtt a rossz idő miatt visszafordult. Mártiék
sem tartottak velünk, ők is a hazautat választották. Fél órás
kényszerpihenő után szemerkélő esőben öten indultunk útnak a Dráva
partjára. Az út további részében megjavult az idő, még az újoncok
avatására is odaértünk.
Sátorverés után átbringáztunk Révfaluba (a
lustábbak autóval jöttek), és megnéztük Balázs új házát. Az esti hűvös
miatt hamar lefeküdtünk és sokáig aludtunk. A kilenc órás indulást a
nagy köd miatt elhalasztottuk, vártuk, hogy Balázsék vízre szálljanak.
Mivel a köd nem oszlott, fél tíz felé útnak indultunk. A hazaúton a
változatosság kedvéért a Zaláta-Piskó-Vajszló útvonalat választottuk.
Vajszlón Rostás Laciéktól elköszöntünk, és Gilvánfa irányába indultunk
tovább. Útközben begurultunk Besencére is, mert ott még egyikünk sem
járt. Utunk további része különösebb eseménnyel nem szolgált,
leszámítva, hogy a szemerkélő eső miatt négyszer kellett elővennünk az
esőkabátot, de két eső között mindig volt akkora szünet, hogy
megszáradjunk. Végül a pellérdi elágazótól, ahol Lacitól is
elköszöntünk, az utolsó egy kilométeren mégiscsak rendesen eláztunk.
Túránk összesen 127 kilométeres volt.
Túravezető, lejegyezte: Bodrogi Frigyes
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
2013.08.17-20. Kerekezés Velencei tó vonzáskörzetében
Túra kiírás:
Augusztus 17. Velence-Pusztaszabolcs-Líviai tavak-Perkáta-Zichyújfalu-Velence
Táv: 66 km, szint: 150 m. 08.17. útvonal
Augusztus 18. Velence-Dinnyés-Börgöndi szabadidőpark-Székesfehérvár-Pákozd-Sukoró-Velence
Táv: 75 km, szint: 250 m. 08.18. útvonal
Augusztus 19. Velence-Kápolnásnyék-Pázmánd-Nadap-Vereb-Lovasberény-Vértesacsa-Felcsút-Csákvár-Lovasberény-Velence
Táv: 85 km, szint: 540 m - a felső szakaszon jelentős emelkedők. 08.19. útvonal
Augusztus 20. Gépkocsival Adony-komppal Lórév-Makád-Szentgyörgypuszta-Dunaparton kerekezve Dömsöd-Ráckeve-Lórév-komppal Adony
Táv: 50 km, szint: 10 m 08.20. útvonal
Látnivalók a túraútvonalakon
71-en érkeztünk szombaton Velencére, elfoglaltuk tóparti szállásunkat, majd ki-ki strandolni, horgászni indult.
Ebben a 4 napban mindenki szabadon választotta meg, hogy mikor merre tart. Sokan csak rövid távokat teljesítettek, az útvonalat a kiscsoportok úgy variálták, ahogy kedvük tartotta, én csak az alapötletet adtam. Így örömmel futottunk össze különböző helyszíneken. :)
A legnagyobb meleg után, 3-kor indultunk első túránkra. Pusztaszabolcson a templom zárva volt, a melegben tovább tekertünk a Líviai Halastavakhoz. Az adonyi út le volt zárva, így néhányan visszafordultak, mi pedig Zichyiújfalura indultunk. A kastélypark szélén levő büfében oltottuk szomjunkat, s a Gárdonyi emlékház érintésével értünk le a Velencei tóhoz.
Vasárnap sokan csak tó-kört terveztek, mi pedig Székesfehérvárra indultunk. A néhány éve épült kerékpárutat lezárták vízleeresztés miatt. Informálódtunk: autópálya szélességű szakaszon térdig érő vízben kell áthaladni. Ez kihagyhatatlan! Cipőket nyakba, és boldogan vittük, vagy toltuk a bringát. A városban belecsöppentünk az ünnepi forgatagba. A Pákozdi Dóni és Katonai emlékhelyet, valamint a Sukorói ingóköveket sem hagyhattuk ki.
Hétfőn - mivel a Vörösmarty ház zárva volt - megfordítottuk az útvonalat, s elsőként Nadapon, a Szintezési Ősjegynél találkoztunk, sziklát másztunk. A meleg miatt csak kevesen tekerték le a hosszú távot, mi a Pázmándi kvarcitsziklákat is megmásztuk - nagy élmény volt! A déli órákra olyan meleg volt, hogy visszatértünk szállásunkra, ahol horgászaink sült hallal vártak bennünket. A meglepetés-ebéd után irány a strand: felfrissülés a vízben, pihenés az árnyékban, fagyizás, sörözés, ...
Keddre lehűlést, záporokat, zivatarokat jósoltak a meteorológusok, így legtöbben hazafelé indultak. Az erős hátszélben Fricivel elindultunk a tervezett úton. Többször láttam már Lórév határában a kedves kis templomot, de csak most tudtam meg a helyi "kaszásoktól", hogy Zichy gróf kivégzésének helyszínén emelték a kápolnát 1859-ben. Makád után a felújítás alatt álló legyalult töltésen értünk el Tassra, ahol elköltöttük ebédünket, majd a szélvédett Duna-parti kerékpárúton értük el Dömsödöt. Rövid szakaszon kimentünk az országútra - az erős oldalszélben nehéz volt a bringa irányítása, így amint tudtunk, visszatértünk a folyópartra. A ráckevei városnézés után visszatekertünk Lórévre, s a 6-os komppal átkelve befejeztük a túrát.
Tekertünk bő 200 km-t - egyesek kevesebbet, mások többet :) Igazán tartalmas, élménydús túrában volt részünk.
Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Augusztus 17. Velence-Pusztaszabolcs-Líviai tavak-Perkáta-Zichyújfalu-Velence
Táv: 66 km, szint: 150 m. 08.17. útvonal
Augusztus 18. Velence-Dinnyés-Börgöndi szabadidőpark-Székesfehérvár-Pákozd-Sukoró-Velence
Táv: 75 km, szint: 250 m. 08.18. útvonal
Augusztus 19. Velence-Kápolnásnyék-Pázmánd-Nadap-Vereb-Lovasberény-Vértesacsa-Felcsút-Csákvár-Lovasberény-Velence
Táv: 85 km, szint: 540 m - a felső szakaszon jelentős emelkedők. 08.19. útvonal
Augusztus 20. Gépkocsival Adony-komppal Lórév-Makád-Szentgyörgypuszta-Dunaparton kerekezve Dömsöd-Ráckeve-Lórév-komppal Adony
Táv: 50 km, szint: 10 m 08.20. útvonal
Látnivalók a túraútvonalakon
71-en érkeztünk szombaton Velencére, elfoglaltuk tóparti szállásunkat, majd ki-ki strandolni, horgászni indult.
Ebben a 4 napban mindenki szabadon választotta meg, hogy mikor merre tart. Sokan csak rövid távokat teljesítettek, az útvonalat a kiscsoportok úgy variálták, ahogy kedvük tartotta, én csak az alapötletet adtam. Így örömmel futottunk össze különböző helyszíneken. :)
A legnagyobb meleg után, 3-kor indultunk első túránkra. Pusztaszabolcson a templom zárva volt, a melegben tovább tekertünk a Líviai Halastavakhoz. Az adonyi út le volt zárva, így néhányan visszafordultak, mi pedig Zichyiújfalura indultunk. A kastélypark szélén levő büfében oltottuk szomjunkat, s a Gárdonyi emlékház érintésével értünk le a Velencei tóhoz.
Vasárnap sokan csak tó-kört terveztek, mi pedig Székesfehérvárra indultunk. A néhány éve épült kerékpárutat lezárták vízleeresztés miatt. Informálódtunk: autópálya szélességű szakaszon térdig érő vízben kell áthaladni. Ez kihagyhatatlan! Cipőket nyakba, és boldogan vittük, vagy toltuk a bringát. A városban belecsöppentünk az ünnepi forgatagba. A Pákozdi Dóni és Katonai emlékhelyet, valamint a Sukorói ingóköveket sem hagyhattuk ki.
Hétfőn - mivel a Vörösmarty ház zárva volt - megfordítottuk az útvonalat, s elsőként Nadapon, a Szintezési Ősjegynél találkoztunk, sziklát másztunk. A meleg miatt csak kevesen tekerték le a hosszú távot, mi a Pázmándi kvarcitsziklákat is megmásztuk - nagy élmény volt! A déli órákra olyan meleg volt, hogy visszatértünk szállásunkra, ahol horgászaink sült hallal vártak bennünket. A meglepetés-ebéd után irány a strand: felfrissülés a vízben, pihenés az árnyékban, fagyizás, sörözés, ...
Keddre lehűlést, záporokat, zivatarokat jósoltak a meteorológusok, így legtöbben hazafelé indultak. Az erős hátszélben Fricivel elindultunk a tervezett úton. Többször láttam már Lórév határában a kedves kis templomot, de csak most tudtam meg a helyi "kaszásoktól", hogy Zichy gróf kivégzésének helyszínén emelték a kápolnát 1859-ben. Makád után a felújítás alatt álló legyalult töltésen értünk el Tassra, ahol elköltöttük ebédünket, majd a szélvédett Duna-parti kerékpárúton értük el Dömsödöt. Rövid szakaszon kimentünk az országútra - az erős oldalszélben nehéz volt a bringa irányítása, így amint tudtunk, visszatértünk a folyópartra. A ráckevei városnézés után visszatekertünk Lórévre, s a 6-os komppal átkelve befejeztük a túrát.
Tekertünk bő 200 km-t - egyesek kevesebbet, mások többet :) Igazán tartalmas, élménydús túrában volt részünk.
Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
2013.08.10. Túra a Jakab-hegy oldalába
Útvonal : Cserkút szabadidő tó,Kővágószőlős horgásztó, Kővágótőttős, Bakonya, Hetvehely, Sás-völgy Erdei Iskola, Nyáras-völgy, V. üzem, Petőcz-puszta, Golgota, Római villa rom, 6-os út, Pécs.
Táv: 50 km.
Életem első túravezetői feladatait a nagy tömeg nem nehezítette, pedig az előző
nap még terepbejárást is végeztem hogy minden tökéletesen sikerüljön. A kiírás
szerint pontosan kilenc óra kettő perckor ketten vágtunk neki a szemerkélő
esőben az útnak. Mivel a fényképező gépem nem vízálló az utunk elején nem
sokszor vettem elő, pedig szép helyeken jártunk akkor is. A túránk második
részéről pedig beszéljenek a képek helyettem.
Túravezető, lejegyezte: Bodrogi Frigyes
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.
2013.08.03. Nyár derekán, a Mecsek gerincén (is)
Táv: 70 km Szint: 740m
Túravezető: Rostás László
a túra útvonala térképen
Megvolt a túránk, kissé meleg volt, de jó volt a hangulat, sok volt a fagyi, és
a domb...de így akartuk.
Szombaton reggel 9-kor 9-en gyűltünk össze, ami a várható hőségre való tekintettel jelentős létszám volt :)
Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, kicsit rövidebbre vesszük a távot, és ráaádsként fordítva tesszük meg,mint ahogy a kiírásban szerepelt.
