2011.01.29. Gyalogtúra a Barcsi Ősborókásban - wellnessel

Útvonal: Középrigóc vá. - Aranyospuszta Széchényi kastély, Dráva Völgye Középiskola oktatóépület - Kaposvár-Középrigóc felhagyott vasút nyomvonala - Nagy berek - ősborókás pihenyőhely - 6-os út keresztezése - Darány déli szélének érintése - Drávatamási vm.

Ettől kezdve két útvonalon haladtunk tovább:

"A" táv Drávatamási vm. - Drávatamási - Drávapart - Középrigóc vá. Táv össz.: 25 km.

"B" táv. Drávatamási vm. - használaton kívüli vasúti pályán  - Patkó Bandi fája - Középrigóc vá. Táv össz.: 21 km.

Ezt követően wellness a Barcsi gyógyfürdő és Rekreációs Központban

Túraveztő: Harasztia István

A "B" táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Barcsi sorozatunk záró túrája volt a mai napon, ezúttal a középrigóci vasútállomásról indultunk.

Vidám társaság gyülekezett: jöttünk Barcsról, Dombóvárról, Szekszárdról és Pécsről, összesen 17-en. Túravezetőnk, Harasztia István szokásához híven, ismét lelkiismeretesen felkészült a napra.

Első és egyben fő programpontként elgyalogoltunk a közeli Aranyospusztára, ahol a Széchényi (nem helyesírási hiba) család kastélya áll. Ennek udvarán épült a közelmúltban a Dráva Völgye Középiskola oktatóépülete, melyet idegenvezetéssel megtekintettünk. Vezetőnk bemutatta az iskolát, működését, a szaktantermeket. Ezek során egy kis ízelítőt kaphattunk az iskolában működő erdész képzésről. Sok kitömött állatot láthattunk, valamint megtudhattuk, hogy közülük néhányat egyik túratársunk készített. Érdekes volt látni például a vaddisznó, vizsla kutya, valamint a nyúl csontvázát is. Vezetőnk elmondta, hogy milyen komoly munka a csontváz összerakása, „összelegózása”.

Nagyon tetszettek a diákok által épített vadászles-makettek. Fiammal elhatároztuk, hogy otthon majd készítünk is néhányat!

Az oktatóépület megtekintése után jártunk egyet a kastély körül. Láthattuk a nemrég elkészült szép kollégium épületet, valamint egy másik komoly épületet, ami - mint megtudtuk - a kollégium konditermének ad helyet. Láthattuk, hogy hogyan került hasznosításra egy régi elhagyott úszómedence. Tűzivíztározó lett belőle!

Miután mindent megnéztünk, megköszöntük vezetőnknek a szíves fogadtatást és információkat, aztán továbbindultunk. Útközben a helybéli túratársakkal ecsetelték Aranyospuszta történetét, ami ma már a térképeken sincs rajta. Mindenki csak a közeli Középrigócot említi, ami igazából sosem létezett, csupán a vasúti csomópont létrehozásakor született a név. Ugyanis itt (sajnos már múlt időben kell mondanom) futott össze három vasútvonal: Kaposvár-Középrigóc, Villány-Középrigóc, Pécs-Szombathely. Ezek közül már csak az utóbbi üzemel. Az elsőnek a töltése van meg, a másodiknak említett használaton kívül van. A sínek megvannak, csavarok sokszor hiányoznak, a talpfák jó része korhadt. Szóval a középrigóci három vágány közül csak egy él. Reméljük minél tovább!

Térjünk vissza a túrához. A kastélypark után hamarosan a kaposvári vonal töltésére értünk, ahol robogtunk, azaz haladtunk egy kicsit. Miután letértünk róla, nagyon szép erdőrészben haladtunk. Az út mellett patakok folytak, sok szép befagyott vízfelületeket láttunk. Egy szakaszon szarvascsorda haladt át előttünk, a gyors kezűek még lencsevégre is kaphatták. Gyönyörű halastavak mellett is elhaladtunk, majd egy fenyőerdőbe értünk, ahol éppen egy területen tarvágás volt. Egyik szakavatott helybéli túratársunk tájékoztatott arról, hogy akik most dolgoznak, azok már csak a lomb oldalágait gyűjtik tűzifának, melyet az erdészet ily módon értékesít. Az erdészet már a törzseket elvitte. Hogy került ide ez a gyönyörű, bár tájidegen fafaj az őshonos nyírfa mellé? Úgynevezett papírfának telepítették a fenyőt, ugyanis amikor ültették, jó ára volt a cellulóznak.

Lehet, hogy tájidegen itt a fenyő, de az itt lévő fenyvesek nekem nagyon tetszenek.

A farakásokon megpihentünk, közben elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Nem időztünk sokat, nehogy lemerevedjen a lábunk. Utunkat az ősborókáson keresztül Darány felé folytattuk, majd ezután a volt Drávatamási vasúti megállóhelyhez értünk.

Itt ketté vált a csapat: fiammal és két barcsi túratárssal az említett használaton kívüli Villány-Középrigóc vasúton haladtunk vissza túrán kiindulási helyére, a többiek eközben látogatást tettek Drávatamásiban az Arany Sas vendéglőben, majd megnézték, hogy folyik-e még a Drávában a víz. Így ők az eredeti tervnek megfelelően, néhány kilométerrel hosszabb útvonalon értek vissza Középrigócra.

Túra után a mai csapat pécsi, szekszárdi és dombóvári tagjai ellátogattunk a barcsi termálfürdőbe, hogy kiáztassuk nem túlzottan elfáradt tagjainkat. Fantasztikus volt a fürdő, érdemes minél többször eljönni ide. Téli üzem alatt 8 medencét számoltam össze, szaunákkal, gőzkabinnal, hidegkamrával …Legjobb a kültéri melegvizű élménymedence volt, ahol a víz fölött olyan pára volt, hogy szinte nem is láttuk egymást. Élveztük a sodrófolyosót és a különféle masszázsokat. Sötétedés után pedig hangulatosak voltak a víz alatt fénycsóvák.

