Útvonal: Révfalu - kerékpárúton, majd földúton Drávakeresztúr - Felsőszentmárton - Szentborbás - gáton Felsőszentmárton - kerékpárúton Révfalu
Táv: 35 km, szint 0.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Gazsó fiam 10. születésnapját ültük. Meghívta az osztálytársait egy hétvégi természetben eltöltött bulira a Dráva mellé. Elmentünk egyet bringázni is.
Fiam már többször volt bringatúrán, de a többieknek ez volt az első ilyen élményük. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett nekik, a végén azt kérdezték, hogy mikor megyünk legközelebb. Ennek nagyon örültem.
Volt néhány érdekes momentuma a túrának.
A bringák összetétele nagyon vegyes képet mutatott. Volt két csúcsszuper BMX, két jól működő MTB, valamint egy egykori agyváltós bringa, aminek a váltója már nem működött.
Szerelni csak az agyváltós gépet kellett, mert többször leesett a lánc. A gép amúgy is egy teljes generálra vagy inkább cserére szorul.
A BMX-ekkel nem volt gond, csak nem erre való. Rengeteget kellett a srácoknak vele södörni, valamint végig rogyasztott térddel tekertek, ugyanis úgy a menő. Túra közben vallotta be az egyik BMX-es pilóta, hogy a kormány már egy jó ideje el van ferdülve, de már megszokta. Egyenesben egy kicsit balra fordítva kell tartani, úgy egész jól lehet vele menni.
A srácoknak a túra elején mondtam, hogy nem verseny lesz. Látszólag tudomásul is vették, de nem telt bele két perc, máris egymást akarták lehagyni. Hamarosan levegőbe emelkedtek az első kerekek. Egy kis idő múlva a "meddig megyünk még" kérdést engedtem el a fülem mellett.
Próbáltam nyugodt, egyenletes tempóra fogni a csapatot, ami előbb-utóbb sikerült is néha. A táj és igazából az egész nagyon tetszett nekik. A magukkal hozott vizet persze a túra legelején megitták, néha a fejükre is locsolták. A gáton visszafelé egyszer csak egyikük eldobta magát, és lefeküdt. Feje alá tette a bringát kispárna gyanánt. A többiek persze vették a lapot, és ők is a relaxációs testtartást vették fel. Persze sokáig nem tudtak nyugton maradni, hamar felpattantak.
"Elfogyott a vizem, szomjas vagyok!" hallatszott egyikük szájából. Nem te voltál, aki a fejére öntötte a vizet a túra elején? - kérdeztem.
Hát igen, ezt is meg kell tanulni. Nem csak az erőt kell beosztani, hanem a vízkészletet is.
Megnyugtattam, már csak 5km, és lesz vizünk.
Felsőszentmártonban az egyik srác nagymamájához voltunk hivatalosak palacsintázni. Nagyon jól esett mindenkinek.
Végül 35km megtétele után visszaértünk ideiglenes otthonunkba, Révfaluba.
Rövid ideig mindegyik srác lenyugodott, de nem tartott sokáig. Hamarosan visszatért beléjük az élet, és visszakapcsolták a tempót...
Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