Így kezdésnek Árpádtetőre másztunk, és onnan Mánfára gurultunk, ami igen csak jól esett a már érezhetően nagy melegben. Nem kívánom felsorolni, merre is jártunk, aki olvasta a kiírást, vagy velünk volt, úgy is tudja, aki nem, akkor ideje megnézni :)
Ami biztos, sok helyen megálltunk fagyizni, sörözni, vizezni, és közben hol másztunk, hol gurultunk.
Baranya egyik vonzereje, hogy dombos ugyan, de utána mindig jön a jól megérdemelt gurulás, maja a következő faluban a sör, vagy fagyi, mindenkinek belátása szerint.
A túra a megszokott jó hangulatban, nevetgélve, sztorizgatva telt, majd egyszer csak megérkeztünk Abaligetre. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt, és mint kiderült, ez volt a túra végállomása is. Innen többen elindultak haza, egyénileg, párosban, majdnem mindenkinek dolga volt, na meg a hőség is egyre nagyobb lett. Utolsó megálló az Ürögi úton egy fagyizó volt, de itt már E. Zsuzsival ketten voltunk csak..viszont igen finom fagyit ettünk :)
Aztán mi is elköszöntünk egymástól, és én még hazatekertem.
Jó túra volt, köszönöm, hogy jöttetek, és hogy együtt tekertünk. Találkozunk a következő túrán.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Rostás László fotói
.
2013.07.12-14. V. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó
Kiírás
Általános tájékoztató
Jelentkezési lap
Térkép
Képek:
Bujdos Csaba fotói
Berkes Attila fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Gönczöl Gábor fotói
Miklós Zsolt István fotói (DÖKE)
Petkó Ica fotói
Általános tájékoztató
Jelentkezési lap
Térkép
Már hagyomány a beremendi kerékpáros találkozó,
melyről nem hiányozhat a beremendi polgármester, valamint Feri és Laci. Ismét
nagyon jó programmal vártak bennünket, köszönjük fáradozásukat.
Pénteken 9 klubtag érkezett Beremendre, s még
vacsora előtt lekerekeztünk a Déli pontra. Megtekintettük az
iskolatörténeti kiállítást, majd az EDDA koncert tette emlékezetessé ezt
az estét. Szombaton reggel további klub-tagok, és szimpatizánsok
érkeztek, Komló és Szekszárd bringásai is itt voltak.
8-kor már indultunk is déli szomszédainkhoz – most volt ellenőrzés a határon.
8-kor már indultunk is déli szomszédainkhoz – most volt ellenőrzés a határon.
Szépen együtt haladt a több mint 50 fő (2-3-as
oszlopban). Pélmonostor főterén volt az első pihenőnk, majd Csuzán
megnéztünk egy csaknem 100 éves cséplőgépet. Ezután feltekertünk a
temetőhöz, ahol Ács Gedeon lelkész útját ismertük meg, és sírjánál
elhelyeztük a találkozóra emlékeztető nemzeti színű szalagot. A település
központjában megnéztük Kossuth Lajosról készült színes mellszobrot is, melyre a
helyiek joggal büszkék - csak úgy tudták megmenteni a háború alatt, hogy hol egyik, hol másik család rejtegette padlásán.
Innen már hamar megérkeztünk a Duna partján levő domb
tetejére, a batinai háborús emlékhelyhez. Gyönyörű kilátás volt a
Dunára, mely túloldalán már Szerbia terül el. Feri bácsi (nyugdíjas
tanár) történelmi tájékoztatója után letoltuk a bringákat a faluba, és a lenéztünk a
folyópartra.
Mivel csúszásban voltunk, visszaindultunk Vörösmartra, ahol finom ebéddel enyhítettük éhünket, és fröccsel oltottuk szomjunkat. Többen palackozott bort is vásároltunk, melyet nem kellett cipelnünk, a kísérő autó – melyet a beremendi polgármester vezetett – szállította.
Mivel csúszásban voltunk, visszaindultunk Vörösmartra, ahol finom ebéddel enyhítettük éhünket, és fröccsel oltottuk szomjunkat. Többen palackozott bort is vásároltunk, melyet nem kellett cipelnünk, a kísérő autó – melyet a beremendi polgármester vezetett – szállította.
A pihenő után nehezünkre esett az emelkedőt
leküzdeni, de jött a lejtő, ahol szétszakadt a csapat. A
kulcs-kereszteződésben elég sokan rossz irányt választottak, de a kísérő
autó „visszaterelte” őket. Ismét Pélmonostoron pihentünk, többen kávéval és fagyival frissítették magunkat. Az igazi
fagyizás azonban Petárdán volt, ha erre járunk, sosem hagyjuk ki – olcsó
is, finom is. Innen csak „néhány tekerés” Magyarország, Beremend. A csapat nagy része
elfogyasztotta vacsoráját, s Gyuri bácsi pincéjében
folytatták a napot langalló, és helyi finomságok, no meg finom helyi
borok mellett. Mi pedig felpakoltuk bringáinkat, és sok élménnyel
gazdagodva hazaindultunk. További látnivalók, és strandolás várt azokra,
akik maradtak vasárnap is.
Szép volt! Köszönjük
a szervezést!
Képek:
Bujdos Csaba fotói
Berkes Attila fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Gönczöl Gábor fotói
Miklós Zsolt István fotói (DÖKE)
Petkó Ica fotói
2013.07.06-07.-13. Kerékpáros vándortúra az Őrségben, a Mura és a Dráva mentén
2001. nyarán Iván bá által szervezett "Három folyó túra" nyomán, L. Móni ötletére szerveződött az idei nagytúra. Sokaknak felkeltette az érdeklődését, melyen végül 18 fő vett részt. Nem kis létszám egy többnapos bringatúrán, de előzetes aggályaim hamar szertefoszlottak a csapat egymás iránt mutatott toleranciája és segítőkészsége, összeszokottsága miatt. Köszönet ezért minden résztvevőnek!
Vágjunk is bele a túrán történtekbe.
2013.07.06. szombat
A csapat első fele (E. Zsuzsa, H. Barna, M. Zita, P. Zoli, R. Ildi, R. Laca, Vs. Laci) a reggeli vonattal elutazott Zalaszentivánra. Aznapi úticéljuk előre megbeszéltek szerint, Szalafőn Lenke néni magánkempingje volt. A napi útvonal a Zala völgyében vezetett, a nem nagy táv lehetőséget adott a Gébárti-tóban való fürdésre is.
2013.07.07. vasárnap
Útvonal: Zalaszentivánig vonattal - Zalaszentiván - Őriszentpéter - Szalafő 56km
A szombati csapat Szentgotthárdra tett csillagtúrát, ezúttal csomagok nélkül. Eközben a vasárnapi csapat (B. Frici, E. Józsi, K. Balázs, K. Dóri, K. Gazsó, K. Márti, L. Móni, V. Laci, V. Magdi) szintén a reggeli vonattal Pécsről Zalaszentivánra utazott, hogy az előző napi csapattal azonos útvonalon haladva Szalafőn a teljes csapat összeálljon. A napi táv nem volt sok, illetve a terep sem volt nehéz, de adódott egy kis nehézség. Dóriról már a vonaton kiderült, hogy valami nem tökéletes vele. Gyengének érezte magát, bár ennek ellenére nagyon küzdött, hogy a csapatnak ő is része lehessen. (Mint utólag kiderült, előző héten a strandon kapott el valami vírusos fertőzést.) Egész nap nem tudott enni és inni sem, mert nem maradt benne. Ennek ellenére tekert mint a golyó. Estére úgy nézett ki, hogy jobban lett, de sajnos másnap reggelre nem javult a helyzet. A dolgot még az színesítette, hogy Márti lánca Őriszentpéter-Templomszeren elszakadt. Laca, aki elénk jött Őrisztntpéterre, közölte velünk, hogy már csak 2 km van a szállásig, meg 2 domb. Így Márti lazán bevállalta, hogy eltolja addig a bringáját, ne álljunk meg szerelni. Végül kiderült, hogy 5 km és legalább 3x2 "domb" volt vissza. De sebaj, Laca ezt a túra során többször visszakapta :-))
Szalafőn a szálláson végül összeállt a csapat. Este hobbi szinten kerékszerelés következett. Én szereltem, az összes többi fiú meg jobbnál jobb tanácsokkal "segített". Többek között, a matricák egyirányban történő elhelyezésére, mint az egyik legfontosabb dologra hívták fel a figyelmemet. A túra során ez poén szintjén nagyon sokszor elhangzott.
2013.07.08. hétfő
Útvonal: Őriszentpéter (H) - Hódos (SLO) - Stanjevci - Grad (vár) - Vadarci (tó) - Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Bad Radkersburg (A) 75 km
Dóri nem lett jobban, nem tudott reggelizni sem. Már egy napja szinte semmit nem evett, és alig ivott. Mártival meghoztuk a nehéz döntést: Szlovéniát így nem tudjuk bevállalni vele. Végül Márti Dórival még egy napot ott maradt Szalafőn Lenke néninél, esélyt adva a pihenés következtében remélt gyógyulásra.
Dóri nem lett jobban, nem tudott reggelizni sem. Már egy napja szinte semmit nem evett, és alig ivott. Mártival meghoztuk a nehéz döntést: Szlovéniát így nem tudjuk bevállalni vele. Végül Márti Dórival még egy napot ott maradt Szalafőn Lenke néninél, esélyt adva a pihenés következtében remélt gyógyulásra.
A csapat első része előbb indult, megbeszéltük, hogy Szlovéniában Grad-nál találkozunk. A csapat második részével egy picit később indultam Őriszentpéter-Hódos útvonalon. Őriszentpéteren bementünk a boltba. Közben Gazsó mondta, hogy nem érzi jól magát, nem jó a gyomra. Na neeeeee! Közben észrevettem, hogy kiesett a csomagtartójának egy rögzítő csavarja :-(
E. Józsi vett a boltban Gazsónak kólát és ropit, -állítólag ez a legjobb ilyenkor- én meg nyakamba vettem Őriszentpétert, ötös csavar után kutatva. Rövid idő alatt minden megoldódott. Lett csavar, Gazsó meg töltötte magába a gyógykólát. A gyomorfájás hamar kiszállt belőle, én meg megkönnyebbültem.
Szlovéniában Stanjevcinél letértünk a főútról, egy meredek dombot másztunk meg, majd a műút hamarosan 4 km-es murvás útba váltott át. Végigkűzdöttük magunkat rajta. Vidoncitól É-ra elértük az aszfaltutat. Kicsit haladtunk rajta, majd egy táblát láttunk: Grad felé vezető út lezárva. Bringával szerencsére nem vettük komolyan. Gondoltuk, csak eltoljuk a gépeket majd valahogy. Az útlezárás oka az volt, hogy egy korábbi özönvíz elmosta az utat. Nekünk viszont nem jelentett különösebb akadályt, könnyedén folytattuk utunkat Grad felé, abban a reményben, hogy a csapat mások felével a vár mellett találkozunk.