Az egész nap igen jól sikerült!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Tudnivalók Aranyospusztáról (Forrás: www.dravavolgye.hu )

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói

.

2011.01.15. BARTINA Maraton gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Szekszárd - Sötétvölgyi-gyermektábor - Sötétvölgyi-tó - Kakasd - KS elágazás - Grábóc - Szálka - Bükkös erdő - Szekszárd, Baka István Ált. IskolaTáv: 39,8 km   szint: 980m,  szintidő: 10 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 

Komoly fába vágtuk a fejszénket, de szerencsére sem a nyele nem törött ki, se az éle nem csorbult. Megcsináltuk!

Az alábbi szöveg ment körbe a túrát megelőzően a jelentkezők között:

"Eredetileg Évával beszéltük, hogy a maratonra mennénk. (Belegondolva nem lesz egyszerű az agyagos sárban, mert 4,0 km/h átlagsebességet kellene produkálni úgy, hogy a hosszú táv rajtidejének végén indulnánk, míg a 30-ason 3,4 km/h átlagsebesség is elegendő.) A Téli Mecsek 30-at 3,8-as átlaggal tettük meg, így értünk be fél órával a szintidő előtt. Tavaly a Bartina 30-on 4,1km/h-ás átlagsebességgel haladtunk. Tehát a Maraton teljesítéséhez legalább úgy kellene menni, mint tavaly. Megpróbálhatjuk, hiszen ezért megyünk ilyen korán, de akkor nagyon össze kell szednünk magunkat."

A fenti sorokkal készültünk a mai megmérettetésre. Hogy a maratoni távon indulunk, az autóban már reggel 5-kor eldőlt, mikor Pécsről elindultunk. Egyszerű volt a dolgunk: a napi cél megvolt, már csak teljesíteni kellett.

Az, hogy teljesült, nagyban köszönhetjük Sz. István barátunknak, aki nagyon komolyan vette a túra beharangozóját. Helybéliként sokat segített a túra elején a sötétben való tájékozódásban, illetve ő diktálta a tempót a nap folyamán. Ő hasította elől a levegőt, mi csak a szélárnyékában haladtunk. 

A viccet félre téve, egy éve megismert pályán, de ellenkező irányban kellett haladnunk. Kiváló rendezésben volt részünk, a rendező csapat (Ifjúsági Unió Szekszárd) nagyon lelkes volt. Komoly hegyekkel nem találkoztunk, de szint ennek ellenére volt rendesen. A 30-as és 15-ös távon sokan vettek részt, akikkel az út folyamán itt-ott találkoztunk.

Komoly erőpróba volt ez számunkra, de élveztük a kihívást. Külön említésre méltó H. Barna teljesítménye, aki eredetileg a 30-as távra készült az éppen elmúló "tüdőgyuszi" után, de hajthatatlan volt, lekűzdötte ő is a 40-es távot.

Végül 8 óra 20 perc alatt sikerült megtennünk az utat, ami 4,6 km/h átlagot jelentett. A célban jó hangulatú ejtőzés, beszélgetés, zsíros kenyér várt ránk, majd hazafelé az autóban végigsoroltuk a nap folyamán tapasztalt élményeinket. 

Tudom, nem cél a rohanás, de így sikerült. Nagyon tetszett és jó edzés volt!

A csapat tagjai voltak:

H. Barna, G. Péter, K. Balázs, M. Éva, Sz. István, V. Péter

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.08. Téli Mecsek 30 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy

Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra

Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

...Rajtoljunk 7.00-kor! Hangzott el köztünk a héten, mikor szerveztük a szombati menetet. Igen, korán kell kelni (5-kor), ha az emberfia 30 kilométert le akar gyalogolni napközben így télvíz idején, mikor a medve még a téli álmát alussza. Legalább ő aludjon, ha mi nem is tudunk.

A 30 kilométeres távon a PTKK részéről négyen mentünk együtt: M. Éva, Sz. István, V. Peti és jómagam: K. Balázs. (Később csiripelték a madarak, hogy P. Balázs és G. Péter is teljesítették a 15 km-es távot.)

Még sötét volt az erdő, mikor elrajtoltunk. Kelet felé nézve a Jakab-hegy oldaláról a város fölött piroslott az ég, mely jelezte, hogy győzött a nappal az éj felett. A Mohosi kis kút után már egy piros labda volt az égen. Az elmúlt heti téli hangulatból csak jégfoltok maradtak az út közepén, ami a járást nehezítette olykor. Az olvadás meghozta a sarat is, amiből volt elég a túra során.

A Jakab-hegyi ellenőrzőpontot lendületből vettük, nem sokat időztünk. Ezután ereszkedős szakasz következett. Útközben egy rövid kitérővel érintettük a Magyarok Kunyhója emlékoszlopát, mely többek között az 1919-es, Mecseken keresztül húzódó határra emlékeztet.

Még mielőtt az orfűi műútra értünk volna, megérkeztek a futók. Sokan voltak. Minden teljesítménytúrán csodálom őket, hogy lehet ilyen távot, ilyen terepen lefutni. Lóri kutyája is rendszeresen fut velük, ahogy ezúttal is.

Elértük Orfűt, a második ellenőrzőpontot. Ekkor ért be minket V. Lajos, ami újabban rendszeresnek mondható a teljesítménytúrákon. Büdöskútig együtt nyomtuk a kilométereket. Orfűről felkapaszkodva kereszteztük a nemrég elkészült kerékpárutat, és madártávlatból láthattuk az ominózus országút-keresztezés csomópontját.

Büdöskútnál volt a harmadik ellenőrzőpont. Pecsételés után bekopogtunk Baronek Jenőhöz, aki ezúttal is szívesen látott egy röpke időre bennünket. Nem időzhettünk sokáig, nehogy utolérjen bennünket a szintidő!

Egy kis mászás, majd egy igazi dagonyázás következett a kék jelzésen. Ezt követően leereszkedtünk a csodaszép Nagy-mély völgybe. Az útra bedőlt fákat kerülgetve egy a földből barlangnyílásból feltörő, langyosnak nem mondható, de nem hideg forrásra lettünk figyelmesek. Nagyon nagy volt a vízhozama. Az elfolyó vízben pedig már hajtott a medvehagyma.

Nem kellett sokat mennünk a Kánya forrásig, ahol három csövön iszonyatos mennyiségű víz áramlott ki. Meg is töltöttük a kiürült vizespalackjainkat, hiszen az út további szakaszán még nagy szükség volt a folyadékra. A völgy további része a kedvencem. Ezen a szakaszon a meredek oldalak között szinte nem maradt hely a turistaútnak, ügyeskedni kellett a továbbhaladás során. Ezt csak tetézi a Kánya-forrástól és a Páfrányos felől érkező patakok találkozásánál a vízen való átkelés.

A következő, Páfrányosig tartó szakaszt az elmúlt hét végén már jártuk, mostanra viszont a jégszobrok eltűntek a melegtől.

A negyedik ellenőrző pont a Mésztufa-lépcsőknél volt, ahol egy jókora csapat jött össze hirtelen. Látszik, hogy nagyon népszerű a túrázás e formája.

Továbbindultunk, de tudtuk mi vár ránk. A völgyből a Mecsek gerincére való feljutás a piros kereszten nem tartozik a legkedveltebb szakaszok közé. Húzós, meredek, hosszú és az olvadás miatt nagyon csúszós, de leküzdöttük ezt is.

A gerincen fújtunk egyet, majd megkezdtük az ereszkedést Kantavár felé. Szomorúan láttuk, hogy néhány hatalmas fenyő derékba törve feküdt a földön. Kár értük.

Kis-rét felé megmásztuk a kaptatót, majd Dömörkapuig lazítottunk a korzó minőségű turistaúton. Kellett is, mert az 5. ellenőrzőpont után a Misina megmászása volt soron. Végül is nem volt vészes a feljutás, és innen már a Mecsek gerincén haladva sem volt nehéz a Tubes elérése. A menetlevél erre a szakaszra mozgó bóját jelzett, de az nem volt sehol. A Tubesről már csak ereszkednünk kellett, ami talán nem is könnyebb a mászásnál, mert a térdet nagyon megdolgoztatja. Hamarosan elértük Nagy-Daindol völgyét. Itt már aszfaltozott úton haladtunk Éger-völgyig a célba, Teca Mama vendéglőjéig.

Sorba álltunk a célt jelző asztalnál, majd egy baráti gratulációt követően átvettük a teljesítésért járó emléklapot és kitűzőt/jelvényt (attól függ kinek hányadik teljesítés) is.

No de még nincs vége. Hogy visszanyerjük az elhasznált energiát, még három virsli is járt mindenkinek, melyet jóízűen elfogyasztottunk.

Én úgy vagyok vele, hogy ilyenkor egy el nem mondható, le nem írható kellemes fáradtság fog el. Jó volt így együtt ücsörögni kicsit.

Köszönjük a túrát a "Pitéseknek", jól éreztük magunkat.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Blum András fotói
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.02. Hóbicikli

Síelgetünk, síelgetünk... mínusz 1-2 fok, szállingózó hó, egyszercsak megjelenik a Remete-réten a hóban egy bringás

...hát ez csak a Hurton Gyuri lehet!

Lejegyezte: Arató Csongor

Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.

.

2011.01.02. Wellness-gyalogtúra Sikonda környékén

Útvonal: Sikonda - PZ - Ciframalom - Kőlyuk - Nagy-mély-völgy - Z - Páfrányos - P+ - Jószerencsét vadászház - P+ - Mánfai árpádkori templom - Z+ - Sikonda Táv: 13 km Szint: 350m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A mai napra az egészségmegőrzés számunkra újszerű módját választottuk: gondoltuk, hogy a téli hidegben való mozgás után jól esik egy kis fürdőzés-szaunázás az új év első túranapján.

9 órakor találkoztunk a Sikonda fürdő épület előtti parkolóban. A gyalogtúra során a Mecsek egyik legszebb részét érintettük: a Nagy-mély völgyet és Mánfa környékét. Gyönyörű látvány volt a jég a patakokban, mely a tél egyik legszebbje számomra. Mai túránk során is többször át kellett kelnünk a patakon, ez is érdekessé tette az utat. Papírszalvétába csomagolt ebédünket a mánfai árpádkori templom tövében fogyasztottuk el, majd gyalogtúránk utolsó szakasza visszavezetett Sikondára a Termálfürdőhöz, ahol beraktuk az autókba a túrafelszerelést, és kivettük a fürdéshez szükséges cókmókot.

Gyors átöltözést követően átadtuk magunkat a vízi élvezeteknek. Úszkálás, különféle vízi masszázsok, szauna, gözkabin....és jó társaság. Próbáld ki Te is!
Köszönjük az ötletet H. Barnának, aki betegségét sajnos rosszul időzítette, így nem lehetett velünk. Jobbulást neki!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

BÚÉK 2011.

Ez volt 2010.

Arató Csongor összeállítása
Rostás László összeállítása
Nyári pillanatok (Rostás László)

Tarts velünk jövőre is!

.

2010.12.31. - 2011.01.01. Szilveszter-Újév a Gubacsosban

Útvonal: Gubacsos kh - S - Domokos - K+  - Gubacsos Táv: 4,6 km
Éjféli menet: Gubacsos kh - Balázs hegyi kilátó  - Gubacsos  3,7 km

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Az esztendő utolsó napját jópár bringással együtt a Gubacsos kulcsosházban terveztük eltölteni.

Ennnek megfelelően szerveződött az év vége. Mindenki készült, sütött-főzött, pakolt, én pedig a fuvart próbáltam megszervezni, amivel kijutunk a házba. Első körben H. Barna jött szóba, de mivel ő beteg lett, így változot a terv, és végül L. Mónival mentünk.