A várhoz érve csak az ódon falak voltak, a bringásaink nem. Na mindegy, pihenünk, eszünk, várat nézünk, aztán megyünk tovább - gondoltuk. Mikor a pihenőidőnk vége felé tartottunk, megjelent három gyalogos. A mieink voltak. Hát ti honnan jöttök? - kérdeztük. A vár alatt a faluban a foci pálya szélén vártunk rátok. - volt a válasz. Ugyanis ők hosszabb, szintesebb úton jöttek Grad-ba, és nem a várba érkeztek közvetlenül, hanem a faluba. A várhegy megmászását már nem vállalták be mindannyian.
Összekaptuk a bringáinkat, legurultunk a hegyről a faluba, ahol valóban megtaláltuk a csapat másik felét. Végre együtt tekerhettünk, jó volt nézni az úton egy kígyóra hasonlító bringások sorát. Vadarci mellett megfürödtünk a tóban, ami igen jól esett. Napi úticélunk Bad Radkersburg mellett Laafeldben a Pavel-Haus udvara volt. (Köszönet Móninak a szállásszervezésért). Radkersburgban tiszteletünket tettük a Mária-szobornál, azaz hivatalosan is megkezdtük a Három folyó túrát. Lecuccoltunk a szálláson, majd csomagok nélkül csavarogtunk hosszasan a városban. Eközben többször átmentünk a Mura hídon Szlovéniába, Gornja Radgona-ba, ahol a várkastélyt is megtekintettük. Miután kicsavarogtuk magunkat, visszahajtottunk a szállásra, és nyugovóra tértünk.
2013.07.09. kedd
Útvonal: Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Radenci - Petanjci - Izakovci - Srednja Bistrica - Razkrizje - Gibina (SLO) - Sveti Martini Na Muri (HR) - Mursko Sredisce (HR) - Pince (SLO) - Tornyiszentmiklós (H) - Kerkaszentkirály 78 km
Ezen a napon négy országban jártunk!
Ausztria csücskében lévő városunkat elhagyva, Szlovéniában nagyjából a Mura mentén folytattuk utunkat. Petanjci előtt lementünk a folyópartra a közúti híd mellé, hogy érezzük a Mura-feelinget. Barna meg is fürdött. Megálltunk egy szép templomnál, majd ebédszünetünket Izakovcinál, a Mura-parti fantasztikus pihenőhelyen töltöttük. A látványt egy kiválóan felújított hajómalom emelte tovább, ami ráadásul ingyen megtekinthető volt. Egy kiállított térképet böngészve láttuk, hogy arrébb, a Mura horvátországi oldalán is van egy hajómalom. Eldöntöttük, hogy útbaejtjük. Így jutottunk át egy rövid szakaszon Horvátországba is. Ez a hajómalom sajnos zárva volt, viszont jót fürödtünk mellette, miközben Frici kiélte gátépítő hajlamait. Ezután csippentettünk mégegy utolsót Szlovéniából, majd Tornyiszentmiklósnál átléptünk Magyarországra. Az egykori határállomásnak csak a falait láttuk, lazán gurultunk át a határon. Igencsak porzó vesénket az elő útszéli kocsmában igyekeztünk regenerálni.
Magyar térerőt elkapva sikerült Mártival beszélni, érdeklődve Dóriról. Sajnos Dóri állapota még nem tette lehetővé, hogy Szalafőről eltekerjen Mártival Tornyiszentmiklósra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Vonattal elutaztak Nagykanizsára a rokonokhoz egy kis ápolásra.
Nem volt más hátra erre a napra, mint a táborhely keresés. Először Kerkaszentkirály-Margitmajornál a Lendva partjánál próbálkoztunk. Mivel nem volt elegendő méretű sátorhely, tovább kellett állnunk. Visszafordultunk Kerkaszentkirály felé, ahol a falu közepén a volt Kerka menti malom mellett szépen ápolt vízparti területet találtunk. Mint kiderült, ez a Kerka vízitúrák kiindulópontja. 500 Ft-ért melegvizes zuhanyzót és WC használatit kaptunk. Ildi és Laca ezen ez estén Szentmargitfalvára mentek temetőt látogatni, az éjszakát is abban a faluban töltötték. A polgármester üzenete az volt a bringások felé, hogy bátran keressék fel Szentmargitfalvát, mindig szeretettel várják a turistákat!
2013.07.10. szerda
Útvonal: Kerkaszentkirály - Muraszemenye - Letenye - Molnári - Murakeresztúr - P+ -Őrtilos Szt. Mihály hegy - Őrtilos - Gyékényes 64 km
Elhagyva Kerkaszentkirályt, Muraszemenye felé vettük az irányt. Itt lementünk a Mura partra, hogy felkeressük a vízitúra táborhelyet. Hosszú terepezés után oda is értünk. Ezt követően Letenyéig tapostuk a pedált. Letenyén a SPAR-nál találkoztunk Ildivel és Lacával. Együtt mentünk tovább a kastély mögötti óriás platánfához, valamint a Makovecz-féle gyönyörű könyvtárépülethez. Ebédszünetünket Molnárinál tartottuk a Mura-parton. Természetesen itt is fürödtünk. Márti ekkor hívott, hogy Dóri jól van, és már Őrtilosban vannak bringával. Ez nagyon jó hír volt. Be is fejeztük a déli sziesztát, és elindultunk Szentmihály-hegy felé, hogy ott találkozzunk. E. Józsi az élre állt, és őt ismerve nem a legegyszerűbb utat választottuk, de ennek köszönhetően útba tudtuk ejteni a a Zrínyi újvárat. A vár után következett a feketeleves. Akácos erdőben vezető turistaúton kellett továbbhaladnunk. Több defekt miatt már csak tolni mertük a bringákat a 3,5km hosszú ösvényen. Mártiék nem is értették, hogy hol vagyunk eddig, de türelmesen vártak minket a Szent-Mihály hegyi kápolnánál. Végre együtt volt a csapat, Dóri is nagyon vidám volt, jó volt ezt látni.
Legurultunk Gyékényesre, ahol a tóparti kempingben táboroztunk le. Itt csatlakozott hozzánk terv szerint Márta és Edina. Ekkor értük el a maximális létszámot, 18 főt. Este természetesen csobbantunk a kristálytiszta tóban. Fantasztikus érzés volt. Aki még nem volt Gyékényesen, ne hagyja ki!
2013.07.11. csütörtök
Útvonal: Gyékényes - Porrogszentkirály - Csurgó - Berzence - Somogyudvarhely - Bélavár - Vízvár - Heresznye - Bolhó - Babócsa - Csokonyavisonta 64km
Következő, délelőtti etapunk célpontja Csurgó volt. Rögtön a gimnázium udvarára hajtottunk, ahol lehetőségünk volt az épületben lévő könyvtármúzeumot is megtekinteni. Eközben eleredt az eső. Hát persze, hiszen Csurgón vagyunk! Míg várakoztunk, V. Lacitól megtanulhattuk a legbiztosabb időjárás előrejelzést: "Vagy eső lesz vagy hó, vagy rossz idő, vagy jó." Szerinte ez mindig bejön.
Szóval vártunk sokat a tető alatt, de mikor gyengülni kezdett az égi áldás, továbbindultunk stílusosan: Vízvár felé. Felkerestük a drávai vízitúra táborhelyet, s itt tartottuk az ebédszünetünket is. Innen Heresznye felé haladtunk tovább, ám a falu előtt tettünk egy kis kitérőt a Heresznyei-magasparthoz. A kilátóhely megközelítése -bár nem váratlanul- felettébb érdekes volt, ugyanis embermagasságnál nagyobb napraforgómezőn keresztül kellett eljutnunk a megasparthoz. Hogy el ne veszítsük egymást, folyamatosan hangjelzéssel jeleztünk egymásnak. Megérte a küzdelem, csodaszép volt ebből a magasból a Dráva. Babócsán bementünk a Basakertbe, a nárciszmezőre (természetesen nyár közepe lévén nárciszra nem számíthattunk).
Babócsa után elbúcsúztunk L. Mónitól, akinek e napon haza kellett utaznia. A mai nap célpontja Csokonyavisontán G. Gábor szüleinek háza és udvara volt. Gábor sajnos nem lehetett velünk a túrán, mert ebben az időben éppen Szlovénia magas hegyeit mászta társával. Szülei viszont el nem mondható szeretettel fogadtak, és a meglepetés vacsorát hét országra szólóan szervezték számunkra. Miközben Anna néni a vacsora szervírozásával foglalatoskodott, Gyuri bácsi lelkesen mutatta műhelyének legbecsesebb tárgyait. Az este folyamán egyre különlegesebb tokaji borok is előkerültek, majd részletes ízelítőt kaphattunk az épületük közeljövőben tervezett renoválásáról is. Eközben azt vettük észre, hogy már ránk is sötétedett.
2013.07.12. péntek
Útvonal: Csokonyavisonta - Barcs - Kisbók - kijelölt erdei kerékpárút - Drávatamási - Kastélyosdombó - Szentborbás - Felsőszentmárton - Révfalu - Drávasztára (evezés) - Révfalu 74km
Frici kora reggel elindult, mert még ezen a napon el kívánt jutni Beremendig, hogy részt tudjon venni a bringás találkozó programján is.
Elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, és Barcs felé vettük az irányt. Csokonyavisontáról elkísért minket utunkon Vera is, vendéglátóink ismerőse, aki Tótújfaluba tartott hazafelé. Barcson másfél órás szabadprogramot tartottunk, mindenki elintézhette a boltozásos és egyéb ügyeit. Mikor lejárt az idő, indulni szerettünk volna. Ekkor vette észre Magdi és Laci, hogy a fához zárt bringájuknak nincs meg a kulcsa. Laci vette nyúlcipőjét, hogy visszafusson a boltba, hátha otthagyta a kulcsot. Eközben Magdi megtalálta a bringára aggatott hátizsákban. Magdi is nyúlcipőt húzott, és próbálta Lacit -szintén futva- befogni a városban. Nem tudom, hogy, de valahogy sikerült neki. Kinyitották a lakatot, és végre továbbindulhattunk.
Utunkat a Kisbóki-holtágat érintve, Drávatamási felé az erdőn keresztül haladó homokos, kijelölt kerékpáros túraútvonalon folytattuk. Mint kiderült, ez a szakasz volt a túránk legjárhatatlanabb része. A haladást a mély homok nehezítette, a láncra ráragadt homoktól viszont sírt a lánc, és a kerékpáros szíve. Legközelebb biztos, hogy az aszfaltúton megyek. De előbb-utóbb kiértünk Drávatamásiba. Az ebéd spontán módon történt. A csapat hátsó fele eléhezés miatt Kastélyosdombó határában kényszerebédszünetet tartott, eközben a csapat első fele Potonynál a pihenőhelyen tette ugyanezt. Szentborbáson a Dráva parton tartottuk a hosszabb pihenőnket.
A mai nap utolsó szakasza Felsőszentmártonon át Révfaluig vezetett. Révfaluban a telkünkön szüleink és Zsuzska lányunk vártak ránk egy bográcsnyi gulyással és behűtött innivalóval. A telek volt egyben aznapi táborhelyünk is.