Némi keresgélés után meg is találtuk egymást a "parasztelosztónál":), majd elindultunk Orfű felé.

Azért  egy Tescót még útba ejtettünk, majd rövid vásárlás után, nekivágtunk az útnak, és hamar felértünk Remete-rétre, innen pedig jókora gurulással az orfűi elágazót. 

Innen már látszott a ház, majd kis gurulással már be is álltunk a parkolóba.

Felcipekedtünk a házba, majd gyorsan begyújtottunk, leginkább Mónika, én pedig, miután Péterék is megérkeztek, és lett fejsze, fát hasogattam. Közben Balázsék is megérkeztek, és Évi is, így kiegészülve , gyors pakolás után, elindultunk a délutáni rövid túrára. Először Abaliget felé terveztük, de az idő rövidsége miatt inkább a Rácz-tanyát vettük célba. Itt igen szép havas, kissé felhős, vörös naplementés tájat láttunk, lásd a fotókon:).

Tovább gyalogoltunk a szép hóban, majd több "jobbra" útbaigazítás után, egy meredek ereszkedőn leértünk az abaligeti műútra.

Ezúton is köszönjük Balázsnak a hatékony GPS-es útbaigazítást:)

A műútnál Márti, Móni, és a gyerekek, úgy döntöttek, visszamennek az úton a házba, Mónika fűtési céllal,  a gyerekek pedig  a jobb út miatt. A többség fejlámpára kapott, és bevette magát a már sötétedő erdőbe. Baktattunk a hóban, amely igen szépen csillogott a lámpák fényében, és jókedvű beszélgetés közben haladtunk a ház felé, vagyis úgy hittük. De kicsit eltértünk az útiránytól. De semmi baj, jött a GPS, és egy vastagon havas domboldalon, hamar visszataláltunk a "jó" útra.  Ugyanis jelzettnek jelzett volt, de olyan sűrűn benőtt, ágas-bogas, hogy sokszor csak egészen mélyre hajolva tudtunk átvergődni rajta.

De nagyon szép volt, a havas ágak közt, bújkálva haladni.

Hamarosan visszaértünk mi is a házba, ahol már kellemes meleg volt, köszönhetően Móninak, aki szorgalmasan rakta a fát a kályhába. Ezt a dolgot éjjel is folytatta, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki , gondolom, a csapat többi tagja nevében is mondhatom.

Ráadásul a kályhán egy nagy fazékban már készült az illatos forralt bor, melyből igen jól esett 1-1 pohárral mindenkinek. Eztuán lassan kialakult a terülj-asztalkám, vagyis  a minden földi jóval megrakott svédasztal:)

A legnépszerűbb Mónika habcsókja volt, elsőként az fogyott el, így ő nyerte a versenyt!

De mindenki tisztességesen kivette a részét a fogyasztásból, igazi hangulatos habzsi-dőzsi volt.

Majd, hogy lenyomjuk a sokféle kaját, előkerült a csocsó is, amin kisebb bajnokságokkal felérő heves csaták zajlottak.

A többiek kártyáztak,társasoztak, beszélgettek. Egyszer csak erősítés érkezett, betoppantak Szilvi, Kati, Margit, és Laci.

Így kibővülve, folytatódott a játékdömping, volt, hogy egyszerre 4 féle játék zajlott az asztalnál.

Így, beszélgetve, játsszva ütöttük el az időt, majd hamarosan indulnunk kellett a Balázs-hegyi kilátóhoz, hogy éjfélre felérjünk.

Lámpákkal, és pezsgőkkel megrakodva elindultunk, majd kellemes séta után fel is értünk a kilátóhoz. Itt megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az önkormányzat, balesetveszélyre hivatkozva, lezáratta a kilátót, mi több, az alsó teljes sor lépcsőfokot is leszereltette. Ez nagy csalódás volt, ugyanis az éjfélt a toronyban szerettük volna megérni, hogy ott koccinthassunk. Ez hát így elmaradt. Vártunk, hogy lássunk sok szép tüzijátékot is, de sajnos a köd miatt ez nem sikerült, így leginkább csak hallottuk:)

Ezután visszatértünk a házhoz, ahol már sok minden nem történt. Szilviék elbúcsúztak, ők nem alszanak itt. Kis beszélgetés után mindenki aludni tért. 

Reggelre ébredve, kellemes meleg volt még a házban, Mónikának köszönhetően, aki gyakorta rakott a tűzre.Gyors süti, pogi, tej, kakaó, virsli reggeli után pakolás, rendrakás, és máris indultunk haza.

Én, személy szerint nagyon jól éreztem magam, jó volt a program, és a társaság is. barátságos, kedves emberekkel voltam együtt, és így jól telt az idő. Ha sikerül, én szívesen szilvesztereznék ugyanott jövőre is.Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és együtt ünnepelt velünk. BUÉK!

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

2010.12.19. Dombay-tó 30 TT

Útvonal: Dombay-tó - Zengő - Réka-kunyhó - Somos-hegy - Püspökszentlászló - Hármas-hegy - Köves-tető - Hosszúhetény - Dombay-tó
Táv: 29,2km 1220m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Reggel 6 óra előtt várom a Budai-vámnál, hogy H. Barna beguruljon M. Évivel. Az autó hőmérője -13,5 C hideget mutat. Közben kaptam a telefont Évitől, hogy menjek érte, mert Barnának bedöglött a telefonjában az ébresztő és elaludt. Kár, hogy nem tudott velünk jönni.

A Dombay-tó felé a hőmérő egy szakaszon -16,5 C-t mutatott, Sz. István eközben rekord hideget: -18 C-ot mért valahol a hatoson.

Gyönyörű hó volt. Azon tanakodtam, hogy hogyan tudok majd felmenni a Dombay-tó előtti meredek kaptatón a kocsival, de sikerült.

A rajt épülete előtt Sz. István már várt minket, szokása szerint bár messzebbről jött, mégis ő volt a fürgébb.

Gyors nevezést követően 7.00-kor sikerült háromfős kis csapatunkkal elrajtolnunk. A mai túrára szánható idő a magam részéről be volt határolva, ugyanis 15.00 - 16.00 körül vissza kellett érnem Pécsre.

Kezdett világosodni mikor elindultunk, gyönyörű volt a pirkadat. A Zengő déli lábán erős szél fújt, vágott a hideg. A csúcs alatti nyeregben a tél ereje tovább erősödött. A hideggel csak egy természetfotós dacolt, akinek csak az orra hegye ért ki a ruhájából. A napsütésre nem lehetett panaszunk, hiszen egy szál felhő sem volt az égen. A csúcsra érve az első ponthoz nem engedhettünk sok ejtőzést, mert majd megfagytunk álló helyzetben. A pontőrök a torony belsejében gyújtottak tüzet, hogy ne hibernálódjanak.

S lám, a Zengő északi oldalán ereszkedve szélcsend, és kellemes idő fogadott minket. Ritka ez az északi oldalon. A meredek lejtőn még lépkednünk sem kellett, csak a lábainkat picit emelgetve síeltünk bakancsban lefelé. Az erdészeti műútnál egy kódot kellett begyűjtenünk, majd pihenésképpen a behavazott erdészeti műúton haladtunk tovább a Réka-völgybe vezető út elágazójáig.

A Réka-kunyhónál nem volt pont, csak megálltunk egy kicsit. Megkóstoltuk az Etelka-forrás vízét, majd továbbindultunk egy tavalyról már ismert, nehéz szakasz leküzdésére, a Somos hegy oldalának megmászására. Négykézláb jutottunk fel. A túra elején eldöntöttük, hogy a hó és a behatárolt időkeretünk miatt nem a tavalyi 38-as, hanem a 30-as távot teljesítjük. A Somos pont után kellett elhagyni a 38-as táv vonalát, és haladtunk Püspökszentlászló felé. Itt ért be minket V. Lajos, akivel egészen Hosszúhetényig együtt nyomtuk a távot.

Püspökszentlászlón a kulcsosházban az ellenőrzőponton finom káposztás sütivel és meleg teával vártak minket. Szentlászló után nekivágtunk a Hármas-hegynek. 

Útközben egy szakaszon a zobákpusztai erdészeti úton haladtunk. Lajossal arról diskuráltunk, hogy milyen jó sífutópálya-rendszert lehetne itt létrehozni a behavazott úton. Pusztabányán egy szezonális sífutócentrum lehetne, büfével, melegedővel, kölcsönzővel. Ugyanis ott fut össze a Máré vár, Pécsvárad és Zobákpuszta felé vezető erdészeti aszfaltút...

Feljutva a Hármas-hegyre, a pontőrtől pálinkát és egyéb italokat kaphatott aki kért. Jómagam nem éltem vele, mert még autóznom kellett. A következő szakaszon, a hosszúhetényi ellenőrzőpontig jócskán kiléptünk. Hetényben forró teával melegítettük át magunkat, és nekiindultunk az utolsó etapnak a Dombay-tóig. Arra számítottam, hogy ezen a nyílt terepen majd szétfagyunk, hiszen a túra elején erős déli szél fújt. Viszont a szél elállt, így a fagyoskodás elmaradt, -2C körülire emelkedett a hőmérséklet. Évi jó tempót diktált, győztünk utána haladni. Emlékszem, tavaly hatalmas sár volt ezen a részen, de a fagy most segített nekünk.

Hamarosan beértünk a célba, ahol vidám hangulat uralkodott. Meleg kézfogás után a rendezőktől átvehettük a túra teljesítéséért járó kitűzőt és emléklapot. Ezután jól esett a finom paprikáskrumpli.

Köszönet a rendezőkenek a klassz túráért, és a finomságokért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.18. Nyílt túra a Közép-Mecsekben

Útvonal: Dömörkapu - Rotary-körsétány - Tubes - Mandulás. BMTSZ nyílt túra
Táv: 10km. Túravezető: Sipos Imréné BMTSZ

Szombaton éjjel megérkezett a megjósolt havazás. Reggel, a 34-es buszmegállóban, szakadó hóban találkoztunk több túratárssal, hogy meghódítsuk a Mecsek magaslatait.

Jó hangulatban, beszélgetve vágtunk neki a túrának, Dömörkaputól indulva , az egykori szánkópályán felfelé.

Kellemes, bemelegítő mászás után értük el a síházat, majd innen egy nekirugaszkodással máris a Misina-tetőn voltunk.

Innen a Kis-tubes felé vettük az irányt, majd a Rotary körsétnyt elérve, váltottunk, és elindultunk a Tubes derekán, körbe a sétányon.

Nem volt egyszerű menet, a majdnem szűz hóban, és a folyamatosan szakadó hó is plusz kihívást jelentett.

Ennek ellenére, mindenki kitartóan gyalogolt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy világosodik, és eláll a hó. Lekerültek a kapucnik, és megindult a beszélgetés is, amit eddig a fülre húzott sapkák, kapucnik majdnem lehetetlenné tettek.

Lassan még a nap is előbukkant, és amint megérkeztünk a Kis-Tubes kilátóhoz, már a táj is látható volt, csak a Jakab-hegyet borította köd. Itt megebédeltünk, némi kis szíverősítő kiséretében, majd továbbindultunk, a Tubesre, a János- kilátóhoz.

Itt fent sűrü köd fogadott bennünket, így a kilátóba sem mentünk fel, kilátás híján.:)

Pár perc pihenő után, a sárga háromszög jelzésen elindultunk, ezúttal lefelé. és egy nagyon szép, látványos, kanyargós úton elérkeztünk Lapisra.

Innen tovább haladtunk a sárga háromszögön, majd jó kis séta után, megérkeztünk Mandulásba. 

Itt megvártuk a buszt, majd jólesően leülve, hazabuszoztunk Pécsre. 