Bónuszként adódott még egy program estére: a barcsi vízitúrás egyesület éppen ekkor táborozott Drávasztárán. Felajánlották a lehetőséget egy kis evezésre, amit szívesen fogadtunk.
2013.07.13. szombat
Útvonal: Révfalu - Zaláta - Vejti - Vajszló - Kémes - Harkány - Siklós - Vokány - Újpetre - Pécs 84 km
Elérkezett túránk utolsó napja. Révfalui táborunkat elhagyva, első megállónk Vejti Drávapart volt. Itt egy kis lábmozgatást követően végleg elköszöntünk a folyótól. Vajszló, a dinnyék hazája volt a következő cél. A templom előtti kis parkban töltődtünk fel, majd Kovácshidáig meg sem álltunk. Itt a falu melletti kiserdőben ebédeltünk. Józsi eközben egy kígyót talált a fák között.
Harkányban fagyiztunk a kedvenc fagyizónkban, majd néhány társunktól elköszöntünk, akik rövid úton tervezték a hazautat Pécsre. A többiekkel az eredetileg kiírt útvonalon haladtunk tovább, Siklós felé. Máriagyűdön E. Józsi javaslatára oroszlánnézőbe indultunk, de sajnos az állatok már nem voltak a szokott helyen. Sebaj.
Következő program Ildi és Laca hazakísérése volt Vokányba, de előtte még meg kellett másznunk a Villányi-hegység gerincét. Vokányban Lacáék elláttak bennünket útravaló friss vízzel, és elköszöntünk tőlük, folytatva az utat Kozármisleny és Pécs felé.
Megcsináltuk! Letekertük -néhány alternatívával- azt az utat, melyet 12 évvel ezelőtt a Mura-Dráva-Duna Három folyó túra néven Iván bá vezetett, a túraútvonal turisztikai bemutatásaként akkoriban. Jó volt újra bejárni ezt a területet.
Köszönöm minden résztvevőnek az egymás iránt tanúsított türelmet, összetartást! Jó túra volt, gondolom, mindannyian hasonlóan éreztétek.
Össztáv: 495 km
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
Útvonal: Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Radenci - Petanjci - Izakovci - Srednja Bistrica - Razkrizje - Gibina (SLO) - Sveti Martini Na Muri (HR) - Mursko Sredisce (HR) - Pince (SLO) - Tornyiszentmiklós (H) - Kerkaszentkirály 78 km
Ezen a napon négy országban jártunk!
Ausztria csücskében lévő városunkat elhagyva, Szlovéniában nagyjából a Mura mentén folytattuk utunkat. Petanjci előtt lementünk a folyópartra a közúti híd mellé, hogy érezzük a Mura-feelinget. Barna meg is fürdött. Megálltunk egy szép templomnál, majd ebédszünetünket Izakovcinál, a Mura-parti fantasztikus pihenőhelyen töltöttük. A látványt egy kiválóan felújított hajómalom emelte tovább, ami ráadásul ingyen megtekinthető volt. Egy kiállított térképet böngészve láttuk, hogy arrébb, a Mura horvátországi oldalán is van egy hajómalom. Eldöntöttük, hogy útbaejtjük. Így jutottunk át egy rövid szakaszon Horvátországba is. Ez a hajómalom sajnos zárva volt, viszont jót fürödtünk mellette, miközben Frici kiélte gátépítő hajlamait. Ezután csippentettünk mégegy utolsót Szlovéniából, majd Tornyiszentmiklósnál átléptünk Magyarországra. Az egykori határállomásnak csak a falait láttuk, lazán gurultunk át a határon. Igencsak porzó vesénket az elő útszéli kocsmában igyekeztünk regenerálni.
Magyar térerőt elkapva sikerült Mártival beszélni, érdeklődve Dóriról. Sajnos Dóri állapota még nem tette lehetővé, hogy Szalafőről eltekerjen Mártival Tornyiszentmiklósra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Vonattal elutaztak Nagykanizsára a rokonokhoz egy kis ápolásra.
Nem volt más hátra erre a napra, mint a táborhely keresés. Először Kerkaszentkirály-Margitmajornál a Lendva partjánál próbálkoztunk. Mivel nem volt elegendő méretű sátorhely, tovább kellett állnunk. Visszafordultunk Kerkaszentkirály felé, ahol a falu közepén a volt Kerka menti malom mellett szépen ápolt vízparti területet találtunk. Mint kiderült, ez a Kerka vízitúrák kiindulópontja. 500 Ft-ért melegvizes zuhanyzót és WC használatit kaptunk. Ildi és Laca ezen ez estén Szentmargitfalvára mentek temetőt látogatni, az éjszakát is abban a faluban töltötték. A polgármester üzenete az volt a bringások felé, hogy bátran keressék fel Szentmargitfalvát, mindig szeretettel várják a turistákat!
2013.07.10. szerda
Útvonal: Kerkaszentkirály - Muraszemenye - Letenye - Molnári - Murakeresztúr - P+ -Őrtilos Szt. Mihály hegy - Őrtilos - Gyékényes 64 km
Elhagyva Kerkaszentkirályt, Muraszemenye felé vettük az irányt. Itt lementünk a Mura partra, hogy felkeressük a vízitúra táborhelyet. Hosszú terepezés után oda is értünk. Ezt követően Letenyéig tapostuk a pedált. Letenyén a SPAR-nál találkoztunk Ildivel és Lacával. Együtt mentünk tovább a kastély mögötti óriás platánfához, valamint a Makovecz-féle gyönyörű könyvtárépülethez. Ebédszünetünket Molnárinál tartottuk a Mura-parton. Természetesen itt is fürödtünk. Márti ekkor hívott, hogy Dóri jól van, és már Őrtilosban vannak bringával. Ez nagyon jó hír volt. Be is fejeztük a déli sziesztát, és elindultunk Szentmihály-hegy felé, hogy ott találkozzunk. E. Józsi az élre állt, és őt ismerve nem a legegyszerűbb utat választottuk, de ennek köszönhetően útba tudtuk ejteni a a Zrínyi újvárat. A vár után következett a feketeleves. Akácos erdőben vezető turistaúton kellett továbbhaladnunk. Több defekt miatt már csak tolni mertük a bringákat a 3,5km hosszú ösvényen. Mártiék nem is értették, hogy hol vagyunk eddig, de türelmesen vártak minket a Szent-Mihály hegyi kápolnánál. Végre együtt volt a csapat, Dóri is nagyon vidám volt, jó volt ezt látni.
Legurultunk Gyékényesre, ahol a tóparti kempingben táboroztunk le. Itt csatlakozott hozzánk terv szerint Márta és Edina. Ekkor értük el a maximális létszámot, 18 főt. Este természetesen csobbantunk a kristálytiszta tóban. Fantasztikus érzés volt. Aki még nem volt Gyékényesen, ne hagyja ki!
2013.07.11. csütörtök
Útvonal: Gyékényes - Porrogszentkirály - Csurgó - Berzence - Somogyudvarhely - Bélavár - Vízvár - Heresznye - Bolhó - Babócsa - Csokonyavisonta 64km
Következő, délelőtti etapunk célpontja Csurgó volt. Rögtön a gimnázium udvarára hajtottunk, ahol lehetőségünk volt az épületben lévő könyvtármúzeumot is megtekinteni. Eközben eleredt az eső. Hát persze, hiszen Csurgón vagyunk! Míg várakoztunk, V. Lacitól megtanulhattuk a legbiztosabb időjárás előrejelzést: "Vagy eső lesz vagy hó, vagy rossz idő, vagy jó." Szerinte ez mindig bejön.
Szóval vártunk sokat a tető alatt, de mikor gyengülni kezdett az égi áldás, továbbindultunk stílusosan: Vízvár felé. Felkerestük a drávai vízitúra táborhelyet, s itt tartottuk az ebédszünetünket is. Innen Heresznye felé haladtunk tovább, ám a falu előtt tettünk egy kis kitérőt a Heresznyei-magasparthoz. A kilátóhely megközelítése -bár nem váratlanul- felettébb érdekes volt, ugyanis embermagasságnál nagyobb napraforgómezőn keresztül kellett eljutnunk a megasparthoz. Hogy el ne veszítsük egymást, folyamatosan hangjelzéssel jeleztünk egymásnak. Megérte a küzdelem, csodaszép volt ebből a magasból a Dráva. Babócsán bementünk a Basakertbe, a nárciszmezőre (természetesen nyár közepe lévén nárciszra nem számíthattunk).
Babócsa után elbúcsúztunk L. Mónitól, akinek e napon haza kellett utaznia. A mai nap célpontja Csokonyavisontán G. Gábor szüleinek háza és udvara volt. Gábor sajnos nem lehetett velünk a túrán, mert ebben az időben éppen Szlovénia magas hegyeit mászta társával. Szülei viszont el nem mondható szeretettel fogadtak, és a meglepetés vacsorát hét országra szólóan szervezték számunkra. Miközben Anna néni a vacsora szervírozásával foglalatoskodott, Gyuri bácsi lelkesen mutatta műhelyének legbecsesebb tárgyait. Az este folyamán egyre különlegesebb tokaji borok is előkerültek, majd részletes ízelítőt kaphattunk az épületük közeljövőben tervezett renoválásáról is. Eközben azt vettük észre, hogy már ránk is sötétedett.
2013.07.12. péntek
Útvonal: Csokonyavisonta - Barcs - Kisbók - kijelölt erdei kerékpárút - Drávatamási - Kastélyosdombó - Szentborbás - Felsőszentmárton - Révfalu - Drávasztára (evezés) - Révfalu 74km
Frici kora reggel elindult, mert még ezen a napon el kívánt jutni Beremendig, hogy részt tudjon venni a bringás találkozó programján is.
Elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, és Barcs felé vettük az irányt. Csokonyavisontáról elkísért minket utunkon Vera is, vendéglátóink ismerőse, aki Tótújfaluba tartott hazafelé. Barcson másfél órás szabadprogramot tartottunk, mindenki elintézhette a boltozásos és egyéb ügyeit. Mikor lejárt az idő, indulni szerettünk volna. Ekkor vette észre Magdi és Laci, hogy a fához zárt bringájuknak nincs meg a kulcsa. Laci vette nyúlcipőjét, hogy visszafusson a boltba, hátha otthagyta a kulcsot. Eközben Magdi megtalálta a bringára aggatott hátizsákban. Magdi is nyúlcipőt húzott, és próbálta Lacit -szintén futva- befogni a városban. Nem tudom, hogy, de valahogy sikerült neki. Kinyitották a lakatot, és végre továbbindulhattunk.
Utunkat a Kisbóki-holtágat érintve, Drávatamási felé az erdőn keresztül haladó homokos, kijelölt kerékpáros túraútvonalon folytattuk. Mint kiderült, ez a szakasz volt a túránk legjárhatatlanabb része. A haladást a mély homok nehezítette, a láncra ráragadt homoktól viszont sírt a lánc, és a kerékpáros szíve. Legközelebb biztos, hogy az aszfaltúton megyek. De előbb-utóbb kiértünk Drávatamásiba. Az ebéd spontán módon történt. A csapat hátsó fele eléhezés miatt Kastélyosdombó határában kényszerebédszünetet tartott, eközben a csapat első fele Potonynál a pihenőhelyen tette ugyanezt. Szentborbáson a Dráva parton tartottuk a hosszabb pihenőnket.