Jó hangulatú, kellemes túra volt, nehézséget csak a hideg, a folyamatosan szakadó hó, és a hó miatt a nehéz terep leküzdése jelentett.

Cserébe a vastagon behavazott, érintetlen, fehér természet varázsolt el bennünket. Szép túra volt.

Kiegészítés:

A Mandulás előtt nem sokkal vettem észre, hogy nincs meg a telefonom.

Hogy, mikor, és hol hagyhattam el, nem sok elképzelésem volt róla, de úgy gondoltam, másnap, azaz vasárnap visszamegyek, és teszek egy próbát, hátha megtalálom.

Így is lett, feleségemmel kettesben nekivágtunk újra a túrának, kis változtatással, ugyanis a Mandulásból indultunk, fel a Tubesre.

A Rotary-körsétányt ezúttal kihagytuk, mert ott még megvolt a telóm.

Útközben számtalanszor próbáltuk csörgetni, hátha meghalljuk, de semmi. Egyre fogyatkozó reménnyel értünk fel a Tubesre, ahol a kilátás kis időre feledtette a bosszúságot. Hamar továbbindultunk azonban, mert erős, hideg szél fújt fent.

Folytattuk utunkat a Kis-Tubes felé, és hamarosan eszembe jutott, hogy én ott, miközben "tápoltunk", felültem a korlátra. Hátha ott csúszott kia zsebemből, amit elfelejtettem becipzározni.

 Újult lendülettel vágtattunk a kilátó felé, majd odaérve , lábbal szétrúgtam a havat a korlát alatt, és a második mozdulatra előbukkant a telefonom. Hát, azt kell mondjam, nagyon megörültem, és ennek hangot is adtam, feleségem szerint egy indián harci üvöltéssel. Természetesen ebben a pillanatban bukkant fel 2 túrázó, és elkerekedett szemmel nézték a táncoló, üvöltő embert:)

De miután elmagyaráztam, mi miért volt, kevésbé néztek furán, bár, szerintem, azért maradtak kétségeik:)

No, de minden jó, ha a vége jó, ismét egy jót túráztam, és a telefonom is meglett, így egy igazán szép, és jó napot mondhatok magaménak.

Lejegyezte: Rostás László

Képek: 
Rostás László fotói a telefonkereső túráról megtekinthetők itt.

2010.12.12. "A Sin-gödröt nagyon szeretem" - gyalogtúra

Részvétel a BMTSZ nyílt túráján.

Útvonal: Zobákpuszta - Takanyó - Hidasi-völgy - Szederindás-kút - Sín-gödör - Barna-kő - Szöge-hegy - Zobákpuszta Táv: 14 km 385m szint
Túravezető: Müller Nándor, Tel: 20/957-5775

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Szép számmal vettünk részt a természetjárók a BMTSZ mai nyílt túráján, úgy 40-en lehettünk. Klubunkból is sokan eljöttek. Jók az ilyen alkalmak, mikor túra keretében más szakosztálybeliekkel, illetve szakosztályon kívüliekkel válthatunk kötetlenül szót. Útközben röpködtek az ötletek a közeljövő túráira vonatkozóan.

Mindezeknek Müller Nándor túravezetőnk egyik legkedvesebb útvonalának bejárása adott alapot. Nehéz, de annál szebb terepen haladtunk. Az út során számtalanszor kellett különböző módszerekkel átkelnünk a patakon, volt amikor sikerült száraz lábbal megtennünk, de ez volt a ritkább eset. Volt olyan szakasz is, mikor út nem lévén a "patakászás"-t, azaz patakban gyaloglást kellett választanunk. Legnagyobb próbatételt az utolsó átkelés, a megáradt Völgységi-patakon való átugrás jelentette.

A pihenők során előkerültek az otthonról hozott finomságok. Volt aki előre látó módon recepttel is készült, lásd a fényképek között.

Köszönjük a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.10. Találkozó a Mikulással

Szokásához híven a Pécsi Túrakerékpáros Klub Mikulása egy kellemes találkozóra hívta meg azokat a klubtagokat, akik a 2010-es évben aktív munkájukkal hozzájárultak a Klub eredményes működéséhez (túravezetés, rendezvényszervezés, pontőrködés, túrabeszámoló írás, fényképezés, egyéb szervezési feladatok... és még sorolhatnánk).

Az idei aktív munka eredményeképpen öröm volt végignézni a hosszú asztalon. Jövőre várunk Téged is a sorban!

A jó hangulatú találkozóról készült képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.11.27. Őszi-téli gyalogtúra a Jakabhegyre

Útvonal: Égervölgy - Mohosi kis-kút - Panoráma úton Babás szerkövek - Petőczpuszta - volt Petőcz akna - Patacsi mező - Égervölgy
Táv: 20 km, szint 780 méter
Túravezető: Fülöp Szilvi



A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Túravezetőnk jól egyeztetett az időjárás felelősökkel, hiszen a túra napján remek idő fogadott minket. Tudni kell azt, hogy 1 nappal előtte és utána egyaránt ronda, nyirkos idő volt jellemző. Tehát a külső körülmények adottak voltak egy jó túrához. Ehhez már csak nekünk, résztvevőknek kellett hozzáadni a magunkét, ami szintén sikerült: A túra kiindulópontján, az Éger-völgyi Teca Mama vendéglőnél (ha jól számoltam) 22 fő gyülekezett. Klubtagok, illetve klubon kívüli ismerősök, és számomra ismeretlen természetbarátok. Köszönhető volt a szép létszám a hathatós propagandának. Hiszen a túra mind a saját weboldalunkon, mind pedig a Túratárs.com-on is meghirdetésre került. 

Mi a mai esemény címe? Őszi-téli gyalogúra a Jakab-hegyre. A névválasztás is telitalálat volt, hiszen az út során a Jakab-hegy déli oldalán járva szép őszi napsütésben fürödtünk. Átjutva a hegy gerincén az északi oldalra a tél birodalmába kerültünk. Öröm volt érezni végre a téli hangulatot.

A túra során pihenőt tartottunk Éger-tetőn a játszótéren, majd a Babás szerköveknél. Miközben a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, névnaposaink elővették rejtegetett süteményeiket, melyet örömmel, és hamar elpusztítottunk az egészségükre.

A Babás szerkövek után felkerestük az 1949-es mecseki légikatasztrófa helyszínét. Lásd: (GCLi2).

A túra során hozzánk csapódott és végig velünk tartott Teca Mama kedves magyar vizsla kutyája. Biztos vagyok benne, hogy Ő jobban ismeri a Jakab-hegyet mint bármelyikünk.

Az északi oldalon, mint már említettem, a tél hangulatából merítettünk. Végül visszaérkeztünk Éger-völgybe túránk kiinduló helyére. Ahogy visszaértünk, a kutya rögtön bebújt az óljába és lepihent.

Túravezetőnk féltávnál egy rossz lépést követően bicegősre kellett vegye a járást, de hősiesen kitartott a túra végéig. Kiderült, hogy sajnos 6 hét gyógyulás kell a lábának. Ezúton kívánunk jobbulást neki.

Köszönjük a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt. 
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

A repülőgép becsapódás helyszínén felolvasott szöveg itt található.

2010.11.25. Vetítéses élménybeszámoló a 2010. évi túrákról

Tartalmas év van mögöttünk. Az idei túrák sora a téli gyalogtúrákkal kezdődött, majd sífutó hétvégét tartottunk a Roglán. Ezután kerékpártúrák sora következett (2800km össz hossz!). A nyár közepén a kerékpárról egy hétre kenuba ültünk, majd visszaszálltunk a nyeregbe. A kerékpáros szezon végeztével ismét bakancsot húztunk.

A mai estén vetítés keretében közösen felelevenítettük a 2010. évi túrák élményeit. A műsor a következő volt:

Rövid áttekintés 2010 túráiról, munkáiról,

Részletes beszámoló:  a Dráva-menti kerékpártúráról,

a Duna Maratonról (MTB),

a roglai sífutó hétvégéről,
a csallóközi kenuzásról.

Képek:

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.11.20. Gyalogtúra Barcs környékén a határ mentén

Útvonal: Barcs v.á. - Drávaszentes - Ferenctelep - Péterhida Újfalu - Erzsébetsziget - Babócsai Ó-Dráva - Babócsa v.á. Táv: 27km Szint: 0
Túravezető: Harasztia István

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Barcs-környéki sorozatunk második túrájához érkeztünk. Ezúttal tízen gyűltünk össze a barcsi hajókikötőben. Az egész környék képviseltette magát. Ketten Homokszentgyörgyről, hárman Dombóvárról, egy fő Bátaszékről, egy fő Barcsról, 2 fő Pécsről és 1 fő pedig Kozármislenyből.

Nyirkos, csepergő időben vágtunk neki az útnak. Ezen a túrán Barcstól nyugatra lévő területet jártuk be. 2004. októberében jártunk már erre, csak ellenkező irányban, és más csapat összetétellel.

István túravezetőnk gondos előkészületi munkáinak eredményeképpen első programpontként Drávaszentesre látogattunk a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóközpontjába. Itt Fenyősi László várt minket, aki először pár szóval beszélt a Nemzeti Parkról és a bemutatóhelyről.

A tájékoztató után a kérdéseket tehettünk fel, melyekre László szívesen válaszolt. Túravezetőnk tette fel talán számunkra a legfontosabb kérdést, mely arról szólt, hogy miért került olyan sanyarú sorsra a Három Folyó kerékpáros túraútvonal Barcs-Drávatamási közötti szakasza, mint amilyent három hete láthattunk. Fenyősi László is osztotta véleményünket, hogy ez a helyzet nem maradhat így egy ilyen neves túraútvonal esetében, de sajnos nem a Nemzeti Park hatáskörébe tartozik ez az útszakasz. Reméljük, hogy az út kezelői mihamarabb változtatnak ezen az állapoton.

A bemutatóközpontban a program egy kis sétával folytatódott. Megtekintettük a szomszéd épületben lévő természeti kiállítást, majd kimentünk a karámokhoz az élő állatokhoz. Láthattunk itt szamarat, lovat, szürkemarhákat, tyúkokat, mangalicát, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg Ti is!

Búcsút mondtunk kedves vendéglátónknak és nekivágtunk a kilométereknek, mert még sok volt hátra. Drávaszentesen gyalogolva elhaladtunk Ürmös István fafaragó háza előtt, akihez ezúttal idő hiányában nem tudtunk betérni, bár lelkesen invitált minket. Megígértük, hogy egy másik túra keretében mindenképpen felkeressük.

Ferenctelep felé haladtunk. Kíváncsi voltam erre a határhoz egészen közeli településre, mert úgy tudom, annak idején itt többen szöktek át a határon, Jugoszlávián keresztül Nyugatra. No, de a faluból két kereszten, egy mérlegház és egy tejcsarnok romjain kívül csak néhány kitörött villanyoszlop maradt. Ha a térkép nem jelezné, észre sem vennénk.

Ferenctelep után sínen voltunk, azaz a Barcs-Gyékényes vonal mentén haladtunk egy rövid szakaszon, míg egészen meg nem közelítettük az országhatárt. Ugyanis a trianoni határ itt a Dráva egykori kanyargós medrében húzódik, mely meder ma a Rinya pataknak ad helyet. Itt tartottunk egy kis pihenőt. 

Ezt követően péterhidai volt határőr laktanya következett. Jelenleg őrizetlen, elhagyott terület. Az épületek elhagyottak persze, de viszonylag jó állagúak. Érdemes volna hasznosítani valami jó dologra, esetleg turistaszállásnak!

A laktanya körül a mi napig lehet látni lövészárkokat. A határ mentén haladva két túratársunk, akik annak idején hivatásos katonaként szolgáltak, meséltek nekünk szolgálati éveik éppen a túra jellegébe vágó történéseiről.