A mai nap utolsó szakasza Felsőszentmártonon át Révfaluig vezetett. Révfaluban a telkünkön szüleink és Zsuzska lányunk vártak ránk egy bográcsnyi gulyással és behűtött innivalóval. A telek volt egyben aznapi táborhelyünk is.
Bónuszként adódott még egy program estére: a barcsi vízitúrás egyesület éppen ekkor táborozott Drávasztárán. Felajánlották a lehetőséget egy kis evezésre, amit szívesen fogadtunk.
2013.07.13. szombat
Útvonal: Révfalu - Zaláta - Vejti - Vajszló - Kémes - Harkány - Siklós - Vokány - Újpetre - Pécs 84 km
Elérkezett túránk utolsó napja. Révfalui táborunkat elhagyva, első megállónk Vejti Drávapart volt. Itt egy kis lábmozgatást követően végleg elköszöntünk a folyótól. Vajszló, a dinnyék hazája volt a következő cél. A templom előtti kis parkban töltődtünk fel, majd Kovácshidáig meg sem álltunk. Itt a falu melletti kiserdőben ebédeltünk. Józsi eközben egy kígyót talált a fák között.
Harkányban fagyiztunk a kedvenc fagyizónkban, majd néhány társunktól elköszöntünk, akik rövid úton tervezték a hazautat Pécsre. A többiekkel az eredetileg kiírt útvonalon haladtunk tovább, Siklós felé. Máriagyűdön E. Józsi javaslatára oroszlánnézőbe indultunk, de sajnos az állatok már nem voltak a szokott helyen. Sebaj.
Következő program Ildi és Laca hazakísérése volt Vokányba, de előtte még meg kellett másznunk a Villányi-hegység gerincét. Vokányban Lacáék elláttak bennünket útravaló friss vízzel, és elköszöntünk tőlük, folytatva az utat Kozármisleny és Pécs felé.
Megcsináltuk! Letekertük -néhány alternatívával- azt az utat, melyet 12 évvel ezelőtt a Mura-Dráva-Duna Három folyó túra néven Iván bá vezetett, a túraútvonal turisztikai bemutatásaként akkoriban. Jó volt újra bejárni ezt a területet.
Köszönöm minden résztvevőnek az egymás iránt tanúsított türelmet, összetartást! Jó túra volt, gondolom, mindannyian hasonlóan éreztétek.
Össztáv: 495 km
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Eperjesi József fotói
Keményfi Balázs fotói
Petkó Zoltán fotói
Rostás László fotói
A túra során kapott prospektusok:
Letenye Könyvtár
Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén
.
2013. 06.30-07.01. Kerekezés Horvátország EU csatlakozási ünnepére
Eredeti kiírás: Pécsről 100 fős bringás csapat indulását szervezik Eszékre, ezzel egy időben Eszékről Pécsre úgyszintén.
Indulás reggel fél 8-kor, kb. délben találkozó a horvát csapattal a beremendi strandon, ebéd - pihenő, majd tovább kerekezés Eszékre.
07.01-jén - hétfőn vissza - Kisharsányban találkozó a horvát csapattal, ebéd, majd a Vylyan picénél koccintás. Pécsre érkezés este 6-ra.
Táv mindkét nap közel 100-100 km. Útvonalak:
Vasárnap országúton
Vasárnap már 6:30-kor megérkeztek az első résztvevők a Széchenyi térre. Regisztrálás, póló- és kulacs osztás, örömteli találkozások ...
Simon Wintermans, az ötletgazda pontban fél 8-kor köszöntött bennünket, s máris átkeltünk a vízfüggöny alatt :), végigtekertünk a Király utcán. Néhány erős ember a földút felé vette az irányt, mi pedig klassz hátszélben kerekeztünk - köztünk közéleti szereplők is, pl. Nagy Csaba alpolgármester.
Rendőrautó, motoros és bringás rendőrök kíséretében haladtunk végig, a sort pedig kísérő autónk zárta, mely a csomagjaink mellett orvost és szerelőt is szállított. Mindenki vidám és kedves volt, úgy a túratársak, mint kísérőink.
Kellemes környezetben pihentünk egyet Palkonyán, megtekintettük a kékfestő kiállítást, megemlegettük a horvát csapatot, nekik szembe-szélben nehezebb dolguk volt! Sokan elkísértek bennünket Beremendig, ahova bőven a tervezett idő előtt érkeztünk, így láthattuk a bringaverseny rajtját, később a befutót, a bátrabbak úsztak (a jó hideg vízben), napozás, pihenés, ismerkedés, jó ebéd, köszöntés, csoportfotó, ...
Továbbindulás előtt a felsorakozott horvát bringásokkal szembe kerekezve pacsiztunk :) - a fotókról látom, hogy baleset megelőzési okokból csak a sor eleje bringázott :)
A határátkelés után vagy 30-an a Dráva-töltésen folytatták az utat, mi pedig haladhattunk 5-10 km-es sebességgel a horvát rendőrautó mögött, ami nagy kontraszt az addigi száguldáshoz képest. Az eszéki Tvrda térre is jó időben megérkeztünk, majd átkerekeztünk a főtérre, ahol zászlófelvonással és kis koncerttel egybekötött ünnepélyes fogadtatásban részesültünk az osztrák motorosokkal együtt.
Szállás: 100 tatami a sportcsarnokban, 1 férfi és 1 női WC - elég volt! Tusolás, vacsi, majd irány a város - nekünk ingyenes villamosozás! Rúzsa Magdi, Toni Cetinski koncert, majd gyalog vissza. Sokan jót aludtunk - Nagy Csaba pl. a kapuban vackolta el magát, Simon pedig a terem közepén :)
Hétfőn reggeli után a motoros rendőröket követve ismét bekerekeztünk a főtérre, búcsú a várostól, s immáron mindannyian együtt indultunk haza. Néhány rövid megállás, míg bevártunk egymást, Petárdán fagyizás, majd megállás nélkül áthajthattunk a határon. Kisharsányban a templom terén ismét találkozás a horvátokkal, fröccs, finom ebéd, kávé, zeneszó - beszélgetések, melyet a Vylyan pincénél folytattunk.
A két nemzet bringásai elköszöntek egymástól, s meglepő könnyedséggel győztük le az összes emelkedőt, a lejtő pedig nagy jutalom volt az ellenszélben. Kozármislenytől teljesen együtt haladtunk, lassan végigvonultunk a Király utcán. Megható volt a csapat tagjaként kerekezni, és csengőszóval jelezni hazaérkezésünket. Elkészült az utolsó csoportfotó is, elköszöntünk egymástól, hogy visszatérhessünk a hétköznapokba.
Többek dicséretét jegyzem le: "Gratulálunk mindenkinek, aki teljesítette a távot, külön G.Palinak, aki kisfiát utánfutón vitte végig!"
Köszönjük az ötletgazdának, minden szervezőnek, és szponzorunknak, hogy hozzájárultak ennek a nagy élményt adó, szép túrának a kivitelezéséhez. Aki itt volt, sokáig merít az itt szerzett élményekből, s reméljük köttettek hosszan tartó barátságok is :)
Indulás reggel fél 8-kor, kb. délben találkozó a horvát csapattal a beremendi strandon, ebéd - pihenő, majd tovább kerekezés Eszékre.
07.01-jén - hétfőn vissza - Kisharsányban találkozó a horvát csapattal, ebéd, majd a Vylyan picénél koccintás. Pécsre érkezés este 6-ra.
Táv mindkét nap közel 100-100 km. Útvonalak:
Vasárnap országúton
Vasárnap már 6:30-kor megérkeztek az első résztvevők a Széchenyi térre. Regisztrálás, póló- és kulacs osztás, örömteli találkozások ...
Simon Wintermans, az ötletgazda pontban fél 8-kor köszöntött bennünket, s máris átkeltünk a vízfüggöny alatt :), végigtekertünk a Király utcán. Néhány erős ember a földút felé vette az irányt, mi pedig klassz hátszélben kerekeztünk - köztünk közéleti szereplők is, pl. Nagy Csaba alpolgármester.
Rendőrautó, motoros és bringás rendőrök kíséretében haladtunk végig, a sort pedig kísérő autónk zárta, mely a csomagjaink mellett orvost és szerelőt is szállított. Mindenki vidám és kedves volt, úgy a túratársak, mint kísérőink.
Kellemes környezetben pihentünk egyet Palkonyán, megtekintettük a kékfestő kiállítást, megemlegettük a horvát csapatot, nekik szembe-szélben nehezebb dolguk volt! Sokan elkísértek bennünket Beremendig, ahova bőven a tervezett idő előtt érkeztünk, így láthattuk a bringaverseny rajtját, később a befutót, a bátrabbak úsztak (a jó hideg vízben), napozás, pihenés, ismerkedés, jó ebéd, köszöntés, csoportfotó, ...
Továbbindulás előtt a felsorakozott horvát bringásokkal szembe kerekezve pacsiztunk :) - a fotókról látom, hogy baleset megelőzési okokból csak a sor eleje bringázott :)
A határátkelés után vagy 30-an a Dráva-töltésen folytatták az utat, mi pedig haladhattunk 5-10 km-es sebességgel a horvát rendőrautó mögött, ami nagy kontraszt az addigi száguldáshoz képest. Az eszéki Tvrda térre is jó időben megérkeztünk, majd átkerekeztünk a főtérre, ahol zászlófelvonással és kis koncerttel egybekötött ünnepélyes fogadtatásban részesültünk az osztrák motorosokkal együtt.
Szállás: 100 tatami a sportcsarnokban, 1 férfi és 1 női WC - elég volt! Tusolás, vacsi, majd irány a város - nekünk ingyenes villamosozás! Rúzsa Magdi, Toni Cetinski koncert, majd gyalog vissza. Sokan jót aludtunk - Nagy Csaba pl. a kapuban vackolta el magát, Simon pedig a terem közepén :)
Hétfőn reggeli után a motoros rendőröket követve ismét bekerekeztünk a főtérre, búcsú a várostól, s immáron mindannyian együtt indultunk haza. Néhány rövid megállás, míg bevártunk egymást, Petárdán fagyizás, majd megállás nélkül áthajthattunk a határon. Kisharsányban a templom terén ismét találkozás a horvátokkal, fröccs, finom ebéd, kávé, zeneszó - beszélgetések, melyet a Vylyan pincénél folytattunk.
A két nemzet bringásai elköszöntek egymástól, s meglepő könnyedséggel győztük le az összes emelkedőt, a lejtő pedig nagy jutalom volt az ellenszélben. Kozármislenytől teljesen együtt haladtunk, lassan végigvonultunk a Király utcán. Megható volt a csapat tagjaként kerekezni, és csengőszóval jelezni hazaérkezésünket. Elkészült az utolsó csoportfotó is, elköszöntünk egymástól, hogy visszatérhessünk a hétköznapokba.