Itt az ország legszélén járva csodálatos természeti területeken haladtunk át. A terület háborítatlansága az egykori határzár következtében alakult ki. Ma szabad a járás e területen - természetesen a határ tiszteletben tartásával -, hiszen ez még az EU határa egy ideig.

Néhány száz méter után a Rinyán egy függőhídhoz értünk. Gondolom ez a nyomsávhoz tartozott, a határőrök használhatták. Vidámkodtunk egy kicsit a hídon.

Egy szántóföldi szakaszon áthaladva az utolsó programpontként, de a túra nem utolsó meghatározó pontjaként (lásd pár sorral lejjebb) a babócsai ó-Drávához érkeztünk. Nagyon szép látvány fogadott itt minket. Mindenkinek ajánlom.

Nem volt más hátra, mint elgyalogolni a babócsai vasútállomásra, ahova túravezetőnk biztonságos időzítésének köszönhetően fél órával a menetrend szerinti vonatindulás előtt érkeztünk meg. Nem is baj, jobb így, mintha rohannunk kellett volna a vonatra - mondtuk egymásnak.

Jómagam ebben a fél órában kihasználtam az időt arra, hogy néhai rokonaim házát megkeressem a faluban. Igyekeztem vissza az állomásra, hogy még meg tudjam venni felszállás előtt a jegyet. Sikerült még épp időben visszaérnem, mikor a többiek azzal fogadtak, hogy szombathelyi a vonat 60 percet késik. "Na neeeee" - jött ki belőlem, de a többiek nem vicceltek. Ez még annyiban fokozódott, hogy mikor kezdett a 60 perc letelni, az állomásfőnök közölte, hogy a 60 perc nem 60, hanem 80 lett. Kezdtük vidámra venni a helyzetet, egyre jobb lett a hangulat a holdvilágos estében. Végül összesen bő két órás várakozás után felszálltunk a vonatra, mellyel csupán 15 percet kellett utaznunk a Barcson hagyott autókig.

Ha ezt tudtuk volna már két órával ezelőtt, gyalog nekivágtunk volna - mondtuk. Na mindegy. Jó túra volt, sok érdekeset láttunk, a végét meg poénra vettük már. Ez abban is megmutatkozott, hogy mikor befutott Babócsára a szerelvény, a mozdony előtt az egész csapat egyszerre örömtáncot járt!

Köszönjük a túrát, és a szervezést Istvánnak!



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

Beszámoló a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub 2010. évi munkájáról

A beszámoló itt olvasható.

2010.11.14. Kisgyón 30/15 gyalogos teljesítménytúra

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2010.11.14. Alpokalja túra

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, GPS-re letölthető itt.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.

2010.11.13. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - antalkép - Szép Ilonka kilátó - Réka vár - Mecseknádasd
Táv: 14km, szint: 400m

A túra eredeti meghívója letölthető itt.

2010. november 13.-án került sor az ez évi emléktúra megtartására. (Szt. Margit napja november 16.-a, a túrát mindig a közelebb eső szombaton rendezzük.)

Ragyogó napsütésben gyülekezett a népes csapat a pécsváradi Kossuth téren. Pécsett mentesítő buszt kellett beállítani, hogy elhozzák a túrázókat, Bajáról különjárattal jöttek. Bonyhád, Bóly, Komló, Szekszárd, sőt, Budapest is képviseltette magát. A pécsváradiak is számosan jelentek meg. Külön öröm volt az ifjúság eddigieknél nagyobb arányú részvétele a túrán. Velünk gyalogolt Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Antal Géza apátplébános úr, és Bognár Rudolf úr, a Magyar Zarándokút szervezőbizottságának elnöke is.

A korábbi években megszokott túravezető betegsége miatt idén a pécsi Baumann József terelgette a mintegy 300 résztvevőt a szokásos Szt. Margit úton. A Nap sütött, szél nem fújt, a sár nem volt jelentős, az erdő késő-őszi színeit mutatta. Ideális kirándulóidő volt. A domborzat viszont megdolgoztatta a szívet, tüdőt. A kegyetlen kapaszkodó a Réka-völgyből a Vadászlakig szétzilálta a mezőnyt. A Langehöhe gerincútján kilométer hosszan kanyargott az embersor.

A Réka-várban a pécsi 10-es cserkészcsapat két leány-örse várta a túrázókat. Szt. Margitról szóló énekkel köszöntötték az emlékkő körül gyülekezőket, akik virágokkal borították azt el. A túra szervezője is felsántikált fájós lábával a vár falmaradványai közé, s az érdeklődőknek Skóciai Szt. Margit életéről beszélt. A budapesti Patrona Hungariae gimnázium küldöttsége hazafias dalt hozott, amit a túrázók is velük együtt énekeltek. A kis megemlékezés a "Boldog asszony anyánk" kezdetű, közismert Mária- énekünkkel fejeződött be. A fák között ünnepélyesen zengett a többszáztorkú énekkar hangja.

A Réka-vár romjai közül a hajdani Stein-malomhoz ereszkedtünk le, s indultunk az óbányai műúton Mecseknádasd felé. Kellemes meglepetés volt, hogy az út menti Aranypatkó panzió a túra minden résztvevőjét megkínálta egy-egy pohár forralt borral, vagy teával.

Mecseknádasdról a menetrend szerinti busz nem tudta elhozni a hazafelé igyekvőket, a Volánnak újra mentesítő járatot kellett beállítania, de nem kellett rá túl sokáig várni.

Szép nap volt, és a túra 14 km-es hossza sem volt túl megerőltető. Reméljük, jövőre is jöhetünk!

A témához tartozik még, hogy a túra végén Bognár Rudolf úr közölte, hogy a Skóciai Szt. Margit Út is része lesz a most alakuló, Esztergomtól Máriagyűdig tartó Magyar Zarándokútnak.

A túratársak elmondása alapján lejegyezte: Dr. Novotny Iván


Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

Video:
4 perces videofelvétel a megemlékezésről (Arató Csongor)