Többek dicséretét jegyzem le: "Gratulálunk mindenkinek, aki teljesítette a távot, külön G.Palinak, aki kisfiát utánfutón vitte végig!"
Köszönjük az ötletgazdának, minden szervezőnek, és szponzorunknak, hogy hozzájárultak ennek a nagy élményt adó, szép túrának a kivitelezéséhez. Aki itt volt, sokáig merít az itt szerzett élményekből, s reméljük köttettek hosszan tartó barátságok is :)
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói - 1. nap
B Gábor fotói
Földes Csaba fotói
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói - 1. nap
B Gábor fotói
Földes Csaba fotói
Lopott bicikli
2013.06.22. hajnali 4:45-kor ellopták UMF HARDY 3 típusú dirt kerékpárom Pécs-Újhegy Palahegy utcából, a zárt udvarból! A képeken nem a sajátom látható, viszont pontosan megegyezik mind szín, mind műszaki tartalomban a képeken levőkkel! Az elkövető személyleírása: kisebbségi, 170-175 cm magas, kimondottan vékony testalkatú, erősen borostás 40 körüli férfi, aki sötétkék pólót viselt, melynek a mell feletti felső harmada szürke! Kérlek benneteket minél többen osszátok meg, ha valaki megtalálja, vagy hasznos infóval szolgál, azt jutalomban részesítjük. Tel.szám:30 9 014 644 Előre is köszönöm a segítségeteket! Szabó Tamás
2013.06.22. Két tusa bringatúra
Eredeti kiírás:
A töltésen le Bédáig ahol 12
főnek lehetősége lesz kenuval bejárni a bédai holtágat ami 4 km hosszú.(Nagyon
szép hely , aki nem tud úszni vagy evezni az is bátran jöhet lesz
mentőmellény és a holtág vize nem folyik. Úgyhogy kezdők és kíváncsiak is
jöhetnek.)
Mohács - Béda- Kölked -Erdőfű-
Kölked - Sátorhely - Nagynyárád - Bóly - Töttös - Majs - Mohács
Táv: Kb. 70-75 km + 5-6 km
evezés
12 Fő evezhet 3 db , 4 személyes
kenuval.
Aki nem evez az 1,5-2 órát pihenhet
a bédai holtágnál ( és vigyázhat a biciklikre).
Reggel 9-körül mindenki sikeresen
odatalált a Sokácrévhez Mohácsra. Gyors bringa összeszerelés és felmálházás
után indultunk is, mert 9:30 és 9:45-között vártak minket a Bédai gátőrháznál a
kenukkal, amit a mi segítségünkkel kellett lepakolni.
A Duna még mindig elég magas
volt, ezért nem lehetett végigtekerni a városban a támfalon belüli
szakaszon, sőt még a komp rámpáján is kint volt a víz.
A parttal párhuzamos utca
pedig le volt zárva, mert az van beszakadva. Tudjátok, ezt mutogatták a
híradóban.
Szóval kis kevergés árán szépen
kiértünk a város alatti töltésre és Kölked felé elindultunk, L. Móni és L.
Józsi már jött szembe a töltésen.
Miután teljes lett a létszám már
meg sem álltunk a bédai gátőrházig, ott már várt minket az autó a kenukkal.
Gyorsan lepakoltuk a hajókat aztán irány a víz. Mártiék hárman a parton
maradtak, ők vigyáztak a bringákra. Eleveztünk a holtág végéig, sőt azon is túl
egy elöntött rétre. Frici nagyon jó fotókat készített. Az evezést -úgy láttam-
a többség élvezte. Utána várt minket egy kis meglepetés a parton:. Barnának
teljesen leeresztett a kereke. A gyors belsőcsere alatt a többiek megették az
ebéd szendvicsüket aztán indultunk tovább a töltésen Erdőfű felé. Itt a mi
tiszteletünkre frissen aszfaltozott úton haladhattunk egy darabig aztán
csak az a ragadós aszfaltozás előtti anyag volt az úttesten. Nemsokára
lekanyarodtunk a töltésről és földúton haladtunk át egy erdősávon ahol sikerült
megriasztanunk egy nagy létszámú szarvas csordát. Sajnos nem látta mindenki,
mert eléggé szét voltunk szóródva, de úgy dübörögtek, hogy azt lehetett
hallani. Erdőfűn megpihentünk a kútnál, majd indultunk tovább. Itt utunk
nagyrészt erdőben vezetett, érintettük a belső Bédai-holtágakat, amik nagyon
szépek. Készítettünk is pár szép képet, sőt az egyik hídnál még egy
csoportképre is összeálltunk. Kölkedre érve balra a Mohácsi csata emlékhelye
felé vettük az irányt. Közben V. Magdi is összeszedett egy defektet, amit közös
erővel gyorsan elhárítottunk. Odaérve megpihentünk és páran megnézték a
kopjafás temetőt meg az új látogató épületet. Sátorhelyen csak átrobogtunk és
elfordultunk Nagynyárád felé. Nagynyárádon a kútnál ki-ki magához mérten
felfrissítette magát a 36 fokos hőségben.(LÁSD FOTÓK :)
Majd Bóly következett, ahol
bevettük a kedvenc cukrászdánkat és jól belaktunk. Itt ketten elköszöntek és
Szederkénynek vették az irányt.
Míg fagyiztunk, addig Magdinak
megint leeresztet a kereke, úgy néz ki a már többször ragasztott belső nem
bírta a strapát. Ő itt kiszállt és a cukrászdánál megvárta a Lacit visszafelé
autóval. Mi Töttös felé haladtunk tovább, ekkorra a hőség már kicsit
megviselte a csapatot. Töttös után Majson haladtunk át, itt már küszködtünk a
dombocskákkal :) //
Majd Kölkednél visszamentünk a
Duna töltésére, Mohácsra este 6-ra értünk be és addigra nagyon elfáradtunk és
pecsenye kacsává is sültünk.
Mártin és Ernákon ez elég csúnyán
látszott is. A túlzott hőség rendesen kiszívott mindenkit, de szerintem jó kis
túra volt és remélem lesz, aki itt szerette meg az evezést.
Túravezető, lejegyezte: Kónya
Tamás
Képek:
2013.06.15. A Mecsek igazán szép tájai
Útvonal: Pécs - Bogád - Hird - Hosszúhetény - Zobákpuszta -
Kárász - Szászvár - Nagymányok - Bonyhád - régi 6-os - Hidas -
Mecseknádasd - Régi 6-os - Pécsvárad - Hird - Bogád - Pécs
Táv: 98 km Szint: 810m. Térkép itt.
Rövidebb: Hirdtől
Pécsvárad - Erzsébet - Máriakéménd - Hásságy - Romonya - Pécs
Táv: 70 km, szint 450 m. Térkép itt.
Túravezető: Vadász Ferenc és Farkas Kati
Szép meleg nyári napra virradtunk. Sokan összejöttünk, hisz várt ránk a gyönyörű táj, és az út. Sok régi arc mellett néhány új is akadt. Kerékpár mustra után Bogád felé vetünk az irányt. Közben sokan megnézték a nagy csapatot, meg ment a nagy fotózás és pózolás. Aztán Hirdnél újabb fotó után, a többség a Mecsek felé vette velem az irányt. Kövestető meghozta az étvágyat is, így a zobákpusztai boltnál ettünk egyet. Eközben bővült a csapat két újabb tekerni vágyó kollégával. Miután lecsorogtunk Magyaregregyre, a temetőnél vizet vételeztünk aztán irány tovább, mert hisz még annyi szép látnivaló várt ránk.
Azután Tolna megyébe érve, már Bonyhád határában voltunk. Begurultunk a városba, pihenőhelyet néztünk, egy fagyi is jól esett.
Aztán újra a Mecsek felé tartottunk, azon az úton, mely a "régi hatos" névre hallgat. Ez a 6-os főút mellett halad, időnként keresztezi azt. A táj itt is lélegzet elállítóan szép, közben kis falvak esnek útba. Az egyik faluban egy frissítő után, újult lendülettel haladtunk tovább. Zengővárkonynál vár ránk egy kihívás, de a lelkesedés még megvolt. Mert, hogy a bátrak, akik nem félnek a kihívástól, másnak is átadják azt. Pécsváradra érve, már csak mellettünk tornyosultak a hegyek nagyjai. Két komlói társunk ott időzött tovább, mi délnek vettük az irányt. A Dombay-tó közelébe érve elbúcsúztunk egy újabb társtól, akire még hosszú út várt kelet felé. Pécs felé folytatva utunkat megálltunk egy eperfánál a régi hatoson, majd Hirden át Bogád után Homok-tetőre érve elköszönünk egymástól.
Jól eső érzéssel, és sok szép élménnyel térünk haza azzal a tudattal, hogy legközelebb is, vár ránk egy újabb kaland.
Azután Tolna megyébe érve, már Bonyhád határában voltunk. Begurultunk a városba, pihenőhelyet néztünk, egy fagyi is jól esett.
Aztán újra a Mecsek felé tartottunk, azon az úton, mely a "régi hatos" névre hallgat. Ez a 6-os főút mellett halad, időnként keresztezi azt. A táj itt is lélegzet elállítóan szép, közben kis falvak esnek útba. Az egyik faluban egy frissítő után, újult lendülettel haladtunk tovább. Zengővárkonynál vár ránk egy kihívás, de a lelkesedés még megvolt. Mert, hogy a bátrak, akik nem félnek a kihívástól, másnak is átadják azt. Pécsváradra érve, már csak mellettünk tornyosultak a hegyek nagyjai. Két komlói társunk ott időzött tovább, mi délnek vettük az irányt. A Dombay-tó közelébe érve elbúcsúztunk egy újabb társtól, akire még hosszú út várt kelet felé. Pécs felé folytatva utunkat megálltunk egy eperfánál a régi hatoson, majd Hirden át Bogád után Homok-tetőre érve elköszönünk egymástól.
Jól eső érzéssel, és sok szép élménnyel térünk haza azzal a tudattal, hogy legközelebb is, vár ránk egy újabb kaland.
Lejegyezte: Vadász Ferenc
Képek:
2013.06.09. ÁRKÁD kerékpártúra
Előzetes regisztráció után a klub tagjai közül sokan indultunk a nagy "tömegben" Harkány felé. Persze a várost elhagyva kissé szétszakadt a mezőny, de a fürdőben ismét összeverődtünk. A fürdő minden egységét használhattuk, így a napozás, úszás után az élményfürdőbe mentünk, szaunáztunk, a meleg medencében áztattuk magunkat.
Szinte észrevétlenül röpültek az órák. Délután 12-en indultunk vissza, illetve a fürdő mellett mindjárt fagyizással kezdtük. Görcsönyben is megálltunk fagyizni, itt találkoztunk KH Józsival, ő motorral jött utánunk. Néhányan hamarosan tovább indultunk, de az út szélén "kiabáló" termetes csiperkét nem hagyhattam ott, sőt, még déli tőkegombát is találtam - lett egy kisebb reklámszatyorral, s a többiek is utolértek. Mivel még csak ismerkedek a gombákkal, hétfőn a gombaszakértő jóváhagyásával készítettem belőlük finom levest, és gombapaprikást.
Nagyon kellemes időben, nagyon kellemesen telt a napunk. Köszönjük a szponzoroknak a lehetőséget.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Fotoplus munkatársai által készített fotók
Kónya Tamás fotói
Szinte észrevétlenül röpültek az órák. Délután 12-en indultunk vissza, illetve a fürdő mellett mindjárt fagyizással kezdtük. Görcsönyben is megálltunk fagyizni, itt találkoztunk KH Józsival, ő motorral jött utánunk. Néhányan hamarosan tovább indultunk, de az út szélén "kiabáló" termetes csiperkét nem hagyhattam ott, sőt, még déli tőkegombát is találtam - lett egy kisebb reklámszatyorral, s a többiek is utolértek. Mivel még csak ismerkedek a gombákkal, hétfőn a gombaszakértő jóváhagyásával készítettem belőlük finom levest, és gombapaprikást.
Nagyon kellemes időben, nagyon kellemesen telt a napunk. Köszönjük a szponzoroknak a lehetőséget.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Fotoplus munkatársai által készített fotók
Kónya Tamás fotói
2013.06.08. VII. Mecseki Hegyikerék MTB teljesítménytúra
Az engedélyezések körüli herce-hurca és gyötrődés után végre kisütött a nap és
legördült a 7. mecseki hegyikerék.
100 fölötti résztvevő, stabil és
megbízható pontőrök, remek hangulat, kitűnő látási valamint néhol saras út
viszonyok jellemezték a szombati programot.
Nagyon köszönjük MINDENKINEK
hogy eljött és várunk mindenkit jövőre is.
Poór Bazsi és Gábor Tomi
.
2013.06.07. Melitta Éjszakai Túra és Nordic Walking túra
Túrakiírás itt
A túra helyszínére késő délután, kellemes időben kezdtek szállingózni a túrázók. Szinte mindenkinek jutott nordic walking túrabot, egy kis próbálgatás után a többség a gyalogtúra mellett döntött, néhányan pedig a "botozást" választottuk. A beérkezők sikeres húzás esetén elemlámpával, vagy fejlámpával térhettek haza.
Mindannyian jól éreztük magunkat.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek
A túra helyszínére késő délután, kellemes időben kezdtek szállingózni a túrázók. Szinte mindenkinek jutott nordic walking túrabot, egy kis próbálgatás után a többség a gyalogtúra mellett döntött, néhányan pedig a "botozást" választottuk. A beérkezők sikeres húzás esetén elemlámpával, vagy fejlámpával térhettek haza.
Mindannyian jól éreztük magunkat.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek
2013.06.01. 2x100 km Baranyában országúti kerékpáros teljesítménytúra
Eredeti kiírás
Térkép
Menetlevél
100km eredményei
200km eredményei
Képek:
Bánovics Péter fotói
Keményfi Balázs fotói
A célban átvehető a képen látható szemüveg alkatrész.
Térkép
Menetlevél
100km eredményei
200km eredményei
Képek:
Bánovics Péter fotói
Keményfi Balázs fotói
A célban átvehető a képen látható szemüveg alkatrész.
2013.05.20. Pünkösdhétfői Túrakerékpáros Találkozó
A részletes program itt letölthető.
A rendezvényre kerékpártúra indult Pécsről.
Útvonal: Pécs, 48-as tér - Bogád - Hird - Pécsvárad. Táv: 24 km.
Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói
A rendezvényre kerékpártúra indult Pécsről.
Útvonal: Pécs, 48-as tér - Bogád - Hird - Pécsvárad. Táv: 24 km.
Életem első túravezetése!
Hát a feladat kolosszális volt - kiadni a jelszót, hogy: „Kilenc óra van…” Mert a valóság az, hogy a Pünkösdhétfői Pécsváradi Túrakerékpáros találkozó már elég régi hagyomány ahhoz, hogy már mindenkinek a bokájában legyen az egész „menetrend” - hamar el is oszolt a kezdeti izgalom: a csapatos indulás ténye kissé késve került fel a honlapra. Indultunk 12-en, a tökéletesen ideális (apostoli) létszámban – teljesen családias hangulatban.
A tervezett útvonal Bogád – Hird stb., azonban Romonya előtt a gyorsabbak …lendületből - hipp-hopp felgurultak a Romonya utáni dombtetőre. Visszagurulni már nem volt kedvük, így a családias „légkör” nagytesóra meg kistesóra osztódott.
Idén a találkozót Iván bá’ kis akadályverseny sorozattal színesítette – no eme 7-próbát kisebbik tesóék megkezdtük a Romonya-Hird közötti úttalan kátyúskák között . Az egynyomú járművek még csak-csak megoldották, a bufós szerelvénynek azonban helyenként - két óriási gödör közt alig volt elég a távolság. De ő is megúszta tengelytörés nélkül. A „nagyobb tesónak” a +1 feladat pedig a nagyobb távolság és több szintemelkedés lett. Ők ezért sajnos lekésték az üdvözlő térzenét – ami igényes, szép muzsikát ezúton is nagyon köszönünk a házigazdáknak.
A másik nagy-nagy kedvesség a biciklistákat vendégül látó VÁR(ók)tól – az igen élvezetes várismertető, melynek a vártotón is jó hasznát vettük. A várban az étterem átmenetileg nem üzemelt, a hidegtál kínálat azonban felséges volt: Onion antivirat által koronázott Sertésjava Aranycipó alapon!
A 7-próbán való induláskor többen megpályáztuk az utolsó helyezést – akár holtversenyben is… sajnos valószínű csak egynek sikerült, akinek a neve viszont nem ismert.
DE – sebaj! Nem a helyezés volt a fontos – a próbálkozásokat annál jobban élveztük!
Megtanulmányoztuk Iván bá’ új hajtányát, és a maroknyi csapat komótosan hazalendült – úgy látszik a dübörgő/vágtató forgalomtól kevésbé féltünk, mint a tengelytöréstől, mert finom bodzaillatú-lilaakácos színű visszautunkat szépen hagytuk belesimulni a régi 6-osból az újba, persze a városban azért már kerestünk nyugalmasabb mellékaszfaltot.
Pünkösd „másodika” – jó levegős-napsütéses, kedves-könnyed-biciklis szép nap volt.
Túravezető, lejegyezte: Lovas Mónika
Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói
2013.05.18-19. Tanúhegyek gyalogos és kerékpáros teljesítménytúra
A gyalogtúra részletei
A kerékpártúra részletei
Lejegyezte: Fülöp Szilvi
Képek:
Fülöp Szilvi fotói
A kerékpártúra részletei
Már évek óta szerettünk volna
részt venni a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület által szervezett 2
napos Tanúhegyek túrán. Idén sikerült megszerveznünk, így 5 fővel képviseltük
Klubunkat.
A pénteki utazásunk nagyon kalandosra sikerült, mert egy hatalmas vihar kapott el minket, és kísért végig utunkon egészen a szállásig. Szerencsére sofőrünk szó szerint: állta a sarat!
Szombaton gyalogtúrákat teljesítettünk, 5-en 4 különböző távon. Az idő, a táj és a társaság is szuper volt, így a nagyon jól sikerült túra után a célban töltöttünk el néhány vidám órát a már korábbi túrákról ismert szervezőkkel.
Vasárnap a kerékpáros túra következett, itt 3 távon képviseltük Klubunkat. Gyönyörű tájakon vezetett utunk, kellemesen elfáradva érkeztünk a célba. Ez után már csak az összepakolás és az elbúcsúzás maradt hátra.
A pénteki utazásunk nagyon kalandosra sikerült, mert egy hatalmas vihar kapott el minket, és kísért végig utunkon egészen a szállásig. Szerencsére sofőrünk szó szerint: állta a sarat!
Szombaton gyalogtúrákat teljesítettünk, 5-en 4 különböző távon. Az idő, a táj és a társaság is szuper volt, így a nagyon jól sikerült túra után a célban töltöttünk el néhány vidám órát a már korábbi túrákról ismert szervezőkkel.
Vasárnap a kerékpáros túra következett, itt 3 távon képviseltük Klubunkat. Gyönyörű tájakon vezetett utunk, kellemesen elfáradva érkeztünk a célba. Ez után már csak az összepakolás és az elbúcsúzás maradt hátra.
Nagyon szép emlékekkel jöttünk
haza. Köszönjük a családias hangulatot, és a szuper hétvégét a rendező
csapatnak.
Képek:
Fülöp Szilvi fotói
2013.05.18-25. Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban
Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban
(össz km: 330, össz. szint: 6850 m)
Hosszas tervezgetés után végre
eljött a pünkösdi hosszú hétvége, amikor meglátogathattuk túratársunkat Bondor
Misit Dornbirnban (Ausztria) a Bodeni tó partján.
A történet valahova február
környékére vezethető vissza, amikor Misi megkeresett bennünket, hogy lenne e
kedvünk kimenni hozzá egy kis „edzőtáborra”. Miután már egy ideje terveztem,
hogy Mártinak is megmutatom a Grossglockner Hochalpenstrassét, így a kettő
összeegyeztethetőnek tűnt.
Először a május 1-ei hosszú hétvégét
néztük ki, de akkor még a GG-re vezető utat nem nyitották ki, így kerestünk egy
újabb alkalmas időpontot. Kézenfekvő volt a pünkösdi hetet kiválasztani.
Bíztunk benne, hogy júniushoz közeledve kellemes nyárias időjárás fog fogadni
bennünket Ausztriában. Számításaink sajnos nem jöttek be, de ennek ellenére is
4 nagyobb túrát sikerült abszolválnunk.
Elöljáróban szeretnénk leszögezni,
hogy nagyon jól éreztük magunkat és ilyen királyi ellátásban rég volt részünk
:) Misi mindent megtett, hogy igazán jól érezzük magunkat. A kiválasztott szép
útvonalak, a közös reggelik, vacsorák, mind szép emlékek számunkra.
A túrákról a beszámolókat felváltva
Mártival írjuk. Kezdésnek én bevállaltam a GG-re vezető utunkat.
Grossglockner Hochalpenstrasse
(2013.05.18. , táv: 44 km, szintemelkedés: 1900 méter)
Az időjárásra tekintettel az első
napra tettük ezt az igazán izgalmas túrát, melyet nekem már 4 éve sikerült
teljesítenem. Akkor kellemes nyári időben tekertem fel 2500 méter magasságba a
Zell am See felől. Idén a másik oldalról Heiligenblut felől kíséreltük meg
megmászni a hegyet. Szerencsére a hetet jellemző esős, szomorkás idő ezen a
napon távol maradt tőlünk, így igazán kellemes körülmények között tekerhettünk
egy „lazát” :)
Itthonról éjjel 2 után indultunk el,
hogy Heiligenblutba érjünk még a délelőtt folyamám. A találkozóra nekünk 600
km-t kellett utaznunk, Misinek „csak” 400-at. Terveinkkel ellentétben
csúszással érkeztünk, de így is még időben neki tudtunk vágni a 21 kilométeres
mászásnak.
Lehetőség a bemelegítésre nem volt,
ugyanis a parkolótól már meredeken emelkedett az út, így kistányéron pörgetve
vágtunk neki az ismeretlennek. 6-7 km mászást követően egy rövid gurulás, majd
egy körforgalom következett, ahol el kellett döntenünk, hogy a GG gleccserét
nézzük meg 2300 méter magasságból, vagy feltekerjünk az út legmagasabb pontjára
az Edelweisspitzére 2574 méterre. Mondanom sem kell, az utóbbit választottuk :)
A körforgalomtól egy durva
emelkedővel megkezdődött az igazi HEGY, amit igyekeztünk kényelmes tempóban
folyamatosan nem erőlködve megmászni. Ahogy lassan fogytak a növények
körülöttünk és egyre gyakrabban láttuk a havat úgy kezdtünk átélni igazán, hogy
milyen is egy 2000-es hegyet megmászni. Azt hiszem a GG-vel kapcsolatban a
monumentális szó volt az első, ami eszünkbe jutott. Ahogy emelkedtünk
érezhetően csökkent a hőmérséklet és egyre gyakrabban volt kísérőnk a szél.
Ennek ellenére így is nagyon élveztük a tekerést ebben a csodálatos közegben.
Ahogy emelkedtünk, úgy egyre
ritkábban álltunk meg beszélgetni, fényképezni. Tekerni kényelmes volt, de
megállva hamar átfagyott az ember.
Az első és az út egyik legmagasabb
pontja a Hochtor volt a maga 2504 méterével. Itt jöttek a fényképek a 2 fokban.
Jól esett a pihenő és egy kis energiapótlás a következő kilométerek előtt. A
Hochtornál egy alagúton keresztül egy gurulós szakasz következett, hogy újra
visszamászhassunk az Edelweißspitze lábához. Ez a szakasz olyan 2-300 méter
szint csökkenést majd emelkedést jelentett.
Nem a méterek voltak a legnagyobb
ellenfeleink ezen a szakaszon, hanem a szél, ami össze vissza dobált bennünket
az úton. Egy-egy széllökés szinte egy sávot is el tudta fújni az embert. Ezt a
szakaszt elég óvatosan és átfagyva teljesítettük, de megvolt ez is és
kárpótlásként elértünk egy újabb kilátási ponthoz, ahonnan már megcsodálhattuk
a Grossglockner csúcsát is.
Néhány fotót követően Misit
elengedtük a ráadás mászásra a Edelweißspitzére, mi pedig egy forró csokival és
egy sacher tortával ünnepeltük meg Márti első 2000-es hegyét. Érdekesség volt,
hogy fent az étteremben szinte az első ember akivel találkoztunk az pécs-vasasi
volt :)
Misi visszaérkezését követően
rohamosan romlani kezdett az idő. Egyre sötétebb felhőkkel és széllel érkezett
a rossz idő. Ekkor érezte csak igazán az ember, hogy ebben a magasságban már
milyen kiszolgáltatott. Csak mi voltunk, a bringánk és a szél, ami bármikor
lelökheti az embert az útról.
Indulás előtt Márti ellen elkövettem
még egy „merényletet” és kicsaltam a teraszra. Szegény már nem tudta, miért
akarom a kilátást bámulni abban a hideg szélben, de amikor letérdeltem előtte
és elővettem zsebemből a gyűrűt, már tudta, hogy lánykérés lesz belőle :)
Igent mondott, készült pár fénykép,
majd gyorsan a bringákhoz siettünk és elkezdtük a gurulást, majd a mászást a
Hochotrig.
Szembeszél, 4-5-el vánszorgás,
bicajról leszállás az alagútban…. Ezek jellemezték ezt a néhány kilométert, ami
a Hochtorig tartott. Ott a hegy déli oldalára átbukva, nyugodt békés volt az
idő és ahogy ereszkedtünk egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Hosszú tempós
gurulást követően egy kis mászás várt még ránk, majd leereszkedés a kocsihoz.
A kocsinál már kellemes meleg várt.
Felpakolást követően nekiveselkedtünk a hátralévő 400 km-nek.
Éjjel érkeztünk szállásunkra, ahol a megérdemelt pihenés várt ránk :)
A Bodeni tó túl messze
van…(2013.05.19 , táv: 30 km)
Ezt a napot pihenő napnak szánta
Misi a GG után, így csak egy 120 km-es kört jelölt ki számunkra :) A végcél
Konstanz lett volna egy kis hajókázással megspékelve. A borús idő ellenére
nekivágtunk a tervezett távnak, de 15 km megtétele után olyan szinten voltunk
már elázva, hogy nem volt már érdemes tovább mennünk. Azért vártunk még 30
percet egy stadion bejáratánál időjárás előrejelzést olvasgatva, de akárhogy is
néztük semmi bíztatót nem láttunk. Visszafordultunk és a szállásra tekertünk.
Meleg vizes fürdő mosás pihenést
követően kisütött a nap. Úgy döntöttünk nem hagyhatjuk veszni a napot és
legalább sétálunk egyet a városban. Misi itt sem a leglankásabb utat
választotta, hanem egy szép kápolnához vitt fel bennünket, ahonnan szép kilátás
volt a városra és a Bodeni tóra is. Kellemes szép idő volt, jól éreztük
magunkat a reggeli elázás után.
A sétát követően egy Misi által
készített, jó nagy adag spagettit ettünk vacsorára, hogy legyen erőnk a másnapi
tekeréshez, ami során a Silvretta hochalpenstrasset céloztuk meg, de erről
meséljen már Márti.
Silvretta hochalpenstrasse
(2013.05.20. , táv: 75 km, szintemelkedés: 1700 méter)
Szokásos bőséges reggeli után
elindultunk kocsival, hogy 40 km után nyeregbe pattanjunk és meghódítsuk a
következő 2000 méteres hegyet. Az autótól még 20 km-t kellett megtenni lassan
emelkedő úton, mire elértünk a szerpentin elejére. Innen vezetett fel az út 14
km-en át. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy látszott igazán a völgy mélysége és
szépsége. Az út le volt zárva a forgalom elől, így teljesen zavartalanul
tekereghettünk. Az eső néha elkezdett szemerkélni, néha havaseső esett, de a
csúcson még a nap is kisütött, hogy igazán szép képek is készülhessenek a havas
hegycsúcsok között. A csúcs után több km-át egy nagy gurulás várt ránk. Egy
rövidebb emelkedő után elértünk egy újabb tóhoz, innen pedig egy nagyon éles
kanyarokkal, rövid fordulókkal tarkított meredek szerpentinen ereszkedtünk
vissza a völgybe. Az idő kezdett rosszabbra fordulni, így az utolsó 20 km-t,
amit már lendületesen tudtunk megtenni, jól megnyomtuk. Az utolsó pár km-en
viszont sikerült eláznunk. Szerencsére az autóban száraz ruha várt ránk. Este
szokásos meleg zuhany, mosás után megettünk “maradék” spagettit.
Svájc - Wildhaus (2013.05.21. , táv:
110 km, szintemelkedés: 1600 méter)
Az időjárás bizonytalannak látszott,
de mi optimistán indultunk el a Rajna mentén. 40 km után értük el a svájci
határt, Buchs településnél. Az első szó amelyet meghallottunk, magyar volt. Egy
anyuka terelgette a gyerkőcét. Innen tekertünk fel egy alpesi kis szerpentinen,
az előző napokhoz képest nem túl magasra. A domboldalon már szemerkélt az eső,
amely néha, néha felerősödött. A táj azonban esőben is szép volt, a zöld szín
árnyalatai ellensúlyozták a szürkeséget. A szintén több km-en át tartó
emelkedést követően nagy gurulás következett, amelyen azért visszafogtuk a
biciklit, mert az eső egyre jobban esett és felverte a vizet. Visszaérve a
Rajna partra már nem esett, de éreztük, hogy ez csak idő kérdése. A hátralévő
40 km-t gyors tempóban tettük meg, a végeredmény: totál elázás, meleg zuhany,
mosás, vacsi, film nézés. :)
Esőnap-Pihenőnap (2013.05.22.)
Már reggel reménytelennek látszott
az idő: eső és hideg. Laza napot szerveztünk: helyi bevásárlóközpont túra,
bicikliboltok meglátogatása volt a program illetve Misi felvitt minket kocsival
oda, ahova biciklivel mentünk volna. Alagutas, vízesésekkel tarkított
szerpentines út Ebnit településre. Este levezetésnek újabb film került elő.
Bödele (2013.05.23. , táv: 71 km,
szintemelkedés: 1650 méter)
Misi egyik edzőköre volt a
túraútvonal. 9 km emelkedést követően értünk fel a Bödele legmagasabb pontjára
1000 m-re, ez már nem volt kihívás számunkra. Ezt követően 8 km suhanás volt
lefelé, amelyet már élveztünk, mert az út száraz volt és az idő is melegedett.
A völgybe leérve több kis alpesi falun keresztül vitt az utunk. Bizauban
megálltunk egy magyar család által vezetett panzióban, ahol meleg kávéval
fogadtak minket. Az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is, megnyugodthattunk,
hogy ma nem ázunk el. Visszafelé volt még egy kis kaptató, aztán megint
gurultunk egyet Dornbirnig.
Délután még maradt egy kis időnk,
hogy Janival felmenjünk libegővel a Karren nevű 900 méteren található csúcsra,
hogy rálássunk a városra és a szomszédos svájci hegycsúcsokra.
Konstanz - Bodeni tó (2013.05.24.)
A távolság és a bizonytalan időjárás
miatt a 60 km-re lévő Konstanzba már kocsival mentünk. A program városlátogatás
volt. Megtekintettük a konstanzi katedrálist, lesétáltunk a Bodeni tó partjára
és tettünk egy nagyobb sétát az óvárosi részen.
Hazautazás (2013.05.25.)
Szombat reggel még besétáltunk a
városközpontba, ahol ilyenkor vásárt tartanak, mindenféle helyi finomsággal:
sajtok, szörpök, kolbászok, pékáruk, még medvehagyma pestot is lehetett kapni.
Végül délben sikerült elindulni és 950 km után hajnali 2-kor érkeztünk haza.
A változékony időjárás ellenére tartalmasan
töltöttük el ezt a pár napot Misinél. Nagyon jól éreztük magunkat, jó
szállásunk volt Misi szomszédságában (szintén Misi intézte), ami lehetővé tette
a közös reggeliket és vacsorákat. Misi helyismeretének köszönhetően a
túraútvonalakon sem kellett gondolkodnunk, gyönyörű helyekre vezetett minket.
Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni Misinek az elmúlt hét élményeit.Lejegyezték: Dr. Tárnai Márti, Bodor Jani
Képek:
Bondor Misi fotói
Dr. Tárnai Márti és Bodor Jani fotói
(A történetben szereplő rendkívüli fontosságú eseményre való tekintettel ezúttal örömmel kivételt teszünk. Ugyanis a blogon csak előre nyilvánosan meghirdetett túrák beszámolóit tüntetjük fel a közösség épülésének érdekeit szem előtt tartva. De most másról van szó.... Gratulálunk!)
webmester
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
